Donát

2. fejezet TAKODANA AKKOR Trish hallotta az ajtó nyílását, épp csak képtelen volt reagálni rá. A kényelmetlen érzés a hasa alatt ráébresztette, hogy minden bizonnyal a földön fekszik, így sejtette, hogy a kora reggeli látogató számára a helyzet kissé kellemetlen lesz. Vagy épp saját magának. Nézőpont kérdése ugyebár. - Kelj fel, kölyök! A hang erélyes volt, mégis kedves és lágy. Egy női hang volt, ám mélyebb a legtöbb Trish által ismert női hangnál. A hangsúly nem volt türelmetlen vagy sürgető, Trish ugyanakkor késztetést érzett, hogy azonnal felpattanjon a hallatára. Csakhogy a feje szét akart esni. Trish ezért első lépésként beérte azzal is, hogy valahogy rávette magát, hogy kinyissa a szemét. Egy sötét, gyapjas csizma és egy bő nadrág látványa fogadta aktuális szemmagasságában. - Tegnap jó sokat ittál, az már igaz, de kelj fel, mert már lassan esteledik. Ez minden bizonnyal erőteljes túlzás lehetett. Annak kellett lennie, mert Trish esküdni mert volna rá, hogy még csak reggel van. Nagy nehezen a hasa alá húzta a lábát és felült a földön. Hunyorogva felnézett a jövevényre, bár a hangja alapján már pontosan tudta, hogy kivel van dolga. Egy alacsony, barna bőrű lény állt előtte, arcán különleges, ezüst színű szemüveggel. A vendéglátója, Maz Kanata volt az. - Bocs Maz… A tegnap este kicsit durvára sikerült. - Ne szabadkozz, kölyök, ha nálam iszol, enyém a profit – válaszolta kedélyesen Maz. – És ha már pénz… a szobát sem ingyen kapod, úgyhogy ideje lenne törlesztened valamit, nem gondolod? Trish feltápászkodott és felült az ágyára. A nem túl széles priccs jobb választás lett volna a tivornya utáni alvásra, igaz nem sokkal. A nő szórakozottan végighordozta a tekintetét a hideg kőfalak szegélyezte szobán, majd széttárta a karjait. - Azt hittem, baráti szívességből vagyok a vendéged. - Tévedés – javította ki Maz. – Baráti szívességből jutányos áron kivehettél nálam egy szobát. De fizetned attól még kell. Ez nem holmi Jedi enklávé. És ne nézz így rám azokkal a sötétbarna szemeiddel! Trish bosszúsan elkapta a tekintetét. Gyorsan átkutatta a fekete ujjasa (ami ezúttal pizsamául is szolgált) és a bőrnadrágja zsebeit, de amit talált bennük, az nem töltötte el túlzott örömmel. Alighanem hatalmas túlzásokba eshetett az éjjel, amelynek csalhatatlan jele volt, hogy semmire sem emlékezett az egészből. - Úgy fest, levagyok égve – ismerte be lemondóan. - Úgy fest, munkára van szükséged – vágta rá Maz, aki kapva kapott a vallomáson. – A kocsmámban akad két rejtélyes idegen, akik épp fuvart keresnek az Onderonra. - Te végig erre játszottál, nem igaz? Trish saját hangjából némi meglepődést hallott ki, bár maga sem értette, hogy miért. Rég tudta, hogy az idős nő épp annyira ravasz, mint amennyire bölcs. És Maz Kanata volt az egyik legbölcsebb élőlény, akit ismert. Maz kuncogott. - Hát nem is szobaszervíznek jöttem. Na fogd munkára azokat a szép kis izmaidat, és kapd össze magad gyorsan, mert nincs lelombozóbb egy másnapos csempésznél. Trish felháborodottan felvonta a szemöldökét. - Hééé! Nem csempész. Fuvarozó. - Ha te mondod… – legyintett Maz, majd kilépett a folyosóra. – Mellesleg… itt van az informátorod is. Az a jó képű fickó, csillogó zöld tekintettel. - Felőlem akár vuki is lehetne – jegyezte meg szárazon Trish. – Nem a kinézete számít. - Vukiként még sármosabb lenne, az már igaz – helyeselt kacéran Maz. Trishnek eltartott egy jó negyedórába, mire sikerült annyira összeszednie magát, hogy kilépjen a szobaajtón. Maz Kanata kastélyának folyosói sötétek voltak és porosak, és mindenhol átható dohszag terjengett. Mindez nem volt meglepő, hiszen az erődítmény már olyan idős volt, – hanem idősebb – mint Maz maga, tehát ősöreg. A félhomályos átjárókban volt valami hátborzongató, amitől felállt Trish hátán a szőr, valahányszor csak járt-kelt bennük. Másrészről viszont, sehol máshol nem tudott volna ilyen kedvező áron szobát bérelni ennyire közel a „munkahelyéhez”. Maz kastélyban lévő csehója volt ugyanis a legközelebbi dolog ahhoz, amit Trish a munkahelyének hívhatott, már persze leszámítva a nőtől kölcsönzött hajót, az Epoch Swiftet. A Mazzal köttetett külön kis alkujuk mindkettejüknek kapóra jött: Trishnek munka kellett, és szeretett repülni, Maz pedig számolatlanul hajtotta fel a fuvarra vágyó kuncsaftokat a kocsmában. Mivel a kocsmatulajdonos már finoman szólva sem lelkesedett az állandó utazásért, az Epoch Swift rendszerint kihasználatlanul porosodott a kastély emeleti magánhangárjában, így az ügyleten lényegében mindenki nyert. Trish karbantartotta a hajót, fuvarozta a megbízókat és volt hol laknia, míg Maz úgy tett szert némi extra profitra, hogy a kisujját se kellett mozdítania érte. Persze Trish pontosan tudta, hogy Maz nem bízná rá akárkire az Epoch Swiftet, de megtiszteltetés ide vagy oda, hosszabb távon mindenképpen egy saját csillaghajóról álmodozott, és a lehetőségről, hogy a saját kedve szerint járja be a galaxist. Trish lebaktatott a csigalépcsőn, és egy ládákkal telezsúfolt, kisméretű helyiségben találta magát. A nő rutinszerűen megkocogtatott egy benyomódott téglát a szoba egyik falán. Hirtelen egy apró rejtekajtó tárult fel előtte, amely egyenesen Maz csehójának