Darth Revan9

Jobb esetben is évek fognak eltelni. Most erősen kétlem, hogy van olyan kiadó, akik a nehézségek mellett egy ilyen drága franchise-t bevállalnak. Rossz esetben a Disney olyan magas jogdíjat követel majd az új jelentkezőktől, hogy el is állhatnak tőle.

Tehát bekövetkezett a legrosszabb.

De értem, de nem tudok vele mit kezdeni. Ez van. Nem tudom megváltoztatni a rendszerüket és nem tudom olcsóbbá tenni a kiszállítást, ez nem az én hatásköröm, tudod?

Igen, az tényleg nincs benne. Viszont több olyan webáruház is kerülhet olyan helyzetbe, hogy szerződést bont más kiszállítóval, vagy kiszállítókkal, hogy a kötelező opciós rendszernek megfeleljen. Nem biztos, hogy mindenkinek lesz lehetősége két vagy három különféle kiszállítóval szerződni.

Nem értem. Hogyan lehet azt elérni, hogy biztosítsák az MPL-es opciót, úgy, hogy nem szerződnek vele?

Ez igaz, de lesznek olyan webáruházak, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy túl sok kiszállítóval, sőt talán azt sem, hogy két kiszállítóval szerződjenek.

Szerintem inkább arról van szó, hogy állami segítséggel akarják előnybe juttatni az MPL-t.

Nagy gáz majd azoknál lesz, akik kénytelenek lesznek szerződést bontani a GLS-szel, meg egyéb kiszállítóval, hogy legyen pénz szerződni kötelező módon az MPL-lel.

Máshol is téma volt nemrég a teljes könyvpiacon tapasztalható áremelés. Előkerültek példák is. Az elmúlt kb. 2 évben 25-30%-os áremelést hajtottak végre a kiadók a borítóárakon. Ez az új kiadású, illetve az utánnyomásos könyvekre érvényes, amikből még maradtak példányok, azokon régi árak szerepelnek több esetben. Szóba kerültek a kiszállítási díjak is. A Book24 megszüntette tavaly a 15.000 forint fölötti ingyen kiszállítás rendszerét. Lehet hallani arról, hogy több könyvpiaci szereplő fontolgatja az ingyen kiszállítás teljes eltörlését, és vagy a kiszállítási díjak emelését.

Igen, ezzel személy szerint egyetértek.

Csillagfény űrállomás...

https://fogyasztobarat.hu/kotelezo-lesz-az-mpl-es-szallitast-biztositani-minden-webaruhaznak/ Kötelező lesz minden webáruháznak szerződnie az MPL-lel.

Szegény, még élhetett volna még.

Azért jó lenne, ha a Boba Fett és a Mandalori harmadik évada sem maradna ki. Így furán nézne ki. Miért ugrottak ilyen gyorsan?

Bebizonyították, hogy 4 év alatt 200 körüli füzetszámban is el tudnak mesélni nagyjából egy évnyi történést. Így az endori és a jakkui eseményeket is ki tudják tölteni 2028-ig. Akkoriban már csak közeledik A mandalori vége, és akkor rámehetnek A mandalori 1. évada és a jakkui csata közötti négy évre is. Persze, nem biztos, hogy van annyi történet, de a Marvel egyértelműen a füzetmennyiségre megy rá. Klónháborúzni, meg az előzmény-trilógia idejében lenni csak néha napján érnek rá. Folytatás-trilógia körül sincs túl sok képregényük. Mintha azzal se akarnának, tudnának foglalkozni.

"Egykoron még örömöt leltünk abban, hogy a kedvenc könyveinkről és filmjeinkről diskurálhatunk, szellemes vitákat folytattunk a rajongókkal, akik másképp látták a dolgokat. De valahogy a közösségi média korában már nem elég annyit közölni, hogy 'Nem tetszett X könyv vagy Y film, és ennek ez az oka'. A közösségi oldalakat manapság már antirajongók uralják, akik inkább diskurálnak arról, hogy mit gyűlölnek, mint arról, hogy mit szeretnek; örömüket lelik abban, hogy táncot járhatnak azoknak a sírja körül, akiknek a filmje megbukott." - George R. R. Martin. Nem hittem volna, hogy ennyire egyetértek majd vele.

Én se tudom. Szerintem már csak pár hétre, vagy 1-2 hónapra lehetnek. A Revelations kiadvány borítóján Jabba is ott volt, úgyhogy az már egy jelzés lehet, hogy közeledünk A Jedi visszatérhez. De mindenhol ezeket a képregényeket most Yavin után 3-4-re datálják.

Ki tudja, lehet, hogy a közeljövőben kirakják...

