A hangulat miatt nagyon tetszett a rész. Az elhagyatott állomás, a zene, az ellenség fenyegetése, a csapattagok elszakadása... mind-mind hozzátett a feszültséghez, de az epizód vége felé azért kiütköztek azok a negatívumok is, melyek miatt nem ez a kedvenc részem. A helyszín, a bezártság és az ismeretlen terület miatt nagyon jó volt, de az ellenségek nekem sem voltak olyan igazán karakteresek. A nővér volt, aki picit emlékezetesebb maradt, de az ő belépője sem volt valahogy olyan átütő. Egyébként az az egész jelenet olyan furcsa volt nekem, hogy értem én, hogy nagyon badass, ahogy méltóságteljesen, félelmetesen lépkednek sztoikus nyugalommal Ezráék felé, de nem erőltették meg magukat túlzottan, hogy gyorsan elkapják őket (ezt még lehet magyarázni a gőgös önbizalom túltengéssel), de valahogy az egész rész során nem éreztem rajtuk azt, hogy tekintélyt parancsolóan irányításuk alatt tartanák az eseményeket... kicsit olyan szerencsétlenek voltak. Nem működött közöttük a kémia sem, a két inkvizítor interakciói számomra olyan bénán hatottak. Mintha a nővér lett volna, aki megpróbál irányítani, de ő sem volt valami karizmatikus, a másik inkvizítor meg még nála is egyszerűbb és szürkébb volt. Ráadásul előtte megágyaztak neki, hogy ő mennyire félelmetes és kemény figura, ahogy ott a birodalmiak néznek rá... aztán ehhez képes elég középszerű csalódás lett belőle. Azért nem írnám le ezt a két karaktert teljesen, mert lehet ahogy haladunk előre az évadban mélyítik majd őket is, meg az is érdekes lenne, hogyha egyre többet megtudnánk az inkvizítorokról, a szervezetről, a hierarchiáról... szóval ez mind sokat hozzátenne ahhoz, hogy jobban el tudjam helyezni őket, de egyelőre, mint karakterek sem túl érdekesek a számomra.
A másik oldalról ugyanakkor azt az epizód pozitív pontjai közé sorolom, hogy a "jó" karakterek közötti csapatdinamika remekül került ábrázolásra. Az elején is tetszett már, ahogy láthatjuk Kanan és Rex kis "csatáit", ahogy ott zrikálják egymást. Ez már mindenképpen egy fokkal békésebb viszony volt kettejük között, mint a nyílt bizalmatlanság, amit korábban láttunk és a rész végére ezek a zrikák is szelídültek. Rex-el kapcsolatban még az is tetszett, ahogy Anakinra utalgatott, hogy milyen "unortodox" módszereket alkalmazott az ő jedi tábornoka... tényleg mennyi emléke lehet róla Rexnek a közös kalandok sora után. Zeb sokszor kicsit comic relief szerepkörben tűnik fel (na jó, ez elsősorban Chopper), de most mindenképpen ő lehetett a hős és ezt jó volt látni. Ezra kis "önfeláldozása" szintén tetszett, azt a fejlődést láttam benne, amit a korábbi részekben is felismerni véltem a karaktere evolúciójában (mikor intermediált a klónok és Kanan között), hogy egy felelősségteljesebb, egyfajta vezető szerepben láthatjuk. A végén pedig a csapat ötödik tagja Hera is feltűnt, ebben a jó értelembe vett anyáskodó szerepben. Tetszett, ahogy ott átölelte, nyugtatta az elkenődött Kanant a végén. Apropó kíváncsi vagyok, hogy most akkor ezek az inkvizítorok hányan vannak, mintha Filoni azt mondta volna, hogy jelentősége van a számozásnak... mindenesetre Kanant eléggé elkeserítette a hír, hogy többen is vannak ellenük.