Nute Gunray

7 évesen, mikor először láttam Yoda halálát, olyan mély szomorúságot éreztem, mint soha egy filmnél azelőtt (emlékeim szerint). Amit ott John Williams komponált, az annyira megindító, hogy még most is libabőrös leszek, ha meghallom. Maul nálam a sith-ek közül is leghátul szerepel, így a Yodának adott szavazatom nem kérdéses.

Mondjuk én imádom, hogy már olvashatunk arról, hogyan is kezdte Padmé szenátori pályafutását, vagy Leia első szárnypróbálgatásairól is van már fogalmunk. Ezeket az életrajzi regényeket, kevés kivételtől eltekintve, a Legends pl. hanyagolta. Szóval vannak itt potenciálok rendesen és nem kell hogy minden könyv arról szóljon, hőseink hogyan mentik meg újfent a Galaxist. Sőt.

Amit te leírtál, az a Marvel-univerzum, ahol számtalan idősík van rendszertelenül, mert egyik képregényíró sem vette a fáradtságot, hogy a többiekhez alkalmazkodjon. Nettó borzalom lenne, ha ez a Star Wars-ban meghonosodna, amelynek hatalmas előnye, hogy az univerzum koherens egészet alkot rengeteg crossover-rel és utalásokkal. Legyen az kánon vagy a most már alternatív idősík, a legends. Jó ez így.

Itt még nyilván meg van kötve a szerzők keze. Az EP9 után ki lesz töltve az a sokévnyi ismeretlenség és akkor nyilván kapunk grandiózusabb történeteket is. Másrészt a filmek, sorozatok, animációs sorozatok mellett a regényekre az új Disney-érában, érzésem szerint, természeténél fogva nem jut akkora hangsúly, mint annak előtte, amikor 1983-99 között pl. egyáltalán nem volt SW film, és előtte meg utána is 3 évenként. 2015 óta mindig van valami a moziban, tévében, ami Star Wars.

G canon: George Lucas, ebbe a filmek mellett a legutolsó nyilatkozata is beleszámított, ezért lett pl. Obi-Wan szülőbolygója a Stewjon, amit hasraütés-szerűen Jon Stewart műsorában talált ki. T canon: azaz televízió canon, ez volt a TCW, ez nagyon sok klónháború idején játszódó képregényt, regény ennél fogva felülírt C canon: könyvek, képregények, videójátékok S canon: ez kb a "gagyi" megfelelője, amelyet nyugodtan bárki felülírhatott a C kategóriában. Jedi herceg-sorozat, Holiday Special stb. D canon: Ezt a Detours c. paródiasorozatra hozták létre, de ezt a Disney-vétel miatt soha nem vetítették le, így ezt a kategóriát nem használták N canon: ide tartoznak a nem kánon művek, "mi lett volna, ha" történetek, Tag és Bink stb.

Mármint Jyn?

Szegény kis Yoda már ott rettegett. Jaj, én nagyon sajnáltam őt annál a jelenetsornál. Egyébként egy kollégámat csak fél óra után tudtam meggyőzni, hogy nem, az a céhes fejvadász csóka nem Lando Calrissian...

Ez a TCW-könyv akkor annyira nem érdekel. Hát már 70 év felett van, szóval bőven nyugdíjas. Remélem, valami grandiózus könyvet ír, azért nagy a csend körülötte.

John Wick 3 Látványos és agyat kikapcsoló film, amely néha már-már önmaga paródiája. A Marokkó-jeleneteket, minden mészárlás dacára, már untam, de ami előtte és utána volt, az nagyon tetszett. Azért remélem a berendelt negyedik résszel már tényleg vége a szériának.

Biztos, hogy merőben más történetet kapunk, még abban sem vagyok biztos, hogy Veruna király személye, mint a Padmét megelőző közvetlen uralkodó, kánon-e. A Kereskedelmi Szövetségnek azonban így is szerephez kell jutnia, én nagyon várom Gunray és a régóta hanyagolt Haako felbukkanását, és persze Palpatine szenátor machinációit. Szóval ez lehet még jó. Minden hibájával együtt nekem A királynő árnyéka tetszett, így bizakodom. SW politika forever! A TCW Anthology könyvről most hallok először. Az mi lesz? Még valami: Ha már a Darth Plagueis felmerült, Lucenót nagyon hiányolom. Fog ő még írni valamit? Nem csodálkoznék, ha már visszavonult volna, de rettentően sajnálnám, nekem mindig ő marad a kedvenc SW-íróm.

Én ezt nagyon várom.

Nekem az tetszik leginkább, hogy a jawák itt úgy voltak bemutatva, hogy veszélyhelyzetben igenis meg tudják védeni magukat. Mando hősünk itt könnyedén otthagyhatta volna a fogát, szerencséje volt, hogy nem sugárvetővel lőttek rá a homokjáró tetejéről.

