Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Íme a javított kiadás. Remek, ezt mentem, hogy meglegyen később is, ugyanis néha egyes családtagok se tudják követni
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Íme a javított kiadás. Én nem tudom elfogadni, hogy megcsalt Karrde! Ez nekem új!!!
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Szeretném kijavítani a hibákat: URALMUNK az eddig ismert UNIVERZUMRA kiterjed Gavinnak kender ültetvénye van, míg Salla a lóversenymaffia ezetője. Misskardee, Tenel ka és nem én csak egy kicsit, hivatásos boszorkányok vagyunk.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Én nem tudom elfogadni, hogy megcsalt Karrde! Ez nekem új!!! Nyugi fater, elvégre Családban maradt. :D :D
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Nyugi fater, elvégre Családban maradt. :D :DFúj de disznó vagy.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Fúj de disznó vagy. Pedig én ennek ellenkezőjéről igyekeztem éppen MSN-en meggyőzni az "asszony" is.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Szeretném kijavítani a hibákat: URALMUNK az eddig ismert UNIVERZUMRA kiterjed Gavinnak kender ültetvénye van, míg Salla a lóversenymaffia ezetője. Misskardee, Tenel ka és nem én csak egy kicsit, hivatásos boszorkányok vagyunk. Köszi, leányom, a kiegészítést. És persze a boszorkaság mellett új üzlet van kialakulóban, melynek Te vagy a szülőanyja
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Hja, azt az Erkölcsrendészeti eljárást pedig jobb ha nem hozzuk fel.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 10.17 éve Köszi, leányom, a kiegészítést. És persze a boszorkaság mellett új üzlet van kialakulóban, melynek Te vagy a szülőanyja Orki= Szittyamafflány.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Kellő lököttség Ezt érzem magamban. (Meg ezt is \'/ [lefelenyíl]) Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Míg el nem felejtem, pár szót a DINASZTIA vallásáról. Természetesen egy Istenhitünk....ööö...akarom mondani egyÚRhitünk van. Noel ATYA egyházának adózunk ( pénzben és fegyverekkel természetesen) és ezáltal az ÚR létezésében hiszünk, ki nem más mint Bruce Willis. Továbbá az élet értelme a vajaskenyér kovászos uborkával. Semmi baj ha ezt az újak nem értik, vagy megszokják, vagy megszöknek....de ez utóbbi nem ajánlatos, mert a KERESZTAPA keze utoléri őket. Kolmilan, asszem az alapfeltételeknek alkalmas vagy, immár csak az kell, hogy valaki patrónád legyen. Előbb vagy utóbb majd a gólya a csőrébe vesz és leejt valahol.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Továbbá az élet értelme a vajaskenyér kovászos uborkával. Ezt már hallottam / olvastam valahol, de meg nem tudnám mondani, hogy hol.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Ezt már hallottam / olvastam valahol, de meg nem tudnám mondani, hogy hol. Törzshelyünk az sw.hu DumaKantina topic.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Míg el nem felejtem, pár szót a DINASZTIA vallásáról. Á, tegnap este, ahogy kikapcsoltam a gépet, eszembe jutott, hogy elfelejtettem ezt a fontosat Szóval mint minden maffia kör, a DINASZTIA is erősen ápolja a vallási dolgokat. Főleg a hölgyek szeretnek az ATYA (Noel C. Naberrie/Adex/Adi) sekrestyéjében időzni és gyónni, miközben ráncba szedik az ATYA reverendáját, aki igen előszeretettel hívja is magához elveszett báránykáit. A feloldozás természetesen az ÚR egy példabeszédének tanulmányozása révén éri el a hölgyeket (értsd: az ÚR minden filmje kötelező példabeszéd, főleg amikben megmenti a világot, Armageddon, Drágán add az életet sztorik, de azért a többi példabeszéd is megfelel bármikor ). És amikor új példabeszéd születik, akkor azt igen tanácsos megtekinteni, általában hajlunk is rá Csakis a vallás miatt Ja, és a DONNA húsikaleveskéjétől menekül a fél család, bár ő ezt másképp gondolja
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Erősen filózok azon, hogy megismertessem e velük a házassági szertartáshoz íródott sztorit.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Erősen filózok azon, hogy megismertessem e velük a házassági szertartáshoz íródott sztorit. És időnként a DINASZTIA apraja-nagyja felkeresi Tenel Kát, hogy egy fontos rituálét elvégezzen: A palacsintaevést!
