Dzséjt

Igazából a patchkkel a játék egyhatoda, ha ki lett javítva. A játéknak van egy szakasza, még az elején, ami a Nexusoson játszódik, akkor kapod meg a hajódat, és itt ér véget a javítások sora. A Bioware eddig jutott, aztán az EA lefújta az MEA támogatását minden téren. Attól kezdve, hogy a Tempesttel elhagyod a Nexust, minden olyan, ahogy azt eredetileg kiadták - azaz bugos és glitches.

Tanúsítom! Mivel a budi már órán-száján folyik, elmentem tömítőért az Obi-ba (akárhogy is nézzük,, az ilyen reparációkra szükség van), és ott alig találtam parkolót. Nem a mellette lévő Tescónál, hanem az Obinál. Aztán lemetnem új billentyűzetért (ez az én munkámhoz, azaz a megélhetésemhez elengedhetetlen eszköz) a Tescóba (nálunk ott a Media Markt is), ahogy tömve voltak a kasszáknál a sorok. Komplet családok! Természetesen rosszul feltett maszkokkal, vagy maszktalan köhécselő emberekkel. Komolyan, az elmúlt kb. 3 hétben én nem mozdultam ki a lakásból. Bár nem voltam maximálisan védve, elvégre az apámtól és a húgomtól akár el is kaphattam, de ha mégsem, e két áruházban betérve nagy eséllyel megkapttam. Konkrétan az egyik kedves vásárló rám köhögött (miközben a nyakában lógott a maszk). Úriember és türelmes lélekként csak elküldtem az apja lábai köztt lógó szervébe szopni.

Én a fejvesztést jobban értékelném.

Ami azt illeti, a hírek szerint ami jövőre Resident Evil 8 lesz, az a fejlesztés kezdeti szakaszában még Revelations 3 volt, csak annyira megtetszett a Capcomnak a koncepció, hogy végül kinevezte 8. résznek. A Resident Evil 7: Biohazard nekem tetszett, kellemes megújítása volt a megfáradt sorozatnak. Az elején persze látszólag semmi köze az egészhez, de a végére nagyon is elkapott a REvil hangulat. Az tény, hogy nagyon más, mint a 4-5-6, de szerintem jól állt neki a stílus. Az elején inkább az eredeti játékokat idézi, a végén meg az újakat. Amennyire a Call of Duty hasonlít a számháborúra.

Ami azt illeti, vannak arra jelek, hogy a Capcom hajlandóságot mutat a további remake-ekre. https://www.pcguru.hu/hirek/a-capcom-mar-dolgozik-a-kovetkezo-resident-evil-remake-en/54259

Én már annak örülni fogok, ha nyáron már találkozhatok a barátaimmal.

Jó sok, a témában készült dokumentumfilm (az nmagról elég sok letölthető) mellett a következő könyveket forgattam: Walter Lord: A Titanic pusztulása - lényegében a legjobb mű a témában, hiszen Lord személyesen beszélgetett el több mint 60 emberrel, akik akkor a Titanicon utaztak és ez alapján írta meg a könyvet. Titanic - ez egy olyan enciklopédia, amit az SW filmek mellé is szoktak kiadni, és bár csak a mániám miatt vettem be, egész jófajta, és szépek benne a képek. Geoff Tibbals: A Titanic - '98-as könyv, gyönyörű képekkel illusztrálva. Titanic – An Illustrated History - szintén egy gyönyörű, illusztrációkkal teli könyv. Magyar honban tudtommal nem jelent meg, nekem sincs meg, csak egy ismerősömnek, aki egy olvasás erejéig (és az életemre esküdve) kölcsönadta. Dokufilmek közül meg ezeket tudom ajánlani: Titanic - 20 évvel később James Cameronnal (ez Cameron, azt hiszem, második merülése a roncshoz, főleg azért érdemes megnézni, mert az 1997 óta ismerté vállt új tényeket figyelembe véve a saját filmjét is górcső alá veszi) Titanic - Kincsek a mélyben (nagyon régi dokufilm, de érdemes megnézni) Titanic 100 - Rejtély megoldva (a hatásvadász cím ellenére elég jó doksi) Titanic - tűz és jég között (ez annyira nem tetszett, rossz összeesküvés elmélet szaga van, de, ahogy Palpatine mondta: átfogó ismeret kell a dolgokról ) A Titanic és James Cameron - Ez lényegében a 2012-es évfordulós BD kiadás egyik extrája, a filmben is látott süllyedési animációból készítenek egy új, a valósághoz közelebb álló animációt, de természetesen eközben rengeteg érdekes dolgot elmesélnek arról, mi történt a hajóval, miközben elindult 4 km-es útjára az óceánfenék felé. Bob Ballard - Mentsük meg a Titanic-ot! - Ballard afféle kampányfilmje, amivel azt próbálta elérni, hogy nyilvánítsák védett területté a roncsot - személy szerint maximálisan nem értek egyet vele, nem is csípem ezt a filmet. Emlékeim szerint ebben elég nyíltan ekézi Cameront is, mert megrongálta a lassan elrohadó roncsot. National Geographic - A Titanic titka - vagy 20 éves doksifilm, de ezt is érdemes megnézni A Titanic tanúi - ez ilyen kosztümös dokumentarista jellegű tévéfilm-szerűség, igazából nem a jobb fajtából. Virtuális Titanic - hellyel-közzel ugyanazzal foglalkozik, mint A Titanic és James Cameron, csak ez régebbi, csak ez jobban fókuszál a fenéken nyugvó roncsra. Titanic - a tragédia utóhatása - a cím önmagáért beszél. Titanic - Egy legenda születése - ez is egy kosztümös dokudráma, de nem olyan gáz, mint a DigiWorldös alkotások, ráadásul ez a Titanic és az Olympic megépítésével foglalkozik, nem a katasztrófával. Egyik személyes kedvencem a témában. A Titanic elveszett testvérhajója - ez ugyan nem a Titanicról, hanem a Britannicról szól, de ezt is érdemes megnézni, Ballard expedíciója áll a középpontban, amikor megtalálta a roncsot. Visszatérés a Titanicra - Szintén Ballard-dokumentumfilm, ez a második expedíciója a roncshoz (lehet, hogy a Cameron-ekézés ebben van).

