Dzséjt

Igen, róla kapták a nevüket (te vagy az első, aki erre rájött :41: )

Egy újabb értelmes szösszenet: http://www.moziplussz.hu/kritika.php?id=517 " [...] hanem maga Lucas, aki az alapsztori (Anakinből Darth Vader) mellett képtelen volt csavart vinni a történetbe, ezért - és mert lévén, hogy prequel-ről beszélünk - teljességgel kiszámítható. Ha visszanézzük az utóbbi három epizódot, képtelenek vagyunk elhinni, hogy sehova sem lehetett beszúrni egy "én vagyok az apád, Luke"-szintű csavart!"

- Jól vagy? – kérdezte színtelen hangon. - Eltört a lábam, és egy kicsit elfáradtam, de amúgy semmi bajom. – felelt Csit a nőt bámulva. Az arcát tanulmányozva rájött, hogy közel egykorú lehet vele. - Kell segítség? Csit körbe nézett, s mindenfelé gladiátor holtesteket látott. Dzséjt lépett mögé. - Mi történt? – nézett rá az előtte lévő duóra. - Eltört a lába. – válaszolta a nő. - Az kellemetlen. Főleg, hogy most jön a java. – morogta Dzséjt, inkább magának, mint társainak. - Hogy állunk? – bámult föl rá Csit. - Elvesztettük Dorrbaz könyvelőjét. Ez az egy veszteségünk van. Nem kár érte, de fedezék és időhúzás gyanánt jól jött volna. – az amazonra pillantott – Vigyázzon rá. Kár lenne érte. – azzal sarkon fordult s visszatért a csatatér közepére. Csit a nő szemébe nézett. Látszólag felháborodott a Dzséjttől kapott parancson, továbbá meglepte a hűvössége, amit a könyvelő iránt támasztott. - Ne is törődjön vele. – mondta Csit – Ha baj van, lehet rá számítani, de csak óvatosan. A számára érdektelen személyeket lelkiismeret furdalás nélkül felhasználja. - És ki a számára érdektelen? – nézett kérdően Csitre. - Mindenki, aki nem segít a túlélésben. Meg a birodalmiak. – a lány alig láthatóan bólintott, úgy tűnt, most már megérti Dzséjtet – Ha nem akar, nem kell vigyáznia rám. - Dathomiri vagyok. Nem szeretem, ha parancsolgatnak. De a közelben leszek. – azzal felállt s harcra készen Dzséjt után eredt. Csit elnézte, amint a lány csatlakozik Dzséjthez és Behemóthoz, majd épp lábát használva közelebb húzódott a harctér falához. Mikor hátát megtámaszthatta, megvizsgálta fegyverét. A vibrációs zúzóbot erős, hatékony fegyver, de amint homokhoz ér bedöglik. A küzdőtéren pedig bőségesen volt homok. Dühösen hajította el a hasztalan fegyvert. Eközben néhány, konténerszerű droid elszállította a holttesteket, hogy ne legyenek útban a következő összecsapáskor. Csit is szívesen követte volna őket. Sérülten, fegyvertelenül elsődleges célpont lesz a második menetben. Szeláni és Mara vigyázó tekintettel figyelte Dzséjtet, Csitet és Behemótot. Az egyetlen esélyük, hogy a három kalóz közül az egyik megússza a versenyt és kiszabadítja őket. Egyelőre erre meg is volt az esély. Dzséjt az Erőnek, Behemót az erejének és Csit az eszének köszönhetően még életben voltak. De az utóbbi már megsérült, és a fegyverét is elvesztette. Így nincs sok esélye a túlélésre. - Gyerünk fiúk, ne hagyjatok cserben minket. – biztatta őket Mara, de a zsibongásban úgy sem hallották őt. Körbenézett a páholyban. Tekintete Boba Fettről, a testőrökre, Dorrbazra, Aljowra majd a huttok mellett nyugvó ysalamirire siklott. A gyíklény békésen aludt, láthatóan nem is tudta, mit okoz a közelében lévő Erőhasználóknak. Amióta Mara a hutt rabszolgája, az a dög ott nyugszik mellette. Újra a testőrökre pillantott. Kettőnek az övén ott lógott Zen és Szeláni fénykardja. Dzséjt fegyverét pedig Dorrbaz viselte a derekán, mint valami trófeát. Ha meg tudná szerezni, egy másodperc alatt kiszabadítaná magát és végezne a páholyban lévőkkel. De az Erő híján erre nem volt nagy esély. A gladiátorok ajtaja újra kinyílt. Az „önkéntesek” harcra készen maguk elé tartották botjaikat. A nők, Bomos Surt leszámítva, ismét egy helyre tömörültek. Védelmükre most Shaw Ubb és Dog Woon kelt. Az ajtón túli sötétségből tizenkilenc gladiátordroid lépett a küzdőtérre. Szépen, katonásan, végtagjaikat egyként mozgatva sorakoztak fel. - A második menetben a bátor önkéntesek összemérhetik erejüket az GL-10/C gladiátordroidokkal! – visszhangozta a tudósító. A tömeg üdvrivalgásban tört ki. A harcidroidok fegyvertelenek voltak. Viszonylagos humanoid testükhöz aránytalanul nagy végtagok csatlakoztak. Rovarszerű fejük végigmérték az „önkénteseket”, majd támadtak. Gyorsan, hatékonyan. Három nekirontott Behemótnak, Lopotomusnak és Zooweernek. Az óriások egymásnak estek. Behemót sose volt gyors, ellenben a rá támadó droid hihetetlenül sebesen mozgott. Az egyik pillanatban még a kalóz előtt volt, a következőben már mögötte. Hátba vágta az óriást, aki hasra esett. Meglepetten és égő háttal próbálta megemészteni a történteket, de kicsi agya erre nem volt képes. Őt és testvéreit nem azért hozták létre, hogy gondolkozzanak, hanem, hogy harcoljanak. Testvérei már halottak voltak, elpusztultak egy hasonló gladiátorversenyen. Ő azonban eszesebb volt náluk, s Dzséjt segítségével megszökhetett előző életéből. Most azonban visszatért, és nem akart itt maradni. Hagyta, hogy testében végigáramoljon a düh, a gyűlölet, a harag, erőt merített belőjük. Minden megszűnt körülötte, csak az ellenfelét látta. Gyilkolni, rombolni akart. Felállt és szembe fordult ellenfelével. A droidban körülbelül annyi ész lehetett, mint Behemótban. Felfogta környezetét, képes volt emlékezni, néha még következtetéseket is le tudott vonni, de ennyi az egész. Gyilkolásra, rombolásra programozták, ennek megfelelően cselekedett. A biológiai teremtmény összecsapott a mechanikai teremtménnyel. Dzséjtre rárontott egy géplény. A szem által követhetetlen sebességgel száguldott felé. Ám Dzséjt hanyagul, tenyérrel kifelé felemelte kezét, s a droid úgy robbant darabokra, mintha egy acélfalnak ütközött volna. Ezt látva két másik gladiátor is felé fordult, ők azonban már nem rohantak. Lopotomust különleges érzékszerve, ami a levegő sűrűségének megváltozását észleli, riasztotta, és a groteszk lény hatalmas karját meglendítve fordult meg. Megragadta a mögötte lévő droid fejét, másik karjával átölelte a testét, magasba lendítette, és kettétépte a robotot. A két csonkot győzelemittasan a feje fölé lendítette. Hiba volt. A felsőtestből aláhulló, sérült, nagyfeszültségű drótok hozzáértek a masszív fejhez. Lopotomus testén villámként cikázott át az áram, megpirítva a szőrzet végeit, szétnyitva a vastag hüllőbőrt. A szemei kiégtek, agyarai szétrobbantak. Hatalmas haláldörgés közepette lehelte ki lelkét. A füstölgő test összerogyott, de a csonka droidot még ekkor sem eresztette el. Zooweer eközben lecsavarta egy másik droid fejét, de ő nem lengette meg. Csit figyelme végigkísérte a csatát, s bánta, hogy nem vehet részt benne. Nem mozgott, nem akarta magára vonni a droidok figyelmét. Látta, amint egy gladiátor kettétépte az ortoloani Dog Woont, majd eltaposta a teknősbékára emlékeztető Shaw Ubbot. Aztán a sikoltozó lányokra vetette magát. Csit megfeledkezett magáról, rákiáltott a droidra, majd talpra állt. Jobb lábába elviselhetetlenül éles fájdalom hasított, minek folytán felüvöltött és visszarogyott a földre. Ám egykettőre megfeledkezett a fájdalomról, amikor meglátta a felé közeledő droidot. A gép, amúgy zöld fedőlapjai, most vöröslöttek a vértől. Lassan közeledett, mintha csak élvezte volna Csit szenvedését, a haláltól való kétségbeesett menekvését. Csit megpróbált arrébb kúszni, de túl lassú volt. Végső kétségbeesésében felkiáltott. - Dzséjt! Dzséjt meglátta barátját és a felé közeledő droidot, de most nem tudott segíteni rajta. Egyik ellenfele éppen azon volt, hogy agyoncsapja. Folyamatosan hajolt el az ütések elől, néha a botjával védekezet. Ekkor jutott eszébe valami. - Nesze! Nekem úgy sem kell! – feldobta a levegőbe a vibrációs zúzóbotot és az Erő segítségével egyenesen Csit kezébe repítette. - Kösz! – kapta el a fegyvert a kalóz, majd gyorsan lesújtott a droid lábára. Az tehetetlenül esett a földre. Mielőtt felállhatott volna, egy ütést kapott a fejére. Majd még egyet, és még egyet. Csit addig püfölte a droidot, amíg annak feje szét nem nyílt. Szikrákat hányva, remegő végtagokkal mondta fel a szolgálatot. - Csúnya migréned van, nézesd meg. – köpte le a droid fejét, s abból hatalmas szikrák csaptak elő. Csit felnézett és meglátta, amint egy gladiátor megragadja Bomos Sur nyakát, aztán megpróbálja letépni a fejét. – Nana! – elhajította a zúzóbotot, ami pörögve nekicsapódott egyúttal széttépte a rovarszerű fejet. A nő levegő után kapkodva fejtette le magáról a mechanikus ujjakat, majd hálás pillantást vetett Csitre. A férfi rámosolygott. Behemót átölelte ellenfelét, majd addig szorította, míg a gép hátába épített szervomotorok fel nem mondták a szolgálatot. A droid teste lebénult, és Behemót kedvére széttéphette a gépet. Vein-Quel Tek fiatal volt, de teste akár egy vukié. Vibrobotját ügyesen használva csapta le egy gladiátordroid kezét, majd a fejét, ezzel megmentve a twi’lek Krystállt. Azonban Don Moeer már nem járt ekkora szerencsével. A nőt menekültében elkapta egy droid és kettétörte a gerincét. Pár másodperccel később Bendon Juf végzett a droiddal. Az utolsó géppel Vyone küzdött. Az agresszív dug felugrott a GL-10/C vállára, aztán a nyakába szúrta a botot. A droid elpusztult Vyone pedig győzelemittasan lengette karjait.

