Nute Gunray

Lángoló tengerek (#13-18) Egyik kedvenc bolygóm a Mon Calamari (vagy ahogy az új kánonban elterjedtebb, a Mon Cala), rendkívül szimpatikusnak találom a mon calamariak kultúráját, egyenes jellemét, technológiai szakértelmüket a hajógyártás terén (a másik őshonos fajt, a quarreneket már kevésbé csipázom, főleg a klónháborús szerepük miatt, lásd Tikkes szenátor stb.) A történetben kapunk régi ismerősöket, mint a trónját oly nehezen megszerző Lee-Char (ez volt az egyik kedvenc történetszálam a TCW-ben) vagy a királyi testőrség parancsnoka, Ackbar, illetve a már akkor is markáns véleményt képviselő Raddus. A történet a maga nyerseségével mutatja be, hogy a Birodalom ragadozó és kizsákmányoló természete miatt csak ideig-óráig lehet megőrizni a függetlenséget és a viszonylagos kereskedelmi szabadságot, előbb-utóbb a totális elnyomás vagy a harcos szembenállás marad alternatívaként. Tarkin és Vader remek együttműködése már itt megmutatkozik, miközben térdre kényszerítenek egy, a Galaxisban jelentősnek számító bolygót, s közben egy Jedi is jelen van a háttérben, aki legalább annyira mocsoknak minősül, mint az Inkvizítorok, önzőségében milliókat küld a halálba, kiprovokálva egy háborút, csakhogy majdan beteljesüljön egy jóslat. A képregény azt is megmutatja, hogy valóban igaz, amit Leia mond cirka 20 évvel később, miszerint a Birodalom minél erősebben szorítja össze a markát, annál többen csusszannak ki belőle. Még egy ilyen egyértelmű birodalmi győzelem is azt eredményezi, hogy Raddus elmenekül a kereskedelmi flottával, megalapozva ezzel a majdani lázadó hajóhad oszlopos tagjának. A Mon Cala-szál mellé kapunk egy rövid részt Tarkin vadászatáról, amely érdekes adalék a Tarkin regényhez, illetve tovább mélyíti Vader és a birodalmi moff munkakapcsolatának természetét. A kötet végén található különszám egynek elment, de a világot nem váltja meg. 4/5

Lassan hozzám is eljutnak a hírek. A GoT 8. évad fényében annyira nem sajnálom a döntést, rendezőknek kiválóak, forgatókönyvíróknak - mint sajnos kiderült - pocsék mindkettő. Most egyébként is a készülő sorozatok jobban lázba hoznak.

Én is a tudatos univerzumépítést és a kapcsolódó pontokra való törekvést emelném ki. A Legends-nél az EP6 utáni időszak egy merő katyvasz minden koncepció nélkül (kivéve talán Zahn, de ő is saját univerzumot épített az univerzumon belül), a prequel érában már fellelhető volt bizonyos mértékű konzisztencia, de azt meg a TCW tette fokozatosan zárójelbe (lásd Mandalore esetét, hogy a felboruló kronológiát már ne is említsem. A Story Group egyelőre alapvetően jól teszi a dolgát, kézben tartja a szálakat, bár természetesen hibák már most is előfordulnak, főleg az időrendet illetően. Nagyon tetszik az életrajz jellegű történetek, eredethistóriák elterjedése, amelyek akár több évet is felölelnek (Thrawn, A királynő árnyéka, Leia, Tarkin stb.). Ami még különösen említésre méltó, hogy ez a tudatos világépítés több olyan rajongót is, akik eddig csak a filmeket nézték, "rákényszerít" arra, hogy olvassák a könyveket, képregényeket, vagy legalábbis naprakészen informálódjanak belőlük.

Plusz A lázadás hajnala is tudtommal, pedig ott a Birodalom kegyetlenkedéseit meglehetősen naturalisztikusan ábrázolja az írónő.

Sőt, a Vesztegzárban is szerepel egy yuuzhan vong, ámbár a faj említése nélkül.

