Sarah J. Maas: A hajnal tornya
Nehéz szavakba önteni azt a csalódottságot, amit a könyv okozott. Utoljára Sarah J. Maastól az Üvegtrón sorozatból a negyedik rész, az Árnyak királynője tetszett igazán, utána az ötödik résszel, a Viharok Birodalmával a széria lejtmenetbe kapcsolt. Legalábbis én így érzem. Furcsa, ambivalens érzéseim vannak most már az írónővel kapcsolatban. Tudott olyan könyveket is írni, amik teljesen magukkal ragadtak. Kifejezetten szerettem az Üvegtrón elejét, az Árnyak királynője pedig kedvenc is lett. Ezzel szemben A hajnal tornya iszonyatosan nagy csalódást okozott. A regény kb. háromnegyede rendkívüli módon el van nyújtva, tele vontatott és unalmas fejezetekkel. Az utolsó negyed viszont tényleg nagyon jó lett. Nem értek egyet azzal, hogy a könyvben szinte semmi sem történt. Jelentős titkokra derült fény, amelynek fontos szerepe lesz a zárásban. A baj azzal volt, hogy mindez a regény utolsó negyedében, ötödében történt, és az addig vezető út olvasás szempontjából kínkeserves érzéseket keltett bennem. Mintha egy éles tüskékkel teli bozóton kellett volna átvágnom, hogy eljussak egy üde forráshoz.
A könyv tipikus esete a túlírt féltégláknak. Kis híján 800 oldal a könyv, ebből az első 600 oldalt össze lehetett volna sűríteni 150-200 oldalba, és akkor sokkal jobb is lehetett volna ez a regény. Nem tudom, mi lesz a befejezéssel, kicsit már tartok tőle. A hajnal tornya nálam sajnos nem lett több, mint két csillag.