Bomarr

Számomra egészen meglepő, hogy Lucas foglalkozik a netes kritikákkal, sőt bántják! Azt hittem ezek róla simán lepattannak. Az alább az index.hu-ról beidézett "pozitiv" hozzászólás is elég szomorú. Szegény Lucas ennél minőségibb védelmet érdemelne, ha már...

Mondjuk ugye az túlzás, hogy nem tetszenek az Üvegtigrisek, mert még nem láttam őket. A kérdéses 10 perc megnézése is olyan 6-7 éve lehetett. Az most meglepett, hogy neked tetszik, annyira hogy emiatt lehet adok neki egy esélyt. A Kaméleont nem láttam, de jókat hallottam róla.

Magyar filmgyártás: amellett, hogy katasztrófa, én bevallom a 2000-es évek elején komolyan elkezdtem benne reménykedni, hogy itthon valami be fog indulni. Ugye a '90-as évek az egy tragédia volt, mert a már elkoptatott arcok adták elő újra és újra ugyanazt. Mindent elmond arról az évtizedről, hogy Koltai Róbert Szambája volt akkor az egyik legjobb (és az még tényleg élvezhető volt, nem úgy mint az újabb művei). Ja meg ott volt a Napfény íze, ami végülis mint a magyar történelem XX. századi tablója rendben volt. Ugyan a kimagaslótól, meg Szabó korábbi filmjeitől messze volt, de legalább korrekten össze lett kalapálva. Nade aztán jött a Moszkva tér. Végre egy film, amiben nem múltba révedően "elvtársasoztak" tiz percenként, hanem "rólunk" szólt, legalábbis azokról akik gyerekfejjel élték meg a rendszerváltást. Volt benne humor, friss arcok... én itt komolyan elkezdtem várakozni, hogy mi lesz ebből. És jött a Kontroll is, ami fillérekből megmutatta, hogy hogy nézne ki egy kultfilm idehaza. Oké nem olyan mint egy amerikai kultfilm: a dumák nem ütnek annyira, a feeling nem olyan erős, hogy harapni lehetne, de nagyon is egyben volt (nagy bűne viszont, hogy behozta a magyar filmgyártásba Csányi Sándort, akinél rejtély miért nem látják a castingosok micsoda antitálentum). És persze a Valami Amerika, ami végre tényleg vicces volt - ott már odáig mentem, hogy moziban néztem meg. Közben a Hukkle rávilágitott, hogy művészfilmes szinten is tudunk leleményesek lenni és nem csak köldöknézős marhaságokaink vannak. Ja és még ott volt a személyes kedvencem a Boldog születésnapot!, ami elsőre csak vígjátéknak tűnik, aztán dráma lesz és ott van benne korunk talán legjobb színésznője Ónodi Eszter akit ezután a film után egyszerüen nem lehet, nem szeretni. Na ez a generáció ahogy jött úgy ment. A Moszkva teret dirigáló Török Ferenc összes új munkája a régi halovány mása: Szezon, Overnight... nem rosszak csak uncsik. A Hukkle-t rendező Pálfi meg miután letudta a Taxidermiát -ami őrületesen rétegfilm, de nekem pont tetszik- eltűnt a nem tudom hová. A legkínosabb utat a Valami Amerikát rendező Herendi Gábor járta be (a Magyar Vándorral konkrétan vallatni lehetne). És azóta nincs semmi. Ezek is szenvednek, új arcok meg alig. Ami nekem az elmúlt pár év terméséből tetszett: A nyomozó - magyar thriller. Már eleve ugye a műfajnál megijed az ember, pedig teljesen rendben van. Gondolom jó magyar szokás szerint a rendező Gigor Attila vagy azonnal eltűnik vagy csinál valamit ami kb. fele ilyen jó. Pánik - Ezt tavaly néztem és az év pozitiv csalódása volt. Mikor leültem elé kizártam, hogy jó legyen, mivel a rendező Till Attila... a bohóc a TV2-ről. Na ehhez képest ez egy kifejezetten jó film és nem vígjáték hála istennek. De oké volt a Csak szex és más semmi is. De minden -néhol óriási- hibájával együtt én a Szabadság szerelem-mel is elvoltam. Az Üvegtigriseket én nem tudom végignézni: első részt tiz perc után lekapcsoltam. Azóta se tudom magam rávenni, hogy megnézzem. A magyar filmipar csúcsa egyébként szerintem simán a '60-as - '70-es évek volt. A '30-as évek nálam azért nem mert a magyar filmipar akkor is messze levolt maradva a nyugatitól: főleg vígjátékokat toltunk -igaz abból kifejezetten minőségieket- de ezzel ki is fújt. Közben nyugat-európában mindenféle zsánerű filmekből készültek pazarabbnál pazarabbak. Viszont a '60-as '70-es évekből csak pár cím: Egri csillagok, A Tenkes kapitánya, Ötödik pecsét, A tizedes meg a többiek, Isten hozta Őrnagy úr!, Frakk (rajzfilm-sorozat), Mézga család (rajzfilm-sorozat), Indul a bakterház, Magyar népmesék (rajzfilm-sorozat), Kérem a következőt (Dr. Bubós rajzfilm-sorozat), Süsü a sárkány kalandjai, A kőszívű ember fiai... és a sor még nagyon-nagyon hosszú. És az a durva, hogy például az Egri csillagok epikusságban semmivel nem marad el a kor átlag francia vagy angol történelmi filmjeitől. És évtizedek múltával visszanézve is jók ezek.