Nálam sajnos csak részben, sokkal jobban tudnám ezt értékelni vizuálisan, élőszereplős formában.

Március 19-én.

@Frenkie Detroit: Become Human

Én ma értem a végére, és Gray könyvei közül ez lett a márosik számú kedvencem a Vérvonal után. Gray nagyszerűen ragadta meg Leia fiatal karakterét. Erre kifejezetten kíváncsi voltam a Vérvonal után, ahol egy öregebb, visszafogottam, a politikától és háborúktól kissé már megfáradt, majd újra magára találó Leiát keltett életre. Kicsit féltem, hogy ugyanez a Leia fog visszaköszönni, de az írónő remekül alkotta újra a figurát. Leia ugyanolyan tetrekész és merész, mint az ep4-ben, de még naívabb, sok dologban tapasztalatlan - ami nem csoda, hiszen ez még csak az út kezdete, de máris megalapoztak sok dolognak, például annak, hogy Leia miért próbálja tagadni a Han iránti érzéseit. Kier ostoba balesete ennek remek táptalaj, de az a kis kikacsináts is tetszik, hogy Breha finoman célzott rá, hogy örült volna, ha a lánya egy tisztességes pasi előtt azért összeszűri a levet egy csirkefogóval. Külön tetszett Leia jellemében, hogy sok szempontból Anakinra is rá lehet benne ismerni. Az ep1-3 óta érzem azt, hogy Luke sok tekintetben az anyjára, Leia pedig jórészt az apjára ütött. Persze mindkét gyerekben van mindkét szülőből, de, ahogy az általában, az arányok eltolódnak egyik vagy a másik irányba. És úgy tűnik, ezt Gray is érzékelte, mert sokszor döntött a könyvben Leia úgy, amire kapásból rávágtam volna, hogy Anakin is pont így cselekedett volna hasonló helyzetben. Leia vezetői eréje, lendülete és a kalandok iránti tettrekészséggel párosuló lelkesedése mind Anakinra voltak jellemzők. Luke nem ilyen, ő csak ábrándozik a kalandról, de ahhoz, hogy belevágjon, bele kell lökni (élek a gyanúperrel, hogy Bennel sem ment volna el, ha a Birodalom közben nem öli meg Owenéket). Ezzel szemben Leia jószerivel elébe szalad a kalandnak. Szintén nagyon tetszett a könyvben, hogy alaposan megismerhettük Alderaant. Sajnos a filmek Alderaannal és Hosnian Prime-mal rútúl bánnak. Bár erőteljesen kéne kötődnünk eme két bolygóhoz, hogy megsemmisítésük többet váltson ki egy vállrándításnál, ismernünk kéne. De mindkét bolygót épp csak egy pillanatra láthatjuk a felszínen. Képzeljük el, milyen hatást érne el a film, ha Alderaant ugyanúgy ismernénk, mint Coruscantot, Tatooine-t vagy Naboo-t (és ezért érzem úgy, hogy Hosnian Prime helyett az ep7-ben Coruscantot, az ep9-ben pedig Kijimi helyett a Naboo-t kellett volna szétlőni), és aztán, egy olyasféle jelenetben, mint Jedha vagy a Hosnian Prime szétlövése (a felszínről is nézve) láthatnánk Alderaan pusztulását. Ezzel szemben az ep3-ban egy röpke percet lehetünk ott, és a helyzeten sajnos a TCW sem javított. Ez a könyv - és a Vérvonal - ilyen téren hiánypótló, mert megismertet eme világ kultúrájával, lakóival, még néhány érdekes helyszínre is eljuthatunk. Közelebb hozza az emberhez, és díszletelemből egy szerethető, csodás világot alkot. Ugyanígy érzek a Vérvonallal kapcsolatban is, ami meg Hosnian Prime-mal ismertetett meg. Ugyanígy tetszetős, hogy milyen jelentős szerepet kapott Breha Organa, aki a filmekben szó szerint csak cameózott. Érdekes, hogy Leia vérszerinti apjához hasonlóan neki is vannak gépi beültetései, és ő is "tüdőbeteg" ilyen formán. Amúgy ez is nagyon tetszik, hogy az Organák együtt is be lettek mutatva. Ilyet igazából még nem is láttuk. Ugyan az ep3 végén együtt van a kis család, de se a Rogue One, se a Rebels nem ragadta meg annak lehetőségét, hogy együtt szerepeltesse Bailt és Leiát, képregényben sem éltek a lehetőséggel, Breha meg jószerivel lábjegyzetben szerepel. Szóval nagyon örültem, hogy ebben a könyvben Leia anyja végre nagy szerepet kapott, és lényegében a jövendőbeli Soloné után a második legfontosabb karakter. Nagyon jó volt a családi dinamika, ahogy reagálnak a helyzetekre. Bárcsak többet láthattuk volna őket mozgóképen - így sajnos Bail és most már Breha off-screen halála is egy olyan űr, amit az SW sosem fog tudni betömni. Érdekes volt Amylin Holdo jelenléte, aki kicsit még olyan "álmatag, ábrándozó" figura, de nekem tetszett. Tény, nehéz benne felismerni az ep8-as Holdót, de hát ez nem csoda, vagy ötven év van a két karakterverzió között, és Leiával ellentétben itt nem láttuk az átmenetet. De a könyv remekül megalapozza azt az altengernagyot, aki nem visel egyenruhát, lilás színű a haja és szokatlanul sok a bizsu rajta. Szerintem eme könyv után sokkal könnyebb elfogadni Holdo extrém megjelenését, és, ami mégfontosabb, a Leiához fűződő barátságát. Két dolog volt még nagyszerű a könyvben. Az egyik Tarkin szerepeltetése. A kormányzó és Leia beszélgetései remekül megkoreografáltak voltak, és szintén jó alapot adnak annak, ahogy az ep4-ben viseltetnek egymás iránt. A másik a Naboo behozatala. Bár már tudtam, mi fog itt történni, mégis végig feszült voltam. Egyrészt, ott volt az, hogy számomra Panaka egy unszimpatikus karakter volt már azelőtt is, hogy Palpatine cheerleader lett belőle, másrészt az a tény, hogy felismerte Lieában Padmét és ezt kész lett volna elárulni Palpatine-nak, és végül ott lebegett a kérdés: vajon mikor tudja meg Leia, hogy a vérszerinti anyja ennek a rendszernek a királynője volt? Ezt, ha jól tudom, még nem ismerjük. A Vérvonalból csak az derült ki, hogy Leia évekkel korábban szerzett tudomást az anyja kilétéről, de azt nem részletezte, pontosan mikor és milyen módon. Kicsit drukkoltam azért, hogy ezt Breha és Bail mondják el neki. Összességében tehát egy remek könyvvel van dolgunk, aminél csak azért tetszett jobban a Vérvonal, mert abban sokkal több a politikai machináció.

