Bomarr

Versenyeztetni tényleg nincs értelme, viszont rangsorolni szerintem lehet... legalábbis nálam mindig a film lesz az első és a könyv nem kiegészitő, maximum egy alternativ elképzelés. A film pont attól jó, hogy nem ad mindenre konkrét választ, s sok mindent a nézőnek kell lefejtenie magában (lásd: Windu szerepe Anakin áttérésében stb.). A regénnyel pont az a baj, hogy mindet elakar magyarázni (ráadásul akárcsak elődje kissé egyenetlen: túl sokat törődik a felvezető űrcsatával és túl keveset a fináléval)... Föleg ott érzek nagy különbséget, hogy mig az SW, mint film első-osztályú és mindképp az elsők között a helye, addig a regény, ha saját közegében nézzük inkább közepes... halomszámra vannak ennél jobban megirt irományok is (igaz nem SW témában... abban mindenképp a legjobbak egyike, bár ez nem túl nagy erény). Amitől igazán élvezetessé válik az pont a témája, amit a film ad neki... s Stovernek vannak jó pillanatai: mint mikor az egyes szereplők érzéseit irja le egy adott pillanatban (Anakin/Vader a műtö-asztalon a legjobb), de ezt a szinvonalat nem birja hosszan tartani. Mindenesetre én nemrég elkezdtem másodszorra is olvasni és úgy 100 oldal környékén leraktam. Elsőre az újszerüség erejével hatott, de másodjára már semmit nem tudott nyujtani. Néhol inkább untatott.

Nem csak téged izgat... ez tényleg gyönyörü Kár, hogy ez még nem biztositék arra, hogy a film is jó lesz... de ha esetleg kijönne egy kép amin látszana, hogy nem ijednek meg az R-kategóriától sem az már megnyugtatóbb lenne

Én per pillanat ezeket nézem: Heroes (Kicsit lassan indult be, de most végeztem a kilencedik résszel, ami rendesen felpörgette az eseményeket... jó lesz ez) A Simpson család (Régebben is elkaptam egy-egy részt, de most kezdtem el a legelső részektől nézni sorjában) Kés/Alatt (Nemrég kaptam az egyik DVD-hez egy ingyen lemezt, amiben benne volt az első három rész... magamtól eszembe se jutott voln egy plasztikai sebészekkel foglalkozó sorozatot nézni, de ez pillanatok alatt függővé tett. Néhol brutális, néhol humoros, néhol drámai... de mindig nagyon jó!) Anime-sorozatok: Death Note (Óriási a hype körülötte, s most hogy elkezdtem nézni, látom, hogy okkal. Egyszerüen szenzációs!) CODE Geass (igazából csak a története miatt kezdtem el nézni [gyk.: Egy alternativ jövőben a Brit Birodalom lerohanja Japánt, akik erre elkeseredett ellenállásba kezdenek] de egyenlőre meglepően jó) És amit nagyon várok: Dexter II. évad

Ez milyen jó már?

Mindenkinek köszönöm az elismeréseket! Örülök, hogy tetszettek a beszámolók!