Itt ugye végülis arról van szó, hogy visszahozták az eltörölt tandíjat, amit mivel pont miattuk töröltek el anno ezért nem kapta meg a régi nevét. Helyette a többség nem-támogatott lesz

Nyilván Mao Vörös könyvében is vannak használható tippek, amitől valakinek jobb lesz (igen, direkt ilyen túlzó a hasonlat ), de ettől még a jelenséget nem hitelesíti elöttem

Topikcím csekkolása után már irtam is a bejegyzést. Nem gondoltam, hogy másról szól a topik mint a címe (fórumozás közben határidős cikket is írtam, ezért a "sietség")

Ja értem. Én a topic neve miatt gondolkodtam ebben: a Box Office ugyanis kizárolag az észak-amerikai bevételeket jelenti.

Szerintem ha 70-80 millió körül teljesítene akkor az már kifejezetten szép eredmény lenne és maximálisan bebiztositaná a többi film 3D-ésitését. Csak emlékeztetöül a Special Edition-ok így szerepeltek a bemutatásukkor az USA-ban (1997-ben): Star Wars Episode IV - 138 millió dollár Star Wars Episode V - 67 millió dollár Star Wars Episode VI - 45 millió dollár Ami például az ep.4 mellett szólt, hogy 20 év telt el az őspremier óta és ami a kampányban is ki volt hangsúlyozva: hiába régi film, új jelenetek, új effektek. Ekkor még nem volt széles körben elterjedve a netes letöltés (sőt igazából ez '97-ben még nem is létezett), igy aki ezeket az új jeleneteket/effekteket látni akarta annak csak egy választása volt: fogta magát és elment a legközelebbi moziba és vett egy jegyet. Most picit rosszabb a helyzet. Az egyetlen újdonság a 3D, aminek a megítélése viszont nincs feltérképezve. Az egyértelmű, hogy a producerek nyomatják, mióta az Avatar tarolt, de nem egyértelmű, hogy ez a közönséget mennyire nyűgözi le. Előnye, hogy bár nem húsz éve de nem is tegnap lett bemutatva. A mai 13-14 évesek nem láthatták moziban. Jó jel, hogy bármilyen közepes is legyen a prequelek megítélése, a Blu-ray vásárláskor a legtöbben mégis leszurkolták a teljes Saga kiadás árát és csak a kisebbség döntött kizárolag a régi trilógia mellett. Most úgy tűnhet, hogy elemzek és hamarosan jön a megsemmisitő erejű konkluzió, de igazából fogalmam sincs mi lesz. Már csak azért sem, mert például soha nem gondoltam volna, hogy az Oroszlánkirály egy 3D-s újrabemutatás után 94 milliót (!!!) fog hozni a konyhára (és jól láthatóan a Disney se számított rá: nagy meglepettségükben máris egy rakás másik klasszikusuk újrabemutatását jelentették be [a zárójelen belüli zárójelben jegyzem meg, hogy mielőtt valaki legyintene, hogy "ha az Oroszlánkirálynak sikerült akkor 'nekünk' gyerekjáték": a Lion King a maga idejében többet hozott a konyhára mint mondjuk a Klónok támadása]). Egyelőre igyekszek visszafogottan optimista lenni. Hozzon 80 millió körül. Annak tuti, hogy Lucasék is örülni fognak, jön a többi rész is és per pillanat nem is tűnik elérhetetlennek.

