Pildi

Ezt ugye nem gondolod komolyan...?

Szerintem pedig nagyon nem volt mindegy, hogy Obi-wan hol van akkor, amikor a válság kicsúcsosodik. Palpi tudhatta, hogy a Tanács tagjai közül ki nincs már Coruscanton, és elég jó esélye volt annak, hogy Obi-wan fog menni Utapaura - különben minek árulta volna el ő maga, hogy hol van Grievous? Jó, a tábornokot is el kellett intéznie valakinek, de erre elég lett volna parancsot adni a droidoknak, hogy forduljanak a vezérük ellen. Fontos volt, hogy Anakin egyedül érezze magát, amikor Palpi rávezeti, hogy ő a Sith Lord, hogy ne legyen ott senki, akihez fordulhat a kétségeivel - szerintem Anakin először Obi-wannal osztotta volna meg a hírt, és csak azután mentek volna Winduhoz. A regényben van is erre utalás (bár tudom, nem illik erre hivatkozni), mert bármennyire is titkolózott Anakin a barátjával és került távolabb tőle a Tanács akciói miatt, ezért ebben a kérdésben nem hagyta volna ki, ha ott van. És ha ott van, akkor még bezavarhat - és ezt Palpatine nem engedhette meg magának. Több évtizede szövögette a hálóját, nem kockáztathatta meg, hogy valami félremenjen. Biztosra ment.

Na jó, mondjuk, hogy meggyőztetek arról, hogy Anakin maga döntött az átállásról, ha ezt abba a tágabb szituba helyezzük, hogy azért volt a döntés pillanatáig egy oda vezető út, ahol viszont rendesen manipulálták, és ő meg sodródott az eseményekkel. Viszont azt még vesézzük ki, hogy mi történt az átállás pillanatában, ill. utána. Mennyire maradt Anakin önmaga, és mennyire lett más ember szerintetek? Én ezt egy kicsit spirituálisan képzelem el (ez talán már kitűnt az eddig leírtakból), vagyis a Sith-eskü kinyitott benne egy ajtót, amin keresztül kiáramolva szabadon eluralkodott rajta az a fajta sötét énje, amelyet az évek során hízlalt fel a fiú visszás helyzete: a jedik Kiválasztottnak hiszik, de túl rövid pórázon tartják - közben Palpi minden elismerést megad neki és ezzel elveti az örök elégedetlenség csíráját benne. Ezt a sötét ént az eskü pillanatáig többé-kevésbé féken tudja tartani Anakin, de utána már önálló életre kel, és teljesen a hatalmába keríti, elveszi a józan eszét (kvázi megőrül), a szerelme és a barátsága féltékenységgé és gyűlöletté változik. Egyébként pont ez mondatja velem, hogy ténylegesen megváltozott, amikor Darth Vader lett, hogy bántani tudja Padmét - erre más magyarázat nincs akkor, ha elfogadjuk, hogy tényleg szerette (és nem csak birtokolni akarta), amiben én erősen hiszek, és aminek a végső bizonyítéka épp Luke megmentése és Palpi megölése. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre

Igen, Donát, én is ezt érzem, hogy ez volt az a lépés, amit Obi-wan végzetesen elhibázott, és utólag ő is rájött erre. Anakin azért is akart vele menni, mert már úgy érezte, hogy megfojtja valami (a Sötét Oldal), amitől nem tud tisztán látni, és ha kikerülhetett volna Palpi bűvköréből és az egész helyzetből, hogy ugyan tanácstag, de rosszabb lett a helyzete a Renden belül, mint addig bármikor, kiszellőztethette volna a fejét egy jó kis küldetésben, akkor nincs átállás. Palpi nagyon jól tudta ezt, nem véletlenül izzította be Anakint, hogy neki kellene mennie az Utapaura, mert tudta, hogyha Anakin ezt előadja direktben a tanácsülésen (sose volt egy politikus alkat), akkor holtbiztos, hogy itthon marad és csak Obi-wan fog menni egyedül - és épp ez volt a cél: akárhol legyen, csak ne Coruscant-on! Vagy így, vagy úgy: ha Obi-wan nem megy el, vagy elmegy, de magával viszi Anakint, akkor nem biztos, hogy sikerül a Palpi terve. Az csak a bónusz volt számára Obi-wan eltávolításánál, hogy remélhetőleg Grievous megöli - de itt alaposan alábecsülte kedvenc Jedi lovagunk képességeit

Még visszatérnék ehhez a részhez, Dzséjt, szerintem nem tudott volna megküzdeni vele, ha nem adagolja magának, hogy az ellenfele "csak egy Sith", és nem a legjobb barátja. Amikor levágja, ott már egy kicsit más a helyzet, mert az a parton fekvő emberi roncs már nem az az arrogáns Sith, aki még arról oktatta ki, hogy ő hozta el a békét és az igazságot a birodalmába, hanem egy szenvedő ember, a haláltusáját vivó egykori tanítványa, akit testvéreként szeretett. És változatlanul úgy érzem, hogyha nem lett volna meg már a történet folytatása, akkor Vader sérüléseinek történetét kicsit másként kellett volna megoldani, mert Obi-wan jellemébe nem igazán vág bele az, hogy nem jár el könyörületesen, élve ott hagyja az áldozatát, hogy lassú szenvedéssel haljon meg (pláne, hogy a barátja volt) - ez a gonosz és kegyetlen gyilkosok módszere, egy Jedi lovagnál, és pláne Obi-wannál szóba sem jöhetne. Ez számomra egy törés a karakterábrázolásban, bármennyire is nagyszerű a film egész mustafari része Padmé megérkezésétől fogva. Valahogy nem ezt várnám Obi-wantól.

