Ody Mandrell

Thrawn milyen fajba tartozik? Maradt duros? Mert nem úgy néz ki...

Rian Johnson Twitter oldalán bejelentette, hogy véget ért a jövőre mozikba kerülő VIII. rész forgatása – az utolsó felvett jelenethez a rendező második kedvenc csapóját használták: egy méretes darabot, amit akkor alkalmaznak, ha a kamera egy daru tetején van. Ebből azért messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, hiszen sok esetben nem a filmek zárójelenetét forgatják le utoljára. Teljes cikk megtekintése

A thedigitalbits információi szerint hamarosan kiadhatják az EPI-II-III-VII részeket BD-3D formátumban és díszdobozban!

Isten éltessen Ugraum!

Elhívott az egyik haver a filmre. Bejövős volt, a látvány nagyon pazar. Ötletek is jók voltak, szóval hozta az előző kettő színvonalát.

Hihetetlen!

Ez a Weyland promo már az új filmhez kötődik?

SimonZ élményei után jöjjön Atlas listája a Celebration Europe tíz legkellemesebb, illetve legnagyobb csalódást okozó momentumával. Ami a legjobban tetszett: 1. A Zsivány Egyes előadás: azt hiszem, a werk videót már mindenki látta, ez tehát nem igényel különösebb magyarázatot, s a plakát is nagyon tetszetős lett. Azonban nem csak ezek, vagy a műsor végén levetített exkluzív előzetes, hanem a főszereplők és alkotók bemutatkozása, sztorijai is fantasztikusak voltak. Rengeteg vicces pillanatot kiemelhetnék, de talán a legjobb a Baze Malbust alakító Jiang Wen karakter-jellemzése volt, aki miután elnézést kért a szegényes angoltudásáért, így folytatta: annyit mondhatok a karakteremről, hogy Baze-nek van egy fegyvere. Van egy fegyvere, egy hatalmas fegyvere. A fegyvere hatalmas. Majd elnevetve magát Gareth Edwardsra és Kathleen Kennedy-re nézett, s feltette a kérdést: ez így korrekt? Fantasztikus iskolapélda arra, hogy milyen titoktartásra vannak kötelezve a színészek. Szerencsére a teljes beszélgetés pár órája az interneten is , igaz, a werk videó első levetítésekor bekövetkezett technikai malőr nélkül (ellenben a műsorvezető Gwendoline Christine sikítozásait nem vágták ki). 2. Trials of Tatooine: nagy volt a csábítás, hogy a virtuális valóság-élményt kínáló program vigye el a pálmát a Zsivány Egyes elől, hiszen olyan valósághűen sikerült belecsöppennem a Star Wars galaxisba, mint korábban soha és utána is sokáig kerestem az állam, de egy komoly hiányérzetem azért maradt: túl rövid volt… 3. Találkozások: a fentiekhez hasonló élmény volt pár percet beszélgetni két, korábban Magyarországon is járt kedves ismerőssel. A Biggs Darklightert alakító Garrick Hagon és a Boba Fettet megformáló Jeremy Bulloch kötelezettségeik (autogramosztás, színpadi fellépés, interjúk) miatt ezúttal nem tudtak több időt szakítani rám, de ez nyilván maximálisan érthető. Ezt kompenzálták mások: Steve Sansweetet , a Lucasfilm rajongói kapcsolatokért felelős korábbi igazgatóját nem volt túl nehéz megtalálni a Rancho Obi-Wan standjánál, de ha valaki azt mondja, hogy lehetőségünk lesz közös képet készíteni Amy Ratcliffe-fel (a Lucasfilm írójával és tudósítójával, a Celebration egyik műsorvezetőjével), Mary Franklinnel (a rendezvény vezető menedzserével, aki korábban a Lucasfilmnél többek között a hivatalos rendezvényekért és a rajongói kapcsolatokért is felelt), Doug Chiang látványtervezővel és művészeti igazgatóval, Matthew Wood hangmérnökkel (többek között Grievous tábornok hangjával), vagy Sam Witwerrel (aki Darth Maul hangja A klónok háborújában és a Lázadókban, továbbá a The Force Unleashed videojátékok főhősét alakította), akkor azon jót mosolyogtam volna, mint ahogy SimonZ sem fogadott volna arra nagy összegben, hogy Gareth Edwards dedikál majd neki képet. S ha kicsit rutinosabbak lettünk volna, akár Andi Gutierrezt (a Star Wars Show egyik műsorvezetőjét), vagy Dave Filonit (A klónok háborúja és a Lázadók “atyját”) is elcsíphettük volna, de őket majd legközelebb. 