egyik hátsó termébe vezetett. Csak azok ismerhették ezt a bejáratot, akik Maz szállóvendégeinek mondhatták magukat, tehát nem túl sokan. A nő belépett a tágas terembe, és egyből megcsapta a fülét a kocsma aktuális zenekarának egyik népszerű nótája. A helyiségben tucatnyi vendég beszélgetett, kártyázott vagy épp kötött üzletet egymással. Az üresen kongó termek és folyosók után az inger cunami felért egy kínzással a még mindig másnapos nő számára. Legszívesebben visszafordult volna a folyosóra, de tudta, hogy szüksége van a munkára, így erőt vett magán, és keresztül vágott a többnyire delíriumos tömegen. Különféle egzotikus alakok egész garmadája szállta meg aznap este a kastélyt, de Trish nem talált ebben semmi kivetnivalót. Maz fogadója rendszerint így nézett ki egy átlagos estén. A kastély falain belül számtalan szolgáltatást vehettek igénybe a megfáradt utazók, legyen szó szórakozásról, anyagi kölcsönről, vagy épp szervízelésről. Ehhez mindössze egyetlen szabályt kellett betartaniuk: tilos volt balhézni. Trish elhaladt az egyik sötétebb sarok mellett, ahol épp néhány erősen ittas bothan és két trandoshan szabakkozott nagy tétben. A nő szívesen beült volna közéjük – nem is feltétlenül a játék miatt, hanem mert az ilyen asztalok mellett lehetett elcsípni a legérdekesebb történeteket és pletykákat, amelyekkel később akár ő maga is seftelhetett az informátoraival vagy épp magával Mazzel. Most azonban pénze és ideje sem volt ilyesmire, így céltudatosan elhaladt a kártyázók mellett, és egyenesen Maz asztala felé vette az irányt. Egy meglepően józannak tűnő Ithori mindenképpen meg akarta hívni egy italra, amit Trish kedvesen, de erélyesen visszautasított, miközben a feje még mindig hasogatott a milliónyi behatástól. Hosszú óráknak tűnő percek után végre elérte Maz törzshelyét, egy hatalmas gyümölcsöstálaktól roskadozó fémasztalt, amit kényelmes, párnázott fotelek vettek körül. Maz alighanem azzal a két alakkal tárgyalt épp, akiket már korábban említett Trishnek. A nő alaposan szemügyre vette a duót. Az egyikük, egy csuklyás férfi, türelmetlenül dobolt az asztalon, miközben sötét szemeivel a többi vendéget pásztázta. A férfi egy szót sem szólt, az alkudozást a társa, egy négyszemű aqualish vezette. Az ő kezei nem látszottak, alighanem csupazseb, narancssárga ujjasába rejtette őket. Tekintetével feszülten Mazt figyelte. - Áh, uraim, íme az említett pilóta! – szólt fennhangon a csehó tulajdonosa, miközben szívélyes mozdulatokkal az asztalához invitálta Trisht. – Amint megegyezünk az árban, a rendelkezésükre bocsátom a hölgyet, aki szerénytelenül mondhatom, a galaxis egyik legjobb pilótája, méltó személyzet a galaxis egyik legjobb hajójához. Trish nagy nehezen elfojtott egy mosolyt. Az egy dolog, hogy őt a galaxis egyik legjobb pilótájának nevezni már önmagában méretes ferdítés volt, de az Epoch Swiftre azt mondani, hogy a galaxis egyik legjobb hajója… nos, talán egy másik, kevésbé civilizált galaxisban akár igaz is lehetett volna eme apró hazugság. - Az árral van bajunk nem a hajóval vagy a pilótával – dörmögte az aqualish, az arcredőit húzogatva, ami a fajuknál alighanem az elégedetlenség jele volt. – Tízezer kredit egy fuvarért az Onderonra, nos, ez felettébb méltánytalan. - Maguknak nem egy fuvar kell – válaszolta kedélyesen Maz. – Nem csak egy fuvar. Különben minek jöttek volna hozzám. Ugyan, barátaim, mind tudjuk, hogy ami maguknak valójában kell, az a diszkrécióm! Maz jelentőségteljes pillantást vetett a csuklyásra, majd visszafordult az alkudozó aqualishhez. - Tettem én fel egyetlen kérdést is a rakománnyal kapcsolatban? Firtattam akár egyetlen gondolat erejéig is, hogy mi az a paca a barátja tunikájának az ujján, ami megjegyzem leginkább egy mon cala véréhez hasonlít? A csuklyás férfi idegesen mocorogni kezdett és a tunikájára sandított. Maz zavartalanul folytatta. - Én ugyan nem, egy szóval sem. Szóval nyugodjanak meg uraim, igyanak az én kontómra egy koréliai csapoltat, a hölgy pedig itt mindenfajta kérdés nélkül elviszi önöket az Onderonra, kerek tízezer kreditért. Az aqualish némi hezitálás után végül elfogadta az ajánlatot. - Magával aztán nem könnyű üzletet kötni – mondta kissé frusztráltan, inkább csak magának, ám a beígért, gőzölgő koréliai korsók látványára egyszerre megenyhült. Maz felállt és biccentett Trishnek, aki ebből tudta, hogy innentől övé a meló. - Hol a rakomány? Egy órán belül meg tudom kezdeni a berakodást. - Felejtse el a rakományt – ezt már nem az aqualish mondta, hanem a tunikáját törölgető csuklyás férfi. A hangja idegesen pattogott, de roppant határozottnak tűnt. – Minket kell elvinnie az Onderonra. És csak minket. Trish fejében szöget ütött egy gondolat. - Hogy érti azt, hogy… – a kérdést nem tudta befejezni, mert ekkor két trandoshan lépett az asztalukhoz. Trish felismerte őket, pár perce még javában kártyáztak a szabakk asztalnál. A magasabbik hüllőfejű lény sziszegő hangon az aqualishhoz fordult. - Sssikerült fuvart találnotok? A csuklyás egyetlen pillantásával elnémította Trisht. Ujjai továbbra is vadul doboltak Maz asztalának fémes felszínén. - Egyelőre nem – válaszolt az aqualish higgadtan. – De talán hamarosan. - Ki ezzz a nő? – kérdezte