Ranglista

1982-ben a Szabad Föld újságban megjelent mozireklám és cikk Yodáról némi hibákkal.

A Katalizátor és a Tarkin után ezt is elolvastam, így már csak az Andor 1. évadának újranézése maradt hátra a második évadra való ráhangolódásból. Megmondom őszintén eleinte elég nehezen haladtam ezzel a könyvvel, pedig nem egy hosszú darab, de számomra kifejezetten nyomasztó volt. Nem csak a börtönös részek kilátástalansága, hanem Jyn egész életének hányattatásai. Ennek ellenére a végére mégis azt kell mondjam, hogy nekem ez a könyv tetszett a legjobban az említett hármasból! A Rogue One továbbra is a kedvenc filmem a Disney érából, de ezeknek a könyveknek az elolvasása után látom igazán azt, hogy mennyi mindent lehet még megtudni erről az időszakról, arról a háttérről ami a film mögött van és így mennyire más lesz majd (az Andor lezárulása után) újranézni ezt a filmet. Jyn, aki a főszereplője a RO-nak tényleg itt vált igazán szerethető és átélhető karakterré és még a film után nem lett a kedvencem most már sokkal előrébb végezne nálam egy Madness szavazáson. Biztos vannak akik még nála is sokkal rosszabbul jártak, de Jyn az egyik legtragikusabb sorsú SW szereplő és megismerni az ő kálváriáját elég kemény volt. Már önmagában az, amit 8 évesen átélt elég lehet egy egész életre, de aztán folyamatosan az volt az érzésem, hogy mikor már egy kicsit egyenesbe jönnének a dolgai és felmerülhetne előtte a boldogság lehetősége, akkor kőkeményen lesújt az élet és újra elveszi tőle mindenét. Persze ez nem teljesen igaz, mert a remény a legfontosabb dolog, amit az anyja hagyott rá teljesen soha nem veszett ki belőle és végül a Rogue One-ban majd láthatjuk is, hogy mennyi mindent el tudott ő érni. Azt mindenesetre remekül bemutatta ez a könyv is, hogy milyen árnyoldalai vannak a lázadásnak és miután a Katalizátor egyik főszereplője volt Lyra, én nagyon sok vonást felfedezni véltem belőle Jyn-ből. Még emlékezett rá, hogy mi mindent tanított neki az apja és amikor Saw mellett volt és látta terrort és azt, hogy meddig képes elmenni Saw a cél érdekében, úgy éreztem viaskodik benne az anyjától örökölt igazságérzete a Sawnak való megfelelni akarással, aki mégiscsak a családja lett azután, hogy 8 évesen elvesztette a szüleit. A Skuhl-on keresztül pedig láthattuk, hogy ezt a harcot a Birodalom ellen nem lehet megúszni, még ha sokan szeretnék is magukat ebben a hitben ringatni. Jyn és Hadderék története nagyon keserédes volt, mert a sok viszontagság után, egy üdítő forrásként hatott ez a történetszál a könyvben, de közben végig lehetett érezni, hogy ennek nem lehet jó vége, mert tudjuk, hogy hova jutott Jyn. A legdurvább mégis az a rész volt amikor a felkelőket kellett elárulnia a Birodalomnak a semmiért. Ahogy ott rájön Jyn, hogy mi történt vele... hát elég nyomasztó volt. Egyébként tökéletesen meg tudom most már érteni miért mondta azt a filmben, hogy a Birodalomból, de a Lázadásból és ebből az egészből elege van. Nagyon jó könyv volt!

Képletesen beszél egy kiépülő diktatúráról, ami ha túlkerül egy eseményhorizonton, már gyakorlatilag lehetetlen tenni ellene. Ehhez semmi fegyverre nincs szükség, csak jogtiprásokra, propagandára, meg a nép közönyére. Szerintem nem is kell messzire menni, hogy ismerős legyen a helyzet.

Elhitték a pletykákat, ő bajuk. Hivatalosan nem készül semmilyen Empire at War 2, de még pletykák szintjén is nagyon gyenge.

A Köztársaság Fénykora történetét egy egy füzetes képregénnyel fogják lezárni, ami a Star Wars: The High Republic - The Finale címet kapta. Nem tudni, hogy ki fogja írni és rajzolni, de a Fear of the Jedi TP kötetében is ki fogják adni a hagyományos füzetes formátum mellett.

Ez már tényleg nevetséges...

Fokzoódik a bolygóközi helyzet. Timm eléri a mélypontot. Féltékenységi mámora odáig fajúl, hogy meglesi a barátnője "telefonját", és piás durcájában hátbaszúrja a vélt konkurenciát. Mert ahhoz nem volt bátorsága, hogy ha nem képes Bixben bízni, vagy elfogadja a szerepét, mint "barát extrákkal", legalább odaálljon Cassian elé és szájon vágja. Nem ő inkább alkoholból "bátorságot" merítve sunyin feljelent. Ráadásul a semmiért, mert végső soron Bix Cassiant elutasítja, és ezt a szánalmas alakot választja (most komolyan, mi a fütyit lát benne?). A baj az, hogy ennek a lepénynek a tettet végül nem Cassian, hanem ő, Bix, meg nagyjából az egész Ferrix szívja meg. A másik, ami groteszk módon imádnivaló ebben a részben, az Linus Mosk őrmester színrelépése. A hapi egy bizarr színfoltja a Star Warsnak. Még igazán be sem mutatkoztak egymásnak, de a csávó orra hegye már barna. Úgy udvarol Syrilnak, mintha legalábbis az Uralkodó hívta volna raportra, és, ha Karn hirtelen megtorpanna, Mosk nyakig felcsusszanna a s*ggébe. Az őrmi első osztályú birodalmi csicska lenne, nem is értem, hogyan lett csak túlképzett biztosnági őr. Pedig az eligazításon az is megmutatkozik, hogy azért nem feltétlen csak az ülepfényezés vitte előre a karrierje során. Az embereivel tud bánni, a terv, amit felvázolt, érthető, egyszerű, de működőképes. Szóval, még ha nem is klón háborús frontvonalbeli veterán, alapvetően olyan fickónak tűnik, aki már nézett szembe egy sugárvető dolgosabbik végével. És ahhoz is elég intelligenciája van, hogy pár másodperc alatt felmérje, milyen szavakkal lehet levenni a lábáról az úfjú Karnt. Amúgy Mosk-kal kapcsolatban végig az az érzésem, hogy alapvetően abban reménykedett, hogy ha Syril akciója f*szányosan sikerül, akkor abból ő is zsírosan profitálhat kitűntetés, előléptetés és fizetésemelés formájában, ezért is tette neki a szépet. Szóval van benne némi dörzsölt karrierista attitűd is. Persze valószínűleg mindez nem elég ahhoz, hogy ténylegesen vigye is valamire, és pont ezért csap le a fiatal vezetőre, mert teszem azt Hyne már jól tudja, mennyit is ér valójában a jó öreg Linus. Feltehetően az sem véletlen, hogy ennyi idősen még mindig csak őrmester. De legalább megtalálta a zsák a foltját. És színre lépett Luthen Rael is, bár itt még nem tudni, miféle alak ő valójában. Rejtélyes, de elővigyázatos, és persze ő az a bizonyos vevő, aki valamiért találkozni akar Cassian Andorral. Érdekesség, hogy a legelső dolog, amit megtudunk róla még az első részben, az ez, hogy találkozni akar Cassiannal. Ez az évad végi mosolyával egyfajta keretet ad a karakternek, és némiképpen a szezonnak is. Hiszen ebben a sorozatban Luthen a lázadás arca, annak kvázi vezetője, és a célja már az első résztől kezdve Cassian Andor megnyerése az ügynek. És ez éri el azt, hogy Andor lehet a címszereplő és a központi figura annak ellenére, hogy sokszor úgy tűnik, ő csak mellékszereplője az egyes epizódoknak. Ami szitnén brilliáns húzás.