4. Jelmezesek, hangulat: Star Wars rendezvény mit sem ér jelmezesek nélkül, s a Celebration Europe ebből a szempontból is kiemelkedő volt. A klasszikus jelmezek mellett az animációs sorozatokból, a VII. részből, a Zsivány Egyesből is sokan választottak maguknak jelmezt, de extrém megoldásokban (például A Csillagok háborúja és A majmok bolygója, vagy az Alien filmek keresztezésében) sem szenvedtünk hiányt. Nagyon jó ötlet volt lépten-nyomon felhívni a figyelmet, hogy fényképkészítés előtt kérjük meg udvariasan az alanyt, nehogy olyan pillanatban fotózzunk, ami neki nem igazán alkalmas. Sajnos az összképet picit rontotta, hogy a fegyverekre vonatkozó szigorú szabályok miatt a legtöbben nem is vittek magukkal fegyvert. Ennek ellenére azért nagyszerű érzés volt jelmezekbe öltözött kicsik és nagyok társaságában sétálni a standok között. 5. Standok, árusok: talán senkit sem lep meg, hogy a rendezvényen gyakorlatilag a galaxis minden szegletéből érkeztek kiállítók, akik vagy csak szimplán bemutatták termékeiket, szolgáltatásaikat (például a japán ANA légitársaság a Star Wars droidok mintáival megfestett repülőgépeit, de említhetném az ír turisztikai szakembereket is, akik Az ébredő Erő zárójelenetének helyszínéül szolgáló ír Skellig Michael szigetet hirdették), vagy nagyszerű akciókkal kedveskedtek a látogatóknak. Még nem mertem összeszámolni, hogy mennyivel lett könnyebb a pénztárcám, mindenesetre a visszaúti poggyász-ellenőrzésen voltak nehéz pillanataink. 6. Szervezés: előzetesen kaotikus viszonyokra számítottunk (erről majd később), de szerencsére pozitívan csalódtunk. A beléptetés gyakorlatilag zökkenőmentes volt mindhárom nap, a nagy tömeg ellenére 10-15 perc alatt átestünk a biztonsági ellenőrzésen, és bárkihez fordultunk segítségért, készséggel álltak rendelkezésünkre (illetve sűrű bocsánatkérés közepette sajnálkoztak, ha nem állt módjukban segíteni). Talán a legdurvább eset az volt, amikor a rendezvény végén – már a hivatalos zárás után – a standok között bóklászva az egyik biztonsági ember megkért a belépőkártyánk felmutatására, majd amikor látta, hogy nem kiállítók, vagy szervezők vagyunk (azaz nem igazán lett volna okunk ott tartózkodni), viszonylag határozottan megkért a terület elhagyására, s a nyomatékosítás kedvéért a végén hozzátette a most szavat. Ennél a pontnál külön ki kell emelni azt a figyelmességet, ahogy a mozgáskorlátozott, illetve fogyatékkal élő látogatókat kezelték, hatalmas kontrasztot jelképezve a magyar viszonyokkal. 7. Doug Chiang és előadásai: ez az ember nemcsak szakmai, hanem emberi oldaláról nézve is egy zseni, az életfelfogása, szakmai elhivatottsága alapján egyértelműen tökéletes választás a Lucasfilm művészeti divíziójának élére. Életemben nem fogok tudni olyan alkotást készíteni, ami a szégyenfalának (azoknak a látványterveinek a helye, melyet a rendezők nem fogadtak el) akár csak a hátoldalára is beférne. A közvetlenségéről, ahogy a tőle aláírást kérő emberekkel beszélgetett, SimonZ is ódákat tudna zengeni. 