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Erősen filózok azon, hogy megismertessem e velük a házassági szertartáshoz íródott sztorit. Ajjaj! És időnként a DINASZTIA apraja-nagyja felkeresi Tenel Kát, hogy egy fontos rituálét elvégezzen: A palacsintaevést! Aminek előkészületeként a hölgy két napig folyamatosan palacsintát süt... (Már a létszám alapján...) :D
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Kolmilan, asszem az alapfeltételeknek alkalmas vagy, immár csak az kell, hogy valaki patrónád legyen. Előbb vagy utóbb majd a gólya a csőrébe vesz és leejt valahol. Most oolyan, de oolyan történetet találtam ki... És még azt is megmagyarázza, hogy miért voltam távol eddig! Beírjam? Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve És időnként a DINASZTIA apraja-nagyja felkeresi Tenel Kát, hogy egy fontos rituálét elvégezzen: A palacsintaevést! Ami egy igen kellemes rituálé a többiek számára Gyoka, ilyenkor csak Tenel Ka serénykedik a konyhában, szerény személyem csak pusztítja a palacsintákat, és időnként feltartja a tevékenység közben a házasszonyt Kolmilan írjad, kíváncsi vagyok
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Na. Bocs a késésért, ettem. Nem, nem palacsintát. 1940. A fiatal Krande Corleone találkozik Doca Lamaróval. Összeházasodnak. Két gyermekük születik a következő 4 évben: Marteenca(Karrde), és Rosa(Pirosszka.)A gyermekeket a háború miatt Angliába küldik.Ők maguk Magyarországra, Budapestre mennek. 1945. A terhes Krande, és Doca békésen sétálgatnak a Vaskapu utca és a Tóth Kálmán utca kereszteződésénél. Már kilenc hónapja élnek Magyarországon. A kórházba igyekeznek. Megszólalnak a légvédelmi szirénák. Már nem férnek be az óvóhelyre. A közelben bomba robban. A törmelék betemeti őket. Csak egy kis nyílás látszik. Doca kifér rajta, de a terhes Krande nem. Krande megszüli a gyermeket. A Marco nevet adják neki. Krande megkéri Docát, hogy meneküljön Oroszországba a gyermekkel, őrajta már nem lehet segíteni.. Doca kimászik. Öt méterre tőle becsapódik egy kéttonnás bomba, de csodával határos módon nem robban fel. Doca Oroszországba megy. A nevét Djokára (Gyokára) változtatja, a gyermeket pedig Milan néven anyakönyvezteti. Harminc évvel később Milan az orosz maffia vezére lesz.(telhetetlen vagyok ) Krandét kimentik a romok alól. Lányainak sohasem beszél fiáról. Azt mondja nekik, hogy Doca meghalt. A következő történet Talonáról és Odyról szól majd. Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Érdekes háttértörténet. Nyugodtan beteheted a Dumacantinába ha nem emelnek kifogást ellene a DINASZTIAtagok.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Rém aranyos Bár Karrde kisasszony keresztneve Marteenca, amit Teencának (magyarosan meg Tinkának) szoktak rövidíteni Csak hogy tudd, öcsém
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve A teljes nevem: Милан Докаович Ламаро. Ja, lehet megváltoztatom a nickemet Milánra. Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Ugye ezt nem muszáj megtanulni kibetűzni? Milan Gyokao(vagy e, mindegy)vics Lamaro. Ez az uccsó hsz- em kolmilanként. SZERK:Vagy nem. Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve No némi ihletforrásnak íme a DON és DONNA esküvője ami még valamikor két évvel ezelőtt született Miss Karrde, Erato, Adi és jómagam billentyűzetéből, néhány pihentebb napjainkon. Megkondultak a harangok. Aztán mégegyszer. Lassan haladt a kocsisor; méla lassúságuk mintha csak az időt végtelenítené. A mediterán partvidék felől a sós tengeri levegő fuvallata végigjárta a táncát az autókat díszítő szines szalagok fodrain. Az utcákra kirohanó tömeg éljenzéssel és tapssal fogadta a menetet, mely óvatosan haladt végig a kis Szicíliai város főutcáján. Szemben a templom főbejáratánál néhány korán érkező rokon és ismerős izgatottan tekintgetett a főutca hosszú egyenesére és enyhén megkönnyebbült amikor feltünt a fekete limuzin.....A Keresztapát és hitvesét szállító, lobogó szalagokkal feldíszített jármű. Mögötte a CSALÁD népes tömege sodródott a konvojjal ki ki a saját autójával követve a párt. A városka lakói jól tudták, hogy ki lép ma frigyre; ki az aki hűséget fogad a pompás templom falai között. Noel atya, a helyi plébános összeérinteve ujjait a márványlépcsősor tetején, szelíd mosolyával fogadta a Keresztapa pillantását. A Don, most előzékenyen csapta rá az ajtót arájára, kiélvezve annak minden eleganciáját. Valamiféle elfojtott szitokáradat harsan a kocsiból de a tiszteletre méltó Don csak tovább legeltette tekintetét az őt üdvőzlő tömegen. Néhány helyen marcona testőrök lesték a napszeművegeiken keresztül a városka lakóit, de főleg mindazokat akik közel akartak volna férkőzni a Keresztapához. Így eset meg, hogy amikor a hitves kikászálódott a limuzinból; férjeura túloldalán és vadul lengetve csöppnyi ökleit két jól megtermett testőr vetődött keresztül a vendégseregek sorfala között és döntötték le lábáról a fehér ruhájában dúló-fújó leendő Donát. A Keresztapa észrevevén a tompa puffanást azon nyomban megfordult és aggódó pillantásaival gyorsan meggyőződött arról, hogy kutya bajuk sem esett a testőreinek. Az izzadságtól gyöngyöző homlokú fekete öltönyös testőrök megnyugtatták főnöküket, hogy az a néhány zúzódás melyet elszenvedtek a rúgkapáló arától pár héten belűl biztosan összeforr és talán még el is tűnnek majd a hegek egy alapos plasztikázás után. A Don elégedetlenül rázta fejét amint a motorháztetőre borított hitvesre pillantott. Amolyan "Ne csináld ezt a cirkuszt" tekintettel "segítette" talpra a dühtől elvörösödött párját. A Don ezek után elnéző pillantást szegezett Noel atya felé, aki csak mosolyogva legyintett egyett. Néhány perc eltelt mire összeállt a CSALÁD apraja-nagyja. A gyerekek, a nagyszülők, a sógornő.....a szomszéd birtokosok....és az azok szomszédjai, az üzletfelek, a távoli "leányvállalatok" igazgatói, cégvezetői. A Keresztapa most gyermekei elé lépett; hatalmas tenyere megragadta vállukat; szemei pillantása a gyermeki tekintetbe fúródtak. "Legyetek erősek"-szavalták a barna szemek, majd néhány bátorító paskolás következet. A gyerekek csak bambán bámultak vissza, hiszen ők már alig várták, hogy új anyukájuk végre az otthonuk melegét fűtse tovább. A férj most odébb lépett. Édesanyja szeretettől csillogó tekintette most is mint mindig enyhülést hozott a lelkébe. A meghittség és a mindent elragadó szeretett feledtette vele most e sötét nap fátyolos fényét. "Jaj fiam, úgy örülök"-rebegték a lefelé görbülő ajkak. "Jaj anyám, hát én meg úgy nem"-rebegték a fiú és férj lefelé görbülő ajkai. "Kitartás fiam! A gyerekek jelentik számodra a jövőt. Ez legyen mindig a fejedben"! "Próbálom anyám, próbálom"-nézett a fiú el egészen az arájáig. Egy ölelés; az anyai szív melegsége.......a Don lassan eltávolodott édesanyjától és közelebb lépett leendő apósához és anyósához. Volt idő amikor már találkozott velük; hisz korábbi neje is ezektől a felmenőktől leledzett, most mégis újonnan idegen volt neki e látvány. A "Kedves MAMA" a szokásos mindennapos öltözékét viselte; egy otthonka fölött keresztben megkötött kötény, alant egy szöszmösz mackónadrág, míg földközelben egy kitaposott varjúbörből cserzett klumpa karistolta össze a márványlépcsősor alsó régióit. Oldalán a "Kedves PAPA" meredt előre sziklaszilárd atyai tekintettel