Tény, nem volt nagy ferdítés, de akkor is ferdítés volt és megágyazott egy urban legendnek, miszerint mindenki elsüllyeszthetetlennek hitte a hajót, még a kapitány és Andrews is. Sajnos a marketing bullshitek már akkor is léteztek, és külön szomorú, hogy pont az az ember is puffogtatta őket, aki eredetileg előállt a 46 mentőcsónak ötletével - Alexander Carlisle Andrews javaslata alapján tervezte meg így az Olympic-osztályt.

A treadspeeder az enciklopédiában lánctalpas robogó lett, a jettpack pedig hátirakéta. Szerintem mindkettő jó ebben a formában. Ennek a hátivető szónak értelme sincs.

Mivel az RMS Titanic az egyik kedvenc témám, hadd fűzzek ehhez egy korrekciót, hozzátéve, hogy a hasonlat nagyon is jó. Edward Smith kapitány sosem mondott olyat, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen. Lényegében senki sem mondott ilyet tisztán. A White Star Line a RMS Olympic és az RMS Titanic (akkor az HMHS Britannic építés alatt sem volt) promóciós anyagában írtak olyat, hogy "amennyire csak lehetséges, e két hajót elsüllyeszthetetlenre tervezték". Emellett, amikor megmutatták a sajtónak a hajót, akkor a tervező. Thomas Andrews a válaszfalak magasságát, mennyiségét és az automata rendszert (egy kar meghúzásával a hajó összes válaszfala leereszthető) dícsérve mondta, hogy ennek köszönhetően a hajó gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen. Az újságírók aztán a promóciós anyagokat és Andrews megjegyzést kifordítva írták meg azt, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen. Bár tény, hogy Smith is azon a véleményen volt, hogy a Titanic a legtöbb elképzelhető katasztrófával képes dacolni, ráadásul önbizalmát gyakorlati tapasztalat támasztotta alá, ugyanis a parancsnoksága alatt az Olympic, összeütközött a HMS Hawke hadihajóval. Mindkét hajó súlyosan megrongálódot, az Olympic egyik propellere megsérült, és a Hawk két hatalmas lyukat ütött az oldalába, az egyiket ráadásul a vízvonal alatt. Bár az Olympic két rekesze is megtelt vízzel, a vízzáró ajtóknak hála vissza tudott térni Southamptonba, ahol aztán kijavították a hibát. Szóval Andrews nem túlzott, a válaszfalaknak és az automata vízzáró ajtóknak hála (aminek ötletét amúgy egy német hajóról "vették kölcsön") a Titanic még két órán át a víz felszínén tudott maradni, egy másik korabeli, hasonló kaliberű hajó, mondjuk Cunard Line két hatalmas hajójára (egyben a Titanic és az Olympic vetélytársai) az RMS Lusitania és az RMS Mauretania ugyanilyen sérüléssel sokkal gyorsabban elsüllyedt volna. Érdekességként még megjegyzem, hogy a "gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen" vagy csak simán az, hogy "elsüllyeszthetetlen" azokban az években gyakran megjelent az új luxusgőzösök neve mellett, így például a Lusitaniára és a Mauretaniára is használták, de még a német SS Kaiser Wilhelm der Grosse és az SS Kaiser Wilhelm II is megkapta ezt a jelzőt (és a Lusitania is elsüllyedt). A jéghegyekkel kapcsolatban valóban tudták, hogy ott úszkálnak, de azért nem ilyen egyszerű a dolog. Jéghegy jelentést folyamatosan kaptak, hiszen akkoriban bevett szokás volt, hogy a jövő-menő hajók folyamatosan küldözgették egymásnak a jéghegyek észleléséről az üzenetet. A baj az volt, hogy a távírászok túlterheltek voltak, így a friss jégjelentések későn vagy sohasem értek el a hídra. Az ütközéskor a hídon parancsnoki szolgálatot ellátó William Murdoch első tiszt elavult jégjelentést ismert, holott nem sokkal korábban a közelben lévő SS California a jéghegyek miatt megállásra kényszerült, és ezt meg is üzenték a Titanicnak. Csakhogy a szolgálatos távírász, Jack Phillips a háttérbejegyzések tisztításával volt elfoglalva (ez azt jelentette, hogy a Cape Race-en lévő távíró állomással összedolgozva törölték a Titanic utasainak magánjellegű üzeneteit), így sosem jutatta el a jelentést a hídra - mentségére legyen mondva, ezen a ponton a California szolgálatos távírásza, Cyril Furmstone Evans is hibázott, ugyanis nem tette bele az üzenetbe az MSG prefixet (Master Service Gram), ami az üzenetet hídra juttatását jelzi. Phillips nem tudta, hogy az üzenet fontos, és mivel amúgy is túlterhelt volt, durván ezt az üzenetet küldte vissza Evansnak: "Fogd be! Fogd be! Elfoglalt vagyok, Cape Race-szel dolgozom!" Evans ezután lekapcsolta a távírógépet, és nyugovóra tért, ugyanis akkoriban még nem volt éjjeli szolgálat a hajók távírójánál (ezt a pont a Titanic