Nekem nagyon tetszett ez a rész. Egyrészt jó volt újra a sorozatot látni, másrészt meg jól el volt osztva ezzel a kis "vadászattal" a könnyedebb a hangulat és a felszín mögött lappangó feszültség az epizód során. A klónok háború utáni szerepére már korábban is kíváncsi voltam, itt kaphattunk egy kis betekintést az ő sorsukba is (általánosságban, meg külön kiemelve az általunk is ismert katonákat). Kíváncsi vagyok pontosan mire is utalhatott az a birodalmi, aki Kallusnak jelentette, hogy egy jelzést kaptak ("delusional distress" - ez a chip utóhatása lenne?)...
Ezra volt tényleg, aki összetartotta a csapatot és átvette Kanan szerepét, akinek a belső vívódásai szolgáltatták a feszültséget ebben a részben. Ezra ezt jól át tudta hidalni a higgadt, bátor, optimista hozzáállásával (más kérdés, hogy neki nem is voltak ugye negatív emlékei a klónokról, Kanannal ellentétben), de nem volt olyan anyáskodó, mint Hera. Apropó őt sajnáltam, hogy a hiperhajtómű meghibásodása miatt kivették a képből, de lehet, ha megérkeznek a birodalmiak még lesz szerepe a Ghosttal. Zeb mellett, Gregor volt a comic relief (mielőtt olvastam Zéé kommentjét, azt hittem, hogy azért lett ilyen, mert mikor kiszedték a chipet, neki véletlenül megpiszkálták az agyát ). Wolffe-ot nem tudom még hova tegyem, miért lett ilyen bizalmatlan (valami személyes okot sejtek a háttérben), de igazából Gregor túlélésével és megtalálásával kapcsolatban is lennének felmerülő kérdések, hogy ők hárman miként jöttek össze, miként távolították el a chipet, stb.
Az epizód számomra legérdekesebb és legtetszetősebb pontja pedig egyértelműen Rex volt. Ő volt talán a köztársasági klónhadsereg mintakatonája, az a figura, aki megtestesítette mindazt az eszmeiséget, hősiességet, bajtársiasságot, ami egy katonához, másrészt a Köztársasághoz (itt most nem a korrupt rendszerre gondolok, hanem arra az eszmére, amihez olyan romantikusan nyúltak vissza gondolatban a birodalmi éra idején) tudat alatt hozzákapcsolódott. Ő volt talán a kedvenc klónkatonám is és jó volt látni, hogy a sok szenvedés és veszteség ellenére is meg tudott maradni ugyanannak a figurának, aki volt. Egyébként az mekkora volt már, hogy mikor bemondja Ezra az azonosítóját, akkor úgy reagált majdnem, mint Ben Kenobi az Episode IV.-ben, hogy régóta nem hallotta már ezt a megnevezést.
Az elején jó volt a suspense is, ahogy Ahsoka és Vader kapcsolatát előrevetítik nekünk és látszik, hogy van egyfajta szorongás Ahsokánál az egész témával kapcsolatban. Egyértelműen ez lehet szerintem a sorozat egyik csúcspontja, de itt ehhez a szálhoz kapcsolódva pedig, mindenképpen komoly érzelmi töltettel bírhat az, hogyha a birodalmiakkal folytatott összecsapás során az egyik klón/klónok feláldozzák magukat hőseinkért, ezáltal Kananban is megváltozhat valami velük kapcsolatban és az egész klónhadseregnek a legacy-jét is jobb fényben tüntetnék fel ezáltal.