Ranglista

Végül több, mint fél évbe telt, de a végére értem: eljutottam a Star Wars maraton finisébe. Kylo Ren megígérte, hogy befejezi, amit Vader elkezdett. De akkor még nem sejtette, hogy Benként fogja befejezni, amit Anakin akart: visszahozza az életbe, akit szeret. Még soha nem tetszett ennyire az ep.9 mint most. Pedig az elején megijedtem: az első fél óráért annyira nem voltam oda. Jó sok expozíció volt. Rohanva be van dobva egy csomó ötlet. Leia jelenetei szerintem nem az igaziak. Értem miért igy csinálták őket, tiszteletből Carrie Fisher felé, de nem igazán működtek. Több dolgon is húztam a szám. Úgy a 30-dik percnél már kezdtem aggódni, hogy ez nem fog igazán bejönni. Nade kb. onnantól, hogy Rey meggyógyítja a föld alatti kígyót az epizód nálam szárnyra kapott. Óriási élmény volt. Jó volt, hogy pont az ep.9 nézés előtt fejeztem be a Sithek árnyékát. Így hogy elolvastam, hogy pontosan miként haltak meg Rey szülei, meg mi történt az elbújtatása körül, egészen más volt nézni az ep.9-et. Mondhatom, hogy mostanra Rey származását teljesen elfogadtam. Ebben több dolog is segített: eleve nem is rémlett már, hogy az ep.8-ban mennyire "rákap" a sötét oldal Rey-re: amikor először meditál, Luke is ledöbben, hogy mennyire erős a kapcsolata az Erő gonoszabbik felével. Régen zavart, hogy az ep.8-ban maga Rey mondja ki, hogy a szülei senkik voltak. A teljes sequel trilógia fényében eddig nem értettem, hogy érezheti ezt. De a regényből is kiderül: Rey jól sejtette. A szülei úgymond senkik voltak. Az apjának, Dathan Palpatine-nak hiába volt "nagy neve", csak egy kísérlet mellékterméke volt. Amit mindig is bírtam az ep.9-ben az a lépték: itt már a fénykarpárbaj úgy zajlik Rey és Kylo között, hogy közben titáni hullámok csapdosnak körülöttük. A lehető legjobb értelemben űroperás a Rise of Skywalker. Az is tetszik, hogy Palpatine hozzáállása az uralkodáshoz mennyire megváltozott. Most, hogy évtizedekig egy félhalott testben volt, vakon, úgy hogy még a mozgáshoz is egy gép kellett, már nem érdekli a megtévesztés. Nem akar úgy uralkodni, hogy jónak és béketevőnek higyjék. Nincs szüksége az agyafúrt propagandára, meg arra a kifinomult birodalmi hierarchiára, amit az Andor olyan jól bemutatott. Palpatine többé nem akarja a jótevő maszkját hordani az alattvalói előtt. Egy uralkodónak, aki a halál kapujában áll nincs vágya a látszatásra: Palpatine köré már nem törtető katonák és politikusok gyűlnek, hanem sith szolgák. A katonákat nem sorozzák, hanem gyerekként elrabolják és agymossák (most imádtam azt az ötletet, hogy az agymosás nem működik azokon, akik kicsit is Erőhasználók, ezért akik ebbe a szűk körbe tartoznak, hogy van valami képességük azok rendszerint dezertőrök lesznek). Beszédes az is, hogy Palpatine már nem a Coruscantról hanem az Exegolról akar uralkodni. Ha most visszatekintek a maratonomra és ki kéne emeljem, hogy mi volt a csúcs, akkor megint csak meglepve magam egy kicsit az Ahsoka ötödik részére tenném a voksom. Úgy éreztem a Star Wars ott járt a csúcson. Sokszor emlegetik ezt a franchise-t modern mitológiaként, de sose érződött annyira mítosznak az SW, mint abban a részben. Mondom ezt úgy, hogy közben az Ahsoka első évadot - még úgy is hogy az egészet imádtam - egy rangsorban nem tenném az első helyre. De ha a különálló részeket nézzük, akkor az ötödik résznél jobb szerintem egyelőre nincs. A maraton kellemes hozadéka volt, hogy behoztam a lemaradásom a képregények terén. A legkellemesebb meglepetést ezen a fronton a High Republic és a Qi'ra trilógia füzetei hozták. Ez a sok Star Wars fogyasztás óriási élmény volt és megerősített benne: ennél jobb fiktiv univerzum és franchise nincs a világon. A Star Wars a csúcs!

Igen, kifejezetten tetszett. Igazi hiánypotló alkotás. Ezután Ochi tőrére se tudok ugyanúgy nézni. Meg a kis D-O droidra se, akivel Ochi jó durván bánik. Kifejezetten örültem hogy Rey szülei kaptak egy kis hátteret.