Tiszta James Bond érzése van már. A régi James Bond filmek végén is mindig kiírták, hogy visszatér.

Nálam pont Ventress visszatérése hozta meg még jobban az érdeklődésemet. Maul történetéből is valami fantasztikusat hoztak ki. Sőt, Maul visszatérése után sokkal érdekesebb lett, mint előtte volt.

Ez a mostani, utolsó számból van?

Igen, vannak sajnálatos tendenciák. Ezekhez alkalmazkodni kell a túlélés érdekében. Biztosra nem jelenthető ki. Viszont az ellenkezőjét sem lehet megígérni. Az biztos,, hogy a kereslet-kínálat erősen befolyásolja mi jöjjön előbb, mi később, miből jöjjön több, miből kevesebb.

Egy szó: piac. Bővebben kifejtve: kereslet és kínálat.

Juliet Grey: A forradalom napjai Nagyon nehéz megszólalni, vagy írni bármit is. Legalábbis egy rövid ideig így éreztem a regény befejezése után. Mikor becsuktam a könyvet, csak úgy néztem magam elé és döbbenten bámultam, nagyon rég kavarogtak így a gondolataim. Az utolsó oldalakat nagyon erősen megkönnyeztem. Az egész trilógia nagyon tetszett, különösen a zárás. Mindenféleképpen bekerül életem legmeghatározóbb olvasmányélményei közé. Olyan könyvek mellé, mint a Szinuhe, a Virágot Algernonnak, a Munkácsy-duológia, Arany János élete. A trilógia záró része rendkívüli módon felkavaró. Ez a legdrámaibb, a legnagyobb hatást elérő kötet a sorozatból. Méltó befejezés. Nagyon el tudtam merülni ennek a regénynek a lapjain. Valahogy úgy érzem az egész összetettsége beleégett a szívembe és a lelkembe. Ez egy olyan könyv volt, ami megmutatta, hogy a szép, csodás eszméket milyen ocsmány módon képes eltorzítani az őrület, a beteges gyűlölet, a nyers barbarizmus. Tudjuk mi történt a francia forradalom idején. Ez volt az emberiség egyik legfontosabb fordulópontja. Egy olyan utat kövezett ki Európának és az egész emberiségnek is, mely elvezetett napjaink modern államiságáig. Hatása mindenhová begyűrűzött Európa államaiba, és más tájakra is. A hatása jelentősége mellett elképesztő volt az árnyoldala is. A terror, a kegyetlenség, a barbarizmus. A regény szépen bemutatta, hogyan vált napról napra a forradalom egyre radikálisabbá, egy egyre hatalmasodó beteges, gonosz szörnyeteggé. Egy olyan szörnyszülötté, mely szép lassan gyermekeit is elkezdte felfalni. Immáron az is köztudott, hogy a terrornak elsősorban nem is a nemesi arisztokrácia, vagy a papság esett leginkább áldozatul. Hanem a parasztság és a polgárság is. Elsősorban a vidéki parasztság. Pont, az a legszegényebb, legelnyomottabb réteg hullott leginkább, amit képviselnie kellett volna a köztársaságpárti, szabadságelvű eszmének. És ez e kemény brutalitás nagyon jól az olvasó elé tárul. Nem csak Mária Antónia szemszögén keresztül követjük az eseményeket, hanem egy Louison Chabry nevű szobrászlányén is. Az olvasó együtt borazd el a királynével és a szobrászlánnyal együtt. Mi magunk is feltesszük a kérdést. Hogyan juthatott el ez idáig? Miféle kegyetlen gonoszság késztette az embereket a sok rémtettre? Mária Antónia története élete utolsó 4 évében éri el szép lassan tragikus végkifejletét. Az előző két könyv szépen felvázolta történelmi hősnőnk, a mártír királyné életének korábbai szakaszait. Láthattuk gyerekkorát, amikor élete a körül forgott, hogy a francia trónörökös jegyesévé tegyék. Majd szép lassan követhettük, ahogy dauphine-ből királyné lett, ahogy próbált megfelelni a francia társadalmi elvárásoknak, az uralkodói rétegnek, igyekezett beilleszkedni új családjába, és e mellett kereste a boldogságot is ahogy csak tőle tellett. Az előző két könyv a zárórészhez képest elég lassú tempójú volt. Részletes leírásokkal a hétköznapi családi életről, az uralkodói elit szokásairól. De ez a lassú építkezés mindenképp szükséges volt a legszívszorítóbb, legdrámaibb végkifejlethez. Meg kellett értenie az olvasónak, hogy milyen sorsot szánt is a végzet Mária Antóniának. Sajnos e szegény