Celebration Europe Kirándulás - Az utolsó nap (A nap mottója: "...the end of all things...") Amikor felkeltünk, alig akartuk elhinni: máris elérkeztünk a kirándulásunk utolsó napjához. Alighogy elkezdtük igazán magunkba szívni az érzést, hogy itt vagyunk Londonban és részt vehetünk az egyik legnagyobb SW rendezvényen máris számolgatni kellett: mi az, amit eddig kihagytunk, de még mindenképp megakarunk nézni a kiállításon? mert ha ezen a napon nem nézzük meg, akkor már sohasem? A Hyperspace-tagságunknak és az általa nyert nyugis első egy óráknak köszönhetően a lista nem volt túl hosszú: egyedül a hósiklót kellett még lekapnunk. A első nap egy szerencsétlenkedő müsorvezetőnő, másnap a méretes sorok riasztottak el előle, ám ezúttal nem álhatott semmi az utunkba S már nem is volt más hátra, mint a vásárlás? hisz valami emléket mégis kell vinni a rendezvényről? vagy mégsem? Bár Simonnal már napokkal korábban elhatároztuk, hogy beruházunk egy ?Dressing a Galaxy?-ra, de amint a pénztárcát kellett volna előkapni, elbizonytalanodtunk. ?Végülis csak egy képeskönyv az egész, nem?? ? tettük fel a költői kérdést, s inkább visszahelyeztük a pultra. Én még korábban gondolkodtam egy Making of Ep.4 könyvben, de a döntés terhét ekkorra már levették a vállamról: mivel az összes darab elfogyott, így akkor se vehettem volna, ha történetesen tényleg rászánom magam. S amíg mi ilyesmiken morfondíroztunk, beözönlött a tömeg? Már a szombati beszámolóban is hosszan ecseteltem, micsoda óriási tumultus volt? így most talán az is kellően érzékletes ha csak annyit mondok: vasárnap voltak a legtöbben! Már nem ártott némi fizikai erő sem az előrejutáshoz, főleg, ha az ember nem arra akart menni, amerre a mögötte és az előtte levő. Nem is sokat forgolódtunk a kiállítás területén: helyette inkább az előadásokat vettük célba. Főleg, hogy 10-kor máris kezdetét vette egy beszélgetés Ray Park-al alias Darth Maullal. Ilyenkor az a jó, hogy nagy csalódás nem érheti az embert: mert hát mit is vár az ember egy olyan színésztől, aki főleg, mint kaszkadőr ismert, s bár alig szólal meg az ep.1-ben akkor se a saját hangján. Nyilván nem vártuk, hogy majd pont Ray Park fegyverez le minket elképesztő egyéniségével, s épp ezért nem is csalatkoztunk: a vele készült interjú teljesen okés volt. Park egy szimpatikus figura, aki látszik, hogy szereti amit csinál, beleértve az ilyen rajongói találkákat is. Kellemesen elsztorizgatott. Persze a szervezők is sejtették, hogy Park három-negyed órán keresztül nem tudja ?eufóriában? tartani a közönséget, ezért jó sok beépített poénnal készültek. A kivetítőre kirakott néhány viccesebb kép, és Obi-Wan szellemhangja után jött az igazi attrakció. Davis bejelentette, hogy újra eljátszák Obi-Wan és Darth Maul halálos küzdelmét! Az egészben az volt a legjobb, hogy Park viselkedése elárulta: ez nem volt előre lebeszélve. Davis bejelentése után ő maga is értetlenkedve forgolódott és bazsalygott, majd aztán a Qui-Gon szerepére felhívott rajongónak magyarázgatta gyorsan, hogy mit hogyan csináljanak. Ám ahogy elmúlt a lányos zavara, rájött, hogy itt a pillanat, hogy azt csinálja, amiért igazán szeretjük? s ahogy kell, Maulosan meg is forgatta maga körül a kardját? mondanom sem kell: a közönség hálás ovációjának közepette! A félig-meddig komolynak induló előadás aztán az alig egy méteres Davis megjelenésével kapott új szint, aki Obi-Wan jelmezben tört Ray-re egy jókora műanyag fénykarddal! Persze szakadtunk a röhögéstől, s Davis ráadásul folyamatosan szórta a poénokat, újfent bizonyítva, hogy McDiarmid és Daniels mellett ő a Celebration egyik ?legnagyobb? figurája. A meglepően jól sikerült Ray Park fellépés után a második szinten megnyitott Vader-kiállításra mentünk. Itt az egyes művészek a Vader maszkot alakítgathatták át kedvükre? bár többségében csak olcsó poénokra futotta az alkotóktól, akadt egy-két egészen bevállalós is köztük. A ?náci-Vader? mellett messze az alábbi képen látható ütötte a legnagyobbat, ami nem egyszerűen a háborút és a brit külpolitikát kritizálta, de még magát a Celebrationt is: A talapzaton volt egy Tony Blair kép, mögötte égő olaj-furótornyokkal, mig a másik oldalán egy kiirás: "a háború nem játék". Közvetlenül a sisak elött pedig ez: [szabad-fordításban: "Miért kapott a hadsereg standot ezen a gyerek-rendezvényen? ... és a hadi-tengerészet?"] A kérdés egyébként roppant találó? mi magunk is feltettük párszor az első napon. S talán nem csoda ha emellett már az ilyen egyszerűbb kiállítási darabokat csak egy válránditással vettük tudomásul: S bár korábban úgy terveztük, hogy kihagyjuk Billy Dee Williams-et (alias Lando Calrissiant), de az előző napi Daniels-show meghozta a kedvünket: úgy számoltunk, hogy a színészi szakma vén rókái mind jól tudják előadni magunkat, s biztos a jó öreg Billy is lehengerel majd minket. Bejutni persze megint kisebb mutatvány volt? legalábbis amíg el nem kezdődött, mert aztán csoportokban menekültek az emberek. A lelkesedésünk már a belépőjénél lelohadt? látszott, hogy valami iszonyat mód be van szegény lassulva. Alig bírt megszólalni, s akkoris csak tőmondatokban. Jellemezően, amikor megkérték, hogy mutasson valamit a repertoárjából, csak egy artikulálatlan nyögésre futotta tőle? míg McCallumnál alkoholra, addig Billy-nél drogtuladagolásra tippeltünk Simonnal, s mikor láttuk, hogy rajtunk kívül mindenki egész jól szórakozik az öregen, úgy éreztük ez nem a mi világunk s inkább leléptünk. Tettük mindezt öt perc után, ami talán igazságtalan (a többiek majd elmesélik, hogy megérte-e bent maradni), de úgy éreztük, hogy van ennél most fontosabb show is? A ?One Man Star Wars Trilogy?