katasztrófája miatt vezették be). Tíz perccel ezután a Titanic jéghegynek ütközött, de Phillips ekkor már hiába küldte ki a segélykérést, a CQD-t (1912-ben még érvényben volt a CQD, de már egyre elterjedtebb volt az SOS is), a California nem vette. Szóval valóban tudták, hogy vannak jéghegyek, csak pontos, friss információik nem voltak. Ha Phillips eljuttatta volna az üzenetet a hídra Murdoch-nak California megállásáról, talán a Titanic személyzete is elrendeli a lassítást vagy éppen a megállást. Ami pedig a mentőcsónakok számát illeti, fájdalmasan tisztában voltak azzal, hogy nincs elég, már jóóóóóóóval azelőtt, hogy az Olympic megépült volna. A hajókat elkészítő Harland & Wolff főmérnöke, Alexander Carlisle eredetileg 64 mentőcsókot (16 álvány, álványonként 4 mentőcsónak) tervezett a hajóra, ebbe a Harland and Wolff-nál és a White Star Line-nál is igazgatói posztot betöltő Lord William Pirrie és a White Star Line elnöke, J. Bruce Ismay bele is egyezett, legalábbis úgy tűnt, mert később Lord Pirrie önhatalmúlag megváltoztatta a terveket Carlisle tudta nélkül, és a 64 mentőcsókan helyett csak 16 standard és 4 összecsukható csónak került a Titanicra (mindezt azért, hogy a sétálófedélzeten az utasok ne egy rakatnyi csónakot lássanak, és emiatt ne gondoljanak arra, hogy a hajóval történhet valami). Ez a kor szabályainak teljes mértékben megfelelt, sőt a négy plusz csónakal még túl is szárnyalta, csak az volt a baj, hogy a kor szabályai évtizedekkel elavultak, és még olyan hajókra írták azokat, amik ötször kisebbek voltak az Olympic osztálynál. Carlisle ezután otthagyta a Harland and Wolffot. Jól tudták, hogy ennyi mentőcsónakra csak a fedélzeten lévők harmada fér fel, ugyanakkor a sűrű hajóforgalom miatt úgy vélték, hogy ha baj is történne, a sűrű forgalom miatt hamar odaérne egy másik hajó, és elvégezné a mentést. Ez sem volt ördögtől való elképzelés, sőt valójában az említett California olyan közel volt az Titanichoz a balesetkor, hogy lényegében végignézték az elsüllyedését. 5-12 mérföldre lehettek (nem tudták pontosan megmondani, a tanúvallomások megoszlanak 5, 10 és 12 mérföld között), látták a Titanic fényeit (bár csak sejtették, hogy az a Titanic, pontosan nem tudták, abban viszont biztosak voltak, hogy egy luxusgőzős az), azt is, hogy megállt, de még azt is ki tudták venni, hogy valami nem stimmel a szöggel, ahogy lebeg a felszínen. Morse lámpával is megpróbálták felvenni a kapcsolatot, de a Titanic nem válaszolt. A fedélzeten lévők látták a Titanicról fellőt jelzőrakétákat (a szolgálatos tisztek tájékoztatták is erről Lord kapitányt) csakhogy akkoriban a jelzőrakétáknak nem volt egyértelmű színe és formája, így azt hitték, hogy csak tüzijátékot lőnek fel a Titanicról. És persze ott volt az, a már említett, aprócska gond, hogy Evans távírász lekapcsolta a távírógépet és lefeküdt aludni. Az Olympic 02:00-kor hagyta el a területet, a Titanic 02:20 perckor merült teljesen a hullámok alá. Lord kapitány 04:30-kor ébresztette fel Evanst, hogy derítse ki, mi lett azzal a hajóval, amit az éjjel láttak. Ekkor tudták meg az SS Frankfurttól, hogy az tényleg a Titanic volt, és elsüllyedt. Szomorúan ironikus amúgy, hogy a mentőcsókakok tekintetében a Titanic (és az Olympic) tényleg biztonságosabb volt, mint a kor többi hajója. A Lusitanián és a Mauretanián csak 16 standard mentőcsónak volt (ezekbe egyenként 65 ember fért bele), szóval az Olympiceken a 4 összecsukható mentőcsónak (ezekbe egyenként 47 ember fért be) felülmúlta az akkori követelményeket. A Titanicról és az Olympicról 188-cal több embert tudott volna elmenekülni, mint a Lusitaniáról és a Mauretaniáról, ha mindent jól csinálnak. De sajnos jó pár standard mentőcsónakot csak félig megtöltve eresztettek le, mert attól félnek, hogy, ha teljesen feltöltik őket, az felborul. Ilyen volt például az elsőként útjára bocsájtott 7-es mentőcsónak, amiben csak 28-an ültek. Az első, rendesen megpakolt mentőcsónak a 14-es volt, ebben 58-an voltak, és ez nyolcadikként indult, addig a csónakokban 12 (1-es csónak) és 40 közötti létszámmal menekítették az embereket. Az első fullos, azaz 65 emberrel feltöltött a 13-as lett, bár pont ez előtt indították el a 11-est, amibe 70 embert zsúfoltak bele, ez volt a legtöbb emberrel elindult mentőcsónak. Két összecsukható mentőcsónakot pedig már nem tudtak használni a kitört káosz és a Titanic kritikus szintre került süllyedése miatt.