8. Gareth Edwards: a VIII. rész rendezője nem csak alkotó, hanem egyben hatalmas Star Wars rajongó (melyet gyakorlatilag minden megnyilvánulásával kifejezett) és egy mestertroll is. Ez utóbbi talán a legkifejezőbb szó arra a történetre, amikor tetőtől talpig rohamosztagos jelmezbe bújva szarkasztikus kérdést tett fel (milyen érzés, ha a rendező a képeid 90 százalékát a kukába dobja?) egy látványtervezőkkel folytatott beszélgetés végén. A werk videóban hallható okfejtésével (a hagyománytisztelet és az újítások kapcsán) pedig örökre belopta magát a szívembe. Csak amiatt szorult Doug Chiang mögé, mert vele nem nyílt alkalmam személyesen is találkozni. 9. Electronic Arts előadás: rengeteg érdekességet megtudhattunk a Battlefront következő kiegészítőiről, az idén öt éves The Old Republic statisztikáiról és folytatásáról, vagy éppen a Galaxy of Heroes újdonságairól (egyszer tényleg feltelepítem a mobilomra ezt a játékot), ami alapján a listán sokkal előrébb végezhetett volna. Az összépet azonban árnyalta, hogy a műsor egy óra helyett mindössze negyven percig tartott, az egyelőre cím nélkül álló játékról semmi fontosat sem árultak el (ezek szerint még nagyon kezdeti fázisban van), s a sokak által remélt szépségfaktor, Jade Raymond sem tette tiszteletét az eseményen – ez utóbbit az alábbi képpel igyekszem valamelyest korrigálni: 10. Ismeretlen ismerősök: mivel a lista abszolút szubjektív, ezért az utolsó kellemes meglepetésként a HP standját említeném meg: előzetesen nem gondoltam volna, hogy céges kollégákkal fogok találkozni a rendezvényen – ráadásul a Zsivány Egyes háttérkép előtt készült, digitálisan kitupírozott fotót a látogatóknak ingyen kinyomtatták, azaz tőlük is sikerült szuvenírt szerezni. Ami a legkevésbé (sem) tetszett: 1. Zárópanel: a színpadon a Lucasfilm fejesei, a következő Star Wars filmek rendezői, minden adott tehát egy utolsó nagy durranáshoz. Ehhez képest megtudtuk, hogy a VIII. rész közvetlenül Az ébredő Erő utolsó jelenetét követően veszi kezdetét és hivatalosan is bejelentették az ifjó Han Solót, akit Alden Ehrenreich fog alakítani (ezt már hónapok óta tudni lehetett). Ennyi, és nem több. Nincs új filmkocka, videó (előzetes, werk videó, az épp Londonban forgató stáb üdvözlete), filmcím-bejelentés. Gyakorlatilag mindenki csalódva hagyta el a termet. 2. Az ébredő Erő új szereplőinek hiánya: hiába volt jelen Mark Hamill, Carrie Fisher, vagy Anthony Daniels, sok rajongóval egyetemben én is reméltem, hogy a VII. rész “újoncai” közül többen tiszteletüket teszik a rendezvényen. Ehhez képest John Boyega szó szerint csak beugrott, Gwendoline Christie pedig levezényelte a Zsivány Egyes panelt – és ezzel a felsorolás végére értünk. Úgy, hogy a VIII. rész stábja a szomszédban forgatott… 3. Minimalista autogram-osztás: a két korábbi Celebration Europe közelébe sem ért azon vendégek listája, akiktől autogramot, vagy közös fotót lehetett kérni (természetesen jó pénzért) – sem minőségben, sem mennyiségben. Az ébredő Erő színészei mellett a régi filmekből is nagyon kevesen voltak jelen (jelentős részük ráadásul csak egy napot) annak ellenére, hogy rengeteg brit színész neve szerepel a filmek stáblistáin. Kis túlzással nagyobb volt a forgalom annál a standnál, ahol korábban dedikált képeket árultak. 