Nute Gunray

Hajrá, remélem összejön!

Pótoltam lemaradásomat. Izgalmas és tetszetős rész volt, ahol megfelelően használták a karakterek (elsősorban Kaz és Poe) közötti dinamikát. Így a hatodik részre rájöttem, hogy nagyon kedvelem Kaz-t, minden esetlenségével és bénázásával együtt. A szinkronhangja zseniális. A megtámadott hajón történő lopakodás kellően félelmetesre sikeredett, egyáltalán nem ment ár burleszkbe, miközben a menekülés a szörny elől is kellően látványosra sikeredett. Gyűlölöm a kowaki majomgyíkokat, és ez a rész sem szerettette meg őket. Kis hiányérzetem volt, hogy a túlfejlett szörnyet nem magyarázták meg... valószínűleg valami illegális kísérleti eljárás produktuma lehet. Mindeközben a rész egyáltalán nem volt filler, hiszen merő jószándékból Kaz és Poe az állomásra szabadított egy Első Rendnek dolgozó szabotőrt. Ebből az is kiderült, hogy akárki nem teheti csak be úgy a lábát a Colossus-ra, ám, ha van egy helyi jótevője, akkor a rendszer gyorsan kijátszható. Ebben az esetben elég volt bemondani egy nevet...

Akkor ezt most kihagyom.

Én is imádom azt a könyvet. A biszexualitás itt teljesen mellékesen jelenik csak meg, igazán egyszer történik rá utalás (a sivatagban). Számomra ez a megfelelő kezelése a dolgoknak. Ha egy filmben nem kimondottan a homoszexualitás a téma, akkor elvárom hogy ezt ne tolják a képünkbe, maximum csak utaljanak rá. De ugyanígy vagyok a hetero ábrázolással is. Az öncélú szexjeleneteket ki nem állhatom, és csak a lényegi történet elől veszik el az időt (az elején ezért se tetszett annyira a GoT, de szerencsére ezek a jelenetek később háttérbe szorultak).

A szívbajt hoztad rám. Már azt hittem, meghalt a Mester.

Donáttal értek egyet. A varázsvilág nem a levegőben lóg, hanem folyamatos szimbiózis áll fenn. Ha az egyik világban tragikus események mennek végbe, az kihatással van a másikra. Én már a legelső könyv olvasásakor is összekötöttem valamiképp Grindelwald bukását a II. vh. történéseivel. Egyébként, csak mintegy mellékesen megjegyezve, én valamikor 2005-06 körül, tehát még az EP7 megjelenése előtt, amikor egyáltalán nem lehetett tudni, hogy Grindelwald-nak lesz szerepe, írtam egy novellát, amely Dumbledore párbaját mutatja be a fekete mágussal a szétbombázott Berlin közepén, sok-sok utalással a nácikra, az Imperius-átok alatt álló Hitlerre és más szörnyűségekre. Ez az 1945-ös dátum annyira egyértelmű szándék volt Rowling részéről, hogy nem is értem a felhördülést és kifakadást.

Sajnos én sem hallottam eddig fényes pozitív visszajelzéseket az ismerőseimtől, Nabo erre csak ráerősített. Persze azért mindenképp moziban nézős, mert mégiscsak HP.

Én maradtam Viceroy.

Én év elején megejtettem ugyanezt. Még mindig nagy kedvenc.

Szerintem tetszeni fog neked az első kettő. A Thrawn: Szövetségek-et én most vettem meg, mindjárt neki is kezdek.

Egy legenda távozott. Isten nyugosztalja.

Tekintve, hogy egyre növekszik a polcomon az olvasatlan SW könyvek és képregények száma, én is hasonlóan érzek, mint Pildi. De ezzel meg kell birkózni, előbb-utóbb minden sorra kerül, vagy ha nem, akkor az ember szelektál. Ennek ellenére, jöjjenek csak a sorozatok, filmek, könyvek stb. egyszer élünk, és az is olyan rövid. Sok más dolog mellett a SW nélkül is szürke és értelmetlen lenne az életem.

Boldog születésnapot, Revan! 30, szép kerek szám.

Hát ez most meglepett. Rengeteg potenciál van ebben a sorozatban, így elsőre még jobban is érdekel, mint a The Mandalorian.

