Wilde

Azt pont Kallusnak jelenti az egyik birodalmi, hogy az ellenállók a hegyekben rejtőznek, akik kapcsolatban állnak a Lázadókkal, tehát amit Werebazs is mondott. Ez is egy lehetséges cél lehetett, ami azt mutatja, hogy a birodalmiak is tudnak taktikázni és nem olyan szerencsétlenek. Végül is Kallus ismeri őket, pont tőle hangzik el, hogy úgyis visszatérnek Kananék, mert nem tudnak ellenállni annak az érzésnek, hogy segítsenek a bajbajutottaknak. Mindenesetre ez az elgondolás nekem mindenképpen szimpatikus.

Ocean's sorozat Az eredeti Sinatra félét nem láttam, a Clooney-s részekből az első tetszett. Jók voltak a karakterek, maga a heist is ötletesen volt kivitelezve és a kis szerelmi subplot is ízléses volt még itt (szemben a második résszel). Tetszett a felépítése a filmnek, a rendezés (Soderberghet nagyon kedvelem), a színészek... ebben a műfajban szerintem nagyon rendben van ez a film. A következő viszont már nagyon nem jött be (a harmadikra bevallom férfiasan már alig emlékszem, mert elég jellegtelen volt és annyi maradt meg, hogy kvázi az első gyenge koppintása). Az időkezelése nagyon fárasztó volt a filmnek és vontatottnak is éreztem, ezzel együtt megpróbált valami nagyon csavarosat, mindfuckot húzni... miközben kvázi csalással csinálják meg benne a heistot és úgy győzik le a Vincent Cassel karakterét (ráadásul itt a szerelmi szál is túl volt erőltetve). Bourne filmek Itt most a trilógiára gondolok, a modern 21. századi akciófilmeken belül talán a kedvencem. Ez a realisztikus ábrázolásmód, ahogy megkoreografálták az akciójeleneteket nagyon magával ragadott. Nekem különösen a Paul Greengrass által jegyzett második és harmadik rész jött be nagyon, de az első is tetszett. Az is pozitívum, hogy szerintem filmről filmre jobb lett a trilógia, úgy hogy az első rész is jól sikerült. Matt Damon korábban nyilatkozta, hogy csak Greengrass-al vállalja a folytatást és össze is álltak végre ismét, nagyjából most forgatják az új filmet, amiben az előbb említett Vincent Cassel lesz a fő gonosz.

Nem tudom, hogy Storck munkája most érett be, vagy az új stábbal állt ennyire össze a csapat, de olyan erő volt bennük, amit legutóbb Dárdai alatt éreztem a válogatotton. Nagyon jól szervezettek, koncentráltak voltak és ugyan a norvégok rettentően indiszponáltan játszottak, de attól még ez a játék, amit a magyarok itt nyújtottak mások ellen (na nem a top csapatok) is bizakodásra adhat okot. Feladták Storck alapvető játékfilozófiáját a labdabirtoklásra épülő játékot, de a kontrákban kellően kreatívak tudtak lenni és védekezésben nagyon jól szűkítették a területet, ahol egyszerűen nem jutottak levegőhöz a norvégok. Nem volt meg az a kombinatív támadásépítés és az ehhez kellő kvalitás a középpályájukban, amivel fel tudták volna törni a védekezésünket. Storck pedig lehet, hogy bemákolta, de "a győztes edzőnek mindig igaza van" (Sallói István után szabadon) és tényleg minden húzása bejött. Azt már korábban is kiemeltem, hogy Nagy Ádámot felfedezte a válogatottnak és most már annyira jól beépítette a csapatba, hogy szinte alapemberré vált. Gera mélységi irányítóként való szerepeltetése is jó húzás volt. Az igazi felfedezett pedig itt a play-off-ban Kleinheisler László. Nem tudom, hogy őt a Möller látta e meg, vagy ki találta ki... de nagyon jó érzékkel nyúltak hozzá és remek formában szállt be a válogatottba. Itt pedig a mai meccsen még Priskin szerepeltetése is bejött, aki lehet, hogy 10-ből 8-szor nem találja el így a kaput... de az a lényeg, hogy most bement és ott leszünk végre az EB-n. Erősen gondolkodom rajta, hogy egy hosszabb-rövidebb nyári túra keretében ki is utaznék Franciaországba... mondjuk 10 éve nem gondoltam volna, hogy akár felkerekedhetek és kiutazhatok egy világeseményre szurkolni a válogatottnak.