4. Karszalagos rendszer: a korábbi tapasztalatokból kiindulva azt találták ki a szervezők, hogy a fő színpadon zajló előadásokra csak karszalaggal lehessen bejutni, elkerülve a sorbanállást. Ez alapvetően nem lett volna csacsiság, viszont az új szabályok sok embernél kiverték a biztosítékot. Ha ugyanis kinéztünk magunknak egy előadást, akkor már előző este 8 órától sorba lehett állni, hogy a másnap reggel 6-kor kezdődő karszalag-osztásnál jó pozícióban legyünk. Mivel minden előadásra külön sor volt és naponta maximum két karszalagot lehetett beszerezni, ezért nem lehet nagyon csodálkozni, hogy nekem például két karszalagot sikerült szereznem – még úgy is, hogy a hatalmas érdeklődésre számot tartó műsorokat másik két teremben is vetítették, csak azt éppen elfelejtették előzetesen jelezni, hogy oda is kell karszalag. Nem tudom, hányan állhattak sorban egy-egy fárasztó nap után egész éjszaka, hogy biztosan bejussanak egy-egy előadásra, de kötve hiszem, hogy ez lenne a legjobb módszer a nagy sorok elkerülésére – pláne úgy, hogy az ember körülbelül 35 ezer forintot kifizetett a három napra szóló belépőért. Akkor már inkább sorsolják ki előre a karszalagokat és alakítsanak ki egy zónát, ahol lehet csereberélni. 5. Star Wars Celebration applikáció: nem mondom, hogy nem volt értelmes része, de elképzelni sem tudom, miért nem fordítottak arra egy kis energiát, hogy a programon keresztül a látogatók tarthassák egymással a kapcsolatot (üzenetküldés, egymás megtalálásának segítése, stb.), vagy naprakész információik legyenek (a karszalagok rendelkezésre állása, normálisan megtekinthető és kereshető térkép, friss hírek). Ez így nagyon amatőr munka volt. 6. A Disney megjelenésének hiánya: itt természetesen nem Miki egérre és társaira gondolok, hanem a cég vezetőire, akiknek a rendezvény egy kiváló lehetőség lett volna arra, hogy értékeljék az elmúlt éveket, illetve bepillantást engedjenek terveikbe. A Lucasfilm képviselői legalább jelen voltak. 7. Előzetes információk: bár néha jött egy-egy hírlevél, rengeteg dolgot az utolsó pillanatban töltöttek fel és tettek közzé (például a hivatalos bolt kínálata, programok bejelentése, hasznos tudnivalók). Egy kis odafigyelés csodákra lett volna képes. 8. Celebration Store: picit igazságtalan leszek most, mivel nem voltam bent a hivatalos boltban (meglehet, ha bejutottam volna, sokkal előrébb került volna a negatív listámon). Közvetlenül a rendezvény előtt publikálták a termékek listáját (vagy annak egy részét), melynek többsége póló volt. A helyszín pedig egy sarokban volt, amit kívülről hermetikusan elkerítettek, azaz lehetőség sem volt benézni, mi is a kínálat – legalább a kígyózó sor végére tehettek volna prospektusokat. Ezek után talán nem meglepő, hogy lutrira nem vállaltuk az egy-másfél órás sorbanállást. Mások véleménye alapján egyáltalán nem vesztettünk vele semmit. 9. Trials of Tatooine panel: igen, ez a fentiekben már előkelő helyen szereplő virtuális valóság-élményt bemutató műsor volt, ami olyan szinten vált unalmassá, hogy inkább félidőben kimenekültünk, mielőtt elaludtunk volna rajta. Szerencsére a vasárnapi élmény ennek épp az ellenkezője volt. 10. Térképek hiánya: rengeteg plakátot, informatív táblát helyeztek ki a szervezők a rendezvény területére, éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem tudtak pár helyre egy minden részletre kiterjedő térképet kitenni. Ennek hiányában kénytelenek voltunk a műsorfüzetet, illetve a félig-meddig működő applikációt használni, vagy az Erőre hagyatkozni. Teljes cikk megtekintése