Kinek hogy sikerültek a panelfoglalások? Nekünk most minden sikerült, Celebration Stage-re. Két telefonnal, két laptoppal próbálkoztunk, 1-1accounttal (amikhez 1-1 jegy tartozott). Mivel unokaöcsém 16, ezért neki nem is kellene panel jeggyel rendelkeznie, kísérővel bemehet, így tudtam az én jegyemmel foglalni az Andorra, az övével az Ahsokára, így be tudunk jutni mind a ketten mindegyik panelre, Celebration Stage-re. Az art show-n a Daimyo of Mos Espa artot vettem meg, van eddig foglalva közös kép Diego Lunával, Temuera Morrisonnal, Anthony Danielsszel, és egy autogram Sam Witwerrel, de lehet, hogy azt átcserélem Alan Tudyk-ra. Pinekből vettünk eddig 1-1 Ahsoka Badge art pint, és az Ahsokás road to celebration pin csomagot (Thrawn, Ahsoka, Sabine, Huyang). Most idén sokkal simábban ment nekünk eddig minden, a jegyfoglalás is anno, a Lightspeed Lane is legutóbb, mint az SWCE-n 2 éve. A Lightspeed Lane foglalásunkat viszont dobhatjuk, mert másnap bejelentették, hogy akkor lesz a Lucasfilm Animation panel, ami nagynak ígérkezik, és szeretnénk rá elmenni. Valaki esetleg, aki megy, nem akar cserélni? Elég bénácska, h nincs Sith-ek bosszúja 20th panel. Akár csak Hayden-nel lehetett volna egy beszélgetés... De nem baj! A heroic sidekicks, az Oscar Isaac és a Fett-es panel is nagyon jónak ígérkezik! Az Ahsokán meg tuti ott lesz Hayden és Rosario. Úgy néz ki, ez csak egy look back lesz, nem season 2, de ki tudja, lehet, hogy elhintenek infókat.

Szerintem elég nehéz lenne a Rebels epizódját integrálni az Andor egyik epizódjába, viszont az hülyén jönne ki, ha Mothma minden átmenet nélkül kerülne fel a Ghost fedélzetére. Szimpla rádióadásként meg talán a színésznő pazarlása lenne. Meg a múlt tapasztalatai alapján jobb, ha nem nyúlnak bele már megmutatott eseményekbe, mert abból általában retcon sül ki. Annyit viszont megemlíthetnének mondjuk a "kimenekítő" epizód végén, hogy Mothmát a Lothal-szektorba viszik, és ott majd találkozik a Főnix-sejt egy csapatával. Az szép utalás lenne a Rebels-re.

Szerintem csak ubeséül írta. Boushh (Leia) mondta, hogy jaté, jaté, jodo

Főleg enciklopédiák említik, illetve szintén említették a Rebels 3x18 Secret Cargó című epizódban, amiben a Ghost legénysége Mon Mothmát menekíti, és a végén megalakul a Lázadók Szövetsége a Dantooine fölött (szóval ez a rész és az Andor ezzel foglalkozó szakasza között közvetlen kapcsolat lesz). Magát a Ghormant és az ottani fokozódó helyzetet az Andor első évadában több ízben is felhozták különböző szereplők. Az, hogy a ghormani mészárlás benne lesz az Andor második évadában, maga Tony Gilroy erősítette meg már több ízben is, azt is elmondta, hogy jelentős, több epizódot átölelő eseménysor lesz, amit valamiképpen több szemszögből fogunk látni. Illetve elmondta, hogy mivel a kánonban ez az egész mészárlás nagyon vázlatos, rendkívül nagy szabadságot kaptak annak részletes kidolgozásában. A trailerben is láthattunk már jeleneteket, amikor tömegek gyülekeznek egy téren vagy lövöldöznek rájuk ugyanazon a téren. És ez így is van, még nagyon-nagyon-nagyon keveset tudni a mészárlásról magáról, az odavezető eseményekről meg semmit. Egész pontosan ennyi ismert biztosan: a Ghorman bolygón a Birodalom békés tűntetők százait, vagy talán ezreit mészárolja le két évvel a yavini csata előtt. Mothma eme mészárlás hatására nevezi a Szenátusban gyilkosnak az Uralkodót (azt nem tudni, hogy ezt csak úgy a levegőbe mondta, vagy Sidious kivételesen jelen volt és a szemébe mondta - remélem, az utóbbi valósul meg), majd kell nagyon gyorsan távoznia a Coruscantról és illegalitásba menekülnie. Ezt a menekülést zárja le az említett Secret Cargo (Mothma beszédének egy részlete hallható is az epizód elején, bár a hitelessége megkérdőjelezhető, mivel a birodalmi HoloNeten át nézhettük meg). Minden más spekuláció. Na, ez a morális része. Jogilag ez elég keményen gyilkosság volt. A morális élharcosok szerint is szerintem bőven gonosz tett volt. Mindenttől függetlenül, én is azt mondom, hogy jogos emberölés. Itt olyan információkról volt szó, amivel kapcsolatban nem vállalhattak minimális kockázatot sem. Ezeknek az infóknak mindenképpen el kellett jutnia a Szövetség főparancsnokságára. De ugyanezért nem tudom elítélni azt sem, hogy Luthen beáldozta az Újszeparatista Szövetséget Lonniért. Cassian Tiviktől is hallotta, de semmi sincs a párbeszédben, ami azt jelezné, hogy tőle hall először erről. Én azt tudom elképzelni, hogy a Szövetség értesül a Halálcsillagról Lonni által, vagy legalábbis egy veszedelmes fegyverről, csak nincs forró nyomuk, amíg Bodhi fel nem tűnik. De a szövetségi hírszerzés, így az egyik vezető ügynök, Andor is gőzerővel próbál minden nyomot felgöngyölíteni. Így jut el Tivikhez, aki végre konkrétumokat tud mondani, irányt mutat, amerre el lehet indulni.

