Donát

Egyetértek veled, szóról szóra ezt akartam írni. Baromi jó epizód volt!

Érdekes, pedig több jó zene is rémlik eddig az évadból.

Ne hozzám igazodjatok, amikor a többieknek jó, akkor legyen.

Isten éltessen sokáig!

Jó kis rész volt! Baromi hangulatos tájak és zene és az ásvány is jól nézett ki nagyon. Amikor meneteltek a semmiben kicsit Abafar érzésem volt, pláne, mikor megjelentek az állatok. Illetve tetszett az Oroszlánkirály kikacsintás is a szurdokban. Annak is örülök, hogy nem lendültek túl olyan könnyen Echo kiválásán, legalábbis Omega abszolút nem. És sikerült egy kicsit tisztázni azt is, hogy ők tényleg egy család, csak Tech máshogy dolgozza fel a dolgokat, mint Omega. Cid pedig... hát hogy mondjam finoman, nem szívesen bíznám rá az életem. Amúgy a BB sem volt túl elmés, azzal kellett volna nyitni, hogy van náluk egy rakat Ipszium és találtak egy új bányát. Úgy repült volna hozzájuk Cid, mint a kisangyal. Kíváncsi leszek, hogy szerzik vissza a hajójukat. Mert visszaszerzik... ugye?

+18-as!!!

Mivel tud egysmást pl. Tarkinról, én azt várom, hogy ki fogják nyírni.

Rendben.

Nagy kérdés mi lett volna Benből Palpatine ármánykodása nélkül. Mert ez a faktor hála égnek már kilőve. Azért szerintem Luke hibája után a Snoke vonal is kellett ahhoz, hogy Kylo ilyen formában létrejöjjön.

Valaki nézi még rajtam kívül a Super Bowlt? Nektek nem megy el időről-időre az adás? A rohadt Digi épp most akarja bemondani az unalmast.

Világos, csak kicsit érdekes, hogy letudjuk annyival, hogy ugyanaz a véleménye, mint neked. Nem úgy tűnik, hogy másról van szó, mert nem olyan reakciót nyomott rá, mint te. Plusz ha már rányom a pirosra akkor ugyan fejtse már ki mit gondol. A "tetszik"-et ritkábban kell kifejteni, mert ha ugyanazt gondoljuk, felesleges mégegyszer leírni. De ha valaki ellentétes véleményen van, akkor fejtse ki, hiszen pont ez lenne ennek a helynek a lényege, hogy megvitassuk a dolgot.

Akkor hogy lehet, hogy tőled egy "tetszik" jött az írásomra, tőle meg egy "nem értek egyet"?

B@ssza meg. Ez nagyot ütött.

Csak az baromi nem fair ám, hogy írok egy csomót, kifejtem, valaki meg magyarázat nélkül ráböfög egy pirosat.

@Frenkie bácsi ne a pirosakat nyomogasd, hanem írd le, hogy mivel nem értesz egyet. Ennek mi értelme, hogy minden hozzászólásra nyomsz egy "nem értek egyet"-et, de közben nem írod le a saját véleményed?

Még nem láttam, de már alig várom!