De Palpatine politikai machinációiból már ezret láttunk, igazából ez csak érdekesség, jelentőssége nincs. Az, hogy a Birodalom kikiáltása előtt néhány hónappal vagy utána néhány hónappal olvasztja be a Birodalomba a Bankár Klánt, az édes mindegy. Ami nem ment most politikai trükkel, az ment volna pár hónap múlva egy rohamosztagos légióval. Talzin meg a nagy egészt nézve annyira azért nem fontos, hiszen az ő története nem sokkal azután véget ért, egész lénye a TCW-re van korlátozva, és ez az epizódpáros még az ő személyének sem túl fontos, hiszen az a csekély információ, amit átad, azt átadja a jóval fontosabb Son of Dathomir is. Rex sztorija viszont folytatódik, úgy tűnik, még az ep6-ban is, de lehet, hogy még azután is. Sokkal fontosabb és globálisabb karakter, mint Talzin, hiszen kihatott az egész SW-re. Rexről még akkor is beszélnek, amikor már mindenki meghalt, aki még Talzinra emlékezhetett. Emiatt az ő belső konfliktusa sokkal fontosabb, mint Talzin szerepe. És ehhez a "tök mindegy, mikor szerzi meg Palpatine" Bankár Klán sem ér fel, amiről a 6. évad után már csak elszórt megjegyzéseket hallunk, ami szintén jelzi, hogy baromira nem volt fontos szál, csak egy újabb érdekesség. Nagyon jó érdekesség, de akkor is csak érdekesség.

Felteszem, az idézőjel a csupán érdekes bankár klános és az abszolúte nem fontos Jar Jaros részekre utal. Előbbi történetszál jó esetben is átlagos, utóbbit meg azzal együtt sem tartanám a TCW ékkövének, hogy alapjaiban nekem tetszett. És ezt a kettő sztoriszálat szerintem eddig a 7. évad magasan veri. A többi részt persze nem, de a 6. évad többi epizódja az egész TCW legfontosabb epizódjai, és mivel a prequelben nincs több lyuk, amit be kéne tömni, így ilyen fontos epizódok alapból nem készülhetnek. Emiatt azzal semmilyen évad sem kerülhet egy szintre. Amúgy én egyetértek @Wilde-dal a koncepció tekintetében, és ha igaza van, hogy tényleg Ahsoka és Rex kapta a fókuszt az évadban, abba az utapaus szál nem fér bele. Plusz igazából az sem fontos. Az lett volna a Rogue One és a Rebels előtt, de mivel ez a kettő már alaposan körbejárta a Halálcsillag és a kyber kristályok kérdését, és a Rebels azt is tisztázta, hogy a Sith korábban is használt tömegpusztító fegyvereket, semmi újat nem adott volna, csak megint láthattunk volna egy ep3-as bolygót, meg újra láthattuk volna azt, hogy Obi-Wan elagyabugyálja Grievoust, tovább feszítve az ellentétet az ep3-mal.

