Nute Gunray

Na meg Zééé.

Akkor nem is lesz 2. fázis képregény magyarul, ez kijelenthető?

Leszavaztam én is.

Nem tudom @Dzséjt, mennyit dolgoztál ezen a szellemesnek szánt listán, de azért olyan senkiket is felsorolni, mint Ratts Tyerell vagy Passel Argente... Hát nem gyengén csúsztatás.

Szerintem a TBB eddig megvolt erőérzékeny kardforgatók nélkül, nem örülnék ha Ahsokára ill. Ventressre helyeződne a hangsúly.

Boldog születésnapot @Frenkie!

Gregor

Remélem, a 3. évad elrendezi Lama Su sorsát is.

Daniel José Older: Éjféli horizont Ez már a harmadik SW könyv, amit ettől a szerzőtől olvastam, és eddig ez tetszett a legjobban, bár ez igazából túl sokat nem jelent, mert A végső dobás ill. a Veszedelem a Valón egyáltalán nem nyűgözött le. Már itt megjegyezném, hogy a regényhez nem árt ismerni a High Republic Adventures képregényeket, ahol az itt jelen lévő legtöbb szereplő kalandjait követhetjük nyomon (van több átfedés is a sorozat egyik legutolsó számával), valamint extra adalékként a 2021-es Annual egyik történetét, ahol Crash és őrző-védő szolgálata már bemutatkozott. Jelen regény azért így is elég lassan indul be, sokszor éreztem üresjáratot, de ez azért nem volt számomra zavaróak, mert a szereplők szimpatikusak voltak és amúgy fontosnak bizonyultak azon tény kihangsúlyozásához, hogy Jedi-lét ide vagy oda, mégiscsak fiatal kamaszokról van szó, a maguk hétköznapi problémáikkal is a nihil válság közepette. De ezzel együtt így is nagyon sokáig nem derül ki, hova is akar a regény kilyukadni. Mindenesetre Reath a kedvenc Jedim az érából, így örültem, hogy - Ram mellett - ő lett a történet egyik központi figurája. Bár az ökörködés ("varázsló!") már így is néha több volt a kelleténél. Aztán ahogy halad előre a történet, a cselekmény fokozatosan megkomolyodik. A Magvilágok egyik ékköve, a Corellia is kap egy ízelítőt abból, milyen is lehet egy esetleges nihil rémuralom az elkövetkező időszakban, ha a Köztársaság tényleg összeomlik. Older itt már nem finomkodik, egész szépen be lett mutatva a csillaghajókért folytatott harc. Alapjában tetszett, hogy valamennyire betekintést nyerhettünk a Corellia politikai, társadalmi életébe, rendszerébe is. A grindalidok felbukkanása külön öröm volt számomra (egy ízben cameo erejéig az itt még fiatal Proxima is tiszteletét teszi). Ebből a Corellia - Köztársaság se veled, se nélküled viszonyból még láttam volna többet is akár. Nem véletlen azért, hogy a nihilek beférkőzhettek a helyi elit soraiba. A történet aztán ügyesen belesodródik a párhuzamosan zajló Csillagfény elleni sikeres támadásba, és itt már minden Jedi érzi a súlyos veszteségeket. Cohmac távozása meglepett, kíváncsi leszek, hogyan alakul az ő sorsa. Az évtizedes, évszázados béke után rengeteg Jedi hasonul meg a nem várt kihívások miatt: Elzar, Sskeer, Avar és most Cohmac is. Ez mindenképpen új helyzet állítja az egész rendet. Yoda visszatérése titkos küldetéséről így nem is lehetne időszerűbb. Nagyon kíváncsi leszek, hol is volt tulajdonképpen az öreg ennyi ideig, és ki az az illető, akit magával hozott, de ennek kifejtése már a harmadik fázis feladata lesz. Amit hanyagoltam volna, az a sok szerelmi szál, amelyek szinte egytől-egyig mind azonos neműek között történnek (Zeen, Kantam Sy és Crash). Itt azért erősen átestünk a paci másik oldalára érzésem volt, bár nem lepődtem meg, Older még a jelenlegi SW szerzők közül is kirívóan képviseli ezt az erőltetett woke kultúr-harciasságot (ő volt az első író, aki non-binary karaktert szerepeltetett az egyébként katasztrofális A végső dobásban). Összességében ez egy vállalható regény, de az első fázis felnőtt, illetve YA regényei közül egyértelműen a gyengébbek között helyezkedik el. Egyszeri kikapcsolódásnak azonban bőven jó, és azért Older itt megmutatta, hogy nem véletlenül van helye a SW írók között, és a különböző lelki folyamatok, vívódások bemutatása az ő igazi asztala.

