Claudia Gray: Master & Apprentice

[Bence1997]

19 órával ezelőtt, Iqvi írta:

Aham. Mondjuk azt a részt nem hiszem, hogy a regény írásakor a Névtelenekre, mint faj értette Claudia. Szerintem a próféciában e inkább utal arra, hogy a Jedi Rend hagyta virágozni a rabszolgaságot. Így sokkal szebb és érdekesebb a szöveg, hogy a Rendnek azért kell megfizetnie mert semmit nem tett azért, hogy értelmes lények millióit mentse meg rabszolgasorstól.

[Iqvi]

12 minutes ago, Bence1997 said:

Nem mered használni a Dave Filoni-s gifet?

[Bence1997]

2022. 02. 20. - 19:49, Iqvi írta:

Nem mered használni a Dave Filoni-s gifet?

Elfelejtettem azt a gifet.

[Wilde]

A könyvtárban a kezembe akadt ez a könyv és úgy gondoltam, hogy elolvasom. Igazából már régebben is érdekelt, mert az tudtam, hogy szerepel benne Qui-Gon, aki az egyik legizgalmasabb jedi, másrészt pedig szóba kerül benne a prófécia a Kiválasztottról. Így elolvasva a könyvet nem igazán a prófécián (vagy inkább próféciákon) volt az igazi hangsúly, de nekem így is nagyon tetszett és Qui-Gont illetően pedig tényleg hiánypótló volt. Végre egy kicsit jobban megismerhettem a karakterét és érdekes volt a kapcsolatának a kibontakozása Obi-Wannal és a saját kétségei. Qui-Gon sokkal esendőbbnek tűnt ebben a történetben, ahol kétségek között van, bűntudat is gyötri és nem olyan sztoikusan magabiztos aurája van, mint az Ep. I-ben. Ugyan a filmben is van közöttük egy érezhető eltérés a mentalitást illetően a tanítványával, de nekem meglepő volt, hogy ilyen konfliktusos volt a viszonyuk, hogy Qui-Gon le is akarta adni Obi-Want mégha csak kényszerűségből is, illetve azért, mert jót akart neki.

 

Maga a történet is tetszett, érdekes volt ez a nyomozós szól, engem meglepett, hogy hova lett kifuttatva a történet a hercegnővel, szinte mindenre számítottam, de erre a végkifejletre nem, úgyhogy ez mindenképpen pozitívum volt, ettől még voltak azért kiszámítható elemei is a sztorinak, de számomra ez a könyv a karakterek és különösen a főszereplő páros miatt volt annyira jó élmény. 
Az új karakterek közül eleinte idegenkedtem ettől a Rael Averrosstól, mert olyan furcsa volt. Kicsit éreztem benne egy kis Anakint, meg ott volt rajta Dooku árnyéka is - úgy hogy volt még egy padavanja Qui-Gon előtt, de aztán ez is egy jó meglepetés volt, hogy nem az történt vele sem, mint amire számítottam, hanem egy viszonylag pozitív befejezést kapott az ő története is. Maga a karakter pedig végeredményben hozzá tudott adni Qui-Gon fejlődéséhez.

Dooku ugyan nem szerepel jelenidőben igazán a könyvben (kivéve a végén), inkább csak mint a múlt képviselője jelenik meg, aki az események egy-egy pontján hatással volt hőseinkre, de róla is érdekes volt olvasni ebben a kontextusban. Ha jól néztem utána a dolgoknak, akkor ez a sztori 8 évvel van a Baljós előtt és itt még nem dolgozott Palpatinenak, de a jediktől való eltávolodás már tetten érhető, valamint a benne rejlő sötétség már korábban is kibontakozott. Valahogy végig a könyv során, mint egy árnyék ott volt Dooku, egyrészt a két egykori tanítványa mögött feltűnve, másrészt a próféciák és vele együtt Qui-Gon útjának katalizátoraként.

 

Ami még meglepetés volt, hogy a rabszolgaság témája milyen hangsúlyt kapott. Eleve ez az egész, mint jelenség igazán az első filmben volt jelentős, de közben egy érdekes felvetés, hogy miként áll ehhez a galaxis. Benne van a Köztársaság hanyatlása, vagy legalábbis az eszméinek, meg a jedik eszményeikkel az ellentmondása is és úgy érzem, hogy itt reflektáltak rá igazán (úgy rémlik, hogy volt a TCW-ben is egy sztori amiben a rabszolgaság megjelent). A másik érdekesség a próféciák és leginkább a jedi misztika sokrétűsége volt. Az, hogy ennyi prófécia van számomra szintén új információ volt, korábban úgy képzeltem, hogy volt valami régi legenda egy jediről, aki majd elhozza az egyensúlyt, de ennyi. Ezzel szemben az, hogy volt egy ilyen irányzat a Renden belül, ahol a jövőt fürkészték, több jóslat is született és Dookura is ilyen nagy hatással voltak, ez szintén meglepő volt. Azt nagyon jól hozták ki a történetből, hogy Qui-Gon inkább az Erőre akar figyelni, fókuszálni és nem a címeket keresi és ezért marad Obi-Wan mellett. Ez előre is vetíti a jedik dekadenciáját, hogy elfordultak az Erő igazi megismerésétől és belemerevedtek a pózokba, pozíciókba, szokásokba. Van abban igazság, hogy miért nem kellene megismerni a jövőt, de nekem tetszett Qui-Gon magyarázata, hogy miért érdemes tanulmányozni a Erőnek ezt az aspektusát. Egyébként ez az egész misztikus vonal szerintem egy még mindig kiaknázatlan forrás, amit behozott Lucas a SW-ba. Ugyan a TCW már pedzegette ezt a Mortis szál esetében, vagy a midikloriánokkal, a Rebelsben is képbe került a World Between Worldsben, de én nagyon kíváncsi leszek az Ahsoka sorozatra, hogy mit tudhatunk még meg az Erő különlegesebb megnyilvánulásairól.

 

Ugyan nagy hatása nem volt, de jópofa volt olvasni, mikor név szerint nem is, de megemlítették Maz Kanatát, ilyenkor érezni, hogy ez már a sequel érában készült ez a könyv és mennyire összeér az univerzum. Olyan volt olvasni Qui-Gon és Obi-Wan történetét, mintha visszarepültem volna az időben, amikor gyerekként láttam ezt két jedit és ezért mindenképpen hálás vagyok, pedig már ismert és bevezetett karaktereket nem könnyű úgy mozgatni, hogy azt érezzük ezek tényleg azok akiket megszerettünk... Claudia Graynek itt sikerült!