Bomarr, a te verziódba nem illik bele a "Mit tettem?!" felkiáltás: ha eleve eldöntötte volna, hogy bármi áron (akár Sith-nek állva) de megmenti Palpit, akkor nem lett volna annyira megrendült Windu halálán. Frenkie-hez hasonlóan a Tanácstermi könnyei számomra is azt jelzik, hogy tudta, most sorsdöntő lépést fog tenni, ami nem a Jedik útja, amin addig járt , már ott elszánta magát, hogy ha kell, akkor szembeszáll a Jedi mesterekkel (ami jelentős változás ahhoz képest, hogy eddig csak legfeljebb nem teljesítette az utasításokat) és azért sírt, mert valahol megérzete, hogy hova fog vezetni a dolog - de hogy ténylegesen a Sith-ek útjára lép, azt csak Windu halála után döntötte el. És egyébként tényleg nem volt "jó" Sith, de ez nem az elején múlott. Az elején még volt egy átmenet, amíg még pillanatokra visszatért a józan esze (a Mustafari könnyei jelzik ezt - Lucas pedig azzal érzékeltette, hogy ott nem volt sárga a szeme), aztán ahogy Padménak dicsekedett, az meg szimpla hősködés volt: akkor még azt hitte, legyőzheti Sidioust is - de ez aztán már nem nagyon ment neki. Lehet, ha megmarad a régi fizikuma, akkor talán megpróbálta volna, de kiborgként már jelentősen romlottak az esélyei pl. épp a villámok miatt. Azért nem volt tőkéletes Sith, mert őt nemcsak a Jedik, de Sidious sem tudta teljesen irányítani. De ettől még a feltétlen engedelmesség alapelve, mint mentális kényszer, létezett, csak rá nehezebben hatott. Idővel persze őt is bedarálta a Sith-rendszer: emlékezz rá, hogy az Ep6-ban ő maga mondja Luke-nak: "Te nem ismered a Sötét Oldal hatalmát. Nekem negedelmeskednem kell mesteremnek." És Luke nélkül nem is tudott volna kitörni belőle. De azért elismerem, sok igazság van abban, amit mondasz. Pont azért nagyszerű karakter Anakin, mert ennyiféleképpen lehet értelmezni szinte minden megmozdulását.

Igen, Obi-wan megérdemelte volna, hogy örömét lelje abban, milyen kiváló Jedi lovaggá válik Anakin. Bár korábban írtam olyanokat is, hogy részben ő is tehet arról, hogy nem így történt, de azért ezeket nem tudom igazán hibának felróni neki, mert engem meghat, amit Ody is írt, a ragaszkodása és a feltétlen bizalma a barátja iránt. Amíg Anakin önmaga tudott maradni, addig sem volt teljesen méltó erre a bizalomra (hiszen neki voltak titkai előtte, és nem akart hozzá fordulni szorult helyzetében), aztán pedig már Sith-ként nem számított a barátság, ahogy a szerelem sem... Én őszintén csodálom azért is, hogy úgy tudott harcolni Anakinnal, ahogy tette: profi módon, félretéve személyes érzelmeit. Igen, ilyen egy igazi Jedi! Bár én valószínűleg megöltem volna Sith-té avanzsált barátomat, miután levágom a végtagjait és látom, hogy halálra ég, csak hogy ne szenvedjen. De nem hiszem, hogy Obi-wan részéről a könyörületesség hiányzott ehhez, inkább tényleg az Erő akarata lehetett, hogy életben hagyta (bár joggal hihette, hogy a biztos halál vár egykori tanítványára).

Ahogy én emlékszem, sok ideje nem lett volna arra, hogy bármit is csináljon Windu megmentéséért, hiszen néhány másodperc alatt történt ezután minden. Ráadásul épp elég sokkhatás lehetett neki, hogy Sidious egy pillanat alatt kibújt az addig játszott megtört védtelen öregember szerepéből, és torz vigyorral az arcán kivillámozza Windut az ablakon. Anakin abban a pillanatban totálisan kész volt, hiszen egy pillanatig sem akarta ő Windu halálát, csupán Sidious életét akarta megmenteni. Ne felejtsd el, hogy amikor beavatkozott kettejük harcába, Sidious (látszólag) megtörve könyörgött az életéért, nyilvánvalóan arra várva, hogy Anakin belássa végre, hogy a Jedik át akarják venni a hatalmat, és neki , ha hű akar maradni a Köztársasághoz, Sidious mellé kell állnia. Amint a közvetlen életveszély elhárítása megtörtént (Windu keze levágva), kimutatta a foga fehérjét. És erre omlott össze Anakin totálisan: "Mit tettem?!", hisz rájött, hogy mi az ábra: nem az szorult segítségre, akit a látszat támogatott. Na ja, elméletileg még ekkor is nemet mondhatott volna Sidious ajánlatára, de ekkor már a régi érv mellett (Padmé életét csak Sith-tudomány segítségével lehet megmenteni) ott volt az is, hogy hogyan is mehetne vissza a Jedik közé, miután közreműködött a Tanács egyik tagjának megölésében? Ekkor visszafordulni már nem igazán életszerű, bár mondjuk egy igazi hős típus biztos megrázta volna magát és nemes arcvonásain megvető félmosollyal utasította volna vissza a Sith-ek útját. De szerintem épp azért nagyszerű karakter Anakin, mert életszerűen viselkedett ebben a szituban is. És ha megfigyelitek az arcát a Sith-hűségesküje előtt és után, hát gyökeres a változás: előtte egy kétségbeeett, sarokba szorított embert látunk, akit csak a felesége érdekel, aztán az eskü után már megjelenik az arcán egy torz mosoly, mintegy jelezve, hogy a lelke épp most került a Sötét Oldal totális befolyása alá. Én innentől számítom más embernek, aki bármilyen parancsot teljesít, akár gyerekek gyilkolászását is. De ez már nem Anakin Skywalker, hanem Darth Vader, a korábbi bizonytalan Jedi helyét elfoglalta a magabiztos Sith. És innentől már nem is kell döntenie, hiszen a Sötét Oldal alapelve: mindenben engedelmeskednie kell mesterének.