Eddig is kedveltem a zenekart, bár nem voltam hardcore rajongó... mindenesetre nagyon örülök, hogy épségben megúszták a tegnap estét.

Köszi a feliratot!

James Bond - Spectre Régebben nagyon szerettem a James Bond filmeket és még valamilyen szinten ma is rajongónak vallom magam. Most így az új rész előtt végignézve a Daniel Craig éra filmjeit azt kell mondjam, hogy – egy hardcore Bond fan előtt ez lehet szentségtörés lenne – ez a kedvenc 007-es korszakom (igen beelőzi a Sean Connery féle filmeket is). Ugyan van benne egy gyenge (Quantum of Solace), egy nem kifejezetten jól sikerült darab (ez lenne a Spectre, de erről majd még később), de két kiemelkedő alkotás is, köztük a kedvenc Bond filmemmel a Casino Royale-al. Mondom ezt úgy, hogy anno még, ha nem is voltak határozott ellenérzéseim Daniel Craiggel szemben (amúgy ma sem tartom egy igazán fantasztikus színésznek), de nehezen tudtam vele gondolatban megbarátkozni, hogy ő a következő 007-es. Ettől függetlenül a Casino Royale hatalmas élmény volt és egy nagyhatású adrenalin injekció az egész Bond franchisenak, emellett a Goldeneye amit még ki tudnék emelni (talán nem véletlen, hogy mindkettőt Martin Campbell rendezte), mint ahol meg tudták fogni az igazi „bondságot”, a klasszikus Sean Connery nevével fémjelzett filmek után. A Daniel Craig által alakított filmekben a legjobban az tetszett, hogy nagyon egymásra épülnek és Bond „karrierjét” a kezdetektől követhetjük kronológiailag. A másik nagy pozitívuma volt ennek az etapnak, hogy ezekben a filmekben megpróbálták egy kicsit mélyíteni (ez alól még a sokat szidott Quantum sem kivétel) ezt az amúgy elég felszínes, egydimenziós karaktert (hogy erre feltétlenül szükség volt-e, arról majd még szót ejtek). A karakterének voltak árnyalatai, változásai és egyfajta karakterfejlődési ív is kirajzolódott az első három filmben. A Casino Royale-ban nagyon hűen ábrázolták Bond érzelmi vonalát (remekül adaptálták az eredeti Fleming novellát), ami nem volt túlzó és mítoszromboló, de ezzel együtt újszerű is (jól ötvözték az érzelmi vonalat, ezzel a keményebb, hidegebb Bonddal, ami Timothy Daltonnál annyira nem volt sikeres). A Quantum of Solace-ban egy igazi gyilkológépet láttunk, egy olyan főszereplővel, akit a düh, a harag és nem utolsó sorban a bosszú vezérel – ez bizonyos értelemben paralel volt a már említett Dalton Licence to Kill című filmjével. Craig ugyan nem egy nagy színészlegenda (mint ahogy Sean Connery-n kívül talán egyik Bond sem – max Roger Moore), de sokkal karizmatikusabb, nagyobb jelenléte van a vásznon, mint Daltonnak. A Skyfall-ban egy már-már kiégett Bondot látunk, aki amolyan életközepi válságban van és átértékel bizonyos dolgokat az életében… na ehhez próbált meg csatlakozni a Spectre, de nem igazán szánt időt elmerülni ebben. JB múltjába is csak annyira felületesen engedett betekinteni a film, hogy valójában ki is hagyhatták volna az egészet, nem vesztettünk volna vele érdemben semmit. Szerintem egyébként nem muszáj Bondot árnyalni, a Sean Connery-s filmek remekül működtek a maguk zsánerében enélkül és a Pierce Brosnan féle karakter is jól elvolt a szokásos szerepben… de ha már egyszer itt rászánják magukat, hogy Bondot komplexebben mutassák be, akkor ne legyenek ilyen hanyagok, mint itt. Ráadásul az egész filmen azt éreztem Daniel Craigen, hogy olyan kényszeredett a játéka, nem élt már annyira a szerepben, mint a korábbi filmekben… sajnos. Ahogy a Quantum inkább a Casino Royale-hoz, úgy a Spectre is inkább a Skyfallhoz kapcsolódik, de nagyon örültem neki, hogy visszautaltak az első két rész egyik komoly elvarratlan szálához is. Így utólag azt mondom, bár ne tették volna! Sam Mendes személyében az első igazi A-ligás rendezőt szerezte meg anno a Broccoli család a franchisenak, és itt sem az ő rendezésével van a gond. Gyönyörűen felvett film, a képi világa, az akció jelenetek fantasztikusak (a vonaton lévő akció szekvencia Bautistával első osztályú volt, még ha láthatóan nagyon spóroltak a vérrel a korhatár besorolás miatt – bár a film elején lévő szemkinyomásos jelenet erre valamelyest rácáfol), még ha Roger Deakins már nem is volt a fedélzeten, akkor is, ezt meg kell dicsérnem. A forgatókönyv miatt, illetve amiben talán bírálnám Mendest, hogy az innováció, az újítások hiánya miatt egy felejthető Bond film lett a Spectre (a Quantumnál azért mindenképpen jobb, már csak a vágások miatt is). Volt egy jó kis aktuális, modern felvetése, hogy gépekkel-megfigyelőprogramokkal helyettesítsék a kémeket – ezt a vonalat arra is rá lehetne kötni, hogy mi keresnivalója van Bondnak a hidegháború után, de aztán ezzel nem kezdtek semmit. Q (aki itt remek karakter volt, őt még megemlítem, mint pozitívum) mondja a Skyfallban, hogy már nem szórakozunk olyan hülye kütyükkel… na itt azért mégis kapunk belőle, meg van tűzcsóvát szóró csodaautó is, meg egydimenziós Bond lány, aki rögtön rácuppan a titkosügynökre… úgyhogy egy klasszikus, régi vágású Bond filmet csináltak, ha akként nézem, akkor nagyjából rendben van a film, de ma már ez szerintem kevés. Én legalábbis többet vártam az előd (Skyfall) remeklése után, mindenesetre azoknak, akik szeretik általánosságban a Bond filmeket egyszer mindenképpen meg lehet nézni, de inkább csak nekik ajánlanám, nekem azért csalódás volt.

