2/2
Röviden tömören így jellemezhetnénk az állást a két Disney SW film után. Ez nagyon üdvözítő, de persze ez az értékelés túl egyszerű lenne, így megpróbálom csokorba szedni mit is gondolok a Rouge One-ról.
Talán jobban tartottam ettől a filmtől, mint anno az EPVII-től. Pedig ha valami, hát az Ébredő Erő megmutathatta volna, hogy nincs sok ok az aggodalomra. Persze nem árt óvatosnak lenni, így inkább voltam csendes szemlélődő a készítés során, sem mint lelkes duhaj. Igazából nem is tudtam mire számítsak, mert elég sokszor hangoztatták a film különlegességét ahhoz, hogy teljesen elbizonytalanítsanak: vajon beilleszthető lesz majd az SW univerzumba? Gareth Edwards is tűnt egy csendes iparosnak, mint nagy ívű alkotónak. Bár a Godzilla nekem tetszett, azért annyira nem, hogy nyugodt szívvel gondoltam volna arra, hogy ezúttal ő kapta a karmesteri pálcát.
Ilyen érzésekkel a hátam mögött ültem be a premierre…és…le lettem nyűgözve! Minden várakozásomat messze túlszárnyalta a kész mű. El se akartam hinni, amit láttam. Edwards megmutatta Abramsnek, hogy lehet ezt tökösen csinálni! Egyszerűen annyira eltaláltak mindent a filmben, hogy az elképesztő. Immár négyszer láttam a moziba (itthon pedig vagy ötször), és nyugodt szívvel jelentem ki, hogy egy olyan alkotás született, ami nagybetűkkel írhatja be nevét az SW aranykönyvébe. De miért is használok ilyen szavakat? Miért magasztalom az égig? A válasz egyszerű: az alkotók végsőik hűek maradtak a Star Wars univerzum egészéhez! És itt az egészén van a hangsúly, mert a Rouge One-t nyugodtan odatehetjük az EpisodeIII mellé, akár folytatásnak is beillik. Nem féltek izgalmas új világokat behozni, nem rettentek meg Mustafartól és a Coruscanttól, a Hayden kinézetű Vader torzótól! Nem kérem! Ez nem az a beszari film. A zseniális az, ahogy ezek a részletek teljesen belesimulnak egy EPIV hangulatú filmbe, remek kiegészítést nyújtva. Persze ezt is el lehetett volna rontani, de Edwards nagyon jól eltalálta az arányokat. Biztos benne volt még ebben a story group megannyi embere, de még így is elmondható, hogy ennyire jól felépíteni az egészet igazán megsüvegelendő dolog. A film remekül van felépítve, kiváló karakterekkel és az őket remekül megformáló színészekkel. Róluk bővebben az egyes karakterek topikjában ejtettem szót. Maga a látvány is első osztályú, és abban is biztos vagyok, hogy az SW filmekben valaha látott legjobb effektek közül jó néhány ebből a filmből kerül ki. A film végén látható csata pl. egyszerre pazar és megunhatatlan.
A történet is remek, minden szálával az EPIV-et szolgálja és teszi ezt úgy - ahogy ez már a korábbi előzményfilmeknek is nagy előnye volt-, hogy új érzelmekkel és jelentéssel ruházza fel azt. Elég, ha rávilágítunk arra, hogy az R2-ben lévő tervek puszta léte is átérezhető. Amiért annyi ember adta az életét, most egy kis droidban várakozik, aki a sivatagban bóklászik. Régebben erről hajlamos volt elfeledkezni az ember, de most akkora súlyt raktak az ilyen jelenetekre, amiért csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. De ez gyakorlatilag elmondható az egész EPIV-ről is. Sose lesz ugyanaz a film, mint a Rouge One előtt és ez jó. Így jó, mert több lett általa. Sokkal több.