Bomarr, azt én sem vitatom, hogy szörnyű dolgokat művelt, de azért ne vedd egy kalap alá Sidious-szal, aki aztán tényleg senki mást nem vett figyelembe, csak saját magát. Ő gonosz volt, Anakin pedig csak egy csőbehúzott szerencsétlen nyomorult, aki ráadásul piszkosul megbűnhődött minden téves döntéséért: a remélt dicsőség és örök szerelem helyett a magány, a testi és lelki fájdalom lett a "jutalma". Igen, az ő hibája is volt, ami történt, de egészen az utolsó pillanatig nem volt tudatában, mit is választ igazából. Igen, óriási hatalmat is kapott, de láthatjuk, mennyire tette ez elégedetté: semennyire. A hatalom csak egy silány pótlék lett a számára, mert azon kívül tényleg semmilye nem maradt. Felhozhatjuk Luke-ot példaként, hogy lám ő mennyivel kiválóbb Jedi lett, mint az apja volt, és ez így is van: kiválóbb Jedi lett, mint Yoda, mert ő soha nem gondolkozott dogmatikusan. De azt azért el kell ismerni anélkül, hogy nagyon kisebbíteném Luke érdemeit, hogy számára könnyebb volt ellenállni a Sötét Oldalnak, mert már tudta apja példájából, milyen sors várna rá, ha enged: csak a saját életét menthetné meg, viszont minden mást elveszítene, és akaratlan báb válna belőle az uralkodó szolgálatában. Cserébe óriási hatalmat kapna ugyan ? de az neki sose kellett. Vagyis Luke számára ? apjával ellentétben - nem volt túl nagy a csábítás, mentálisan nem volt igazán nagy nyomásnak kitéve a döntésnél, csak a haragját kellett legyőznie ? és hát bíznia abban, amit érzett: az apja nem hagyja meghalni.