Én már gondoltam valami hasonlóra, de így látatlanban nem nagyon tetszik, hogy a szabadság és a lázadás szelleme hazugságra épül. Pláne ha tömeg mészárlást idéznek elő. Semmilyen eszme nem lehet alapja ilyen aljasságnak.

Remélhetőleg az is összejön, ha igazak a pletykák, és a Creative Assembly az Alien: Isolation folytatása mellett egy "Total War: Star Wars"-on is dolgozik. Viszont engem ez a játék is érdekel, egy jó taktikai program remekül működhet az SW univerzumába. És azért jó jel, hogy egykori XCOM fejlesztők is dolgoznak rajta.

Na, én is belevágtam az újrázásba. Bár nem volt tervben, de egy ideje már az Andoron jár az agyam, úgyhogy mégis elköteleztem magam egy újrázás mellett. Amit nagyon imádok a kezdésben, hogy hosszú ideig anélkül képes prezentálni, hogy egy Star Wars alkotást nézünk, hogy bármi feltűnne, ami ismerős lenne a korábbi Star Wars művekből. Sőt még a bárban is olyan idegen lények tűnnek fel, amik eléggé újak és eddig ritkán láthattuk őket, akkor is a háttérben. Igazából, ha nem írták volna ki az epizód elején a címet, még azt is hihetné az ember, hogy egy random sci-fit néz Diego Lunával a főszerepben. Mégis, legalábbis én már az első percektől töményem érzem az SW feelinget. Nem tudom, pontosan mitől. Talán a látvány részletgazdagsága és a futurisztikus város hétköznapiassága. Például, ahogy Cassian sétál le a lépcsőn, egy figura pénzt vesz ki egy ATM automatából. Szükségtelen, mégis nagyszerű részlet, ami egy elegáns mozdulattal ábrázolja azt, hogy itt az emberek nem csak akkor élnek, amikor céltalanul lődörögnek a kamera előtt (ellenpéldaként lehetne hozni az Obi-Wan Kenobit, amikor a rohamosztagosok körbefogják Kenobiékat, de egy halom statiszta még mindig ide-oda mászkál nyugodtan a háttérben, sőt egy még Obi-Wanék és a célra tartó rohamosztagosok között is úgy megy el, mintha nem is lenne veszély). Ráadásul az Andor bír talán a leghétköznapibb nyitánnyal a Star Wars mozgóképes alkotások között. Nem egy csillagromboló kerget egy másik űrhajót, nem egy harcos szerzetes-varázsló okítja a következő nemzedéket, hogy attán szuperkatonákkal kelljen egyedül megküzdenie a fényszablyájával és nem is egy high-tech fejvadász tér be egy züllött kocsmába vagy csicsikál egy szintén high-tech orvosi kapszulában, hogy aztán lássuk, amint kimászik egy szörnyeteg belsőjéből. Nem, itt egy fickó szakadó esőben sétál végig egy hídon egy városban. Ez egy olyan hétköznapi életkép, ami nagy valószínűséggel már majdnem mindegyikünkkel megesett. A poén az, hogy a végén kisül, hogy Cassian annyira hétköznapi, hogy a Star Wars szinte minden hősével ellentétben fegyvertelen. Cassian akár mi is lehetnénk. Mindez nagyszerűen megalapozza a sorozat alaphangját. Hátköznapi, földhöz ragadt, mégis Star Wars. Az pedig, hogy Andor egy kupiba caflat be, majd nem sokkal később egy embert akaratlanul, egyet pedig szándékosan meggyilkos, jelzi azt, hogy bár Star Wars, ez bizony a Rogue One-féle sötétebb, mocskosabb, karcosabb sztorit fogja elénk tárni, nem a fehér lovagokkal és feketemágusokkal teli tündérmesét. Amúgy nem semmi, hogy Cassiant mind a film, mind a sorozat úgy mutatja be, hogy hidegvérrel lepuffant egy fegyvertelen embert. Bár ez alapvetően jellemző a Star Wars hőseire, hisz egyedül Rey-t ütötte meg icicpicit, amikor életében először megölt valakit, mindenki más úgy oltja ki az emberi életet, mintha csak legyeket csapkodnának agyon. Persze nagy segítség, hogy az esetek többségében a gonosz Birodalom arctalan katonáit öldösik, vagy élettelen droidokat, vagy szörnyszerű idegen lényeket, ráadásul minden ilyen eset a "vagy a hős öl, vagy őt ölik meg" szituáció mintapéldája. Ezért is ütős, hogy Gilroy-ék ebben a mesei közegben képesek olyan szituációt kreálni, ahol az emberölésnek így vagy úgy, de komoly hatása van. Abben az epizódban látszik, hogy Cassian végigveszi a lehetésgeit, és talán el is engedte volna Kravast, ha az nem mondja, hogy bemennek együtt. Ott látszik, hogy Andorban átkattant valami, bekapcsolt a túlélőmód. Viszont nagyszerű, hogy mire ide eljutunk, a nagypofájú, rendkívül unszimpatikus Kravas már csak egy barátja hullája fölött térdeplő, ázott, rettegő, egyáltalán nem veszélyes figura. Így a halála ugyan érzelmileg csak annyira ráz minket meg, mint Hyne vezető felügyelőt, mégis érezzük, hogy Cassian a Star Wars hőseihez képest rendkívül messzire ment a saját élete megóvása érdekében. Megjegyzem, miuitán homlokon lőtte Kravast, viszsakapcsol az emberi énje, és akkor már látszik, hogy ez a tett azért őt is megviselte. Valószínűleg ő is először ölt meg valakit. És ez még csak az első 10 per. Az epizód eztán is teli van remek pillanatokkal és karaktermomentumokkal. Még persze nem olyan epikusokkal, mint később azok a híres monológok, de például imádom Bee csendes gurulását az utcán, ahol egy "kutya" telibe hugyozza (ez is mennyire más ábrázolása a droidoknak). De ugyanígy nagyszerű Brasso bemutatkozása. Ő az igazi jó barát, akit, ha felhívsz éjjel kettőkor, hogy megöltél valakit, csak annyit fog kérdezni, vigyen-e ásót. Tudja, hogy Cassian sz*rba tenyerelt, mégis nem csak alátámasztja a sztoriját, de még Andor sebeire is magyarázatot talál ki - erre Cassian nem is gondolt. Komolyan, ez a nagydarab medve olyan haver, akit szerintem, ha Cassian hazaérkezése után Marva felhívott volna, hogy tényleg találkozott-e vele este Andor, Brasso azt is őszintén mondaná, hogy még mindig nála van. De ugyanígy remek karakter Timm és Syril Karn is, még ha ők az érem másik oldalára esnek. Azt mondjuk fel nem foghatom, hogy Bix hogyan jöhetett össze egy ilyen magabiztosság fékezőt benyelt kakaduval. Bár a tény, hogy "heti egy alkalmat" beszéltek meg, azt feltételezi, hogy Bix csak a szükség nagy úr kényszere miatt fanyalodott rá. Ha nincs ló, jó a szamár is alapon. És pont ezzel válik Timm még szánalmasabbá, noha indítékai érthetőek. Pedig egy magabiztosabb férfitól is szánalmas lenne az, amit ez a csávó leművel már ebben a részben is, amikor szó szerint ellenőrzi a csaja minden lépését. És ezt csak tetézi majd. Karn meg... Hú de idegesítő egy bugómócsing ez. A magabiztosságért ez sem állt sorba, de ő mindenki szerencséjére azt hiszi, hogy ő fontos valaki, fontos, amit ő csinál, és amúgy is, fontos, hogy ő fontosan ott van, ahol fontos lennie. Hallgatni a tapasztalt és józan eszű főnökre? Ó, nem, minek azt? Teljesíteni a parancsot? Meg még mit nem, ő fontosabb annál. Meggyilkoltak két alkalmazottat, akik ugyan tilosban jártak, törvénytelen dolgot tettek, mindezt szolgálatban, ja és Karn valószínűleg aznap estig nem is hallott róluk, de fontos, hogy igazság legyen téve, legalábbis az ő igazsága. Hát ennek is meglett az eredménye. Tipikus példája, mit eredményezhet az, ha egy öntelt, de legalább érzelmielg nem felnőtt, agyilag nem kiegyensúlyozott figura van olyan pozícióban, amihez nem élt (hol látunk ilyet nap mint nap?). Hát milyen hisztit levágott, amikor a beosztottjai elkezdtek akadékoskodni a napi valósággal, és nem tették első szóra, amit mondott nekik. Ha nincs tekintély, akkor menjen erőből, kiabálva. Pocsék vezető, de éppen ezért remek kontrasztot ad Andorral, aki több esetben is pusztán a tekitélyével és normális hangerőn, jól megválogatott szavakkal képes elérni bármit. Szóval a nyitás nagyszerű, már-már tökéletes, kivéve a kenari-i részeket. Ahogy egyre többször látom a sorozatot, úgy válnak ezek a részek számomra kizökkentővé. Nagyon idegenek, nagyon távoliak, kilógnak. Eleve ez a benszülött kölykök gyülekezete nem olyasmi, ami magasfokú érdeklődést vált ki belőlem. Elsőre, amikor még nem tudni, hová tartunk, érdekes, és a "vadember" származás alapot ad Cassian hidegvérű gyilkos jellemoldalára. Ugyanakkor az, hogy a Kenarival kapcsolatban mindent csak találgathatunk, de még azt is, hogy a karakterek mi az úristenről pofáznak, nagyon eltávolítja a jeleneteket a nézőktől. Ráadásul most már, hogy tudom, végül semmit sem tudunk meg az itt történtekről, még inkább elértéktelenődtek ezeket a szakaszok a szememben. Nem tudjuk meg, miért csak gyerekek maradtak ott, nem tudjuk meg, miféle baleset volt ott a Birodalom idejében, még a kishúg témája is úgy eltűnik a szériából, mintha nem is lett volna. És három részen át kell egy olyan szálat néznünk, ami csak annyit mond el végül, hogy Cassian egy űr-benszülött. Ezt az első részben is letudhatták volna, sőt összességében annyira keveset ad a karakterhez, hogy ki is hagyhatták volna. Semmivel sem lenne kevesebb a karakter, ha Clem és Marva vérszerinti fia lenne.