Ismerek olyat, akinek a Mátrix jutott eszébe róla. Nekem spec a klónozásról az ep2, a látványról a Különvélemény...

A hatalmas, kupolás tetejű Quwani Nagy Aréna kezdett megtelni a lelkes közönséggel. A Galaxis minden szegletéből érkeztek nézők, csakhogy láthassák a Borrondai Gladiátorversenyt. A hallgatóságot a küzdőtértől erőmezők választották el. A nézőtér alatt, átellenben egymással két hatalmas, rácsos kapu várakozott. Az aréna kupolájába vájt páholyok legnagyobbikában elfoglalta helyét Dorrbaz, Aljow, Dov Gon és testőrségük nagy része. Boba Fett az ablak mellé állt, s sisakjába épített makrotávcsőjével a küzdőteret kezdte fürkészni. A huttok mellett rabszolgák nyüzsögtek, de közülük kettő kiváltságos helyzetben volt. Szeláni Jorsz és Mara Jade a kilátóablak előtt, Dorrbaz hasánál ültek. A páholyból remekül be lehetett látni az egész arénát. A magasban kamera- és riporterdroidok röpködtek körbe-körbe, hogy kiváló minőségű képeket közvetíthessenek Borronda és rendszere legtávolabbi pontjaira is. Mikor minden ülő és állóhely megtelt, a hangszórókon keresztül egy tudósítódroid barátságosan izgatott hangja zengte be a csarnokot. - Isten hozott mindenkit a Quwani Nagy Arénában! – szavai visszhangoztak, és a tömeg üdvrivalgásba tört ki. – Csodás nap ez a mai egy remekbeszabott gladiátorversenyre! Úgy látom, a versenyzők kezdenek felsorakozni! És valóban. A küzdőtér egyik oldalán feltárult a súlyos acélkapu és elkezdtek kiszivárogni a versenyzők. E versenyzők valójában Dorrbaz haragosai és riválisai voltak. Csirkefogók, hivatalnokok, testőrök. Húszan voltak, s látszólag nem tudták, mi vár rájuk. Látszólag. A valóságban azonban mindannyian tudták, hogy a biztos pusztulásba terelték be őket. - A Korelliáról érkezett Koyan Boo! – mutatta be az első versenyzőt a droid – A pantalomini Vein-Quel Tek! – a tömeg éljenzésbe tört ki a tizenéves, de rendkívül magas ember láttán – Kashyyyk szülötte Zooweer! – a vuki hatalmas mancsait magasba lendítve bömbölni kezdett – Bomos Sur a Dathomirról! A Kather csibésze, Csit! – Csit nem túl lelkesen integetett, bár talán ő félt a legkevésbé az emberek közül – A Coruscantról származó Bendon Juf! A malastarei dug Vyone! – a dug fajához méltóan, agresszíven lökdöste arrébb az előtte állókat, majd amikor mindenki őt nézte, integetni kezdett – A hírhedt Dzséjt, a Kalóz! – a Jedi elcsüggedten intett egyet a közönségnek – A neimoidiai Nuy Wiey! Nalon Bee, a Nal Huttaról! A rodián Freeata, a szona Sym Jeey, a twi’lek Krystáll, a kitonak Soan Gyyy, a nagodi Shaw Ubb és az ortoloani Dog Woon! – a tömeg felugrott, ahogy meghallották a hírhedt Dog Woon-féle csalóbanda tagjkainak nevét. – A quarren Xoi Zet-Feg! – Dorrbaz személyi könyvelője szinte falfehér volt az ijedtségtől – Don Moeer, a Borronda lakosa! A titokzatos izomember Behemót! – az óriás magasba lendítette bal kezét. Emberi műkézfeje helyett most egy hatalmas, háromujjú markoló kezet viselt. – És végül de nem utolsó sorban Lopotomus! – a hatalmas lény úgy nézett ki, mintha egy banthát kevertek volna egy wampával és egy rancorral. Két hatalmas, karmos mancsa, ívelt agyara, dús bundája, görnyedt teste, s hüllőszerű feje volt. Hatalmas állkapcsából folyamatosan dőlt a nyál. Iszonyú látványt nyújtott, de annál erősebb és okosabb volt. A tömeg szinte őrjöngött, majdnem leszakadt a nézőtér. A hullámelnyelők teljes kapacitással dolgoztak, de még így is alig bírták. Dzséjt végigmérte társait. Tudta, hogy mire számítson a küzdelem során, hisz már látott gladiátorversenyt, csak akkor az erőtér túloldalán volt. Legtöbb esélyt saját magának, Csitnek, Behemótnak, Lopotomusnak és Zooweernek adta. A könyvelő Xoi Zet-Feget már az első menetben elvesztik, ugyanúgy, mint Sym Jeeyt, Freeatat, Krystállt, Soan Gyyt, Don Moeert, Nuy Wieyt és Bomos Surt. A második menetben aztán elvesztik a többieket is, és végül öten maradnak. Az utolsó menetben aztán ők is elhullanak. - Hajaj. – nyögte csendesen. Csit az aréna fogdájában töltött idő alatt összehaverkodott harcostársaival, de így is hasonló véleményre jutott, mint Dzséjt. Behemótra pillantott, aki a vukival és a szörnyeteg Lopotomussal háromszöget alkotva várták a küzdelmet. Elhatározta, hogy e három jómadár közelébe fog maradni. A háta mögé pillantott, ahol a nők gyülekeztek. Ez nem volt jó ötlet. Az ellenfeleik mindenképpen őket veszik elsőként célba. Közelebb lépett hozzájuk, de nem szólt. Rájött, hogy úgy is mindegy. Tudta, hogy a legtöbbjük Dorrbaz rabszolgája volt, s elviselhetetlen kínokat éltek át. Talán jobb is nekik a gyors halál. Elfordult tőlük, nem bírta nézni, ahogy reszkettek. Amíg a másik ajtó felé tendált valami feltűnt neki a tömegben. Egy aprócska, fehér szervizdroidot pillantott meg. Pont olyat, mint amilyet a fogatversenyeknél szoktak használni, csak vagy három és fél évtizeddel régebbi típust. Hogyan került ez ide? – gondolkodott rajta – Hiszen itt nincs mit szerelni, hacsak nem minket össze a verseny után. – a droid mellett felbukkant két másik testvére, csak azok barnák voltak. Csit megpróbálta kivenni a számukat, de mikor meglátta, hogy a robotok vitáznak, elképedt. – De hisz ezek… - eltátott szájjal meredt rájuk. Néhány pillanat múlva a három szervizdroid eltűnt a tömegben. Csit kábultan botorkált Dzséjthez. - Mi az? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott. – pillantott barátjára a Jedi. - Nem fogod elhinni, mit láttam. - Na mit? – vonta fel a szemöldökét. - Morgót, Dulifulit és Ügyifogyit. – vágta rá Csit. - A droidjaimat? – Dzséjt reakciója hasonló volt barátjához. – Hol? – sebesen körbepillantott az arénán. - A nézőtéren. Egy fehér és két barna szervizdroid. Nagyon régiek és szokásukhoz híven veszekedtek. – írta le a droidokat Csit. - Kétség kívül, ezek ők. De mi a szöszt keresnek itt? - Talán megmentenek minket. – reménykedett Csit. - Ja, majd pont az a három lökött gép. – hitetlenkedet Dzséjt – Bár ha Pöcök is velük van. – elvigyorodott. Dzséjt a droidjai programjain rendkívül sokat változtatott, s így sokkal értelmesebbek lettek, mint ahogy azt tervezőik valaha is remélték. Azonkívül fennállásuk óta egyszer sem törölték a memóriájuk, így mindegyiknek kialakult a személyisége. – A droidok fognak kimenteni minket. – hihetetlenül hangzott, de igaz lehet. - És most… - visszhangzott a tudósítódroid hangja – kezdődjék a küzdelem! A rabszolgákkal szemközti ajtó kezdett kitárulni. A harcosok kézbe vették az oldalukra erősített vibrációs zúzóbotot, s várták az elkerülhetetlent. A kitárult acélkapun keresztül húsz, bivalyerős, genetikailag módosított emberi lény lépett be a küzdőtérre. Toronymagasak voltak, és olyan szélesek, mint egy wampa. Mintha csak Behemót testvérei lennének. Nem fáradoztak a bemutatkozás primitív formáival. Azonnal lerohanták ellenfeleiket. Ahogy Csit sejtette, azonnal az egy helyre csoportosuló nőket vették célba, tehát a kalóz az ő védelmükre kelt. Lehet, hogy testi ereje nem volt nagy, ellenbe esze és fürgesége volt. Egy szaltóval az egyik óriás előtt termett, majd még mielőtt az észbe kaphatott volna, lesújtott a csípőjére. A vibrációs bot egy érintésre is képes csontot törni, ez esetben viszont szétzúzta a gladiátor gerincét. Holtan rogyott Csit lábai elé. Dzséjt nekiesett három gladiátornak, s az Erőt használva, gyorsan végzett velük. Botját úgy forgatta, mintha fénykard lenne. Az egyik mutánsnak a halántékára csapott le, a másiknak a nyakára. A harmadik egyszer megpróbálta megütni, de a Jedi hihetetlen reflexeinek köszönhetően elhibázta. Szétzúzott szegycsonttal hullott el. Behemót, Lopotomussal és Zooweerrel vállvetve küzdött. A gigantikus trió vibrációs bot nélkül, puszta kézzel szállt szembe a külön erre a célra kifejlesztett „emberi” lényekkel. Sorra csavarták ki a végtagokat, nyakakat, törték el a légcsöveket, gerinceket. Halálos hármast alkottak, akik úgy taroltak végig a küzdőtéren, mint valami forgószél. Xoi Zet-Feg mikor meglátta közeledő ellenfelét, felé hajította botját, majd az egyik kapu felé kezdett futni. A harcos elhajolt a feléje szárnyaló rúd elől, majd felszökkent a levegőbe. A könyvelő hátra pillantott, miután nem látta ellenfelét kicsit megnyugodva megállt. Ebben a pillanatban valami óriási csapódott a háta mögött a földbe. Kíváncsian kapta oldalra fejét, és egyenesen belebámult egy groteszk, undorító vigyorú pofába. A quarren elhűlve, remegő szájcsápokkal szeretett volna az életéért könyörögni, de nem jött ki hang a torkán. A gladiátor megragadta áldozatát, majd feldobta a magasba. Xoi Zet-Feg üvöltött és kapálózott rémületében. Aztán, mikor a mutáns teljes erőből belerúgott a visszahulló tehetetlen testbe, minden sikoly elhalt. A hajdani könyvelő a nézőteret védő erőtérnek ütközött, majd holtan elterült a földön. A közönség szinte tombolt a gyönyörtől. Csit meglepően veszélyes ellenfél volt a gladiátorok számára. Bár félt, fáradt volt, de a haláltól való irtózása meglepő kitartást biztosított neki. Azonban ez az erő is kezdett elmúlni. Eddig három gladiátorral végzet, hosszú, véres küzdelemben. Botját kardként használva védte ellenfelei csapását, amik rettentő erősek voltak, majdnem ledöntötték a lábáról. Aztán egyszer csak utolérte a sors. Ellenfele lehajolt a fejének szánt ütés elől, és Csit lábára csapott a bottal. A csont fülsértő reccsenéssel tört szilánkokra, Csit jajveszékelve rogyott a földre. A gladiátor nem várt sokáig. Kiegyenesedett, s lesújtott a sovány arcra. A bot azonban nem érte el. Egy másik vibrációs fegyver megállította. Annak használója gyorsan megperdült, megütve a mutáns gerincét, majd tarkóját, végül az összerogyó testet még fejen is koppintotta. Az elernyedt test összezuhant. Csit ámulattal nézett fel. Egy nő guggolt le hozzá. Arca harcias volt, de fáradt, vonásai kiélesedtek a csata folyamán, amúgy szép nő volt. Zöld szemei szinte gyilkoltak, ám valahol kedvesség is lapult bennük. Hosszú, szőke haját keskeny bőrszíjjal hátrafogta. Karcsú, izmos testét valamiféle gyík smaragdzöld bőréből készült rövid tunika borította, amely fedetlenül hagyta a lány karját és combját. Csit először azt hitte, hogy egy angyal az Eigo egyik holdjáról, de mikor leguggolt elé, már csak Bomos Sur volt a dathomiri amazon. Ez azonban egy cseppet sem volt kiábrándító.