Elvileg ki lesz adva az összes. Nyilván ez egy több éves projekt, ha évi 4-5 könyvvel számolunk. Azért remélem, hogy továbbra is a hivatalos EU marad a prioritás, így azokat előreveszik a listában, amennyiben új könyveket jelentenek be az USA-ban.

A yuuzhan vongok megjelenése az írói kreativitás válságának egyértelmű tünete volt az ezredforduló tájékán. Az azt megelőző évek önismétlő történeteit (jön egy új erőhasználó, aki addig valahol megbújt, a nagy trió pedig ismét megmenti a Galaxist) volt hivatott lezárni ezzel a sokkoló megoldással, aztán meg elnyújtották, mint a rétestésztát. Azért el fogom olvasni, ha most megjelenik magyarul, de nem sajnálom, hogy ez a történetvonal a kukába került. Mennyivel koherensebb például, amit pl. a Vérvonal lefektetett az új EU-ban, pedig az egyelőre csak egyetlen történet abban a sok évtizedes periódusban, ami még szinte teljesen homály.

Na igen, ez nem túl biztató kép, bár ez a történet számomra akkor is érdekesebb lett volna. Mindenesetre a Sárkányok tánca zűrzavaros időszakának bemutatása sem lesz az ellenemre való. A most megismert családok, dinasztiák őseire nagyon kíváncsi vagyok. Nagyon bízom Martin aktívabb részvételében is (ami persze tovább odázza a 6-7-es könyvek megjelenését, de én azokról már rég lemondtam).

Boldog születésnapot, pb!

Támadás vagy Invázió

Crispin-trilógia (bár az első két rész megvan) és az X-szárnyúak jöhet.

Igen, ez nekem is eszembe jutott, mikor olvastam. De persze ez utalhat arra is, hogy 1000 év viszonylagos béke után visszatérnek a Sith-ek.

Én szenvedtem vele, szerintem nem ér meg annyit. Ráadásul a fordítás sem konzisztens a Szukits fordításaihoz képest (lézerszablya... jaj). A vadászó árnyékot én is kb 4 ezerért vettem meg úgy 8 éve.

A Crispin-féle Han Solo-trilógia harmadik darabját (A lázadás hajnala) sehol nem lehet kapni, és ha nagy ritkán felbukkan a piacon, akkor 20-25 ezer forint körül vesztegetik. Egyszer megvehettem volna a piacon 25 ezerért, de egyetemista lévén akkor nem volt erre kidobandó pénzem. Most lehet, hogy elgondolkodnék rajta, de igazából itt csücsül a gépemen pdf formátumban, ami persze nem ugyanaz, mintha a gyűjteményem értékes darabjaként a könyvespolcomon lenne. A másik: van a Jedi-növendék sorozat és annak az ötödik darabja, A holtak védelmezői. Jelen pillanatban 52 500 forint a vaterán. A többi rész ára sem piskóta (5-10 ezer forintok), ha antikváriumban akarja valaki megszerezni, de ez kimagasló. Ennek oka, hogy valami nyomdahiba miatt rendkívül alacsony példányszám (kb. 100 db) készült az adott részből, és a kiadó soha nem adta ki újra.

A Külső űr nekem megvan, annak idején, megjelenéskor vettem meg. Ha jól tudom, mostanában elég szép summákért vesztegetik, igazi ritkaság.