a trandó, ezúttal Trishre mutatva. Hát ez varázslatosan alakul, gondolta Trish, miközben próbált valami kézenfekvő hazugsággal előállni. Aztán eszébe jutott, hogy ez nem az ő gondja, így inkább némán kivárt. Az aqualish hamarosan elő is állt egy mesével. - Ő talán segíthet nekünk egy pilótát találni – mondta a lény, miközben idegesen fel-le mozgatta a száját elfedő agyarait. Trish gyorsan elraktározta, amit látott. – Kanata ajánlotta. - Hát akkor húzzzzatok bele – sziszegte a trandó és türelmetlenül a csuklyásra nézett. –Pocsék a lapjárássssunk – közölte, majd társával arrébb oldalgott a pult felé, talán, hogy búfelejtő frissítő után nézzenek. - Ha elbeszélgetnek Mazzel, bajba kerültök – figyelmeztette újdonsült útitársait Trish, miközben érdeklődve végignézett a pultnál összegyűlt társaságon. Hamarosan meg is találta, akit keresett. - Akkor gondoskodj róla, hogy ne tegyék – csattant fel a csuklyás. – Maz elmondta, hogy hol találjuk a hajót. 30 perc múlva legyél ott, indulásra készen. Trish bólintott, majd elindult a pult felé. Szerencsére Maz épp egy komolyabb eszmecserébe bonyolódott azzal az Ithorival, aki korábban Trisht akarta meghívni egy italra, így a trandóknak esélyük sem volt lebuktatni a megbízóit. Másfelől viszont, Trish nem is emiatt tartott a pulthoz. - Tudtad, hogy az aqualishok fel-le mozgatják az agyaraikat, amikor hazudnak? – szólt fennhangon, miközben letelepedett egy barna bőrdzsekis férfi mellé. Porro érdeklődve felvonta a szemöldökét miközben végignézett Trishen. Zöld szeme mohón megcsillant. - Ezért már fizetnem kell? - Mint mindig, hisz tudod: információt adunk, információt kapunk. Erről szól ez a kapcsolat. - Szólhatna többről is – válaszolta sokat sejtetően a férfi. - Szólhatna. De nem fog – zárta rövidre a témát Trish. – Tehát, mid van a számomra? - A szokásoson kívül? - A szokásoson kívül – hagyta helyben a nő. - Nem túl sok. Úgy hallottam, hogy az Onderonra tartasz – Trish elismerően biccentett. – Visszafelé tartsd távol magad a kashyyyki hiperűr útvonaltól. A nő érdeklődve csücsörített. - Kalózok? - Rosszabb. Egy koaxiumot szállító teherhajó felrobbant a hipertérben. A darabjai ezerfelé szóródtak. Egyik-másik levált rész még mindig a mélyűrben sodródhat. - Áucs! – Trisht kirázta a hideg a gondolattól, hogy mi történne, ha egy ilyen darab kisodorná a hajóját valahol a kalkulált hiperűrút kellős közepén. – Politika érdekel? Úgy hallottam, a Centristák immár hivatalosan is kiváltak az Új Köztársaságból és csatlakoztak az Első Rendhez. - Ha politikára vágyom, bekapcsolom a holonetet – dohogott Porro, egy unott fintorral az arcán. Trish nem akarta elhinni, de még ez is jól állt neki. – Ennél sokkal jobbal kell előállnod. - Mit szólsz ahhoz, hogy úgy pletykálják, az Első Rend kalózokat támogat a Jedha környékén? A férfi elgondolkodva előre dőlt. Trish, gondosan megválogatva a szavait, folytatta. - Három különböző forrásból is hallottam, hogy gyanútlan átutazókat támadtak meg TIE vadászokkal megerősített kalóz konvojok. - TIE vadászokkal? – horkant fel Porro. – Levitézlett, öreg birodalmi hajókkal? Ugye nem ez lenne a bizonyíték, hogy az Első Rend támogatja őket?! Trish kissé kivárt, hisz a legérdekesebb részét a sztorinak szándékosan a végére hagyta. A pincérdroid letett eléjük egy-egy ginnel teli poharat. Trish megvárta, amíg a droid hallótávolságon kívül ér, majd suttogva felfedte Porro előtt a lapjait. - Csakhogy ezek nem holmi leselejtezett birodalmi TIE-ok voltak, hanem újonnan gyártott hajók, olyan manőverezőképességgel, amitől még a te hullámos hajad is az égnek állna. És ez még nem minden. - A legjobbat mindig a végére tartogatod, nem igaz? – kérdezte cinikusan a férfi. Trish felnevetett, majd belekóstolt a ginbe. Aztán eszébe jutott, hogy nemsokára fuvarja lesz, így a maradékot inkább visszatette a pultra. - Mindenkinek kijár egy kis mókázás – felelte jókedvűen. – A forrásaim szerint a vadász… kétszemélyes volt. Porro csettintett a nyelvével. Fenékig kiitta a gint, majd felhörpintette Trish maradékát is. - Hééé… - Neked már úgy sem kell – jelentette ki a férfi szemtelenül. – Egy pilóta legyen csak józan. Tehát az Első Rend tovább terjeszkedik. De mit szólsz Te mindehhez? - Mit szólnék? – Trish szándékosan kerülte Porro tekintetét. – Nincs dolgom vele. - Ne feledd, hogy informátor vagyok. Attól, hogy te nem beszélsz a múltadról… Trish megjátszott gyanakvással méregetni kezdte Porrot. - Nincs miről beszélni… - Tudok egy és mást – ugratta a férfi. - Meghagylak ebben a hitedben – gúnyolódott Trish, majd rövidre zárta a témát. – Mennem kell, hamarosan hiányolni fog egy díszes társaság. A nő hátat fordított Porronak. A férfi utánanyúlt és megragadta a kezét. Trish szíve hirtelen hevesebben kezdett verni. - Már meg sem kérdezed? - Minek, hisz magadtól is kibököd, nem? – Trish szavai kissé durvábbnak hatottak, mint amilyennek szánta, de nem bánta a dolgot. - Azért csak rajta. A nő megadóan feltette a kezét. - Ahogy akarod… hallottál bármit is Brie Alcyonról? - Az égvilágon semmit – tárta szét a karjait a férfi. Trish megeresztett egy keserédes félmosolyt, majd biccentett Porronak, és sietős léptekkel elindult Maz magánhangárja felé.