@Dzséjt és @Frenkie mestereim! Jelentem, hogy ez az állás: De...vérrel és verejtékkel.. Hű de megkínzott a Geminiben a tépőtövis. Addig egész jól ment. 3 óra után ki kellet lépnem, hogy megvegyek egy NG+ fegyvert az "Iris Downfall" nevű íjat, majd azt teljesen felfejleszteni. Ultra hardon vazeee... Jó azért pár dolog kellett csak hozzá, mert sok minden megvolt már korábbról. És brutál tekercsek is kellenek. Amit megsirattam, hogy nagyon jó lett volna a "Tizek szárnyán" nevű legendás robbanócsúzli is, de azt a sima végigjátszásból nem hoztam magammal, mert bár minden feketedobozt feltártam, és Untallával beszélgettem is, nem szereztem meg, mert nem költöttem el nála a feketedobozokat, nem esett le basszus hogy akkor vagyok csak meg ezzel... Aztán az egész Gemini újra, Tépőtövis végre sikerült! Utána Regalla sem volt könnyű, de a Szingularitásban a Tilda csúcslidérce.... Te rohadt élet.... Visszasírtam a Tépőtövist. De most nem léptem ki. Mármint a küldetésből. A PS-t kikapcsoltam párszor, kontroller majdnem falhoz lett kenve néhányszor. Úgy voltam vele, hogy már elég erős kell legyek. YT-n néztem hogy csinálja más, de nem segített sokat, mert olyan fegyverekkel nyomatták, ami abszolút nem a stílusom. Én íjász vagyok egy jó robbanócsúzlival és egy lidérckesztyűvel. Ezek meg tüskevetővel, nyilvetővel, botlódródokkal bajlódnak, nekem azok vannak, de nincsenek felfejlesztve, szóval az egyetlen félig hasznos dolog amit ellestem, a savcsapda, de volt hogy magamat nyírtam ki vele. Kb 6 órát vett el az életemből. A legidegesítőbb, hogy az energiacsíkja nem látszott(ultra hard?). Be volt kapcsolva pedig néztem a beállítást. Csak az elemi sebzés látszott néha a feje felett. Na egyszer csak sikerült! De fura volt, hogy nem én haltam meg hanem AZ a rohadék. Hát akkor jött a legszánalmasabb, de szokásos ünneplés a nappaliban egyedül (bocs a kutyával), feltartott kézzel a legszebb magyar gólöröm, az "ott van b@zmeg!, király vagyok" 2 db bronz trófeáról beszélünk.. Most már papírom lesz lassan róla, hogy nem vagyok normális.. A 3.-hoz már csak a 125 bajnok token kell, hogy megvegyem az összes NG+ jutalmat(fegyvereket és ruha és arcfestéseket.) és persze maradok ultra hardon, mert megvan már ebből 70, már csak 55 kell, el akarom kerülni a 3. végigjátszást. Szóval Tallneckek, ereklyeromok lázadó bázisok és mellékküldik. 1,2, néha 3 tokenért. Köszönöm, hogy a háttérben kicsit velem voltatok, vagytok. Majdnem megutáltam a héten ezt a remekbeszabott játékot, de hát ez sem új élmény. Folytatom

Hát erről most Artúr, a brittek királya reakciója jut eszembe, amikor meglátta a nyulat:

Ha jól emlékszem, az is benne volt a novellában, hogy Dodonna tudta, hogy ha győznek is, a veszély nem múlik el és végül mindenképpen ki kell üríteniük a bázist. Ezért nem tért már vissza Mothma a Bázis 1-re, mert a tábornok túl kockázatosnak vélte, plusz úgyis készültek tovább állni.

