Darth Revan9

A Szukits Kiadó 8 év alatt 233 Star Wars füzetet hozott el a magyar olvasóknak gyűjteményes kiadásokban. Ebből 222 füzet a kánon, melyek 2017-2020 között jelentek meg. A Semic 1997-2011 között kb. 170 füzetet hozott ki. A Semicnél bonyolultabb számolni, mivel a Meséket sajnos megvágták, nem voltak teljes füzetek és a Mesék esetében egy magyar füzetet teljesen kitöltöttek. A Meséket kívül viszont minden magyar füzetben kettő amerikai volt. Plusz négy különszám.

Én a Firefoxot privát böngészésben használom. Bizonyos oldalaknál nem elég, hogy a reklámblokkolót kikapcsolom, de a privát böngészést is leállítom ideiglenesen.

Doktor Aphra: A szabadulóművész Az utóbbi években a Marvel nagyon rámászott a klasszikus trilógia filmjei közötti hézagok kitöltésére. Bennem is már megfordult az a gondolat, hogy egy kissé már agyonhasznált ez a korszak. De szerencsére mégis tudnak újat és izgalmasat mutatni. Erre jó példa Aphra első önálló sorozata az Egy új remény és A Birodalom visszavág közötti időkből. Ez a széria abszolút az újítások ösvényén halad. Nem illeszthető be a hagyományos SW történetek sorába. Ez az újító szellem a sorozat egyik legnagyobb pozitívuma. Kieron Gillen még a fedélzeten maradt az Újtratöltve sztoriszál idejéig (14-19. számok), de már ekkor színre lépett a sorozat új írója, Si Spurrier. A szabadulóművész kötet füzeteit már teljes mértkében Spurrier jegyzi önállóan. Többször olvastam, hogy Spurrier történetei csak 32. számtól lettek igazán jó, A 20-31. számok sokak tetszését nem nyerte el annyira. Nos, ellenkező véleményen vagyok, a 20-25. számok zseniálisak lettek, maximálisan elnyerte a tetszésemet A szabadulóművész. Aphra az Accresker börtönbe került az előző kötet végén. Ez a fogvatartó intézmény rendkívül különleges. Egy rakás roncs, melyet egy birodalmi hajó vontat. Az elítélteket arra kényszerírik, hogy lázadók, kalózok és egyéb Birodalom ellenes aktivisták ellen harcoljanak. Ha szökni próbálnak, nem engedelmeskednek, vagy nem harcolnak, akkor felrobbannak. Aphrának sincs más választása. Azt hiszem ebből is látszik, hogy a Birodalom erőforrásai mennyire megcsappantak az első Halálcsillag pusztulása és a második építése miatt. Apra magával hozta Dek-Nilt, az őrült droidot, de a számításai nem válnak be, mivel Dek beáll a fegyőr hubdroidok közé. Érdekes, hogy Tolvan közben már várja Aphrát. Ezek szerint Magna Tolvan biztosra vette, hogy szerelme meg tud szökni. Aphra viszont úgy dönt, elmondja Tolvannak, mit tervez Vader: a császárt megbuktatni és egy Erő-használó fiatalt ültetni a Birodalom élére (nyilván Luke-ot). Ezzel Tolvannak nincs más választása, neki kell kihoznia Aphrát a dutyiból. Közben Hera felbérli Sana Starrost, hogy hozza ki a renegát régészt, mivel szükség van rá az aktiváló kódok miatt, hogy aztán hozzáférhessenek a Tarkin Kör anyagaihoz. Egy újabb káosz-kavalkád alakul ki. Magna Tolvan és Sana Starros is bekerül a fegyencek közé. Ha ez még nem lenne elég egy kísértet szerű teremtmény kószál a börtönben. Ezt bírtam a legjobban. Úgy tűnik, mintha egy Jedi szellem lenne, mely felveszi Aphra anyjának arcát. Kiderül. hogy Erő-érzékeny horogspóra az, mely egy régi Jedire akaszkodott még az ősidőkben. A Jedi tudatával egyesülve a horogspóra új szintre lépett, az igazságot keresi és a sötétséget akarja elpusztítani. Nem emlékszem ilyen húzásra korábbról. Rendkívüli módon tetszett, nagyon eredeti. Miután Aphra, Tolvan, Sana és Lopset nem tudnak kijutni, a renegát régész úgy dönt, hogy hívni fogja Tam Poslát és beadja neki, hogy az alakváltó Lopset Yas az a Cornelius Evazan nevű elmebeteg tudós, akit már régóta üldöz. A poén az volt, hogy Lopset valóban Cornelius Evazan volt, aki egy pluripleq nevű teremtény révén álcázni tudja magát. Ez a fordulat nagyon tetszett. Tolvan tartalékterve az, hogy magát Vadert értesíti, annak érdekében, hogy kijusson. E mellett feltűnik Triplazéró és BT is. A bor a Zsivány Egyesből nagyon jó húzás volt. Jó kis betekintést nyertünk Aphra emlékeibe. A csapat mindent megpróbál a túlélés érdekében. Sikerül megakadályozni, hogy a börtönlétesítmény idő előtt lezuhanjon a Tiferep Majorra, a lázadók egy fő központjára. Persze ezt is jó tekervényes úton sikerül elérni. Aphra meg akar menekülni, Tolvannal közösen azt eszelik ki, hogy törlik a felügyelő memóriáját. Aphra ügyesen átírja szerelme emlékeit, Tolvan úgy tudja, hogy megölte Aphrát. Ez szükséges is, mert a Sith nagyúr megérkezik és kivallatja a nyomozó századost. A sztori végére kapunk egy kis Vader harcot is. A Sötét Nagyúr most már tudja: Aphra életben maradt. Azt viszont nem, hogy még most él. A felkelők pedig magukkal viszik Magna Tolvant. A kavarodásban Vader azt hiszi Tolvan is az életét veszti. Aphra és Magna kapcsolata itt tovább fejlődik. Bár a renegát régészünk is nagy kockázatot vállal, de úgy intézi, hogy legyen esélye Magnának az életben maradásra. Mintha a sok katasztrófa szép lassan megváltoztatná a személyiségét. Harcokban és menekülésekben is elég gazdag a történet. Az egyik kedvencem Vader BT-1 ellen. Nem lehetett kérdése, hogy Sith nagyúr darabokra vágja. A kötet végi fordulat is hatalmas, Cornelius leleplezi magát, aztán Aphrát és Triplazérót kegyetlen játékra kényszeríti, melyben együtt kell működniük a túlélés érdekében, de ez már a következő sztori lesz. Megint csak nagyon élveztem ezt a történetet is. Fordulatos, izgalmas, van kellő idő a karakterekre is. És persze a kötet végi fordulat miatt várós a folytatás is. Ötös.