Az igazság az, hogy Anakin/Vader után Obi-want kedvelem a legjobban a saga-ban. Régebben Luke volt a 2. helyezett, nagyon szerettem az Ep4 lelkes, kalandvágyó ifjú főhősét, az Ep5 türelmetlen és tettre kész Jedi-növendékét, aki barátai megmentéséért vállalja a veszélyt (tiszta apja), és az Ep6 érett Jedi-lovagját, aki Yoda és Obi-wan tanácsai ellenére a jót és az apját keresi Vaderben, és így képes elérni, amit erőszakkal soha nem lehetett volna: apja visszatérését a Világos oldalra. Ez úgy kerek, ahogy van. Viszont az Ep3 óta az Obi-wan-ról alkotott korábbi képem teljesen átalakult. Számomra ő a rend legkiválóbbja a klasszikus értelemben: a tökéletes Jedi lovag. Az évek során megtanult mindent, ami jó Jedivé tehet valakit, és benne megvan az a plusz is, ami a kiválósághoz kell. A korábbi részekben még elég nehézkesnek, problémázósnak tűnt, de ez a III. rész idejére teljesen eltűnt. Annak idején a gyermek Anakin tanítását csak mestere, Qui-gon Jinn halála miatt érzett megrendülésében vállalta el, mert a lelke mélyén helytelennek tartotta, hogy mestere ebben a kérdésben ismét szembehelyezkedett a Tanács véleményével. Idővel azonban nagyon megszereti Anakint (pedig ez is tiltott érzelmi kötődés, és később gondot is okozott Obi-wan tisztánlátásában), és saját magának is be meri vallani, hogy a fiú tanításával ő maga is több lett, mert megszabadult túlzott szabálytiszteletétől, sokat átvett Anakin könnyed stílusából, lendületéből, kockázatvállalási hajlandóságából, és önmaga szerint is csakis így lehetett méltó a Mester címre. Ők ketten legendás, legyőzhetetlen párost alkotnak, mert kiegészítik egymást: Anakin robbanékonyságát, lendületét, leleményességét, erejét összepárosítva Obi-wan megbízhatóságával, racionalizmusával, tapasztalataival és türelmével olyan erő jön létre, amelynek senki nem tud ellenállni. A két barát és bajtárs az együtt töltött 13 év alatt nagyon összecsiszolódott, ismerik egymás gondolatát is, és mindketten tanultak egymástól: Anakin némi türelmet, Obi-wan pedig igazi lazaságot. Kapcsolatuk az együtt átélt kalandok hatására testvérivé vált, kölcsönösen tisztelik és szeretik egymást. Ezért volt egyértelmű Palpatine számára is, hogy Anakint el kell szakítani Obi-wantól, hogy átállíthassa a Sötét Oldalra, mert társa erkölcsi erejével a háttérben az ifjú Skywalkert nem lehetett komolyan megkörnyékezni. Obi-wan volt az egyetlen Jedi, akire Anakin még valamennyire hallgatott, ezért félre kellett állítani. Igazából Obi-wan nemcsak egyszerűen jó barát, hanem Anakin lelki védőbástyája, a mindig a helyes utat mutató fény a fiú egyre sötétedő gondolataiban, ami Palpatine cselszövéseinek és a Jedi Tanács téves döntéseinek köszönhetően egyre halványult. Amióta visszatértek a háborúból, ahol Anakin számára minden egyértelmű volt, a Coruscantra, ahol viszont minden bizonytalanná vált, Obi-wan fokozatosan elveszti Anakinra gyakorolt pozitív hatását és a bizalmát, és csak egyetlen alkalom van, amikor ez a tendencia megfordulhatna: amikor Anakin elkíséri őt a kikötőbe, mikor is Palpatine mesterkedésének köszönhetően Obi-wan nélküle indul el az Utapaura Grievous tábornokot felkutatni. Anakinnak a lelkébe markolt, hogy most nem lenne szabad szétválniuk, mintha megérezte volna, hogy barátja nélkül belezuhan a sötétségbe. Sajnos mindezt nem tudja őszintén szavakba önteni, és Obi-wan pedig ebben a fontos pillanatban nem érzékeli Anakin lelki segélykiáltását. Barátja fájdalmát, hogy nélküle megy el, annak veszi, aminek látszik: mellőzöttségnek, amiért a Tanács egyedül őt, Obi-want bízta meg ezzel a feladattal. Ha marad, Obi-wan itt még talán megállíthatta volna Anakint a lejtőn, a Mustafaron már túl késő volt ehhez. Tragikus, hogy nem veszi észre, most lenne rá a legnagyobb szükség, és a legkritikusabb pillanatban kerül távol tőle. Minden gyanúja ellenére, hogy társa Jedihez nem illő gondokkal küzd (hiúsági kérdést csinál abból, hogy Mester lehessen, és nagyon valószínű, hogy barátságnál jóval több fűzi Padméhoz), Obi-wan nagyon bízik Anakinban, az iránta érzett szeretettől elvakultan (hoppá, itt az a problémás kötödés!) nem veszi észre, hogy a sorozatos csalódások, amelyek a fiút a Tanács részéről érik, Anakint a Sötét Oldal felé terelik. Csaknem padlóra küldi a megrázkódtatás és a fájdalom, amikor megtudja, hogy Anakin lett a Sith Lord új tanítványa, nehezen tudja összeszedni magát, hogy ellene forduljon. Csak az segít, hogy elfogadja Yoda nézőpontját, miszerint Darth Vader létrejöttével Anakin megszűnt létezni. Így végül Obi-wan képes rá, hogy Sith-té vált barátjával életre-halálra harcoljon, igazi Jediként érzelmeit félretéve küzdjön a gonosz ellen, amivé Anakin változott. (Annak elfogadása, hogy Anakin meghalt, és Darth Vader ölte meg, olyan jól sikerül Obi-wannak, hogy legendás őszinteségét tiszta szívvel megőrizve tudja azt mondani Luke-nak később, hogy az apja meghalt, és Vader árulása ölte meg. Nem is hisz benne, hogy Vader valaha is jó útra térhet, ezért próbálják Yodával Luke-ot Vader legyőzésére felkészíteni.) Azért tudja legyőzni a nála sokkal lendületesebb és erősebb Anakint, mert barátját elvakítja a düh, bosszút akar állni a Jediktől elszenvedett vélt és valós sérelmeiért, a Sötét Oldal erejétől megrészegülve valóban arrogánssá és túlzottan magabiztossá válik ? és a mindebből fakadó torz szenvedély a fájdalmában is józan maradó Obi-wannal szemben nem előny, hanem hátrány. Valószínűleg Obi-wan az egyetlen a galaxisban, akit Vader nem képes legyőzni. Talán életszeretetéből fakad, talán a szánalmából, hogy miután megcsonkította, nem öli meg Vadert, hanem sorsára bízza. Igazából meg kellett volna ölnie, egyrészt emberségből, a barátságuk emlékére, másrészt pedig elővigyázatosságból. Sok szenvedéstől menthette volna meg a galaxist ? de akkor nem lett volna a klasszikus trilógia (ami persze már megvolt, és azzal a történet előzményeit össze kellett hozni). De ettől az aprócska ténytől eltekintve mondhatjuk azt is, hogy egyszerűen a sors akarta úgy, hogy Darth Vader életben maradjon, mert még küldetése volt: tényleg egyensúlyba hozta az Erőt az uralkodó meggyilkolásával ? igaz, hogy 23 év Sith-uralom után, de mi 23 év a galaxis és az ezeréves Köztársaság életében? Semmi. Ezenkívül Lucas történetében többször is hangsúlyozták, hogy a régi Köztársaság már nem működött igazi demokráciaként, lehet, hogy a beteg galaxist csak egy drasztikus műtéttel (diktatúrával) lehetett megmenteni a teljes széthullástól ? és Obi-wan talán ezt megérezve bízza rá Darth Vader és a galaxis sorsát az Erőre. Obi-wan a későbbiekben nyilván nagymértékben magát hibáztatja Vader rémtetteiért. Borzasztó érzés lehetett nap mint nap azzal a tudattal ébredni, hogy ennek a géppé vált szörnyetegnek a ténykedése valahol az ő hibája is (lásd a Tatooine Ghost c. regény idevonatkozó néhány bekezdését). Én nagyon kíváncsi vagyok, vajon mit bánhatott a legjobban: hogy saját maga fiatalsága és tapasztalatlansága folytán elégtelen tanító volt; hogy a döntő pillanatokban nem volt Anakin mellett; vagy hogy nem ölte meg, amikor megtehette volna? Persze aztán az idő őt és a tetteit igazolta, mert végül minden jól végződött (lásd Ep6). Nagyon szeretem Obi-wan karakterét. Bármennyire is nagyra értékelem Anakin vibráló, dinamikus személyiségét, azért ha egy igazi megbízható jóbarátra volna szükségem, akkor inkább Obi-want választanám kettőjük közül. Ha igazi pozitív hőst keresek az első három részben (Padmé mellett), akkor ő az. És végezetül had méltassam a szerepet megformáló Ewan McGregort, akinél jobb Obi-want el sem tudnék képzelni, egyszerűen lenyűgözően játszik. Benne van mindaz, amit az ember Obi-wanról elképzel, nála szimpatikusabb Jedit keresve sem lehet találni ? pont ilyennek kellett lennie. Sugárzik belőle a jó Jedi összes szükséges tulajdonsága: megbízhatóság, önfegyelem, kreativitás, barátság és mellesleg remekül forgatja a fénykardot ? simán hihető, hogy olyan bölcs öreg válik belőle, mint Sir Alec Guiness Ben Kenobija ? és bevallom, hogy nekem nagyon tetszik az eredeti dallamos hangja, a szép érthető beszéde, és az őszinte, nyílt tekintete, amelyben sokszor pajkos fény villan...