But first of all:

Szerintem jót tett az önbecsülésének, hogy megmenthette Dedrát. s ezáltal az önbizalma is helyreállt, amit az előző évadban a Ferrix-i fiaskó, plusz az anyja lenéző anyáskodása totál a padlóra küldött. Szerintem egy új Syrillt fogunk látni a 2. évadban, ami legfeljebb csak nyomokban fog hasonlítani a korábbira.

Miközben várták a terveket elvitték a Yavin IV-ről annak reményében, hogyha esetleg a Halálcsillag elleni küzdelem fel is sül, vele még a Lázadás tovább tud élni.

Hamilton Ford se rémlik a filmből

Talán van esély hogy ők is felbukkanjanak a 2. évadban.

Képletesen beszél, ahogy Ody is írta. Halálcsillag nélkül is elérhető lett volna egy ilyen szint. Palpatine tarsolyában volt még pár olyan projekt, ami, ha megvalósul, kábé mindenki rácseszik. De önmagában a birodalmi hadsereg növekedése is túljuthat egy olyan ponton, amikor már képtelenség annyi embert mozgósítani, hogy hathatósak legyenek. És Lonni még egyszer sem adta át az információt, ezt honnan a pékből szülted meg? Melyik epizódban láttad ezt, mert a Disney+-on lévők egyikében sincs ilyen. Fantazmagóriákról ne beszéljünk már tényként. Csak még öt évig nem szól róla senkinek... Világos. Annyira nincs idő, hogy öt évig kotlik a Galaxis legfontosabb információján, ami alatt végül is bármikor meghalhat vagy lelepleződhet a Birodalom előtt, így az információ is elveszhet. Teljesen logikus. Végül is öt évvel az elkészülte előtt valószínűleg sokkal több esély lenne elpusztítani civil áldozatok nélkül, de sokkal jobb bevárni azt, hogy megépüljön, megöljenek vele néhány millió embert, aztán a vak szerencsében bízni, hogy a megsemmisítéséhez szükséges infó eljut a megfelelő kezekbe és még lesz idő használni. Te, ez a világ legjobban átgondolt terve, amit úgy használtak fel, hogy nincs már hová húzni az időt. Ez megint nem kerek, mert az én Rogue One változatomban Galen Ersótól tudják meg, hogy van lehetőség elpusztítani a fegyvert. Bodhi csak a küldönc, nem az információ forrás.

Majdnem kész már a Halálcsillag. Éppen ezért Luthen úgy döntött, hogy kilépni kell az árnyékból. Már nincs hova húzni az időt.

Azt nem is kell tudni, hogy milyen léptékű pusztító fegyver, elég azt megtudniuk, hogy nagyerejű fegyverről van szó. Az lehet, hogy Lonni nem tudja részletesen informálni Luthent, mert a BBH lekapcsolja idő előtt, csak annyit tud elmondani, hogy valami pusztító dolgon dolgozik a Birodalom, ez épp elég ahhoz, hogy a Szövetség kutakodni kezdjen és ezzel felvezessék az RO-t. De van egy olyan érzésem, hogy szegény Lonni nem fogja tudni békében felnevelni a kislányát pont azért, mert beleüti az orrát Krennic és Tarkin dolgába. És az sem lepne meg, ha Lonni lenne Luthen végzete. Totál biztos, hogy nem tudja, különben már beavatta volna Luthent, és nem olyan információkkal szúrná ki a kezét, minthogy a Birodalom tud egy lerakat megtámadási tervéről. Luthen is erről kérdezné, ha már lenne valami fogalma. Lonni azért van ott, mert a BHH-ban dolgozik, ráadásul magas posztban, amihez Luthen segítette hozzá. És azért ültették oda, mert bármilyen információ hasznos lehet, de az 100 százalék, hogy magáról a Halálcsillagról az első évadban még megközelítő infói sincsenek.

Luthenből ki lehet nézni ilyesmit, de nem gondolom, hogy ettől még a Lázadás eszméje hazugságra épülne

Szerintetek lehetséges, hogy Rael fog állni a ghormani mészárlás mögött? Úgy értem, kiélezi a helyzetet annyira, hogy a Birodalomnak újra ki kelljen mutatni a foga fehérjét, mint aldhani után, ami újra szolgálhatja a lázadás ügyét (végső soron ez a mészárlás sarkallja Mothmát arra, hogy a tettek mezejére lépjen és hívja végül életre a Lázadók Szövetségét). Az ötlet pedig jöhet a Ferrixről. Luthen ott látta, mennyire könnyű a birodalmiakat rávenni arra, hogy a tömegbe lőjjenek. Ám a Ferrix egy kis, eldugott világ volt messze a Magtól. A Ghorman viszont a Kolóniákban van, közelebb egy "látványos erődemonstrációhoz", ráadásul egy ideje már a figyelem középpontjában áll, hiszen az első évadban is említik az ottani problémákat, még a Szenátusban is napirenden van. A trailerek alapján Cassian jelen lesz az esemény során, és hát tudjuk az RO-ból, hogy szörnyű dolgokat tett a lázadásért. Az, ha segít a tömegmészárlásig felidegesíteni a Birodalmat, Luthen utasítására, az elég szörnyű.

Kész a teljes Forbidden west trófea készlet! Ma meg tudtam venni bajnok tokenekkel minden new game+-os legendás fegyvert, ruhafestéket és arcfestést. Nem volt kis meló pláne Ultra hardon. Február 10-től máig 169 óra, 2 (story) végigjátszás. Most egy picit visszamegyek a sorozatok és filmek világába, imádtam, de el is fárasztott.

Kijött a szinopszis a könyvhöz, jövő kedden végre megjelenik! Csak úgy tudjuk legyőzni azt, ami a sötétségben virágzik, ha kivisszük a fénybe. A titokzatos betegség - amit csak a mételynek hívnak - folytatja a Köztársaság bolygóinak pusztítását. Reath Silas jedi lovag és egy csapat kutató azon fáradozik, hogy találjon végre egy gyógyírt, tudván, hogy fogytán az idejük. Aztán megtudják, hogy a mételyt felfedezték a Wookieek szülőbolygóján, a Kashyyykon. Olyan emberekkel együttműködve, akikben megbízik - mint a régi mestere Cohmac Vitus, az ifjú tudós Avon Starros és a Vessel legénysége, valamint néhány olyanban, akikben kevésbé, mint a Nihil kém Nan és a sötét oldalt használó Azlin Rell - Reath a Kashyyykra tart hogy megállítsa a mételyt. De nem a métely az egyetlen veszély, ami lerohanta a Wookieek bolygóját. A húsevő növényfaj, akiket Drengireknek neveznek a Kashyyykra utaztak, még saját maguk számára is ismeretlen okokból, miközben egy aljas Nihil tudós mozgatja a szálakat. Minden oldalról körülvéve, Reath és csapata a határjaikig lesz tesztelve ahogy megpróbálnak harcolni a békés bolygó megmentéséért. És a megmentésének titka talán magának Kashyyyknak a szívében rejlik.....

Egy Jedi megmenti egy csapos életét.