-ról van szó, amiről már a Celeb előtt is ódákat zengtek? s mivel az egyik előző napi előadásra Krande-nak már sikerült bejutnia, így elsőkézből megerősítette nekünk: ezt kár lenne kihagyni. Sorba állni persze már eszünkbe sem volt. Több napos celebes rutinunkat kihasználva álltunk be a legelejére, hogy aztán az elsők között foglalhassunk helyet. A kerek egy órás előadás pedig maradéktalanul váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Charles Ross egy fekete overálban, fekete vászon előtt, mindenféle segéd-eszköz vagy bekevert hang-effekt nélkül eltudta érni, hogy a közönség egyetlen nevető szájjá váljon. Tudom olcsó húzás, azt mondanom, hogy ?ezt nem lehet leírni, ezt látni kell?, ezzel is megúszva egy hosszabb beszámolót az előadásról, de itt tényleg igaz: azt ahogy zseniálisan ?gúnyt űzött? az olyan klasszikus jelenetekből, mint ?Luke kettős naplementébe bámulása? csak a mozgó-kép képes átadni. Szerencsére a netre azóta jópár felvétel felkerült? érdemes felkutatni őket (én főleg a Jabbás részeket ajánlom ) Persze nehéz hatvan teljes percre lekötni a közönség figyelmét, s volt is egy-két gyengébb pillanata (az űrcsatáknál mintha túl sokáig maradt volna), de ahogy ezen elkezdtünk volna gondolkodni, máris bejött egy poén, amitől levegőt venni is alig tudtunk. Szó mi szó, felért egy rekesz-izom erősítéssel ezaz előadás. Ám a kimenetel már keserédes volt, hisz már tudtuk, hogy ezzel az utolsó program fejeződött be? Simon elkezdte leszedni a képeit, s lassacskán elkezdtünk kibattyogni a csarnokból... de annyira felvoltunk pörögve a Star Warsra és annyira hangulatban voltunk, hogy még igazán át sem éreztük, hogy az ExCel elhagyásával végleg lezárult számunkra ezaz ünnepség. Ezt a bejárat előtt készült ?utolsó fotót? is majdnem elfelejtettük megcsinálni: De, hogy is kezdtünk volna szomorkodni, mikor tudtuk, hogy egy Star Wars program még előttünk van: a London Eye melletti Lucasfilmes kiállítás! Igaz túl nagy durranásra azért nem számítottunk? elvégre annyi mindent láttunk/tapasztaltunk az elmúlt három nap alatt, hogy az ingerküszöbünk igencsak felkúszott? Ennek megfelelően a bejárat után kirakott rohamosztagos ?szoborra? még csak egy elnéző mosolyt szántunk? tucatnyi hasonlóhoz volt már dolgunk? ám aztán minél beljebb mentünk annál jobban esett le az állunk, s a végén már csak hüledezve motyogtuk: ?Jól látom? Ezt tényleg kiállították ide??. Szombaton legalább egy óra azzal ment el, hogy átlapozzuk a McQuarrie festményeit összefoglaló albumot? és tessék: most itt voltak előttünk az igazi McQuarrie rajzok! Az igaziak! Alig akartuk elhinni: ha közel hajoltunk láttuk a rajzok mögötti elmosódott vázlatokat, amire felkerült a végleges kép? olyan részleteket fedezhettünk fel, melyeket egy albumban egyszerűen nem lehet (a rajzok és festmények mellett, eredeti storyboardok is voltak kirakva!). És alighogy elkezdtünk volna magunkhoz térni, máris ?igazi?, a filmekhez használt makettekbe, járművekbe, jelmezekbe botlottunk? a mos espa-i lelátók, az utapau-i járatok, a naboo-i vízi szörnyek? mind ott voltak előttünk! S bár már Anakin podját is alaposan megsasoltuk, az mégsem fogható a nabooi vadász életnagyságú ?modelljéhez?. Lehet fikázni a prequelek látványvilágát, de aki ott nem ámult el a gyönyörűségtől, az jobb ha orvoshoz viteti magát? Ahogy ott állt a maga kézzel fogható valójában (tényleg meg is fogtuk), szinte éreztük, hogy bekéne pattanni és tenni vele egy kört London felett. Bár sok jó dolgot láttunk még (rohamosztagos páncélok, Jabba szörnyei stb.) hasonló katarzist már csak az ?igazi? Vader-ruha tudott kiváltani belőlünk. Épp elég rajongói ruhát láttunk már ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapunk? s bizony megkellett állapítsuk, hogy a fan-kreálmányok -legyenek bármennyire is profik- a kanyarban sincsenek az ?eredetihez? képest. Azokon látszottak, hogy csak jelmezek, de a régi trilógiás kosztüm valóban félelmetes és ?páncél-szerű?. Hirtelen nagyon megtudtuk érteni a birodalmi tiszteket? ha valaki ilyenben jönne-menne előttünk mi is nagyokat nyelnénk. Még azért némi szemezgetés a kiállitásból: De nem csak nézelődni lehetett: aki akart kék háttér előtt fénykardozhatott is, amit aztán összevágtak a filmmel? ennek a hogyanjáról és a mikéntjéről majd Krande tud beszámolni, aki ottmaradt mindezt kipróbálni? mi inkább a kocsmák felé vettük az irányt De okulva az első nap történeteken, előtte inkább éttermezni mentünk? s bizony sikerült kifognunk egy nagyon hangulatos kis angol kajáldát. S itt fontos kiemelni, hogy angol volt, amennyire csak egy étterem angol lehet! Amikor Simon szólt, hogy szeretne inni egy kis ír kávét a pincér le is szólta: ?Ez itt Anglia! Ha ír kávét akar inni, akkor azt Írországban tegye? itt angol kávé van!?. De mindezt nem sértően mondta, s mi se vettük annak: sőt egészen elégedettek voltunk a hely ?autentikusságával?. Ennek örömére jól be is ettünk: a fő-étel mellé még egy kis desszertnek is jutott a hely? ennél jobb alapozás nem is kell egy kiadós pubozás előtt? Ugyan korábban még terveztük, hogy elnézünk a Kínai-negyedbe, de ahogy megláttuk a Silver Crosson lévő kocsmát, nem tudtunk ellenállni. Sokkal nagyobb volt, mint az előző napiak? jól elkülönített szektorok voltak, s ráadásul még a sörük is finom volt. Igaz, míg mi Simonnal kirendeltük az italokat, addig történt egy apró kis ?intermezzo?. A várakozó Karrde-hoz és Rog-hoz odament egy italozó pasi, aki egy rögtönzött sztriptízbe kezdett? szerencsére időben abba hagyta és visszaült a helyére. Innentől egész nyugodt volt, csak néha szólt át, hogy ?nem értjük a tréfát?? bár úgy sejtettük, hogy nem annyira a messze földön híres angol humor, mint inkább a túlzott alkohol fogyasztás buggyant fel belőle ily különös formában. De ezzel együtt is, egy nagyon korrekt kis hely volt. Ám ahogy ott iszogattunk, egyre figyelmesebbek lettünk az utca túloldalán lévő kocsmára? s mivel ez volt az utolsó esténk, úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne azt is kipróbálni. Hát ha ez volt a patinás pub, akkor a másikra nem tudom mit mondjak: óriási beltéri magasság, festmények a falon, gyönyörű disz-növényekkel? mint valami kis palota vagy múzeum-belső, ahol mellesleg piálni is lehet. Itt kóstoltuk meg a Spitfire-t, ami állítólag a legrégebbi angol sör-recept alapján készül? de Karrde még egy 7,5%-os nedűbe is belekóstolt? a hangulat persze kellően jó volt, gondolom mondanom se kell Viszont hamar fény derült rá, hogy nagy bánatunkra 11 után már nem szolgálnak ki senkit se (vagy az elutasitás csak nekem szólt? Pedig a többiek szóltak is, hogy lehetőleg ne én menjek rendelni ). (Másik meglepetés: a toalettjük bevolt kamerázva! Londonban mondjuk hamar hozzászokik az ember, hogy mindenhol van kamera: a buszon, a vonaton, az utcán, az üzletekben, a megállóknál? de bekamerázott mellékhelyiségre azért nem számítottunk ) Mindenesetre asszem a hangulatot kellően jól átadja az alábbi fotó, ami közvetlenül a pubozás után készült az emeletes busz tetején: Eztán még lehetne beszélni a másnapi hazaútról is, de úgy érzem nem érdemes. Minden kirándulásnak ez szokott lenni a legfelejthetőbb része, s ez itt sem volt másképp: ami persze egyúttal azt is jelenti, hogy szerencsére minden rendben ment. Az emlékek úgyis elsősorban ehhez az öt naphoz fűződnek? ehhez a fantasztikus öt naphoz, melyekben annyi élménnyel lettünk gazdagabbak? nagyon remélem, hogy nem utoljára volt ilyesmiben részünk, ahogy azt is remélem, hogy a következő alkalommal még többen megyünk ki, hogy elmerüljünk a Star Wars szeretetében (és a pubokban! )!