Jajj... jajj... jaaaaaaaaaajj :mrgreen: Ez fáááááájt!!!! :csubi:

Qui-Gon halála szívszorító, főleg hogy a kedvenc karakterem volt a részben. Darth Maul nézése és Obi-Wan felkiáltása is hátborzongató, főleg hogy párhuzam van az ep4-el. Ewan McGregor, Liam Neeson és Ray Park itt nagyon jól alakítanak, imádom a hármasukat. Az űrcsata vége is tetszik, főleg az, amit lokatelli mondott, hogy Anakin nem hőstípus. Számomra itt van egy Star Wars ÉRZÉS. Amikor Anakin kilövi a torpedókat és elindul kifelé. Begyulladnak a hajtóművek, elindul az N-1-es és végigsüvít a hangáron, közben a zene tetézi a hangulatot. Ugyan ez a zene ráadásul az ep3-ban is ezt az érzést hozta elő belőlem a Hand zuhanásakkor.

Az Empire Queen fedélzetén teljes harckészültséget rendeltek el. A hangárakban TIE vadászokat és leszállóhajókat készítettek fel az indulásra. A folyosókon rohamosztagosok indultak a kijelölt helyeikre, teljes harcfelszerelésben, csatára készen. Ami most a csillagrombolón folyt, azt a külső szemlélő a rendezett káoszként írná le. Stark admirális a híd kilátóablakán nézte Borronda smaragdzöld felszínét. Lenyűgözte a tisztaság, ami a planétából áramlott, és ez honvágyat ébresztett benne. Hiányoztak neki a Korrdor dús, békés, de egyben rendkívül veszélyes dzsungelei, a hatalmas, toronymagas fák lombkoronái közé épített városok. Legjobban azonban saját tanyája hiányzott neki. Visszaemlékezett a családja körében eltöltött évekre, aztán egy sóhajtással elhessegette a gondolatokat. Szemei ismét fénytelen zöldek lettek. Komor arccal fordult Quan kapitány és Dovzon tábornok felé. - A flottánk mikor ér ide? - Legfeljebb egy nap. – jelentette gyászosan Quan. - Addig nem várhatunk. Dovzon tábornok. – fordult a kapitány mellett várakozó merev katonához – Vigye le a csapatait, s kutassák át a városokat. - Igenis! – biccentett a tábornok, majd kiviharzott a hídról. - Maga szerint Dzséjt Ön Frájn itt lehet? – kérdezte a kapitány a bolygót figyelve. - Ha Boba Fetten múlik, igen. – témát váltott – A flotta nélkül azonban nehezen boldogulunk. Bár az Empire Queen egymaga is képes a Borronda köré blokádot vonni, de ez nem elég a Hyperionnal szemben. Küldje ki az összes vadászunkat, a bombázókat Ion Pulzussal, és a felderítőket. Két kötelék vadászt indítson a légkörbe. Ha a Hyperion felszáll az Empire Queen vágja el az útját, a vadászok pedig tereljék a bombázók felé. Azok pedig bénítsák meg. – gondolkodóan Borrondára nézett – A csillagrombolót állítsák geoszinkronpályára a bolygó körül. Ha bármi felpróbál szállni, vegyék üldözőbe. Csak ionágyút és vonósugarat használhatnak. – eltöprenget – Még valami. Az érzékelőket fókuszálják Quwanra. Van egy olyan érzésem, hogy a prédánk ott van. Sok szerencsét kapitány. - Mi? – vonta össze szemöldökét a kapitány – És ön hol lesz? - Meglátogatom az egyik barátomat. – Quan csodálkozóan felvonta egyik szemöldökét – Hiszen tudja. Az ellenségem ellensége, a barátom. – elindult kifelé a hídról – Készítsék a hajómat. Ha bármi gond adódik, hívjon. Stark kilépett a hídról, Quan pedig megjegyzéseket morogva nézett utána. - Maga könnyen beszél. – motyogta.