A Horizon láz így lett teljes más fronton: Kis táblácskákat is készítettem hozzá: És a márciusi szett is megvan, ez még nem a teljes ez csak a Shell walker, a Fűrészfoghoz is akarok majd talapzatot, de elfogyott az anyagom. Elég nagyok a dögök.

Gilroy egy korábbi interjúban mondta, hogy fontos lesz a Kerri keresése a 2. évadban: "[The search for Kerri] also motivates us to understand the idea of leave people behind and the cost of leaving things behind… and that’s gonna become a big issue as we move to the second half, the fear of being someone who leaves people behind".

Az, hogy ő egy kenari származású férfi, és nem egy "őshonos" ferrixi, fontos mozzanat a történetben, hiszen Timm ez alapján azonosítja be, hogy őt keresik a morlanai biztonságiak

Hát nem tudom... Engem is kihasználhatna hetente egyszer egy Bix kaliberű csaj, vállalnám a szánalmasságot. Timm nyilvánvalóan szerelmes a nőbe, nem csak heti egy numerára vágyik. Ezért kísérti a vörös szemű szörny és tesz hülyeségeket. Tegye fel a kezét az aki nem esett már ebbe a csapdába. Ezért sem tudom teljes mértékben elítélni Timmet. Szerencsétlen és tragikus eset az övé.

Ez tényleg nem semmi, gratulálok. Mindig lenyűgöz, hogy van valakinek annyi türelme, hogy ilyen nehézségen nyomja. Nekem néha már a normál fokozathoz sincs. Most a Final Fantasy VII Rebirth-szel játszok, és levettem a nehézségi szintet easy-re, pedig már lassan a végén járok. Oké, sokak szerint ez nem épp könnyű játék normálon sem, valahol a Jedi: Fallen Order fölött van kicsivel, de akkor is. Szóval gratula ehhez.

5 és fél óra... közben meg elég lett volna az alábbi képet kirakni.

Mi már nagyon készülünk az Andorra. Itt a mai trailerről rövid cikkünk. https://rebo.hu/2025/03/24/udv-a-lazadasban-uj-andor-elozetes-erkezett/ És egy kis érdekesség, hogy miket tartogathat az évad. https://rebo.hu/2025/03/24/ez-az-esemeny-robbantotta-ki-a-valodi-lazadast-es-hamarosan-mozgokepen-is-megnezhetjuk/

Most ide egy vicces Aloy gifet akartam volna betenni, de erre ilyeneket találtam. Ismerősnek tűnnek valahonnan a jelenetek

Hunyadi negyedik rész: Váó! Nálam ugrott egy szintet a sorozat és ehhez még csata se kellett! Hát ez baromi jó volt és főleg a rész második felére gondolok. Nyilván nem tökéletes meg sok mindenbe bele lehetne kötni, DE nagyon jót tett a sztorinak, hogy nincs ez a sok ugrálás térben és időben. Kezd épülni Hunyadi mint legendás figura és imádtam minden pillanatát. A török szultán jelentei is remekek voltak a végén. Rendesen a képernyőhöz szegezett! De a nyitásnál is jópofa volt, hogy most már nem csak hallunk Vlad Tepes kegyetlenségeiről, hanem láttuk is őket. Le kalappal. Rég láttam mostanság középkorban játszodó filmet vagy sorozatot, ami ennyire tetszett volna. Napjainkban valahogy ez a téma mindig rosszul van megközelitve, de ez most nagyon tetszett. Talán van bennem némi elfogultság is a téma miatt. Mindenesetre remélem tartják a szintet.

Mennyire igaz

A lázadás hajnala No, megpróbálom visszaírni azt, amit anno írtam ide kritika címszóval. Nem lesz pontosan ugyanaz, de megteszem, ami tőlem tellik. Szóval, kellett ez a könyv, mint egy falat kenyér. A Rogue One egy remek film, de sajnos nagy „hátránya”, hogy a benne megismert hősök nem fognak már nagyon történetekben szerepelni. Még az olyan idősebbek, mint Baze vagy Chirrutt igen, de Jyn, aki fiatalabban halt meg, mint Padmé, biztos nem érhet meg sok történetet, ami nagy kár, hiszen roppant szimpatikus nő volt. Éppen ezért örülök minden alkotásnak, ami köré és családja köré szövődik, legyen az olyan egyszerű, mint a Forces of Destiny, vagy éppen az olyan komolyabb könyvek, mint a Katalizátor vagy jelen topikunk témája, A lázadás hajnala. Ráadásul ez a könyv remekül illeszkedik a Katalizátor és a Rogue One vonalába, azaz az olyan történetek közé, amiben nincs fehér lovon érkező lovag, csak szürke, megkérdőjelezhető erkölcsű katonák. Sőt talán ez az SW történetek körében az egyik legszürkébb könyv. Gondolok itt például Saw Gerrera akciójára az Inusagin, ami egy az egyben egy kegyetlen terrortámadás, semmi több. Se szent cél, se erkölcs, se jóság – az a támadás semmivel sem szentebb vagy jobb, mint egy kávéházi robbantás. Meggyilkoltak brutálisan válogatás nélkül mindenkit, akik a látóterükbe került. Saw eddig sem volt a kedvencem, de ezután a könyv után azt mondom, hogy nem halt meg időben. És amikor meghalt, nem szenvedett eleget. Ez az ember semmivel sem érdemelt kevesebbet, mint Darth Vader vagy Darth Sidious. Egy sorozatgyilkos rohadék, akit kerékbetörés után élve kellett volna megnyúzni, hogy aztán szépen felnégyeljék, és talán ezután meghalhatott volna. Szörnyű ember, sőt, „ember”. Tényleg ő a lázadók Darth Vadere. Amúgy nagyon tetszett Jyn kiképzése, szinte mindenre adtak magyarázatot. Hogyan lett olyan jó lövő, miért szokott rá a botokra, miért ért annyira a technikákhoz, hogy egy ismeretlen adótornyot is simán kalibrál. Szépen felépítették a karakterét, és nagyon tetszik, hogy a magánéletbe is szépen elvitték egy békésebb irányba. Mert itt (is) megmutatkozik a Birodalom kegyetlensége és negatív hatásai. Jyn esélyt kapott arra, hogy békés életet éljen. Talált párt magának, egy életformát, amit élete végéig élhetett volna. Erre jött a Birodalom és a Lázadók, és jól elcseszték az egészet. És ez nagyon szép ebben a könyvben, hogy akárcsak a Rogue One, ez szintén szürkévé teszi mindkét felet. A Lázadók terrorakciója az Inusagin vagy éppen a csata a Skuhlon mind ilyen árnyalások. S bizony nem tudhatjuk, hogy a Pontákat végül kik lőtték le, de akármelyik fél is, a kis polgárháború ezzel bizony ártatlanok vérét követelte. Máris más fényben leledzik a dicső lázadás a gonosz birodalom ellen. Korábban valaki említette (Karrde azt hiszem), hogy ez a könyv is a bolygók kizsákmányolásáról szól. Nos, ahogy akkor már mondtam, én ezt üdvözlöm, legalább egységes képet mutat arról, hogyan lett a Birodalom zsarnok uradalom (nem csak bemondják, látjuk), másrészt már elhiszem ennyi után, hogy képesek voltak pár év alatt hatalmas hadsereget építeni. Plusz szerintem ezt a könyvet ez alapján értékelni még hiba is. Miért? Mert egyszerűen nem ez a központi témája. Ez csak egy elem benne, egy elhanyagolható elem. A központi témája Jyn Erso felnövése és fejlődése, rövid életének legfontosabb szakaszainak bemutatása. A bolygók kizsákmányolása annyira jelentéktelen, hogy ha kihagynák, át sem kéne írni igazán a sztorit. Emiatt kár negatív strigulát behúzni a könyv mellé, mert az nagyjából olyan, mintha az ep8-ban kifogásolnánk, hogy vannak benne idegen állatok. Mert nagyjából ennyire fontos. Még megemlíteném azt, hogy a könyv képes rendkívül hétköznapian ábrázolni a Galaxis egyes világait. A Wobani, amiből alig láttunk valamit a Rogue One-ban, itt életre kelt. Megismerhettük a helyi élet kilátástalanságát, a rabok mindennapjait. Sőt általa azt is, honnan jönnek az alkatrészek a csillagrombolókhoz, TIE vadászokhoz, vagy éppen magához a Halálcsillaghoz. Ezzel remek kontrasztban áll a Skuhl, ahol az emberek lassabban, nyugodtabban éldegélnek, ahol az űrhajót nyitva lehet hagyni a ház mellett, beülhetsz egy étterembe, és az embereken kívül más fajú lényekkel is összefuthatsz. Legalábbis, amíg oda nem eszi a fene a lázadást, amit egyből követ a Birodalom is, és egyszer csak azon kapod magad, hogy éjnek évadján rúgja rád a rohamosztag az ajtót. Emellett még maradt idő arra, hogy kicsit bepillantsunk Saw lázadóinak terroristáinak mindennapjaiba. A tervezgetésekbe, kiképzésekbe, vagy éppen az akciókat követő bulikba és a másnapi feszkóoldásba. Na meg kiderült, hogy a lázadóknál sem mindenki szent ember, mármint ezt már persze tudtuk, de itt konkrétan az árulásra gondolok. Ilyet sem sűrűn látni. Na, azt hiszem ennyi. Nem jut más eszembe, amit korábban megemlítettem. Ha van még valami, majd később megírom. Akárhogy is, nagyon tetszett A lázadás hajnala, valóban az egyik legjobb SW könyv az új érában. Érdemes elolvasni, már csak azért is, mert egy olyan hősnőről szól, aki túl korán halt meg, de még így is sikerült nagy dolgokat véghezvinnie. És általa azt is bemutatják, hogy azért az a polgárháború tényleg háború volt, nem csak egy parasztfiú, egy világcsavargó és egy hercegnő mókás kalandja.

