Bomarr

Én is kezdek átszokni az online vásárlásra de mi vagyunk a kisebbség. A könyvvásárlások túlnyomó része könyvesboltokban zajlik itthon. Annyira, hogy tavaly úgy zuhant meg a könyvpiac, hogy közben az online eladások még nőttek is. De ez se segített.

Igazából különösebb oka nincs is átöltözni, hisz nem a dzsungelben kommandóznak, ahol terepruhát kell viselni. Egy űrhajót kisestélyiben is el lehet vezetni. Valszeg a többiek közt is van olyan aki ha tehetné menő ruhában lenne csak nem telik rá. Valszeg szereti a szép ruhákat és ha nem muszáj nem akar lemondani róluk.

Igen! A legjobban úgy tudnám leírni, hogy a Light of the Jedi olyan mint egy Saga epizód. Itt történnek a nagy dolgok, itt mutatják be a legfontosabb szereplőket az érában. Minden más sztori olyan mint a kánon művek a Skywalker Saga idején, tehát kisebb kiegészítő kalandok, amik tovább szinesítik az éráról kapott képet, jobban elmélyitik a mellékszereplőket meg az alapkonfliktust. A következő nagy fejezet az eddigi nyilatkozatok alapján a The Rising Storm regény lesz, ami Amerikában majd júniusban fog megjelenni.

Ezt irtam: Technikai szempontból érződik hogy nem vagyunk messze a Baljós Árnyaktól. Van pár találmány ami még nem olyan hatékony mint a Skywalker Saga-ban és van olyan közismert eljárás, ami itt még csak most kerül bevezetésre, de összességében technikai oldalon csak pár lépéssel vannak lemaradva mindattól ami az ep.1-ben látszik. Egyébként Donáthoz hasonlóan én is mindenkinek azt tudom ajánlani hogy kezdjen a Light of the Jedi-vel. A korszakot és a fennálló konfliktusokat messze ez mutatja be a legjobban. A többi mű azért érezhetően függ a Light of the Jedi-tól. Élvezetesebbek ha már olvastuk a regényt.

Hát mindenesetre EZ a tudományos fejtegetés egészen más következtetésre jut. Eszerint jól be lehet bizonyítani, hogy természetesen képződményről van szó és szó sincs semmiféle idegen alkotta tárgyról. Eszerint ennek az ellenkezőjét feltételezni alaptalan. Itt a konkluziója: As the first interstellar visitor to our Solar System, ‘Oumuamua has challenged many of our assumptions about how small bodies from another star system would look. While ‘Oumuamua presents a number of compelling questions, we have shown that each can be answered by assuming ‘Oumuamua to be a natural object. Assertions that ‘Oumuamua may be artificial are not justified when the wide body of current knowledge about Solar System minor bodies and planetary formation is considered.

Hát könnyen lehet, hogy ez a könyv nem tájékoztat, hanem félretájékoztat. ITT például azt írják, hogy a tudós társadalomban a könyv irója elég nagy különcnek számít. És mig a könyve nagyot szólt az újságírók körében hisz elég szenzációsan hangzott amit állitott, addig pont tudós körökben nem tartják túl sokra ezt a munkáját: "The paper has been a smash hit with journalists but has fallen flat with most of Loeb’s astrobiology-focused peers, who insist that, while strange, ‘Oumuamua’s properties still place it well within the realm of natural phenomena. To claim otherwise, Loeb’s critics say, is cavalier at best and destructive at worst for the long struggle to remove the stigma of credulous UFO and alien-abduction reports from what should unquestionably be a legitimate field of scientific inquiry."

Igen, úgy biztos jobb lesz.

Szerintem egy inditó számnál fontos lenne hogy beszippantson a sztori és érdekeljen a folytatás. Ez itt nem annyira sikerült. Fura, hogy a sztori úgy isten igazán a második füzettel indul be.

A sztori nem rossz de a rajzok néhol ritka csúnyák lettek.