Egész pontosan 1978. március 18-án. Richard Marquand 1984. szeptember 4-én hunyt el.

Ma, 2005. augusztus 31-én elhunyt Ozzel admirális megformálója Michael Sheard. Sajnos nem ő az első Star Wars színész, aki távozott e világról. Az idősebb Obi-Wan Kenobit életre keltő Sir Alec Guinness 2000. augusztus 5-én hunyt el. Peter Cushing, alias Tarkin kormányzó 1994 augusztus 11-én halt meg. Sebastian Shaw, aki a Jedi visszatérben játszotta Anakint a sisak levétele után, majd az eredeti és az SE változatban Anakin szellemét is, 1994. december 24-én hagyta el az életet. Jan Dodonát, a Lázadók ep4 beli tábornokát alakító Alex McCrindle 1990. április 20-án hunyt el. Shelagh Fraser, ismertebb nevén Beru néni, 2000. szetember 13-án halt meg.

Elhunyt Michael Sheard, Ozzel admirális megformálója. Nyugodjék békében.

Hát, nagy idióta annyi szent. De hogy elővette az SW-t, az hagyán, azt már úgy megszoktam. De hogy sok mást is... Robert De Niro pl... áh, tiszta dilis az "író".

Nem vagyok benne biztos, de azt hallottam, ezt úgy csinálják, hogy az eredeti angol 5.1 és a magyar sorroundot keverik össze. Ezért van, hogy a jobb lejátszókon a magyar 5.1-es DVD-ken hallatszik az angol hang is, mint valami visszhang.

