Pildi

Boldog születésnapot, @MissKarrde!

Boldog születésnapot, @kolmilan!

Remek írás, Wilde, mint mindig!

Remek rész volt! Csodálatos volt a képi világ (Daro gyönyörű!), sok minden történt, és a két párhuzamos szál egyaránt izgalmas, láthattuk, hogy fordul Kamino sorsa bizonyosan tragikussá (megbízásuk nem lesz, erről a Birodalom gondoskodik, és Lama Su esete is mutatja, hogy nincs kegyelem annak, akire már nincs szükségük), és azt is, hogyan veszik hasznát a maradék klónnak, akik mint kiképzők dolgoznak. Világos, hogy Rex miért akarta Gregort kimenteni ebből a helyzetből- ahogy Echoért is elment - , mivel valamiért a chip nála sem működik (különben nem akart volna megszökni), s így amúgy sem sok jövője lett volna a birodalmi katonaságban. Jó hogy kimondták, miért preferálják a toborzott rohamosztagosokat (lojalitás, korlátlan rendelkezésre állás és gyors kiképzés). Arra, amire a Birodalomnak első körben kell a hadsereg (a túlerőt prezentálni a megszáll és elnyomott világokon), arra tökéletesek. Sajnálom Huntert, de valamiért van egy olyan érzésem, hogy Crosshair nem a halálát akarja, hanem mintha bizonyítani akarna neki valamit. S végül is mindegy, hogy most csak őt sikerült elkapni, mert csalinak jó lesz, a többiek biztos visszajönnek majd érte. Nagyon kemény végjátékra számíthatunk ezek után! És remélem, hogy a BB tagjai közül senki sem fog meghalni...

Boldog születésnapot, Ody!

Nekem nincs ilyen esetem. Értékelésnél mindig az adott hozzászólásra, válasznál pedig a válaszra ugrik gond nélkül.

Ha az ideológiai vonatkozást kivesszük a képletből, mondván hogy Thrawnnál az nincs, úgy valóban a profizmus és szervezettség lehet az, ami nála számít. Az pedig sokkal inkább az Első Rend ismertetője, mint a bizonytalankodó, útkereső Új Köztársaságé, ahol a döntéshozás sem működik jól, mint a Vérvonalban láttuk.

Én már magáért azért a gondolatért is oda vagyok, hogy Thrawn feltűnik egy élőszereplős sorozatban. Fenti változatok mindegyike olyan, hogy sokat ki lehet hozni belőle, ha egy jó sztorit tesznek mögé.

Igen, ezt vártuk. Jó, hogy megvalósul.

Boldog születésnapot utólagosan is!

Most hétvégén én is megnéztem újra. Nagyon szórakoztató, a poénok most is ülnek, a színészek lubickolnak a szerepeikben, a zene remek! Ezt a filmet nem (sem) lehet megunni. Szóval ha ki is lóg valamelyes a SW filmek sorából, ebben biztosan nem.

Nálam most már úgy működik, mint korábban. Semmi gond nincs a belépéssel.

Én most kipróbáltam, nálam Speciális gomb van bal oldalon alul, de ha megnyomom, akkor alul nem jön elő link, hanem ez a szöveg:

Ez a rész szerintem leginkább azt akarta érzékeltetni ismét, hogy Omega milyen empatikus, együttérző mindenkivel. Először Cid mellé állt gondolkodás nélkül (bár ennek már volt előzménye), de aztán még Durandt is megvédte, aki pedig tényleg nem szolgált rá az együttérzésre: nagyfiúnak akart látszani, de a fasorban sem volt a pyke-okkal, fogalma sem volt róla, mit kockáztat egy ilyen ügylettel, ha félresiklik. Lehetséges, hogy Omega jellemének kibontása, aminek szinte minden részben tanúi vagyunk, különös jelentőséggel bír majd.

Ha rámész azoknak a profil oldalára, akiket nem szeretnél követni, akkor ott az Ismerősök gomb megnyomása után kiválaszthatod, hogy Követés leállítása. Innentől ismerősök maradtok, de nem fogsz látni semmit, amit az illető csinál a facebookon, se a saját bejegyzéseit, se a hozzászólásait. Ez nem letiltás, írni tudtok egymás üzenőfalára ezentúl is, ha akartok.