Hát ezt nehéz lesz kimagyaráznom , de azárt megpróbálom. Ha poénra veszem, akkor mondhatnám, hogy az arénában még senki nem tudta, hogy Dooku Sith, az Ep3 közepén pedig meg már nem volt élő ... De igazából arra gondoltam (csak nem fogalmaztam valami jól), hogy azt senki nem tudta, ki is az a Sidious, és hogyan lehet legyőzni (pl. nem biztos, hogy a fénykard a legjobb módszer, mivel ő sem fénykarddal támadott) - vagyis egy láthatatlan és megfoghatatlan ellenséggel álltak szembe, és azt is csak sejtették, hogy a háború az ő műve. Mikor kiderült az Ep2 végén, hogy Dooku Sith és mellesleg a szeparatisták vezére, akkor már lehetett sejteni, hogy a Sith-ek keze van a dologban, de amikor Dooku meghallt és a háború mégis folytatódott, a nyomok pedig Palpatine-hoz vezettek, az csak tovább növelte a Jedi Rendben uralkodó bizonytalanságot: mit és hogyan lépjenek. Nem tudtak mit kezdeni a Sith-válsággal. Anakinnal kapcsolatban sem tudta senki, hogy is teremt majd egyensúlyt az Erőben - még ő maga sem. Dookut legyőzte, személyes küzdelemben, de Sidiousra nem volt felkészülve, főleg, hogy onnan bújt elő, ahonnan nem számított rá: a barátai közül. Őt nem lehetett egyszerűen csak levágni, mert mindaddig Palpatine volt az, aki feltétel nélkül bízott benne.

Hát persze, régebben olvastam is A Rend felelősségéről meg csak annyit, hogy nem is tudom, hogy képzelték, hogy Anakin kiáll majd értük, amikor ők nem igen álltak ki érte. Azt persze nem sejtették, hogy az oly nagyon keresett Sidious éppen Palpatine lesz, a Kiválasztott mentora. De ezek után nem csoda, hogy Anakin habozott, amikor Sidiousra le kellett volna sújtania. Hisz erre nem volt felkészülve. Nem tudta, hogy miként is kell legyőznie a Sith-et, csak homályos, sablonos fogalmai voltak arról, hogy a Sith önző, gonosz. (Gondoljunk csak bele: az egyetlen Darth Maul-on kívül ezer éve nem látott senki egy élő Sith-et!) Nem csoda, hogy teljesen összezavarodott, amikor kiderült, hogy a Sith Lord valójában a vele mindig nagylelkű Palpatine, és éppen őt kellene legyőznie az őt, Anakint soha el nem fogadó Jedik oldalán. Hát ember legyen a talpán, aki másként döntött volna helyette. Hiszen lehettek nagy eszmék, hogy a Jedik önzetlenek és mindenkin segítenek ? de a gyakorlatban Anakin csak azt tapasztalta, hogy a Jedik az általuk hirdetett nagy galaktikus szeretet ellenére őt nem tudták elfogadni, míg Palpatine odafigyelt rá és támogatta.

Eleve elhibázott lépés volt, de ha már hosszas dilemma és Yoda fenntartásai után mégis meglépték, ésszel kellett volna végigvinni. Ő más volt, mint a többi növendék, a képességei és az előélete miatt is - miért nem csináltak számára egyéni képzésprogramot? Egy Kiválasztott már csak megérte volna a fáradságot (főleg a következmények ismeretében). És miért bízták a tanítását egy "frissen végzett" lovagra? Ezek olyan ostobaságok az egyébként több évezrednyi bölcsességet felhalmozott Jediktől, amire én teljesen profán módon csak egy magyarázatot tudok: mert Anakinnak minden kiválósága ellenére el kellett buknia, hiszen a történet folytatása már megvolt: fekete maszkos, szuszogó kiborgot kellett belőle csinálni. A hatalomvágyat tekintve, annak öncélú dominanciájában a miértek között továbbra sem hiszek. A lényeg a különbözőség, a kitűnni akarás, amelyek idegenek a Jediktől - de végül is nem várhatjuk el a Kiválasztottól, hogy átlagos legyen! Hiszen az sem átlagos, hogy aztán egyedüli példaként képes visszatérni a világos oldalra. Ha Anakin nem ilyen lett volna, az egész saga értelme és hitelessége lenne megkérdőjelezhető, hiszen nem hinnénk el neki, hogy az Ep6 végén az előzmények után tényleg képes megváltozni (én pl. 1984-ben nem is nagyon tudtam hova tenni ezt, csak az Ep1-2-3 után fogadtam el igazán). A kérdés csak az, hogy mennyire rójuk fel neki a dolgok alakulását és mennyire tartjuk a körülmények áldozatának. Persze, mindenki felelős a tetteiért, de nagyon nem mindegy, hogy mit miért tesz, vagy nem tesz. Tetszik az a megfogalmazás, orki, hogy ő egyazon személyiségnek a két oldala. Igen, nagyon izgalmas egymással szembenállítva a szenvedélyes Anakin és a szenvtelen Vader. Egyáltalán nem statikus, és én nem ismerek egyetlen más olyan karaktert az irodalomban/filmtörténetben, aki ilyen utat járt volna be erkölcsileg: alulról felfelé ível, aztán a mélybe zuhan, majd hossza pokoljárás után a csúcsra emelkedik... Egyébként lassan Obi-wan is megérdemelne egy külön topikot, bár őróla kevesebbet lehetne vitatkozni, de azért lenne min...

