Öt megtekintés után azt hiszem letisztázódott annyira benne a sztori, hogy írjak róla. Pláne, hogy belenéztem a történetszál előző epizódjaiba is (majd tervezek egy össz-nézést, ha befejeződik), így legalább több emlék is felidéződött. Ebben az epizódban nem kevés szál fut össze, és ez lendületből az egyik nagy erénye, hiszen így egységesít több évadot. Érezhető, hogy a TCW nem csak random epizódok és történetek sora, hanem egy folyamatosan működő világ eseményeit prezentáló egységes mű, noha a harmadik évad közepén bekövetkezett nagy generál és koncepció váltás (kronológiai sorrend helyreállítása - bár ez ebben az évadban sajnos pont megbicsaklik -, komolyabb hangvétel) kicsit ketté hasítja a sorozatot. Beteljesedik Pre Vizsla látomása, megdől Satine kormánya, értelmet nyer a korrupciós ügy, és kiteljesedik Darth Maul.
Darth Maul, akinek feltámadása talán reklámfogásnak indult, de ez a koncepció így visszanézve csak egy mellékes ág lehetett, vagy szimplán nagyon hamar rájöttek, hogy egy ilyen karakter nem maradhat csak úgy a levegőben nézettségnövelőként, pláne nem úgy, hogy vissza hozatala szembemegy a józan ésszel, a Star Wars egyik kérdésével, és minderre még érdemi magyarázatot sem kapunk (nem egy harmatgyenge képregényben kéne lennie egy utólagos, erőltetett magyarázatnak, hanem magában a TCW-ben, mivel ez nem egy mellékes kérdés, mint például az Y-szárnyúak beszerzése a Malevolence trilógiában). Természetesen nagy-nagy szerencsénkre! Még csak nem is sejthettük, mennyire kiaknázatlan ez a Sith Nagyúr, akinek Lucas korábban érezhetően nem szánt több szerepet annál, mint hogy az ep1-ben ellenfele legyen a két Jedinek fénykardpárbajban. Tény és való, nem volt egy kidolgozott jellem, máig poénforrás szűkszavúsága, király karakter, de semmi több, igaz, akkor és ott többre nem is volt szükség, hiszen nem tolhatták el a hangsúlyt Sidiousról. Az ep1-2-3 az ő filmje, ezért is szorultak annyira háttérbe a tanítványai, míg az ep4-5-6 Vader filmjei, ezért háttérbe tették Sidioust.
De akárhogy is, még Dooku is kidolgozottabb karakter volt, Vaderről nem beszélve. Maul meg csak úgy volt, ezen a fórumon is többször beszéltünk már róla, hogy például aligha felelt volna meg a klón háborúk idején a Konföderáció vezetőjének, mint Tyranus. Legfeljebb Grievous szerepét tölthette volna be. Az pedig egyenesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy Maul valaha is Sidious ellen forduljon (tegnap visszaolvastam a Darth Maul topikban leírtakat, és amikről ott diskuráltunk, szintén jól jelzi, milyen levegőben lógó volt Maul). Vagy Lucas, vagy valaki más is láthatta, hogy a filmek négy Sith-jéből bizony Maul nem illeszthető be a nagyurakról alkotott koncepcióba: nagy harcosok, de remek konspirátorok is, akik egy idő után majd a mesterük ellen fordulnak. Így jött az igen negatív hangulatot kiváltó feltámasztás/túlélés (megjegyzem: számomra, ha csak ennek a TCW nem mond majd ellent, Maul feltámasztott lesz, nem túlélő).