Csak azért gondolom mert ahogy kinéz, Ezra se nem Jedi se nem Sith. De majd meglátjuk.

Nem lehetne már abbahagyni az EPVII szurkálását? Tudom, hogy neked nem jön be, de már marha unalmas, hogy folyton ezt írogatod mindenhova. Az meg, hogy egy indexes cikkre hivatkozol ezt bizonyítván, elég röhejes.

Isten éltessen Forceuser!

Ezt nagyon jól összefoglaltad Frenkie, valóban voltak olyan dolgok amiket nehéz bolt elképzelni. Ilyen volt pl. a színház jelenet. És persze érdemes ezeket különválasztani a Quarron & co. által elkövetett trollkodástól. Nem csak ez az egy hozzászólása volt, többet is írt. Bár ettől független ez mégis csak egy vélemény, az övé. Nem érzem olyan hú de nagyon fajsúlyosnak egyébként, hogy ennyire ki kelljen választani. Voltak itt és másik topikokban már ennél meredekebbek is. Kikre gondolsz konkrétan, mert ez így csak légpuskával lövöldözés a Holdra. Persze, végig mentünk. Mert ide nem 3 ember ír, hanem 33. Így elkerülhetetlen, hogy valakinek valami ne tetsszen, vagy szót emeljen. Lehet láncba rakni ezeket, de nem hinném, hogy tendencia lenne az, hogy valaki vagy valakik folyton csak azt írják mi nem jó. Biztos vannak negatívabbak, de azt ugye nem várod el, hogy mindenki rózsaszín csillámpónikkal a szeme előtt várja a filmeket. Szerintem ma már kellően széles körű a fórum ahhoz, hogy legyenek ilyen vélemények is. Néha nekem se tetszenek egyes megnyilvánulások, sőt, ki is nyílik a bicska....akkor viszont be is írok, de akkor megkapom mekkora p*raszt vagyok.... Na erre varrjál gombot.

Igen csak anno ugye úgy adta elő, hogy ő adta ki a parancsot a népirtásra. De az csak hergelés volt ezek szerint Zeb felé.

Pablo szerint még mindig nincs cím. Talán megvárják hogy alakul a film a vágóasztalon.

Pedig valószínűleg nem ő adta ki a parancsot, hanem teljesítette azt. "A Lasan-on történteknek... Nem...nem kellett volna népirtásban végződnie. De rájöttem, hogy a Birodalom példát akart statuálni. Tudom, korábban az állítottam én intéztem úgy."

Tegnap hivatalosan is befejeződött a film forgatása! https://twitter.com/starwars/status/756504531010138112/video/1

Kár, hogy nem készült róla videó.

Még ezt se igazán mondtuk. Fura, és próbáltuk elképzelni miként lehet megoldani. Ebből az is kisült, hogy talán nem lesz annyira kiváló. De ez is egy opció. Ez egy óriási nagy sarkítás. Esetemben biztos az, de akkor nyilván az ing esete áll fenn. Nem vettem magamra. Ennyi erővel ne is beszélgessünk a filmről a premierig hisz nem tudjuk mi hogyan mutat. Szerintem ez nem járható út, és a fórumnak épp az a lényege, hogy ilyen dolgokról is lehessen ötletelni. Senki nem volt túl durva vagy obszcén ezzel kapcsolatban így továbbra se értem miért baj az, ha kicsit jobban belemerülünk a kimenetelek találgatásába? Ugyanúgy nem mondhatjuk, hogy k*rva jó lesz mint azt hogy gyenge. Az EPVII -et meg kár ide keverni, mert elenyésző olyan embernek váltotta meg a világot, aki előtte kritikus volt vele. Innen a fórumról magamon kívül talán nem is tudnék most mást mondani.

Próbáltam elvegyülni de úgy látszik lebuktam. Köszönjük a beszámolókat, nagyon jók voltak! Persze a többiek írásaiért (Nabo, hunner) is köszönet!

Ez mekkora jó kép már.

Yushyn halálán én is pislogtam. Csak másodikra tűnt fel mennyire durva a dolog.