Non-binary. Ennek mi a magyar megfelelője?

Az EP7 és a Solo után nagyon nehéz ez a döntés. Mindkét szereplő az első szereplésüktől kezdve nagy utat járt be. Han Solo karaktere nálam az EP7-nél érte el a csúcsot, addig "csak" egy nagyképű és mégis bajtársias csempész volt. Az ébredő Erő-ben azonban Ford szvsz mindenkit lejátszott a színről és Han halála a SW történelem legikonikusabbjai közé tartozik, ez nem vitás. Ahsokával szemben nálam ez el is dönti a kérdést, így rá szavazok.

Taka, a pilóta és kém, aki elkíséri Hant és Landót a küldetés során.

Megőrülök, ha Tarkin-ból meleg karaktert csinálnak. Most olvastam el A végső dobás c. Han-Lando könyvet, ott meg kiderült, hogy az egyik szereplő transzgender (ez nekem nem tűnt fel, de az eredetiben a "they" névmást alkalmazzák rá).

Daniel José Older: A végső dobás Uh, ez most nagyon nem jött be, rég olvastam ilyen zavaros és érdektelen történetet. A kronológiába láthatóan már az író is belezavarodott, az eltelt évek sehogy sem jönnek ki. Mikor a szálak végre összeérnek, abban sincs köszönet, a történet teljesen abszurd, ezek a mutáns organikus-fém keverék droidok a Legends legrosszabb könyveit idézik. A főgonosz utapaui, Gor motivációt sem sikerült megértenem. A nyomozás szál is katasztrófa. Lando tök véletlenül meglát egy hasonló zöld köpönyeget egy űrállomáson, amelyet Gor is viselt és azon indulnak el. Aztán, mikor később elutaznak a Kashyyyk-ra hogy felszedjék Chewbacca-t, kiderül hogy több vuki is rejtélyesen eltűnt a közelben. Két mondat után Han-ék leszűrik, hogy e mögött csak is Gor állhat, akit ők egyébként is keresnek. A kódtörő ewok-on is kiakadtam... Ami tetszett, hogy hangsúlyosabban megjelent Han kétsége és aggodalma a családi élettel és az apaággal kapcsolatban. Ezzel a régi Legends is sokat foglalkozott. Lando kapuzárási pánikja a megállapodást illetően viszont kissé sablonos és kiszámítható volt, és néhol már untam a rinyát. Nagyon felejthető ez a könyv, az EP7 könyvváltozata után a legrosszabb canon regény, amit eddig olvastam. Ennél az Utóhatást is sokkal de sokkal jobban élveztem. A borító viszont nekem bejött.

Még nem döntöttem el, hogy tetszik-e ez a borító.

Igen, Ryloth nekem is eszembe jutott a poszt írása közben, de ott a civilek elpusztítását emlékeim szerint madártávlatból láthatjuk (amely ezzel együtt is, vagy pont ezért, rendkívül hatásos jelenetsor). Én talán most először éreztem a szeparatista droidhaderő rettegett voltát.

A Kolibri, amelyhez az ifi SW kiadványok tartoznak, eléggé megszűri, hogy mi jelenjen meg és mi nem.

Szerintem az olvasók nagy része, a legendákat és a kánont is olvassa, így nem hiszem, hogy ezzel a lépéssel a kánon javára új olvasókat szereznének. Engem az azért jobban meglep, hogy az éves TOP20 eladás alapján a képregényekre sokkal többen vevőek. Szerintem a Szukits is erre fog ráállni, mert a kánon képregényekből azért sokkal nagyobb a választék. Én abban is bízom, hogy az EP9 után valóságos dömping lesz a könyvek kiadását illetően az USA-ban.

Sejtettem, hogy innen fújhat a szél, miszerint a Disney a kánon felé akarja terelni az olvasókat. Nem mintha erre nagy szükség volna, hiszen a Szukits a minőséget megtartva képes volt párhuzamosan kiadni kánon és legendák regényeket, ráadásul nem kis mennyiségben, és az összes könyvet vették, mint a cukrot. Ez most eléggé anyagi vissszaesés lesz a kiadónak, egyelőre elég lassú tempóban és kis mennyiségben jelennek meg kánon regények az USA-ban is, az évi 10-12 db könyv sajnos már nem lesz tartható. A képregényekre persze rá lehet gyúrni, de én mindig a regényeket fogom preferálni.

A két karakter nem egy súlycsoport. Egyelőre.

Boldog születésnapot!