teremtés elsősorban politikai szereplő volt az uralkodócsaládok diplomáciájában. Házassága korán elrendelt volt, a célja pedig a Habsburg Birodalom és Franciaország közötti politikai szövetség elmélyítése. A kornak megfelelően. Mária Terézia sajnos halálba küldte a lányát. Szegény Mária Antónia sokat küszködött, hogy megfeleljen annak a szerepnek, amit neki szántak. Együtt követhettük életének fájdalmait, magányosságát. Átélhettük, hogy leli meg a szerelmet Axel von Fersen személyében. És szépen megtalálta a helyét Lajos oldalán is. Férjét szép lassan elkezdte megszeretni és tisztelni. Egy szerető anyát ismerhettünk meg, aki korán elvesztette első két gyermekét. És aki ragaszkodott másik két gyermekéhez, amíg csak tudott. Árnyalt képet kaptunk Lajosról is. Érződött rajta, hogy ő másfajta uralkodó, mint elődei, aki hallgat népe szavára, aki változást akar hozni. Csak sajnos már késő volt. Lajos és Mária Antónia elődei olyan károkat okoztak az államháztártásban, a folyamatos presztizs-növelésben, melyek már helyrehozhatatlanok voltak. Erre tett rá nagy lapáttal az egyre növekvő szegénység és a rossz termések. A végeredmény egy éveken át tartó egyre radikálisabbá váló forradalom, mely tragédiák sorát szülte. Átérezhetjük, hogy Mária Antónia miért akart a Habsburg-családhoz fordulni segítségért. Én nem tudtam elítélni őt ezért, ahogy a forradalom tette később. Lajos, aki eleinte igyekezett alávetni magát a népe akaratának a béke és az igazság érdekében, végül belátta, hogy segítség kell, vissza kell szorítani a forradalmi erőket, mert az egy egyre tébolyodottabb, vérgőzős vihar felé haladt. De már késő volt. Sajnáltam a királyi párt és a gyermekeiket. Nem ők tehettek erről az egészről, sokkal inkább a korábbi Bourbonok, főleg XV. Lajos és arisztokratáinak tettei vezettek el idáig. Szívszorító volt követni Mária Antóniát és családját, ahogy próbálnak menekülni. Majd egyre inkább korlátozzák őket és megfosztják őket minden hatalmuktól, szabadságuktól. A kényelmes megszokott életből szép lassan jutottak el a mélypontig. Nagy kár, hogy Lajos reformjai nem tudtak beérni időben. A mártír királyné sorsa fejezetről fejezetre egyre tragikusabb. Férje elvesztése után elveszik gyerekeit, elkülönítik mindentől. Mindenféle vádakkal illetik. Képtelenségekkel is. Ironikus, hogy pont a Habsburgokkal való levelezést nem tudták a perében rábizonyítani. A helyzetét elnézve még az olvasó ebben is felmenti, hisz a családja biztonságát akarta szavatolni. Érdekes volt, ahogy összeért Mária Antónia és Louison sorsa is. Két külön szemszögből követhetjük az elkerülhetetlen végig a végzet fonalait. Ahogy Mária Antónia készül a kivégzésre és a halálra nagyon drámai. A trilógia szépen körbeér. Ahogy halad a vesztőhely felé, szép lassan megrohanják az emlékek. Mi olvasók is követhetjük vele együtt életének állomásait újra, ismét átéljük az előző két kötet fontosabb eseményeit. És ez még jobban elmélyíti a tragédiát. Hihetetlen, hogy húsz évvel korábban milyen örömmel fogadták az Ausztriából érkező szép, ifjú hercegnőt. És most milyen gyűlölettel viszik a vesztőhelyre, hogy visszaadják édesanyjának, a túlvilágon. Nagyon megrázó volt ez a jelenetsor. Ahogy a bámészkodók közül az egyik anya kisbabája rámosolyog és puszit dob a királyné felé, valahogy olyan borús és derűs volt egyszerre. Az ártatlan kis csöppség még mit sem érzett a körülötte lévő világ gonoszságából. És a regény utolsó bekezdései tökéletesen bezárták a trilógiát. Ismét előkerült az első kötet szép jelenete a schönbrunni kerttel és a kis kék pillangóval. Most is feltűnt egy kis kék pillangó, mely a sokat szenvedett mártír királynét végre elvitte oda, ahol nincs több fájdalom és kín, csak boldogság, öröm és fény. Csodaszép volt. Nagyon megkönnyeztem. Ez egy kiváló regény volt. Sokáig velem marad az emléke.

Boldog szülinapot, @Frenkie!