Kölcsönbe engem is érdekel

Nem sikerült olyan gyorsan elolvasni, mint terveztem, de ez kizárólag az én saram, mert a könyv kiváló. Szeretem az írónő nagyon gördülékeny írói stílusát, minden regénye olvastatja magát. Most nem ismert karakterek újabb kalandjait vagy háttértörténetét hozta el az olvasóknak, hanem egy új éra egy meghatározó eseményének, a nagy katasztrófának egy mellékszálát, de annyi ötlet volt ebben a történetben, hogy nem volt mellékszál íze egyáltalán. A drengirek ha jól értem, nem az ő találmányai, de az amaxine állomás nagyon ötletes működése, no és Geoda annál inkább! Hihetetlen, hogy egy ilyen karaktert is meg lehetett tölteni élettel, és humorral. Az új Jedik, akiket most megismertünk, szimpatikusak voltak, és jó volt olvasni, hogy mindenkinek van valami rendezetlen dolga, felemás érzései a Renddel kapcsolatban, noha az alapértékeit követik és képviselik. Tetszett a múltbéli küldetés behozatala is, ami segített megérteni a két Jedi mester mai viszonyulását az adott megoldandó helyzethez. Claudia Gray nagyon jól ír a szereplői belső vívódásairól, a könyv ezen oldala most is remek volt.

Azért remélem, egyetlen sorozat alakulása sem az én lelkivilágomon fog múlni.

Az én lelkemnek is jól esne, ha Crosshair megtérne, de in universe ez a logikus.

Nagyon tanulságos és nem utolsó sorban szépen, választékosan megírt egy perces novella.

Remek rész volt! Jó volt viszontlátni Herát és Cham-et, no és megismerni Elenit! A Birodalom a szokásos vérgenya módszerrel operált a Rylothon is: mézes-mázas kommunikáció, de közben a bolygó lakóinak a jóléte a legutolsó dolog, ami számít, sőt, ellenkezőleg: nem a szabadságot hozták el, hanem a szolgaságot és kizsákmányolást. Howzler századoson szinte az első pillanattól látszik, hogy nem igazán tud azonosulni ezzel a vonallal, amire a színes öltözete is reflektál (elég beszédes ). Hera nagyon bájos kislány, már itt látszik, hogy méltó utóda szabadságharcos szüleinek, és tök jó, hogy már Chopper is feltűnt. Imádom ezeket az összefonódásokat a Rebels-szel! Orn Fee Taa-ért a legkevésbé sem lett volna kár, ha meghal, kánon ide vagy oda, de persze jobb, hogy nem keletkezett újabb ellentmondás. Crosshair esetében pedig már az a gondolatom támadt, hogy amennyire ellenszenves és sunyi módon kezeli a feladatokat, kifejezetten rosszindulattal, az nem fakadhat a 66-os parancs aktiválásából, mert ez nem egyszerűen parancskövetés, hiszen egyrészt már régen nem a Jedikről van itt szó, másrészt az a kifejezett kegyetlenség, amivel eljár bármilyen helyzetben nem lehet a chip következménye - esetleg abból fakadhat, hogy túlkondicionálták. Nem hiszem, hogy régen a BB tagjaként is ilyen lett volna.

Carl Weathers alig szerepelt a 2. évadban, és ugyan rendben volt az alakítása, de semmi extra különleges nem volt vele kapcsolatban.

Lassan 13 éve volt a premier. Az unokaöcséimmel pont emlegettük nemrég, hogy elvittem őket rá a moziba, akkor még kisiskolásként, ők akkor lettek rajongók. (Kis szépséghiba, hogy a ST-vel nem igazán tudtak megbarátkozni, míg a PT-t és a TCW-t imádják, a Mandaloriant szintén, s már várják, hogy mikor darálhatják a The Bad Batch-t. )

Nagyon informatív beszámoló lett, köszi szépen! Én 1991-ben jártam Athénban, s ugyan az Akropoliszt, az olimpiai stadiont és a Nemzeti Kertet magam is lenyűgözőnek találtam, a Plakát pedig nagyon hangulatosnak, de összességében a város nem igazán tetszett, és azon kevés helyhez tartozik, ahová nem mennék vissza. De örülök, hogy Neked ennyire tetszett! A Meteora kolostorokkal kapcsolatban viszont teljesen egyetértünk! Szintén 1991-ben és nagyon kalandosan (vonattal és autostoppal) jutottam el oda barátokkal, és akkor éreztem azt először igazán, hogy érdemes volt eljönni Görögországba, annyira különleges helyek ezek - bár ez még azelőtt volt, hogy komppal elhajóztunk volna Krétára , ami vitán felül életre szóló élmény volt, a tájjal, a tengerrel, múzeumokkal és az ottani emberekkel együtt. Mivel hátizsákos, kispénzű turisták voltunk, a mai mércével mérve sokkal jobban rászorultunk a helyiek segítségére, mert a tájékoztatás akkor sem volt jobb, és internet sem volt, még a szárazföldön a kalambakai állomáson pl. nem tudták megmondani, mikor jön vonat, görög betűs volt a menetrend, ezért is stoppoltunk ( amit ma már nem tennék). De most is emlékszem a vendégszeretetükre, ami abszolút nem függött a vendégek pénztárcájától. Azóta nekem Görögországban leginkább a szigetek jönnek szóba, ha nyaralásról van szó. A vidéki görög vendégszeretetnek egyszerűen nincs párja.

Az biztos, hogy nyitottnak kell lenni, nyitott szemmel és szívvel járni-kelni.