A Celebration első, második és harmadik napjának beszámolói után következzen a résztvevők szubjektív összegzése, elsőként SimonZ osztja meg veletek kedvenc élményeit. Ami a legjobban tetszett: 1. A Rogue One panel minden várakozást felülmúlt. Elég kalandosan, de sikerült bejutnunk a fő terembe, a Celebration Stage-re, ráadásul karszalag nélkül. A hangulat óriási volt már azelőtt is, hogy megérkeztek volna a színészek, de utána még jobb lett. A werkfilm (ami először elszabotálódott, de aztán még kétszer megnézhettük – másodjára bizonyára véletlenül) lenyűgöző volt, és a végén még az exkluzív előzetes is megérkezett, Vaderrel. A korábbi Celebrationön ismeretlen élmény volt számomra, hogy a filmkészítők részt vesznek a rendezvényen, és együtt ünnepelnek a rajongókkal. Ja, és ne feledkezzünk meg az ajándék poszterrről sem. 2. Találkozások: sikerült találkoznom Gareth Edwardsszal, a Zsivány Egyes rendezőjével, aki dedikált nekem egy limitált szériás Rogue One-képet. Doug Chianggal többször is tudtam beszélni (az ő paneljét kénytelen vagyok kihagyni a felsorolásból, pedig itt lenne a helye), ahogy számos művésszel is, köztük a VII. rész látványtervezőivel, valamint Tsuneo Sandával, Jerry Vanderstelttel, Jason Palmerrel (aki magától Drew Struzantől tanult), Christian Waggonerrel és Malcolm Tweennel (ő tervezte a Royal Mail Star Wars-bélyegsorozatát). 3. Kiállítók: sok kiállító volt, többségében tényleg a Celebrationre való árukészlettel, és rendkívül baráti árakkal. (Érdekes kivételt jelentett egy luxustáskákat bemutató, kevés érdeklődőt vonzó stand.) A non-fiction Star Wars-irodalmat kezelő Abrams Books standján minden könyvre legalább 30% kedvezményt adtak, némelyikre 50-et. És itt többek között a Making of Star Wars-sorozat köteteiről van szó, aminél színvonalasabbakat még nem olvastam Star Wars-témában. (Ezzel kapcsolatos, sajnálatos hír: a kiadótól megtudtam, hogy a Making of The Force Awakens megjelenését eltolták egy egész évvel.) Vasárnap délután, a show vége felé közeledve pedig egészen elképesztő akciók indultak, kiváló játékfigurákat osztogattak 10 fontért (kb. 3750 Ft), az Egmont kiadó pedig minden könyvét 5 fontos (1875 Ft) áron adta. A Kotobukiya honlapján még vagy már nem kapható figurák is beszerezhetőek voltak a rendezvényen. 4. Jelmezesek: rengeteg magas színvonalú jelmezessel találkoztunk, a féldroid Darth Maultól a tauntaunos Luke-on át a folyamatosan fecsegő jawáig (Utiniii!), és mindenki készségesen pózolt, ha fotózták, még az utolsó nap végén is. R2-D2-kkal Dunát/Temzét lehetett volna rekeszteni, még Boba Fett-festésű darab is volt. 5. Szervezés: bár voltak előzetes aggályaim (lásd lentebb), meglepően olajozottan ment minden. A beengedési procedúra még a legnagyobb, vasárnap délelőtti tömegben sem tartott tovább 15-20 percnél, biztonsági ellenőrzéssel együtt. A táblák, útbaigazítások egyértelműek voltak. A segítők tájékozottan viselkedtek, és tényleg segíteni próbáltak – semmi tiszteletlenséget nem tapasztaltam, és nem is hallottam ilyesmit mástól sem. A karszalagok ügye sem elég ahhoz, hogy le akarjam húzni a szervezés színvonalát: minimális problémákkal vezényelték le ezt a tömegrendezvényt. Ami a legkevésbé (sem) tetszett: 1. A záró, Future Filmmakers paneltől nagyon sokat vártunk, mivel a hasonló összetételű Rogue One panel egészen kiválóra sikeredett, ráadásul ezt még nem is streamelte a starwars.com. Elképzeltünk egy félperces mini-teasert a VIII. részről, amolyan módra, hiszen a forgatás vége felé össze lehetve vágni néhány képet. Vagy akár kaphattunk volna egy üdvözlő videoüzenetet a stábtól, ha nem tudtak eljönni, annak ellenére, hogy ők is Londonban vannak. Filmcímet is kaphattunk volna (Pablo Hidalgo később jelezte, hogy az még mindig nincs eldöntve). Végül megtudtuk, hogy a VIII. rész tényleg ott folytatódik, ahol a VII. véget ért, hogy mely filmek hatottak a VIII. részre, és hogy ki lesz a fiatal Han Solo. Ez tényleg az elképzelhető minimum információ volt, amit a panel adhatott. Ezt miért nem lehetett streamelni? 2. A Celebration Store: a hivatalos appban csak ár nélküli lista jelent meg az ott kapható termékekről, amik 80%-ban ruhák voltak. A sorban legalább egy órát kellett (volna) várni, kivéve, ha az adott nap legelején foglaltál ún. Lightspeed belépőt, ami egy megadott, rövid intervallumban a normálisnál gyorsabb bejutást garantált. De minek várjon az ember valamire, amiről azt sem tudja, micsoda, ha egyszer annyi más érdekes dolog van a rendezvényen? 3. A Celebration hivatalos mobilalkalmazása. Arra jó volt, hogy megnézzem, milyen programok lesznek az egyes napokon és helyszíneken, és összeállítsak magamnak egy listát arról, ami érdekel. De arra már nem volt képes, hogy egy nagyítható, interaktív térképen megmutassa, hol találom az egyes kiállítókat (ami két csarnokban, 120 kiállító esetén nem feltétlenül egyszerű), vagy éppen jelezze, vannak-e még karszalagok a kiemelt előadásokra. 4. Az előzetes információk hiányosságai. A Celebration előtt egy nappal még bőven voltak a programban “Check back for future updates” címek. A Celebration Store tartalmát mindössze másfél nappal a kezdés előtt tették elérhetővé, mint írtam, árak nélkül. Jelezték ugyan, hogy karszalagos rendszer lesz a Celebration Stage előadásain, de azt nem írták, hogy ez azokra a panelekre is vonatkozik, ahol élőben közvetítik a fő színpad műsorát. Nem jelezték, hogy a VR Experience kipróbálásához előre le kell foglalni az időpontot, nem lehet csak úgy beállni a sorba. Ezek a Celebration élményét nem nagyon befolyásolták, de a megelőző napokban bizonyos amatőr jelleget adtak az egésznek. 5. Hogy itt is öt dolgot soroljak fel, az ILMxLAB panelelőadását is megemlítem, ami olyan unalmas volt, hogy kénytelenek voltuk kimenekülni róla, mielőtt elalszunk. (Ez nem azonos a VR élménnyel, ez a műhelyről szóló beszélgetés volt.) Teljes cikk megtekintése