Bennem erős a gyanús, hogy az nem csak emlékeztet egy McQuarrie concept-re, hanem az konkrétan az is... az egyik amit a Birodalom visszavághoz csinált.

Obi-Wan alig néz ki 60-nak szerintem az ep.4-ben... a 40-50 év szerintem kicsit erős, föleg ha belevesszük, hogy Obi-Want tábornoknak nevezi Leia, tehát sejthető, hogy nem mint ifjú suhanc vett részt a háborúban Én legalábbis mindig igy kalkuláltam kb. mint ahogy aztán a prequelek szerint is lett.

Itt most nem a filmben belüli koncpeció volt a kérdés, hisz az majdhogynem eldölt az új részekkel: a rohamosztagosok klónok. A kérdés az volt, hogy ez mióta a koncepció része... alább irtátok, hogy szerintetek Lucas akkor még erre nem gondolt. Erre irtam a cikket: de gondolt.

Luke konkrétan megkérdezi az ep.4-ben Obi-Want, hogy harcolt-e a Klón-háborúban (ki is mondja a Klón-háború szót az eredetiben), mire Ben igennel felel. Leia is ugy emliti a háborút, mint amiben az apja (Bail Organa ugyebár) és Ben egy oldalon harcoltak. Hogy lenne már ősi háború? És ahogy lokatelli is felhivta rá a figyelmet: még '78-ban megjelent a Lucasfilmnek a hivatalos újságjában egy Lucas interjú, amiben Lucas kerek perec elmondta hogy minden rohamosztagos klón! Ennek az újságnak a scanjét Tibur többször is beszurta már...

Gratula lokatelli!!! Ez aztán az élménybeszámoló!

Boldog szülinapot Karrde!

Korábban szinte biztosnak hittem, igy már csak azért is nagyon sajnálom, hogy ez kimaradt! Zoli: Neked pedig óriási gratula! (u.i.: Valamiért Krande videóját nem játsza le a Quick Time-om )

Igen a mi-vel is baj volt, de föleg azért ahogy ez tálalva volt. Mondom: Daniels is régi sztorikat adott elő, de az másképp jött ki... ott egy pillanatra se éreztük, hogy csak ledarál nekünk valami ezerszer elmondott anyagot... most arról nem is beszélve, hogy McCallumnak óriási rálátása van a filmekre: a werkekből kiderül, hogy szinte az összes munkafázisnál ott volt; ehhez képest nem kicsit volt meglepő, hogy semmit nem tudott nekünk mondani, csak azt ami a DVD-ken is fent van.

Azért vártuk ennyire, mert ő az Sw második embere, s mert ahogy irod egy "aranyos" figurának tünik... ezek az előadások egyébként se a nagy titkokról meg a belső infokról szóltak. Ahogy irtam Daniels is adott elő egy csomó olyan sztorit amit már ismertünk... ami meglepetés volt, hogy Rick egy ellenszenves figurának tünt, aki magasról tojik mindenre. Pedig egész idáig pont az ellenkezőjét sejtettük róla (legalábbis mi akik beültünk rá)... amikor például a Baljós Árnyak bemutató elött hozzánk jött és fellépett az RTL Klub müsorában elbeszélgetett az ottani fanokkal és mindannyian csak jót irkáltak aztól róla a netre: hogy milyen közvetlen, milyen jó fej stb. És a maga bohókás módján a werkfilmekben is annak tünt. Egyikünk se számitott arra, hogy Rick ilyen lesz... és mégegyszer mondom: itt föleg nem a "mi"-n van a hangsúly, hanem a "hogyan"-on... a szinészek se mondtak hü de nagy dolgokat.