Huh, annyira kár, hogy én nap közben nem tudok internetezni, mert így közben is reagálhattam volna erre az igen érdekes vitára. Donát , a szívemből beszélsz, amikor azt mondod, hogy Anakin elsődlegesen szeretetre és elismerésre vágyik, és a hatalomra csak ezek következményeként. És azzal is egyetértek, Dzséjt, hogy azért képtelen kihátrálni abból a patthelyzetből, amibe került, mert akkor le kellene mondania valamiről - csak más szemszögből látom, hogy miről is kellene lemondania: arról az álmáról, hogy még nagy dolgokat fog véghez vinni, hogy megmentheti a galaxist a sötétségtől ("egyensúlyba hozza az Erőt"). De ez nem az egója miatt van, hanem mert szerintem maga is érzi, hogy nem véletlenül vannak különleges képességei, és ez nemcsak egy lehetőség, hanem kötelezettség is a számára. Nem hagyhatja ott a Rendet, mert akkor mi lesz a próféciával, amiben ő maga is hisz (amíg még tud józanul gondolkozni persze)? Ő is azt hiszi, hogy erre született. Vagy hát ezt éppen hívhatod egonak, de nem rossz értelemben. Másrészt az is abszolút meghatározó számára, hogy rabszolga volt gyerekkorában, akit semmibe vettek, és ezért is lehet nehéz lemondani a dicsőségről, amit Jediként és a képességei folytán élvezhet - szerintem ez érthető. Ti még nem ragaszkodtatok semmihez, amit saját erőből értetek el úgy, hogy nulla eséllyel indultatok? Ody, szerintem is alkalmatlan volt Anakin Jedinek a szó klasszikus értelmében. Hiába járta át az Erő mindenkinél jobban, mert szenvedélyességét és érzelmeit nem tudta kordában tartani, s nagymértékben azok irányították a tetteit (szöges ellentétben a Jedik ?csak semmi érzelmi kötöttség? alapelvével). Dooku gróf a halála előtt azt vélte felfedezni, hogy Anakin született Sith, éppen a szenvedélye és az ebből táplálkozó növekvő ereje miatt. Viszont nem lehetett belőle tökéletes Sith sem, hiába adott neki a szenvedély mindenkiénél nagyobb erőt, mert igazából sosem volt gonosz, és nem a hatalom maga volt az, amire mindennél jobban vágyott, hanem az elismerés és a szeretet. A Jedi Tanáccsal épp az elismerés miatt volt problémája. Nehezen kezelhető személyisége miatt állandó nézetkülönbsége volt a velük, és néha még Obi-wannal is, és nem kapta meg tőlük azt az elismerést, amit olyan nagyon áhított. Mester is azért akart lenni, mert ez kifejezte volna a Tanács megbecsülését képességeiért és tetteiért - én nem hiszem, hogy a hatalom érdekelte, mert mennyiben volt több hatalma egy Mesternek? Csak amennyiben a Tanács tagjaként részt vehetett a közös döntésekben. A Jedi Rend teljesen demokratikusan működött, a mesteri cím a rangon kívül különösebb extra hatalommal nem járt. Tudta, hogy ő a legjobb, és arra vágyott, hogy ezt elismerjék. A hatalom akkor kezdte érdekelni, amikor a halál legyőzése került szóba, amihez egy Sith hatalma kellett - és akkor a jövőjét, a küldetését áldozta fel azért, hogy megmentse a felesége életét. És hogy ez milyen szörnyűségekkel jár (árulással, halállal) azt már akkor sejtette, amikor Winduék után ment (nem véletlenül sírt előtte a tanácsteremben). és amikor a rémálom valósággá vált a templombeli és a mustafari mészárlás után, akkor is megsiratta mindazt a szörnyűséget, amit tett. Viszont ott még azt hitte, hogy az egésznek volt értelme: Padmé. Az, hogy az egész egy ostobaság volt, egy kusza hazugság, hogy ő csak Palpi bábja volt, azt már túl későn értette meg (mert szerintem amikor a fekete páncélban feláll, és megtudja, hogy Padmé meghalt, akkor rájön az igazságra, de akkor már nincs visszaút.) Nem tagadom, egy kis szerénység elfért volna benne, de ő rendkívüli ember volt (a Kiválasztott, akit a midikloriánok nemzettek), nem az átlagos mércével kellett volna mérni és az átlagos módon bánni vele a renden belül, mert ha ott megkapja az oly nagyon áhított elismerést, akkor Palpinak nem lett volna esélye 13 évig bomlasztania a 9 évesen még többé-kevésbé egészséges személyiségét. Akkor nem lett volna olyan megszállottan szerelmes (mert bármily nagyra tartom ezt a szerelmet, azért elismerem, hogy túl magas hőfokon izzott, mert sok mindent pótolnia kellett Anakin életében...), és sokkal józanabbul tudott volna viselkedni az ismert kritikus pillanatokban. Csak hagy hozzam fel példának Luke-ot: neki nem voltak ilyen lelki sérülései, mint az apjának, ugyan szintén szerény körülmények között, de szerető családban nőtt fel, nem volt teledumálva a feje mindenfélével, meg annak az ellenkezőjével egyszerre - és az uralkodó nem is talált rajta fogást. Ja, és hogy Anakin megmenthette volna-e Padmét? Igen és nem. Ha nem sodródik egy inkább a Sötét Oldal felé, akkor nem lett volna az a rémálma Padméról, és akkor nincs probléma. Padmé nem volt veszélyben, csak paradox módon éppen általa. Minél jobban küzdött, hogy megmentse, annál nagyobb bajba sodorta mindkettőjüket. Mert ez az álom nem úgy volt jövendölés, mint az anyja halála, hanem figyelmeztetés volt számára: ha így folytatja, hogy nem hallgat Obi-wanra és hagyja, hogy a sértett büszkeség és a bizalmatlanság vezérelje a lépéseit, akkor el fogja veszíteni Padmét. Igazad van, Dzséjt, akkor menthette volna meg Padmét, ha megváltozik - de erre az adott helyzetben nem sok esélye volt. Túl sok volt már a hazugság, a bizalmatlanság, az ál-bizalom. Elindult egy úton, amiről azt hitte, az a helyes út. Naív volt. És aztán már nem tudott visszafordulni. Na ez megint jó hosszú lett,..