Bejövős rész volt, ahogy Pildinek, eddig nekem is ez tetszett a legjobban. Kiegyensúlyozott epizódot kaptunk, minden a helyén volt: a két kis szökevény drámája, az Első Rend fenyegető jelenléte, miközben megismerhettük a Colossus alsó, műszaki szintjének egyik szegmensét is. Emellett végre Neeku is a szerethető oldalát mutatta, egy remek barát, aki ráadásul Kaz számára is hasznos tudott lenni. Ez a rész (is) megmutatta, hogy a korosztályi célközönséget illetően azért annyira nem kell félnünk. Kendőzetlenül beszéltek egy falu kiirtásáról, miközben emellett Doza kényes helyzetét is igyekeztek bemutatni, aki a békés viszony megtartása érdekében időnként egy-egy kisebb szívességet kénytelen tenni az Első Rendnek. Phasma most még inkább fenyegetőbb volt, mint eddig, és debütált a már korábban emlegetett Pyre parancsnok is (nagyon kíváncsi vagyok, hogy a páncélzatok különböző színeinek van-e valamilyen jelentéstartalma, akár valami hierarchiát is feltételezve). Kaz az elején naiv, de aztán hamar be kell látnia, hogy nem két elveszett gyermekről van szó. Most azonban, tovább folytatva fejlődését kémkedés-ügyben, teljesen hasznosnak bizonyul az Ellenállás számára, bizonyítva Poe helyes megérzését a sráccal kapcsolatban. Nagyon örültem Ello felbukkanásának. Szegénynek csak pár hónap van hátra az életéből. Yeager most kicsit háttérbe szorult, de lesz ez még másképp, abban bizonyos vagyok. Az új faj, a chelidae-k (ez egy létező teknős-féle család latin elnevezése) nagyon szimpatikusak voltak. Imádtam ezt a részt, nem tudok rosszat mondani róla. Talán csak azt, hogy nagyon gyorsan eltelt a 20 perc.

Ez örvendetes hír, már nagyon várom.

Igen, bár ez nem regény, hanem forgatókönyv. Azért ettől függetlenül minőségibb és olvasmányosabb, mint az elátkozott gyermek.

A szavazást jó ötletnek tartom. Én még negatív smiley-t soha nem adtam senkinek, mert kontraproduktív. Ha valakinek a hozzászólása nem tetszik, azt leírom (és így nincs félreértés, hogy nem a személyével van baj), vagy pedig egyáltalán nem foglalkozok vele.

Most nagyon meglátszott, hogy mennyire kettős érzéseket vált ki bennem ez a sorozat. A háttérsztori érdekes volt, végre komolyabb mértékben előkerült a kémkedős szál, láthattuk az Első Rend befolyásolási kísérleteit, és hogy az alapvetően jó szándékú Doza kapitány a politikai játszmában két tűz közé szorult. Ezek nagyon erős jelenetei voltak az epizódnak, miközben mélyítették Tam karakterét (most volt a legszimpatikusabb), és bemutatkozott az elsőre irritáló Hype (szerintetek nem volt Jar Jar-szerű a hangtónusa?), akinek jellemét később árnyalták. Láthatóan bántja, hogy ilyen szinten megromlott kapcsolata egykori társával, miközben határozott véleménye van az Első Renddel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a későbbiekben Kaz komoly szövetségese lehet. Ami még nagyon tetszett: Torra leszerelte Kaz-t (pedig az elején azt hittem, nyomulni fog), a csaj láthatóan az apja szeme fénye. Nagyon vicces volt Kaz menekülése is a rohamosztagosok elől, főleg azok a sikító hangok, amiket kiad, miközben Z néni és vendégserege fogadásokat köt, hogy vajon túléli-e. Zseniális volt, ezen a képsoron nagyon nevettem. Másrészről ott van Neeku, aki engem már rohadtul fáraszt, és egyáltalán nem vicces. Szerintem egy tízévesnek sem az, de ki tudja, egyáltalán nem értek a gyerekekhez. A garázdálkodása nálam teljesen elrontotta az epizód elejét (első 5-6 perc), először a kommunikátorral, később azzal, hogy odaállt az Első Rend képviselői elé. Annyira jelentéktelen és ártalmatlan figura, hogy még a rohamosztagosok sem törődtek vele. Szerencsére később a szerepe mérséklődött, de eddig ahány mondatot kapott, csak fogtam a fejem és a szekunder szégyen fogott el. Úgy látszik, ez a fajta gyerekesség tényleg a sorozat sajátja lesz, amit vagy megszokok, vagy nem. Nálam most nagyon rontott az élvezeti faktorból, de ha később valamelyest visszafogják Neeku karakterét, akkor rendben leszünk.