Gratula! Ha már rémálmok: ritkán, de szoktam olyat álmodni, hogy újra iskolás vagyok és van valami vizsga amire nem készültem. Másnak is szokott ilyen lenni? Én nagyon örülök, mikor egy ilyenből felkelek. Néha amerikai filmekben is szokott lenni, hogy a főhős azt rémálmodja, hogy újra egyetmista, szal azt gondolnám ez valami általános dolog lehet.

A 16:9-es képarány az szélesvásznú és ezesetben csonkolt képarány, mert a Clone Wars-t 2.35:1-ben készítették (vagyis még szélesebben). Az első rész óta ilyen. Edit: A legelső epizód ilyen volt a gyári DVD-n: És ilyen a netről lekapott eredeti változatban:

A keskenyebb kép több képi információt jelent. Nekem egyelőre csak az első évad bolti DVD-je van meg: ott csonkolt volt a kép (de úgyis lehet mondani: kevésbé volt keskeny, mivel levágtak a két oldalából). Jó hír ha ezúttal nem vetemedtek ilyenre, mert ez anno elvette a kedvem a további vásárlástól.

Nocsak, találtak valakit aki tud posztereket készíteni? Ezek tök jók!

Nabopolasszar: ez biztató. Akkor félreolvastam anno. Norbilordi: Ki beszélt a szinészekről?

Én egyébként azt se tartanám lehetetlennek, hogy a producereket azért nem érdekelte a sztori, mert egy olyan csapatról szól az egész akiknél egyetlen pilótát se lőttek ki. Én legalábbis anno már ott elvesztettem az érdeklődésem mikor ezt bejelentették.

Nekem az első TW-kben se a darkossággal van a bajom, hanem hogy a szereplők borzasztóak (állitolag ez valami szuper ügynökség ehhez képest mindenki áruló, meg hisztizik olyanon például hogy mi az hogy az élettársát nem vonják be a bizniszbe (!!!) meg hasonlók), a történetek meg tisztelet a kivételnek eléggé össze vannak dobálva.

Bár a Sarah Jane is pihen nálam, nekem jobban tetszett a Torchwoodnál. Mondjuk utóbbiból pont az utolsó két évad nincs még meg ugye ami ahogy nézem azért kritikai siker volt, meg te is mondtad hogy az a csúcs. De az első Sarah Jane évadokat annak ellenére, hogy gyereksorozatról van szó kevésbé éreztem bugyutának mint az első Torchwood-okat.

Nem rasszizmusról van szó, hanem arról hogy a full-fekete szereplőgárdájú filmeket kevesebben nézik és nehezebb őket szponzorálni. Ez nem felfújás hanem tény. És semmin nem változtat Will Smith mert továbbra is a full-fekete szereplőgárdájú filmekről van szó. A Star Wars egyébként épp hogy szakitott a kötelező fekete sztereotip figurájával: anno pont azért raktak fekete szereplőket a filmekbe, hogy ezzel azt mutassák kifelé: nem is rasszisták és hogy legyen oka a fekete lakosságnak is beülni. Mivel az egész a politikai korrektségről szólt, ezért maguk a figurák is politikailag korrektek voltak - jószivü, de a történet szempontjából teljesen fölösleges karakterek. Billy Dee Williams pont azért vállalta el Lando szerepét anno mert ez volt az első nagyszabású film forgatókönyv amiben a szerepéből egyáltalán nem következett a feketeség. Simán ott volt, hogyha ő nem vállalja lehet elvállalja egy fehér szinész. (Ő az áruló az ep.5-ben!)