melyben olykor megcsillant a lánya iránti érzet szeretett és aggódás. A Keresztapa tökéletesen tisztában volt a belső gondolatokkal; érezte a feléje irányuló kies bizonytalanságot. A férj elégedetten konstalálta, hogy új és régi apósa egy pillanatra sem feledkezik meg szeretett szakmájáról, mely gyakran, sőt sűrűn kapcsolódik a Cég fő tevékenységi köréhez. A sírkőkészítés megkívánta, hogy a PAPA mindig is felkészülten várja a következő megbízást; fröccsöntött műanyag védőköpenye jelenleg is beborította kontúrjának majd kétharmadát, míg az alsó régiókat egy térdig felkapaszkodó gumicsizma biztosította. A Maffia mindig is gondoskodik CSALÁDTAGJAIRÓL. Megélhetést biztosított nekik. Izgalmakkal telített percek...sajnálkozó és kárörvedésektől sűrűsödő pillantások, a pár elindult a lépcsőn fölfelé. Odafönt és alant a boldogság és keserűség könnycseppjeiben már javában lubickoltak a hozzátartozók. Noel atya türelmesen várta a Isten oltára elé érkezőket. Nos igen, Noel atya jóságos mosolya mögé bújva figyelte az Egyház Megszentelt Földje felé vezető lépcsősor aljában lezajló jelenetet. Magában elmormogott egy gyors imát a Teleseai Szűz Kelvinhez, amiért felszentelt pap lévén, neki nem kell, legalábbis hivatalosan semmiféle ilyen elkötelezettséget tennie hölgyszemélyek felé. A szomszédos kolostor apácái amúgy is hallgattak, mivel a péntek esti murik mindkét fél számára előnyösen kialakitott, kötelezettségmentes alkalmak voltak, a katolikus egyház pedig ingyen szolgáltatja az óvszert, ... khm, na de ne menjünk bele most az egyház olyan féltett titkaiba, melyek a Vatikán leginkább elzárt termeiben őriztetnek. Szóval az atya Police napszeművege mögül gyors pillantást vetett a CSALÁDfő lassan magukhoz térő testőreire, majd fel, a környező háztetőkre, erkélyekre, félig behúzott függönyű ablakokra, melyek mögött a Vasárnapi iskola 6-12 éves kis tanitványai a legmodernebb, távcsövekkel felszerelt AK-47, AK-74, M16, és Steyr AUG félautomata és Deasert Eagle pisztolyokat szorongatva figyelték a nemes eseményt, minden apró vagy gyanús jelet azonnal jelentve a Harangozónak. Az ember sose lehet elég óvatos ugyebár, a sok ellenség mindenhol, főleg a kidobott ex barátnők és barátok... No meg a végtelen számban előforduló galambok ellen, mertugye őket mégsem tilthatták ki csak úgy. Eleinte sokan nem is értették, hogyan lehetséges, hogy épp levesnek való madárkák potyognak az égből, a kis vasárnapi iskolások pontos, ám a hangtompitók miatt hangtalan lövései nyomán. Más gyermekek megverekedtek a bámészkodókkal, és visszaszerezték a kivégzett állatokat - ezek is a nemsoká kezdődő lagzis vacsi részei lesznek, mint finom husikaleves. Végre valahára a jövendőbeli pár egymásra talánt a kavalkádban és felfelé kezdtek lépkedni a templom bejárata irányába. Az ifjú pár, és népes gyermekeik tábora - melyek alig voltak valamivel fiatalabbak mint a szüleik, nemhiába, a jó CSALÁDban korán kezdik meg a génnek szaporítását. Noel atya szivén jeges borzongás futott át, és még idejében lekapta az arcáról a Police napszemüveget, ami ugye nem a legillendőbb viselet a nemes szicíliai maffiózó családok házassági ceremóniáihoz. Atyai mosollyal tüntette el az okkulárét éjjfekete reverendája redői alatt, amit egy nagy köteg Euro követett, amit a Don leendő apósa nyújtott át az imént, bíztositandó, hogy a férjjelöltből nem marad csupán jelölt. A mozdulat hevében pillanatra láthatóvá váltak a kisváros mindenki szeretett "atyájának" kizárólag önvédelmi céllal tartott 9 milliméteres oldalfegyverei, sőt majdnem a MOSAD igazolványa is, ez utóbbi kellemetlen is lehetett volna, az előbbiek megszokott kép voltak