Szisz

Ebből az jön le, hogy Ezra sok tekintetben tehetségesebb, vagyis ez ilyen spéci képessége, hogy az erőállatokkal kommunikál. Ez a legtehetségesebb Jedik közé emeli Ezrát. Ahsoka eddig inkább a harcra, vagy a túlélésre gyúrt és most megkapta a leckét, hogy más is van.

Nem is mint a fizikai dimenzióban, bár ott is átépülhet a művelődési ház. Inkább mint egy közös álomtér, ami képlékenyebb, élők, holtak, múlt és jövő találkozhat. Ahsoka tudatának valamilyen kivetülése a környezet. És nem is azon a kapun ment be Ahsoka, ahol Ezra.

Na jó. Nem fogom elismételni, amit előttem, felettem, gyorsabbak szólottak. Vagyis igyekszem és szokásomhoz híven röviden. Nem rohangáltam sikítozva a film vége után, mint a 4. rész után, viszont végig olyan áhítattal néztem, mintha egy fél mozifilmet láttam volna. Olyan akár egy álom, amiből, ha felébredsz vissza akarsz aludni és folytatni. Annyira ZEN, misztikus hangulatú, annyira szépen komponált a kép, hang, zene, a párbeszédek, az összhang, hogy azt is megértem, hogy Thrawn még mindig Columbo felesége. Amit kiemelek, hiába ismétlés, az a párhuzam Luke és Ahsoka karaktere közt. Fordított a színátmenet az öltözékükben. Luke a fehértől, az ártatlanságtól halad a sötét felé először. Ashoka a sötéttől a fehér felé. Ez volt a 3. s egyben leghatásosabb újjászületése. Anakin/Vader minden halálánál ott volt valamilyen formában. Nekem külön tetszett, hogy nem szájbarágós, megmondós, hanem igazán Anakinos tanításokat kap. Mestere mindenre csak rávezeti gyakorlatiasan. Ez az igazi tanítás, nem halat kap, hanem hálót. Konkréten megtudjuk, hogy Ahsoka a bukott Jedi, mert elbukott a párbajban. Angolul elég egyértelmű, hogy fallen és tényleg le is esett. Most is beigazolódik, hogy nem kell semmit túlbonyolítani. Nekem ez egy halálközeli élménynek adta magát a VKV-ban, ahol Ahs dönthetett, hogy az életet vagy a halált választja. Ilyen egyszerű. Hogy Jacen hallotta a párbajt, de hogy még Hera is, ha nagyon figyelt, azt bizonyítja, hogy az egész valóságos és nem csak egy álom volt. Olyan Anakin itt, mint valami angyal és ördög egyben, akiben egyensúlyban van a fény és a sötét. Amikor a mesterére céloz ott többek neve is felmerül . Hayden pedig zseni. Dark Anakinként annyira ütős, hogy már harmadszor nézem.

Nem akarok nagyon találgatós lenni. Ez esetben Ashokának mellette lenne a helye. A minap megnéztem a 3 részt a Mortisról és most vágom egy nagy sw maratonba a fejemet. Valahogy Anakin története sosem lett teljesen kerek. Talán most. Megint érzem a jó kis sw bizsergést, az erőt

Nem biztos, hogy szellem. Persze Ashoka idejében az lenne. A VKV egy időn kívüli dimenzió, Ashokának nem is úgy néz ki, mint Ezrának. Lehet ez kapufüggő. A kézmegégetés lehetett kulcs is a kapuhoz. Véletlen megnyitotta. Az, hogy Skysrác nem gondolta, hogy ilyen hamar találkoznak utalhat arra, hogy neki kevés idő telt el. Persze jobban tetszik, hogy szellemként így lép kapcsolatba a volt tanítványával, hogy valamilyen utolsó tanítást adjon neki. Valami teszt is lehet. Sorba vettem, hogy az első halála egy másik dimenzióban történt, a Mortison, ami nyilván nem jelenik meg akárkinek, és a lány esszenciája azóta vele van, bagoly képében, mint erőállat is. Azután egyszer már a VKV-ban landolt Vader párbaj közben, amikor egy sith templomban halt volna meg. Nem is csoda, hogy egy újabb boszorkányos erőköves helyen, párbaj közben, ismét a VKV-ban köt ki, mint halálközeli élmény akár és a volt mestere várja ott. Mintha összekötné ezeket a pontokat Ash. Bár nem szándékkal és tudatosan, járkál a kapuk közt és egyfajta jediboszimágus lesz? Hogy Anakin épp ott mennyire szellem, kiderül...