Az külön érdekes, hogy amikor Salvatorét felkérték, hogy írja meg az első részt, ő megkérdezte, hogy probléma-e az, hogy nem olvasta az előző köteteket. A Lucasfilmtől azt a választ kapta, hogy nem baj, de végül is felvilágosították mindenről.

Sőt, igazság szerint a The Ascendancy: Chaos Rising már a kilencedik Thrawn regény lesz. A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs, Kirajzás, Válaszutak, Thrawn, Thrawn: Szövetsgek, Thrawn: Árulás. Az érdekes, mert Salvatore stílusa tök más, mint Zahné. Nekem Salvatore lett a kedvenc íróm, az elmúlt 16 évben minden könyvét összegyűjtöttem. Elsősorban a fantasy írásia lettek jók. Már csak Salvatore miatt is jó lenne elolvasni a Vector Prime-ot.

@Ody Mandrell: nagyon boldog szülinapot!

Nekem a Túlélők keresése és a Kirajzás voltak az elsők, amik tetszettek tőle. Illetve ott van még a Thrawn, a Thrawn: Szövetségek. Esetleg még a Válaszutak.

Az utóbbi időben Thomas Bergersen zenéi nagyon tetszenek. Ebben a válogatásban nagyon sok szép darab van. Az egyik kedvencem, a Sonera 20:40-nél kezdődik. Az valami varázslatos.