A második füzet legalább egy nagyságrenddel jobb volt az elsőnél. Végre beindult a történet. Kíváncsian várom a folytatást.

A Jedi Fallen Order előzményeit elmesélő képregény már előrendelhető a szukits-on!

Szerintem semmi hasonlóság nincs a környezet és a háttérben. Esetleg azért tűnik hasonlónak mert aki készítette a képet az bezöldítette az ep.9 képkockáját. De az eredeti filmben ez nem igy néz ki.

A budapesti agglomerációban a mai napig szokás. Én is szoktam, mert a távolsági buszozás elég hosszú. Olvasással jobban megy az idő. Ezeken meg zaj nem nagyon van.

Gondolom rég láttad az ep.3-at. Az ep.9-ben ugyanis a berakott képen szószerint azt idézi Palpatine, ami elhangzik az opera jelenetben.

Az otthoni sporteszközök, például futópadok, szobabiciklik piaca is nagyon megugrott tavaly pedig azok nem két fillérbe kerülnek. Ahogy én látom a tanulság igazából az hogy az emberek egyrészt könyvesboltban szeretnek könyvet vásárolni, ami most csak korlátozottan volt lehetséges, másrészt sok vevő inkább nyaraláson, vagy utazás közben (például tömegközlekedésen) bújja a könyveket. Az otthoni szórakozásra járvány idején nem könyvet vesznek. Ehhez vegyük hozzá hogy nálunk általában egyre kevesebben olvasnak szórakozásból. Itt egy decemberi felmérés a vg.hu-ról: "Az idén a Tárki felmérte a magyarok olvasási, könyvvásárlási szokásait. A közvélemény-kutató adatai szerint a felnőttek több mint fele soha nem vásárol könyvet, csak 13 százalékuk olvas rendszeresen, legalább hetente, egyharmaduk alkalomszerűen. A 2005-ös eredményekhez viszonyítva 12 százalékponttal esett a bármilyen rendszerességgel könyvet olvasó felnőttek aránya, s a vizsgált időszak egészét tekintve 2020-ban a legalacsonyabb mind a rendszeresen, mind az alkalomszerűen olvasóké. A lakosság negyede évente néhány alkalommal, 9 százaléka legalább félévente, 7 százaléka pedig legalább negyedévente vásárol könyvet, százból egy ember pedig minden hónapban költ könyvre."

Köszi, ezek elég hasznosak! Mondjuk néhány karakter - például Greatstorm, Avar Kriss vagy Elzar Mann- mintha kicsit túl fiatalra lenne rajzolva

A nagy katasztrófa nem igazán számít nagy fordulatnak a könyvben. Elég hamar beindul. Én a könyv olvasása előtt már tudtam róla (legalábbis annyit amit Donát ír), de nem rontotta az élvezetet. Amennyire tudom, már hivatalos források is tisztázták hogy ez micsoda.

Nem árul el többet, mint amennyit egy átlagos hivatalos tartalomösszefoglaló. Nem igazán spoileres.

Itt egy nagy adatbázis, amiben tudsz keresni: https://katonahoseink.militaria.hu/

Innen: https://1lib.eu/

Én sokszor párhuzamosan hallgattam és olvastam a regényt. A nihiles részeknél ez sokat segített. Mert ugyan a hangkeverés szerintem lenyügöző egy kis mankó tényleg elkél ahhoz, hogy az ember értse hogy mit mondanak Egyébként örülök hogy neked is ennyire tetszik. Szerintem nem semmi kaland elé nézünk ezzel a High Republic projekttel. Legalábbis a kezdés baromi ígéretes.

A Birodalom-pártiságból azért remélem jópárakat kigyógyitott a Hosnian pusztulása. A Vérvonal idején már a Birodalom kegyetlenségei kicsit elvesznek a múlt ködében. Az hogy micsoda rémtetteket követtek el a Birodalom rajongói az viszont nagyon friss az ep.9 után. Emiatt nem hinném, hogy túl sok maradása lenne azoknak a galaktikus politikában akik bármilyen szinten szimpatizálnak a Birodalommal.