Meg szerintem a NAGY VISSZATÉRÉS miatt sokan a csillagos egeken túlra lőtték az elvárásait, hogy itt aztán majd megkapjuk mindenidőklegf*szábbstarwars történeteit, amik részenként verik kenterbe az egész TCW-t, és ha már ott vannak, megalázzák mind a 11 filmet, margóra lökik a Rebelst és elfeledtetik a Resistance-t. Aztán kopp, minő meglepetés, "csak" átlagos és az átlganál egy fokkal jobb TCW epizódokat kaptunk, amik, mit ad isten, nem tudják megugrani a másik univerzum határmezsgyéjén járó lécet innen, a Föld nevű bolygóról. És ez valószínűleg visszavezethető arra, amit korábban ecseteltem, hogy a Jedi Rend túlságosan messze került, túlságosan elzárta magát az átlag emberektől. Mert ez a dolog kétirányú. Nem csak a Jedik nem tudják, hogyan reagáljanak egy ilyen tragédiára helyesen az átlagemberek előtt állva, de az átlag emberek sem tudják, hogyan álljanak a Jedikhez. Ugyan a tízezer Jedi nagy számnak tűnik, de még ott, Coruscanton, ahol több mint egy billió lélek él, semmi. Még valószínűleg a Jedi Templomban is szellősen lennének, ha mind ott élne egyazon időben. A galaktikus képet nézve meg a semminél is kevesebb ez a tízezer Jedi. És, ha ezek elzárkóznak a nagyvilágtól, akkor nem csoda, hogy a nagyvilág azt sem tudja, kik ők valójában. Ráadásul a Jedik olyannyira nem foglalkoznak a róluk alkotott képpel, hogy ihaj. Nem nehéz azt állítani, hogy a Jedik az okai a háborúnak - lényegében ez volt Palpatine tervének alapja, ezzel állította őket az árulók sorába. A szeparatistákat egy volt Jedi mester, Dooku gróf vezeti. A Jedik nem tárták a világ elé, hogy Dooku Sith, a Jediken kívül csak Palpatine és talán néhány tűzközeli politikus tudja ezt. Gipsz Jakab tuti, hogy csak annyit tud, amit a propaganda lenyom: Dooku Jedi mester volt. Aztán, a Geonosisra 200 Jedi ment el, és a klón sereget a Jedi Tanács vezető tagja, Yoda mester vitte el. És utána Jedik álltak a katonák élére, önként. Még ha a Szenátus kérte volna meg őket erre, akkor lehetne erre hivatkozni, ám ez sem igaz, a Jedik önként csináltak mindent, saját szakállukra. A Szenátus véleménye nem volt kikérve a Geonosis ügyében (nyilván Palpatine-nal azért egyeztettek, ám mivel a rendkívüli jogok már nála voltak, neki már nem kellett bevonnia a Szenátust, a Jedik önkéntes katonának állása meg érdekében állt). Sőt, ha az ep2-ből indulunk ki, ebből a döntésből még a Jedi Tanács is ki volt zárva, a Rend két feje, Windu és Yoda maguk közt döntötték el az egészet. Igazság szerint, itt nem is kell propagandát nyomni, az igazság önmagában beszédes. A propagandának legfeljebb annyi dolga van, hogy kihagy pár létfontosságú infót, mint például Dooku Sith mivolta, de az meg nem nehéz, hiszen a Jedik eleve elhallgatják. Mondjuk, ha felfednék, valószínűleg az sem változtatna sokat, mert Dooku így is volt Jedi marad, ráadásul, ha az élő Jedikben nem hisznek már annyira, hogy akárcsak felismerjenek egyet, amikor az az orruk előtt áll (lásd: Watto), akkor egy ezer éve halott rend feltámadását pláne nem hiszik el, és mondhatják azt, hogy az a Jedik hazugsága. És szerintem a Martez testvérek is jogosan okolják az egész Rendet. Egyrészt, az a Jedi, legyen bárki is, nem egyénként döntött, hanem a Jedi Rend hatáskörén belül, a Jedi Rend által rá ruházott jogokkal élt, a Jedi Rend által szentesített akciót hajtott végre, és valószínűleg a Jedi Rend által végül elfogadott döntést hozott, és nem éltek szankcióval, nem volt bünti, se ejnye-bejnye. Az a személy akkor és ott nem egyén volt, hanem a Jedi Rend képviselője. És a Jedi Rend volt az, ami eztán még kártérítést sem adott, letudta a tragédiát annyival, hogy veletek van az Erő. És az, hogy a sértett nem az egyénre, hanem az általa képviselt szervezetre vetíti ki az érzéseit, az teljesen valóságos, mindennapi, emberi reakció.

