Nute Gunray

Na végre. Teljes ostobaság volt eddig ezt mellőzni.

Végre eljutottam oda, hogy megnézzem én is az új filmet. A látvány jó volt, de más különben elég jellegtelen és érdektelen film lett. Tipikusan az a film, amire 2 hónap múlva szinte egyáltalán nem fogok emlékezni. A sztori igazából nagyon bárgyú lett, még az előző két részhez képest is. Hiába volt jó sok akció, azoknak nagy része nálam már-már unalomba fulladt. Erős közepes.

Egy érdekes magyar utalás az Arrival egyik párbeszédében.

Reméljük, azért nem. Miért nem tetszett?

Én is megfogom nézni a következő napokban. A martfűi rémet tervezi valaki megnézni moziban?

A tartalom a lényeg.

Utólag is boldog születésnapot!

Kevin Hearne: A Jedik örököse Egy könnyed, ám mégiscsak izgalmas és érdekes kalandregényről van szó, amely Luke jellemfejlődéséhez sokat tesz hozzá. Itt még nyoma sincs a sótlan és unalmas figurának, Hearne szerintem kiválóan idézte fel a Tatooine-t éppencsak elhagyó farmerfiú dilemmáit, aki egyelőre még minden eddigi tettével szemben is a felnőtté válás küszöbén áll. Érdekes karaktert kaptunk Nakari személyében is, aki gyakorlatilag Luke első szerelme lett a kánonban. A lány fontos szerepet töltött be a Jedivé válás útján, segített abban, hogy Luke el tudjon rugaszkodni a holtpontról, amelyben megrekedt Kenobi halála után. Halála számomra váratlan, mégis kellemes meglepetés volt. A gyász pillanatában Luke a könyv végére egészen más emberré vált, mint a kaland előtt. A regény abban a tekintetben érdekes volt, hogy egyes helyeken erősen érződtek a gyerekes megoldások illetve az egyszerű fogalmazásmód (pl. Nakari apját illetően), más esetekben pedig a könyv meglehetősen naturalisztikusan ábrázolta a halálozásokat (a Fex-en történtek akár egy horrorfilmbe is elmehettek volna). Furcsa kettősséget éreztem e tekintetben mindig, az első 50 oldal alapján sokkal inkább tűnt ifjúsági regénynek, ellentétben a későbbiekkel. Örültem a Rodia felbukkanásának is, amely annak ellenére mindig kevés szerepet kap, hogy elvileg az egyik legfontosabb bolygó a galaxisban, a fajjal együtt, amely az ember után talán a legelterjedtebb lehet. Némileg érintve lettek a politikai viszonyok is, itt abszolút Legends-elemek átemeléséről van szó az egymással hadakozó klánok neveit illetően, ezért is jár a piros pont. Drusil személyében kaptunk egy kiváló mellékszereplőt, akinek beszólásai kimondottan viccesek voltak. Egyébként is örülök, hogy a givinek oly eltérő civilizációja és társadalma részletezve lett, mégiscsak egy original fajról van szó. Örülnék, ha Drusil később felbukkanna (először én is azt hittem, hogy hím), mint ahogy Nakarit és tragikus sorsát is majd meg kéne említeni, hogy ez a történet ne a levegőbe lógjon, és az itteni események illeszkedjenek Luke személyiségének alakulásához. Azt hiszem, az a legtisztább, ha az Empire and Rebellion két részével hasonlítom össze ezt a könyvet, ha már eredetileg ez egy trilógia lett volna. Nekem a A Jedik örököse a Tolvajbecsülethez képest egy hajszálnyival, a Pengeélenhez képest pedig lényegesen jobban tetszett. 5/5

Én azért a feliratoshoz ragaszkodnék.

Na jó, megnyugodtam. Egyébként annak idején engem az első teaser még nem szippantott be, remélem most más lesz a helyzet.

Én olvastam, könyvről könyvre jobb lesz szerintem.

Jó döntés. De azért ne is olyan legyen, mint a TCW epizódok beharangozói.

Én most olvasom. A Pengeélennél eddig határozottan jobb, nagyjából a Tolvajbecsülettel van egy szinten. Azért néha ifjúsági regényes beütése van, de még az éppen elfogadható mértékben.

Soha egy baseball-meccset nem néztem, nem ismerem a szabályokat sem, de a Chicago Cubs körüli balszerencse-áradatról még én is sokat olvastam. Azért sajnálom, hogy nem 2015-ben jött össze, iszonyú feeling lett volna.

Hát nem tudom. Nekem néha már paródiának tűnt ez a rész.

Szerintem is Maros Gábor volt a legjobb C3PO hang.

A könyv után nekem a film nem igazán tetszett.

Sajnos már az Ébredő erőnél is érződött, hogy súlyos beteg. Isten nyugosztalja.

Sem Asajj Ventress, sem Quinlan Vos soha nem volt a szívem csücske. Sőt, Ventress sokáig irritáló volt számomra, aki az ügyeletes párbajellenfél szerepét töltötte be előbb a Tartakovszkij-féle CW-ban, majd a különböző képregényekben. Aztán a TCW egy idő után (de ott sem rögtön) árnyalni kezdte a karakterét, amelynek betetőzése ez a könyv. Bár a sorozatban ez a történet nem valósulhatott meg, mégis hatalmas hála, hogy legalább regény formájában kiadták (amely sokkal jobb opció, mint a félkész epizódok feltöltése...). Maga a történet nem egy nagy eresztés, a hangsúly inkább a karakterdrámán van. A magam részéről inkább a könyv első felét tartottam érdekesnek. Az alapkoncepció egyébként sokat merít a korábbi Legends-történetekből (ahol Vos szintén Dooku szolgálatába áll, igaz, ott önkéntesen beépülve, hogy információkkal szolgálhasson a Jedi-rend számára). Nagyon tetszett annak az ívnek a folytatása, amely bemutatja, hogy a Jedi-rend mily mértékben letért a helyes ösvényről, immár egyre szélsőségesebb eszközökhöz nyúlva... Azért Windut néha tarkón vágtam volna. Rémesen korlátolt személyiség volt mindig, és ez most is jól kiütközött. A kései Jedi-rend állatorvosi lova az a fickó... Ventress halála meghökkentő volt, de a karaktere így szép lezárást kapott (ha már mostanában egyre többeknek ível át a sorsa a birodalmi érába). Vos sorsa azonban végsősoron továbbra is rejtély, kíváncsian várom, hogy az alkotók mihez kezdenek a figurájával, mert talán van még benne potenciál. 4,5/5

Egy népszerű EU (illetve most már Legends) karakter, Han Solóhoz hasonlóan koréliai csempész.

Boldog születésnapot!

Kánon.

Ja igen, kösz.

Nyilván.