A vuki őrök gyorsan rájöttek, hogy jobb lett volna, ha aznap reggel ágyban maradnak. Egy nappal Zen Koon újbóli felbukkanása után egy kétsugaras felhőjáró bukkant elő a felhők közül. Meredek ívben zuhanva lőtte szét a palota előtt álló turbólézer üteget, majd a falakon lévő robotágyúkat. Végül a vuki őrök módszeres legyilkolása következett. Néhányuk kétségbeesetten menekült a közeli erdőbe, mások pedig reménytelenül lövöldöztek a gyorsan mozgó repülőre. Mind hiába. A vörös halál, ha nem is végzet minddel, a legtöbbjüket súlyosan megsebesítette. Ha Dzséjt Ön Frájn Jedi lovag lenne, ezt biztosan nem tette volna meg, de nem volt az. Ő csak egy kalóz, aki rendelkezik az Erő használatához szükséges adottságokkal. Miután tiszta volt a terep, letette az apró gépet, közvetlen a kapu elé. Kiszállt, s köpenyét hátra hagyva, fénykardját aktiválva elindult a főkapu felé. Fegyverét használva vágta át az acéltömböt. A penge úgy hasította át az ajtót, mint kés a vajat. Mikor körbeért, az Erőt használva lökte be a kivágott vaskos lemezdarabot. Az beröppent a mögötte lévő folyosóra, s szétzúzott egy gamorreait. Dzséjt belépett a nyíláson, és szembe találta magát az őrök válogatott hadával. Valamennyit felismerte, Dorrbaz legjobb harcosai voltak. Ezek szerint a hutt már várt rá. - Üdv mindenkinek. Talán rosszkor jöttem? – emelte fel fenyegetően fénykardját. - Sajnálom Dzséjt, de erre a bulira te nem kaptál meghívót. – röppent elő egy vuki mögül Dov Gon, Dorrbaz udvarmestere. - Ilyenkor persze nagy a szád Gon. – mordult rá a garn, és a toydari visszahúzódott a vuki árnyékába. - Sajna, Dorrbaz holtan akar. Viszlát Dzséjt. Pusztítsátok el. – adta parancsba, majd sietősen biztos távolba húzódott. Dzséjtet körülállták a tagbaszakadt lényekből álló őrök. A folyosón félhomály volt ugyan, de Frájn Jedi képességei révén, és kardja ragyogásának köszönhetően jól látta támadóit. Mind a tizenheten jól megtermett személyek voltak. Vukik, gamorreaiak, egyetlen twi’lek, elomik, egy pár iktotchi, egy phui, néhány pacithhip, egy ember és egy ismeretlen fajú, hüllőszerű, karmos élőlény fogta közre. A fegyvereiket illetően is elég vegyesen voltak. Az egyik vuki hátulról neki rontott, ám hamar belátta, hogy ez rossz ötlet volt. Dzséjt fénykardja könnyedén kettészelte. Ez azonban egy jel is volt a többi őrnek, mint később kiderült, intő jel. Az őrök rárontottak Dzséjtre, ő pedig olyan erővel és ésszel vette fel velük a harcot, amilyet még sohasem tapasztaltak. A Jedi könnyedén forgatta, pörgette kardját, használta lábát és karját, mintha csak egész életében ezt csinálta volna. Sebesen aprította az ellent, olyan gyorsan, hogy Dov Gonnak el kellett repülnie erősítésért. A hosszúnyakú, nyúlánk phui eldobta megcsonkított sugárvetőjét, majd zubbonya alól előrántott egy mérgezett hegyű vibrokést. Dzséjt háta felé döfött. A Jedi megérezte a támadást, de szemből egy gamorreai és az emberfajzat is lefoglalta. A garn egyet előre lépett, s feje fölött megpörgette a kardot. Ezzel lefejezte a phuit, és félbe csapta a feléje lendülő súlyos vibrobárdot, majd lefelé rántva a pengét visszapasszolta az ember által kilőtt vörös nyalábot. Az mellkason találta a férfit. Dzséjt ezzel még nem végzett a mozdulattal. Megperdült, és lábával fejen rúgta a kettévágott bárd végét szorongató gamorreait, aki ájultan esett össze. Végül kardélre hányta a gyíklényt is, ami azt hitte, hogy karma erősebb a fénykard pengéjénél. A Jedi beidegződött tisztelgésként megpörgette maga körül kardját, majd körbe nézet maga körül. Egy vuki jajveszékelve szorongatta levágott karját, egy gamorreai vérző fejjel, ájultan feküdt a földön. Több túlélő nem maradt. - Hát ez a buli megdöglött. – jegyezte meg Dzséjt szárazon majd tovább indult. Üresen kongó folyosókat szelt állt. Gyanús volt neki a túlzott csend. Dorrbaz sosem bízott se az őrei becsületében, se a képességeikben. Most pedig csak tizenhét marcona külsejű figurát állított az útjába, holott tudta, hogy mire számítson Dzséjt személyében. Ezenkívül a palota mindig is tele volt vuki és gamorreai silbakokkal. Most azonban sehol egy teremtett lélek. Még Dov Gonba sem botlott bele, aki fejvesztve repült el, közben azt kiáltozta: Őrség! Segítség! Elmélkedése közben elérte a nagyterembe nyíló íves ajtót, ami előtt szintén nem volt ott a megszokott őrség. Lekapcsolta fénykardját s visszaakasztotta övére, de kezét egy pillanatra sem vette le róla. Még ujját is az aktívatoron tartotta. Lenyugtatta feldúlt lelkét, s érzékeit kiterjesztve belépett a terembe. Odabent a megszokott látvány fogatta, de nem gyönyörködhetett sokáig. Az ajtó mögötte bezárult, s fegyverek szegeződtek testére. - Na mi van? A bulinak vége? – kérdezte tettetett szemrehányással. - Épp ellenkezőleg. Még csak most kezdődik. – hallatszott a terem közele felől egy mély, öblös hang. – Gyere ide barátom. Dzséjt kissé elfintorodott a „barátom” kifejezésen, de engedelmeskedett. Dorrbaz elé állt. Most, hogy ilyen közel került a hutthoz, a testőrsök még jobban célba vették. Ha Dzséjt egyetlen rossz mozdulatot tesz, több száz lézernyaláb vágódik a testébe. De egyelőre esze ágába sem volt rossz mozdulatokat tenni. Még akkor sem, amikor meglátta Marát és Szelánit a hutt pocakjánál, a párnákon ülve. Nyakuknál fogva meg voltak láncolva, a láncok végét két megtermett whiphid fogta. A lányok uniformisa is jelentős változásokon ment keresztül. Szeláni ruhának alig nevezhető, bőrszíjakból varrt öltözéket viselt, Mara pedig egy vékony, szinte átlátszó anyagú ruhát hordott. Szerelésük igencsak hiányos volt, olyannyira, hogy akár meztelenül is flangálhattak volna. Dzséjt az Erőnek köszönhetően megérezte szenvedésüket, de csak egy bíztató pillantás erejéig nézett rájuk. Most minden figyelmére szüksége lesz. - Hm. Dzséjt, a Kalóz. Sokat változtál, mióta utoljára találkoztunk. – mérte végig a hutt. - Te viszont semmit sem változtál Dorrbaz. Még mindig az a nagy, zsíros, mocskos, hájpacni vagy, aki hajdan fizetségül feldobott a Birodalomnak. – meredt rá Dzséjt. - Ne sértegess öreg barátom. - Majd akkor leszek a barátod, ha az Executor légköri műrepülésre lesz képes. – szögezte le. – Most pedig térjünk az üzletre. – csapta össze tenyerét, s a mögötte álló hadsereg egyszerre rezzent meg. Dzséjtben egy pillanatra megállt az ütő, aztán magában megszidta önmagát esztelenségéért. - Üzlet? – szűkült össze a hutt szeme. – Aztán miféle üzlet? - Üzletelős üzlet. Te szabadon engeded a barátaimat, én cserében nem öllek meg. - Látom, a humorérzéked még nem vesztetted el. – kacagott fel Dorrbaz – Nézz körül barátom. – vaskos kezével körbe mutatott a termen – Hogy akarnál megölni? - Rosszul fejeztem ki magam. – egy percet várt, mintha újrafogalmazná fenyegetését – Ha nem ereszted szabadon a barátaimat, akkor az Uralkodó megkapja eme csodálatos palota pontos koordinátáit, alaprajzát, az őrök létszámát… és egy listát a tőle eltulajdonított műtárgyakról. Gondolom, tudod, mennyire örülne neki. – kajánul elvigyorodott. - Ha-ha. Miért hiszed azt, hogy el tudod küldeni az üzenetet? Szerinted élve kijutsz innen? – dőlt előre hatalmas testével, arrébb taszigálva nőstény fajtársát, Aljowot. - Megint rosszul fogalmaztam. – kapott a fejéhez Dzséjt. – Jövő időben beszéltem a múlt helyett. Az üzenetet már elküldtem. – e mondata nem csak az őröket, de Dorrbazt és a Császár Kezeit is meghökkentette. – Egy barátom itt volt Borrondán. Tegnap este indult, és miután Csitet a szokásosnál is nyúzottabban találtam meg, - szemgolyója egy fél pillanatra vörösen felvillant – átadtam ezt az üzenetet neki. És milyen meglepő. Éppen Coruscant felé tartott. – egy percig hatásszünetet tartott, s miután kiélvezte az érezhető feszültséget és figyelmetlenségeket, folytatta – Nagyon lassú hajója van. Jelenleg a hipertérben repül. És ha nem veszem fel vele a kapcsolatot, amikor kilép a valóstérbe, bizony teljesíti a kérésemet. - Ügyes próbálkozás ez barátom. De amióta tudomást szereztem az ittlétedről, figyeltetem a bolygó űrkikötőit. Tegnap este egy hajó sem szállt fel a Borrondáról. – mordult rá Dorrbaz. Dzséjtben az ütő újfent kihagyott egy ütemet. Kidolgozott terve első fázisa kártyavárként omlott össze. És a lehető legrosszabb helyen történt mindez. Dorrbaz csatlósainak gyűrűjében. Nem volt más hátra, reménykedett, hogy a második fázis működni fog. Már pedig működnie kell, ha mindent számításba vett. - Igen… de… lehet, hogy ma reggel indult. – a mondat végét elharapta. - Sebaj. Egy próbálkozást megért. – vont vállat a hutt. – És most bemutatnám egy régi barátodat. – egyik húsos karjával intett. A tömegből előlépett egy maszkos rovarszerű lény. Dzséjt lassan megfordult, s a döbbenettől elakadt a lélegzete. - Zen? – lehelte a nevet. – Te meghaltál… - Feltámadtam. – aktiválta fénykardját Zen. - A tisztességes hullák ideje már lejárt? – puhatolta gúnyosan Dzséjt és működésbe hozta fegyverét. Egymással szemben álltak, mindkettő azt leste, hogy mikor támad a másik. Izmaik megfeszültek, kardjaikat elszántan emelték a magasba, majd összecsaptak. A zöld és kék pengék szikraesőt hányva találkoztak. A gyűlölt ellenfelek egymásra meredtek. Vad pillantást váltottak, majd Dzséjt szemgolyója halványkéken felvillant. Csakis az láthatta, aki elég közel volt hozzá, ez esetben Zen. A pengék szétváltak, majd újra összecsattantak, s ez így ment körbe-körbe a termen. A viadal inkább színpadias volt, sem mint