Újranézve az epizódokat, így egyben látva is nagyon szép lezárást kapott a sorozat. A rész felépítésében kifejezetten fontos szerep jutott az előző rész végi akciójelenetnek, ami miatt különösen úgy érzem, hogy ezt mindenképpen egybe, egymás után kellett leadni. Aztán a további események, mint egyfajta levezetésként estek meg, de nekem ez a szekvencia még jobban is tetszett, mint a rész elején látott akció. Kleya szöktetése nem volt túlnyújtva, ennek szintén örültem, mert így tömören, de lényegre törően tudták megoldani az akciót. K2 különösen elemében volt és a sorozatra jellemző módon itt sem finomkodtak, hanem kellően brutálisan prezentálták az akciójeleneteket. Ugyan az előző epizódban még úgy tűnhetett, hogy Dedra jót tett Heertel és a kezére játszhatta Kleyát (én az első megtekintésnél meg voltam győződve róla, hogy Kleya itt meg fog halni, de örülök, hogy tévedtem). Aztán kiderül, hogy csak a halálba küldte. Kellően feszült volt az egész jelenetsor, főleg a közbevágásokkal Partagazékra, akik próbálták valahogy lekövetni az eseményeket, amikor meg K2 megérkezett az nagyon emlékezetes volt. A Yavinon játszódó eseményeknél valahol érthető volt, hogy nem ugrottak rá egyből az infóra a lázadók, de engem azért Bail egy kicsit felidegesített - hozzáteszem kezdem megszokni az új szinészt, de azért még mindig egy kis tüskét érzek, hogy nem Jimmy Smits játszotta el. Azért mindamellett, hogy meg lehet érteni az aggodalmait Luthennel, meg az információval kapcsolatban, ha nem lett volna Luthen, akkor Mon Mothmát már rég elveszítették volna, ha csak Bailen múlik a dolog. Ettől még érdekes volt látni, hogy milyen vegyes a megítélése Luthennek és valahol egy kicsit felemelő is volt látni, hogy mennyire kinőtte magát a felkelés és milyen messzire jutottak onnantól ahonnan elindultak és mennyivel kiterjedtebb, professzionálisabb az egész szervezet, azzal együtt, hogy vannak azért problémák. Ami a legjobban tetszett ebben a lezárásban, hogy ami számomra a sorozat legnagyobb vonzerejét adta, az a karakterek és számukra volt ez egy nagyon jó lezárás. Gyakorlatilag reflektáltak szinte mindenkire aki megjelent valamilyen formában itt a lázadás keretében, érdekes volt hallani mennyire a múlt ködébe vész már kicsit az Aldhani akció és hogy mindannyian mennyi mindent veszítettek időközben. Kleya betagozódása a Yavinra is kellően átgondolt volt, hogy nem megy egyszerűen neki elfogadni azt, hogy Luthen nincs többé és ő is egy új pályára kényszerült most, de közben meg felszabadul benne egy csomó érzelem és valami olyan nagyobb dolognak a részének érezheti magát, amiben ott van Luthen öröksége is, amit ő is továbbvisz majd. Mégis az abszolút csúcspontja az epizódnak az számomra Cassian gyerekének a megpillantása volt. Ahogy abban sem reménykedtem, hogy Kleya túléli a sorozatot, bennem korábban az is felmerült, hogy Bixre is az a sors vár, hogy valamikor itt az évad során meghal. Ezzel szemben még kiderült, hogy egy gyereket is megszült és ezáltal Cassianból is van valami ami túléli ezt az egész konfliktust az nagyon meglepően hatott. Lehet, ha az évad előtt olvastam volna erről, akkor húztam volna a számat, hogy minek ezt, de így látva és főleg azután a sok szenvedés után amin keresztülmentek ezek a karakterek az egész sorozatban ez számomra egy tökéletes befejezés volt. Bix, Bee és a kis Andor, ez annyira szép volt, hogy természetesen ott van a szabadság vágya, meg a zsarnokság elleni küzdelem, de ezen túl is van még miért küzdeni és az, hogy Cassian ezt nem is tudja, de mégis van valami, ami túléli őt ez még szebbé teszi az egészet!

Az alsóváros, akár az Ep. II-ben, akár a TCW-ben amikor lelátogattunk oda az igazán mélyen lévő szintekre tényleg más hangulatot árasztott, de nekem mindig is egy színes, pezsgő, élettel teli helynek hatott a környezet, amit láttunk. Ott volt az ipartelep is, ahová szintén ellátogattunk a filmben, de az nem olyan hely volt, ahol emberek életvitelszerűen élnek. Egyébként a változatos környezettel nem volt igazán problémám, csak nehéz volt megszokni ezt az arcát a bolgyónak/városnak, annak ellenére, hogy már az első évadban is voltak hasonló ábrázolások, még mindig kicsit szokatlannak tűnik. Az első évadban az a házkomplexum, ahol Syril lakik az anyjával eléggé olyan brutalista stílust áraszt magából és ha jól tudom, akkor azt Londonban vették fel, ahol megvan ez az épület. Ez is, illetve itt a védett házban tapasztalható lepukkant környezet is hozzájárul a karakterekhez, valamint kifejezi azt, hogy milyen helyzetben vannak. Ennek az ellenkezője is igaz, mivel amikor Padmét, a szenátorokat, vagy akár itt az Andornál maradva mondjuk Mon Mothmát látjuk a saját felső osztálybeli közegében az is nagyon kifejező a formák, a dízájn és a környezet tekintetében, úgyhogy ebben mindig is erős volt a SW. Én egy időben laktam a Szondi utcában, aztán meg a Völgy utcában is... kicsit sarkítva, de mintha nem is ugyanaz a város lenne.