Szervezői oddsok: Luke Skywalker: 90% Din Djarin: 10%

Szervezői oddsok: Qui.Gon Jinn: 20% Emperor Palpatine: 80%

Szervezői oddsok: Kylo Ren: 45% Anakin Skywalker: 55%

Boldog születésnapot @Nute Gunray!

Mennyire cuki. Már ilyen kicsiként a jótékonyság felé fordult, és nemcsak beszél róla, hanem tesz is értük.

Én vagyok az első, aki Hanra szavazott. Sebaj, Obi-Wan valószínűleg tényleg erősebb karakter, de az elmúlt években Mr. Solo (Han ) nagyon feljött nálam, főleg az EpVII-tel, de a saját filmje miatt is. Így rá megy most a voksom.

Köszi @Pildi! Igen, a hosszú leírások nem az én stílusom, talán nem is vagyok elég jó megfigyelő hozzá. Ma hozom a második fejezetet.

Indul az első negyeddöntő.

Nagyon köszönöm a tartalmas kritikát! Trish karaktere (kívül-belül) fokozatosan lesz adagolva, ami részben koncepció, viszont lehet még beleírok egy-két támpontot, hogy könnyebb legyen elképzelni a nőt. Erre, bevallom nem gondoltam, mert önző módon a saját gondolataimból indultam ki, ahol Trish szépen kirajzolódik.

Simán el tudom képzelni, hogy nála nem kell majd fizetni egy aláírásért a Celebrationön mert ott lesz a rajongók között.

Ez is egy csoda

Megcsaltál karvallyal, dodóval, mezei pacsirtával, ezt még elviselném, de hogy tehetted meg a legjobb barátnőmmel, pinttyel? Kettőnk között mindennek vége! Előzmény:

Átraktam @Darth Revan9.

Majd kiderül.

Emlékeztetőül, a hátralévő menetrend:

Köszi @Ody Mandrell, igen ez még csak a bemelegítés, ráadásul annak is csak az egyik fele, ugyanis két idősíkon fognak futni az események! Már nagyon izgatott vagyok. Neked is köszi @Rog! @kudar persze érthető, viszont azt el kell mondanom, hogy amennyire előrehaladtam, nem most fogunk a végére érni.

