Avatar
Már majdnem két nap eltelt, de még mindig nem tudom mit is gondoljak erről a filmről. Valahogy nem áll össze bennem. Valószínűleg még egy párszor meg kellene néznem, hogy letisztuljon. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de valami mégis hiányzott belőle. Nem varázsolt el. Talán az is közrejátszik ebben, hogy nem igazán szeretem azt a fajta törzsi feelinget ami sok helyen áthatotta az Avatart. Én eléggé technokrata vagyok és valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Bár az embereknél rengeteg technika volt felhalmozva, de az meg nem hatott az újdonság erejével, mert sehol nem volt egy kifacsart ötlet, valami eredeti cucc. Cameron vagy a régi filmjeiből ollózta ki a gépezeteit (kicsit módosítva azokat), vagy a már meglévő technikát fejlesztette tovább elméletben. Szeretem a meglepő dolgokat ilyen téren, de itt olyan nagyon kiugrót nem találtam. Maga a történet nem volt rossz, bár a megvalósítás kevésbé volt eredeti. A rendező sajnos itt is bőszen merített korábbi munkáiból. A mondanivaló viszont szépen átjött, ami mellesleg nagyon is megfontolandó (és a film dicsérete). Sajnos az emberiség azon az önpusztító úton halad amit a film is ridegül az arcunkba vág. Mindenen átgázolunk, mintha a miénk lenne az egész világ. Ez koránt sincs így, de erre még a döntéshozóknak rá kell döbbennie (reméljük nem lesz túl késő). Viszont ennek a történetnek a felvezetése nagyon elnagyolt, és talán ez az egyik legnagyobb baja a filmnek. Talán itt kellene megteremteni a hangulatot, ami beszippantja a nézőt de ez nincs meg. Jake szövegel kicsit, aztán már Pandorán is vagyunk. Valahogy nem érzek semmi hangulatot itt. Hiába a szép tájak és egzotikus élőlények, valami hiányzik. Lehet, hogy egy jobb zenével megtámogatva vagy valami más vágással megspékelve jobban eltudnék merülni ebben a világban, de így ez kevés ehhez. Mindig a szárnyas fejvadász vagy az űrodüsszeia jut eszembe, és az a régi jó iskola, amikor a zene és a vágások egymásért éltek, és olyan hangulatot teremtettek, hogy az ember 25-30 év után is beleborzong ha újra nézi. Az Avatar ebből a szempontból is felszínes, mint ahogy sok másban is. Ám ezt nem róhatom fel hibaként, mert ha lesznek még részek, biztos kitágul Cameron univerzuma. Bár hozhatnék ellen példát a közelmúltból, mert pl. a Mátrix az első nézésre is úgy hazavágott, hogy nyekkenni se értem rá, és így volt ez a TDK -val is. Sajnos a karakterek 90% -a sablonos és súlytalan. Akibe feccöltek némi energiát az Jake, Neytri a doktor csaj és a tábornok karaktere. Persze itt se várjunk összetett jellemeket, de azért értük jobban lehet izgulni. Ennek ellenére is voltak szívszorító pillanatok, amiben a csúcsot Naviik otthon fájának kilövése jelentette. Az a jelenetsor mind drámaiságban, mind látványban a csúcspontot jelentette. Amiben viszont abszolút lenyűgözőt nyújtott a film, az a 3D -s technika! Ezzel az élménnyel most találkoztam először és teljesen lenyűgözött! Néhol hátborzongató volt az a térhatás amit átéltem, és ha másért nem is, de ezért érdemes megnézni IMAX -ban! Aki jót akar magának az nem sajnálja a pénzt rá. A film a trükktechnika határait feszegeti, és ebből a szempontból óriási élmény.
Nem zárom ki, hogy a jövőben jobban a szívemhez nő majd az Avatar, mint ahogy történt az a Gyűrűk Ura filmekkel, de erre egyelőre még várni kell. Hangsúlyozom még egyszer, hogy nem rossz a mozi, aki teheti mindenképpen nézze meg. Nálam ilyen érzéseket generált.
10/7,5
