Nute Gunray

Star Wars: Darth Vader: Dark Lord of the Sith #7-12 - A Jedik hagyatéka Annak idején Stover ragadta meg legjobban a tépelődő Anakin, majd a megszülető Darth Vader lelkivilágát. A leírások mellett ezt most vizuális szinten is megkapjuk. Lélekben Anakin a Mustafaron maradt, meditálása közben láthatjuk, ahogy megcsonkított, fortyogó teste lebeg egy füstös, komor világ lávafolyama felett, miközben az egyre inkább ritkuló számban repkedő, apró fénylő pillangók jelzik a maradék jóságot bensőjében. A képi világra tehát ismét nem lehet panasz. A kötet első része jobban tetszett, amely elrendezi Jocasta Nu sorsát. Bár annak örültem volna, ha egy-két mondatban kitérnek rá, hogy úszhatta meg a nagy tisztogatást (a Jedi-templom állapotán láthatóan elszörnyedt, tehát nem volt jelen a támadáskor). És bár a visszatérése a könyvtárba érthető (nem tudott tétlen maradni, miközben a Galaxist felemészti a sötétség), az már nagy botorság volt, hogy a Főinkvizítor előtt felfedte kilétét, pedig ahogy Ody is írja, megléphetett volna (persze már az is felelőtlenség volt, hogy a Coruscantra a Jedi-rend szimbólumával jelzett hajóval érkezett...) Egyébként itt még látszik, hogy a birodalmi bürokrácia egyelőre nem illesztette be Vader-t a hierarchiába, alakja még nincs köztudatban. Erről árulkodik a nyomozótiszt szabadszájúsága vagy az igencsak elbénázott merényletkísérletek vele szemben, de akár a Kilencedik Nővér alig leplezett megvetését irányába is ide sorolhatjuk. Persze aztán Vader szépen-lassan megmutatja, hogy milyen új rendszer lesz itt. Tetszett Palpatine higgadt logikájának bemutatása is, miszerint Vader állítsa le féktelen és öncélú tombolási vágyát, mert nem akar a holtak galaxisában uralkodni. És bár itt Vader annak tűnik, ami sokszor, egyszerű végrehajtónak, aki ennél fogva soha nem is lehet az uralkodó egyenrangú társa, és inkább inkvizitorként viselkedik, mint Sith-ként, azért Palpatine-nel szemben ő is megcsillogtatja egy pillanatra hatalmi machinációs képességeit, amely később már sokkal inkább jellemzőbb lesz rá (lásd a másik Vader-képregényt pl.): amikor megöli Jocastát és megsemmisíti az adatkristályt, azzal egyértelműen keresztül húzza mesterének számításait. Vader elfogadja sorsát, Palpatine jobbkeze lesz, de ezen a poszton senkivel sem hajlandó osztozkodni. Palpatine hosszú éveket szentelt arra, hogy Anakint maga mellé állítsa, de nem vagyok biztos benne, hogy a végeredmény tekintetében maradéktalanul elégedett lehetett.

Igen, most már emlékszem. Köszi. Rég olvastam már azt a regényt. Most már a következő kötetbe is bele kezdtem.

Star Wars: Darth Vader: Dark Lord of the Sith #1-6 - Birodalmi gépezet Azonnal beszippantott ez a sorozat, talán eddig ez tetszik a legjobban az új canon éra képregényei közül. A másik Vader-képregényhez képest eddig egyértelműen jobb. Itt tényleg a Birodalom első napjaiba csatlakozunk be, a készítők merészek voltak és folytatták az EP3 végének jelenetét, amelyben Vader megismeri Padmé sorsát. Az első kötet legfontosabb világépítő mozzanata, hogy a fénykard vörös színét a fájdalommal és haraggal átitatott kyber-kristály vérzése okozza (vagy ez az infó már szerepelt korábban is? kicsit ismerősnek tűnt, de lehet, hogy csak itt a fórumon olvastam korábban). Vader egyelőre azzal van elfoglalva, hogy tombolását kiélje, ennek szerencsétlen Am'balaar City látja kárát, annak ártatlan lakosaival együtt, a Brighthome-on állomásozó klónokról már nem is beszélve. Eközben persze legyőz egy kiváló harcos, ám stratégiai érzékkel egyáltalán nem rendelkező remete-Jedit, Kirak Infil'a mestert. Aztán megépíti első Sith-fénykardját, miközben egy látomás erejéig azt is láthatjuk, hogy milyen alternatíva állt Vader előtt. Kedvencem volt az inkvizítorok első felbukkanása, vagy ahogy Vader a bacta-tartályban újjáépíti páncélját az Erő segítségével, illetve amikor Mas Amedda nyilvánosan, ceremoniális esemény közepette semmisíti meg a megölt Jedik összegyűjtött fénykardjait.

Annak idején ez volt az első canon képregény, amit olvastam Sky kiváló fordításának jóvoltából. Most jó volt újra elolvasni az Endor utáni eseményeket Poe anyjának szemszögéből. Az első történetben leginkább a hangulat fog meg: láthatjuk "békaperspektívából" a Halálcsillag II elleni csatát, majd az ünneplést a holdon. A későbbiek szempontjából a második történet a legfontosabb: Palpatine elhalálozás utáni terveinek egy szeletét láthatjuk, mégha nagyon is csak érintőleges formában. Mindeközben Theed városával még a prequel is megidéződik. A harmadik történetet, amely során Luke megszerzi a Jedi-templom fájának maradványait, kissé untam. Fény derül C3PO vörös karjára is, ez a történet nagyon tetszett és még az ábrázolás is egyedi volt. Igazából nem nagy eresztés a Shattered Empire, látszik, hogy akkor készült, amikor még az EP7 előtti nagy várakozásban nem akartak túl sok információt elejteni.

Köszi a folyamatos infót. Szerintem minden oké lesz.

Kíváncsi leszek a véleményedre. Nekem elég nagy csalódás volt, és ez mérsékelte a várakozásomat a 3. rész irányába is.

Boldog születésnapot, Riddick!

Boldog születésnapot Krande és Cupsy!

5-10 éve még arról volt szó, hogy az unokáink, dédunokáink fogják megszívni. Az utóbbi pár év alatt viszont olyan szinten és gyorsuló ütemben romlott a helyzet, hogy egyre valószínűbb, a nyugodt, békés öregkorunknak lőttek.

Sajnálom, főleg a Crispin-trilógiát, de igazából engem az EU már jobban érdekel.

Nagyon meleg volt, az tény, de legalább most nem ázott el az egész rendezvény (az elmúlt évek visszatérő programja volt ez). Én csütörtökön és szombaton is kint voltam, nagyon hangulatos volt. Akár meg lehetne fontolni a Duna-korzót, mint állandó helyszínt, bár talán a Vörösmarty-n jóval több stand fér el. Kicsit az volt az érzésem, hogy a mostani Könyvhét kisebbre sikeredett, mint az előzőek, de lehet, hogy ez csak látszat. Sokan vesznek is, a könyvesboltokban.

Hiába a látvány, ha lineáris pályákon mozogna főhősünk egy teljesen akció-orientált játékban, akkor nem igazán kötne le (pont ezért nem játszottam annak idején a Jedi Academy-vel sem). Én inkább mindig a sztorira mentem rá. Pont ezért imádtam a Kotor-t (a második részt már jóval kevésbé). Így viszont, a mostani híreket olvasva (real-time idő a hajón... végre! stb.) kezd érdekes lenni számomra.

Kevés undorítóbb nagydíjat láttam ennél. Én is végleg végeztem ezzel a sportággal. Úgy látszik, az FIA eldöntötte, hogy Hamilton-t segíteni kell minden áron, hogy meglegyen az a 8 vb cím, megelőzve Schumachert.

Ez most azért hosszabb volt a szokásosnál.

Az én elmaradásom már bőven két számjegyű. Egyébként, tegnaptól végre már a Librinél és Líránál is kapható A koréliai hajsza valamint a már korábban a kiadónál megjelent idei képregények, mint a Széthasadt Birodalom és a Darth Maul, a Dathomir fia.

Persze, ha már itt tart a folyamat, akkor ne bontsák meg a csomagot. Majd később biztos sor kerül rájuk.

Erről a két könyvről mindig hajlamos vagyok megfeledkezni. Mivel standalone-kötetek, akár előrébb is lehetne hozni a kiadásukat, ha további Legends könyvekre szerződnek.

Boldog születésnapot, Fulcrum!

Én támogatom, hogy ez egy spoileres topik legyen.

A biztonság kedvéért beraktam spoiler mögé, amíg nincs konszenzus.

(Szerintem a spoiler gombot most már hanyagolhatjuk)

Nagyon szép a borítója.

Ez a könyv nekem is tetszett anno. Jó a stílus meg az alaptörténet is (persze a fordítás kicsit ront az összképen).

Évekig kerülgettem, a sok kötet mindig eltérített, de a mai nappal elkezdtem olvasni a Térség-sorozatot, ha már annyi jót olvastam róla.

Nekem a 8. évad jobban tetszett, mint az előző évad, ott tényleg nagyon kapkodtak. Mióta véget ért a GoT, olyan ürességet érzek. A Lost után ez volt a legmeghatározóbb sorozat eddig az életemben. Mai hír, hogy Martin 2020 közepére ígéri a 6. kötetet. No majd meglátjuk.