Igen, Donát, én is pontosan így gondolom, ezt nagyon jól leírtad. Az Ep3-as Anakinnal kapcsolatban kulcsszó a bizonytalanság. Azért lehet elcsábítani, mert Palpatine olyat igér neki, ami számára mindent megér: az örök szerelmet (végtelen életet Padméval), ami az egyetlen biztos pont lehetne az életében. Anakin elsősorban pilóta és katona, remekül vezeti a vadászgépét és bánik a fénykarddal - de a politikához és az emberekhez nem ért. A háborúban minden egyértelmű volt a számára, visszatérve Coruscantra viszont minden bizonytalanná válik: már fogalma sincs róla, hogy kicsoda-micsoda ő valójában, jó Jedi akar lenni, de a Rend nem fogadja be és el őt igaz valójában, jó barátja akar lenni Obi-wannak, erre ő a Tanács nevében kémkedésre kéri, hű akar maradni a Köztársasághoz, amelyet Palpi képvisel a szemében, és oda jut, hogy emiatt már totál ellentétbe kerül a Renddel, és végül jó férj is akar lenni, aki megvédi feleségét a rá leselkedő veszélytől... Csupa-csupa elvárás, amelyek eredője egymással ellentétes irányba mutat, ő pedig ott áll középen, és ide-oda rángatják...

Köszönöm, Coce, jó hogy van valaki, aki az elméletet is totálban ismeri

OFF Egyébként vicces volt, hogy az előbb, mire befejeztem a választ, megváltozott a hivatkozott hozzászólás Szóval még addig lehet utólag szerkeszteni, amíg nincs egy következő hozzászóló? ON Ody, az Anakin/Vader topikra vonatkozó utalásodat vettem, ezt a témát itt és most befejezem. A szereplők személyisége egyébként elég hálás téma, magamnak írtam is erről, meg az az egész Sagaról 2005 őszén még az Ep3 megnézésének lázában egy kis eszmefuttatást, de ezzel nem fárasztalak benneteket, mert vagy 20 oldal, inkább ahogy alakulnak a topikok, úgy írok majd az elképzeléseimről.

Hogy is mondta egy bölcs öreg Jedi mester?: "Luke, rá fogsz jönni, hogy sok igazság, amihez ragaszkodunk, javarészt a mi nézőpontunkon múlik." No igen És ennek elfogadását nevezik toleranciának...

Kénytelen vagyok vitatkozni veled. Az említett erkélyjelenetnél én csak egy egymást kedvesen ugrató párbeszédre emlékszem, ahol a két fél teljesen egyenrangú és Padmé egyáltalán nincs elnyomva - az számomra egy harmonikus jelenet nagyon szép zenei aláfestéssel. A második párbeszéd már teljesen más hangulatú, ott aláírom, hogy Anakin szabályosan letorkolja Padmét, de ez szerintem nem a dominancia és az egoja miatt van, hanem mert egyre frusztráltabb, tiszta ideg már Palpi és a Jedik között őrlődve, és ingerülten reagál egy olyan felvetésre, amivel nem ért egyet (mert itt nem az egyet nem értés a baj, hanem a stílus, ahogy ezt közli). És egyébként Anakinnak egyáltalán nincs nagy egoja, legfeljebb csak látszólag, pont az a legnagyobb baja, és ezért is sebezhető, hogy teljesen bizonytalan. Tele van ellentmondásokkal: ő a rettenthetetlen hős, a klónháború csillaga, és közben belülről kétségek gyötrik. Ugyan érzi, hogy még nagy dolgokat fog véghez vinni, és szeretne megfelelni az elvárásoknak (és itt most ne az Ep3-beli megnyilvánulásait vedd alapul, mert addigra már teljesen meg van zavarva), de ő is tudja, hogy kilóg a Jedik közül, nem passzol bele a rendszerükbe, mert nem tud uralkodni az érzelmein és nagyobb függetlenségre, szabadságra vágyik, mint amennyit a Rendtől bármikor is megkaphat. Plusszban képzeld el, hogy 13 éve azt hallja, hogy ő a Kiválasztott, aki majd a rend minden gondját megoldja, de mégsem kap bizalmat, egyedül csak Obi-wantól. Ez is elég frusztráló. És alaphelyzetben pont ő ne vágyott volna egy békés boldog családi otthonra, akinek olyan sanyarú gyerekkora volt? Ha nem ő lett volna a Kiválasztott a Jedik és Palpatine által egyaránt, ha nem kerül az érdekek kereszttüzébe, szerintem teljesen normális férj és apa lett volna belőle. Na jó, nem teljesen átlagos ezzel a világmegváltó hozzáállással, de ezt Padmé a maga inteligenciájával (és mert szerintem pont ilyennek szerette) tudta volna kezelni. (Ezek persze már teljesen a filmtől elrugaszkodott gondolatok, hiszen semmi esélyük nem volt arra, hogy ez így történhessen.) Egyébként nyugodtan mondd, hogy elfogult vagyok, mert így is van - de ezen én már sokat elmélkedtem, és szerintem az a nehezen emészthető Anakinnal kapcsolatban, hogy nem úgy viselkedik, ahogy egy hőstől várjuk, hanem úgy, mint egy hétköznapi ember: gyarlóan. Tele van hibákkal, életében sok rossz döntést hoz, egyszerre hősies és esendő - remek karakter, nagyon emberi, hogy nem tökéletes.