De nem elégedtek meg egy egyszerű visszatéréssel. Nincs váratlan előlépés a sötétből, semmi nagy belépő, nem, inkább az egészet belesűrítették Asajj történetébe, akit elárulnak a Sithek, majd társnak kap egy másik Sötét Oldali teremtményt a már amúgy is azt az oldalt szolgáló Éjnővérektől, hogy harcolhasson Dookuval. Savage elárulja, és csak ezután tűnik fel Maul, mindössze egy kristályban az arcképe. Tökéletes megalapozása a visszatérésnek, hiszen egy remek sztorifolyamat része. És a dolog gördül tovább, egyrészt egy másik vonalon folyik tovább Asajj tragédiája, aki igencsak szép jellemfejlődésen megy át, a végén már nagy ellensége, Obi-Wan mellett harcol, míg a másik vonalon Opress keresi bátyját. El is ér egy szemétdombra, mindenki felkészült Maul nagy belépőjére... Erre előmászik egy elmebeteg géppókká degradált, mocskos, szakadt Maul. Akkor imigyen nyilatkoztam a 4x21 Brothers-ben látottakról:
"Eddig azért nem néztem meg, mert úgy voltam vele, hogy jobban járok, ha a második felét is látom hozzá. Végül azért győzött a kíváncsiság, és... És most azt mondom, hogy megvárom a második részt, lássam, mit akarnak kihozni ebből a sztoriból. Mert ha most itt rögtön véleményt kéne mondanom, akkor azt mondanám, hogy ez iszonyú volt. Két dolog van, ami miatt ezt nem tudom bevenni.
1) Darth Maul életben van.
2) Darth Maul egy meggárgyult pók lett.
[...]
A második pontban lévő bajon viszont szerintem egy tökéletes folytatás sem segíthet. Ezzel, hogy egy meghibbant pók-zabrak kiborgot csináltak belőle, szegény nimbuszát rombolták le. Egy csendes, de halálos, igazán cool figurát degradáltak le egy szellemi topronggyá vált elcseszett kentaur szintjére. Ezt már csak úgy tudnák menteni, hogy ez nem az igazi Darth Maul."
Tévedni emberi dolog, de isteni érzés, és bizony, nem csak eme egyetlen formával lehetett menteni a dolgot. A másik mentés az volt, hogy egy remek ívet leírva Darth Maul egy gyönyörű ívű változáson megy át, mind mentálisan, mind fizikálisan. Teljes valójában még egy csendes, kíméletlen gyilkos volt, aztán jött a trauma, és vagy ez, vagy a feltámasztásának mellékhatásaként szellemileg kissé visszazuhant. Akkori valója ezt remekül tükrözi. Maul ápolatlan, lefogyott, pók toldaléka pedig rozzant, alkatrészek esnek le róla és láthatóan ugyanolyan kaotikusan működik, mint a Nagyúr elméje.
Ezt követi a második fázis, melyben Talzin rendbe rakja Mault, így az részben visszatér ep1-es önmagához, annyi különbséggel, hogy dühe sokkal erőteljesebben dominál, és ezúttal egyetlen emberre, Obi-Wan Kenobira összpontosul. A bosszú és pusztítás mindenek fölött és ehhez a jellemhez megfelelő pótlékot kapott: egy állati fémlábat, ami önmagában is félelmetes, és még a magasságát is alaposan megnöveli. Gyorssá, erőteljessé válik, egy igazi állattá. Ez ep1-es jellemének abszolút kiteljesedése, de nem végállomása. Már ekkor megcsillan sütnivalója, hiszen miután kicsúszik karmai közül Obi-Wan, rájön, hogy ez a tornádó módszer nem járható hosszú távon. Meg is kezdődik a változás, az 5x01 Revivalban már egy sokkal megfontoltabb, de még mindig agresszív, inkább indulatból, mint ésszel cselekedő Mault látunk. Lényegében visszatértünk az ep1-hez, annyi különbséggel, hogy ezúttal kontrolálatlan. Nincs Darth Sidious – rá is döbben, hogy immár ő a mester –, aki megmutatná neki az irányt, ezúttal magának kell azt kitalálnia, és első próbálkozása bizony nem sikerül. De a tanulópénz megérte, és ez bizony teljes változást idéz elő benne. Visszakapja emberi formáját, ruhát ölt, állatias kinézete és magatartása immár csak