Nute Gunray

Már egy jó pár éve csak hébe-hóba nézem. Ez a Mercedes-dominancia nyomasztó és unalmas.

Boldog születésnapot!

Annak idején a Tales of the Jedi-képregény széria meglehetősen archaikus volt; teljesen eltért az általunk ismert Star Wars stílusától (űrhajók, ruhák, bolygók stb.), mégis elhitted, hogy a Star Wars univerzumban játszódott. Valami hasonlót várnék most is, a TOR-ral nekem is az volt a bajom, hogy a 4000 éves időintervallum egyáltalán nem látszott meg a galaxis kinézetén.

Köszi a munkádat. A napokban elkezdem darálni a sorozatot.

Az Új Köztársaságos regényeknél szerintem is jobbak (ha pl. a Kristálycsillagra vagy a Barbara Hambly-félékre gondolsz), de azoknál nem nehéz.

Most néztem meg a filmet, nekem csalódás volt. A végére nehéz volt követni, ki kinek az eltitkolt gyereke/testvére stb. Hiába kapott szerepet London, Párizs, sőt, rövid időre Roxfort, nem igazán jött át számomra a varázsló-hangulat. Nem is mindig tudtam eldönteni, hogy a háttérben ténfergő alakok a párizsi utcákon, ahol hőseink ténferegnek, muglik vagy varázslók. Ráadásul számos inkonzisztencia is fellelhető a filmben A film legerősebb jelenete egyértelműen Grindelwald beszéde. A látomásban megjelenő világháborús katonák, tankok, atombomba hátborzongatóak voltak. Életem során egyetlen HP-fanfictiont írtam, még jóval a 7-es könyv előtt; az arról szólt, ahogy Dumbledore legyőzi Grindelwaldot, miközben körülöttük Berlin utcáin dúl a világháború. Kíváncsi vagyok a későbbi filmek során a mugli történelem ezen része mennyire lesz beillesztve, az 1945-ös dátumból kiindulva ezt nem szabad kihagyni.

Igen, így belegondolva a MedStar II valóban jobb (bár kicsit csalódás volt nekem az I-hez képest). A sorrenddel egyébként nagyjából egyetértek. Most már ideje lenne elolvasni a Töréspontot nekem is.