taktikus. A küzdő felek forogtak, pörögtek. Elugrottak egymás támadásai elől, vagy átszaltóztak egymás fölött. S néha egy-egy testőr is áldozatul esett a halálos páros figyelmetlensége miatt. Dzséjt egy törzsére mért csapás elől a levegőbe ugrott és átlendült Zen fölött. Ellenfele előző mozdulatát átvitte egy forduló, felfelé csapó támadásba, amit a Jedinek még a levegőben el kellett hárítania. Miután földet ért, kivédte a fejére irányuló, sorozatos függőleges rohamokat. Aztán egy félkörívet leírva pengéjével merő véletlenségből végighasított egy túl közel bámészkodó elomit, és átvette a támadás jogát. Zen hárította ellenfele csapásait, egyiket a másik után. Az egyik pillanatban oldalra sodorta a lesújtó zöld pengét, és kettéfűrészelt egy sebesen hátráló talzot. - Bocs! – sziszegte Zen, majd lehajolt, nehogy elveszítse fejét. A zöld penge elsuhant a kel dor feje felett, s lenyakazott egy phuit. - Pardon! – morogta Dzséjt. - Elég! – kiáltott fel Dorrbaz. – Elég a játékból! – dühös volt, ez látszott rajta – Ez már nem szórakoztat! A küzdő felek beszüntették a harcot. Láthatóan nem tetszett nekik, de nem szóltak. - Mondjátok csak? – röppent Dzséjt és Zen fölé Dov Gon – Ti most egymással harcoltok, vagy velünk? - Hát nem világos? – kérdezte udvarmesterét Dorrbaz. - Ő… nem. – rázta meg a fejét. Aztán, mint aki hirtelen magához tért feljebb emelkedett és elhátrált a küzdő felektől. Dorrbaz, mintha csak egy legyet próbálna elűzni, legyintett a levegőbe, és az őrség fegyvereiket azonnal Zenre és Dzséjtre emelték. Sebesen körbe fogták őket. Az egyik sötét oszlop mögül pedig elő lépett Boba Fett. Sisakja az ellenséges párosra fordult. - Jó volt Dzséjt… - mondta elismerően Dorrbaz, közelebb csusszant a Jedihez, no nem kardtávolságra – sőt mi több, kiváló terv volt. Idejöttél, mint segítő, és a bizalmamba férkőztél. Eljátszottad, hogy tényleg velem vagy, miközben szépen bejutattad minden barátodat a kastélyomba. De egyvalamire nem számítottál. – Fettre mutatott – Hogy ő a nyomodban lesz az én kérésemre. Boba Fettet még te sem veheted észre, akármilyen Jedi képességeid is vannak. – öblösen felnevetett – És érdekes dolgokat látott. Mint például, hogy ha egy épületbe Zen Koon ment be, akkor onnét Dzséjt jött ki. Dzséjt szeme halvány pirosan felvillant, majd kialudt. Lekapcsolta kardját. Elismerően bólintott Dorrbaz felé, majd tiszteletteljesen meghajolt Fett előtt. A fejvadász lassú fejbólintással viszonozta a tisztelgést. - Francba. – sóhajtotta Dzséjt – Mióta követ? - Igazából Zent kezdte el követni… - nem kellett befejeznie a mondatot. Zen is lekapcsolta a fénykardját. Két vuki csak ezt a pillanatot várta. Kitépték a két férfi kezéből a kardokat, és elvezették őket. Mikor Dzséjt elhaladt a rabszolgasorsra ítélt Mara és Szeláni előtt szemgolyója levendulaszínben villant meg. A lányok levegő után kapkodva, könnyes szemekkel és reszkető ajkakkal meredtek rá. - Sajnálom. – lehelte. Szeláni ajka megrándult, mondani akart valamit, de nem értette ezt az egészet. Mara reszkető testtel megpróbálta elszakítani a láncát, de nem sikerült. Aztán a fénykardok után kutatott, de azokat már kivitték a teremből. Mindketten egyszerre döbbentek rá az igazságra. Dzséjt végig a saját feje után ment, őket csak elterelés gyanánt használta. Kihasználta őket, hogy véghez vigye saját tervét, amit elszúrt és most ők ketten rabszolgaként kénytelenek élni. Kiszolgáltatva egy undorító lény kénye-kedvére. Szeláni zokogni kezdett, amit Mara sem tudott visszatartani. Dzséjt és Behemót rabságban vannak, Csit halott, ők pedig rabszolgák. Szeláni egyvalamire azonban rájött. Dzséjt Ön Frájn ugyan olyan, mint a bátyja. A saját céljai elérése érdekében bármit és bárkit képes felhasználni. Dzséjtet és Zent egy tágas, sötét, nyirkos cellába lökték be. Egyetlen lámpa pislákolt a magas mennyezeten, a falak mentén priccsek helyezkedtek el. A falak simák voltak, sehol egy ablak. A Jedi megfordult és megpróbált kitörni, de a vastag acélajtó az útját állta. Öklével dühösen a fémre csapott. - Marhajó! Igazán pompás. – dühöngött Zen. – És most mi a fenét csinálunk? - Én most megöllek. – lépett Behemót az egyetlen, halványan pislákoló lámpa alá. Zen riadtan perdült meg. Az óriás nyúzott volt, arcát és karját a szokásosnál is több heg borította. Bal keze ököl helyett csonkban végződött. Testét szakadt birodalmi rohamosztagos ruha borította, csak a páncél nem volt rajta. Dühösen megragadta a rovarszerű lény nyakát és a magasba emelte. Zen levegő után kapkodott, próbált lazítani Behemót szorításán. - Nehe Behót. – gurgulázta Zen – Ájjj. - Behemót! Tedd le. – parancsolt rá barátjára Dzséjt. Az óriás meglepett arckifejezéssel fordult a Jedi felé. - Egy okot mondj. – kérte, s lejjebb eresztette a vergődő kel dort. - Mert ő velünk van. Amint elereszted, te is meglátod. Behemót egy pillanatig belebámult a maszkos arcba, majd letette áldozatát. Zen levegő után kapkodva rántotta le maszkját és szemvédőit. Azok alól emberi száj és szemek bukkantak elő. - Uh… majdnem megöltél te süsü. – nyeldekelt emberi hangon Zen. - Egy kel dor nem lélegezhet be oxigént. Mi a… ki a fene vagy te? – vonta fel szemöldökét Behemót. Az álkel dor megragadta két érzékelő csápját és húzni kezdte. Az arca groteszk, rémtörténetbe illő módon leszakadt a fejről. Új arca egy jól ismert sovány de megnyerő arc volt, vidám zöld szemekkel és szénakazalszerű fekete hajjal. - Csit! – kurjantotta el magát Behemót, s örömében majdnem összeroppantotta a vézna férfit. - Jól van, jó, hogy örülsz nekem, de mindjárt összezúzol. – nyögte Csit. Behemót elengedte feltámadt barátját. - Az őrök azt mondták, meghaltál. – nézet rá hitetlenkedve az óriás. - Csak egy trükk volt, gyenge energiájú lézersugár. Ami mondjuk még így is fájt. – szemrehányóan Dzséjtre nézett, aki megvonta a vállát – Dzséjt egyéni tervének megfelelő. - Egyéni terv? – élesen a Jedire meredt. – Miféle egyéni terv? És nekem miért nem szóltatok erről? - Mert így hitelesebben játszottad a szereped. Meg aztán, nem igazán bíztam a Birodalmiak képességeiben. – intett Dzséjt a fejével az ajtó felé, mintha Mara és Szeláni ott lennének. – De úgy tűnik, Dorrbaz képességeit is alábecsültem. – sóhajtott. - És ezért most nagyon nagy bajban vagyunk. – tette hozzá lehangoltan Csit, leült az egyik priccsre. - Most mit csinálunk? Gondolom, van egy tartalék terv is. – ült le Behemót is. - Van. – nyugtatta meg barátait Dzséjt. – Várunk a megfelelő alkalomra. - Magasságos. – dörzsölte meg homlokát Csit. Jó néhány nap telt el, bár ezt a foglyok már rég nem érzékelték az ablaknélküli cellában. Mikor kirángatták őket zárkájukból mocskosak és sápadtak voltak. A két ember szeme nehezen szokott hozzá a napfényhez, Dzséjt látószerve azonban egyetlen villanással optimalizálódott. Végigvezették őket egy földalatti folyosón, aminek végén a palota mélygarázsa volt. Ott felrakták őket egy ütött-kopott, rozsdafoltos dereglyére, ami aztán kiszáguldott velük a szabadba. A Gancel tenger partja mentén haladtak, a friss, tengeri levegő nyugtatólag hatott az idegeikre. Dzséjt az Erő segítségével bilincsét próbálta kinyitni, ami a jármű korlátjához kötötte. A különleges karperecet mintha csak neki készítették volna. Nem volt rajta zárszerkezet, se mágneskapocs. Mikor rárakták, még nyúlánk, ragacsos állapotú volt. Aztán a bilincs két szára összeolvadt, s megkeményedett, ekképpen olyan szilárd anyagot képzett, ami egy TIE vadászt is megbírt volna tartani. Az Erővel sem sikerült szétszakítania. - Mi a nyavalyából készült ez? – kérdezte, de senki nem felelt. Őreik csendben álltak, s a tájat fürkészték, mintha attól féltek volna, hogy valaki megtámadja őket. Behemót már rég feladta a küzdelmet a bilinccsel. Inkább az őröket méregette. Az egyik egy majdnem három méter magas, éjfekete szőrű vuki volt, aki a dereglye elejében állt, mint valami groteszk szobor. A foglyok mögött két devaroni szobrozott, lövésre kész puskákkal. A járművet egy 8D8 jelzésű nehézipari droid vezette. Három őr. Mind felfegyverezve, lövésre készen. Plusz egy törhetetlen bilincs. Dorrbaz mindent megtett a foglyok „biztonsága” érdekében. Csit mindig is büszke volt arra, mennyire ért a különleges eszközökhöz, de a bilincs még rajta is kifogott. Megpróbálta megérteni a logikáját, tanulmányozta a felépítését, s tudta, ha elég ideje lenne rá, ki tudná nyitni. - Ez valami szerves fém lehet. – morogta. - Á. Remek. – kurjantotta Dzséjt – És ez hogy segít rajtunk? – kérdezte élesen. Csit nem felelt, csak tovább babrált a béklyóval. Dzséjt megrázta a fejét, s a Gancel tenger kék felszínét nézve próbált valamit kitalálni. Ő maga se tudta mi, de valami az ég felé vonzotta tekintetét. Talán az Erő, talán ösztöne, nem tudni. Először csak a hatalmas gori madarakat látta röpködni, amik le-lecsaptak a tenger mélyén úszkáló halakra. Aztán valami megcsillant a szeme sarkában, s magára vonta tekintetét. Szeme fehérje kéken, szemgolyója kékezüst színben felragyogott, s nem aludt ki. A félelem és a döbbenet olyan erővel tört rá, hogy nem bírta elfojtani. - Uram, atyám. – lehelte elhűlve maga elé. - Mi az? – fordult feléje Csit, arrafelé pillantott, amerre Dzséjt. A hatás, hasonló volt, mint barátjánál. – Uram, atyám. Behemót is felnézet az égre. Döbbenetükben és félelmükben mindhárman a dereglye padlójára rogytak, s úgy nézték a fejük fölött lévő csillagromboló apró, halvány sziluettjét.