Nincs vele semmi baj, csak valszeg kevesebbet hoz a konyhára és semelyik producer nem szeret kockáztatni. A többségében fekete-szereplős filmekből egyébként egy rahedlit mutatnak be Amerikában minden évben de ezek rendszerint olcsóbb vigjátékok vagy drámák és a tapasztalatok szerint ezeket főleg a fekete lakosság nézi. Nyilván attól tartanak, hogy itt is ez lesz. Ez nem rasszizmus, csak kalkuláció.

A Carnage of Krell nálam is az első számú TCW rész. Matt Michnovetz-et remélem nem engedték messzire és már a következő évad egyik trilógiáját (nyugodtan lehet akár több is) kalapálja.

Viszont Russell volt az, aki ezeket a "próbababákat" ilyen rosszul használta. A régi Doctor Who-ban tök jól megoldották, itt meg kb. egy rossz vicc. Dzséjt: Ami szerintem jópofa az a második évad második része. Ha bedobod a törülközőt (ami velem több izben megfordult... én Torchwood második évadjának a közepénél akadtam most el és gyűjtöm az erőt, hogy folytatni tudjam ) akkor azt szerintem érdemes lecsekkolni.

-Egy maréknyi dollárért - Anno ezzel a filmmel kezdődött a spagetti-westernnek felemelkedése, amik nem csak arról ismertek, hogy nagyrészt olasz stábbal és a spanyol sivatagban forgatták le őket: megreformálták az egész western műfajt. A fő jellegzetességek pedig már itt gyülekeznek a nyitófilmben. Korábban ugyanis az amerikai western abból állt, hogy a makulátlan hősök lepuffantottak pár marhatolvajt vagy banditát, majd diadalittasan belelovagoltak a naplementébe. A szívűk mindig a helyén volt -és többnyire fehér kalapot viseltek, hogy véletlenül se tévessze el a néző hogy ki van a jó oldalon-, tehát pokoli unalmasak voltak. Sergio Leone ezen csavart egyet: az olasz western nem a jó és a rossz, hanem a rossz és a nála is rosszabb harca. Frissem sminkelt fejek helyett cserzett arcú antihősök néznek a kamerába. Ha valakinek nem elég izgalmas az arcberendezése, rá kell tenni egy sebhelyet - kábé ez volt a mottó. A trilógia első darabja annak ellenére, hogy csak egy kisvárosban játszodik és láthatóan igen messze áll mindenféle epikusságtól, bizonyos pontokon máris lenyügözően teljesít. Az itt még kezdő színésznek számító Clint Eastwood (ekkor még főleg csak TV-s szerepek álltak mögötte) már kemény mint a koporsószög, Morricone zenéje hátborzongatóan jó, a leszámolások pedig pazarak. Pedig ez még csak a kezdet. -Pár dollárral többért - Nem betervezett folytatás. A siker hozta, de jó példa rá, hogy ez nem kell feltétlenül rossz filmet jelentsen. Az elöző pozitiv fogadtatása miatt erre már könnyebb volt összekalapolni a pénzt, ugyhogy a sztori is nagyobb szabású lehetett. Itt már Eastwood Névtelen Férfija mellett felbukkan egy hasonlóan karakteres főszereplő (Lee Van Cleef kiváló prezentálásában), akivel együtt erednek egy törvényen kívűli banda után. Gyakorlatilag ilyen a tökéletes folytatás: bármilyen elemét vesszük elő, egy picivel mindenben jobban teljesít, mint az első rész. Csak érdekességképp jegyzem meg: az amerikaiak ki nem állhatták ezeket a filmeket. A forgalmazók eleve csúnyán elbántak velük: Sergio későbbi mesterművét a Volt egyszer egy Vadnyugatot például össze-vissza vágták, többek közt eltávolitva belőle az egyik szereplő halálát, a kritikusok és a helyi western-rendezők meg duzzogtak, hogy mit művelnek az ő múltjukkal az európaiak (magát a spagetti-western kifejezést is gúnynévnek szánták eredetileg). Igaz többségük, például a sokat idézett Roger Ebert azóta már kanosszát járt a korábbi soraiért. De ami mindennél beszédesebb, hogy azóta az amerikai western is a régi olasz műfajtársaktól veszi az eszköztárát. -A jó, a rossz és a csúf - Mestermű! Az elöző két rész meg eközé nyugodtan képzelj egy szakadékot. Ez a minimum ami elválasztja ezt az alkotást a trilógia első darabjaitól. Van egy urban legend ami szerint, mikor kitudodott, hogy Leone az amerikai polgárháborút akarja a sztori hátteréül megtenni John Ford -akkori, igen elismert amerikai western rendező- levelet írt neki, hogy tegye meg azt a szivességet, hogy lemond erről az ötletéről. Már előre féltek mit fog vele művelni. Pedig kezet csókolhatnak neki: az amerikai polgárháború se előtte se azóta nem volt még a nagyvásznon ennyire letaglozó és ennyire "cool". Persze pátosz, meg hegedűszóra lobogó amerikai zászló az nincs, helyette tobzodnak a remek karakterek, a bűntető egysorosok és néhány olyan háborús rész amik ma is elkerekedett tekinteteket hagynak maguk után. Van ahol szokás vitázni, hogy ez vagy a "Volt egyszer egy Vadnyugat" Sergio legjobbja... nem is rossz vitatéma, de mindkettőt látni kell. Nincs mentség! Sergio ezzel a filmmel megmutatta, hogy mint kell egy valós történelmi eseményt mint szinesitő elemet használni. A polgárháború a hősöknek ugyan nem különösebben fontos, de ugyanakkor kérlelhetetlenül belebotlanak lépten nyomon. A végső leszámolás pedig... hirtelen ide illő szuperlativusz nem is ugrik az eszembe, így tényleg csak ennyi: meg kell nézni. És ha megvannak és tetszettek érdemes még körbe nézni az olasz westernek között. Sergio egyéb filmjei mellett most ami hirtelen eszembe jut: "A bullet for the general".