Amandó vagyok, hogy szó szerint Ashoka a Fallen Jedi, bár inkább fallen, mint jedi. Szép nagyot esik a szikláról. Sabine cseppet se nem Jedi. Se ex, se jelen. Amit tesz a térképpel az bukás bizonyos szemszögből, vagy megalkuvás. Leginkább Anakinra illik a cím, mert Bayről keveset tudunk. A záró Vader téma is ezt támasztja alá. Ő a nagy visszatérő. Egybként meg gyerekek...Andor óta nem, sőt akkor sem mosolyogtam ennyit sw-n. Mit mosolyogtam, a rész végén sikoltozva rohangáltam a lakásban, mint egy tébolyult csirke. Az első gyermeki vigyor talán a droidharcnál jött. Aztán Marokkónk füsté válásánál. Előtte a kardpörgettyűnél már éreztem, hogy Ash lazán elintézi. Ahogy múltkor írtam, kinyiffan hirtelen és nyomtalan. Majd Sabine kamuerőlökéses bűvészkedésén úgy felnevettünk a jányommal, vissza is tekertük, igazi mandis húzás. A végére alig vannak szavak. A legjobb zárás evör. Szép átmenet a képekkel, majd a felismerés. Már a VKV-tól is izgatott lettem és még ott van Skyguy is...ekkor rohantam ki visítozva, mint egy tinijány a tékdetkoncerten.

Egész jól belelendültél azért. Magam nem találgatok, hogy ki van a maszk mögött. Lepjenek meg! Vagy ki se derül és egyszercsak kinyiffan. Volt már ilyen. Alig várom, hogy a főadmi életjelet adjon.

Egyetlen bajom volt ezzel a résszel. Rövid. Valahogy nálam nem volt kérdés, hogy Hera fia, Kanan fia. És nem is csodálkoztam ezen. A sejtetés elég volt. Sabine és az erő számomra olyan, mint egy kísérlet. Olyan kevesen maradtak, ahogy Baylan is mondja. A szükség törvényt bont.

Kétségtelen, hogy ő a Főni. Amint megláttam tudtam. Jányom nemesegyszerűen annyit mondott rá: "Kell".

Sejtheted, hogy szóltam volna ha ja. Csupa lelkes megemlékezést olvasok a konciról.

Ma néztem az előzetesét és érdekel, bár moziban nem hiszem, hogy sor kerül rá. Remélem egyéb nem hivatalos "streaming" szolgáltatók révén összejöhet. Oppenheimert sem láttam még, nem sikerült megfelelő időpontot találni. A fiammal szeretném nézni, aki nagyon szereti a 20. századi történelmet és rögtön vágta kiről szól, ezt sok felnőtt sem tudja azonnal.

Jogos. Én annak is örülök, hogy egyáltalán ez a karakter be lesz hozva.

Ez a döfi nekem. Akkor lenne még döfibb, ha 19:19 lett volna. Bár, összeadva a számjegyeket 8, ami elforgatva jobbra is, balra is, lefektetve végtelen.

Tanakodtam hova is tehetném ezt. 3 éves alkotás, lehet volt már, nekem a lányom mutatta nemrég. Ez lett a csengőhangja és részben nekem is. A kis zöld poronty sokakat megihletett zeneileg is, nekem ez tetszik a legjobban.

Igen. Azót@ láttam is erről egy rövid videót. This is the Way. Azahriah alkotásaival barátkoztam mostanság. Zámbó Jimmy jutott róla eszembe, mikor belehallgattam, ránéztem. Kicsit a haja miatt és valami stílusnyom is visszhangzik, ha távolról is. Később a Sávlekötő csatin köszönt vissza, hogy van aki a reinkarnációjának tartja . Azi abban a beszélgetésben el is mondja, miután közéleti témákat kezdett ő is pedzegetni, hogy : Tetszik a gyerek hozzáállása.

Engem meg lehet venni kilóra az ilyen hírekkel, hogy a kedvenc karaktereim erőszellemként visszatérhetnek. Egyből meg is nőtt az érdeklődésem a film iránt. Mindazonáltal nem leszek kevésbé kritikus, ha nincs jól felépítve. Jó színészi alakítás még képes átlendíteni hiányosságokon, nem mindenható módon. Szerencsére nem kell egyetlen filmben megágyazni ennek, mert képesek vagyunk az összefüggéseket átlátni. Közösen mindenképp.

Nálam ez pörög napok óta. Azért ide teszem, mert annyira átjön a mai fiatalok egy részének nem túl rózsaszín életérzése, az egész atmoszféra nyomasztó és nagyon tükör. És szinte hallom, ahogy a közönség a kisípolt részt üvölti koncerten. Egy koncertjüket már el is kaszáltak miután ezzel a számmal kijöttek. A klip egy szülőcsatornából indul és egy koporsónál ér véget. Az is megér egy elemzést. Vigyázat szókimondó szövegek!

Nem tom. Nálam fej-fej mellett vannak, a gyermeki énem húz erre, a másik meg amarra. Tech annyival összetettebb kari, hogy rá adom. A kis aspergeres drágám .

Kidőltem tegnap, mint egy homokzsák. A végeredményt csak erősítettem volna.

Elsőre semmi hasonlóságot nem fedeztem fel. Aztán, ahogy sokáig néztem, a fiatal kori anyámat, akire fényképről emlékszem, megláttam kicsit a nő arcában. Igazán szólhatott volna. Még a dal témája is passzol hozzá. Vagy a pasira gondoltál?