Igazából ez a jóság, amire Padmé is utalt, és amire a visszaállása is épült, ez nem más, mint a szeretteihez való ragaszkodás. A jedik ezt aligha sorolták a jó tulajdonságok közé, de Sithként ez egy kétélű penge volt: egyfelől sebezhetővé tette őt Palpatine felé, másfelől viszont épp ebben a tulajdonságában rejlett egy halovány remény, hogy még szembefordítható a Sith mesterével. Egyetlen gond volt csupán: úgy tűnt, hogy Vadernek nem maradt olyan szerette, aki előhívná ezt a különleges tulajdonságát. Láthatóan Obi-wan és Ahsoka ehhez kevés volt. Csak Padmé és a közvetlen leszármazottak jöhettek szóba. Amikor Luke megjelenik, és Vader kideríti, hogy ki is ő, a tulajdonság elkezd benne dolgozni. Hatalmas elánnal próbálja megtalálni a fiát, hogy a saját oldalára állítsa, de első sorban csak önző okból. "Uraljuk ketten a galaxist, mint apa és fia." Amikor Luke nem áll kötélnek, és elutasítja a hatalmat és az átállást, egyből hatással lesz Vader tetteire. Onnantól, hogy elmondhatta a fiúnak az igazságot és felkínálhatta neki az esélyt, hogy csatlakozzon hozzá, Vader az elutasítás hatására lelassít. Talán elgondolkodik, hogy Luke épp úgy az ő fia, mint ahogy Padméé is. Talán kicsit saját magát is látja a karját vesztett fiatalban, akit egy apafigura / mentor a hatalom révén csábítgat a sötét oldalra. És ekkor akaratlanul is felkavarodik a múlt, és kontextusba kerül az aktuális helyzete, amin addig nem is töprengett talán, mert nem is volt értelme: Luke megjelenéséig Palpatine-on kívül nincs senkije így felesleges vizsgálódni, hogy vajon megérte-e ez az út. Az egyetlen embert szolgálja, amihez még köti valami, és emellett Vader rendkívüli hatalommal bír. Neki ennyi egészen addig elég, hogy rájön, hogy van egy fia. Utána viszont valahol legbelül elkezdődik a tépelődés: vajon tényleg jól döntött anno? Vajon megmenthette-e volna Padmét valahogy, és leélhetett volna egy normális életet Luke-kal? Vajon mi vár rá, ha Palpatine megkaparintja Luke-ot? Őt is lecseréli, mint Dookut? Vagy esetleg ő maga meg tudja győzni a fiát, hogy öljék meg Palpatine-t és a különleges kötelékük révén uralják az egész galaxist? Vader különleges jellemvonása, a szeretteihez való kötődése, dolgozni kezd. Nem akarja megölni Luke-ot, kibúvókat keres, csak ne kelljen megtennie. A párbaj kezdetén sem feltétlenül ad bele mindent a harcba a Bespinen, tesztelgeti a fiút anélkül, hogy komolyabb kárt okozna benne. Aztán Luke megsebzi, Vader bedühödik és levágja a kezét. Az a bizonyos "jóság" amiről Padmé beszél, itt még mérsékelten van jelen. A lényeg most is Vaderről szól: Ő nem akarja, hogy meghaljon a fia, Ő akar uralkodni vele, Ő akarja megölni az Uralkodót, Luke-nak pedig alighanem egy olyan "báb" szerepet szán, mint amilyen Padméra is várt volna, ha asszisztál Anakin Sith-té válásához és "nem fordul ellene", (ahogy Anakin interpretálta a mustafari beszélgetésüket). Szóval itt szimplán az önös érdekből indukált ragaszkodás dolgozik Vaderben, ugyanaz, ami a sötét oldalra sodorta az Episode III-ban is. Elérkezünk a VI. részhez. Vader először a Sidious féle úttal próbálkozik: felkínálni egy szerettének a védelmét (Leiáét), ha Luke átáll. Lényegében erről szól Leia megfenyegetése. Tudja jól, hogy Luke az ő fia, és épp ezért a kizökkentés működni fog. És működik is. Luke épp úgy a sötét oldal kapujához érkezik, mint ahogy Vader is tette a III. részben amikor kijelentette, hogy Palpatine-ra "szüksége van". De aztán, valami váratlan dolog történik. Egy Skywalker, Anakin fia, képes elutasítani a hatalmat, az életet, a szerettei megvédését azért, hogy cserébe Jedi maradhasson. Egyszóval Luke megteszi azt, amire Anakin képtelen volt. És mivel Anakin folyamatosan látja a hasonlóságot a saját életútja és Luke életútja között, a saját döntései és Luke döntései között, végre valahára felfogja, hogy hol szúrta el. Végre rájön, hogy a szeretteihez nem úgy kell ragaszkodni, ahogy ő tette évtizedekkel korábban: nem a haláltól kell megóvni őket, hanem amíg él, addig hinnie kell bennük, és védelmezni kell őket akár a saját élete árán is. Ezt teszi Luke, amikor nem öli meg Vadert és eldobja a kardot. És ezt teszi Vader is, amikor megtanulja a leckét, és nem önzőségből, hanem annak a feltétel nélküli szeretetnek a viszonzásaként, amit Luke tanúsít iránta, megvédi a fiát és a saját élete árán ledobja az Uralkodót az aknába. És ez az ugyanaz a feltétel nélküli szeretet, ami minden Jedinek igaz erénye (Anakin maga mondja az EpII-ben). És ekkor, végre megjelenik az a jóság, amiről Padmé beszél. Ami a birtoklási vágyból, a ragaszkodásból szökkent szárba, de épp a saját fia által Anakin jobb emberré tudott válni, és így - és csak így! - megmenthette Luke-ot. Nem azért, mert Ő szeretné, hogy Luke éljen, hanem azért, mert Luke szerette volna, hogy ő éljen és ragaszkodott ahhoz a - Dzséjt által jól leírt - eszményi ideához, amit az apjáról kialakított a szívében. Ezért rezonál mesterien az EpVI vége a PT-vel, mert bemutatja, hogy Anakin hogy tudta megugrani azt az utolsó lépcsőt, ami a sorsa beteljesítéséhez kellett.