Ki jusson tovább? Luke Skywalker vs. Din Djarin

Ki jusson tovább? Qui-Gon Jinn vs. Emperor Palpatine

Ki jusson tovább? Kylo Ren vs. Anakin Skywalker

Ki jusson tovább? Han Solo vs. Obi-Wan Kenobi Szervezői odsdok: Han Solo: 30% Obi-Wan Kenobi: 70%

Ha elolvastátok, jöhetnek a visszajelzések. Tetszett? Ha igen miért, ha nem tetszett, akkor miért nem? A főhős szimpatikus vagy inkább antipatikus? Merre tart szerintetek a sztori? Stb. Mivel én már tudom merre fogunk haladni, jó lenne beindítani egy kis beszélgetést majd itt a karakterek és a történések körül.

Az első fejezetet mindenképpen egybe akartam berakni, a többit viszont majd szétdobom több napra, ha hosszúak, mint ez.

STAR WARS MÁSODIK ESÉLY 1. fejezet KAFRENE GYŰRŰ MOST - Engedje el a lányt! Trish gyomra összeszorult a hang hallatán. A forrása, egy magas, sötét tunikát viselő, fekete hajú férfi, a sikátor átellenes kijáratából figyelte őt és Ferrát. A kezében kibiztosított sugárvető nyomatékosította szándékai komolyságát. Trish tarkóján gyülekezni kezdtek az izzadtságcseppek. Bár szíve hevesen vert, de sikerült elrejteni az idegességét, és tökéletesen uralta a mozdulatait. Pontosan tudta mit akar elérni, egyedül a mikéntjében nem volt biztos. A fekete hajú férfi óvatosan közelebb lépett a sikátor szívében megbújó pároshoz. Trish szorosan maga mellé húzta Ferrát, majd lopva élesítette a csuklópántjában elrejtett három duracél vibropengét. Támadója rutinos volt, a mozdulat hatására lelassított, a sugárvetőjét pedig felemelte és egyenesen a nőre szegezte. - Ne tegyen próbára! – kiáltotta durva, kissé rekedtes hangon. A szavak visszhangozva verődtek le a sikátor egykor szebb napokat látott koszos falairól. Trish óvatosan körülnézett, hogy feltérképezze a mellékutcát közrefogó égbenyúló apartmanok széleit. Több idő kell, gondolta a fogait csikorgatva. Hiába minden palástolás, Ferra úgy tűnt, egyszerre megérezte a Trishben dúló feszültséget. Riadt arckifejezéssel közelebb bújt a nőhöz, és fokozta a kezének szorítását. Csöppnyi gyermek volt csupán, nyolcéves forma, és Trish pontosan tudta, hogy semmi keresnivalója sincs egy ehhez hasonló sikátorban. Hát még egy ehhez hasonló helyzetben. - Hallgatom az ajánlatát… - közölte a nő megjátszott érdeklődéssel a hangjában. Ferra felpillantott rá. Ha eddig riadtnak tűnt, most már egyenesen kétségbeesettnek látszott. Trish dühösen szűrte a levegőt a fogai között. Ha valahogy tudtára adhatná a kislánynak, hogy csak időt akar nyerni… - Az ajánlatom egyszerű – válaszolta a férfi további lépéseket megkockáztatva Trishék felé. – Engedje el a lányt… és szabadon távozhat. Trish gondolkodást színlelve kivárt. Megjátszott morfondírozásában kiszúrt egy szóba jöhető párkányt. Kissé magasan volt, de talán… - Megígéri, hogy nem esik baja a kislánynak? - Persze – válaszolta kimérten a közeledő férfi. Trish nagyjából ismerte a támadó fegyverének a hatótávolságát, így tudta, hogy már csak pár métert kell nyernie a támadónak, hogy könnyedén lepuffanthassa őt. - Készülj! – suttogta Ferrának, miközben finoman viszonozta a kislány kezének szorítását. – A párkány… – tette hozzá lágyan, szinte dallamosan, miközben továbbra is a közeledő férfira szegezte a tekintetét. Ferra bólintott. A sötét alak már csak pár lépésre volt attól a ponttól, ahol Trish szerette volna, hogy legyen. Őszintén remélte, hogy jól fog időzíteni. - Ne legyen hülye – morogta a férfi. – Nem kell meghalnia egy ismeretlenért… - És nem is fogok – válaszolta Trish, majd aktiválta a kék kezeslábasa zsebében lapuló detonátort. Egy kisebb robbanás hallatszott, a támadó pedig beleveszett a hirtelen felcsapó törmelék, por és füst ködös egyvelegébe. Trish áldotta az eszét, amiért a menekülés közben elhelyezte a csapdáját. A zűrzavart kihasználva aktiválta a csuklópántját, amely villámgyorsan kilőtt kettő bekészített vibropengét. A célpont azonban ezúttal nem a támadó, hanem a kiválasztott párkány feletti ablaküveg volt. A pengék keresztülfúrták magukat az üvegen. A darabok fülsértő csörömpöléssel hullottak az utcára. - Most! – kiáltotta Trish, majd felkapta Ferrát, és nekifutásból minden erejével a párkány felé taszította. A kislány ruganyosan megkapaszkodott a kiszögellésben, majd erőlködve behúzta magát az ablakon. Trish megkönnyebbülten