Kár volt engem belekeverni. Nem is értem ezt az egészet. Biztos le vagyok maradva (előfordulhat, mostanában már passzívabb vagyok, mint annak idején), de nekem nem tűnt fel, hogy Te, Cupsy itt negatív megítélés alá esnél. Sőt, a fórum egyik oszlopos tagja vagy, akinek nagyon sokszor vannak értelmes és tartalmas hozzászólásai. Ide sorolom a fejvadász koncepció mellett érvelő megjegyzéseidet is. Nyilván nem fogok kardomba dőlni, ha egyszer megvalósulna egy ezt a témát feldolgozó Stories film, mert engem a SW-on belül minden érdekel, de tényleg minden. A véleményem pusztán annyi volt, hogy ha súlyoznom kell a különböző témaköröket, nálam a fejvadászok igen hátul szerepelnek. A TCW számomra ebbéli kíváncsiságomat kielégítette. Egy SW-politikai témájú filmet, regényt, sorozat-epizódot stb. mindig nagyobb érdeklődéssel fogok nézni... de ez csak az én személyes beállítottságom és érdeklődési köröm. Mit gondolsz, miért nem félelmetes fejvadászokról és harcosokról, hanem egy kis görcs, kapzsi nyöszörgő féregről vettem annak idején a felhasználói nevemet?

Annyira nem sajnálom, hogy jegelik ezt a fejvadász-témát, sem Boba Fett, sem Dengar, sem Bossk nem tudott soha megmozgatni. Persze az alvilág, mint téma, érdekel, de ezt a készülő új sorozaton keresztül is be lehet mutatni. Igazából én a galaktikus nagypolitikára vagyok kíváncsi a Köztársaság összeomlását megelőző évtizedekről, sok-sok intrikával és machinációval, egy mesteri politikai thriller keretében, de tudom, hogy erre meg nagyon kevesen lennének vevők, még itt a fórumon is. Ahogy fentebb is írtátok, ízlés kérdése, az igények felmérése nagyon nehéz, még egy olyan cég számára is, mint a Disney, mint kiderült (bár azzal nem értek egyet, hogy Solo, mint karakter miatt "bukott" a film). Ha ügyesen csinálják a Mandalorian nagyon sokak igényét kielégítheti: Birodalom, háború, alvilág, kiváló harcok és küzdelmek.

És a csaj, aki oly nagyképűen történészként bemutatkozik benne, a volt csoporttársam. Nagyon kínos. Boldog születésnapot, pb!

Ezen felbuzdulva én is írok listát (a gyerek- és ifjúsági könyveket mellőzöm) 1. Vérvonal 2. A lázadás hajnala 3. Elveszett csillagok 4. Thrawn 5. Tarkin 6. Leia, az Alderaan hercegnője 7. Zsivány egyes 8. Katalizátor 9. Alkony század 10. Utóhatás - A Birodalom vége 11. Sötét tanítvány 12. Sith Nagyurak 13. Phasma 14. Utóhatás - Adósság 15. Bizonyos szemszögből 16. Új hajnal 17. A Jedik örököse 18. Utóhatás 19. Ahsoka 20. Az ébredő Erő

Még egy pár gondolat, érdekesség eszembe jutott: - "Eddig három pilóta utasította el. Egyszer pedig elindult egy YT-modell felé, ami ígéretesen leharcoltnak látszott, és a kapitányának nyilván jól jött volna a pénz, hogy helyrehozza a hajóját, de mielőtt odaért volna, a gép felszállt." (300. old.) - Mekkora már, Leia és Han majdnem találkoztak három évvel a nagy események előtt. Ez sok mindent megváltoztatott volna. - A regény mellé érdemes elolvasni kiegészítésként a Napfogyatkozás c. novellát, amely a Bizonyos szemszögből antológiában szerepel. Ebben Leia szüleinek szemszögén keresztül mutatják be az Alderaan pusztulását. Talán a Qui-Gon-novella mellett a legnagyobb hatású iromány a kötetben. - Érdekes, hogy továbbra sincs egy tisztázott struktúra a Galaktikus Szenátust illetően. Most kiderült, hogy a Chandrilának pl. két szenátora van, Mon Mothma mellett ugyanis felbukkan Winmey Lenz is (aki egyébként jó viszont ápol Krennic igazgatóval, utóbbi szintén felbukkan a regényben, ámbár névtelenül). Gondolom, Gray itt az amerikai Szenátust vette mintául, ahol minden egyes államnak 2-2 szenátora van. Itt viszont nem egyértelmű a helyzet, hisz a Naboo-nak biztos, hogy egyidejűleg mindig csak egy szenátora volt a törvényhozásban. Érdekes a helyzet. Biztos létezik valami kvóta lakosság, gazdasági tényező, területnagyság szerint. A Chandrila nyilván jóval befolyásosabb bolygó, mint a Naboo. Bár ennek a teóriának talán ellentmond, hogy az Alderaan-nak csak egy szenátora van, itt a könyvben még Bail Organa, később pedig Leia. - A könyv elején egy rövid jelenet erejéig felbukkan Lord Mellowyn, a Birren címzetes kormányzója, akinek három évtizeddel későbbi végrendelkezése a bajok forrása lesz (ld. Vérvonal). - Úgy látszik, a naboói bányászok elégedetlensége és sztrájkja továbbra is egy komoly fennálló probléma a bolygó életében.

Csak úgy száguldanak az évek.