Ez egy fantasztikus rész volt, a sorozat eddig is magas színvonala egyértelműen felfelé ível. Elég sokan leírtátok a lényeget, így csak pár észrevételre szorítkoznék. Sok értetlenkedést váltott ki különböző fórumos felületeken, hogy minek szerződtetni egy elsőosztályú sorozatszínészt egy olyan főszerepre, ahol a karakter soha nem veszi le a sisakját. Ez a fejezet megadta a választ. Pedro Pascal, arckifejezés híján, olyan mesterien alkalmazza a tesztbeszédet, a különböző gesztusokat, hogy szinte már mesél az a maszk a hordozója lelki világáról vagy éppen lelkiismeretének tusakodásáról. Nálam a rész egyik kulcsmomentuma volt, amikor a hajójában ülve végül elhatározáshoz jut. Nagyon szép jelenet. Talán itt volt a legcukibb a Baby Yoda. Amikor panaszosan felsírt, miközben a doktor kivitte a teremből, majd megszakadt a szívem. A Disney hülyére fogja magát keresni a plüssfigurákból és további kellékekből. Örültem, hogy most nem kellett az Erőhöz folyamodnia. Ízig-vérig western-stílusú összecsapásokat láthattunk, mind a birodalmian búvóhelyén, mind pedig a rész végén. Greef odavetett félmondata jelzi, hogy mennyire távol is van az Új Köztársaság és az általa lefektetett alapelvek. Úgy tűnik, most minden korábbinál nagyobb a szakadék a Mag és a Perem között. Megtudjuk, hogy bár Mando ki nem állhatta a Birodalmat (érthető okokból), az Új Köztársaságért sincs oda, egyenesen kész "viccnek" titulálva a kormányzatukat. És valóban; Mon Mothma pacifista és fegyverleszerelési elképzelései meglehetősen szürreálisnak tűnhetnek a zsarnokok és bűnbandák uralta klasszikus Peremvidéken. Greef-től azt is megtudjuk, hogy még Jakku után is vannak birodalmi hadurak, akik egy-egy szektort még úgy-ahogy uralmuk alatt tartanak és az egykori birodalmi haderő maradéka nem egyszer valóságos felbérelhető zsoldosegységekként funkcionál. A fejvadászok nyomjelzője egyszerre szólal meg a Mando "dezertálása" után; nekem is a John Wick jutott eszembe. Nagyon hatásos jelenet volt. A rész végi összecsapásban ott van az elesettek között Iselo és Chussido is, az egykori Felhőlovasok tagjai is. Személyük is bizonyítja, hogy annak idején a szervezett és centralizált Lázadók Szövetsége előtti korai ellenálló sejtek, humán- és logisztikai erőforrás híján, nem egyszer bűnözői elemekkel kerültek kapcsolatba, ide értve csempészeket, fejvadászokat, anarchista terroristákat, Ezután a birodalmi propagandaosztálynak már nem volt nehéz ezeket a kétes és esetleges jelenségeket ráhúznia a Lázadás, mint szerveződés egészére. És bár a két szereplésük közt cirka 20 év telik el, a Felhőlovasok sorsáról sem tudni, hogy egyáltalán túlélték-e azokat a sötét éveket, a két fejvadász sorsa talán azt is tükrözi, hogy hiába a Birodalommal szembeni harc, az nem jelent automatikusan egzisztenciális felemelkedést a győzelem után, és ezek az elemek az új berendezkedésben már nem tudták megtalálni a helyüket, és az illegalitás talaján megmaradva kénytelenek voltak visszatérni eredeti szakmájukhoz, Mióta először megjelent, most volt a B2-es szuper harci droid legfélelmetesebb és leghatásosabb belépője. A szakadár harci egységeket korábban hajlamosak voltak a Star Wars-ban a bohózat oldaláról megközelíteni (lásd prequel és TCW), most azonban ízelítőt kaphattunk arról, milyen iszonyatos rettegést válthatott ki a Galaxis lakóiban, amikor ezek a hideg lelketlen gépszörnyetegek sorra leigázták a bolygókat, kíméletlenül pusztítva. Ebben a pár másodpercben szinte többet láthattunk a Klónháborúk iszonytató poklából, mint az egész TCW-ben, ahol nyilván a civilekkel szembeni háborús bűntettek ily nyílt megmutatására nyilván nem lehetett mód. Ez a B2-es nem az a bugyuta és visító B2-es volt, amelyet Artu lelocsolt gépolajjal és lazán felgyújtott az Invisible Hand fedélzetén. A nagydarab mandalori neve, aki először kikezdte hősünket, majd mégis a legnagyobb természetességgel szállt az oldalán harcba (bizonyítva ezzel a törzs összetartását minden körülmények közepette), Paz Vizla. Talán rokona lehet Pre Vizslának? Szerintem igen, bár a vezetéknévben van eltérés, de lehet hogy ez elírás az alkotók részéről és később ezt javítani fogják. Itt a topikban többen "Pre Vizla" néven emlegették a Halálőrség egykori fejét, de annak a karakternek a vezetékneve Vizsla volt (ez a név a Legends-ből lett kölcsönözve, lásd Tor Vizsla a mandalori polgárháborúban). Egy szó mint száz, itt szerintem elírásról lesz szó, és a szereplő helyes neve Paz Vizsla.