biccentett neki. Sokáig azonban nem örülhetett, mert a korábbi detonáció kaotikus romjaiból vörös energianyalábok kezdtek záporozni egyenesen felé. - Dank farrik! – fakadt ki a nő, majd gyorsan bebukfencezett néhány tárolókonténer mögé. A menekülési terve még így is működhetett, de ismételten jól kellett időzítenie. Várt néhány másodpercet, amíg meg nem látta a közeledő férfi alakját a füstös levegőben. Ekkor előszedte a belsőzsebéből az utolsó villanógránátját, és – gondosan ügyelve rá, hogy ő maga másfelé nézzen – a támadó felé hajította. A húzás bevált. A férfit készületlenül érte az újabb robbanás, és ideiglenesen elvesztette a látását. Trish kihasználta az adódó alkalmat, elrohant a férfi mellett, és közben belevágta a harmadik bekészített vibropengéjét a megvakult fegyveres bal combjába. A férfi azonnal felordított a fájdalomtól, és a lábát markolászva elterült a földön. Trish ezután gyorsan felhúzta magát a keskeny párkányon és követte a kislányt. - Meghalt? Ferra az egyik sötétebb sarokban állt, az ablaktól csupán pár méterre. Koszos volt és poros, de ezen kívül a haja szála se görbült. Trish feltápászkodott és magához húzta a lányt. - Nem, csak megsebesült. De ne aggódj, egy ideig nem fog zaklatni téged – Trish félresöpört egy rakoncátlan szőke hajtincset a kislány homlokából, majd mélyen a szemébe nézett. – Nem hagyom, hogy bántson téged, oké? – Ferra ismét szorosan Trishhez bújt. A nő viszonozta az ölelést. Tudta, hogy tovább kell menniük, de adni akart a kislánynak néhány meghitt pillanatot. Pár másodperc ölelés után leguggolt Ferra mellé, hogy a fejük egymagasságban legyen, majd felvázolta neki a tervet. A kislány feszülten figyelt, majd a végén bólintott, hogy megértette. Mielőtt kiléptek volna a szürkületbe, Trish kikémlelt a ház utcafrontra néző ablakán. Nem látott odakint gyanús alakokat, sem bármi egyéb nyomát a korábbi csetepaténak. - Induljunk! – szólt a kislánynak, majd kézen fogva kilépett vele az utcára. Trish éberen felmérte a környék belátható részét, de még mindig csendesnek tűnt minden. A nő sejtette, hogy a sérült támadó és a társai nem lehetnek messze. – Erre! – mondta Ferrának, majd szapora léptekkel terelni kezdte őt a háztól minél messzebb. Ferra készséggel követte. Befordultak egy közeli sarkon, és belevetették magukat a Kafrene gyűrű lakosainak forgatagába. Alig, hogy maguk mögött hagyták a támadás helyszínét, a korábbi néptelen környék szinte pillanatok alatt nyüzsgő tömeggé duzzadt fel. Elhaladtak a városi aréna főlelátója mellett. A közelgő éjszaka egyre több kétes alakot csábított a fénypompás utcákra, Trish viszont kivételesen nem bánta. Minél többen veszik körül őket, annál könnyebb lesz elvegyülniük köztük, gondolta. A sötétedés miatt úgy tűnt, a hőmérséklet szinte minden lépésükre süllyed pár fokot. Trish érezte, hogy Ferra keze remegni kezd a hidegtől. A nő megállt és elővett egy apró hengert a zsebéből. - Ezzel most bekenem a nyakadat. Ne ijedj meg, egy kicsit lehet, hogy csípni fog. - Mi ez? – érdeklődött Ferra. - Nem fogsz tőle fázni. Ferra bizonytalanul elhúzódott. - De mégis mi ez? Trish vett egy nagy levegőt. Gyerekekkel bánni… na, ha valami, hát ez sosem volt az erőssége. - Tauntaun trutyi – válaszolta félig komolyan. – Kitágítja az ereidet és hirtelen majd meleged lesz. A kislány ismét közelebb lépett, és hagyta, hogy Trish bekenje vele a nyakát. - Már érzem is! Tényleg csíp egy picit – erősítette meg a kislány. Pár pillanat múlva a vacogása is alábbhagyott. Trish ismét leguggolt Ferra mellé. A kizárólag a saját ügyeikkel törődő járókelők gyors tempóban, bosszúsan kerülgetni kezdték őket a nyílt utcán. A nőt totálisan hidegen hagyta a frusztrációjuk. - Ferra, bíznod kell bennem. Tudom, hogy megrémültél, de hidd el, én csak segíteni szeretnék. Nem adnék neked olyasmit, amitől rosszabbul leszel. A kislány lesütötte a szemét és a cipőjét kezdte bámulni. - Akkor miért alkudoztál rólam azzal a férfival? Trish hirtelen megvilágosodott. Szóval ennek szól a bizalomhiány… - Csak időt akartam nyerni… Szükségünk volt egy tervre, és mivel szóba álltam vele, elég időt kaptunk, hogy el tudjunk menekülni a párkányon keresztül. Igaz? Ferra ismét Trishre emelte a tekintetét és bólintott. Határozottan bizakodóbbnak tűnt. - Néha nem az számít, hogy mit