A Darth Jar Jaros poénokra reagálva valaki csinált egy CGI képet a "gonosz Jar Jar"-ról

No neki is veselkedtem. Picit másképp csinálom, mint az Xbox 360-nál. Annak idején majdnem minden játékomat sorra vettem. Most ez kicsit nehezebb lenne, mert a PS4-re több mint kétszáz játékot szereztem be. Kicsit fárasztó lenne az összesen végigmenni. Ezért csak a 40 legjobbat sorolom fel. Azokat a játékokat, amelyekben csak a soron következő generációnál fogok elmélyedni (pl. AC: Valhalla, Cyberpunk 2077), most kihagytam. Íme a lista vége: 40. Read Dead Redemption 2 Az a fajta maximalizmus amit ebbe a játékba beletettek az valami egészen elképesztő. Ha esik a hó látszik ahogy a pelyhek lassan befedik a kabátunkat, egy tó mellett állva ha várunk láthatjuk, ahogy a ragadozó madarak megpróbálnak lecsapni a halakra. Ahogy ismeretes: még arra is figyeltek, hogy a lovak heréje összemenjen a hidegben A játékban még a neve nincs karakterek is felismernek minket, ha már találkoztunk velük és ha a szemük láttára mostunk be valakinek, akkor utólag is felemlegetik az esetet. Magyarán a vadnyugat nagyon él ebben a játékban. A nyilt világú játékok közül sok szempontból ez a csúcs. Nade akkor adja magát a kérdés: miért van a listán ennyire hátul? Nos az a baj, hogy a játékmenet néha irtó nehézkes. Rengeteget kell benne lovagolni, ha pedig a saját táborunknál vagyunk akkor még a gyors haladás is tiltva van. Maguk a küldetések irtó jól megvannak írva, csak bírja az ember kivárni mire végre elkezdődnek. Ám így is: az első 10-20 órát nagyon élveztem. 39. Kingdom Come: Deliverance Egy másik remek nyílt világú játék: ezúttal a terep a cseh középkor. Az egyik legnagyobb előnye, hogy hitelesen mutatja be a korszakot. A városok, a templomok, a falvak vagy a várak kialakítása mellőzi a fantasy-s túlzásokat. A sztori is igyekszik a realitás talaján maradni: egyszerű kovács legényként kezdünk és irtó nehezen jutunk csak előre. Már az nagy dolognak számít, mire végre kapunk egy kis lyukat az egyik épület oldalában ahol végre van egy saját ütött-kopott ágyunk. Ez az a fajta szerepjáték ahol a döntéseinknek nagyon komoly súlya van. Annyira, hogy ha például valakivel megbeszélünk egy találkozót mondjuk másnap délre a városi főtéren és nem megyünk el, akkor simán lehet, hogy az ürge soha többé felénk se néz és lelép, igy sose tudjuk meg hogy hova vezetett volna a hozzá kötődő sztoriszál. A másik "poén": a gonoszok nem mások mint maguk a magyarok. A sztori ugyanis Luxemburgi Zsigmond királyunk 1403-as hadjáratáról szól, amikor lerohanta a Cseh királyságot. A készítők pedig figyeltek az autentikusságra, úgyhogy a gonosz falugyújtogató, nőket erőszakoló katonák mind ékes magyarsággal "k*rva anyáznak". Igazából itt is annyi a baj csak mint a Red Dead-nél: a nagyfokú realisztikusság sok helyen túl nehézkessé és lassúvá tette a játékot. 