Pildi

Boldog szülinapot mindkettőtöknek! Én nem ismerek senkit, akivel egy napon lenne a születésnapom. Egy napos differenciával viszont kettőt is.

Ez nem jutott volna róla eszembe, de van benne valami.

Egyre több helyről hallom, hogy valaki a tengerentúlon próbál szerencsét. Furcsa, és egyben szomorú is, hogy ilyen messzire kell ehhez menni. A mi családunkban és az ismerettségi körünkben is vannak emberek, akik kimentek, és többségükben megtalálták a számításaikat. De a családnak, barátoknak hiányoznak. Még jó, hogy van MSN, és webkamera.

Ez pedig nagy hülyeség tőlük, mert akit nyelvtudással vesznek fel egy olyan helyre, ahol az nem kell, az nagyobb eséllyel fog hamarosan elpályázni onnan egy olyan munkahelyre, ahol tényleg kell, így ott hajlandóak azért többet fizetni. Így kezdhetik majd előlről a pályáztatást, ami ugye idő és költség...

Nekem is tetszett a szinkron.

Szerintem azért nem gondolkoztak az alkotók ilyesmiben, mert ennek a jelenetnek nem ez volt a hangsúlyos momentuma, hanem az, hogy a generátort sikerült megsemmisíteni, de a bázis kiürítése addigra meg történt. Luke egyéni akciója csupán egy kis közjáték. Jó, hogy berakták, de erre több időt fordítani, látni, hogy nyiszálja szét fénykarddal a lépegető lábait pl., elvitte volna a történetet egy felesleges kitérő irányába. A lényeg a bolygó lerohanása, a felkelők kiűzése, és a menekülők üldözése - és ez így jó.

Ezzel egyetértek, de Stover.

A Pearl Harbor nekem is nagy csalódás volt. A haditechnikát ugyan nem tudtam megítélni, mennyire korhű, de a történet borzalmas volt.

Azt valamikor a múltkor már én is láttam, és nekem is tetszett. Most villant be, hogy jó régen voltam moziban, pedig van pár film, amit szeretnék látni, és még csak jönnek hozzá: Jégkorszak 3., Harry Potter.

Ez nem véletlen, hiszen aki dolgozott már valahol, teljesen mindegy, hogy hol, az tudja, mi a helyzet. Most nagyon rossz idők járnak a pályakezdőkre. Nagyon sok olyan munka van, kis cégnél és nagynál egyaránt, amelyet éppen ők tudnának a legjobban elvégezni, mert nem kell nekik sokat fizetni, viszont általában lelkesek, és időben jól terhelhetőek. Viszont épp a válság miatt, ami minden céget a költségei csökkentésére ösztönöz, pályakezdők felvételére nincs forrás, azt a melót a meglévő munkaerővel végeztetik el. Azoknak így sokkal több dolga lesz, belegebedhet a munkába, de csinálja, mert örül, hogy van állása. Azért a válság sem fog örökké tartani, és vissza fog állni a normális helyzet, mert a munkaerőpiacon elvileg minden korosztálynak van megfelelő munkakör. De ez még odébb van, sajnos. Olvastam a blogodat ebben a témában, nagyon szomorú, hogy ez a helyzet. Általában úgy vélem, hogy jobb vidéken élni, mint a fővárosban és környékén, de ebből a szempontból biztos nem. Egyszer pályakezdőként én is belekerültem egy ilyen hálózatépítős vállalkozásba, és belevágtam, mert kíváncsi voltam, milyen is az. Negyedév alatt rájöttem, hogy 1. nem az én személyiségemnek való 2. az elején nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy legyen valami pénzzel is kifejezhető eredménye. Tapasztalatnak jó volt, hogy ezzel soha többé ne próbálkozzam. A nyelvtanulás az egyetlen, amire nem szabad sajnálni a pénzt és időt, mert ez a tudás nem évül el (ha felejtődik is gyakorlás hiányában, de ha egyszer jól megtanultad, akkor a tudás feléleszthető) és univerzálisan hasznosítható, munkában és magánéletben egyaránt. Lehet, hogy ezt már írtam párszor, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. Karrdénak igaza van. Lehet, hogy nem egy nyugdíjas állás, de azért előnye van: nem kell sokat dolgozni, és gyakorlatnak azért megteszi.

Jó nyaralást, és jó időt hozzá!

A tanári képzés az más, az tényleg elég hierarchikus, de jószerivel én más szakmát nem is tudnék mondani, ami hasonló rendszerből állna. Az újítások tekintetében sem győztél meg, mivel ne úgy képzelj el egy munkahelyet, hogy az ember oda belép és onnantól kezdve csak felejt majd. Azoknál a szakmáknál, ahol gyorsan megújul a technikai tudás és ismerni kell az újdonságokat, ott a cég rendszeresen elküldi a régi dolgozókat tanulni, akik sokkal értékesebbek az újaknál, mert már van tapasztalatuk abban, hogy kell azt az újdonságot a gyakorlatban hasznosítani. A főnökség pedig nagyon nagy részt a vezetői képességeken múlik és csak azután a szaktudáson. Egy vezetőnek nem csak értenie kell a dolgokhoz, hanem felügyelnie kell mások munkáját, motiválnia az embereit, csapatmunkát kialakítania, kezelni a személyes feszültségeket stb. Persze, amiket most leírtam, nem minden főnöknél jön össze, mint lentebb olvastam Az iskolából nézve ezeket a dolgokat az ember kicsit másként látja még, mint aztán egy munkahelyen, ahol gyakran nem sok minden szól az igazságról.