mondasz, csak az, hogy beszélj – összegezte Trish. A kislány jelezte, hogy érti. - Most, hogy ezt megbeszéltük, kövessük tovább a tervet! Trish továbbvezette a lányt az űrkikötő felé. Amikor már csak néhány percnyire voltak, előhúzta a rövid hatótávolságú komlinkjét. Őszintén remélte, hogy Zak nem épp valamelyik kocsmában tivornyázik jó szokásához híven. - Zak, hallasz? Zak? Vétel. Néhány másodpercnyi statikus zörej hallatszott az adóvevőből, majd egy férfi zengő baritonja szólt vissza. - Trish, hallgatlak, vétel. - Készítsd elő a Maze-t indulásra! Mindjárt odaérek – a nő hezitált egy pillanatra, majd hozzátette. – És Zak! Sietősen kell távoznunk. - Vettem, vége. Nem úgy tűnt, hogy az utolsó mondat kihozta volna Zaket a lelki nyugalmából, de Trish ezen már meg sem lepődött. Ahhoz ennél jóval több kellett. A nő időközben meglátta az űrkikötő ovális épületét a távolban. A több méter magas beléptetőkapuk előtt azonban kisebb tömeg gyűlt össze. Trishnek egyáltalán nem tetszett a dolog, így lassított a léptein és megpróbált kikukucskálni az előtte haladó rodiai válla fölött. Ez nem volt könnyű mutatvány a maga középmagas termetével, de nagy nehezen csak sikerült kiszúrnia egy bandába verődött niktó társaságot a kapuk körül. Trish hat vagy hét felfegyverzett alakot számolt össze. A társaság közepén egy idősebb, testesebb idegen karpereceit csattogtatva osztogatta a parancsokat; úgy tűnt, ő a vezér. Trish kimondottan pragmatikusnak gondolta magát, viszont egy doktrínához egész életében ragaszkodott: sosem hitt a véletlenekben. Épp ezért gyanakodva közelebb húzta magához Ferrát, és éberen folytatta a leskelődést. Amennyire látta, a banda legfőbb célja az űrkikötőbe érkező utazók ellenőrzése volt. A nő élt a gyanúperrel, hogy az egésznek valamilyen módon köze van a kislányhoz. Vagy ez, vagy égbekiáltó pechük van. Bár sok reményt nem fűzött a dologhoz, azért levette a nyakáról a rozsda színű kendőjét, és Ferra tejfölszőke haja köré tekerte. A kislány még mindig ugyanúgy nézett ki, mint előtte, de legalább a világos hajkorona nem vonta többé magára a figyelmet. - Látod azt a hatalmas táblát, tele zöld írással ott a távolban? – kérdezte a lányt, miközben a tömegtől körülbelül 45 fokkal balra lévő irányba mutatott. Ferra meresztette a szemét egy ideig, de aztán bólintott. – Ha azt mondom, hogy fuss, akkor abba az irányba fuss. Ha minden jól megy, ott leszek mögötted. Ha nem… Trish kivárt. Vajon felengedne-e Zak a Maze-re egy, a platformra váratlanul betoppanó, idegen kislányt? Erősen kétkedett benne. De talán javíthat az esélyeken… - Ha nem lennék mögötted, akkor rohanj keresztül azon a hosszú, barna falú folyosón, amíg meg nem látsz egy világosszürke színű csillaghajót. Ott lesz egy férfi, úgy hívják: Zak. Mondd meg neki, hogy üzenem, jövök neki egy kör Tevraki whiskyvel, ha elvisz téged a Takodanára. - Ki az a Zak? - Ferra, meg tudod jegyezni, amit mondtam? - Üzened, hogy jössz Zaknek egy kör Tevraki whiskyvel, ha elvisz engem a… Takodanára. Ferra kissé bizonytalan volt a bolygó nevében, de úgy tűnt, sikerült megjegyeznie az üzenetet. Trish bólintott. Remélte, hogy ennyi megteszi. A niktó csoport egyre közeledett. A nő szíve egyszerre a torkában kezdett dobogni. Átkozta magát, amiért hagyta, hogy belekeveredjen az egészbe, noha rég megfogadta, hogy hátat fordít a kalandoknak. Az egyik bandatag, egy világos bőrű niktó már az előttük ácsorgó rodiait méregette. Trish tenyere úgy izzadt, mintha csak egy fogatverseny rajtjelére várt volna. Gyorsan behúzta Ferrát a rodiai mögé és a saját, illetve a szomszédja testével próbálta takarni a bekötött fejű kislányt. Trish idegességében önkéntelenül megérintette a nyakában lógó medált. A niktó rászorított a fegyverére, majd összeszűkült szemmel méregetni kezdte a nőt, de úgy tűnt, Ferra egyelőre rejtve maradt előle. A rodiai ekkor zöld utat kapott, így Trish gyorsan pozíciót váltott, hogy fenntartsa a takarást. A niktó hörgött valamit a bajtársának, amit a nő nem tudott lefordítani, majd biccentett Trishnek is, hogy mehet. El se hitte, mekkora mázlijuk van. Gyorsan átslisszant az ellenőrzőponton, maga elé tolta Ferrát, hogy innentől hátulról takarja, de nyomban rájött, hogy hibázott. A niktók egy bandatagot hátrahagytak az ellenőrzőpont utánra, aki