Rog

Az első Ferrari és Rebel Moon részlet is megjelent. Plusz Snyder egyebek mellett a Star Wars és a Rebel Moon kapcsolatáról is beszélt egy kicsit.

Villeneuve egy sajtótájékoztatón elmondta hogy mit gondol a második és a harmadik részről. "A forgatókönyv már majdnem kész, de még nincs kész. Egy kis időbe fog telni… Van egy álmom egy harmadik film készítéséről… teljesen értelmes lenne számomra… Nem tudom, hogy pontosan mikor megyek vissza Arrakis-ra. Lehet hogy előtte teszek egy kitérőt hogy elmenjek a nap elől. A mentális józanságom érdekében talán csinálok valamit a kettő között, de az álmom az lenne hogy utoljára eljussak arra a bolygóra amit szeretek." "Számomra ez a film sokkal jobb, mint az első rész. Van benne valami élőbbé teszi. Megvan a kapcsolat a karakterekkel. Megpróbáltam elérni az érzelmek olyan intenzitását és minőségét, amelyet nem értem el az első résszel, és amit a második résszel elértem. Nem mondom hogy tökéletes a film, de sokkal jobban örülök a második résznek mint az első résznek. Alig várom, hogy megosszam a rajongókkal és a mozilátogatókkal."

Okés! Köszi!

Úgy hírlik hogy január elejétől folytatódik a Stranger Things ötödik szezonjának a forgatása.

Köszi! Én is így vagyok már vele. Azt se tudom már hogy tudtam-e ezelőtt arról hogy azt is lehet mérni. Nagyon nem rémlik olyan. Akkor meg újra tanultam valami újat. Amúgy meg annak sincs értelme hogy bárkik is összeméricskéljék az EQ-jukat mert az a lényeg hogy legyen az emberekben emberség és ha még kevés is van akkor az is számít valamit. A lényeg hogy jó ember legyen az illető. Amúgy nem gondoltam azt hogy úgy gondoltad hogy egyáltalán nincs empátiám és csakis tisztázási célból írkáltam be azokat. Jobbnak láttam ezt is tisztázni ha már megfordult a fejedben az hogy az megfordult a fejemben. Lett már itt elég probléma abból hogy olyat néztem ki itt belőled és másokból amit nem kellett volna és tutira nem hiányzik se Neked se másnak az hogy még egy olyasmi legyen. Plusz ezennel kérek elnézést Tőled, @Dzséjt-től, @Darth Cupsy-től és mindenkitől akiket szintén felkavart az amit mostanában leműveltem. Úgy érzem hogy ez így tisztességes mert azok akik jók másokhoz tényleg nem érdemlik meg azt hogy a jóért rosszat kapjanak. Tehát megbántam és sajnálom az egészet. Ha csak úgy annyiban hagynám a dolgot akkor tutira nem lennék különb a hálátlanoktól akiket utálok és olyan lennék mint aki bort iszik és vizet prédikál és annál mégiscsak jobbnak kéne lenni.