A Celebration első, második és harmadik napjának beszámolói után következzen a résztvevők szubjektív összegzése, elsőként SimonZ osztja meg veletek kedvenc élményeit. Ami a legjobban tetszett: 1. A Rogue One panel minden várakozást felülmúlt. Elég kalandosan, de sikerült bejutnunk a fő terembe, a Celebration Stage-re, ráadásul karszalag nélkül. A hangulat óriási volt már azelőtt is, hogy megérkeztek volna a színészek, de utána még jobb lett. A werkfilm (ami először elszabotálódott, de aztán még kétszer megnézhettük – másodjára bizonyára véletlenül) lenyűgöző volt, és a végén még az exkluzív előzetes is megérkezett, Vaderrel. A korábbi Celebrationön ismeretlen élmény volt számomra, hogy a filmkészítők részt vesznek a rendezvényen, és együtt ünnepelnek a rajongókkal. Ja, és ne feledkezzünk meg az ajándék poszterrről sem. 2. Találkozások: sikerült találkoznom Gareth Edwardsszal, a Zsivány Egyes rendezőjével, aki dedikált nekem egy limitált szériás Rogue One-képet. Doug Chianggal többször is tudtam beszélni (az ő paneljét kénytelen vagyok kihagyni a felsorolásból, pedig itt lenne a helye), ahogy számos művésszel is, köztük a VII. rész látványtervezőivel, valamint Tsuneo Sandával, Jerry Vanderstelttel, Jason Palmerrel (aki magától Drew Struzantől tanult), Christian Waggonerrel és Malcolm Tweennel (ő tervezte a Royal Mail Star Wars-bélyegsorozatát). 3. Kiállítók: sok kiállító volt, többségében tényleg a Celebrationre való árukészlettel, és rendkívül baráti árakkal. (Érdekes kivételt jelentett egy luxustáskákat bemutató, kevés érdeklődőt vonzó stand.) A non-fiction Star Wars-irodalmat kezelő Abrams Books standján minden könyvre legalább 30% kedvezményt adtak, némelyikre 50-et. És itt többek között a Making of Star Wars-sorozat köteteiről van szó, aminél színvonalasabbakat még nem olvastam Star Wars-témában. (Ezzel kapcsolatos, sajnálatos hír: a kiadótól megtudtam, hogy a Making of The Force Awakens megjelenését eltolták egy egész évvel.) Vasárnap délután, a show vége felé közeledve pedig egészen elképesztő akciók indultak, kiváló játékfigurákat osztogattak 10 fontért (kb. 3750 Ft), az Egmont kiadó pedig minden könyvét 5 fontos (1875 Ft) áron adta. A Kotobukiya honlapján még vagy már nem kapható figurák is beszerezhetőek voltak a rendezvényen. 4. Jelmezesek: rengeteg magas színvonalú jelmezessel találkoztunk, a féldroid Darth Maultól a tauntaunos Luke-on át a folyamatosan fecsegő jawáig (Utiniii!), és mindenki készségesen pózolt, ha fotózták, még az utolsó nap végén is. R2-D2-kkal Dunát/Temzét lehetett volna rekeszteni, még Boba Fett-festésű darab is volt. 5. Szervezés: bár voltak előzetes aggályaim (lásd lentebb), meglepően olajozottan ment minden. A beengedési procedúra még a legnagyobb, vasárnap délelőtti tömegben sem tartott tovább 15-20 percnél, biztonsági ellenőrzéssel együtt. A táblák, útbaigazítások egyértelműek voltak. A segítők tájékozottan viselkedtek, és tényleg segíteni próbáltak – semmi tiszteletlenséget nem tapasztaltam, és nem is hallottam ilyesmit mástól