Én is leadtam a szavazataimat. Egyetértek luke19-el, mondjuk én úgy csináltam, hogy próbáltam kompromisszumos megoldásokat találni (pl.: Yodát, akit mellékszereplőként is számításba vettem, inkább máshol szavaztam meg).

Mintha rátettek volna egy GoPro-t a szárnyára. Korához képest jól tartja magát.

Tele van kifejezetten igényes felvételekkel a trailer, most nézem már sokadjára és kb. 1:06-nál mikor ott a Jakkun a sötétben robban valami BB-8 mögött az is milyen jól néz ki. Egyébként most, hogy kaptunk egy közelit Kylo fénykardjáról, jobban szemügyre vettem a fegyvert és egyre jobban tetszik. Ahogy kijön a főpenge és mintha az a "láng/lézer" így osztódva kifújna keresztvasként ez nagyon vagány.

Mintha Kylo azt mondaná, hogy "I will fulfill our destiny..." ez most a Ren lovagokra vonatkozik, vagy mondjuk rá és Vaderre? Ja és feltenném azt a kérdést, ami már az előző trailernél is felmerült , itt most az elején meg a végén ugyanaz beszél (Kanata)?

Apokalipszis most? Mindenesetre Rey nézése miatt ez a jelenet nagyon para.

Így látatlanba Kylo a kedvencem, úgyhogy tetszik ez a poszter.

Már nem tudom hányadjára nézem meg, de fantasztikus ez az előzetes. Elképesztő felvételek vannak benne. Ahogy Rey áll a gigantikus hajtómű előtt, vagy ahogy a TIE-ok repülnek háttérben a naplementével (ez a kedvencem), de "párologtatók" mögötti naplemente, vagy a lángszórózós rohamosztagosok is remekül festenek. Meg is nézem még néhányszor.

Könnyed kis epizód volt, de a két nagy visszatérő miatt (Hondo + Azmorigan) nagyon élveztem. A weequay kalóz az egyik legjobb mellékkarakter volt szerintem a TCW-ban, úgyhogy jó volt viszontlátni, másrészt inuniverse is könnyen megoldható, hogy az ő "szakmájában" simán át tudta magát menteni ebbe a birodalmi rendszerbe is. Tetszettek az utalások, melyeket a korábbi kalandjaira, a jedikkel való "barátságára" tett (bár ez nála elég képlékeny), gondolom itt Obi-Wanra gondolt. Összességében pedig hozta a jó öreg Hondo féle figurát, aki minden helyzetből megpróbálja a saját céljainak legmegfelelőbb üzletet összehozni. Az Ezrával való barátsága egy kicsit közvetlenebb arcát mutatta az öreg kalóznak, de azért a régi formáját hozta és tényleg jó volt viszontlátni és hallani(!) ugyanis Jim Cummings remek munkát végzett! Azmorigannak is örültem, hogy megint szerepelt. Ő az a szerethetően béna gonosz karakter volt már az előző évadban is, aki egyszerre nevetséges, de valamilyen módon kedvelhető is (pont a szerencsétlensége miatt). Itt is jól keresztülhúzták a számításait, de egyszerűen rá nem tudok úgy nézni, mint valami gonosz, veszélyes, ellenséges karakterre. Tetszettek az utalások a korábbi találkozásukra Ezrával, de ami még érdekesebb volt, hogy (na itt lehet, hogy én hallottam nagyon félre a dolgot) mintha azt mondta volna Azmorigan, hogy "Wren clan" tűzött ki vérdíjat Hondo fejére. Lehet, hogy a Sabine-os szál, ami trailerben volt, valahogy ehhez is fog kapcsolódni. (De ez már itt nagyon OFF.) Szórakoztató epizód volt, inkább egy karakterorientáltabb kis kaland, de a visszatérő szereplők (itt megemlíthetném Vizagot is), elsősorban Hondo miatt nem igazán hiányzott nekem itt a Ghost legénysége. Amit egy kicsit furcsáltam, hogy Rex hogyhogy nem ismerete meg Hondot? Ők mintha találkoztak volna a TCW-ben, vagy nem. Tetszett Vizago hajója, Azmorigan zsoldos katonái, az a kis feszültségkeltés mikor Ezra felmegy a hajóra, de az akciójelenet között is voltak emlékezetesek (pl. mikor kirepül az a zsoldos a hangárból ). Mindezek mellett persze Hondo vitte el a hátán a részt, aki egyrészt egy halál laza karakter, másrészt nagyon jó szövegeket adnak a szájába és itt a szinkront még egyszer kiemelném, mert Jim Cummings teszi azzá a hanglejtésével ezt a karaktert ami... mondhatnám, hogy a Star Wars Jack Sparrowja.

Én főleg a zenéknél voltam bajban és nagyon nehéz szívvel hagytam ki bizonyos témákat... de hát ugye John Williams.

Most akkor lesz új film is? Én eddig csak valami színdarabról hallottam...

Én tegnap megnéztem a Puskinban. Nekem nagyon tetszett, elsősorban a hangulata és a képi világa miatt, valami fantasztikus - természetfotós - felvételek voltak benne és ahogy olvastam ténylegesen Skóciában vették fel. A darabbal korábban nem találkoztam, úgyhogy az egész új volt nekem, de kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy Te, mit gondolsz róla, mintha azt mondtad volna, hogy ezt Shakespeare legjobb darabjának tartod. Az akció jelenetek mondjuk annyira nem voltak átütőek szerintem, bár lehet csak az sok belassítás vette el kicsit a dinamikáját, de a színészek remekeltek, itt még Sean Harris játéka is egész szimpatikus volt, szemben a Mission Impossible-el. Ami igazán nagy negatívum volt számomra az a felirat minősége volt. Elírások, félrefordítások is voltak benne és azért ez a film olyan nyelvezettel dolgozott az alapanyag miatt, hogy itt mondjuk elkelt a felirat.

Lehet az is valami ősi fegyver... mint Kylo kardja, ami elvileg valami régi sith kard.

Most visszakerestem, hogy mit írtam itt a Salo-ról anno a fórumon... így két év távlatából csak annyi maradt meg bennem, hogy a végére egyszerűen eluntam, de amit akkor írtam azt fenntartom a Szerb filmmel kapcsolatban is (egyébként szerintem az Antikrisztus is durvább). A Radírfejet viszont lehet megnézem Bomarr ajánlására, amit eddig láttam Lynchtől az nekem tetszett, úgyhogy ezzel teszek egy próbát. Apropó Bomarr, a Macbeth-et megnézted már?

Nálunk így néz ki az egyik kuka.

Attól függ ki reprezentálja a Birodalmat. Ezek az inkvizítorok nekem sem tűntek kifejezetten félelmetesnek, de amikor Tarkin, vagy Vader (sőt még talán a főinkvizítor) feltűnt és a kezébe vette a dolgokat, akkor látszott a Birodalom ereje és veszélyessége. Kallus, vagy az egyszerű katonák sokszor ügyetlennek hatnak, de ettől még én nem feltétlenül velük azonosítom az egész rendszert, hanem inkább a vezetőikkel - ők meg elég kemények - bár azt megértem, hogy ők mivel nincsenek annyit szem előtt ezért inkább a rohamosztagosok bénázásai ragadnak meg esetleg a nézőben. Itt a két inkvizítort tényleg nem sikerült úgy ábrázolni, ahogy várhatnánk a korábbi tapasztalatokból, de ettől még ebben az egész inkvizítoros szervezetben van potenciál, kiindulva a főinkvizítorból.

Köszi a feliratot, nagyon jól sikerült.

A hangulat miatt nagyon tetszett a rész. Az elhagyatott állomás, a zene, az ellenség fenyegetése, a csapattagok elszakadása... mind-mind hozzátett a feszültséghez, de az epizód vége felé azért kiütköztek azok a negatívumok is, melyek miatt nem ez a kedvenc részem. A helyszín, a bezártság és az ismeretlen terület miatt nagyon jó volt, de az ellenségek nekem sem voltak olyan igazán karakteresek. A nővér volt, aki picit emlékezetesebb maradt, de az ő belépője sem volt valahogy olyan átütő. Egyébként az az egész jelenet olyan furcsa volt nekem, hogy értem én, hogy nagyon badass, ahogy méltóságteljesen, félelmetesen lépkednek sztoikus nyugalommal Ezráék felé, de nem erőltették meg magukat túlzottan, hogy gyorsan elkapják őket (ezt még lehet magyarázni a gőgös önbizalom túltengéssel), de valahogy az egész rész során nem éreztem rajtuk azt, hogy tekintélyt parancsolóan irányításuk alatt tartanák az eseményeket... kicsit olyan szerencsétlenek voltak. Nem működött közöttük a kémia sem, a két inkvizítor interakciói számomra olyan bénán hatottak. Mintha a nővér lett volna, aki megpróbál irányítani, de ő sem volt valami karizmatikus, a másik inkvizítor meg még nála is egyszerűbb és szürkébb volt. Ráadásul előtte megágyaztak neki, hogy ő mennyire félelmetes és kemény figura, ahogy ott a birodalmiak néznek rá... aztán ehhez képes elég középszerű csalódás lett belőle. Azért nem írnám le ezt a két karaktert teljesen, mert lehet ahogy haladunk előre az évadban mélyítik majd őket is, meg az is érdekes lenne, hogyha egyre többet megtudnánk az inkvizítorokról, a szervezetről, a hierarchiáról... szóval ez mind sokat hozzátenne ahhoz, hogy jobban el tudjam helyezni őket, de egyelőre, mint karakterek sem túl érdekesek a számomra. A másik oldalról ugyanakkor azt az epizód pozitív pontjai közé sorolom, hogy a "jó" karakterek közötti csapatdinamika remekül került ábrázolásra. Az elején is tetszett már, ahogy láthatjuk Kanan és Rex kis "csatáit", ahogy ott zrikálják egymást. Ez már mindenképpen egy fokkal békésebb viszony volt kettejük között, mint a nyílt bizalmatlanság, amit korábban láttunk és a rész végére ezek a zrikák is szelídültek. Rex-el kapcsolatban még az is tetszett, ahogy Anakinra utalgatott, hogy milyen "unortodox" módszereket alkalmazott az ő jedi tábornoka... tényleg mennyi emléke lehet róla Rexnek a közös kalandok sora után. Zeb sokszor kicsit comic relief szerepkörben tűnik fel (na jó, ez elsősorban Chopper), de most mindenképpen ő lehetett a hős és ezt jó volt látni. Ezra kis "önfeláldozása" szintén tetszett, azt a fejlődést láttam benne, amit a korábbi részekben is felismerni véltem a karaktere evolúciójában (mikor intermediált a klónok és Kanan között), hogy egy felelősségteljesebb, egyfajta vezető szerepben láthatjuk. A végén pedig a csapat ötödik tagja Hera is feltűnt, ebben a jó értelembe vett anyáskodó szerepben. Tetszett, ahogy ott átölelte, nyugtatta az elkenődött Kanant a végén. Apropó kíváncsi vagyok, hogy most akkor ezek az inkvizítorok hányan vannak, mintha Filoni azt mondta volna, hogy jelentősége van a számozásnak... mindenesetre Kanant eléggé elkeserítette a hír, hogy többen is vannak ellenük.

Ha minden igaz én is ott leszek a premieren (az első sorban) és Ody-hoz csatlakozva örülök, hogy egyáltalán ott lehetek ezután a kaotikus jegyvásárlás után.