Ezt igazán jó volt olvasni @Bomarr, ennél nagyobb lelkesítés aligha kell a közelgő maratonomhoz. Egyébként gratulálok, nem lehetett semmi ezt így végig vinni.

Andor szempontból. A lázadó flotta akkorára nőtt már, hogy nyílt támadást indíthattak a Halálcsillag 2 ellen. A Scarifon láttuk utoljára a Lázadó sereget, azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Hiába mondja Ackbar, hogy nem sokáig tarthatnak ki a rombolók ellen, a Halálcsillag felrobbanásakor még mindig tartották magukat. Eljött a napfelkelte amit Luthen nem érhetett meg, de ami annál szebb lett. A rész végén a több bolygós ünneplés azért igényel némi zsebkendőt.... Egy korszak méltó lezárása ez a film, a hősök megtették ami elvárható volt. Ami ezután jön arról ők már nem tehetnek.

A film az Andor szemüvegén keresztül már nem hoz sok újdonságot. Ez annak köszönhető, hogy a Halálcsillag felrobbanása után szinte teljesen visszatérünk a SAGA központi témájához. Azért így is marad pár csemege, mint pl. a tovább fejlődött lázadás, akiknek már olyan védelmi rendszere van, amit az űrből se lehet kilőni. Vagy az egyik csoport vezetője, aki Erőhasználó, leendő Jedi. Ennél többet viszont nem tudni meg a szervezetről, legalábbis a Birodalom visszavágból. Sajnos (vagy nem), de ebből az érából semmi kiegészítő művet nem olvastam. Azokból talán kiderül pl. mit csinált Mothma ezekben az időkben. És azért én szeretném azt hinni, hogy Kleya, Vel de akár Wilmon is aktívan tevékenykedtek még ekkor.

Budapest messze van ettől méretben, de itt is vannak olyan szélsőségek, mintha másik országban lennénk.

Nekem is tetszett a mostani rész!

A birodalmi propi sajtó és influhálózat. 🤪 Akkor most már mehet ide minden? Egy cikk a két évadról: https://www.valaszonline.hu/2025/05/22/star-wars-andor-2-disney-politika-kritika/ Nem illet volna a lázadásba. Járulékos veszteség. Nekem átjött, hogy szereti Mont, a 3. Részben, ahogy nézte, hogy táncol, abban benne volt. Érezni, hogy több évadnyi történet volt, ehelyett kivonatokat kaptunk, ahogy épül, szépül a lázadás, a mérföldköveket. A hézagokat meg töltse ki a "teorgiázgatás". Több több órás podcastet hallgattam a sorozatról, magyar és angol nyelven is, reakció videókat és amikor meglett férfiembereket látsz pityeregni, akkor tudod, hogy valami nagyon betalált. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe és ennek a szinkronicitás is az oka. Körbenézel a világban, a hazában és mintha egy figyelmeztetés is lenne, hogy gyerekek, ezt kell nektek?

Ezt még ők is beismerik amikor megemlíti azt hiszem M40, hogy a Birodalom ezt nem így intézte volna. Csak annyi, hogy egyenruhában kell járniuk és nincs nevük, csak számuk. De ezt a Birodalomban biztos megszokták. Önmagában nem lenne rossz ötlet, ha tényleg hatékonyan szűrné ki azokat, akiket el kell ítélni, vagy kémkedni vannak csak a programban. Kár, hogy nem tudunk róla többet. Pl. Gideont nem rakták bele, hanem egyből bíróságra vitték. Ez már egy jó pont. Szóval szerintem ide inkább a sima bakák, tisztek kerülhettek, akik nem voltak túl magasan ahhoz, hogy égbekiáltó bűnt kövessenek el. Lehet, hogy Dedra pl. már nem kerülhetett volna bele az Amnesztia programba, mert nagy súlyú bűnökkel volt terhelt (tényleg, itt mennyi idős lehet Dedra?) Amúgy ez a rész a Mandalorian Andorja. Azért is néztem meg. Jöhetne még több ilyen az ÚK korából.

Egy év múlva ilyenkor premier!

A legnagyobb Doctor Who rajongói oldalon az új Doctor Who epizód kritikájánál viszont az ítész az első nagy bekezdésben inkább az Andorról írt. Hogy mennyire zseniális a legutóbbi rész, amit látott (még csak most nézte meg a Ghorman mészárlást), és hogy milyen sokkoló volt utána Doctor Who-t nézni és szembesülni, hogy a szinvonal mennyivel gyengébb a Doctor Who-nál Link: Doctor Who: “The Interstellar Song Contest” Made My Head Hurt - 2nd Opinion, Take 2 | Doctor Who TV

Ezen Krennic úgy néz ki, mintha a Kraftwerk tagja lenne.