Celebration Europe Kirándulás - 4.nap (A nap mottója: "Is this still the queue?") Mint minden este ezúttal is negyed kettőkor feküdtünk, s hét előtt keltünk? sajnos ezt az egyébként se sok alvási időt is megzavarta a felső szomszéd, aki úgy döntött, hogy egész éjszaka fel-alá fog járkálni. Egy normális szállodában persze nyugodtan megengedhet magának bárki efféle luxust, viszont itt óriási hangzavarral járt az ilyesmi, nagy bánatunkra. De azért sikerült reggel rendbe szedni magunkat, s hamarosan már készen is álltunk rá, hogy belevessük magunkat a második Celebration nap izgalmaiba. Érkeztünk után már egészen rutinosan mozogtunk az ExCel területén? szükség is volt rá, mert tudtuk: egy óránk van, hogy kiélvezzük a Hyperspace tagság nyújtotta előnyöket, s aztán betódul a tömeg. Pont ezért meg is terveztük ennek az egy órának a menetét? első utunk a Ralph McQuarrie albumok felé vezetett, ahol alaposan átlapozgattuk a mester képeit tartalmazó gyönyörű könyv-kiadást. Futó gondolatként, még az is felmerült bennünk, hogy megvegyük, de amint ránéztünk az árára (85 font) rögtön le is mondtunk róla. Eztán gyorsan megnéztük magunknak a bolti sorokat, ahol mindenféle SW-kütyüt magához vehetett az ember? fénykard-relikviákat, bábukat, könyveket? csak győzze az ember pénzzel. Futó pillantásokat ugyan már előző nap is tudtunk rájuk vetni, de akkor még csak mások hóna alatt vagy felett? most viszont kényelmesen átnézhettük a választékot? s bizony komolyan elkezdett minket foglalkoztatni a gondolat, hogy valamit vennünk kéne, ha másért nem is, de legalább emlékbe. Viszont, ami igazán szépen nézett ki, az már 100 font körül kezdődött. Pedig egy ilyen Yoda-bábut nagyon eltudtam volna magamnak képzelni És pár relikvia (remélem jól látszik az áruk ) Még R2-D2-s projectort is láttunk működés közben... persze őt is meglehetett volna venni, de gondolom mondanom sem kell, hogy ezt se a mi pénztárcánkhoz szabták S bár tudtuk, hogy tíz körül jön a tömeg, de ekkora ember-forgatagra álmunkban nem gondoltunk. Fél tizenegy körül a rendezvény területén alig lehetett mozogni. Volt, hogy a csarnok egyik végéből a másikba csak 15-20 perc alatt tudtunk eljutni? dél tájban már valósággal küzdeni kellett a helyért és az előremenetelért a középső részeken (a széleken azért szerencsére viszonylag normálisan lehetett közlekedni). Aki ekkor akart a Millenium Falconnál fotozkodni az legalább egy órát kellett várjon a sorára, de érdekes módon kígyózó sorok álltak a Brit Hadsereg standja előtt is. S ahol ekkora embertömeg jelenik meg ott bizony akarva-akaratlanul beindul az amortizáció: a nap közepén már feltűnően sok szemét volt mindenfelé; sokan, amolyan helyi ?csövesként? az útvonalak szélére telepedtek és ott kajáltak vagy pihentek. Mivel igen könnyen elveszthették egymást az emberek ilyen tömegben, így ki is lett jelölve a ?csarnokban? egy találkozási pont? ide kellett mennie mindazoknak akik elvesztették valamely hozzátartozójukat. És gondolom szükség is volt rá? én kétszer is láttam a szülei után síró kisgyereket? Minden valószínűség szerint a készítők nem számítottak rá, hogy ilyen óriási lesz az érdeklődés? legalább még egy csarnokot megkellett volna nyitni a rendezvénynek. Mindenesetre áldhattuk az eszünket, amiért előző nap már megnéztünk magunknak minden fontosabb kiállítást és standot, így nyugodtan mehettünk a programokra. Először a Fett család előadására ültünk be, ahol Jeremy Bulloch, majd a fiatal Bobát játszó Daniel Logan is tiszteletét tette. De mielőtt róluk beszélnék, had ejtsek pár szót Warwick Davisről, aki a rendezvény házigazdája volt, s aki az interjúk javát készítette? Mikor a Celeb előtt kiderült, hogy az ewok szerepéről ismert kisnövésü színész lesz a porondmester felmerült bennünk, hogy ez így nem lesz az igazi? talán Davisnek csak azért osztották ki ezt a titulust, hogy szerepelhessen? mondjuk úgy szánalomból. De minden ilyen kétségünk azonnal szertefoszlott, amint megláttuk Davist a színpadon. Ez a fazon szereplésre termett! Úgy ontja magából a poénokat és olyan természetesen adja elő magát, mint egy vérbeli showman. Tökéletes választás a házigazda címre! Nem egy olyan interjú volt, ahol az ő közbevetései, humorizálásai mentették meg az egész ?produkciót?? nade erről majd később. A ?Boba Fett? előadást Jeremy-vel kezdték aki egy okés figura: amolyan igazi veterán színész, aki szépen elsztorizgatott. Hogy feldobják a műsort levetítettek egy összeállítást a korábbi szerepeiből, ami nagyon jópofa volt? Jeremy úgy tűnt hosszú pályafutása alatt szinte minden létező zsáner-filmben szerepelt a kosztumös filmektől kezdve a családi drámákon keresztül a vígjátékokig. Jeremy a szinpadon: Eztán jött a már nem is annyira fiatal Logan: ő azért jól érezhetően izgult. Sok pótcselekvése volt: inget levett, vizet ivott, lábat rakosgatott, de összességében nagyon jól helyt állt. Azért nem lehet egyszerű egyik pillanatról a másikra sztárrá válni? ráadásul bírni az ilyen élő-szerepléseket, ahol azt is szokni kell, hogy a közönség egy része az előadás közben ilyen olyan oknál fogva egyszerűen kimegy (a legtöbb előadás alatt egyébként meglepően nagy volt a kimenő forgalom). Mindketten jók voltak? tényleg kár lett volna kihagyni őket. Ráadásul a rajongói kérdéseknél Krande is szóhoz jutott! Pedig már pont előtte kezdtük azt hinni SimonZ-vel, hogy a kérdéseket beépített emberek teszik fel? azért gondoltunk erre, mert minden kérdésnél a kivetítőn megjelent egy a taglalt témához illő kép is. De kiderült, hogy csak a technikusi team ilyen profi: Krande megkérdezte Logant, hogy milyen volt felvenni a klón-gyáras jelenetet, amikor a sok kis-klónt láthatjuk? s nem sokkal a kérdés után meg is jelent egy ide vágó kép a vásznakon. Logannak bizonyára jól esett a kérdés, mert szinte mindenki más az ?öreg Fettet? faggatta. Davis pedig külön meg is dicsérte Krande-t, hogy ilyen jót kérdezett. Az előadás végén levetítettek egy visszafogottan vicces 'Star What' filmecskét is, amiben a londoni embereket faggatták arról, hogy mit tudnak a Star Warsról? Egy kis Fett rajongó a nézők sorában: Eztán a Clone Wars előadásra mentünk, ahol Sansweet fogadta az érdeklődőket. Természetesen sok dicsérő szót szólt a jövőre induló sorozatról, de ami ennél is jobban megütötte a fülünket, az az hogy ?szeretettel vár mindenkit a következő Celebration Europe-on is?! Ugye nem titok, hogy először a CelEu csak egy ideiglenes dolognak lett szánva: sokáig úgy volt, hogy csak Los Angelesben lesz ?