Nute Gunray

Még a premier előtt emlegették, hogy Tag és Bink, a két béna rohamosztagos fel fog tűnni a filmben. Ez megtörtént?

Szerencsére nem dőltem be a fanyalgóknak, nem hagytam, hogy eleve rossz prekocenpciókkal üljek be a moziterembe, így nem is csalódtam, azt kaptam, amit vártam: egy élvezetes kalandfilmet. Nyilvánvaló, hogy a saga filmekhez nem lehet, nem kell hasonlítani, hiszen teljesen más szerepet hivatott betölteni. Ha csak az antológia filmeket vesszük alapul, azért a Zsivány egyes jobban tetszett, ám az a történetét tekintve már-már 3.5-dik epizódnak is felfogható. Hogyan is utálhatnék egy olyan filmet, amely rögtön minden hardcore rajongó szívét meglágyítja: a Korélia 40 év után végre debütált a filmvásznon, és pont úgy nézett ki, ahogy azt az egykori EU-művek révén elképzelhettük: egy túlzsúfolt gyártelep, amely mintha a Blade Runner egy-egy képi világát idézte volna meg. Szerintem engem már itt megvettek. Aztán berobban Alden Ehrenreich, és egy pillanatra sem hiányzott Harrison Ford: akármilyen hírek is keringtek, az ifjú színész maximálisan elsajátította azokat a gesztusokat és mozdulatokat, amiket kellett. Persze lesznek fanyalgók, de ebben az esetben ez elkerülhetetlen: ha Ehrenleich saját magát adja, akkor az lenne a baj, ha meg egy az egyben Ford, akkor meg az. Hálátlan színészszerep, de azt hiszem, ennél tökéletesebben ezt nem lehetett megoldani. A napokban a rap-videójával világhírnévre szert tett Donald Glover egy az egyben lepipálta az egykor szebb éveket látott Billy Dee Williams-t, mint Lando. Ezek után egy saját Lando-film szinte magáért kiált. A fickó minden jelenete zseniális volt. Chewie meg... Chewie. Az állandó humorforrás, aki ha szerepet kap, a néző biztonságban érzi magát, hiszen biztos, hogy jóízűet nevetni fog, elég egy vuki-féle vállrándítás vagy méltatlankodás. Han és Chewbacca megismerkedésének történetét zseniálisan írták meg a készítők. Mint ahogy azt a pillanatot is, amikor a vuki másodpilótává avanzsálódott. Beszélni kell még a két új főszereplőről is: elsőként itt van a simlis Tobias Beckett (ez a név szerintem továbbra is gáz), aki egyik adósságból menekül a másikba, miközben célja, hogy végre letelepedjen Glee Anselmen (a nautoliak szülőbolygója). Sajnos súlyosan eltaktikázza magát, így csak maga tehet arról, hogy ezt a célt nem éri el. Halála zseniális referencia egy bizonyos Mos Eisley-i kiskocsmában történtekre. A másik új főszereplő Qi'ra, aki valószínűleg még sűrűn fel fog bukkannii a következő években. Emilia Clarke sokkal jobban hozta a szerepét, mint bármelyik GoT epizódban, vagy akár a Terminator Genisys-ben. Egy látszólag a megélhetésért küzdő, ám a kemény évek alatt ambiciózussá váló nő, aki súlyos - ám a filmben nem részletezett - dolgokat követhetett el a Crimson Dawn tagjaként. Pár szó a mellékszereplőkről: A Paul Bettany által megformált Dryden Vos kissé emlékeztetett Dennis Hopper Frank Booth-jára. Enfys Nest számomra jellegtelen és unalmas volt (és a kalózbandájának theme song-ja is valahogy nem odaillőnek tűnt). A film első részében Rio Durrant, majd L3 szolgáltatott némi humort, de mindketten hamar meghaltak. A legrosszabb fajta feminista jogvédőket megidéző L3 számomra sokszor idegesítőnek tűnt, főleg BB-8 és K-2SO után. A pyke-ok feltűnése, vagy Bossk és Aurra Sing nevének megemlítése minden rajongót kielégíthet. A Solo egy alvilági történet. Olyannyira, hogy még a Birodalom is jobbára csak statisztál a filmben, néha felbukkan egy rohamosztagos, egy lépegető, vagy felsejlik egy csillagromboló körvonala a kozmikus viharörvényben (bitang jól nézett ki), de semmi több, és ez jól van így. Igazából az egész film egy kellemes kis űrwestern lenne a film végére roncsdarabbá váló Millenium Falcon fedélzetén (istenem végre van fogalmunk a Kessel-futamról ), ha az egyik utolsó jelenet nem adna súlyt a történéseknek... Maul? Ezt ki gondolta volna? Én csak tátogtam, hiszen totál spoilermentes voltam. Maul építgeti szindikátusát, hogy odacsapjon a Birodalomnak és volt mesterének, az itt még említés szintjére sem került, távoli trónuson székelő Palpatine-nak. De mégis, az itt még aktívan szervezkedő, láthatóan ereje teljében lévő zabrak hogyan jutott el addig az elfeledett, szánalmas roncsig, akit Ezráék találnak a Dathomir-on? A következő évek egyik nagy kérdése ez lesz, és gyaníthatóan nem csak az indirekt módon többször emlegetett Jabba miatt kell a Solo filmnek egy folytatás. Maul szerepeltetése hatalmas kockázat volt, és egyelőre nem tudom, beválik-e: a film nézése közben úgy tűnt, sokaknak nem esik le, mit keres ott, és egyáltalán hogyan... nekünk, a szubkultúrának persze hatalmas tisztelgés, hogy a TCW és a Rebels immár ily fokon beemelődik, de az volt az érzésem, a nézők java része inkább értetlenül fogadta a fejleményt. A filmről még sokat lehet írni, hirtelen ezek jutottak eszembe. Nagyon örülök, hogy kellemes érzésekkel távozhattam a moziteremből.