Fájdalmas látni, mi lett a Coruscantból az Ep3-ra: a gonosz prédája, csakúgy, mint az egész galaxis. A kép ezt nagyon jól bemutatja. És tetszik, hogy Anakin nincs nagy méretben rajta a képen, csak részletként, jelezve, hogy ő is csak egy bábu volt a nagy sakkjátszmában. Nagyon jó folytatása a sorozatnak.

Köszönöm

Anakin nem volt bonyolult eset egy jó emberismerőnek (márpedig Palpi jó emberismerő volt, remekül manipulálta az embereket, nem véletlenül lett a nabooi szenátorból főkancellár, mint tudjuk), nem kellett beszélnie a vontalmáról direktben ahhoz, hogy Palpi lássa, mi a helyzet, hiszen a fiú soha nem tudta palástolni az érzelmeit. A buckalakók lemészárlása, az más eset, amit csak aObi-wannak nem mondott el a hozzá közel állók közül (Padmé is tudott róla, neki rögtön utána bevallotta), mert tudta, hogy Obi-wan nem értené meg. Palpatine egyébként azzal tudott a fiúval olyan bizalmas kapcsolatot kiépíteni, mert éreztette vele, hogy olyannak fogadja el, amilyen, minden rossz tulajdonságával együtt, és nem támasztott vele szemben elvárásokat, amiket a Rend viszont igen.

Hát az én véleményem, úgy látom, eléggé egyedi, mert szerintem Anakin szerette Padmét, tényleg nagyon szerette, és ez a szíve mélyén végig ott volt (erre a legfőbb bizonyíték az Ep6 vége - ebben ma már teljesen egyetértek frenkie-vel), csak olyan szinten került fokozatosan a Sötét Oldal befolyása alá, hogy ez az érzés, magának a szerelemnek a varázsa, az öröme egyre inkább eltemetődött benne, és hiába érezte, nem tudta kimutatni. Igen, volt benne birtoklási vágy is (neki soha nem volt semmije, csak az anyja, aki meghalt, és most a felesége a születendő gyermekükkel, akikhez a végsőkig ragaszkodik) meg a kényszeres megmentési vágy is (egyrészt mindig jellemző volt rá a világmegmentő szerepkör, Qui-Gonék kisegítésével kezdődően, a klónháborúban megtett mentőakciókon keresztül az Ep3 elejéig, másrészt az az érzés, hogy az anyját nem tudta megmenteni, ezért Padmét kényszeresen óvni akarja), ami teljesen görcsössé teszi. A Sötét Oldal egyre erősebb befolyásának tudható be, hogy az érzései már csak árnyékai a régieknek, nem veszi észre, hogy a feleségének őszinte ölelésre volna szüksége, nem a védelmére. Ahogy Sidious befolyása egyre erősödik, és Anakin csalódása a Rendben egyre nagyobb, úgy látja Anakin egyre kevésbé egy normális ember szemszögévelk a világot, és amikor esküjévek Sith-té válik, gyökeresen megváltoznak az érzelmei is, mert egy Sith szívében nincs helye szerelemnek, mert egy Sith csak önmagát szeretheti: a szeretet és a szerelem, amit Padmé (ill. a barátság, amit Obi-wan) iránt érez, féltékenységgé és gyűlöletté változik, és ez vezet a tragédiához. Anakin a végére teljesen megőrül, teljesen elveszíti a kontrollt maga felett, és ez lesz az oka Padmé halálának, ami így valóban elkerülhetetlen tragédia. És mellesleg egybecseng Sidious érdekeivel, akinek Padméra és az iránta érzett szerelemre csak a csábításhoz volt szüksége, de az átállás után már feleslegessé vált, ezért gondoskodott róla, hogy kihúnyjon: szerintem az elkötelezettség bizonyításán túl azért is kellett Anakinnak személyesen kiírtania a Jedi Templomban maradottakat, mert Palpi tudta, hogy ezt Padmé soha nem bocsátaná meg. De szerintem az igazi szerelme túléli mindezt, túléli azt is, hogy Vaderből a mustafari vereség, a testi szenvedés és a Padmé elvesztése miatt érzett kín után kihal minden egyéb emberi érzés - mert ha belegondoltok, Vader még csak gonosz sem volt, csupán hideg, számító és könyörtelen, és teljesen érzéketlen minden emberi dolog iránt , ezért is lehet belőle tökéletes csatlós (ezt látta előre Sidious, amikor Vader Ep3 végi fájdalmas ordítása alatt csak kajánul mosolyog). Viszont Luke felbukkanása után apránként megváltozik, az Ep6-ra már nem az a hatékony gyilkológép, aki volt (Sidious ezért is akarja lecserélni Luke-ra) és a végén a felesége iránt egykor érzett szerelem soha ki nem hunyó parazsából tud fellobbanni az a láng, ami képessé teszi arra, hogy szembeforduljon az uralkodóval. És hogy már az Ep2 is róla szólt? Ez mondjuk a lucasi koncepció, mert hiszen azt kellett bemutatni, fokozatosan mi vezet a Vaderré váláshoz. Hiteltelen lett volna másként az átállás...

Igen, alapjául egy ceruzarajz szolgált, amit aztán valamelyik egyszerű MS Photo Editor effekttel kicsit karakteresebbé tettem, mert a ceruzarajz önmagában elég halvány volt (nekem nincs szkennerem, ezért lefényképeztem és a fényképet szerkesztettem). A ceruzarajz egyébként papíron jobban néz ki.