szarvaiban, szemében és tetoválásaiban mutatkozik be. Magatartása megfontolt, nem cselekszik, hagyja, hogy Opress dolgozzon – ahogy Sidious is mindig rá hagyta a piszkos munkát – és bizony tervezget. Darth Maul kiteljesedett és most már bizony nem lóg ki Sidious, Tyranus és Vader mögül. Ez a Maul, ha nem is olyan megnyerő mód, mint Tyranus, képes lett volna elvezetni a Konföderációt, és bizony, komoly fejfájást okozhatott volna Sidiousnak, ha eljön a mesterváltás ideje. Egy gyönyörű jellemi és fizikai átváltozásnak lehettünk szemtanúi, ami a sorozat keretei között (húsz perc és lényegében három év történetét meséli el) bizony kifejezetten jól adagolt, lassú folyamat. Minden egyes epizód Maul egyik változását ragadja meg és mutatja be. Ebben az epizódban kiteljesedett és beilleszkedett, és most, ha majd visszanézzük az ep1-et, és Maul megjelenik a hologramon, már tudjuk: igen, ez a fickó nem csak király, de egy olyan Sith Nagyúr, akivel komolyan számolni kell. Lehetséges, hogy ez csak pillanatnyi fellángolás, de nálam Maul ezzel a fejlődéssel letaszította a trónjáról Sidioust, aki (természetesen érthető okokból) hat részen át maradt ugyanaz.
Na de nézzük az epizód többi részét. Végre elérkezett Satine bukása. Kicsit talán durva lehet ezt olvasni, hogy „végre,” de én igencsak reménykedtem ebben és számoltam vele, mint lehetőség. Sajnos a pacifizmus egy olyan ideáll, amit se a mi, se a Star Wars világában nem lehet elérni, pláne nem akkor, amikor az egész Galaxis háborúban áll. Pláne nem úgy, ahogy Satine ezt kigondolta. Obi-Wan korábban jól mondta, a nő már-már megszállottja ennek a békének. Amikor egyszerű droidokra is csak kábító fegyverrel lövöldözik, ott valami nem kerek az elmében. Természetszerűleg nem lehet fellépni olyanokkal szemben békésen, akik hódítani vagy terrorizálni érkeznek (és ezt Maul nagyon jól meglátta). Satine tehát egy megszállott, emiatt gyenge uralkodó volt. Ha végignézzük a Mandalore epizódokat, végig azt látni, hogy Satine csak azért őrizhette meg ilyen sokáig a hatalmát, mert olyanok segítették, mint Obi-Wan, Amidala és Ahsoka, csupa olyan emberek, akik bár preferálják a békét, de nem haboznak agresszívabb módszerekkel harcolni érte. Amidala remek példa lehetne Satine előtt, hogy meddig lehet az ember pacifista. Lehet, hogy Skywalkerné fiatalabb, de lenne mit tanulnia a Mandalore hercegnőjének tőle.
Bukása tehát várható volt, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ez a 3x05 Corruption és 3x06 The Academy következményeként fog manifesztálódni. Azok az epizódok anno nem igazán jöttek be, és ahogy ott hagytuk, úgy véltem, ezzel le is van tudva a mandi nép sanyarú sorsa, tovább élnek vígan a nagy békében. Erre – komoly meglepetésemre – megjelenik Almec és remekül beolvas Satine-nak. És igaza volt, annak ellenére, hogy egy csúszómászó és nem (csak) Mandalore jólétéért, hanem a sajátjáért üzletelt a feketepiacon. Ki tudja mennyire lehet igaz az, amit Almec mondott, hogy az ő üzelmeinek köszönhető Satine ideáljainak népszerűsége. Elvégre ideákkal, meg hittel nem lehet jól lakni, és ha Almec nem nyúl fekete készletekhez (amivel alapvetően nem lett volna baj, ha a termékek nem okoznak járványt), Satine sosem jut el idáig (mint ahogy ha nincs a fénykardokat forgató Obi-Wan és Anakin és a felfegyverzett klón egység, akkor a Halálőrség már rég leváltotta volna Satine-t) vagy egy idő után a nép maga elégeli meg. (Ezen a ponton mondjuk lehet érdemes lett volna még egy olyan Mandalore epizód, ami bemutatja, hogy a nép tényleg kezd megtörni Almec távozása után.)