Erre csak azt tudom írni, hogy oltári nagy naivitás azt hinni, hogy számít az életben, hogy hol és mennyi évet tanultál. Persze lehet, hogy a kézzelfoghatóbb szaktudást adó egyetemek esetében, mint pl. a műszaki vagy akár a biológusi, az ilyesminek van jelentősége, de valószínűleg ott is csak a pályád legelején. De a közgazdászoknál nem számít, az biztos. Az első munkahely után mindenki azt fogja nézni, hogy milyen gyakorlatod van. Ami valóban értéknek számít, az a tudás, amit a gyakorlatban hasznosítani lehet. De ez meg nem függ össze szorosan az egyetemen eltöltött évek számával meg a fokozattal. Legyél talpra esett, gyors észjárású, határozott fellépésű, és vezető lesz belőled, függetlenül attól hogy hol tanultál.

Manapság ez valóban ínyenc megoldás lenne. Én sem bánnám, hiszen ha tényleg korszakalkotó film lesz belőle, így tudna a legjobban hatni.

Ez nekem nem ad választ arra, hogy miért is nehezebb orkinak a BSC. Egyébként most már minden felsőoktatási intézményben ez van? Kétszintű képzés? Aztán pedig nem igazán értem, hogy érted, hogy BSC-vel csak középvezetői szinten lehet elhelyezkedni. Az én munkahelyemen a főnökömnek pl. "csak" főiskolai végzettsége van, és mégcsak nem is igazán szakirányú, aztán mégis ügyvezető igazgató lett belőle. És nem ő az egyetlen. Szerintem nincs ilyen kasztosodás a közgaszdász illetőségű állásoknál. Legyen egy diplomád, tudjál legalább egy világnyelvet tisztességesen, ez a beugró, de aztán hogy világéletedben beosztott leszel-e, középvezető, avagy vezérigazgató egyszer majd, az csakis a munkádon, no meg az ambícióidon múlik majd.

Ezek azért durva viccek . Nézni poén, de képzeld magad az "áldozatok" helyébe. Persze nekem is lennének jelöltjeim pl. a munkahelyemen, akiken néha szívesen kipróbálnék egy-két módszert

Tudja valaki, pontosan melyik nap Szent Iván éjszakája? Ugyanis közeledik Nálunk június 24. Iván napja, ugyanakkor Szent Iván napja a nyári napforduló ünnepe is egyben (ahogy Shakespeare bátyánk is mesélte ), ami legjobb tudomásom szerint június 21.

Én sem voltam még soha, pedig én itt lakom, tehát elvileg jók a lehetőségek. Viszont ezen a hétvégén mindig volt valami, ha más nem, akkor az, hogy éppen nem volt, aki éjszaka vigyázzon a gyerekekre. orki, elég kemény szakra járhatsz...

Ez volt a leghitelesebb magyarázat

Nekem tetszik ez a bomba behajítós megoldás, sose jutott eszembe, hogy másként is lehetett volna. Elvégre ez a klasszikus módszer, ha egy ember egy tankkal áll szemben, akkor is. Thripió nagyon vicces, ahogy téblábol Leia és Han után, aminek ebben a jelenetben nincs is vége, és a kedvenc morgása, valamint Han beszólása erre még csak most jön majd.

Óóóóóó, ezek remek dalok

Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy valaki áldozat-típus. Nem kell semmit csinálnia, már a puszta létével ingerli azokat, akik meg agresszív típusok. Ez valami olyasmi, mint amikor a kutya megérzi, hogy félsz tőle, és ettől agresszívvé válik. Sajnos ez ellen nem is nagyon lehet tenni semmit. És ez most itt konkrétan cigány-kérdés is egyben, de azért ez a jelenség bőven megvan a magyar (vagy francia, német, angol stb.) ifjaknál is, ahogy Karrde is írja. A fiatalok egyre agresszívabbak, mert a szülőknek vagy nincs ideje foglalkozni velük, vagy épp az agressziót látják tőlük a csemeték. Egyébként ezt a videót én meg sem néztem, elég volt elolvasni, miket írtatok róla.

Jópofa, csak az ilyen Vaderes átiratokkal az a baj, hogy annyira lehet tudni előre, mivel operálnak majd a készítők/ferdítők.

Helyes, próbálkozni kell. Eleinte nehéznek tűnik, de bele lehet jönni elég hamar. Viszont írója válogatja, ki ír könnyebb, gördülékenyebb stílusban, ami a szövegértést nagyban befolyásolja. Pl. Troy Denning jobban érthető, mint James Luceno szerintem. Azt nem tudom, az említett könyvet ki írta.

Hát igen kínos lehetett neki, hogy egy hsz-ben több igazság volt, mint az ő egész irományában.