Ez a trilógia is megerősített benne, hogy biza ez az évad az eddigi legjobb. A prequelek mellett nálam az egyik legfőbb érv mindig is a szájtátásra késztető látványvilág volt. A színes galaxis, ahol minden világban van valami kreativ érdekesség, ami nem merül ki az eltérő éghajlatban. Nem csodálom, hogy pause-t nyomtak az élő-szereplős sorozatra az effektek fejlődéséig: ezek után elég nagy csalódás lenne mondjuk egy olyan élő-szereplős széria elé beülni amiben kékre mázolt fejjel vagy minimális masszkkal már valaki idegen lenne. Kedvenc snitteim mikor Zygerria épületei körül pásztázik a kamera. Bámulatos! Én mondjuk odáig nem mennék, hogy kedvencnek minősitsem. A sztoriban akadt pár apróbb buktató (rabszolgasorba taszítják Obi-Want és nem számolnak vele, hogy a Köztársaság emiatt szénné lövi őket, ahogy az végül meg is történik... sőt arra számitanak hogy majd lesz egy Jedi rabszolga csapatuk... hmm). Bár hozzá kell tegyem: pont mikor magyarázzák, hogy Obi-Wan miképp fog megtörni az rendezés szempontjából nagyon egyben van. Nálam nem egy Krell kvadrológia, de azért nagyonis szórakoztató volt. Még sok ilyet!

Luceno-tól pont most olvasom a Gonosz útvesztőjébent. Nem vagyok különösebben lenyügözve, így a Maulos novellája se vált ki belőlem túlzott érdeklődést, pláne hogy ezen a szálon én inkább csak túl akarok lenni, de egyébként cseppet sem vagyok rá kiváncsi. Ellentétben az új TCW résszel, amit az elöző részeivel együtt remélhetőleg még ma este tudok abszolválni

Igen, jó válaszokat is kell adni. Leslie L. Lawrence-t nekem is egyből kitalálta.

Az a baj ezzel a sorozattal, hogy az első évad jó darabig ilyen nyelésekkel fog telni... Az első jó rész nálam az ötödik volt.