David Sherman & Dan Cragg: Jedi próba Közepesnek értékelem a könyvet, amely bár ideig-óráig lekötött, de biztos vagyok benne, hogy félév múlva már nem nagyon fogok emlékezni a szereplőkre és az eseményekre (bár utóbbi végső soron összefoglalható egy-két mondatban). Mindkét író a tengerészgyalogságnál szolgált, így a háború velejáróit, a logisztikai, ellátási problémákat, nehézségeket remekül bemutatták, ahogy a harcok brutalitását és a sebesülések élethű ábrázolását is. A könyv mélységekben foglalkozott a baráti tűz gondolatával is, amely nem egy klón értelmetlen halálát okozta (az egyik legerősebb jelenet egyértelműen az, amikor a "Zöld Varázsló" kódnevű felderítő klón hasztalan próbálja visszajuttattni a főhadiszállásra a megszerzett információt). Ilyen keretek között Anakin (és Halcyon) sokszor kilógott a sorból. A címmel ellentétben itt ugyanis kőkemény hadszíntéri eseményekről van szó, ők ketten nem sokat adtak hozzá az eseményekhez. A Praesitlyn szeparatista lerohanásával kezdődik a könyv. A regény nagyon jól kezd, aztán fokozatosan válik egyre érdektelenebbé, sőt, a végén a szerzőpáros összecsapta az egészet és gyorsan lezárta a történéseket, miközben több szál a levegőben maradt. Kapunk egy kicsi politikai intrikát (Coruscant), szerelmi szálat (Odie és Erk), de ezek mind-mind felszínesek. Ahhoz képest, hogy a két szerző mennyit áldozott a könyv elején a hadsereg ellátásának problematikájára, később ez egyáltalán nem kap szerepet a könyvben, sőt már maguk a harcok is elég felületesen vannak ábrázolva. A végén az űrcsatát meg egyenesen átugrotta a két író, pedig az egész regényben az a nagy dilemma, hogy ha megérkezik a szakadár erősítés, akkor mindennek vége. A karakterek sem lettek igazán emlékezetesek: Erk és Odie már a könyv közepétől kezdve idegesítőek voltak, ráadásul a csatározások közepette az írók már nem is tudtak mit kezdeni velük. Kapunk egy rettenthetetlennek bemutatott rodiai veteránt, Grudót, hogy aztán egy ostoba eseménysor közepette a fent nevezett Odie véletlenül lepuffantsa, még mielőtt az igazi harcok beindulnának. Az elején szimpatikus Slayke fokozatosan válik idegesítővé, akinek motivációt nem igazán ismerjük meg, és a végére nem egy karakteridegen megnyilvánulása van. A könyv közepétől olyan szinten kikerül a döntéshozatalból, hogy már-már különcnek tűnt. Aztán ott volt Nejaa Halcyon, aki ha minden igaz, a későbbi Corran Horn nagyapja. Úgy éreztem, hogy a könyv második felére ő is beleszürkült az eseményekbe. Talán az egyetlen érdekesebb személynek a szeparatista admirális, Pors Tonith tűnt számomra, de lehet csak azért, mert szeretem a muun-okat. Ha jól emlékszem, ő később a Darth Plagueis-ben is feltűnt. Bár dörzsölt stratégaként hivatkoznak rá ellenfelei, én ennek jelét sem láttam. Ide kapcsolódva, Ventress szerepeltetése viszont felesleges volt; bár elvileg az a szerepe, hogy képviseli Dooku-t, de ennek ellenére a muun a Sith lovaggal is tárgyal mellette. Egyébként is az egész könyvben arról szólnak ezek a tanácskozások, hogy Tonith követeli az erősítést, míg Dooku és Ventress azt válaszolja erre, hogy türelem, hamarosan érkezik. A Jedi próba része annak a klónháborús könyvsorozatnak, amely még az EP3-at megelőző években íródott. Nem a kedvencem ez a sorozat, és nem csak azért, mert a TCW azóta számos aspektusát felülírta (hogy a kronológiát már ne is említsem). Most már csak egyedül a Töréspont elolvasása van hátra. A Jedi próba a Yoda - Sötét találkozónál határozottan jobb, de pl. a A Cestus csapda valamivel jobban tetszett, nem beszélve a MedStar I-ről. Ez a könyv nálam a MedStar II-vel van egy szinten. De azért a sorozat egyik darabjától sem voltam igazán elájulva. 3/5

Pont a napokban hallgattam meg sok év után újra, miután feldobta a Youtube algoritmusa.

Szerintem az udvarhölgy itt találóbb fordítás.

Én is így emlékszem. De a holotábla is jó megoldás, csak ne maradjon datapad, mert az úgy gagyinak hangzik.

Elég rosszul kezdődik az idei szezon, meghalt Charlie Whiting. Jó 20-22 éve nézem (néztem) a futamokat, gyakorlatilag ő az egyetlen, aki emlékeim szerint mindegyiken ott volt., így már gyerekfejjel is megjegyezhettem a nevét. Egy igazi szakembert vesztett a sportág.

Szerintem se volt normális, és az sem, ahogy viszonyult a gyerekekhez. De ég és föld a különbség aközött, hogy ha valaki be akarja pótolni a gyerekkorát (a menedzser apja ugyanis, mint köztudott, egy hatalmas vadbarom volt) illetve ha szexuális ragadozóként gyerekeket cserkész be.

Boldog születésnapot csoli!

Szerintem a nagy része kamu. A két főszereplő nem szavahihető, Jakcson meg már nem tudja megvédeni magát 10 évvel a halála után. Az pedig, hogy számos rádió levette MJ-t a műsorkínálatból, meglehetősen álszent lépés, hiszen akkor rengeteg sztárral ugyanezt meglehetne csinálni, kezdve a magánéletében irdatlan s*ggfej John Lennon-nal.

A Wookieepedia oldala szerint igen.

Igazából engem már az NJO és annak folytatásai már nem hoznak lázba. Amit lehetett, a kiadó már megjelentett a Legends-ből, egy-kettőt kivéve. Ez így is hatalmas eredmény annyi ínséges év után, amikor a 2000-es években szinte egyáltalán nem érkezett SW-regény. Persze, ha kijönne az NJO, a Dark Nest-trilógia, a LOTF és a FOTJ, nem tiltakoznék, megvenném az összes kötetet, mégha évekig nem is olvasnám el őket. Én most már inkább csak az új kánon könyveire vagyok igazán kíváncsi.

