Wilde
Ezüst támogató
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Wilde összes hozzászólása
-
-
-
Nekem, ami tetszik az újdonságok közül (már, ha ez annak számít egyáltalán és tavaly még nem volt ilyen), az 3PO "szakmai" tanácsai, elemzései a párharcokról.
-
Érdekes podcast, a TFA soundtrack elemzése. - http://www.rebelforceradio.com/star-wars-oxygen/
-
-
A pedofíliával kapcsolatos csúsztatással kapcsolatban már írtam, de az lehet, hogy elkerülte a figyelmedet, mindenesetre lentebb még ott van és Dzséjt is beidézte, ahhoz nem tennék már mást. A normalitásnak és a természetességnek az ideája egyfelől örökölt, másrészt viszont képlékeny. Az kétségtelen, hogy minden társadalomban léteznek normák, standardok, ideálok, minimumok, amiket elvárnak a tagoktól, de a társadalom újra és újra megvizsgálja és alakítja értékrendjét, a változó tapasztalatok alapján. Erre vonatkozott az a mondatom, amire reagáltál. A nemi erkölcs régen csak a patriarchális, heteroszexuális szexuális kapcsolatra (természetesen csak és kizárólag az egyházi házasság keretein belül) és maga az aktus mindössze az utódnemzésre terjedt ki, ez fokozatosan liberalizálódott – különválasztották a nemzést és az élvezetet. Ennek a liberalizációs folyamatnak az eredménye, hogy a korábban erkölcstelenségnek tartott dolgok elfogadottá váltak, pl. a maszturbáció, orális/anális szex, vagy az is, hogy elterjedt a fogamzásgátlás, ezzel együtt a házasság előtti szexuális kapcsolatok, a nők szexualitásának az elfogadása és megismerése, vagy manapság a homoszexualitás elfogadottá válása (ez persze még ma sem minden társadalomban számít annak). A szexuális értelemben vett betegségnek orvosilag objektív kritériumai vannak, ez a szexualitás destruktív volta – tehát másokat károsít általa; ha kényszer jellegű – az egyén nem képes kontrollálni a vágyait; ha az aktus az érintett számára is megterhelő, vagy elviselhetetlen. A funkcionalitás azért lényeges, mert attól még, hogy valami deviáns, eltér a normálistól – az átlagtól, lehet működőképes. Erre példa a balkezesség, sokáig (még a XX. században is) egyfajta fogyatékosságként, abnormalitásként kezelték bizonyos társadalmakban és az érintetteket erőszakkal próbálták meg átnevelni, hogy ők is „normálisak” legyenek, miközben hasonlóan tudnak működni, mint a jobbkezesek.
-
Ami az aláhúzott részben szerepel objektíve nem létezik. A normák általában vagy statisztikai (mondjuk az adott viselkedés előfordulásának gyakorisági átlaga), vagy erkölcsi jellegűek (értékrendszerek, világnézeti – vallási felfogások), amelyek, mint korábban rámutattam, az idők során változnak. Ha biológiailag, vagy orvosilag nézzük, akkor a normalitás megfelelője nem az átlagnak, vagy az erkölcsnek való megfelelés, hanem a funkcionalitás. Ennek értelmében pedig egészséges működésről akkor beszélhetünk, ha rendszeresen jelentkezik nemi vágy, a szervezet képes a szexuális izgalom jeleivel reagálni a különböző szexuális ingerekre, az ingerek folytatódása esetén képes elérni az izgalom csúcspontját (orgazmus), illetve képes partnerénél is elősegíteni ezt (amennyiben nem onanizál az illető). Az ettől eltérő szexuális viselkedések nem tartoznak az egészséges szexuális működés körébe, viszont ezen szempontok alapján a homoszexualitás ugyanúgy része lehet ennek, mint a heteroszexualitás, vagy a biszexualitás. A szexuális viselkedés tehát akkor egészséges (és normális), ha örömélményt nyújt és nem ártalmas, a közös szexuális viselkedést pedig megértésen alapuló egyetértés vezérli. Erről pedig csak egyenrangú felek között lehet szó, akik szabadon és felelősséget vállalva döntenek. Ezért tévedés és csúsztatás összemosni mondjuk a homoszexualitást a pedofíliával, vagy zoofiliával, ahol ezek a feltételek eleve nem adottak. A szexualitás nem egészséges és nem is örömforrás, hanem inkább veszélyforrás, ha kényszeres jellegű, destruktív, megterhelő és függőségben tart, illetve alig befolyásolható az egyén által (ide tartoznak a különböző fixációk, parafiliák, fétisek). Az egy korábban élő tévhit volt a biológusok körében, hogy csak az emberek között létezik az örömélményért való szexualitás és az állatok mind csak és kizárólag a fajfenntartás miatt létesítenek szexuális kapcsolatot. Sok emlősnél mutatták ki ennek az ellenkezőjét, több állat (pl. tehén, ló) klitorisszal is rendelkezik, ami kifejezetten a szexuális örömélményt szolgálja. Egyébként azért szoktak a törpecsimpánzzal példálózni, mert az emberhez nagyon közel áll, génkészlete mindössze 1.6%-ban tér el a humán genomtól. Amúgy a szociális, tanulási folyamatok befolyását arra értettem, hogy például egyes emberszabású majmoknál (csimpánz, gorilla) megfigyelték, hogy az emberhez hasonlóan szintén jelen van az incesztustabu – a szűkebb rokonsággal való szexuális kapcsolat tilalma, ami fontos, mivel genetikailag káros a populáció szempontjából.