itt, a poros - leginkább lőszerporos Sziciliában. -Drága fiam! - mosolygott az atya az előtte tisztelettel egy lépcsőfoknyira megálló Donra. Az ifjú férfi ajkai néma "segítség"-et mormoltak, de Noel atya úgy tett, mintha ezt észre sem venné. - És természetesen léányom. - fordult most mély sóhajjal az Ara, azaz a Dona felé, akinek csodálatos, főleg mélységes dekoltázsára remek kilátás látszott az egy lépcsőnyi magasságból. - Míg a kíséretetek elfoglalja a helyét az Atya szent házában, ti ketten most elváltok, DE nem kell aggódnotok - tette hozzá sietve a Don megkönnyebbült, és a "drága Apuka" neheztelő tekintetének láttán - nem kell soká várnotok, mig újra egymásié lehettek. A pap intésére két ministráns fiú, -akik mellesleg a Superball profi hátvédei és másodállásban elmegyógyintézeti ápolók voltak, amúgy egyenként 2 méter 10 centi és 3%-os zsirtartalmú testfelépitás mellett 180 kilót nyomtak- lépett elő és barátságosan könyéken kapva a CSALÁDfőt elvonszolták a Harangozó irodája felé, ahol majd megfosztják fegyvereitől, és felhelyezik a súlyos bilincseket és láncokat, melyek az esetleges szökést hivatalosak megakadályozni a szertartás alatt. Noel atya szintúgy karon fogta az Arát, és bevezette a templomba. -Mielőtt véglegesen férj és feleség lesztek, még egy utolsó gyónással mosd tisztára a lelked, leányom. - magyarázta menet közben a Donának. -Természetesen, atyám. - pityegte a meghatott Ara, és már lépett volna is be a gyóntatószékbe. -Nem, nem lányom, az utolsó gyónásnál nem használunk választófalat, már ha érted, mire célzok. - mosolygott az atya, és betessékelte a pislogó asszonykát a szűkös kis helységbe, mely művelethez kifejezetten jól jöttek az 52-es karok. A meghivottak, családtagok, üzleti és bűnszövetkezeti partnerek közben elkezdtek beszállingózni a Templomba, ahol az orgonán a Village people legbelevalóbb számai szóltak. Mikorra a dolog feltűnt volna valakinek, a segédlelkész már futott is a karzat felé - az orgonás esténként a helyi Kék Osztriga bárban játszott, és a tegnapi másnaposság hatásaként nem pontosan tudta hol is van tulajdonképpen. A bejárat mellett elfoglalták helyüket a koszorús lányok, a másik meleg bár, a Madárfészek énekesei, ők kifejezetten a Don kérésére voltak jelen. Majdnem minden készen állt már, hogy elkezdődjön a Nagy Esemény. A CSALÁD tagjai elfoglalták a helyüket a padsorokban. A főállásban (nagy)mama, egyébként a Cég belső elsikk?ööö, elszámoló gazdasági mindenese kifacsarta az összegyűjtött zsebkendőkből, pelerinekből és más egyéb ruhadarabokból a könnyek első eresztését, majd átküldette az egészet Valinorba Yavannának utánpótlásnak, amikor is ?. a fenébe, az egy másik sztori. Na szóval abban a percben jelzést adott a csak saját felelősségre feliratú laptopja. A nagyi felnyitotta a műszert, és átfutotta az életbevágóan fontos címzésű üzeneteket. Egy ki mond ki egyszerre több szót vb győztese iramú szakácsnő tett fel néhány indiszkrét kérdést. ?A két kondér borsókalevest kezdhetik melegíteni, de a piros üvegcséből véletlenül se rakjanak bele, mert ez a leves csak a CSALÁD részére készült.? ?Igen, a halom sütit kirakhatják az asztalokra?. Sorolta véget nem értően az utasításokat a nagyi. Hiába, egy szem drága fia, a Don életét nem teheti más kezébe, magának kell gondoskodni mindenről. A nagyi visszazárta a laptopja fedelét és várta, hogy az ifjú, de nem kellően lelkes pár bevonuljon. Közben anyaian elérzékenyülve gondolt vissza drága fia élete fontos momentumaira. Az első szó ( cenzúrázva! ), az első ajándékba adott félautomata, az a lány ( értsd: ringyó) a szomszéd házból (mert a nagyi arról is tudott ám, nem hiába volt ő