Ez érdekesnek hangzik.

Szegény Buffon.

Még csak két részt láttam az új szezonból. A második évad milyen az elsőhöz képest eddig?

Úgy érzem, szinte elrepült az elmúlt két év. Ez a pár képkocka is meggyőzött abban, hogy brutálisan jó évad elé nézünk.

Így van, egyetértek. Tök jó lenne együtt ötletelni és teóriákat gyártani hétről-hétre. (Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a Rebels óta én az animációs sorozatokat darálom, de biztos vagyok benne, hogy egy 40-50 perces sorozatnál ezt nem bírnám kivárni).

Igen, a következő Zahn-regényben nyilván szerephez jutnak, de jelen pillanatban meglepne, ha a grysk-ekre több multiprojektet (további regények, képregények stb.) ráhúznának. Ahhoz számomra nem voltak eléggé érdekesek. Persze ez változhat a Thrawn-trilógia harmadik részére (az igazat megvallva nekem elég nagy csalódás volt a második kötet minden tekintetben, talán ez is szól belőlem).

Michael Reaves: Az árnyak utcája Reaves továbbra is élvezetes stílusban ír. Gyakorlatilag kaptunk egy krimit SW-köntösben. A camaasi fényművész, Ves Volette gyilkosa utáni nyomozás a legérdekesebb része a könyvnek. Az adatok kielemzése, az információk gyűjtése, a különböző nyomozási technikák... miközben egyre többet és többet kapunk a Coruscant mindennapi életéből. Jax-ék sztorija mellett további két szálat kapunk: Typho és Aurra Sing. Az egykori nabooi testőr szerepeltetését összességében feleslegesnek éreztem, és a végére sem győződtem meg teljesen, hogy volt-e értelme őt behozni. A Padmé iránti vonzódását is erőltetettnek éreztem. A Volette-szál mellett meg különösen szembetűnő volt az ő nyomozásának összecsapott volta. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Darth Sidious, mint utas, bármilyen utaslistán is ezen a néven szerepelt volna... És hogy ebből Zypho rögtön arra következtetett, hogy Vader a gyilkos, nem volt teljesen világos. Azért a végére szép búcsút adtak a karakternek. Aurra Sing vérszomjas fenevadként volt ábrázolva, ehhez képest túl sokszor sikerült megszívatni és inkább csak sodródott az eseményekkel. A nyomozás során a csapat egyre inkább összeszokott. Jax, Den és I-5 párbeszédei végig dinamikusak. Jax vonzódása Dejah iránt, valamint a zeltron nő szépségének és csábító feromonjának állandó kihangsúlyozása néha már-már komikus volt, itt talán kicsit túllőtt a célon a szerző. Furcsa volt Jax döntése, hogy azok után, hogy Laranth feláldozta a fél karját érte, valamint felfedte iránta való érzéseit, mégis inkább Dejah, és az ő delejes kisugárzása mellett döntött. Nem ezt szoktuk meg a hősöktől, de talán ez a változatosság nem is akkora baj. A könyv egyetlen komoly hibájának a kronológiai zűrzavar hozható fel. Egyébként is rendszeresen felmerül bennem az az érzés, hogy a SW-írók, legyen az Legends vagy canon, nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a Birodalom mindössze két évtizedet ha létezett. Itt is totál katyvasz van. A Vadászó árnyék eseményeire, hol mint 23, hol 18 évvel ezelőtti történésekre utalnak, miközben több elejtett megjegyzés is van arról, mintha a Birodalom már régebb idő óta létezne, mint néhány hónap. Furcsa, hogy ilyen ordító hibák bennmaradnak a végleges változatban, hiszen egy mezei SW rajongó, aki könyveket olvas, álmából felverve tudja a bűvös számsort: 32 - 22- 19 - 0 - 3 - 4 A kronológia miatt levonok fél pontot, így 4,5/ 5

Megmondom őszintén, én olyan érdektelennek és fantáziátlannak találtam a grysk-eket a Thrawn: Szövetségek-ben, hogy meglepne, ha bármi komolyabbat terveznének velük a Story Group fejesei.