A csata maga nagyon jó, szerintem itt éri el a legjobb pillanatokat. Bár a CGI tényleg kilóg a tankok megindulásakkor (ettől függetlenül nagyon nagyon nagy jelenet), és Jar Jar ökörködései itt már nagyon sok (a big bumás még tetszik, a többi nem), főleg a tankon, amiről azt sem tudom, miért fordult meg, miután kiesett a toronylövész droid. Az hülye jelenet véleményem szerint. Qui-Gon meditálása számomra először furcsa volt, aztán értelmet nyert. Nagy ötlet, hogy a pillanatnyi szünetben a Sith csak jobbra-balra mászkál, mint egy prédájától elválasztott ragadozó, addig a Jedi türelmesen letérdel meditálni, ezzel pihenve. És mintha ezzel még inkább herrgelné Mault. obi-Wan, a padawan pedig nem is járkál, de nem is meditál, türelmetlenül várja, hogy mestere és ellensége után rohanhasson. Anakin zuhanása nagyon hangulatos, ahogy végigsüvít a hangáron a dolgozó droidok között.

Én is kb 10:00 óra környékén, fél 11kor hívott a csaj, hogy személyesen is bemehetek érte.

Én is megkapta. Nekem Jangos bóritós lett.

- Már rég meg akartam kérdezni, hogy Dzséjtnél mi ez a szemvillogás? – ült le Szeláni a gépészállomáshoz Csit mellé, aki diagnosztikai tesztet végzett a hajó rendszerein. Csit felnézett a műszerekről s a lányra meredt. Aztán barátjára pillantott, aki az asztalnál ülve bütykölte sérült fénykardját. - Dzséjt egy garn. – válaszolt nemtörődöm módon. - Garn. – ismételte korántsem meglepetten, ennek ellenére hozzá tette még – Eddig nem hallottam ilyen fajról. - Ezen nem lepődök meg. Kevesen vannak és azok is inkább a Korrdoron élnek. – visszafordult a diagnosztikai műszerhez. – A klón háború óta kevésbé hagyják el a rendszerüket. - És mi a különbség egy garn és egy ember között? – kérdezte csupán azért, hogy fenntartsa a beszélgetést, miközben végigmérte Dzséjtet. Semmilyen különbséget sem talált. - Külsőleg összesen a szeme. Ha egy ember szemébe nézel, látni fogod, mit érez, mire készül… a szem a lélek tükre. – megnyomott egy gombot a műszeren, majd folytatta – Ha egy garn szemébe nézel, csak az ürességet látod. – a lányra fordította tekintetét. – De bizonyára feltűnt, hogy a szemgolyója, néha meg a teljes szeme világít. Ezt ők úgy mondják… a szem a lélek fénye. Az érzelmeiknek megfelelően villan fel a szemük. – Dzséjtre pillantott – Ha a szemgolyója zölden ragyog jókedvű, ha vörösen, akkor dühös. Mikor valamin meglepődik, ezüstössé válik, mikor pedig érez valamit valaki iránt, akkor kék lesz. Ha pedig ábrándozik, aranyszínűen ragyog. Ha bánatot érez, levendulaszínben villan fel. – egy pillanatra elmélázott, aztán folytatta – Persze, nem csak a szemgolyója képes világítani. A szeme fehérje kék ragyogása félelmet jelent, vagy izgalmat. Ha pedig hirtelen, vakító fehérségbe borul, akkor örül valaminek. Aztán, mikor mind a szemgolyó, mind a fehérje matt fehérségben fénylik, az azt jelenti, hogy valami baja van. Megsérült, vagy ilyesmi. – újra a műszerrel kezdett babrálni. – Minél élénkebb ragyog a szeme, annál erősebb az érzelem, amit érez. - És a ragyogás időtartalma? Az mit jelent? – nézett Szeláni Csitre. - Az égadta egy világon semmit. – rázta meg fejét a férfi. - Ebben tévedsz, de akkorát, mint bantha a basic abc-ben. – szólalt meg Dzséjt, miközben fénykardja alkatrészeit visszahelyezte a hengeres markolatba. – A fénylés időtartalma az érzet időtartalmát jelzi. - Vagyis, te mindaddig érzed azt az érzést, amíg világít a szemed? – vonta fel szemöldökét Szeláni. - Pontosan. – bólintott Dzséjt. - Akkor te egy érzelemmentes élőlény vagy. Legalábbis nem érzel sokáig. Hiszen alig világít a szemed. - Ne felejtsd el, hogy félig Jedi vagyok. Uralkodom az érzéseimen. – összeillesztette fénykardját – Na. Ez készen van. Most ugrik a mynock a vízbe. – megnyomta az aktivátort s a fegyver életre kelt. Azonban a zöld penge nem a megszokott vibrálásban jelent meg. Hol elhalványult, eltűnt, majd újra felbukkant. A megszokott zümmögő hang helyett is csak sztatikus zörejre emlékeztető tónus hallatszott. Dzséjt mérgében behunyta szemét és beleharapott ajkába. Lenyelt egy szaftos káromkodást, aztán kikapcsolta a kardot. – Bantha pudu. - Mi baj? – érdeklődött Csit. - Baj van a fókuszáló kristállyal. Azt hiszem mikroszennyeződés van rajta, vagy megsérült. Inkább az utóbbi. Ki kell cserélnem. – tette le az asztalra a kardot Dzséjt és elindult a hálószoba felé. - Egyáltalán mitől ment tönkre a kard? – követte Szeláni. - Amikor párbajoztunk, én beleestem a vízbe. – Szeláni helyeslően bólintott – A kard be volt kapcsolva, minek folytán zárlat keletkezett a belében. Az általános fényszablyák telepeit mindig újra kell tölteni, a tiéteket is. – Szeláni újra bólintott – Ellenben az enyém saját energiaforrással rendelkezik. A hátuljára egy mikroreaktort szereltem, így nem kell újratölteni. Viszont egy átlagos kard, ha vízzel érintkezik, azonnal elveszti az energiáját. Ellenszer: fel kell tölteni, és meg kell pucolni a penge sugárvédőjét. – a szalonban egy szekrényhez lépett, majd szembe fordult Szelánival – Az enyémből nem szökik el az energia, mert a reaktor folyamatosan adagolja az utánpótlást. Tehát a belső szerkezet kiég. Ellenszer: újradrótozni, kicserélni a megolvadt alkatrészeket, megtisztítani a kristályokat és a penge sugárvédőjét. – széttárta a kezét, majd feltárta a szekrényt. - Ejha! És még aggódsz a kardodért? – tátotta el száját a lány. A szekrény belsejében holoképek, fegyverek és öt fénykard volt a falra akasztva. - Ezek nem az enyéim. - Hát? – lépett közelebb a szekrényhez Szeláni. - Ezek emlékek. A családom tagjainak egy-egy eszköze. Csak ez maradt belőlük nekem. – Szeláni döbbent pillantást vetett Dzséjtre aki levendulán ragyogó szemekkel folytatta – Ez apám pisztolya. Egyszerű teherhajó pilóta volt. Egy kis fuvarozási vállalatot vezetett, a Csillagösvényt. Nem zavart sok vizet. Sajnos éppen a Dorwenen volt, amikor a Kereskedelmi Szövetség megtámadta a bolygót, mert a kormány megszegve a szerződést más cégekkel is dolgoztatott. Dorwen behódolt, de Gunray helytartó kivégeztette az ott tartózkodó cégtulajdonosokat… köztük apámat. – egy pillanatra becsukta a szemét, majd folytatta – Önfejű volt, becsületes… tőle tanultam először űrhajót vezetni. – egy karkötőre mutatott – Az anyám eljegyzési karkötője. A garnoknál ezzel jelezzük, hogy a nő már nem szabad préda. Aki megpróbálja elhódítani, azt akár meg is ölhetik. És csak a Kísérő veheti le. – egy medálra mutatott, melyen egy kép a bolygó mögött felkelő napot ábrázolta. A medált egy sauri lánccal lehetett a nyakba akasztani – A nővérem szerencse talizmánja. – eszébe jutott, hogy aznap, amikor elrabolták, nem volt nála a medál. Kis híján eleredt a könnye – Ezek itt Enolly és Kéler fénykardjai. Jedik voltak. – többet nem kellet mondania – A húgom csörgője. Ő ugyanúgy túlélt mindent, mint mi… mint én. Csak azt nem tudom, anyám hova rejtette. – mutatott egy különálló hengerre – E két kard pedig az enyém. A kicsi egykezeset még növendék koromba készítetem… három évesen, minden szabályt áthágva. A másikat padawan koromban. Mindkettőt le kellett volna adnom, de túlzottan ragaszkodtam hozzájuk. Az ötödik kard pedig egy Andil Tell nevű Jedijé volt. – nosztalgiázva a múltba meredt, a legnagyobb csaták közepére, ahol egy fiatal orgarn megszédítette. – Megígértem neki, hogy megtalálom és visszaadom neki. Szeláni végignézte a kifüggesztett holoképeket. Szép család volt, mind vidámak. - Ő ki? – mutatott Szeláni az egyik képre, ahol egy fiatal, jókedvű ember éppen vele edzett. És aki felettébb ismerős volt neki. - A fiatalabbik bátyám, Kéler. – bökte ki Dzséjt némi habozás után. A hirtelen feltörő emlékek olyan fájdalmasan érintette, hogy arcvonásai kiélesedtek, a szeme tompa, levendulaszínbe kezdett világítani. Félre kellett néznie, nem akarta, hogy a lány lássa. - Sajnálom. – súgta Szeláni. Mikor Dzséjt visszafordult a bánatnak az emléke is elmúlt. Szeme fénytelen barna lett, arcvonásai is megenyhültek. Matatni kezdett a szekrény aljában lévő fémdobozok között. Pár perc múltán kivett egyet, felnyitotta a tetejét. Apró kristályok voltak benne. Szeláni egyet közelebbről is megvizsgált. Egy relacite fajtájú Adegan kristály volt. - A fene. – mordult fel Dzséjt. – Nincs olyan, ami nekem kéne. – hangja inkább tűnt csalódottnak, mint bosszúsnak. - Milyen? - Pontite. - Miért, hányféle kristály van? – érdeklődött Szeláni. Eddig úgy tudta egyféle kristállyal működhet a fénykard. - Sok. Van a mesterséges, amit valószínűleg ti is használtok. Azok erősebbek, de nehezebben kezelhetőek a természetes kristályokkal működő fénykardoknál. A természetes kristályok lelőhelye az Ilum bolygó. Régen a Jedik fennhatósága alatt volt, a Birodalom idején azonban megvette az Adegan család, és most ők árulják rohadt drágán a multimilliomosoknak azzal a szlogennel, hogy értékesebb nincs a Galaxisban. Pedig a valódi értékéből egy lézerstukkert sem vehetnének. – gonoszul elmosolyodott – Persze ha valami a Jediké volt, akkor arról biztos azt hiszi a fafejű újgazdag, hogy értékes… pedig ha kicsit is utána nézne, mire használták. – megrázta a fejét – Na a lényeg, hogy feketén is beszerezhető. A pontite pedig a legdrágább és a legjobb. - És melyik a legolcsóbb? - Ez ni. – kapott ki egyet a dobozból – Kathracite. De a kardom ereje és energiafelhasználása miatt ez nem bírná sokáig. És miután maximalista vagyok, ezért használok pontite kristályt. Drága, még feketén is, és elég nehezen beszerezhető. Úgyhogy be kell mennem a városba. – elgondolkodott – Ott van egy bith, aki Adegan kristályokkal kereskedik. Talán nála találok pontitet is. – bezárta a dobozt – Ezek jók lesznek cserealapnak. Csit! – kiáltott ki az ajtón. - Mi van?! – hallatszott a vézna férfi hangja. - Beugrok Quwanba! - Vissza se gyere! - Oké! – Szelánira nézett – Majd jövök. – azzal kisietett a szobából. Szeláni kisvártatva maga mögött hagyta a szalont és letelepedett Csit mellé. - Érdekes ember… garn. – jegyezte meg, Csit fel sem nézve a műszerről bólintott. Szeláni elgondolkozott azon, hogy Dzséjt mennyire hasonlít valakire, akit ő szeret. Több hasonlóság van köztük, mint ahogy az normális esetbe elvárható. Kis idő múlva hátrament a legénységi szállásra, ahol ledőlt egy kicsit. Órákkal később szirénák zajára ébredt fel. Felpattant, s sugárvetővel a kezében kirohant. A fő rakodótérben félhomály uralkodott. Csitet a gépészeti állomás monitorai mellett találta meg. Közben magában motyogott. - Mi az, mi baj? – lépett mellé a lány. Szeme sarkából még látta, ahogy az egyik monitoron; ami az alsó szintet mutatta; valaki belép a felső fedélzetre vezető liftbe. Csit előrántotta DL-44-es sugárpisztolyát, majd a lifthez sietett. - Ez nem igaz, hisz ez meghalt. – motyogta. Az ajtó kinyílt és egy rovarszerű lény lépett ki a szállítókabinból. Arcát fekete maszk takarta. - Hello Csit. Hiányoztam? – sziszegte mikor szembe került a rá támadó férfival. - Egy csöppet sem. – torpant meg Csit. – Meghaltál. - Feltámadtam. - Igen? – vigyorodott el az kalóz – Akkor most próbálj meg halott maradni. – azzal célra emelte fegyverét, de lőni már nem volt ideje. Szeláni tehetetlenül nézte, ahogy az idegen az Erő segítségével kikapta Csit kezéből a pisztolyt, ami egyenesen az ő kezébe röppent. Célra emelte és lőtt. A kalóz döbbenten meredt a kel dorra, aztán teste a földre zuhant. Szelánin eluralkodott a harag. Kedvelte Csitet. Sugárvetőjét zsebre tette, majd aktiválta fénykardját. Bosszútól fűtve lendült az idegen felé. Azonban Zen Koont nem ejtették a fejére. Minek harcolni, ha egyszerűbben is megoldhatja a problémát. Tenyérrel kifelé felemelte kezét, mire Szeláni átrepült a Hyperion elejébe lévő szalonba. Fejét az ágy szélébe beverve vesztette el eszméletét. Zen kikapcsolta kardját, visszaakasztotta az övére, s a lányhoz lépett. Nagyot sóhajtva guggolt le mellé. - Bocs, de jobb, ha nem tudsz mindenről. – morogta, majd vállára vette a lányt és elhagyta a hajót.