a Don édes mamája, és akkoriban a Cég vállalkozásaiba besegítve a környék hölgyeményeinek ma?.. na de erről most ne essen több szó). A Nagy Esemény előtt azonban az ifjú Ara, aki a szűkös helyiségbe hatalmas uszályával és leginkább az esküvői tortát megszégyenítő habos ruhácskájával próbált előre jutni és a szoba egyetlen egy bútorára; egy heverőre azonnal le is vetette magát. Gyónás ide vagy oda kicsit úgy érezte magát mint ha a pszichiáternél lenne. Nem értette ugyan miért nem kell gyóntatószék meg válaszfal s nem is értette mire célozott de hát ő a pap csak tudja mit csinál. Noel atya csillogó szemekkel közeledett és megpróbált magának helyet szorítani a túlzsúfolt kanapén. -Kezdhetjük Atyám? -Persze lányom. ?bólogatott sűrűn majd oldani is kezdte már a reverendáját. -Hát az úgy volt, hogy? először ugye Pablo, a kertész. Vele nem tartott sokáig. Aztán Juan a vízszerelő? alig voltam 14? közben loptam is a hentestől? kolbászt? tudja ?kacsintott kacéran-majd jött Diego meg Francisco...tudja ők ikrek voltak. Ezután egy nap böjtöt tartottam?de betoppant Antonio de őt dobtam és végül José hajóján kötöttem ki de elhagytam őt Eduardoért?. -Na de lányom?.?ámult el az atya és meglepetésében lecsúszott a nadrágja is. -Bocsásson meg? áttérjek arra az időre amikor már 15 voltam? ?pislogott ártatlanul az ara. ?Akkor kezdődtek a bajok?olyan dolgokat csináltak?nem is merem elmondani. Inkább megmutatom. ?kelt fel a heverőről és egy erős, gyors husikaleves kavargatásban megedzett mozdulattal az atya röpült a heverőn végig. A következő tizenöt perc alatt az egybegyűlt kedves Család hörgést és nyöszörgést, kiáltozást és segítség kérést, sikítozást és affektálást hallgatott végig. Végül csend lett. Még az orgonista is elhallgatott. A rokonok tudták a Donának van mit meggyónnia, és mivel a boszorkányság sem állt tőle távol (körülbelül 5 centire) az öt kísérő feketemacska, éjjeli bagoly, békák, egerek, üstökösök és seprűk melyek most az ajtó mellett pihentek arra engedtek következtetni hogy ráfért a leendő feleségre egy kiadós ördögűzés. Amúgy is régen volt már ilyen jó kis szeánsz a városba. A kis szoba ajtaját feltépték belülről. Noel atya lépett ki erősen zilált külsővel, szakad ruhával, reszkető kézzel majd az ajtó mögül egy kis járókerettel próbált előrébb jutni a templomba. -Bestia.-suttogta hátra és évek óta most először érzett valóban részvétett a leendő férj iránt. A Dona szorosan követte. -Akkor most feloldoz Atyám? -Majd ha férjhez mész lányom ?mosolyt erőltette az arcára miközben az Ara csókot nyomott a saját nyakában függő arany fakanálra, hogy mégis meghallgatásra találtak imái. A Don mindeközben feloldozásra talált. Bilincseit és láncait leoldották, Thomson géppisztolyát pedig visszaakasztották a hona alá. A Keresztapa végre szabadnak érezte magát; vagyis csak még néhány percig. A háttérmunkát, vagyis amit ez a kis affér követelt magának a testőreire bízta. A ministráns fiúk elégé közeli kapcsolatba kerültek azzal a négy-öt három és félajtós szekrényszerű kivitelben legyártott sötétnapszeműveges, enyhén fényes koponyájú fiatalemberrel akik néhány lendületből leadott legyintések után különböző keresetlen szóval illették őket; jelezvén, hogy még ebben a Szent házban is illendő készségesen bánni a Don-nal. A Keresztapa igazítván a két hónapnál nem régebbi mélyfekete öltönyének zakóján; mosolytalan de sziklaszilárd tekintetét végiglegeltette a padsorokon üldögélő ismerősökön....koszorúslányokon....hozzátartozókon....koszorúslányokon.....rokono kon.....koszorúslányokon majd végül megállapodott egy ponton, arája fátyol mögé rejtett pillantásán. A végzet egyetlen faunáján. A meleg rövid és hosszú hullámokban érte el a templom belsejét, mikor végre feltűnt? az atya. Egymaga. Öltözékét igazgatva foglalta el helyét az összegyűlt helyi és meghívott vendégsereg előtt. Immár az ismerős taktusok hangoztatták be a kis város templomának mennyekbe ívelő belsejét, további könnycseppeket csalva a megilletődött rokonság csillogó tekinteteibe. Noel atya reszketve fordult a pár felé: -Gyermekeim....... Húszonhárom perc és tizenkét ásítás után némi feszültség lett úrrá a Keresztapán. Ez kissé magasabbra hágott amikor már majd háromnegyed órája celebratált az atya. Aztán bekövetkeztetett. -Fiam! Isten gyermeke. Akarod e elvenni az itt megjelent leányt. Hozzá örök hűséget és boldogságot fogadni, gondját viselni és bőséggel elárasztani amíg a halál el nem választ, itt az Úr színe előtt? A Don kissé megilletődötten pillantott félre; arája habos redői felé. Feje talán még kissé félre is billent. "Háááát izé..." Valami a lábfejébe hatolt. Arájának meghitt tűsarkúja rezenéstelenül tűzte át a több száz dolláros, feketére boxolt cipőjének orrészét. A bizonytalanság fátyla rögtön az enyészetnek adózott. -Iiiigen. Akarom.-határozott válasza sűrű visszhangot vert a márványfalak között; erőssége talán meg is rezdített néhány színes üvegtáblát melyen át a kinti fény pislákolt érdeklődően befelé. Noel atya csendes mosollyal fogadta közösségének szint való tagjának jól hallható meggyőződését, majd a fejét kissé lehajtó ara felé fordult. A reszketése mintha fokozódott volna. -L..lányom! Isten leánya. Akarod e hű párodnak elfogadni az itt megjelent fiút, őt örök hűséggel szeretni, otthon meleg étellel és tiszta ruhával várni míg a halál el nem választ....Itt az Úr színe előtt? A habos ruha alig láthatóan fordult a legelső padsor felé ahol a Don gyermekei megszeppenve lesték a ceremónia eme részletét. Az ara viszafojtotta a könnycseppjeit ahogy a gyermekei felé pillantott. A szeretet gyermekei felé akiket talán már perc perc múlva anyjukként ölelhet át. -Igen, akarom.-felelte tiszta hanglejtéssel, talán csak a boldogság élce rezdült meg a kiejtésében. Az atya felsóhajtott. -Nos, -emelte fel a karjait a templom gyűlekezete felé...-akkor megkérdezném az itt egybegyűlteket, hogy akad e oly valaki aki e szent egybekelés ellen kíván szót ejteni!? Síri hang ameddig a fül elhallhatott. Még a susmogás is abbamaradt ahogy a kedves após egy pillanatra felemelte fő munkaszerszámát; a véső mint valami ikon úgy némított el minden hangot mintha Szicíliában kihalt volna az élet. -Ha nem akkor hallgasson mindörökké....-fejezte be az atya kisvártatva, majd az ifjú pár felé fordult. -Csókoljátok meg egymást gyermekeim! Míg az ajkak összeforrtak odakint tűzijáték vette kezdetét. Repesz és füstgránátok hágtak a magasba......a Maffia igéjét vésve a kék égboltra.
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve A francba, hogy ehhez Odynak kell írni. Még iwiw-en is meg lehet változtatni. Szerkesztve: 2008. Augusztus 11.17 éve - kolmilan
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve A francba, hogy ehhez Odynak kell írni. Még iwiw-en is meg lehet változtatni. Nem kell mérgelődni. Ez nem az iwiw. Jól néznénk ki ha hetente váltogatná mindenki a nevét, mert most épp úgy szottyan kedve. A Te esetedben kivételt teszek talán, de csak azért mert a neved majdnem ugyanaz marad mint az eddigi...
Hozzászólás ideje: 2008. Augusztus 11.17 éve Érdekes háttértörténet. Nyugodtan beteheted a Dumacantinába ha nem emelnek kifogást ellene a DINASZTIAtagok. Ohh! Dárágájá minyá famíliá! Oly soká kellett várnom, hogy lássalak benneteket!
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.