Akkor ezek szerint te már akkor se vásároltál tőlük, amikor még nem kezdtek el emelkedni a könyvárak (2021-től és kb. minden kiadónál). Akkor minek is kelted itt a hangulatot?

Ebben egyetértünk (nagyon is), de a Dzséjt által leírtak fényében, ha Ventress visszatér, számomra sokkal kevésbé lesz kirívó, mint egy pár korábbi példa. Felkészül Cad Bane. Emlékeztek hogy valami fénykapcsoló felvillant a légzőmaszkján, miután meghalt?

Nagyon rég olvastam a könyvet. Hogyan halt meg Ventress, valaki emlékszik rá? Említik a holttestét direktben?

Na jöhet akkor a második évad dara.

Boldog születésnapot @gafz!

Igazából, ha jól értem, visszaállt a régi rend. Nekem az a felosztás egyébként is jobban tetszett, így örülök ennek a módosításnak

Claudia Gray: The Fallen Star Mikor végeztem, becsuktam a könyvet, és jó ideig csak néztem magam elé. SW regény már elég rég váltott ki bennem ekkora mértékű érzelmi kavalkádot. Fantasztikus lezárása volt ez a HR első fázisnak, és valahogy ebben, a Csillagfény pusztulásának szimbolikájában látom annak az eseménysornak a kezdetét, amely végül a Jedi-rend hanyatlásához és ezzel együtt Palpatine és a Sith-ek felemelkedéséhez vezet mintegy 200 év alatt. Mert persze azt lehet tudni, hogy a Nihil később elbukik, szerintem a prequel idejére többé-kevésbé már senki nem ismeri a most még rettegett Marchion Ro nevét, de mégis, itt akkora gyomrost kap a Rend, amelyet szerintem majd soha nem fog tudni kiheverni. Együtt él vele, feldolgozza, természetesen, de mégis, itt fog elkezdődni az az elzárkózó, a hétköznapoktól eltávolodó Jedi-rend, amelyet az EP1-re már kiteljesedve láthatunk. Természetesen a Csillagfény pusztulása nem volt meglepetés a számomra, hiszen ebből nem igazán csináltak titkot, másrészt a képregényes vonal már ellőtte ezt a fejleményt. Azok nagyrészt a kettészakadó állomás felső szintjeivel foglalkoznak (ahogy sejtem, a Névtelenek nagy része ott rekedt), míg jelen könyv az alsó résszel. Tehát a végkifejlet ismerete ellenére is végig lehetett izgulni a regény folyamán. Egyébként is szeretem az egy helyszínes regényeket, úgyhogy itt volt idő mindenre. Gray mesterien adagolja a feszültséget, igazi pszicho-thrillernek jellemezném a könyv egészét. A robbanásig tényleg egymás után kapjuk a baljós előjeleket. Az elterelő nihil támadások, a beszivárgó nihil szabotőrök ténykedései, a kiszabaduló ismeretlen lények... Nagyon tetszett, hogy több helyen is részletesen belement a műszaki leírásokba, a különböző felvetett tervek és mentőakciók részletkérdéseibe. Egyedül talán azt a negatívumot hoznám fel, hogy a Csillagfény szokatlanul kihalt és üres volt. Szerintem volt akkora állomás, hogy állandó jelleggel százezrek, ha nem milliók tartózkodjanak a fedélzetén. A könyv legnagyobb erénye a hihetetlenül kidolgozott karakterábrázolás. Mindenkiért lehetett izgulni. És bizony voltak váratlan és meglepően hirtelen halálesetek. Pl. Orla Jareni vagy Nib Assek. Ennyire kétségbeesett és gyámoltalan Jediket elég régen láttam, minden amiben hittek, minden ami, a meggyőződésük volt, az szétesett körülöttük, Ro ördögi terve folytán. A széteső Csillagfény, mint a még itt valóban szimbiózisban lévő Köztársaság és a Jedi-rend jelképe. És mindeközben az Erőhöz való kötődésükön is erőszakot ejt az a megfoghatatlan szörnyű veszélyforrás, amelyről mi tudjuk, hogy a Névteleneket takarja. Mindezen baljós események közepette is azonban számos olyan tulajdonság - kölcsönös segítségnyújtás, összefogás, áldozathozatal - bukkant felszínre az egyszerű, nem Erő-érzékeny pilóták, személyzet, vagy akár az Eiram lakosai között, amely mégis azt feltételezi, hogy hosszabb távon a Köztársaság és a köztársasági eszme nem adja olcsón a bőrét. Ezt még a saját zsenialitásának tudatában fürdőző Ro nem látja át, de pl. a nagyszerű politikus Lina Soh kancellár igen, annak ellenére is, hogy most jelentős csorba is esett nagyratörő és ambiciózus