Mindenkinek, aki most nézi, kellemes szórakozást kívánok. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű film lesz. Én holnap fogom meglesni.

Gratulálok!

Boldog születésnapot minden ünnepeltnek!

Hozzájuk képest azért Martin fasorban sincs...

Boldog születésnapot!

Hát egy Tobias Beckett után az én gyomrom már mindent bevesz. Én is azt remélem, hogy nem Erőhasználó lesz.

Boldog születésnapot!

Engem már nem is érdekel, hogy Martin befejezi-e vagy sem. Az évek alatt azért kiderült, hogy korántsem akkora írótehetség, mint hitték róla korábban. Szerencsére a HBO agytrösztjei értik a dolgukat, és kihozták a műveiből azt, amit egy fogyasztó még ép ésszel be tud fogadni.

Örülök a másfajta stílusnak, a TCW és a Rebels után egy félig-meddig anime-szerű sorozat igazi változatosság. Elsősorban azt várom, hogy az új trilógia történeti, politikai hátterét mélyítse el.

Nincs mód arra, hogy visszaállítsák az oldalt közvetlenül a frissítés előtti állapotra? Bár nekem csak egy lényegi hozzászólásomat érinti (Bizonyos szemszögből 2. kritika), de azért pl. a Solo spoileres topik életében 1 hét nagy idő (gondolom)