Beth Revis: A lázadás hajnala A Katalizátorhoz hasonlóan ez a könyv is egy előzményregény a Zsivány Egyeshez. Beth Revis felfedi Jyn Erso múltjának hiányzó részleteit. Ha valami nem volt világos a filmből és a Katalizátorból, akkor A lázadás hajnala mindent helyére tesz. Örülök, hogy a Lucasfilm egy külön regényt szentelt Jyn Ersónak, hisz a film végkifejlete miatt nem léphet színre más művekben (vagy ha mégis, akkor csak utalnak rá, esetleg mellékszereplőként jelenhet meg még a scarifi csatát megelőző időkből). Őszintén, én nem igazán értem, hogy ez a könyv miért Young Adult (fiatal felnőtt) regény. A téma, a hangulat, a stílus… ezek mind megállják helyüket egy felnőtt regényben is. Beth Revis stílusa több helyen is Karen Traviss-ra emlékeztetett. Ez az árnyalt ábrázolásban egyértelműen tetten érhető. Revis nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa: a Birodalom és a Felkelés harca egyáltalán nem csak a gonosz és jó küzdelme. Ennél sokkal többről van szó. A nagy szabadságharc kellős közepén emberi életetek mennek tönkre, lelkek törnek meg és családi tragédiák árnyékolják be a mindennapokat. És ezekért nem csak a Birodalom tehető felelőssé. Nagyszerű képet kapunk a Saw Gerrera vezette fanatikusok módszereiről. Ahogy a Zsivány Egyes is jól megmutatta: nem csak jó lázadók léteznek. Saw és társai több tette is inkább terrorcselekmény, és sokszor igaznak érezhetjük a Birodalom vádjait: Saw és társai terroristák. A kötet három részre bontható. Az első rész Jyn életének azon szakaszát mutatja be, amikor Saw rátalált a Lah’mun a kislányra, magához vette, kiképezte és bevette lázadói közé. Jyn egyfajta pótapát lát Saw-ban, ám többször megdöbbenti Gerrera paranoiája és kegyetlen akciói. Különösen emlékezetes az, ami Inusagin történt. A Tamsye Prime-on látható igazán Saw őrülete. Eleinte nem értettem, hogy miért pont ezen a bolygón utasítja Jyn-t, hogy rejtőzzön el, miközben menekülnek. De aztán világossá vált: Saw ekkorra már nagyon paranoiás és egyre kevésbé a racionalitás határozza meg döntéseit. A lány nevelőapjában is óriásit csalódik. Mégis a zűrzavar vezeti el a Ponta családhoz, ahol élete új szakasza kezdődik. Megismerkedik Akshaya Pontával és fiával, Hadder-rel, akik befogadják. Hadder személyében jön az első szerelem. Sok szép pillanatot átél, mire a Birodalom és a Lázadás harca ismét tönkre teszi életét, és a háború elveszi tőle az új családját. A harmadik szakasz a Five Points rendszerben és az űrállomáson történtek utáni magányos kóborlás eseményeit dolgozza fel. A Five Points állomáson meghatározó dolgok történnek. Jyn próbál a kódhamisító tudásával boldogulni, de két tűz közé kerül. Egyrészt Solange ezredes, a korrupt birodalmi tiszt, másrészről Allehander Pso, a helyi alvilág vezetője is ki akarja használni a lányt. Jyn ravasz, sikerül túljárnia mindkettejük eszén. Ám a sors évekkel később ismét a Five Pointrs-ra viszi el, ahol Rocwyn admirális ultimátumot ad neki: vagy segít felszámolni egy felkelő csoportot, vagy börtönbe kerül. Jyn sajnos mindenképpen veszít és így kerül a Wobani-ra, ahol a Zsivány Egyesben láttuk legközelebb. Utolsó tettei óriási lelkiismeret fordulást okoznak neki, ezzel kiváló magyarázatot kapunk arra, miért segít később a Felkelők Szövetségének a Halálcsillag ügyében. Közjátékok formájában a Wobanin töltött fél évbe is bepillantást nyerünk. Azt hiszem az 501. óta ez az első Star Wars regény, ahol az öngyilkosság témája is újra előkerül. A fokozatos reménytelenség és reményvesztés állapotából eljutunk az utolsó esélyig, mely megnyugvást hozhat a sokat szenvedett Jyn Ersónak. A birodalmi elnyomás és kizsákmányolás témája itt is nagyon erős. Az utóbbi években erre a témára rendesen ráfeküdtek az írók, így ez talán annyira nem meglepő. Számomra azért volt emlékezetes a regény, mert kitöltötte a fehér foltokat és közelebb hozta hozzám Jyn Erso figuráját, akinek az áldozata így még meghatóbb a Zsivány Egyes végén. A 2017-es magyar megjelenések egyik legjobbja. Ötös. Szerk. Affene. Elfelejtettem, hogy itt ne tegyem ki a spoiler jelet, most meg nem tudom levenni.