tervein, Tehát a Jedik mellett ott vannak főszerepben az egyszerű polgárok is. A Vessel legénysége. Leox Gyasi és Affie, mindketten hihetetlenül önfeláldozóak. Vagy éppen Geoda, aki továbbra is a legfőbb humorforrás, még egy ilyen baljós történetben is. Vagy Joss és Pikka Adren, akik már egy-két Insider-novellában már feltűntek. Igazából a megbénult Jedik helyett, mellett ezek az emberek (és a további névtelen szerelők, műszakisok stb.) érik el, hogy ne pusztuljon el mindenki a lezuhanó Csillagfény fedélzetén. De mondhatnám az Eiram vezetését is, Dima királynőt és Thandeka királynét (a fordító néha szerintem belezavarodott, hogy ki kicsoda). Ilyen körülmények közepette az olyan gyarló emberek, mint Koley Linn, nem tudnak labdába rúgni és zendülése hamar a hamvába hal. Érdekes karakter Chancey Yarrow, aki csak a legvégére ismeri el, hogy mi is fontos és értékes az életben. Sajnos már túl késő volt neki. Nan, akinek személyisége tömény gyűlölet és megkeseredettség, azonban, némi kitérő után, ismét a helytelen utat választja. Remélem Ghirra Starros is kellően megérdemelt kegyetlen halált hal, aki saját oppotunizmusa és testi vágyai okán elárult mindent maga körül (szegény Avon, ha ezt tudná). A nagy hármas közül ezúttal Stellan és Elzar kap hangsúlyt (az az érzésem, A Jedik fénye óta Avart valahogy inkább a képregényeknek tartogatják). Stellan, mint bálvány, a szemünk előtt omlik össze. Minden amiben hitt, a sebezhetetlen Rend illúziója összeomlik mint a kártyavár. Ebből a mély zuhanásból, lelki összeroppanásból már nem is tud kievickélni, bár a legvégére visszatér önnönmagához és utolsó önfeláldozó cselekedetével milliókat ment meg a haláltól. A gondosan, évtizedek alatt felépített idol helyett újra ott lesz Stellan, mint ember. Még Elzar is azt a tekintetét ismeri fel a végére, amelyet padavan-koruk óta nem látott régi barátján. Stellan félredobja a rendi előírásokat és ismét szuverén személyként kezd gondolkodni. Mégis, a Csillagfény lesz a tündöklő és legyőzhetetlennek hitt Jedi-rend temetője, annak jelképével és megtestesülésével, Stellan Gios mesterrel együtt. A halála sorsszerű volt, tényleg egyfajta mérföldkő a Rend történetében. Elzar Mann ezzel szemben továbbra is kacskaringós utat jár be. Nekem most is Anakin egyfajta előképének tűnik a háborgó óceán, mint Erő manifesztumával. Már-már azt hinnénk hogy Elzar felülemelkedett gyengeségén és valódi vezetővé válhat. Erre a legvégére olyan éktelen haragra gerjed, hogy a maradék esélyét is ellövi annak, hogy a Csillagfény alsó fele legalább megmeneküljön. A döbbent Chancey Yarrow halálát (szerintem fel se fogta, olyan gyorsan történt) nagyon sajnáltam. Nagyon kíváncsi leszek, hogy Elzar mit kezd ezzel az új tapasztalattal és hogy miképp fogja bevallani az igazságot Avarnak. Pár szó a többi Jedi-ről is: Bell a végére méltó módon prezentálja higgadtságát és megfontoltságát. Megérett arra, hogy immár jedilovaggá váljon. Remélem, hogy Burryaga nem halt meg, nagyon megkedveltem a fiatal vukit. Indeera Stokes kulcs lehet arra, hogy a Névteleneket, ezt az olyannyira hatásos bénító sötét erőt, a Jedik megismerhessék. Ez a könyv Marchion Ro, mint egyetlen személy, és nem a Nihil diadala volt. Sőt, az az érzésem, hogy a Szem fokozatosan leválasztja magát a hordáról, erre utalnak pl. a beszerzett droidok a Gaze Electric fedélzetén. Ro már nem is hajlandó osztozni a dicsőségen. A Galaxis az enyém - mondja a legvégén a hátborzongató szavakat és tudja, hogy ebbe az egész Peremvidék és a Mag beleremeg. Minden bizonnyal nem volt ilyen nagy kihívás a Jedik előtt a Sith-ek feltételezett legyőzése óta, mint most Marchion Ro. A Nihil már csak eszköz. Itt egyesegyedül Ro hadüzenete számít az egész galaktikus berendezkedés ellen. Olyan nagyfokú gyűlölet van benne a Köztársaság és a Jedik iránt, hogy ennek miértjét majd mindenképp meg kell ismerni. Brutális harmadik fázis elé nézünk. 5/5, nem is kérdés.

Sajnos néha más lehetőség nincsen, mint a re-casting. Baylan sztorija van annyira érdekes és lezáratlan, hogy ezt meg kell lépni.

Abszolút! Valahogy a várakozás is jóval izgalmasabb volt egy-egy mozifilm előtt a 2010-es évek második felében. Pláne a fórumtársakkal.

Az lenne a kérdésem, hogy érdemes megvenni az eredeti Cyberpunk 2077-t ps4-re? Az Ultimate Edition mellett arra is érvényes, hogy úgymond "játszhatóvá" varázsolták?

Ugye ez a minisorozat majd jön magyarul?

Nekem azért a Resistance 2. évad hiánya továbbra is fáj és érthetetlen. Már rég ledaráltam volna, de letölteni meg kajtatni hozzá megfelelő feliratot nincs kedvem.

Nem hiszem hogy az Acolyte-t a nyári uborkaszezonban adnák le.

Miért, a Tale az mese, nem? Meg korábban volt már Mos Eisley mesék is (még az őskorszakban), úgyhogy szerintem ez jó címválasztás.

Azért egy odab*szós TBB 3. évadban bízok én.

Brutál jó kétrészes minisorozat volt ez, igazából lehetett volna terjedelmesebb is. Az első részben pillanatképeket kapunk az evereni nép történelméből, hogy miként tettek szerint a kegyetlen és számító tulajdonságukra. Végre láthattuk Marchion Ro felmenőit, a sokat emlegetett apját Asgart és a nagyanyját Shalla-t. Nagyon durva, hogy a generációk egymás után adják át a köldetésük kulcsát, szinte mint a Sith kettő szabálya. Érdekes volt látni a Nihil kezdeti időszakát, a fiatalabb Pan Eytát illetve Kassavot, akit végre képen is láthatunk. A második rész már Marchionról szól. A flashbackben végig nézi Asgar halálát, majd betekinthetünk hatalmi machinációs eszköztárába. Nagyon érdekes helynek találtam, ahonnak a Névtelenek származnak, ezekben a részekben még a képregény színezése is különleges volt. A Csillagfény pusztulása utáni politikai helyzet pedig egyenesen kétségbeejtő. Látszik, Lina Soh végleg megtört, már nem tudja, mitévők legyenek, miközben a Jediket mind visszarendelik a Coruscantra. Itt már az új, prequel-éra rend körvonalai kezdenek felsejleni. Obratuk ily kegyetlen végzete szíven ütött. Ő inkább a humorosabb vonalát mutatta az Adventures-ban, amellett, hogy ezer év alatt sok mindent megélt. Most meg már csak a rettegése maradt.