Nem igazán tiszta hogy ez miért jött. Az egyik tippem hogy amiatt hogy lógva hagytam ezt a témát. Azt úgy igazán nem tudtam biztosra hogy mi lesz vele. Azt tudtam hogy ha szakítok vele néhány napig akkor leülepszik és talán normálisabban fogom szemlélni a dolgot. Nem azért vettem elő mert szítani akarom a tüzet de amúgy is van néhány dolog amit beírhattam volna és pótolni akarok plusz lereagálok néhány közben bepötyörészett dolgot ami mellett nem tudok elmenni. Azt azért leszögezem hogy egyik reakcióm se rossz szándékú annak ellenére hogy néhol olyannak tűnik. Meg ha letojnám az egészet akkor olyan lennék mint azok akik totál elnyomnak és nagy ívben letojnak másokat és igazságtalankodnak másokkal és az olyanokat meg rühellem és annál jobb és nem rosszabb akarok lenni. Klassz megközelítés. Akkor majd úgy fogom fel. Azért néhány bibi mégis van. Legjobban te tudhatod hogy te mit hogy fogsz fel míg mások vagy rájönnek maguktól, vagy segítséggel, vagy sehogy. Olyan meg úgysincs hogy mindenki mindig kapásból tudja hogy mit gondol a másik. Felfoghattam volna úgy is ahogy te és talán sikerült is volna ha nem lenne bennem az a nagy bizalmatlanság vagy milyen nyavalya. Abban nem vagyok biztos hogy így állnál hozzá ha téged is egy csomószor elnyomtak volna és nem értékelték volna rendesen amit csinálsz. Az olyan dolgok nélkül könnyű az ilyesmikhez is normálisan viszonyulni. Most azért már meg tudom. És sajnos azt nem fogadtam el de már elfogadom. Szóval szívesen! Azért ennyire nem kell engem leírni mert jóval több empátia van bennem mint hiszed. Ha kevés vagy egyáltalán nem lenne bennem akkor például nem támogatgatnék olykor lóvéval akár csekken, akár SMS-sel, akár gyűjtődobozba dobott pénzzel és akár átutalással olyanokat akik rászorulnak mégpedig úgy hogy sokszor én se állok jól anyagilag. Például van hogy jótékonysági akció miatt, van hogy valaki betegsége miatt és van hogy a UN Women nöjogi szervezetnek vagy minek adakozgatok. Vagy ha nem lenne bennem elég empátia akkor nem cipősdoboz akcióznék néhány éve. Vagy nem vigasztalgatnék a világ különböző pontjain élő szinte teljesen idegeneket azon a discord szerveren ahová feljárkálok és azon a twitter fiókomon keresztül amelyikkel popkultúrától független emberkéket követgetek. Vannak az olyan felületes ismerőseim közt az LGBTQ közösségbe valók nem is kevesen úgyhogy még azt se lehet rám mondani hogy bigott vagyok. Ha tehetném kiállnék minden elnyomott és igazságtalansággal sújtott ember mellett és még intenzívebben is csinálnám de nekem is vannak korlátaim. És önzetlenül csinálom illetve csinálnám az egészet és nem várnám el hogy bárki is megköszönje. Ez a mostani megköszönés miatti kiakadás javarészt csak amiatt volt hogy már jó régóta ismerjük valamennyire egymást és úgy éreztem hogy annak ellenére nem tisztelsz annyira hogy azt a vacakolást megköszönd. Sokszor tévedtem már de ha valahogy megtudom hogy tévedtem akkor be tudom azt látni és most is beláttam. Plusz ha nagyon empátiahiányos lennék akkor nem álltam volna ki Emma Watson mellett az Instáján mikor néhány hete elég csúnyán nekiestek több százan amiatt hogy nem szólal fel Palesztina érdekében. A sok ökörnek lövése sincs arról hogy mivel foglalkozik és mivel nem de azért ugatni azt tudtak. Én meg mivel elég sokat jelent nekem nem bírtam tovább és kulturáltan leoltottam őket olyanokkal hogy még foglalkozhat valahogy azzal a témával attól hogy nem tudunk arról semmit se hogy foglalkozik-e vele. Meg hogy ő is csak ember és hogy ha felszólalna még nem tűnne el az aljasság a világból és nem lenne világbéke sem. Meg azzal hogy nem rosszat érdemel azért amiket csinált illetve csinál, meg hogy tisztelni kéne a magánéletét pláne úgy hogy eléggé betett neki az hogy híres lett és az elmúlt három év alatt terápiára kellett járnia plusz meghalt a nagyanyja és a nagyapja. Piszkosul megérdemlik őt azok akik képesek voltak rászállni. Sok hálátlan f@sz. És kábé kétezren irkáltak ahhoz a három képhez amiket akkor berakott. Azért érdekelne hogy elvettem-e a kedvét némelyik marhának mielőtt piszkálni akarta volna meg hogy mások is kiálltak-e mellette. Remélem mindkét esetre hogy igen mert csak úgy lenne jó. Azért nem csoda hogy annyira megszerettem mert elég könnyen tudok vele azonosulni mivel mindkettőnk életében van néhány közös dolog. Például nekem is el kellett mennem a suliból mert csesztettek és neki is. Mondjuk lehet hogy más oka is volt annak hogy elment, például meló meg ilyenek de az vastagon benne volt hogy órákon beszólogattak neki. Meg én se bírom igazán ha beleszólnak a dolgaimba és ő sem. Plusz mindketten segítünk valahogy másoknak, utáljuk az elnyomást, pszichés problémások vagyunk és nemrég elvesztettük a nagyanyánkat és a nagyapánkat. Mintha lelki társak lennénk és olyan ö nekem mintha a hugim lenne. Szóval nagyjából ennyit rólam és az empátiáról. Vannak hiányosságaim azon a téren például azzal hogy osztom azokat akik szerintem lenéznek de annyira reménytelen eset azért nem vagyok. Azt meg a fene se tudja hogy megszabadulok-e attól a dologtól. Tőlem üthetik. Nem bánom. Kibírom. Nekik fáj jobban. De szerintem akkor sem számít az az értékelős dolog mert csak akartam ami már a múlt. Nekem úgy jött le hogy nem jött le rendesen neki. Azt meg leirkáltam már hogy miért gondoltam úgy tehát nem éri meg jobban belemenni. Hát úgy tényleg nincs sok értelme. Azzal meg nem vagyok kisegítve nagyon ha később tudom meg hogy mi van. Csak épphogy elég jó vagyok önzetlenségből. Lásd fentebb. Te se vagy amúgy abban a tekintetben különb hogy össze-vissza kombinálsz mindenfélét úgy hogy nem látod át a teljes képet. Van amit jól átlátsz de van amit nem és a nem jól átlátott dolgokból levonsz valami valótlant és az alapján alázgatsz. Fogós. Ha valaki régebbi ismerős lenne akivel úgy-ahogy jóban vagyunk az aki nem köszönné meg akkor biztos szóvá tenném. Egy idegennek könnyebben elnézném az olyasmit mert nem lenne alapom elvárni tőle hogy komolyabban emberszámba vegyen. Nem lehet jóban mindenki mindenkivel és mindenkinek tekintetbe venni mindenkit. Akkor meg van egy akkora egóm hogy ahhoz képest a galaxis őrzős Egó kispista. Belefér nálam ha nem tudom mi az egó és keverem a dolgokat. Nem dőlök miatta a kardomba. Van még jó néhány alap dolog amivel nem vagyok igazán tisztában és az se izgat. Itt is van mit tisztázni. - Nem tartok ott hogy a végsőkig akarjak küzdeni a túlélésért. Annyira nem jó nekem ez a bolygó hogy mindenáron itt akarjak élni. Annyira elegem van abból a sok kegyetlenkedésből és igazságtalanságból ami a létezése során összejött hogy ha lehetne egy másik galaxisba mennék innen. - Nem akarok uralkodni senki fölött mert rühellem az elnyomást. - Egyáltalán nem gondolom azt hogy bármiben a legjobb vagyok. - Nem szeretek szenvedni és panaszkodni. - Nem tartom magam legbetegebbnek, legszerencsétlenebbnek, legostobábbnak, legeltiportabbnak, legkihasználtabbnak, legkevésbé értettnek és legkisebbrendűbbnek. Ha ellenkezőképp gondolnám akkor tutira annyira besokalltam volna hogy ha lehetne vagy százszor csináltam volna ki magam. Azt meg amúgy se lehet tudni hogy mi a legilyenebb és a legolyanabb és amiatt értelme se lenne azzal foglalkozni. - Olyan nagyon azért nem akarom hogy bárki nem rokon sajnáljon, vigasztaljon és simogasson. Ha közel akarnék engedni magamhoz valakit akkor a sajnálatot és a vigasztalást teljesen el tudnám fogadni. A simogatást egyelőre már nem mert nem komálom ha bárki is hozzám ér. Igaz az olyasmik szinte már a családon belül se kellenek már egyáltalán. Nem szeretek nehezen megkapható dologra várni. Ha más jött le az irományaimból akkor máshogy van lejőve oszt kész. Sokat nem tudok kezdeni vele. Nem problémáztam rajta egy pillanatig se. Simán csak beírtam amit gondoltam. Olyasmiket amiket a dokik javasolgattak. Azt mondták mozogjak többet. Bicajozzak, fussak meg ilyesmik. Azok vannak plusz könyvből relaxációs gyakorlatozok és a pincében levő boxzsákot püfölgetem. Akkor is leírom mert ez is olyan hogy nehéz szó nélkül hagyni. Aztán kezdhetsz vele amit akarsz. Max ezt is rendesen félreértelmezed. Nem csak a saját szemszögemből eltorzult képet kapsz hanem olyat is ami a valóságnak megfelel. Merthogy egy rakat velem kapcsolatos dologgal kapcsolatban eléggé tévúton jársz és azok meg a te szemszögedből vannak eltorzulva. Annyira azért nem kéne bemesélni magadnak tévesen olyan dolgokat amikhez sose volt közöd. Nem te élted az életem aminek örülhetsz és pusztán leírott dolgok alapján csak nem kéne totál leírni a másikat mintha a legalja lenne. Egy az hogy nem csináltam olyat amitől elfordulhatott volna tőlem a családom. Vagyis igen de az meg az öcsém eltorzult szemszögéből nézve olyan dolog ami miatt el fordult valamennyire tőlem és az nem számít mert az egész szitu nem észszerű mivel nincs is igaza. Az hogy a faterom részben és az öcsém meg egyáltalán nem tud hozzám rendesen viszonyulni meg hogy neheztelek rájuk amiatt és hogy rendesen megutáltam az öcsémet még nem jelenti azt hogy elfordultak tőlem. Tehát ez is a te koholmányod ami a franc se tudja hogy alakult ki. A faterommal valamennyivel szerencsésebb a helyzet mert valamennyire meg tud érteni és aránylag tűrhetően elvagyunk egymással. Máskülönben elég nehéz is lenne együtt élünk. Ha nem jönnénk ki jól és ha elfordult volna tőlem akkor szinte állandóan marnánk egymást. Vele csak az a gond hogy nincs benne elég empátia ahhoz hogy a pszichés bajaimat eléggé átlássa plusz általában a lelki dolgokat nehezen fogja fel és neki úgy jól van és nem akar előnyére változni és eléggé önző mód még csak meg se próbál ezen változtatni. Na ő aztán tényleg olyan hogy szerinte minden jól van úgy ahogy csinálja még akkor is ha tényleg rosszul csinálja. Családon belül meg elég hülyén veszi ki magát az ha a családtagok nem számíthatnak egymásra. 2013-ban meg is mondta mamámnak telefonon hogy nem fog hozzám alkalmazkodni. Meg is lett róla a nagyon pozitív véleménye. Eddig a legdurvább ilyen megnyilvánulása az volt hogy mamámnak mikor az egyik nagybátyám már nagyon beteg volt azt mondta hogy ugyanaz lesz majd vele mint ami anyámmal lett. Vagyis hogy majd egy csomó kínlódás után meghal. Nem vigasztalta vagy támogatta volna ahogy kellett volna. Inkább még a reményt is elvette volna tőle. Mamám elvesztette a lányát és eléggé várható volt hogy a fiával is úgy lesz de a hülyeség az jött annak a krapeknak kifelé a száján. És akkor amikor mondtam neki hogy nem kellett volna azt mondani azt mondta hogy beszélni kell róla. Aztán mondtam neki hogy nem úgy kéne beszélni róla és ráhagytam. Tehát nem mondanám hogy túlzottan nehézkesen könnyű vele élni de nem is túl nehéz. Csak épp lehetne azért hova fejlődni a dolognak. Öcsémmel meg az a helyzet hogy már jó korán elkezdte azt hogy szinte csak magával foglalkozott míg velünk nem igazán akaródzott neki. Magától semmit se tett meg a familiájáért és többször azt is nehezen vagy egyáltalán nem akarta megtenni amire kérve lett. Főleg velem játszotta azt el. Volt hogy ellopták tőlem a mountain bikámat de nem akart kárpótolni miatta akár úgy hogy vesz nekem egy másik bicajt vagy ad lóvét hogy vehessek egy másikat. Elhagyta a digitális fényképezőmet de utána nézni nem akart hogy hátha megtalálja. Inkább jó bunkó módjára elhajtott a fenébe. Meg itt van még például a mostani eset hogy évek óta a fater anyjának a házában lakik a csajával és ők úgy fogják fel hogy az úgy már csak az övék és hogy rajtuk kívül nincs másnak joga ott lenni. Nekem meg az naná hogy nem tetszik hogy kitúrnak abból ami az enyém is. Osztatlan közös tulajdon amihez minden tulajnak egyformán joga van és egyik se rendelkezhet azzal úgy hogy az a másik érdekeit sértse. Tavaly nyáron amikor összevitáztunk abban a kecóban már eléggé felment bennünk a pumpa és kiabáltunk is mire a csaj felhívta a zsarukat hogy ott balhézok és hogy magánlaksértés történt. Öcsém meg elvette tőle a telót és mondta a hekusnak hogy nem kell foglalkozni az egésszel mert csak a hülye bátyja balhézik. Mert neki csak hülye meg nem normális vagyok. Volt hogy kábé tizennégy éve négyszáz rugót adtam neki hogy egy menő mocit tudjon venni és azt se adta még meg és amikor mondtam neki hogy még lóg vele simán csak negatív sz@rnak nevezett. Plusz a porta rám eső részét ki kéne nekem fizetnie mert az egészet ők használják de az se akaródzik mert másra is kell. Nemrég meg amiatt vesztünk össze. Mondtam is hogy addig ne jöjjön át gyúrni a régi kondis szerkentyűnkkel amíg nem rendezi. Úgy voltam vele hogy ha én nem lehetek ott ami az enyém is akkor ő meg ott ne legyen amiből semmi tulajdonrésze nincs. Aztán meg meggondoltam magam mert ha úgy marad a dolog akkor meg én nyomom el őt. Pedig rendesen megérdemelné. Nem ragadt rá semmi abból hogy sokszor a magam dolgát felfüggesztve rögtön segítettem neki és hogy egy csomó más dolgot is megcsináltam. Neki jobb önzőzni és bunkóskodni és csak akkor felém nézni ha kell valami. Ráadásul a fater meg pártatlan akar lenni mert nem akar mellém állni a másik fiával szemben amivel megmutatta hogy megint nem lehet rá számítani. Nem lep meg mert régen öccsét is semmibe vette egy csomó ideig pedig ő sokkal emberségesebb volt. Neki is csúnyán összejött és a vége az lett hogy annak tetűfészek háznak a padlásán felakasztotta magát. Pedig amúgy már jó régóta van az hogy öcsémnek és a faternak sem felhőtlen a viszonya. Az öregem nem is akarja igazán hogy amaz a közelében legyen plusz a csajt se bírja. Tojnak is mindhárman egymásra. Vagyis nem teljesen mert az öcsike őt is megkeresi ha kell neki valami. Máskor meg felénk se néz. Szép kis család lettünk. Tehát nálunk az van hogy úgy igazán senki se fordult el a másiktól. Az hogy öcsém hajlamos minket semmibe venni még nem jelenti azt hogy teljesen elfordult tőlünk. Ha el is fog az csakis azért lesz mert egy szemétláda de az úgyse számít sokat ha az elfordulás túlnyomórészt miatta történik meg mert.

Matthew McConaughey az idei The Game Awards rendezvényen bemutatta az első vidijátékos munkáját képező epikusnak ígérkező, döntésekre nagy hangsúlyt fektető Exodus címmel ellátott szerepjátékot, amiben a játékosnak a halálán levő Földet elhagyó egyik hapi szerepében kell ügyködnie, hogy kalandozásai során fegyvereket és technológiát szerezzen az univerzum legerősebb és az emberiség legádázabb ellenségének kikiáltott fajától, miközben mint például az Interstellarban odahaza sokkal gyorsabban telik el az idő. Na ezzel is szívesen játszanék.

Sok Boldog Szülinapot TheMilkyWay!

Mostanában elkezdtem egy ronda nőt is hallgatgatni. Az ok ami miatt ronda nőnek nevezem.

Az Alapítvány sori harmadik szezonja is megkapta a zöld lámpát. Matt Cherniss, Apple TV+ programigazgató - "Mindannyiunkat hihetetlenül lenyűgözött az az ambiciózus, akciódús és ötletes adaptáció, amelyet David és a tehetséges kreatív csapat és szereplőgárda többi tagja az első naptól kezdve életre keltett ezzel a prémium sci-fi sorozattal. Nagyon izgalmas volt látni, hogy az Alapítvány ilyen globális sikerré válik, hiszen a közönséget szerte a világon hétről hétre leköti ez a drámai és lenyűgöző utazás az emberiség megmentésére. Alig várjuk, hogy mindenki megtapasztalhassa, mi vár a régi és új szereplőkre a harmadik évadban."

Én is az alulfejlesztettséget tudom be egyik okául annak hogy az eredeti kiadást kerülöm. A másik ok meg az hogy nem is futna normálisan a gépemen. Azon például a Mass Effect: Andromeda is szaggat. Érik is már egy PC modernizálás és ha az le lesz tudva akkor a feljavított Cyberpunk is sorra kerülhet. Amúgy az EA nálam már a Mass Effect trilógia esetében meglépte azt hogy nem figyelt eléggé a rajongókra. Nem lettek volna képesek már a harmadik rész megjelenése után nem sokkal előrukkolni olyan tapaszokkal amik helyre tudnák hozni a karakterimportálós hibát és bele tudnák integrálni a harmadik rész karakter elemeit az első két részbe. Úgy ahogy van meg nem igazán csípem mert azok kijátszásakor nem tudok a harmadikhoz kreált Shepi csajommal játszani ha nőcis kijátszáshoz van kedvem. Azzal meg nem vagyok kisegítve hogy a legendás kiadásban ez már meg van oldva. Abból a verzióból nekem egy kijátszás elég lett mert az okosok a fene se tudja miért az én mércém szerint eléggé túlzásba vitték a szereplők kinézetének az átalakítását. Eléggé ki tudott dobni az élményből az hogy Kelly, Kenny, Gabi, az aszteroida DLC-s Kati és a Feros-os dokinő jócskán más külsőt kapott. Az eredeti külsejük tök szimpi. Nem tudták volna valamennyire modernizálni azokat mint a többi szereplőt hogy jobban igazodjanak a felújított stílusba. Nekik mindenképp agyonra beszívott plasztikai sebészt kellett játszani. Az egyetlen bejövős drasztikusabb külsőátvariálás az hogy az első rész nukleáris bomba hatástalanítós mellékküldetésének a hologramos terroristája emberből turian lett. Annak a palinak az eredeti külsejét már azóta nem komálom hogy először megláttam. Szóval ez a "minden részt mindenfajta külsejű parancsnokkal ki lehet játszani" dolog nekem egy közel van és mégis távol eset és eléggé fújok az illetékesekre miatta.

Egyik nagy kedvencem Paul Giamatti be akar szállni a harmadik Knives Out muviba. Remélem összejön neki. Tőle legjobban Hertz-et bírom a Golyózáporból. Ahhoz hatalmasat alakított.

Azoknak akik a fórumközösséges topikba akarnak nekem üzenni valamit az ottani dolgok folytatása képpen üzenem hogy az oda küldött utolsó kommentem után úgy döntöttem hogy végleg elhatárolódok attól a témától és nem nézek be oda egy ideig. Ha ebben a topikban vagy privátban akarna folytatódni akkor ezeket is hanyagolnám. Már lezártam magamban azt a dolgot és a többiekre bízom hogy ők hogy zárják le magukban. Örökké mégse lehet folytatni és nem is igazán van már értelme folytatni mert nem hiszem hogy sikerülne dűlőre jutnunk egymással. Békének is lennie kéne már.

Dogpool és Deadpool Mutatós kis házikedvenc. Olyan kis cuki.

Sose érdekelt igazán a Fallout széria de ez a tréler eléggé bejön. Szerintem belekezdek majd és ha bejön akkor nem kizárt hogy valamelyik játéknak is nekilátok. Amúgy azt a kékes+sárga csíkos overált piszkosul komálom. Mesztörsífék is eléggé várósak már.

Az egy dolog hogy kacérkodtam a dologgal és egy másik lenne hogy ha tennék is érte amit nem teszek mert nem lenne sok értelme. És így annak sincs igazán értelme hogy ezt felhoztad. Csak azt én nem védekezésből vagy a magam mentegetése miatt hoztam fel. Az meg nekem egyáltalán nem jött le hogy Donát tudta mi a helyzet abból ítélve ahogy hozzá állt a dolgokhoz. Meg szoktam kérdezni magamtól és elég sokszor tisztában is vagyok azzal hogy min akadtam ki. A mostani esetben is tudtam és ami azt illeti te vagy akinek lövése nincs arról hogy mi miatt alakult ki az az egész. Kisegítettem azzal a kijavítós dologgal amit magától nem köszönt meg. Először úgy voltam vele hogy elég lenne plecsnivel de mikor láttam hogy azzal nem ment neki akkor a szóbelivel is kiegyeztem volna. Először csak sugalltam mert nem gondoltam hogy a szájába kell rágni egy olyan dolgot ami már jó régóta alap mégpedig azt hogy ha kapunk valamit akkor azt illik megköszönni. Úgyhogy akkor szerintem nekem volt igazam és a felháborodásomnak volt létjogosultsága. A valódi gond az hogy lófütyit se tudsz arról hogy milyen vagyok és hogy jutottam el odáig ahol vagyok. Hatalmas nagy tévedés hogy nagy az egóm és hogy mártírkodok. Mondhatnám hogy a te bajod hogy ez neked így jött le de nem tudom mert nekem is olvasnom kell a sületlenségeidet és ezért valamennyire az én bajom is. Leírtam már hogy főleg azért lettem olyan amilyen mert egy csomóan csesztettek. Nem azért mert tettem ellenük valamit hanem azért mert szemetek. Sose voltam balhézós és nem álltam ki magamért és hagytam hogy rám másszanak. Csesztettek néhányan általánosban, gimiben, volt hogy idegen kölykök kötöttek belém buszon és plázában csak azért mert olyanjuk volt. Emiatt épphogy úgy alakult hogy a béka feneke alá került az egóm és az egész önértékelésem és az önbizalmam és ezt is leírtam azt abban amit Donátnak írtam. Ha pattogok valami miatt az azért van mert úgy érzem hogy igazságtalanság ér és ki akarok állni magamért mert az olyasmit sehogy se tudom elviselni. Úgyhogy ez nem egózás és mártírkodás. Azt meg csak tudom hogy mi mert én vagyok én és nem te. Tudtam én magamtól hogy így van. Az lepne meg ha az ellenkezőjét gondolnád. Pontosabban abból indult hogy nem lett megköszönve az a nyamvadt kijavítgatás. Igaz hogy nem az lett kirakva de egy köszönömös abban az esetben csak illőbb lett volna. De ez is annyiszor lett leírva hogy mindenkinek a könyökén jön már ki. Akkor köszi! Amúgy én meg alapból nem használok pirosat épp azért mert nem akarok senkit se megbántani vele. Pedig tudom hogy mások nem bántódnának miatta. Ja azt kábé huszonöt éve én is tudom. Tiszta ciki. Ezt is zéró mértékben vágod. Ha beletörődtem volna akkor nem járkálnék kezeltetni és nem gyógyszerezném magam és megtenném azt amit már jó ideje kitaláltam. Szereznék egy revolvert amibe beletennék egy töltényt és elkezdenék magammal orosz rulettezni. Aztán jóccakát. Annyira nem hülyültem meg hogy úgy adjam ki az egészre a lóvét mikor amúgy is nehézkesen jutok hozzá. És a terápián se azért kezdtem el gondolkodni mert jó nekem így. Csak épp az várat magára mert arra még nem telne. Pedig ettől a bogyózástól tényleg függetlenedni kéne mert több a hátrány belőle mint a haszon. Rontják a mozgáskoordinációm, a memóriám, elnyomják egyes érzelmeim és az a legcifrább hogy agressziót okozó mellékhatás is van. Az hozzácsapódik a bennem levő szinte állandó stresszhez és máris a pokolba kívánok mindenkit. A stressz elmulasztása miatt szedem őket de azt elmulasztani egyik se akar igazán. A doki meg akárhogy variálja nem tudja eltalálni hogy mi kéne. És ezt csak tényközlés címén irkáltam be és nem azért mert mentegetőzni akarok. Légy benne biztos ha akarsz de jó nagy tévedésben vagy mert tisztában vagyok azzal hogy másoknak is lehetnek gondjaik. De ha annyira gyengeelméjűnek akarsz betudni akkor csináld. Az hogy valakiknek gondjaik vannak nem zárja ki azt hogy normálisan viszonyuljunk azokhoz akiknek olyan problémájuk van amit olyanok nem tudnak rendesen felfogni akiknek az a probléma nincs. Olyannal szemben nem pattognék akiről tudom hogy valami problémája van. Azt meg nem lehet alapból tudni hogy kinek van problémája és hogy az milyen. És hozzád hasonlóan nem törölném a lábam olyanba akiről tudom hogy valami nincs vele rendben. Ha úgy viszonyulsz hozzám hogy számomra nincs empátiád akkor emberileg kevesebbet is érsz ha te se tudsz a másik problémájához tisztességesen viszonyulni. Nem kell nekem már a te empátiád és még akkor se kéne ha az lenne az egyetlen empátia a világon. Alelnök meg köszi nem leszek mert ilyen figurával mint te tutira nem közösködnék sőt még egy légtérben sem lennék. Azt meg hiába mondod nekem hogy "Bocs" mert megbocsátani alapból nem tudok. Szerinted. Azt senki se mondta hogy sz@r ember vagy. Inkább te meséled be magadnak. De ha alapból meg tudtad volna köszönni azt hogy segíteni próbáltam akkor tutira nem tartanánk itt. Illik megköszönni hogy ha tesznek értünk valamit? Igen. Az már pedig csakis a te sarad hogy nem tudtál aszerint eljárni és az is tényleg afféle lenézős dolog. Nekem meg az esett rosszul valamennyire hogy akkor tojva lett rám. Ha engem valaki lenéz vagy ha úgy érzem hogy lenéz nekem se esik nehezemre lenézni a másikat.

Csak azt hogy legyen túllépve ezen a témán. Nekem elég lenne ha csak az én kommentjeimnek az értékelésének a lehetősége lenne letiltva. Korábban többször is fel akartam már hozni hogy meg lehetne-e oldani de mindig elálltam tőle mert ha meg lenne csinálva akkor meg az lenne hogy mások korlátozva lennének az amúgy jogukban álló értékelgetésben. Úgyhogy mégis kénytelen vagyok itt vele ügyködni. De szerintem csak kibírom valahogy. Rendesen el vagy tévedve hogy ha azt hiszed rólam hogy én olyan vagyok. Nem akarom és sose akartam itt azt hogy más szabályok vonatkozzanak rám meg hogy nekem lehessen olyat amit másnak nem. Alapból nem takarózásnak szántam amiket bepötyörésztem. Csak jobban rávilágítottam arra hogy mi velem a helyzet. De ha te azt az egészet csakis úgy tudtad felfogni hogy magamat mentegetném akkor az is egy elég zűrös cucc. Nekem általában véve csak emberség kell. Talán tudod hogy az milyen. Az általad leírtak alapján nekem az jön le hogy nem igazán. Korábban is volt már megnyilvánulásod amiből olyasmi jön le hogy nem tudsz tekintettel lenni mások lelki problémáira. Rendesen leszóltad azt öngyilkosokat vagy azokat akik ki akarták nyírni magukat. Valamelyik a kettő közül. Szóval egyáltalán nem lep meg hogy ilyen alantas módon fogod fel ezt a témát. Részben épp az ilyenek miatt jutottam el oda ahol vagyok. Úgyhogy nem vagy épp megfelelő arra hogy előadást tarts a mentális problémákkal küzdők beilleszkedéséről mert gőzöd sincs tán az egész témáról. Ha neked lenne valamilyen pszichés bajod akkor tutira tréül éreznéd magad ha úgy viszonyulnának hozzád ahogy te viszonyulsz ehhez az egészhez. Emígy meg jó dolgodban el sem tudod képzelni hogy abban a témában mi merről hány méter. De a szent beszéd azért nagyon megy. Francokat. Az olyanokat mind jó sokáig tartó kényszergyógykezelésre kéne küldeni. Az is tök jó hogy ezt így gondolod. Ezt akár a külvilágra is ki lehetne vetíteni. Még jó hogy nem azt mondod hogy akinek nem jó ezen a világon akkor az ne menjen el sehová sem és nyírja ki magát. Van hogy viszont mégis csak kell valamit csinálni és el kell menni valahová. Semmi újat nem mondtál mert addig én is el tudtam jutni hogy ha nem tetszik itt igazán akkor örökre el kéne húznom innen. Rengetegszer járt már ez a fejemben és olyan is többször előfordul hogy azt kívánom hogy bár ne fedeztem volna fel ezt a helyet vagy ha már felfedeztem akkor legalább ne regisztráltam volna mert sokszor volt hogy eléggé idegeskedtem miatta. Csak épp valami mégis visszatart tőle. Kábé két hete meg azt fontolgatom hogy ez év utolsó napján jövök fel ide utoljára. Volt már olyan hogy majdnem egy évig nem jöttem fel és hátha összejönne az hogy úgy leléceljek hogy sose nézzek felétek. Most viszont éreget hogy már ezen a héten húzok. Szóval ha az a lelépés összejönne akár elégedett is lehetsz majd mert aszerint történne ahogy gondolod és örülhetsz mint majom a farkának hogy igazad lett. Csak épp az kéne hogy ha valakinek valamilyen problémája van akár testi akár pszichés azt mások figyelembe vegyék. És miattad leszögezem mert lehet hogy ez se esne le neked rendesen hogy ezalatt nem azt értem hogy az olyanoknak mindent meg kéne engedni hanem azt hogy inkább támogatni kéne őket és nem civilizálatlansághiányról árulkodó szemétségeket vágni a fejükhöz mint ahogy te is csinálod. Azért az csak jobb lenne ha mindenki emberséges próbálna lenni ezen a bolygón. Te nem igazán lehetsz köztük mert a gondolkodásmódod eléggé árulkodik arról hogy rendesen hiányzik belőled az empátia. Feltűnik az nekem. Amúgy de tudod hogy nekem mi tűnik fel és mi nem. Én idióta barom kretén állat meg pszichiáterekhez járkáltam majdnem huszonöt évig hogy megtudjam mik a bajaim meg hogy kiismerhessem ami még mindig nem sikerült igazán és kikezeltessem magam mikor elég lett volna csak hozzád fordulnom. Lefogadom hogy az útmutatásaiddal jó hamar rendeződni tudtak volna a dolgaim. Jobban ismersz engem mint bárki más ami nem igaz mert olyan messze jársz engem illetően a valóságtól mint amennyire Makó van Jeruzsálemtől. Azért jó tudnom végre hogy te is az együttérzés hiányosok csoportját gyarapítod. Mondjuk ez egy olyan valakitől akinek szintén szokása hogy nagy hévvel oszt ki másokat nem igazán meglepő. Akik így egy húron pendültök és nem vagytok képesek mások problémáit kellő tisztességgel kezelni és lazán egyet értetek akár pártot is alapíthatnátok itt. Lehetne például EHP vagyis Empátia Hiányosok Pártja.

Nem az de ez amúgy nézőpont kérdése. Az én szememben minden a másikkal szemben lekezelő ember egyformán rossz. Még én is mert velem is előfordul hogy lekezelő tudok lenni. Ezt az egészet pedig máshogy gondolni már nemigen fogom ha már eddig se sikerült. Erre már csak azt tudom felelni hogy nem szívesen. Mást nem tudok kezdeni vele mert nem magadtól írtad és így azt se tudom elképzelni hogy őszintén gondoltad-e. Pláne azzal a felszólítással az elején. Ennyi erővel akár azt is írhattad volna oda hogy "Nesze b...d meg!". Eleve emberibbnek kéne lenni. Annak aki nincs benne sehogy se korlátozva könnyen kéne azt csinálni.

Ej de fárasztóak vagyunk mind a ketten. Inkább akkor részletesen felvázolom a témát hátha tisztulnak neked a dolgok és hátha jobban átlátod miért úgy működnek nálam a dolgok ahogy. Nem a "Tetszik" plecsni kirakását tartom bunkóságnak hanem a kisegítés megköszönésének a hiányát. Lehetett volna szóban is de az se ment. Az ilyesmikre amúgy is alapból ugrok. Régebben jó néhányszor volt már balszerencsém ilyesmi hálátlanokhoz habár azok rosszabbak voltak. Jó voltam hozzájuk, segítettem nekik és hálából csak alázgatni tudtak. Az egyikük két komájával összeállt ellenem és sikeresen elérték hogy otthagyjam a sulit. Aztán meg jól elkezdtem lefelé csúszni a lejtőn. Miattuk meg még jó néhány engem piszkáló mocsok miatt az önértékelésem jócskán negatív irányba változott, az önbizalmam pedig a béka feneke alá csökkent. Naná hogy nehezen viselem ha egyesek nem ismerik el ha teszek valamit értük. Megpróbáltam kinyírni magam vagy háromszor, voltam is utána pszichiátrián három hétig. Akkor voltam tizennyolc. Utána elkezdtem pszichiáterekhez járkálni de egyik agyas se tudott egy épkézláb diagnózist felállítani. Végül nagyjából az került a leletemre hogy depressziós és bipoláris vagyok meg hogy disszociatív személyiségzavarom van. Az utóbbi huszonöt év alatt amikor suli meg meló miatt nem gyógyszereztem mindig visszaestem. A halálvágyam és az önpusztítási kényszerem vissza-visszatért és már évek óta velem van. Nem számít nekik a gyógyszerezés. Volt hogy addig rugdostam egy vasoszlopot hogy eltört a jobb nagylábujjam, a melóhely annyira kiakasztott hogy tapétavágóval a jobb alkaromat vagdostam, sokszor ha egyedül vagyok és rámjön az ötperc a falat vagy az asztalomat püfölöm puszta kézzel amíg jól bele nem fájdul, a szobámat direkt nem fűtöm és sokszor ha már kint hideg van tíz és nulla fok között vagyok két nadrágban, két pár zokniban és vagy hat réteg felsőben. Rühellem hogy megszülettem, a szülinapomat is gyűlölöm és azt is ha bárki felköszönt. Örömöt és bánatot egyáltalán nem érzek, haragot viszont annál inkább tudok. Az embereket szeretni nem igazán tudom, társaságba nem járok és nem akarok közel engedni magamhoz senkit sem mert nem bízok igazán senkiben és mert nem akarom hogy megint kicsesszenek velem. Nem érdekel engem hogy sok jó ember él ezen a bolygón. A bizalom az a luxus amit talán sose engedek meg magamnak. Teszem ezeket úgy hogy számítani nem tudok senkire sem. A fater és az öcsém nem fogják fel a pszichés bajaimat és amiatt támogatni se tudnak, utóbbi meg még szemétláda is mivel letudja az egészet annyival hogy simán nem vagyok normális és jóccakát. Tettem érte egy csomó jót és azt kapom cserébe hogy nagy ívben tojik a fejemre és jó bunkó mód alázgat és csak akkor fordul hozzám ha kell neki valami. Mondjuk most már hiába fordul mert ezen a héten betelt nálam a pohár és tuti hogy örökre meggyűlöltem a csajával együtt. Ezek után nem hiszem hogy csoda ha kijöttem a sodromból amiatt a megköszönés elmaradás miatt. Találkozom eme helyen kívül elég hálátlansággal és igazságtalansággal és nem hiányzik nekem még itt is csakúgy mint másnak a balhé. Van nekem tehát ez a két empátiahiányos pali mert azok közül akikre számítani tudnék az elmúlt tizenegy év alatt mind meghaltak. Anyám tizenkettőben, az anyai mamám és nagybátyám pedig néhány éve. Plusz még az anyai nagyapám és az apai nagyanyám tizenöt után de rájuk sose lehetett igazán számítani. A helyzet meg csak tovább cifrázódik mert tizenhárom óta a bogyók miatt úgy élek hogy legtöbbjük elvesztése miatt szinte semmit se éreztem mert a mozgásom és az agyműködésem mellett az érzelmeimet is tompítják. Ráadásul az apai nagyanyám tizenöt elején a szemem előtt halt meg. Előttem reggelizett a konyhájában az asztalnál és hirtelen előredőlt és vége lett. A fater jól bepánikolt és rohangált a mentőket hívni míg én pedig miután lefektettük az ágyára lazán elkezdtem újraélesztgetni. Semmit se éreztem mintha semmi se történt volna. Csak sajnálom őket de igazán szomorkodni és bőgni miattuk egyszer se sikerült. Még meggyászolni se tudom őket. Igaz bőgni tizenhárom óta egyáltalán nem sikerült. Mondjuk a bőgés ügy annyit változott hogy kábé öt hónapja a pszichiáter megváltoztatta a gyógyszerezésemet és azóta olykor rámjön egy-egy kisebb rídogálás amit a fene se tudja miért inkább elfojtok. Ebből már nem nehéz kitalálni hogy ha nem szednék semmit se akkor jó eséllyel totál idegroncs lennék. Mehetnék megint a pszichiátriára vagy kinyírnám magam amit jelen állapotomban egyáltalán nem bánnék. Úgysincs igazán miért élnem és értelme az életemnek. Akkor minek kínlódjak? Azt a nyamvadt koronavírus elleni oltogatást is bánom hogy megcsináltattam mert amúgy talán lett volna arra esélyem arra hogy elintézzen. De az is megfordult a fejemben hogy ha jönne egy újabb járvány és ilyen állapotban maradnék nem adatnék be magamnak semmit se magamnak hátha kicsinálna. Ha telne rá akkor pszichoterápiára járnék de abból meg biztos sok kéne és 15-20 rugó között van egy alkalom. Jövedelem híján meg nem tudnám fizetni és az amit kisebb netes pénzkeresős vackokkal szerezni tudok kevés ahhoz. Nemrég újra elkezdtem a Jutyubiról keményebben a neten keresztül végezhető melók után nézelődni de még nem találtam nekem valót. Pedig rohadtul vágyom már arra hogy egyedül önállóan éljek és el tudjak húzni ebből az országból és elmehessek örökre valahová amcsiba. Vagy Londonba mert amaz biztos túl nagy falat lenne nekem. De előbbit jobban akarom. Pluszba még annyit hogy már évekkel ezelőtt megtudtad hogy nem vagyok pszichésen ép és hogy gyógyszerezek de annak ellenére mégis leálltál velem kekeckedni. Ez és a fentebb írtak alapján pedig szerintem ha van igazság a Földön rájössz hogy kettőnk közül te vagy a rosszabb. Azt a kettő vackot meg közben visszaszerkesztettem. Akkor meg azt vettem észre hogy a férfi főszereplős topikba is "Mandalorin" került a listába. De innentől leszállok már erről a témáról.

Az igazi problémám azzal van hogy @Donát nem lett képes megköszönni azt hogy próbálkoztam segíteteni kijavítani a hibáját. Azt azért hiába várja bárki tőlem hogy szó nélkül tűrjem ha valaki tiszteletlen velem. Főleg ha az a valaki nálam kábé tíz évvel fiatalabb. Moderátor létére viszonyulhatna kulturált emberhez méltóan az ilyesmihez. Jó példát kéne mutatnia és nem hatalommal való visszaélőset vagy nem tudom mit játszania. Ja és igen nekem is kulturáltabbnak kéne lennem. Majd jobban igyekszem aszerint intézkedni.

Ha bunkóskodni akarsz és le akarsz nézni akkor csináld, nem gátollak benne. Ha nem vagy képes valamit megköszönni az a te gyengeséged, légy boldog vele. De az biztos hogy máskor nem segítelek ki sehogy se és még akkor se segítenélek ki ha az életed múlna rajta és azt se aki veled egyetért abban hogy azt ha valaki tesz érted valamit azt illik megköszönni. Azt a két vackot meg kiszerkesztettem, tetszen neked a nagy büdös semmi.

Oké akkor amaz esetben nem szóltam. De a köszönős plecsnit még mindig hiányolom innen és onnan. Kérem a cseréjüket hogy normálisabb ábrázatja legyen a dolognak.