-
Azonos nemű állatok sok esetben párosodnak egymással, ez nem jelent feltétlen homoszexualitást, nagyon sok állat biszexuális. Az ember fejlődési vonalához legközelebb álló bonobók (törpecsimpánzok), melyek csak kb. 2.5 millió évvel ezelőtt önállósodtak, mint faj, ilyen téren igencsak ellentmondanak Pacquiaonak, mivel szexuális kapcsolataik java része nem az ellenkező nemű partnerrel történik és mivel hasonlóan az emberhez, nem csak a peteérés körüli időszakban képesek párzani, így nem kizárólag az ösztrusz (fajfenntartás) kedvéért, hanem élvezetből, illetve egyéb okok (dominancia, konfliktushelyzetek) miatt is szexuális kapcsolatokat létesítenek. A "természetellenesség" kérdéséhez, a középkorban, vagy a viktoriánus korban mindenféle öncélú szexualitást, így például a maszturbációt is természetellenesnek bélyegeztek, bár szinte igaz ez a szexualitás összes formájára, ami nem a reprodukciót szolgálta (a női orgazmust elítélték - nem volt szükséges a megtermékenyítéshez, érdekes, hogy anno azokat a nőket tartották kezelésre szorulónak, akik élvezték a szexet, ma ez pont fordítva van - frigiditás problémája). A természetesnek tartott szexuális viselkedés kritériumai koronként és társadalmanként változnak. A legtöbb állat nemi élete ösztön vezérelt, de a primáták között akadnak esetek, ahol szociális, tanulási folyamatok is befolyásolják azt.
-
-
-
Jobb topicot nem találtam hozzá... forog a VIII. epizód.
-
A Mass Effectel kapcsolatban engem az érdekelne, hogy van valahol olyan pack, amiben benne van a teljes trilógia minden egyes hozzá tartozó DLC-vel együtt egy csomagban? Korábban már végigvittem és régóta gondolkodom rajta, hogy rendesen megvásárolom...
Azért ott volt a Legendás állatok és megfigyelésük (ebből készül az idén megjelenő film, aminek Rowling a forgatókönyvírója), A kviddics évszázadai, a Bogar bárd meséi... A színdarab, ami könyv formájában is megjelenik (ez egy teljesen új történet lesz), szerintem ezekhez hasonlítható. Ez is jó alapanyag lehetne, de én a hőskorból a Roxfort alapítóiról is szívesen olvasnék, néznék valamit.
Anakin apjával valahol.
Jó, de Phasmának konkrétan nem láttuk, hogy mi lett a sorsa, lehet Han csak belengette előtte a dolgot, de aztán mégse dobták be a szemétzúzóba...
Elvileg nem ilyesmire kell számítani, konkrétan ezt írja a cikk az utolsó bekezdésben: "Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy kilövik egy űrhajóban Mark Hamillt és Daisy Ridley-t, aztán a súlytalanság próbálgatják az Erőt. Trevorrow mindössze IMAX háttérképeket akar felvenni a filmjéhez."
Wren klán, Vizsla ház. Egyébként erre a szálra továbbra is nagyon kíváncsi vagyok, meg úgy Sabine múltjára, esetleg arra, hogyan kapcsolódhat a korábban megismert mandalóriaiakhoz. Ez az epizód nem követelte meg feltétlenül, hogy jobban belemenjenek ilyesmikbe, de azért elviseltem volna több infót róla...
Jópofa Tarr Béla - Star Wars crossover.
Ezt anno nagyon szerettem. Jó kis előzmény sztori Jango Fettnek és az Episode II-nek is. Az aszteroidán lévő börtönös pálya volt a kedvencem... Egyébként érdekes, hogy kapcsolódott az akkori Clone Wars sorozattal - itt a főellenség (Komari Vosa) az akinek a fénykardjait láthatjuk Ventressnél a rajzfilmsorozatban.
Izgalmas lesz a következő rész.