McDiarmid ezzel szemben azt mondta, hogy Palpatine-nak is van egy jó tulajdonsága, szereti a művészetet na meg hogy, amikor ledobják akkor is eberi érzést mutat, fél. És szerintem akkor is van egy emberi megnyilvánulása, amikor megérinti údonsült tanítványa homlokát a Mustafaron. Itt a baj velem. Sose bírtam a lovagot, amiért kifilézte a sárkányt

Az, aki rosszat tesz, nem feltétlenül gondolja, hogy azt tesz. Ezért nézőpont kérdése. Egy igen egyszerű példa: én rossznak tartom az alkoholt. Más meg vígan fogyasztja és jónak tartja. Az egyik szemszögből jó, a másikból rossz. A diktátor szemszögéből jó az, amit tesz, az elnyomott szemszögéből rossz. Végletekben persze ez jó és rossz egyszerűen, de a más szemszög kérdésében már korántsem ilyen egyszerű... Mint mese, a Star Wars természetesen a végletekre épít. Így az árulás, gyilkosság, zsarnoskág fogalmak a rossz, a barátság, szabadság, demokrácia a jó fogalmába tartoznak és ez rendjén van, ezzel tanulhatja meg a gyermek mi jó, mi rossz. Ugyanígy a farkassal is. De pl ha már abba belegondolunk, hány ember halt meg a Halálcsillag felrobbanásakkor és azok hány árvát vagy özvegyet hagyott hátra, máris más szemszögbe kerül a jónak titulált Lázadás (mégha tisztességes katonai célpontok is voltak). Vagy mégjobb példa a II. épülő félben lévő halálcsillag. Tekintve, hogy nem katonák építették vajon hány építő ártatlan halt bele a robbanásba? Nézőpont kérdése.

Én is így érzem, bár nekem továbbra is megmaradt a mese, de már nem a végletekig lecsupaszított verzió. Számomra akkor vetett bonyolultabb fodulatot, amikor Palpatine arról beszél, hogy ami jó, az a Jedik szempontja és más szempontból más a jó. A Sithnek és az őket követő Birodalom lakóinak pont az a zsarnokság volt a jó. De pl.: a Lars család nem volt különösebben elnyomva se a Köztrársaságban, se a Birodalomban. Igaz, a Birodalom ölte meg őket, de azt nem is vitatom, hogy a Birodalom gonoszságon alapul. Csak egyszerűen több szempontból vizsgálom a filmeket és egy tágabb világot (nem az EU félét, hanem általánosat) szeretek szemlélni, aminek múltja, jelene és jövője van. Hogy mi rossz, és mi jó, nézőpont kérdése. Hogy melyik az erősebb, attól függ, mennyire tágítjuk ki a világ határait, amit vizsgélunk. Én példáúl a filmben elhangzott múltat és egy általánosan elképzelhető jövőt is figyelembe veszek.

Hm... velem még sosem esett ez meg egy valamiért. A másik kedvenc Sagamat is a Fox jegyzi és ha meghallom a fanfárt rögvest hat különböző zenét várhatnék

Lehet, engem is jobban érdekelnének az Extrák, ha lenne rajtuk magyar felirat, mert így max a szép képeket nézegethetem. De minek nézzek olyat, amit nem értek? (pl emiatt még egyetlen audiokommentárt sem kapcsoltam be).

Nagyon szép, Szisz, nagyon szép. Ody: a Star Wars éppen erről szól, mint minden mese. A jó és a rossz, a fény és a sötétség örök harcáról. Hiába nézzük a teljes filmsorozatot, akkor se vonható le a következtetés 100%-osan, hogy a Világos Oldal végleg győzött, mert az is csak három rész után nyert, akárcsak a Sötétség, és a Világosság is három rész alatt pusztult el, akárcsak a Sötétség. Persze, a mese tanító jellege miatt a kettő nem cserélhető fel, de éppen úgy gőzhetett volna először a Jedi és csak aztán a Sith. Másrészt, ez valaha a film szerint meg is történt. Windu ezt mondja Palpatine-nak: The oppression of the Sith will never return. Soha nem tér vissza a Sith zsarnoksága. Tehát egyszer már uralkodott a Sötétség. Ki-Adi-Mundi pedig maga mondta az ep1-ben, hogy a Sith ezer éve pusztult el. Tehát, ez túlmutat a hat filmen. Azelőtt is győzött már a gonosz, azután is. S le is győzte mindkétszer a világosság, mint ahogy a Sötétség is legyőzte a világosságot. A Star Wars Galaxis élete meg nem szűnt meg a Jedi visszatérésével. És mint annyiszor mondtam már, a filmben benne van a kérdésre a válasz: - Is the dark side stronger? - No, no. Quicker, easier, more seductive.

Én megveszem mindkettőt, csak hogy a kazetta gyűjtemény is teljes legyen. Aztán felőlem a Fox elfelejtheti a VHS fogalmát, én is így teszek Szerintem Extra az ep2-re se kellett volna. Minek? Kaptunk egy jópofa kis filmet, amit már a tv-ből rég megszereztem akkorra. Meg négy kivágott jelenetet, ami marha jó, bár lusta voltam odatekerni megnézni. VHS-en nem kell extra, szvsz fölösleges (nem mintha a DVD-n annyira érdekelne az extra tartalom, de ott azért sűrűbben nézem meg az ep2-es extra DVD-t, mint a VHS extra tartalmát). De felőlem akár lehet is... bér ha a Fox el akarja felejteni, akkor úgyse töri majd magát érte.