ünnepség?, de aztán úgy döntöttek , hogy legyen egy Európában is? s ahogy már fentebb is említettem: szinte kizárt, hogy a szervezők számítottak volna ekkora érdeklődésre. Alaposan alábecsülték az európai rajongói bázist, s ez bizony könnyen azt eredményezheti, hogy a Celebration Europe-ok is rendszeressé válnak. Sansweet dicsérő szavai után aztán megnézhettünk egy CW-werkfilmet is, amit kifejezetten a CelEu számára készítettek, s ami ugyan kellően hangulatos volt (persze kiderült, hogy az összes készítő óriási rajongó), de sok újdonsággal nem szolgált. Annál jobban ütött a Clone War előzetes, amit ugyan láthattunk már a gépünkön, node ekkora képben és 5.1-es hanggal (s micsoda hangzással) FANTASZTIKUSZ volt? ahogy az elején elhúznak a köztársasági hajók szinte éreztük, ahogy kihagy a szívünk egy pillanatra. Persze vissza is lett tapsolva, úgyhogy kétszer is lelett vetítve a közönség megelégedésére Eztán kis szünetet iktattunk be, amit többek között arra használtunk, hogy újra kipróbáljuk a Tapa Tapa nevű kis spanyol éttermet, ahol ugyan a kaja mintha kevésbé tűnt volna frissnek mint előtte nap, de cserébe isteni desszertet szolgáltak fel (katalán krém egy kis tejszínhabbal). Eztán már készültünk a nap fénypontjára: Rick McCallumra? tudtuk, hogy óriási lesz iránta az érdeklődés, úgyhogy jobban járunk, ha már az előtte lévő előadásra is beülünk, s utána ki se jövünk. Ám aztán szomorúan vettük észre, hogy már az előtte jövő Anthony Danielsre is óriási sor vár. De mi hősiesen elgyalogoltunk a végére és beálltunk. Persze pillanatok alatt tovább nőtt a sor. Egy elnyúzott rajongó, aki próbálta felkutatni a sor végét ránk is kérdezett ?Is this still the Anthony Daniels queue?? [?Ez még mindig az Anthony Daniels sor??] Végül simán bejutottunk és még jó helyünk is lett. Különösebb elvárásaink nem is voltak. ?Majd legalább elmondhatjuk, hogy 3PO-t is láttuk? ? gondoltuk magunkban. Várakozás Danielsre: A bejövetele előtt leadott ?3PO montázs? elég bénácska is lett? a hang kissé túlvezérelt volt? ? és akkor bejött! Hát emberek, most ide képzeljetek egy kis drámai szünetet és akkor most olvassátok: Anthony Daniels egyszerűen ZSENIÁLIS!!! Ez a pali egyszerűen kész? nincs rá szó? talán a zseniális mellé a lenyűgözőt tudom mondani, de ezek csak szavak. Olyan szó sajnos egyenlőre nem létezik, ami sejtetni tudná micsoda hangulata volt ennek a három-negyed órának. Mark Hamillhoz, a Fettekhez vagy az őt követőkhöz nem is hasonlítgatnám? nem ugyanaz a szint? azt mondanám, hogy Ian McDiarmid-al volt egy szinten (milyen érdekes, hogy csak ők ketten nem használtak ?házi-gazdát?, s csak egy mikrofonnal a kezükben elszórakoztatták a közönséget), de azaz igazság, hogy ebben az értékelésben derekasan benne van az, hogy Ian mégiscsak a Császárt játszotta az SW-ben, míg Daniels meg hát? szóval ő C-3PO, aki mindenhol ott van, tényleg minden részben, de nem miatta lettünk rajongók. De ha eltekintek ettől a körülménytől, akkor bizony megkell hagyni: Daniels a Császárt is lepipálta! Már a belépőjén érezhető volt, hogy ez baromi jó lesz. Látszott, hogy tele van energiával és mintha arra született volna, hogy a színpadon álljon. Miután kiprovokált a közönségtől egy kis ?ewok-hajlongást? (igen, több száz ember kezdett egyszerre fel-le hajolgatni? fanatikusabbak még ewok dörmögést is mellékeltek ) elkezdett sztorizgatni. Hihetetlen, hogy tud mesélni: volt, hogy olyan történetet mesélt, amit mindenki ismerhetett már a werkfilmekből (pl. hogy az ep.3-nál felbukott és beleesett egy karton-lapba), de ezt is képes volt úgy és olyan színesen előadni, hogy a közönség alig kapott levegőt a röhögéstől. Mindezt persze jópofa gesztikulációval és persze amikor kellett 3PO hanggal? természetesen bármelyik pillanatban áttud váltani rá. Ugyanakkor volt jópár olyan sztori is a zsebében, amit korábban nem hallhattunk, így például mesélt nekünk az ep.2 egyik kivágott jelenetéről is. Olyan szépen adta elő azt a jelenetet, ahogy 3PO megkapja a ?maszkját?, hogy az embernek máris kedve lett volna megnézni. De úgy elmutogatta nekünk, hogy szinte láttuk is magunk előtt az egész jelenetet. És aztán csak mesélt és mesélt? hát én embert még nem láttam, akinek ennyire a vérében lenne a színjátszás? ahogy Ian-on, úgy rajta is nagyon meglátszott a színpadi múlt: a legnagyobb profik magabiztosságával reagált a közönségre, ügyelve rá, hogy végig a hatása alatt tartson minket? egy pillanatra se éreztük, úgy hogy valami betanult szöveget mond nekünk? végig reagált a közönségre, sőt már az első percekben fel is hívott egyet a színpadra Egyre csak az járt a fejünkben: ezaz ember miért nem szerepel filmekben? Ekkora karizmával a vásznon lenne a helye? S alighogy felocsúdtunk az egyik kacajunkból, hirtelen azt kellett látnunk, hogy Daniels megindul a közönség sorai felé, majd mellettünk elrohanva máris a rajongókat faggatja. Nagyon fura érzés volt, hogy Daniels tőlünk tényleg pár méterre? már-már karnyújtásnyira ott állt. S bizony a ?rajongói-kérdések? részleg is hasonlóan humorosra sikerült. Még akkoris, ha Daniels nem berzenkedett attól sem, hogy néhol jól kiossza a kérdezőket? az egyikük például igen erős akcentussal beszélt, mire Daniels: ?hát én 6 millió közlési formában vagyok járatos, de ezt az angolt nem ismerem?? de majdnem minden kérdező kapott valami fricskát, de Danielsnek még ez is nagyon jól állt. És persze a közönség vette a poént Azt se rejtette véka alá, hogy a túlzott rajongástól kirázza a hideg. Látszott, hogy jobban csípi az ötletes személyes kérdéseket, mint a ?fan-tudakozásokat?. Amikor valaki rákérdezett, hogy miért ezüstös 3PO lába Daniels csak ennyit válaszolt: ?most komolyan: hát nem teljesen mindegy?? A legédesebb pillanat mégis az volt, amikor egy aranyos leányzó azt kérte Danielstől, hogy megölelje. Az ölelés után látszott is a lányon, hogy egész elvarázsolódott? szinte szédelgett. Daniels ezután gyorsan tovaállt, majd leült egy srác mellé: ?Te is akarsz ölelkezni? Aztán csak semmi nyelvezés!? Most néztem utána és el se akarom hinni: Daniels már 61 éves! Olyan energia pezsgett benne az egész előadás alatt, hogy azt a fiatal fellépők is megirigyelhették volna. Mindenesetre a legvégén olyasmi történt, ami egyetlen más fellépésnél sem: a közönség felállva tapsolta meg! Mindannyian éreztük, hogy nem tudunk többé ugyanúgy nézni 3PO-ra Ezúton is nagy köszönet Anthony Danielsnek az élményért? ha csak ő szerepel az egész rendezvényen már nem mentünk ki hiába. Ugyanakkor a korábban vázolt tervünk nem jött be: itt akartuk kivárni a soron következő McCallumot, de szóltak nekünk, hogy feltétlenül kikell mennünk. Persze ekkor a ?McCallum-sor? már gigászi méreteket öltött, így eszünkbe se volt beállni a végére, helyette befurakodtunk valahol középtájt Szerencsére a rajongók elég megértőnek bizonyultak ilyen esetekben? máskor is ha beálltunk valakik elé, egy rossz szót se kaptunk. Végül majdnem pont ott tudtunk leülni, ahol Danielsnél is, így tényleg nem sok értelme volt ennek a tisztelet-körnek, de fátylat rá, hisz végre jött McCallum? aki lehet mondani a Star Wars második embere. Fölötte tényleg már csak Lucas van. Ráadásul Rick nem is ment el az amerikai Celebre, ezzel is emelve az európai rendezvény fényét! Nagyon jó volt a hangulat előtte? szinte lélegzet-visszafojtva vártuk, hogy láthassuk a jó öreg Ricket, amint elkápráztatja az elégyűlteket. A kérdező megint Davis volt, aki a szokásos rutinnal már eleve jó hangulatot teremtett... ? és akkor jött Rick McCallum. Lassan, szuszogva helyet foglalt (az ep.3 óta még tovább hízott), majd ült és nézett. Kicsit várni kellett, mire az első mondatokat kihúzta belőle Davis, de aztán jókora kortyolgatások és hajtúrások mellett