Jyn karakterének szüksége volt egy ehhez hasonló, saját regényre, mert a Rogue One után nem valószínű, hogy valaha is reflektorfénybe kerül. Tetszett, ahogy apránként megismerhettük a lány életét azt követően, hogy Saw rátalált a Lah'mun addig, hogy a Wobanin raboskodik. Így lényegében kitöltötték azt a lyukat, amit a RO időugrása generált. Fény derült rá, Jyn hogyan részesült harci kiképzésben, honnan szerezte irathamisító ismereteit, és mi juttatta arra az álláspontra, hogy a Galaxist tépázó háborúban nem igazán van olyan, hogy "jó" oldal. Még a "gumibotok" eredetét is megismerhettük. A "funkcióját" tehát betöltötte a regény azáltal, hogy lényegében láthattuk Jynt felnőni. Engem elsősorban a karakterek fogtak meg (bár Jynt és talán Sawt leszámítva a többiek nem bontakoznak ki komolyabban), valamint annak bemutatása, miként élik életüket a Galaxis átlagpolgárai, próbálva boldogulást keresni a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetekben. Volt egy érdekes gondolat, amikor az egyik lázadó az embert, mint fajt hibáztatta a galaktikus méretű erőszakért. Hiszen az ember az a faj, ami a legelterjedtebb a Galaxisban, és mivel folyton terjeszkedni akar, óhatatlanul is konfliktusba keveredik más fajokkal. Nem elégszik meg azzal, amije van. Ez nyilván általánosítás, de van benne valami. A Birodalom legjava és a Lázadók magja is emberekből áll, ami szintén érdekes. Számos bolygó számos faja csupán élni szeretné mindennapjait, de a folyamatos erőszak ellehetetleníti ezt. Akshaya (és bizonyára sok békés nép) hitt abban, hogy őket, mint hangyákat békén hagyja az óriás (Birodalom), de ez naiv gondolat, amit nem csak ez a könyv mutatott már be. A történet ennek a műnek se lesz az erőssége. Igaz, nem unatkoztam rajta, de helyenként érezhető volt a repetatív időhúzás. Lényegében három részre osztható a cselekmény: 1.) Jyn és Saw egyéb lázadókkal együttműködve borsot törnek a birodalmiak orra alá, miközben próbálnak fényt deríteni Galen munkásságára. 2.) Jyn a Skuhlon telepedik le, ahol Akshaya és Hadder társaságában átmenetileg rátalál az olyan idilli dolgokra, mint a békés élet és a szerelem. 3.) Jyn bolygóról bolygóra jár, alkalmi munkákból élve, amely során ékként szorul a lázadók és birodalmiak közé, ami végül a Wobanira juttatja. Illetve ott vannak még azok a jelenben játszódó fejezetek, amelyek a Wobani létesítményeiben zajló kilátástalan, embertelen életet mutatják be. Bár nem lesz a kedvencem, összességében tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány volt. Akinek tetszett a Rogue One és/vagy kedveli Jyn karakterét, annak szerintem érdemes elolvasni.

A Lázadás Hajnala Nekem már az előző Rogue One prequel regény a Katalizátor is nagyon bejött, de ez talán még azt is felülmúlta. Nagyon jó, igaz teljesen másképp és más okok miatt mint Luceno írása. Amikor először nekiültem a legfőbb elvárásom Saw megismerése volt. Ő talán a kánon egyik legérdekesebb alakja, épp azért mert ami a moralitást illeti igazi "szürke" figuráról van szó: se a jók se a gonoszak közé nem lehet egyértelműen besorolni. Már az is elég érdekes volt amit a Rebels-ben láttunk Saw-ból de mivel az gyerekeknek készült, ott nem igazán durvult. Itt nincs ez a hiányérzet: miközben Saw igyekszik Jyn pótapja lenni nem válogat az eszközökben amikor a Birodalomnak be kell pancsolni egyet. Ami viszont meglepett: nem ez volt a regény legnagyobb erőssége. Ami azt illeti viszonylag hamar, úgy a könyv közepe táján elérkezünk oda, hogy Jyn-t 16 évesen Saw is magára hagyja és innen végigkövetjük az útját egész addig, amíg a Wobanin ki nem mentik a lázadók. Ahol Beth Revis első-osztályú munkát végzett az Jyn ábrázolása: a filmben ugye a lány azt vágja oda Saw-nak hogy őt se a lázadás se a Birodalom nem érdekli. A könyv pedig igen érdekes választ ad arra hogy miként is jutott erre az álláspontra. Az egész regény olyan mint egy road movie (vagy esetünkben road book): Jyn ide oda csapong a galaxisban, néha szimpatikus néha kétes alakok terelgetik az útját és közben az ő szemén át megismerjük kicsit a Star Wars világ hétköznapi oldalát. Az egyik kedvencem, amikor összefut egy idegen fajú lázadóval aki utálja az embereket. A kánonban szerintem ilyen még nem volt: arról volt szó, hogy a birodalmiak nem igazán csípik a nem-emberi fajokat, de ennek a fonákjára szerintem még nem láttunk példát. Érdekes volt olvasni az ember-ellenes kirohanást. Az illető azt fájlalta, hogy még a Lázadás is főleg emberekből áll. A Katalizátor azt már remekül bemutatta, hogy a Birodalom hogy szipojozza ki az idegen világokat, a Lázadás hajnala a terrornak azonban egy másik arcát világitja meg: azt hogy a Császár rémuralma hogyan töri meg az egyéneket. A Wobani munkatábor taglalásánál van egy-két elég brutális példa rá, hogy mennyire kegyetlen tud lenni a Birodalom. De a könyv talán legfőbb erénye, hogy rengeteget hozzátesz a Rogue One-hoz. Azóta újra is néztem a filmet és bizony sok minden minden kapott új értelmezést vagy új mélységet. Pláne amikor Saw és Jyn annyi idő után újra találkoznak egymással. Ja egy érdekesség: a könyvből még az is kiderül hogy Jyn hogyan vesztette el a szüzességét. Nem viccelek (de ne ijedjen meg senki: Saw-nak nincs köze a dologhoz).