Annak idején, a 90-es évek végén biztos, hogy olvastam az OT regényváltozatait, de egyik se jelentett számomra maradandó élményt. Az EP1 könyv már annál inkább, azt legalább 3-4-szer elolvastam. Mindezeket a helyi könyvtárból kölcsönöztem ki (ott találkoztam először a hírhedt Krisálycsillaggal is, de azt azóta sem olvastam el). Az első saját SW regényem az EP2 könyvváltozata volt, de az sokáig porosodott olvasatlanul a könyvespolcomon. Ami a legnagyobb hatással volt rám, az a Stover-féle Sith-ek bosszúja (nem bírtam megállni, hogy egyes részleteket még ne a film előtt olvassak el...). A SW könyvek habzsolása nálam is a Szukits-újrakiadással kezdődtek. A Thrawn-trilógia első része még nem annyira szippantott be, viszont az Új rend annál inkább, az valami pazar mű volt akkoriban, és most is Kevin Anderson legjobb SW-regényének tartom, úgyhogy e tekintetben teljesen osztom és átérzem Sky lelkesedését a könyv iránt, és ahogy olvasom, ugyanazt az utat jártuk végig. Amikor A gonosz útvesztője végre a kezembe került, úgy éreztem egy álom válik valóra. Valósággal befaltam azt a könyvet. Aztán jött a szerencsétlen proBook közjáték, amely visszavetette a magyar SW-regény kiadást mintegy két évre, 2008-tól 2010-ig (nem mellesleg a gazdasági világválság miatt a Szukits a csőd szélén egyensúlyozott ugyanebben az időben) Ez egyébként fórumos aktivitásomra is hatással volt, mert bár a TCW akkor már kezdett, annak első két évada még nem annyira nyűgözött le, így gyakorlatilag inaktív voltam itt a fórumon. Aztán amikor megláttam 2010 decemberében A pusztítás útját az Euro center könyvesboltjának kirakatában, jöhetett a SW-könyvek új reneszánsza, amely gyakorlatilag azóta is tart.

@Darth Revan9: Most csak egy példát hoztam fel, hogy érthető legyen. Teszem azt, ha kiderült volna, hogy Snoke = Plagueis (EP7 után ez még komoly teóriának számított), nem hivatkozhattál volna arra, de hát Palpi megmérgezte őt a Darth Plagueis legvégén! Remélem, így már érthetőbb, mire akartam kilyukadni.

Neked tetszeni fog, ebben biztos vagyok.

Nem tudom, a kettő teljesen független egymástól, amiről te írsz, az szimpátia. Hiába gondolom, hogy a Darth Plagueis nagyságrendekkel jobb regény, mint mondjuk az Utóhatás (mert szerintem ez így van), a különböző teóriák (Snoke kiléte, Palpatine esetleges "visszatérése") megtárgyalásához az előbbi regény mégsem lehet hivatkozási alap, ez teljesen evidens.

Ha nincs közös alap, akkor egy normális diskurzust sem lehet lefolytatni egy-egy témáról. Hiába tekinted mondjuk canon-nak az eredeti Thrawn-trilógiát, az ott történtek nincsenek semmilyen kihatással a jelenlegi canon-ra.

Hála égnek. Bár én eddig is Korribanként hivatkoztam a bolygóra.

Lol, ezt nem is tudtam, hogy eredetileg egy gameboy játékban akarták kivonni Dooku-t az egyenletből. Elég méltatlan lett volna.

Boldog születésnapot Pildi és Bence!

Ezzel a könyvvel indult be újra a magyar SW-könyvkiadás annak idején. A régi Szukits honlapon lehetett ajánlani kiadásra könyveket, én ezt ajánlottam, meg rajtam kívül még sokan mások is. Mondjuk a kiadás minősége nem volt túl jó, mostanra ez a SW-könyvem van a legrosszabb állapotban, épphogy csak nem esett szét. Egyébként én is inkább a regény első felét tartom kiválónak, a második kissé elnyújtott, és a rajzfilmsorozat a coruscanti támadást illetően sokkal hatásosabb és grandiózusabb volt, főleg amikor Shaak Tii és Jedi-társai védelmezik a főkancellárt Grievous ellenében (eleve a kiborg tábornok minden projekt közül a Tartakowsky-féle sorozatban és a korai CW-képregényekben a legfélelmetesebb).

A Vesztegzárt újra kéne olvasnom, emlékszem, elsőre nekem kissé nehézkes olvasmány volt, nem mindig értettem a cselekmény menetét és hogy ki van kivel.