néha csak-csak mondott valamit? de nem titkolódzom tovább: McCallum nagyon gáz volt. Úgy ült abban a székben, mint egy szomjas víziló és ha megszólalt, akkor csak a közhelyek jöttek belőle. Hogy milyen fantasztikus a stáb, akikkel dolgozott, hogy milyen jó volt a közös munka stb. stb.? jézusom, Rick komolyan gondolta, hogy mi erre vagyunk kíváncsiak? Nagy hála Davisnek, amiért próbálta menteni a menthetetlent: mikor már kezdett kínosan ellaposodni az egész hirtelen felugrott a székéből és megmutatta, hogy ő hogy játszotta volna el Yodát. Ezen jót derültünk? legalább egy kicsit sikerült felrázni a közönséget. Hasonlóan jópofa volt, amikor bejátszottak egy ?szellem Obi-Wan hangot?, aki megköszönte Rick-nek, hogy az ep.6 végén nem lett lecserélve a fiatal Obi-Wanra. De ennyi? Rick nem tudott mást, csak dicsérni, na és mellébeszélni? mert ebben borzasztó erős. Már az elején benyögte, hogy 400 részes lesz az élő-szereplős TV-sorozat (aminek mi például egy cseppet sem örültünk, de a közönség többi része hallhatóan igen), viszont amikor később egy rajongó rákérdezett, hogy tényleg 400 részes lesz-e, akkor Rick már terelt: hát az majd kiderül, meg attól függ mennyire lesznek sikeresek az első évadok meg ilyenek? na hát ennyit a 400 részes TV-sorozatról? de akkor minek kellett mondani? Hasonlóan talányos az a megjegyzése miszerint azért van Londonban mert Lucassal keresik a TV-sorozathoz a szereplőket? mindenki tudja, hogy Lucas Indy-t forgat s később Rick is bevallotta, hogy még a forgatókönyv sincs meg a sorozathoz? de akkor miért kell ilyet hazudni? Persze talán azért, mert ő Rick McCallum? de ami vicces neten át nézve, meg olvasva az élőben kifejezetten unszimpatikus. (az a bejelentése pedig, hogy az SW regényírók is írhatnak majd TV-s forgatókönyvet pedig csak remélni tudom hogy hazugság? mert ha nem az, akkor ez nagyon gáz) S amikor nem ilyeneket művelt, akkor ezerszer hallott dolgokról beszélt. Például, hogy van egy cameoja az ep.1 végén? ezt jó hosszan tárgyalták, majd meg is mutatták nekünk a ?Palpatine megérkezése? jelenet teljes egészét. Illetve lejátszották az ep.3 ?Within a minute? című werkjében is látható párbaj jelenetet, majd Rick elárulta: az egyik láva-oszlop igazi láva, méghozzá az Etnáé. Hűha micsoda újdonság lehetett ez azoknak, akik nem látták az ep.3 werkfilmjét? vajon volt ilyen egyáltalán a teremben? A legnagyobb csalódást mégis a rajongói-kérdéseknél produkálta. Egyszerűen nem tudott érdemben válaszolni egyetlen feltett kérdésre sem. Mindegyiket elterelte valami másfele és arról beszélt. Az egyik rajongó például megkérdezte, hogy van-e valamilyen kalandos élménye egy külszíni forgatásról? valami hasonló, mint az ep.1-nél volt Tunéziában. És erre Rick mit válaszol? Hát elkezd perceken át magyarázni arról, hogy mennyire szeret kint forgatni a helyszíneken, mer az olyan élő meg izgalmas meg minden, épp csak a kérdésre nem válaszolt? és egészen feltűnő volt, hogy itt eredt meg először igazán Rick nyelve: végre eldarálhatott egy csomó olyan közhelyet, amit már korábban is ezerszer elmondott? nem csodálkoznék, ha ezt a szöveget egy az egyben meglehetne találni valamelyik werkfilmes interjúban. Nekem legalábbis rémlett, hogy ezt már hallottam tőle. Na most sejthető, hogyha az ilyen egyszerű kérdésekre nem válaszolt érdemben, akkor a fajsúlyosakat messziről hárította. Pedig rákérdezett valaki, hogy az eredeti trilógia régi változatait miért ?letterbox?-ban adták ki? erre először az jött, hogy nem tudja, aztán meg hogy mégis, de nagyon hosszú történet és majd elmondja a függöny mögött. Azért néha a kérdezők se voltak piskóták: egy remegő-hangú fan például bejelentette, hogy ő kezdő forgatókönyiró és elhozott egy nagyon jó forgatókönyvet a készülő TV-sorozathoz? na, hát erre mit lehet mondani? Persze Rick nagy mosollyal a száján átvette, de hát nagyon mást ezzel nem lehet kezdeni. Mindenesetre ilyet se nagyon láttunk előtte: nem sokkal a vége előtt szinte menekültek az emberek a teremből, s talán először és utoljára Davis is leszólt hozzájuk, hogy ?hé, még nincs vége!?? persze mert még volt egy ?Star What?? ugyanaz, amit a Boba Fettek után is vetítettek? és másodjára még kevésbé tűnt viccesnek. Összességében joggal merülhet fel a kérdés a végén, hogy mit is vártunk mi McCallumtól? bizonyos szempontból hozta amit szokott. Végülis nagyrészt pont azt csinálta, amit a werkfilmekben is? ugyanakkor a werkfilmekben is vannak néha jó pillanatai? elég csak megidézni azt a ?kivágott jelenetet?, amiben Rick nemtud normálisan megállni a kamera előtt a golf-autójával. Simán elképzelhető, hogy nem volt jó passzban (mi SimonZ-vel másnaposságra is gyanakodtunk ). És végülis önmagában az is megtiszteltetés, hogy megjelent, hogy élőben láthattuk, a nagy (szó szerint nagy) Ricket. Nem mondanám semmiképp sem elvesztegetett időnek?. inkább tanulságosnak. Elég tanulságos volt ez sok szempontból. [egyébként érdekes volt, hogy a rajongói kérdéseknél előbb mindig bemondták a kérdező nemzetiségét? kiderült, hogy nem csak Európából, hanem még Ausztráliából is jöttek fel rajongók a rendezvényre] Eztán Karrde, SimonZ, Rog és én indulni készültünk a Celebről (Krande még maradt és megnézte a Fanboys nyers-vágását? erről majd ő tud bővebben beszámolni ). Ám ahogy kiléptünk az ExCelről belefutottunk az 501-es légióba, akik az épület előtti lépcsőkön fotozkodtak. Persze mi is gyorsan beálltunk a fotózók sorába és jól tettük: hamarosan David Prowse is megjelent. Teszem hozzá egy mankóval ? vajon hogy akarta eljátszani az ep.3-as Vadert? Mondjuk elég határozottan eldobta magától azt a mankót amikor a fotózásokra került sor. Láthatóan élvezte a rajongói felhajtást, de a végzete itt sem tudta elkerülni: ahogy a filmekben is mindig mások kerültek helyette az előtérbe (más adta a hangját és a fejét), úgy ezúttal is hamar áthelyeződött a rajongók figyelme az elé álló Sansweet-re és a Motti-t játszó színészre? ekkor Prowse már csak sértődötten bámulta az eget. Prowse itt még büszkén az előtérben: Itt már Sansweet és 'Motti' az érdeklődés középpontjában: Eztán Plokkal és Bebával indultunk a belvárosba? de előtte még elnéztünk az ő szállásukra is, ami öt percnyi sétára volt az ExCel bejáratától? hát egy kicsit irigyek voltunk Némi vásárolgatás után külön is váltak az útjaink, majd beültünk egy helyi pubba? ezúttal az volt a kitétel, hogy olyan helyre üljünk be, ahol adnak Guinness sört. Mégse jöhettük úgy haza Londonból, hogy nem ittunk? de sokat nem is kellett keresgélnünk. Az első pub, amibe benéztünk, már volt is. Nehéz volt eldönteni, hogy a második napi London?s Pride vagy a Guinness volt az ízletesebb, de igazából mindegy is volt: mindkettő nagyon finom volt Ezúttal rendhagyó módon az SW is szóba jött? máskor, ha elhagytuk az ExCelt magunk mögött is tudtuk a ?messzi messzi galaxist?, mint témát? de most, többek között olyan ?kínos témák? is megvitatásra kerültek, mint Mace Windu szerepe Anakin áttérésében, vagy az ep.3 zenéje Ez is egy jó kis nap volt? amit csak az tudott befeketíteni, hogy tudtuk: már csak egy nap van hátra a Celebrationból.