S akkor itt a Halálőrség, közelebbről Pre Vizsla. A régi ideák követője, a nagy harcos, és az ostoba stratéga. Lássuk be, Vizsla sosem volt egy zseni, először Darth Tyranus segítségével próbált meg hatalomra jutni, és mily meglepő, miután elcseszte a dolgot, pofára esett. Most meg Darth Maul segedelmével igyekezett feltörni, csodák csodájára, megint koppant a feje (ezúttal szó szerint), miután elcseszte. Mert Vizslának ugye hátba kellett támadnia Mault, csak azzal nem számolt, hogy ezt Maul már beépítette a tervébe. Mert ugye mennyi ideig is tellett volna Maulnak kimenekülnie Vizsla fogságából? Na, pontosan annyi ideig, amennyibe telt neki. Eleve úgy indult neki az öcsikéjével, hogy majd a hatalomátvétel úgyis előhoz egy Vizslánál barátságosabb arcot. Készült az árulásra is, szóval ezután nem valószínű, hogy olyan könnyű lett volna elfogni, ha ellenkezett volna. De – és itt megint megmutatkozik, mennyire megváltozott – ő hagyta magát, elvégre úgyis be kell mennie a börtönbe, hogy új reklámarcot találjon magának. Hát hagyta, hogy vigyék. Egy percig sem ült tovább odabenn a szükségesnél, épp csak pihent egy kicsit, átgondolta a következő lépéseket, aztán mehetett a túra. Aztán jöhetett a párbaj.
A párbaj, ami eddig a TCW legkidolgozottabb párbaja volt. Már-már olyan volt, mintha élő emberek vívták. Igen lendületes és eltűnt belőle az a korábbi szögletesség. Nagyszerűen nézett ki, pláne azzal a bevilágítással. Korábban is próbálkoztak vele, de most a fejlettebb animációnak hála sokkal jobban kivehető például, hogy a trón előtti rész árnyékba borul, viszont a trón fényben van. De az se semmi képi megvalósítás, hogy Almec beszédekor már alkonyodik, majd a végén Maul az árnyékba dől vissza. Mandalore sötétségbe zuhan, és Maul a valódi uralkodó, aki az árnyékban rejtőzik. Ilyen képi utalások leginkább csak a filmekben voltak. De ugyanilyen szimbolikus amit Ody is megjegyzett, hogy Maul és Vizsla párbaja alatt a háttérben több ízben is látható Satine képe, ráadásul egy kicsit deformált, bánatos arccal. A letaszított néz le rájuk, figyeli, hogyan marakodnak ellenségei a trónjáért.
Még egy apró dicséret a látványra: amikor Savage kirobbantja a cella üvegét és kilépnek, a fényben üvegszemcsék láthatók, ahogy por módjára repülnek. Briliáns! Ilyesmivel szöszölnek, amikor a hiánya fel sem tűnne, de a megléte pluszt ad. Pedig hát, csak üvegszemcsék.
Talán egyetlen negatívumot tudnék megemlíteni, ám ez sem valami hatalmas dolog. Az elején a gengszterek terrorizálása és a Halálőrség rendcsinálása alatt úgy vágták meg a jeleneteket, hogy egymást váltsák a nappali és éjszakai képek, jelezve, hogy mindez napok alatt zajlik le. Ami teljesen jó, azt leszámítva, hogy így úgy tűnik, mintha Savage-k napokig lettek volna a bankban, a kiskatona által hívott erősítés meg addig odakünn dekkolt.
No, most már rövidre fogom, ez egy remek epizód volt. Várom a folytatást. Ugyan kár, hogy egy fontos dologról már tudok (amiért így visszanézve még bosszúsabb vagyok), de remélem, lesz még olyan meglepetésben részem, mint ebben az epizódban volt.