sem. A karszalagok ügye sem elég ahhoz, hogy le akarjam húzni a szervezés színvonalát: minimális problémákkal vezényelték le ezt a tömegrendezvényt. Ami a legkevésbé (sem) tetszett: 1. A záró, Future Filmmakers paneltől nagyon sokat vártunk, mivel a hasonló összetételű Rogue One panel egészen kiválóra sikeredett, ráadásul ezt még nem is streamelte a starwars.com. Elképzeltünk egy félperces mini-teasert a VIII. részről, amolyan módra, hiszen a forgatás vége felé össze lehetve vágni néhány képet. Vagy akár kaphattunk volna egy üdvözlő videoüzenetet a stábtól, ha nem tudtak eljönni, annak ellenére, hogy ők is Londonban vannak. Filmcímet is kaphattunk volna (Pablo Hidalgo később jelezte, hogy az még mindig nincs eldöntve). Végül megtudtuk, hogy a VIII. rész tényleg ott folytatódik, ahol a VII. véget ért, hogy mely filmek hatottak a VIII. részre, és hogy ki lesz a fiatal Han Solo. Ez tényleg az elképzelhető minimum információ volt, amit a panel adhatott. Ezt miért nem lehetett streamelni? 2. A Celebration Store: a hivatalos appban csak ár nélküli lista jelent meg az ott kapható termékekről, amik 80%-ban ruhák voltak. A sorban legalább egy órát kellett (volna) várni, kivéve, ha az adott nap legelején foglaltál ún. Lightspeed belépőt, ami egy megadott, rövid intervallumban a normálisnál gyorsabb bejutást garantált. De minek várjon az ember valamire, amiről azt sem tudja, micsoda, ha egyszer annyi más érdekes dolog van a rendezvényen? 3. A Celebration hivatalos mobilalkalmazása. Arra jó volt, hogy megnézzem, milyen programok lesznek az egyes napokon és helyszíneken, és összeállítsak magamnak egy listát arról, ami érdekel. De arra már nem volt képes, hogy egy nagyítható, interaktív térképen megmutassa, hol találom az egyes kiállítókat (ami két csarnokban, 120 kiállító esetén nem feltétlenül egyszerű), vagy éppen jelezze, vannak-e még karszalagok a kiemelt előadásokra. 4. Az előzetes információk hiányosságai. A Celebration előtt egy nappal még bőven voltak a programban “Check back for future updates” címek. A Celebration Store tartalmát mindössze másfél nappal a kezdés előtt tették elérhetővé, mint írtam, árak nélkül. Jelezték ugyan, hogy karszalagos rendszer lesz a Celebration Stage előadásain, de azt nem írták, hogy ez azokra a panelekre is vonatkozik, ahol élőben közvetítik a fő színpad műsorát. Nem jelezték, hogy a VR Experience kipróbálásához előre le kell foglalni az időpontot, nem lehet csak úgy beállni a sorba. Ezek a Celebration élményét nem nagyon befolyásolták, de a megelőző napokban bizonyos amatőr jelleget adtak az egésznek. 5. Hogy itt is öt dolgot soroljak fel, az ILMxLAB panelelőadását is megemlítem, ami olyan unalmas volt, hogy kénytelenek voltuk kimenekülni róla, mielőtt elalszunk. (Ez nem azonos a VR élménnyel, ez a műhelyről szóló beszélgetés volt.) Teljes cikk megtekintése

Az ST egy haldokló dolog volt, abba új vért kellet pumpálni. Az SW nem, és a hetedik rész inkább szólt a régi nagy öregeknek.

Jó szórakozást. Nem hinném, hogy sok mindenről lemaradnál.