Pár részt néztem, az alapján felemás. kettő tetszett, egyet meg nem is bírtam végignézni, aztán hagytam is.

Végül mégis lemaradtam. Össze volt zavarodva az időérzékem egész hétvégén. Pénteken este uzsit csomagoltam a gyereknek, aztán jót nevettem magamon mikor felhomályosítottak milyen nap van. A gyereknek másnap esett le miért nevettem annyira. 22-én, szombaton meg nem értettem, hogy este miért kapok Föld napja van levelet, hisz előző nap volt 22-e szerintem. Na mindegy. Alig emlékszem már a szavazataimra, nem mentettem. Amire emlékszem: Havoc, Azi, Pabu, Zillo, Mayday, Cid vagy Mokko (nem tudom végül melyikre nyomtam, Hemlock, Tech, Outpost, Outpost. Ez utóbbi kettőnél a Plan99 erősen versenyben volt, vacilláltam is. Az is lehet, hogy valamelyik Plan99 volt. Na, szép kis memória. Célkereszt azért vihette el a prímet, mert amikor megjelent az erős volt nagyon és neki volt egy nagy fordulata. Nálam mégis Tech évada egyértelműen, nagyon megszerettem.

Nem szeretek hosszasan írogatni, ám olvasni jó ezeket. Most is máshogy látom már az évadot, hogy egy nézőpontnál többről tudok. @Pildi-ére gondolok. Történetépítés és karakterépítés szempontjából tényleg jól működik az évad, ha a nagy egészet nézem és nem a pillanatnyi érzések szűrőjén keresztül. Nem is lehet már az évadokat egymástól elválasztva és a követő sorozatoktól és filmektől leválasztva szemlélni. Ez tulajdonképpen a multidimenzionális látásmód felé segít minket. Remek lehetőség az is, hogy ugyanazt a történetet több nézőpontból követhetjük! Az idővonalon ugyan itt még nem jártunk korábban, a visszamelékezős jelentek miatt jön ide. Mégis hány olyan történet van, amit ennyi oldalról, ennyire részletesen megmutatnak? Olvastam két könyvben ugyanazt a történetet két nézőpontból, az is lenyűgöző (Az Alkonyat sztori, amúgy ). Akár az élet nevű film, amiben szerepelünk. Ugyanazt a történetet nézzük sok szemen keresztül. Nem tudom milyen lenne az évad, ha Grogu marad Lukenál, ahogy eredetileg tervben volt, csak ugye tartottak attól, hogy visszavetné a sorozat népszerűségét. A humorhoz sokat tesz hozzá és a záró epizódot nem is tudnám elképzelni nélküle. Nyilván rám hatása volt a lányom reakcióinak is Mandi nézés közben, kicsit az ő unatkozása rész közben vagy sem is befolyásolta, ahogy éreztem magam tőle. Talán érdemesebb újranézés után elemezni. Várom több türelemmel a többiek összefoglalását.

Ne tolongjatok. Alig tudom végigolvasni. Sokat én sem írnék, röviden összefoglalom a benyomásaimat az évadról. Mivel én tavaly futottam rá a Mandalóri vágányra, mégpedig Boba Fett vitt rá, hogy végre megnézzem, ezért nekem ez volt az első évad, amit részről-részre követtem. Sokat adott az élményhez, hogy a lányommal együtt vártam hétről-hétre. Az eredmény tömören: eklektikusra sikerült. Gideon szerkójára elég ránézni, Maul-Vader-Grievous-Mandó jelmez. Az első 3 rész egy vers, felvezetés, aztán volt egy törés a 4. résznél, mintha elkanyarodtunk volna. Leválasztva a sorozatról nekem bejött az epizód. Az 5. . Az 6. stílusában fokozta a különc hangulatot, érdekes színfolt. A 7. engem nyomasztott, rossz előérzetem volt, amiből semmi nem jött be és a végére megnyugtatóan kikeveredtünk a partra, s így hibáival együtt, remek lezárást kaptam. Összességében az évad egyensúlytalanabb, a korábbi évadokhoz képest. Feldobáltak témákat és a végén egy sötétkardvágással lemetszették a sok sárkányfejet, amit növesztettek menet közben. Mint, amikor valaki próbálgatja a különböző színű extrém ruhákat, aztán a végén felvesz egy jól bevált feketét. Részletiben nézve nagyon aranyos és szerethető elemekkel és szereplőkkel telt az idő és az általam kevésbé szeretett Gideon is ment a levesbe. Érezhető, hogy komplexebben szövik a sztorit, a szálak átkötődnek más sorozatokba és emiatt az ív kissé cakkos. A karakterek fejlődését azért szépen megoldották. Látványvilágban, akcióban, zenében, hangulatban kifogástalan. Pontozni nem szeretnék. A 2. évadot nem szárnyalta túl.

Csakis azért, mert jó ideig nem jön több rész. Vagy egyáltalán. Más cím alatt folytatják.