Sorrendben a CODE: Veronica következik, ami fontos megálló a Redfield-tesók és Wesker miatt, ráadásul ott újabb adalékot kapsz arról, hogy miért és mi a fene ez az egész az Umbrellával. És azt hiszem, csak pár hónappal játszódik a Raccoon City incidens után. Bár szerintem azzal nem is tudsz játszani, mert tudomásom szerint sosem jött ki PS4-re (bár lehet, hogy visszafelé kompatibilitásban működik). Viszont az a játék semmilyen felújításon nem esett át, és bár sokak szerint az eredeti széria (amikor még nem nézd-a-hátam volt, hanem fix kamerás) azzal érte el a csúcsot, ha a Zeróban ez a fajta játékmenet idegesít, a Veronicát nem is ajánlom. Merthogy a Zeróra sokat finomodott a dolog (merthogy ott már az első Resident Evil remake-jét vették alapul). A Resident Evil 4 már TPS nézetben van, lényegében ugyanolyan, mint a RE5 - szóval neked ismerős lesz -, viszont az ugrik egy nagyobbat az időben, 6 évvel játszódik a RE2-3 után, szóval pár dolog megváltozott, ráadásul, mivel ez az epizód egy kelet-európai faluban és annak környékén játszódik, a hangulata is markánsan más, mint a korábbi részeké. És ebben nincsenek zombik, se T-vírus, (látszólag) teljesen új kórokozó áll a háttérben. A RE4 tulajdonképpen a RE4-5-6 által alkotott globális sztori felvezetője, amikor eszkalálódik a BOW-k - Bio Organic Weapon - elleni háború). Szóval a CODE: Veronica a lezárása az eredeti sztoriszálnak (RE0-1-2-3-CV), a RE4 pedig a nyitánya egy új érának. A két Revelations szerintem jól sikerült. Maga a játékmenete olyan, mint a RE4-5-6-nak, ugyanakkor inkább a túlélő-horror irányába mentek el, így jobban hasonlítanak az eredeti játékokhoz, vagy éppen a Resident Evil 2 remake-hez. Jobban meg kell gondolni, mire lősz, több menedzselést igényel az invertori, és több a fejtörő. Viszont a sztorijuk csak nagyon lazán kapcsolódik a fő sodorhoz. De annyiból hiánypótlóak, hogy míg a fősodor Leon és Chris játszótere lett a RE4-től kezdve, addig a két spin-off-ban a korábbi női főszereplők, Claire és Jill érvényesülhet, ami jó dolog, mert nagyon parkolópályára kerültek. Szóval, ha tetszik a RE2 és a RE3 remake, én azt mondom, nyugodtan vágj bele a Relevations epizódokba is. Vaó! És én még azt hittem, hogy a 233 óra 27 percemmel sokat játszottam. Igaz, nem maxoltam ki (a térképen szétszórt szutykok egy része még megvan, a számláló 69%-os teljesítettségnél jár), de én kipörgettem a két kiegészítőt is. Mondjuk az is igaz, hogy ez csak a simára vonatkozik (tehát az első kiadás), és az első végigjátszásra. Azóta elkezdtem a Game of the Year Editionnel egy második végigjátszást, itt még "csak" 37%-nál járok, de már belevertem 116 órát és 45 percet, aztán még sehol sem járok (sztori szinten még csak ott járok, hogy a kis gnómról próbálom feloldani az átkot).

A Resident Evileknek én is nagy fanja vagyok, és nagyon örülök, hogy remake-elték a hármat, mert nekem személy szerint az a kedvencem az eredeti trilógiából (vagyis pentalógiából, mert ugye ott a CODE: Veronica és a Zero is). Mondom ezt úgy, hogy a hátamon felállt a szőr az eredeti játékoktól, pont azok miatt, amiket Bomarr is írt. Az egészben a legrosszabb az, hogy most tök jó lenne a remake 2 és 3-hoz az 1-et is végigjátszani, viszont annak még a remake-je is olyan, mint a Zero és az eredeti játékok voltak, és ehhez semmi affinitásom. Szóval most tudnék annak örülni, ha a Capcom nem állna le, és a 2-3 mintájára remake-elné az elsőt és a Zerót is, és egye-fene, a CODE: Veronica is jöhet.

Hivatalos vagy sem, én máris imádom!

Igen, plusz megcsináltam minden fő- és mellékküldetést, minden vadászterületet (Hunting Grounds) maximálisra teljesítettem és összeszedtem minden gyűjtögetnivalót, meg Aloy minden képességét felfejlesztettem, legalább egyszer használtam minden fegyvert, és minden robotból megnyúvasztottam legalább egyet. Szóval teljesítettem az összes arany, ezüst és bronz feltételt. Csak úgy 250 órába és két végigjátszásba került (mert ugye az egyik feltétel a New Game+ végigjátszás).

Meheheeeee! Megvan a negyedik platinám PS4-en, kimaxoltam a Horizon: Zero Dawn-t.