Én is elkezdtem olvasni ezt a gyöngyszemet, egyelőre a 155. oldalig jutottam. Az egykori Mos Eisley mesék nyomába nem ér, viszont a többi antológiás mű színvonalát megüti. Néhány mondat az egyes novellákról: Gary Whitta: Raymus: Erős kezdés, amely rögtön összeköti a RO-t és az EP4-et, és számos kérdésre ad választ, illetve az eddigi rajongói teóriákat megerősíti. Raymus Antilles kapitány az első, aki a Star Wars történetében látványosan erőszakos halált hal, s akin keresztül először láthatjuk Darth Vader kegyetlenségét. A novella remekül bemutatja a kapitány bátorságát és áldozatvállalását a nemes ügy érdekében. Érdekesség: Corla Metonae a kánon része lett ezzel a novellával 4/5 Christie Golden: A vödör: Az ehhez hasonló novellák sokszor esnek abba a hibába, hogy egy-egy jelentéktelen szereplőről kiderül, hogy ők történetesen hétköznapi hősök. Most a Leiát elkábító TK-4601-ről, azaz Tarvyn Larekáról tudhatjuk meg, hogy tulajdonképpen egy jófej fickó. Persze én sem gondolom, hogy minden rohamosztagos automatikusan egy szadista állat, de a sisak levétele nekem már túl szájbarágós volt. 3/5 Ken Liu: Az adatmunka Sithje: Ez egy kimondottan tetszetős írás volt számomra, amely a humoros oldaláról mutatja be az értelmetlenül túlbonyolított birodalmi bürokráciát és adminisztrációt. Egyébként korábban is már elgondolkoztam azon, hogy vajh' mit kaphatott az a birodalmi tiszt azért a könnyelműségért, amikor minden érdemi ellenőrzés nélkül hagyta továbbengedni az "elszabadult" mentőkabint. Most megkaptam a választ. 5/5 Griffin McElroy: Mesék a homokban: egy java, aki vágyaival, álmodozásaival némileg kilóg a sorból, s ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy Leia üzenete végül eljusson a címzetthez. Ettől függetlenül elég jellegtelen kis iromány, a filmhez egyáltalán nem tesz hozzá. 3/5 Sabaa Tahir: Reirin: Kábé ugyanaz, mint az előző, csak valamivel gyatrább. Én nem hiszem, hogy egy taszken egyáltalán eljut odáig, hogy egy kereskedő megbízza egy feladattal, vagy egyáltalán tudja, hogy mi az a Kessel. 2/5 John Jackson Miller: Rítusok: Főszerepben Luke buckalakó támadói, ráadásul Miller kanonizálta a már a Kenobiból megismert A'Yark-ot. Betekintést nyerhetünk a taszkenek egyre szűkülő életterébe, valamint hogy az egykor legendás harcos törzsek miképp silányultak egyszerű fosztogató bandákká. Valamiért úgy gondoltam, hogy a krayt sárkány mint faj, már kihalt a cselekmény idejére. Nagyon jó lenne, ha egyszer a Kenobi visszanyerné kánoni státuszát. 4/5 Claudia Gray: Mester és tanítvány: Szóval míg Luke a saját szemével megbizonyosodott, hogy nagybátyját és nagynénjét csúful lemészárolták, Obi-Wan még utoljára beszélt egykorvolt mesterével, hogy aztán elinduljon utolsó küldetésére. S mindezt Qui-Gon szemén keresztül követhetjük nyomon. Jól megírt novella, de ez nem is csoda, hisz Claudia Gray a szerző, tőle ez elvárható. A legjobb rész az volt, hogy Qui-Gon-ban megfogalmazódott, hogy talán hatalmas terhet rótt padawanjára, amikor úgy ígértette meg Anakin képzésére, hogy még maga sem volt Jedi-lovag. 5/5 Meg Cabot: Beru Whitesun Lars: Ez egy elpuskázott lehetőség volt, pedig Meg Cabot nem egy senki, mégis, mintha elalibizte volna a munkát. Pedig milyen jó kis novellát lehetett volna írni arról, hogy Owen és Beru mire is gondolt életük utolsó pillanatukban. Engem egy régi Legends-képregény képkockája mindig is megfogott: ezen az látható, hogy Vader holoadáson keresztül figyeli (nem vérszerinti) rokonainak térdepeltetését, és elrendeli a kivégzésüket. Ezt az érzelmi kavalkádot meg lehetett volna írni szépen, így viszont kaptunk egy semmiről szóló szösszenetet... 1/5 Renée Ahdieh: A balszerencsés rodiai: Na most Han lőtt először? Teljes bizonysággal most sem tudjuk meg. Az viszont biztos, hogy Greedót nem siratta meg senki; egy jelentéktelen kis figura volt. A következő négy novella különböző szemszögekből mind feldolgozza a kantinban történt eseményeket, ám ezek, terjedelmükből adódóan, nem érhetnek a Mos Eisley Mesék történeteinek nyomába. 4/5 Mur Lafferty: Soha, semmiért: Egy átlagos novella, több átvett elemmel a Legends-ből. A korábbi történethez képest van ellentmondás (pl. Greedo eltaknyolása), de ez magyarázható azzal, hogy maga a novella egy kivonat a bith zenészbanda egyik tagjának szubjektív memoárjából. 3/5 Chuck Wendig: Ilyeneket nem szolgálunk ki: Ezúttal Wuher, a mogorva kocsmáros a főszereplő, akinek droidutálatának eredetére derül fény; nevezetesen családját a Konföderáció harcidroidjai mészárolták le egy űrállomáson, amelynek a még gyerek Wuher szemtanúja volt. Az élete ezután kisiklott, és céltalanul illetve egyhangúan telik a forró tatooine-i mindennapokban. Érdekes, hogy a történet mellékszereplője Jerriko itt egy egyszerű és igen szószátyár informátor, míg a Legends-ben egy kíméletlen és rettegett fejvadász volt. 3/5 Kelly Sue DeConnick & Matt Fraction: A klookürt: Remek novella a tatooine-i hétköznapokról, ahol mindennaposak a megélhetési gondok, a körbetartozások, a csencselések és piti üzletelések. A történet egy bith hangszer körül forog, amelynek eltulajdonítása elindítja a lavinaszerű eseményeket. A történet kellően humoros és élvezetes volt. 5/5

Ezt jó olvasni.

Sky, te festetted? Rohadt jó. Boldog húsvétot minden kedves fórumtársnak!

De én ott csak kronológiai sorrendet látok, megjelenésit nem.

Én Andorra óta nem néztem magyar válogatott meccset. Nekem a 2016-os eb-vel már meg van az életre szóló fociélményem, sajnos magyarként csak ennyi jutott, de nem vagyok hajlandó tovább idegeskedni és őrjöngeni, ahogy azt tettem hosszú évekig 2016-ot megelőzően.

Találok valahol egy olyan listát, amely a magyarul megjelent Legends/Kánon könyveket tartalmazza a megjelenés sorrendjében? A starwarsmedia.hu-n korábban volt ilyen, de a design váltás óta nem találom.

Én úgy vagyok vele, hogy a számomra fontos Legends-könyveket már kiadták, illetve bizonyosan ki fogják adni. Az NJO és az azt követő hosszú sorozatok már nem annyira érdekelnek.

A Scourge magyar megjelenésének nagyon tudnék örülni.

Kizártnak tartom, hogy a yuuzhan vongokat visszahozzák. Sokak számára ők voltak az egyik legfőbb érv az újabbnál újabb szuperfegyverek és a Palpi-klón mellett, ha az egykori EU inkompetenciáját illusztrálni kellett.

Én is így vagyok ezzel.

Ő lesz a meglepetés.

Sokkal jobban áll neki ez a hajszín.

Már azt hittem, 20 év után másodjára is őt bízták meg ezzel a "nemes" feladattal.