38. No Man’s Sky A játék botrányos indulásáról szerencsére lemaradtam. Eleve a debütálása előtt nem tünt ez egy érdekes játéknak hisz hiába van milliónyi bolygó benne ha egyikben sincs mit csinálni és nincs sztori. Aki esetleg még nem hallott róla: a No Man’S Sky-ban felfedezhetjük a galaxist. Az űrhajónkkal oda megyünk ahova akarunk. Egy véletlen generátor állítja össze a bolygók élővilágát és domborzatát. A megjelenés után rengeteget toldozták-foldozták a készítők a gémet és mire én odajutottam hogy kipróbáljam már baromi jó volt. A magam részéről kedvelem az ilyen relaxálós játékokat, ahol lassan teszünk-veszünk, aminek idővel meglesz az eredménye, de nincs semmi nagy akció az egészben. Itt amit a legjobban birtam, hogy az összegyűjtött erőforrásokból nekiállhatunk építkezni. Akár milyen kis rozoga volt jópofa volt vissza-visszatérni az első házba amit valami tó mellé építettem egy domb oldalában. 37. Tomb Raider és Rise of Tomb Raider A régi Tomb Raiderek nem igazán érdekeltek, ezek az újgenerációs epizódok -melyekből a harmadik résznek még nem kezdtem neki- mesések lettek. A sztorit meg a karaktereket kicsit karcsúnak érzem, viszont rém szórakoztató feltérképezni a különféle pályákat, az akció üt rendesen, ahogy kell, a "titkos kincsekre" meg öröm rátalálni. Ilyen egy igazán jó kalandjáték. Az a fajta varázs ami a legtöbb Unchartednél megvolt, azt itt nem éreztem, de piszok jól szórakoztam mindkét Tomb Raider játéknál. 36. Mortal Kombat 11 Kevés franchise iránt érzek akkora nosztalgiát, mint a Mortal Kombat iránt. Annak idején volt, hogy hónapok teltek el azzal, hogy a haverjaim minden nap tanítás után feljöttek hozzánk és órákon át toltuk a Mortal Kombatot. Örülök neki hogy ez a széria még mindig hasít, és a kedvenc karaktereim, így Baraka is bekerült a legújabb részbe. A szellemisége pedig még a régi: ahogy azt kell az egész értelmetlenül brutális, pláne a kivégzések. A sima bunyók mellett még sztori kampány is van benne, ami ugyan elég ostoba történettel bír, de cserébe nagyon épít a nosztalgiára, ami nekem ide elég is volt. 35. A Plague Tale: Innocence Általában gyengém a középkor. Minden olyan játék, ami ebben a környezetben játszódik, már előnnyel indul nálam. A Plague Tale sztorija egész pontosan a nagy pestisjárvány idején játszódik. Egy kislányt kell irányítani, aki az öccsével próbál a gyilkos patkányok és az inkvizició elől menekülni. Merthogy itt a játékban a pestis kicsit eltúlozva, óriási patkányhordák képében jelenik meg. Amolyan logikai-ügyességi játék ez, amelynek a megjelenítése valami egészen szenzációs. Mintha egy mesekönyv lapjairól jött volna le ez a világ. Egy elég ijesztő mesekönyvéről. 34. Rage 2 Ennek a generációnak ez volt az egyik legkellemesebb meglepetése. Az első Rage játékkal talán ha öt percet játszottam és a második se érdekelt különösebben. Kíváncsiságból kipróbáltam és pillanatok alatt beszippantott. A koncepció egyszerü mint egy faék. Van egy poszt-apokaliptikus világ tele különféle szörnyekkel, meg gonosz bandákkal, mi meg kikell irtsuk ezeket. Ennyi. Az akció viszont annyira élvezetes hogy csuda. Minden percét imádtam. 33. Banner Saga Újabb „középkori játék”, viszont ez inkább a relaxálós fajta. A játék nagy része ugyanis azzal megy el, hogy a seregeinket el kell juttatni A pontból B-be. Hosszan menetelünk, közben ügyesen kell rendeznünk a készleteinket, hogy mindenkinek jusson étel és fontos döntéseket kell hoznunk: segítünk az utunkba akadt rászorulóknak, esetleg akkoris ha emiatt hosszútávon rosszul járunk? Bízunk azokban akik újonnan akarnak hozzánk csatlakozni? A Banner Saga nagyon jól kitudott kapcsolni. 