A Klónháború felnyitotta a szemét Kit Fistonak.

Uhh, annyira jó ez a jelenet. Eleve az, hogy 40 év távlatából is ilyen különböző értelmezéseket enged, mint a fentebbi eszmecsere, már mutatja az erejét. Én sajnálatot és szánakozást érzek valahányszor megnézem ezt a részt, a sajnálatot elsősorban Luke szemén keresztül, a szanakozast pedig minz néző. Elfeledni azt a sok rémtettet aligha lehet, semmissé tenni pláne, viszont Vader egy fantasztikus karakter pályát írt le a szeretteihez való ragaszkodás miatt. És lényegében Vader sem akar úgy tenni, mintha ezzel minden rendben lenne: bár Luke megmentette, és igaza volt, a bizonyítás arra vonatkozott, hogy Vaderben maradt még jóság és az Uralkodó nem irtotta még ki egészen, nem pedig arra, hogy Vader/Anakin egy jó ember lenne. Luke abban segíthetett végül hogy Vader méltósággal halhasson meg, és egy nagy vargabetűt követően csak beteljesítse a sorsát. Ez összejött, ezért is kapja meg a szellemalakot a végén.

Nagyon tetszett az írásod, Wilde, erre reagálnék még külön. Egyrészt, Palpatine olyan mesteri, hogy valószínűleg még a Szenátus feloszlatását is úgy adta elő a Szenátoroknak, hogy "Uraim, milyen régóta szeretnék kipihenni a szenátori munka nyűgös fáradalmait! Eljött az idő, mindenkit hosszú szabadságra küldök, amikor a Szenátust ezer évig tartó renoválási munkák miatt feloszlatom!" A másik, hogy Rampart és Dooku feláldozása között volt egy (nem is olyan) kis hasonlóság, ez nekem nagyon tetszett. Palpi nem először és nem utoljára áldoz fel egy sakkbábut:

Baromi hangulatos!

Úristen de jó volt! Megint kaptunk egy zseniális húzást Palpatine-tól, aki továbbra is úgy csavarja az ujja köré a Szenátust, ahogy akarja. Simán feláldozta Rampartot, naná, és egy huszárvágással a saját javára fordította a felhozott bizonyítékokat. A klónok képesek a sajátjaikat is lebombázni, nem tudnak ellent mondani a parancsnak még akkor sem, ha az megkérdőjelezhető = veszély a galaxisra nézve. Persze amikor a Jediket nyírták ki, akkor nem volt gond, hiszen ők bizonyított árulók voltak. Mesteri az öreg. Az a sötét ármány, ami felemelkedett a Szenátus közepén és elnémította a Szenátorokat, letörölve a bizonyítékot is a terem közepéről... mesterien megkomponált jelenet, kiváló EpIII-as zenével. Igazi prequel feeling volt! A beszédről már nem is beszélve... beleborzongtam. Echo pedig különvált. Annyira nem bánom, kicsit kilógott a Bad Batch tagjai közül, Rex mellett jobb helye lesz. És akkor néhány vizuális utalás. Milyen fura lehet a klónoknak ilyen droidokkal dolgozni a klón háborút követően: Chuchi szenátor arcára pedig rá van írva ennél a jelentnél, hogy pont az ilyenek miatt küzd a klónokért, hiszen ők is emberek, telis tele érzésekkel: