Nute Gunray

Eddig ez volt a legjobb rész a sorozatban, tele intrikával, beszivárgással és látványos akcióval. Fent már mindent leírtatok, főleg Dzséjt és Pildi soraival értek egyet. Még ha ez a sori nyilván az eggyel fiatalabb korosztályt célozza meg, mint a Rebels, de főleg a TCW, ez az epizód mutatja, hogy számunkra is számtalan kiegészítő háttérinformációval szolgálhat a Resistance az úgynevezett hidegháború történéseit illetően.

Azért attól nem kell félni. Rey ezt behúzza, még ha nem is annyira fölényesen.

Azt hittem, Finn azért lazán behúzza. A 9. rész után meglátjuk, mire fut ki a karaktere. Lehet a végére hatalmas közönségkedvenc lesz és legközelebb már nem kérdés a továbbjutása.

Windu nekem emberibb minden gyarlóságával és szűklátókörűségével. Rey túlontúl tökéletes, kiválóan harcol, kiválóan szerel, beszél n+1 nyelvet stb. Nagyon szimpatizálok vele, de én most Windu-ra szavazok; az ő tevékenysége már annyi -pro és -kontra érveket szült az évek alatt itt, a fórumon is, hogy ezt respektálnom kell.

Ha VII. rész után még nem is volt olyan nagy formátumú karakter (ezért is kaphatott ki), a VIII. növelte ázsióját, egyértelműen az új éra legjobb és legeredetibb karaktere. Grievous-nak esélye sincs ellene, a kiborg tábornoktól így is szép, hogy a főtáblára jutott.

Én mindig is GameStar-os voltam, de ma nagy szomorúsággal olvastam a PC Guru megszűnését. 1992 óta a hazai informatikai újságírás meghatározó lapja volt.

Most, hogy kiderült, hogy Orka és Flix élettársak, egészen más megvilágításba helyezi, hogy együtt mennek meglátogatni Flix anyját. A rész kellően élvezetes volt, a keteerian, mint faj felbukkanásának örültem (nem hiszem, hogy Teroj Kee túléli off-screen a Phasmának tett személyes jelentését a kudarcól), Kaz ügyesen megoldotta a helyzetet illetve az epizód elején mutatott szerelési készségének javulása is azt mutatja, hogy kezd talán benőni a feje lágya. A Bitey nevű gorg a végére azért idegesített.

Ideje behoznom a lemaradásomat most már. Amennyire érdektelen volt az alapszitu, a végére nem is lett ez rossz epizód, bár fillernek persze filler és Neeku is megérdemelne most már egy orbitális pofont. A többit Dzséjt és pb remekül leírta. Amit a sorozat nagy erősségének tartok továbbra is, hogy a készítők láthatóan törekednek arra, hogy az állomást élővé tegyék... rengeteg visszatérő és sokszínű háttérszereplő, akik folyamatosan jelen vannak a háttérben, a Rebels kissé steril világa után ez üdítő változatosság.

Azt hittem, ezt Finn simán nyerni fogja.

Obi-Wan mindig is favorit marad számomra, így Kanan bármennyire is remek karakter, a vén salabakter mellett labdába sem rúghat.

Finn-t imádtam az EP7-ben, a folytatásban a karakter azonban már korántsem működött számomra úgy, mint korábban. Rex ellenben a kedvenc klónom, az egyik legszerethetőbb, legszimpatikusabb animációs karakter.

Én pont ezt a gömbös pályát láttam egy élő végigjátszásnál. Ott döntöttem el, nekem ez a játék sajnos nem fekszik, nem szeretem az ilyen stílusú game-eket. Viszont a sztori nagyon érdekes, úgyhogy Sky, ha van kedved egy nagyobb "felzárkóztató" írást rittyenteni, annak én nagyon fogok örülni.

Igen, ezt én máig hatalmas hibának tartom.

Bonteri az akkor még háttérbe húzódó Dooku gróffal beszélt, ez szinte biztos.

Ez hátborzongató. Mi lehet ennél nagyobb cinizmus, hogy a Jedik egyik legszentebb helyéből készítenek tömegpusztító fegyvert? Alderaan, Jedha, Ilum... csodás és szent helyek. És még megannyi más tragédia (lásd Mon Calamari pl.). Palpatine és a Birodalom gyógyíthatatlan sebeket ejtett a Galaxis testén röpke két évtizedes terroruralom alatt.

Sky, a játék történései majd bekerülnek a kronológiádba? Vagy oda csak a filmek és könyvek kerülnek?

A TLJ miatt egyértelműen Luke. Ez a rész olyan mélységet adott a karakternek, hogy idén egyértelműen ő a legnagyobb favorit (ha a 2017-es Madnessre az EP8 után kerül sor, már azt is behuzza)

A két szereplő nem egy ligában játszik. Szeretem Poe-t, de Sidious a Star Wars korokon átívelő antagonistája.

Az első részt másodjára már az ő fordításával néztem meg, és tényleg szakszerűbb (népnevek kisbetűvel stb). A másodikkal elég hamar elkészült. Az első fordításnál annál a "jobbágyrendeletnél" fel-fel vonogattam a szemöldököm.

Mire fel ez a rákattanása arra a borzadályra? Komolyan nem értem.

Végre valami eredmény.

Annyira szép ennek a sorozatnak a fényképezése, hogy azt is órákig el tudnám nézni, ahogy Mando és a gondviselése alá került gyermek órákig bandukolnak szótlanul a sivatagban, miközben hallgatjuk azt a fülbemászó zenét, ami már most méltán számít klasszikusnak. Nyilván annyi történt, hogy a mini Yoda-cliffhanger miatt kettészedték az első epizódot, így a fejezet hosszúsága nem zavart. És miközben a "kis Yoda" leírhatatlanul aranyos, Mandónk az egyes esetlenségei miatt már most közelebb van a szívünkhöz, mint szinte eddig bármelyik más mandalori, a becsületes és elvhű Kuiil pedig már most az egyik legszimpatikusabb segítő karakter az egész franchise-ban, addig a készítők szépen, finoman tágítják az univerzumot. Először láthattunk filmes vásznon trandoshaikat harcolni. Kiderült, hogy jawák már nem csak a Tatooine-on vannak (már az előző részben is felbukkant pár), és ha egyáltalán az tekinthető az anyabolygójuknak, már régen szétszéledhettek szerte a Peremvidéken. A kis Yoda, mint Erőhasználó egészen új távlatokat nyit. Nagyon tetszett, hogy mind Mando, mind Kuiil számára megfoghatatlan volt az, amit művelt azzal az orrszarvúval. Az is tetszett, hogy főhősünk, hogy megvédje saját tulajdonát, bizony, nem volt rest lepuffantani a jawákat, akik ennek ellenére el tudtak szelelni. Az Indiana Jones-utalást én is észrevettem. Végre részleteiben is láthattuk belülről ezeknek a kis lomizóknak a szállítójárművét. Az meg, hogy a végén a Tojás csak arra kellett, hogy undorító módon megegyék, annyira jawás volt. Nincs ezeknek semmilyen értékrendjük. Ez nem egy elszigetelt sorozat. Elegánsan bővíti, mélyíti az univerzumot, a cselekmény megfontoltan halad előre, de szerencsére nem kapkod, nem láthatunk 100+1 bolygót egy epizódon belül, nem ismerünk meg soktucatnyi új karaktert. Én mindig is ezt a lassan építkezős történetvezetést preferáltam, a sorozatból csak úgy árad a 60-70-es évek spagetti westernjeinek hangulata. Van idő, hogy magamba szippantsam az Arvala-7 minden forróságát, kopárságát, nyomorúságát. Ez maga a Peremvidék.

Az 1-2 mindegyik félnek kényelmes eredmény, sejtettem, hogy a második félidőben már nem rúgnak gólt.

Itt jött rá, hogy Palpatine játszmájában ő is ugyanolyan megvezetett báb volt, mint bárki más.

Elkészült Mor Tuadh felirata is.