Boldog szülinapot Ody!

Csatlakozom a magasztalók sorába.... óriási film!

Igen igen... arra

Lehet, hogy már a cimkiirásnál kikapcsolja (sőt ennek igen nagy a valoszinüsége ).

Hamarosan a Cartoon Network-ön indul a 'Transformers Animated' sorozat. ITT van az elözetes. A karakterek elnagyoltsága, mintha a Clone Warst idézné... mindenesetre elég fura.

Én is hallottam ilyen hireket, de állitolag a ComiConon Abrams hivatalosan is bejelentette, hogy egy teljesen új szörnnyel fognak előállni a titokzatos '1-18-08'-ban (én ITT olvastam).

Hm... már mióta vár mindenki egy jó Cthulhu filmre... de ez mintha túl olcsónak tünne, nem? Az imdb-s 5.5 pont se sok jót sejtet.

Robert Downey Jr., mint szuperhős? Wow... különösebb elvárások nélkül, de elkezdett érdekelni ez a film

Ennek azért nézz utána... mit gondolsz Irak "megszállása" miért nem volt NATO akció? De mondjuk jobban örültem volna ha ehelyett a "Még logikátlanságot sem találtam benne sehol.Minden klappolt." megjegyzésedet a tini csaj kód feltörésére vetited ki Ahogy Coce is irta, okés hogy ez egy bugyuta akció sci-fi, de akkor kezeljük is annak és tényleg ne ebben akarjuk meglátni, hogyan müködik például az amerikai hadsereg