No, akkor egy kis élménybeszámoló a tegnap esti komolyzenei koncertről, ami elözetes értesüléseimmel ellentétben nem tisztán John Williams-est lett. Volt benne némi klasszikus zene is, de persze a Star Wars is kiemelkedő szerephez jutott
A koncert a Zeneakadémián volt, ahova bátyám bennfentes ismeretsége miatt ingyen juthattunk be. Maga az épület kellemesen patináns volt. Nem az a szokásos XIX. századi fajta, aminek a fényüzése azonnal és teljesen lenyügözi az embert... ugyan a folyosóknál és a várakozó termeknél a falak tömör márvánnyal voltak kirakva, de itt még ezt is visszafogottan tudták megcsinálni.
Az előadás cime: a Színháztól a Filmig volt, s ennek megfelelően az első 'felvonásban' klasszikus zenét játszottak, s csupán a második részben tértek rá a várva várt filmzenékre. De már a programfüzet boritójáról egyértelmü volt, min is van itt pontosan a hangsúly: a fénykardos Obi-Wan és a szomorú Padmé közé beékelt Harry Potter (s a miniatür Ben-Hur) képe világossá tette az előadás fő profilját. S föleg ennek is köszönhető, hogy az ezer-ötszáz férőhelyes teremben teltházzal mehetett le a koncert. Hiába: az embereket sokkal jobban érdekli a filmzene, a klasszikusnál. Engem is beleértve.
Már az elején megsugta a bátyám, hogy mellesleg a karmester ezért az egy fellépésért egy millió forintot fog kapni... ezalatt nem is vállalná a melót. Elöszőr azt hittem, hogy a havi bérezéséről beszél... két órás meló mellett ez meglepően szép juttatás, de mint megtudtam ezzel még nincs is az élvonalban. A helyi nagy öregek két millió alatt fel se lépnek a pódiumra, mig a külföldi nagy nevek simán megfizethetetlenek. Talán éppen ezért is kiemelten figyeltem a karmestert az előadás alatt... kiváncsi voltam mit kell csinálni egy millió forintért
Amennyire én megtudtam itélni, tényleg rendkivül profi volt... mig a többiekből valósággal sugárzottt a feszültség, addig ő ugy járkált ki-be mint valami showman, s az előadás alatt végig kontroll alatt tartotta a teljes zenekart... volt hogy az egyik kezével kicsit megszidta a cintányérost, s mutatta neki, hogy rosszul jött be, mig a másik kezével a hegedüsőknek mutatta az ütemet... de ennyi pénzért ennyi profizmus minimum kijár asszem
A rövidebbre fogott, alig három-negyed órás első felvonás után, a második rögtön a hires neves 20th century fox nyitánnyal indult. Persze egy SW fan ezután már szinte várja a berobbanó főtémát, de az adúászt nem akarták ilyen hamar kijátszani... elöszőr inkább a Harry Potter-rel kezdtek. Végigmentek szinte az összes fontosabb témán, s bevallom még sosem tetszett ennyira a HP zene, mint most élő zene formájában.
Aztán, ahogy az ezt követő E.T. zenék végefelé közeledtünk a közönség fáradtabb tagjai is érdeklödöen előredöltek, mig a harmadik szinti erkélyek (amik a helyi főiskolásoknak vannak fenntartva), s amelyek nemrég még kongtak az ürességtől, hirtelen rogyásig tele lettek... mindenki tudta, hogy hamarosan jön a lényeg. A következő részleg a Star Wars-é.
Ahogy felcsendült a Main theme az több szempontból is katartikus volt... egyrészt óriási élmény volt hallgatni, másrészt látni, ahogy a közönség reagál rá... hirtelen mindenkinek fülig ért a szája, akik nemrég még zörögtek, most áhitattal bámulták a zenekart... teljesen benne volt a levegőben, hogy "VÉGRE!"
A Main theme ep.4-es variánsa ment le egyébként méghozzá végig, tehát a Rebel Blockade Runner résszel együtt. Ezt usztatták át az ep.5 'End Title' zenéjének második felébe (tehát az Imperial March után jövő részbe). Ennek kifejezetten örültem... ez a kedvenc End Title zeném... valahogy esszenciálisan benne van a Star Wars hangulat. A közönség rögtön utána el is kezdett tapsolni, pedig nem szabadott volna még, mert az 'SW részleg' nem ért véget. Ezután kevésbé tempósabb részek jöttek: a Leia és az Erő téma, majd végül az egészet mivel mással, mint az Imperial Marchal zárták le... ez utobbi esetében nem tudok szofisztikáltan fogalmazni: KURVA JÓ VOLT. Olyan vastapsot kapott a zenekar utána, hogy úgy tűnt sose fogják/juk abbahagyni... és ez persze legalább annyira szólt nekik, mint a zenének. Bár a bátyám felhivta a figyelmemet rá, hogy az, ami az eredetiben csak egy trombita szólam azt itt három fele bontották... "ezt a londoniak biztos egy trombitással csinálják végig" - tette hozzá. Ezt majd mi júliusban leellenőrizzük
Mint mindig, úgy itt is előre bevoltak készitve 'ráadás zenék' arra az esetre, ha a közönség visszatapsolná őket. Elő is adtak két plusz Ben-Hur részt, s úgy tünt ezzel vége is... legalábbis a zenekari tagok már pakolni kezdtek, amikor váratlanul megint bejött a karmester, s intett, hogy üljön mindenki vissza, mert még egyet játszani fognak. Közel ültünk hozzájuk, igy hallottuk is, ahogy az egyik kissé megfáradt hegedüs-lány kérdezi, hogy "Node, mit játszunk?", amire jött is a gyors válasz: "Imperial March". Hát ennél szebb/jobb zárást nem is kivánhattunk volna asszem. Bár a zenekari tagokat nem irigyeltem: pont a legzúzosabb, a zenekartól a legtöbbet követelő zenét kellett újra eljátszák (megj: Mint később megtudtam azért nem játszottak prequel zenét, mert az túl drága egyenlőre)
Summa summárum: nagyon jól sikerült. S ahogy az a tegnapi talin kitudodott augusztus negyedikén is lesz John Williams est, ahol tényleg csak azt játszanak. Arra már remélem együtt megyünk
Végül itt egy kép a teremről (mi a jobb szélső erkélyen ültünk)