Szőrös, barna majommal. @Whill Én amúgy még tudom ajánlani a Stardustot (Csillagpor) is. Nem sárkányos, nem lovagosos, de nagyon aranyos, homoros és kedves fantasy film. És boszorkányok is vannak benne.

Maga a történet nem volt nagy szám, lényegében egy szimpla börtönből szabadulás volt, ami még csak nem is sikerült. Olyannyira nem haladtunk semerre, hogy a rész ott végződött, ahol elkezdődött. De itt nem is ez volt a lényeg, hanem a karakterek jellemi előrelépése. Rafa végre leesett a magas lóról és kezdi megérteni, hogy az a fajta önző gondolkodás, ami jellemezte, hosszú távon nem csak neki, de a testvérének is csak árthat, és pont az ellenkezőjét fogja elérni annak, mint amit el akar érni - én emiatt a rész végéig aggódtam is, hogy Trace meg fog halni a nagy lövöldözés közepette. Trace ezzel szemben, bár naívságát nem vesztette el és a gondolkodás még mindig nem a legnagyobb erőssége (nyakig ülnek a bantha puduban, de még mindig a hajóját akarja visszaszerezni, amikor láthatóan esélyük sem lenne eljutni oda), de legalább rátalált egyfajta merész önbizalomra, és kezdi megérteni a dolgokat. A legnagyobb pillanat mégis az volt, amikor a Martez tesók elmondták a családi tragédiát Ahsokának. Egy ilyen kitálalásra én már az ep3 óta várok. A jelenet, amikor az Invisible Hand maradéka landol a felszínen, tartalmaz egy olyan momentumot, hogy a roncs elkaszál egy tornyot. Amiben akkor nyilván élőlények dolgoztak és haltak meg. És ez csak ez a roncs, abból a csatából tömegével potyogtak le a hatalmas hajók, és kizárt, hogy minden roncs molekuláira égett. Valószínűleg az Invisible Hand hátsó fele is becsapódott valahová. Hány millióan veszthették életüket aznap Coruscanton? Nyilván ez nem a Jedik hibája, csak arra akarok rávilágítani, hogy a filmekben látott akcióknak nem kevés ártatlan áldozata is lehet - mint a szuperhős filmekben, amikben látványos, amint átbokszolják egymást a felhőkacrolókon, de mi van az ártatlan szemlélőkkel? (Erre próbált reflektálni a Captain America: Civil War visszafogottan, és a Batman v. Superman élesebben.) Szomorú, hogy a Jedik, bár jót akarnak, néha komoly károkat okoznak. Igen, annak a Jedinek döntenie kellett, ez érthető. De mégis rideg dolog. Az meg egyenesen embertelen, ahogy a Jedi ezt kezelte. Azért annyival letudni, hogy sajnálja, de az Erő velük lesz... WTF? Ennyire eltávolodtak a Jedik a mindennapi lényektől, hogy azt sem képesek agyilag felfiogni, mit jelent két gyerek számára, hogy a szülei meghaltak? Ők nyilván lecsokizták, hogy mi lett volna, ha a transzport a platformba csapódott volna. Illetve nem csokizták volna le, éppen ellenkezőleg, elszörnyülködhettek volna a szüleik jelenlétében. És az Erőt emlegetni... A Galaxis nagy része nem is hisz benne! És ezek szerint még arra sem futotta a Jedi Rendnek, hogy a kasszájukból legalább valami kompenzációt fizessenek. És ez nem az első ilyen eset, csak ez az első eset, hogy egy nem háborús Jedi akciót átlagos ártatlanok szenvedtek meg. De Boba Fett végül is hasonló. Ott is érthetőek voltak a dolgok, mégis, Windu megteremtette a Galaxis egyik legveszedelmesebb fejvadászát. És ki tudja, hányan fordultak a rossz irányba, csak azért, mert egy Jedinek döntenie kellett, aztán csak annyira futotta neki, hogy "az Erő veled lesz". És a legszebb ebben, hogy ezt pont annak az Ahsokának mondják el, akivel ugyanez a Jedi Rend ugyanilyen embertelenül bánt el. Ártatlanul megvádolták, bűnösnek bélyegezték, üldözték, a halálos ítélőszék elé lökték, aztán meg bocsánatkérés helyett azzal próbálták jóvátenni a kolosszális hibájukat, hogy soron kívül Jedi lovaggá akarták ütni - ami nyilván szintén egy helyes lépés, évekkel korábban, tanulási idejének első szakaszában valakit Jedivé ütni, az biztos nem rossz ötlet. És az ilyen dolgok annyira szépen egységessé teszik ezt az egészet. Mert míg ezt a történetet hallgattam, eszembe jutott, hogy bár ez a Jedi Rend tényleg megérett a pusztulásra, 50+ év múlva lesz egy ifjú Palpatine Skywalker, akit nem fertőztek meg a régi, begyepesedett tanok, aki a Jedi Rend alapjait képező könyvekből tanulta meg, mit jelent Jedinek lenni, és ő alapítja meg az új rendet, távol a politikától, távol a "nagyobb jótól".

Azért, ha ennyire magabiztosak még a jelenlegi helyzetben is a premierrel kapcsolatban, akkor az nem jelenthet rosszat. Úgy értem, biztos tovább jutott már a projekt egy ötletnél.