32. Wolfenstein – The New Order A sztoriközpontú FPS-ekből az egyik kedvenc (itt azért megjegyezném, hogy a Dzséjt által részletesen kielemzett Metro sorozatba még nem vetettem bele magam). Ezúttal egy olyan világban járunk, ahol a nácik megnyerték a világháborút, mi pedig az ellenállás tagjaiként irtjuk a németeket. Vannak robotkutyák, mecha gépekkel járkáló gonoszok, meg náci Hold bázis is, ahol be kell irtani ennek ellenére az egész nincs teljesen komolytalanra véve. A szereplők jól eltaláltak. Ahogy az igazán jó FPS-eseknél az lenni szokott önmagában a sztori is erős. Ezt jobban élveztem mint a folytatását a New Colossust, ahol már nem volt ennyire kerek az összkép. Még a lenyűgöző grafika ellenére se. 31. Blood and Truth Még tavaly szereztem be egy virtuális szemüveget a PS-emhez és nem bántam meg. Van egy két remek konzolos VR játék. Jó példa erre a Blood and Truth. Először is a VR-t semmilyen Youtube videó nem tudja átadni. Az élmény egyrészt sokkal lehengerlőbb mint elsőre gondoltam, másrészt viszont a gyomromat nekem pár óra után már felkavarja, tehát túl hosszú játékra nem jó. És a tapasztalataim alapján nem vagyok egyedül. Eddig bárkinek mutattam meg a VR-t általában az emberek először elámulnak aztán pár óra után érzik hogy ennyi elég volt. A Blood and Truth olyan mintha egy nagyszabású akciófilmnek a főszereplői lennénk. Ami igazán poénná teszi, hogy mennyire részt kell venni az akcióban fizikailag. Például, ha épp egy fedezék mögött vagyunk és lehúzzuk a fejünket –mármint ténylegesen összegörnyedünk egy kicsit, nem csak lenyomunk egy gombot a kontrolleren- akkor már nem találnak el. Ha belenézünk a célkeresztbe akkor jobban látjuk a célpontot ha az egyik szemünket becsukjuk. Pont mint a valóságban. A VR kicsit ilyen bazári érdekesség. Mély és hosszú játékokra nem jó, de arra igen hogy rácsodálkozzon az ember, hogy hol tart már a technológia. Folyt. köv.

Nálam a kedvencek: Mester és Tanítványa - Remekül megalapoz az ep.1-nek és egy csomó érdekes részletkérdésre rávilágít. Például hogy honnan indult a profécia, amely megjövendölte a kiválasztottat. Ahogy az is kiderül, hogy ez a jóslat miért érdekli annyira Qui-Gont. Jó ötlet benne hogy Qui-Gon fiatalkorát is megismerjük amikor még Dooku tanitványa. A Lázadás Hajnala - Nálam ez a könyv betonozta be a Zsivány Egyest mint az egyik ha nem a legjobb SW filmet. Jyn Erso korai viszontagságai kiváló tálalásban. Kicsit rálátunk a Star Wars galaxisra alulnézetből, úgy hogy közben a börtönben játszódó részeknél meg remekül lejön az hogy a Birodalom mennyire kegyetlen is tudott lenni. A filmekben ehhez képest a Birodalom még egész lightos Sötét Tanítvány - Kánon szempontból már csak azért is roppant fontos mű, mert ez zárja le Asajj Ventress sztoriját. És nem is akárhogy! Katalizátor - Kicsit szárazabb, mint a Lázadás hajnala, de ez is egy kiváló kiegészítő az RO-hoz. Ezúttal Jyn apja Galen a főhős.