így páholyból figyelhette Trish egyszerű kis trükkjét. A nő szájából kicsusszant egy ízesebb szitokszó, közben pedig a bal combjához rögzített sugárvetőért kapott. A niktó, egy soványabb, redőzött homlokú példány, ugyanígy tett, de elkésett. Trish kiváló reflexei ezúttal is épp annyi előnyt adtak, amennyire szüksége volt. A vörös energianyaláb azonnal leterítette a bandatagot, de egyúttal nem várt figyelmet is irányított rájuk. - Ferra! Fuss! – ordította Trish, mire a kislány kérdés nélkül rohanni kezdett a megbeszélt irányba. Trish villámgyorsan megpördült a tengelye körül, és pontatlan lövések sokaságával fedezte a kislányt, miközben maga is a dokk felé hátrált. A nő tudta, hogy nem lesz elég ideje elérni a hajót. Ha Ferra elég okos, egyből átadja az üzenetét Zaknek és minden gond nélkül leléphetnek a gyűrűről. Hogy vele mi lesz, az már más lapra tartozik… A niktók időközben felocsúdtak a váratlan fenyegetés okozta sokkból, és szétszóródtak a rögtönzött ellenőrzőpontnál felállított plasztoid konténerek fedezékében. Pár másodperc kellett nekik csupán, hogy rendezzék a soraikat és viszonozzák Trish lövéseit. A dokk szürkés falain számos sugárnyaláb égette fekete folt éktelenkedett már Trish háta mögött. A nő bosszúsan gondolt a nemrég elhasznált utolsó villanógránátjára, ami most komoly segítséget jelenthetett volna. A sugárvetőjén kívül azonban más trükk nem maradt a tarsolyában, és a fegyver energiacellája is fogyóban volt. A jelenlegi tempójában, fedezék híján, csupán percek kérdése volt, hogy mikor lövik ki a niktók. Trish összeszorította a fogát, és egy utolsó intenzív zárótüzet követően megpördült a tengelye körül, majd teljes erejéből a hangár felé kezdett rohanni. Megkönnyebbülten látta, hogy Ferra már eltűnt a szeme elől, így minden bizonnyal elegendő időt nyert a kislánynak a meneküléshez. Legalább ő kijutott, suhant át az agyán, miközben a Maze felé sprintelt. Jól tudta, hogy az kisebb fajta csoda lenne, ha ilyen tiszta célpontként, fedezőtűz nélkül, nem találnák el. Legnagyobb meglepetésére azonban elérte a dokkfolyosó végét, és bár lövések zaját és léptek dobogását hallotta a nem túl messzi távolból, végre felbukkant előtte a Maze kissé zömök, szürke színű sziluettje. Zakatolt a vér a fülében az adrenalintól, de határozottan hallani vélte a csillaghajó fény alatti hajtóműveinek dübögését. A Maze minden pillanatban készen állt az elrugaszkodásra. Már csak pár méter választotta el a hajó rámpájától, amikor elfogyott a szerencséje. Az egyik, nyilvánvalóan a legjobb fizikai állapotban lévő niktó elérte a dokk bejáratát, és egy jól irányzott lövéssel eltalálta a nő jobb vádliját. Trish felordított a fájdalomtól és egy elegánsnak cseppet sem nevezhető bukfenc mutatvánnyal elhasalt a Maze rámpájának az alján. A vér ízét érezte a szájában. Dühében egy cifra káromkodás hagyta el az ajkait. Remélte, hogy Ferra nem hallja. A világosbőrű niktó, akit szemlátomást fűtött a bosszú, amiért átverték az ellenőrzőponton, kaján vigyorral közeledett a rámpa felé. Trish a fegyveréért nyúlt, de az túl messzire hevert tőle ahhoz, hogy elérhesse, egészen fent a Maze rámpájának tetején. Gyanította, hogy a bandatag kéjes élvezettel figyeli a vergődését. Hallotta, amint a niktó előre nyújtja a fegyverét. Nem voltak illúziói arról, hogy mi jön most. Trish megpróbált kiszorítani magából mindenfajta dühöt, félelmet és csalódottságot. Gondolni könnyebb volt, mint megtenni, de azért nem akarta megadni a kétségbeesése örömét a niktónak. Összeszorította a szemét, hogy ne lássa, ami ezután következik. Egy közeli lövés fülsértő hangja hallatszott, Trish pedig várta a szétáradó fájdalmat a testében. De az néhány pillanat után sem érkezett meg. Kinyitotta a szemét. A niktó meglepett arccal feküdt előtte a földön, élettelenül. A mellkasát egy ugyanolyan égésnyom díszítette, ami korábban a dokk szürkés falait is kicsipkézte. Trish értetlenül felnézett a Maze rámpájának teteje felé. A sugárvetője már nem feküdt a földön. A fegyver Ferra kezében volt, aki eltökélt arccal nézte az általa lelőtt niktó füstölgő hulláját.

Így végigbogarászva ezt a listát... rájöttem, hogy a karakter összegyűjtésnél totál elfedkeztünk Shmi Skywalkerről, aki nem is indult a játékban. Na majd legközelebb, felírtam a kimaradók közé.