Star Wars: A szökés Amióta Kieron Gillen átvette az alap Star Wars képregény sorozat írását Jason Aarontól ismét jó pályán van a széria. Aaron sajnos nagyon hamar kimerült és egyre több gyengébb füzetet hozott. (Nekem tőle a kedvencem a Yoda titkos háborúja és a Sikolyok Fellegvára volt, bár ez utóbbi is Gillennel közös.) A szökés című kötetben a Mako-Tán történtek következményeit nyögik hőseink. Ez a sztoriszál lassabb tempójú és karakter orientált. Míg Aaron a Csillagok között kötet füzeteiben már egyértelműen nem tudott mit kezdeni Luke-ékkal, addig Gillen A szökésben megmutatja, hogy még mindig tud hozzá tenni ezekhez a ma már agyonhasznált karakterekhez is. A kötet az 56-61. számokat tartalmazza. Leiáék menekülnek. Sana Starros bújtatja őket. Elviszi őket egy rendszerbe, ahol egy mentőkabinnal hőseink elérik az elszigetelt Hubin holdat. A sztori hangulata ötvözi A Birodalom visszavágot és A klónok támadását. A Yavin hősei egy idilli paradicsomba kerülnek, ahol a harcias, ám vendégszerető és tisztességes Markona klán látja őket vendégül. Markona thán, a klán vezére emlékezetes figura lett. Ízig-vérig becsületes és jószívű. Bár ez nem mindig így. Korábban klántársaival zsoldos munkákat vállaltak be. Egyik munkájuk jutalmaként kapták a holdat. Markona meg akarja tudni milyen emberek is ezek a lázadók. Gyakorlatilag próbának veti alá őket. Han jól kezel egy helyzetet, melyben párbajoznia kéne egy helyivel. Luke tettre kész, nem tud ülni és várni. Meg akar építeni egy jeladót, hogy minél hamarabb visszajussanak a felkelőkhöz és folytathassák a harcot. Gillen itt fantasztikusan jól eltalálta A Birodalom visszavág Luke-ját. A thán a szárnyai alá veszi a fiút és edzi a fénykard vívó tudását. Kiderül, hogy a thán anyja egykor Jedi volt még a Köztársaság idejében, aki szerelmes lett és kilépett a Rendből. Ez érdekes elem, remélem majd megtudunk erről valamit később. Tula, a thán lánya szintén központi szereplő. Luke és Thula között romantikus kapcsolat kezdődik. A lány szeretné, ha a fiú maradna. Luke viszont folytatni akarja a harcot. Ez egy idő után konfliktust eredményez kettejük között. A végén felbukkannak a KMFK osztag tagjai, habár ez nem Luke hibája volt, mivel a thán blokkolta a jeladót. Kreel és társai felforgatják az itteniek életét. A Markonák távozásra kényszerülnek. Kreel és Luke ismét összecsapnak. Markona megmenti Luke-ot és feláldozza magát. Markona utolsó szavai kiemelt jelentőségűek a jövőt illetően. A thán arra buzdítja az ifjú Jedit, hogy nézzen szembe a hibáival. A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, de jót cselekedni sosem késő. Ebben felismerhető az a későbbi igyekezet, mely során Luke igyekszik megtéríteni Vadert, ami végül is sikerrel jár. Jó volt látni itt egy olyan szituációt, mely során Luke-ban gyökeret ereszt ez a gondolat, és ez ugyebár a kulcsa lesz a klasszikus trilógia lezárásának és Anakin Skywalker megváltásának. Bár hőseink elmenekülnek, Tula és a Markona harcosok külön utakon akarnak járni. A lányt valahogy Luke mindig az apja halálára fogja emlékeztetni. Kár, sajnáltam szegény Luke-ot. A sztoriban természetesen tovább folytatódik Han és Leia kapcsolatának alakulása. Kedvenceim, amikor Leia megpillantja a favágó Hant. Vagy az, amikor Leia beinvitálja Han a szobájába este, de csak azért, hogy a Shu-Torunt illető terveket megbeszéljék. Han hogy örült már, hogy a hercegnő behívja magához, aztán jó nagyot csalódott. De az a jelenet sem volt semmi, mikor Leia kidobta a szobából. Leiát már itt a bosszúvágy fűti, meg akarja torolni, amit Trios tett. Persze a Shu-Torun tönkretétele a felkelők számára is hasznos lenne. E szál kibontása a következő kötetre vár. Eleinte féltem, hogy ez gyengébb történet szál lesz és az 56. füzet még ezt az illúziót keltette. Szerencsére füzetről füzetre egyre jobb lett. Újabb bónuszpont jár a Solos utalásokért. De az eleje egy kissé lehúzta. Négy és fél lett az eredmény.

@Darth Riddick, gratulálok, és sok boldogságot!

Ez jó kérdés, nem tudom. Egyszer adtam csak be antikváriumba könyveket, de nem kaptam értük sokat, úgyhogy onnantól kezdve ezt a megoldást kerültem.

Személy szerint én a Töréspontot is jobbnak éreztem Zahn Thrawn könyveinél. Ahogy sok mást is már egy idő után.

Igen, tényleg ezek azok, amikre gondoltam. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a katalógusban, amit láttam sajnos tévesen még a régi, eredeti megjelenési dátumok szerepeltek a THR könyveknél. Ebből én arra következtetek, hogy esélyes lehet a csúszás. Az szerintem borítékolható, hogy 2021-ben ki fog jönni a The High Republic felnőtt regény #2, The High Republic YA regény #2, The High Republic middle grade regény #2. Azt viszonyt el tudnám képzelni,hogy a harmadik felnőtt regényt, YA-ot, és middle grade-et már 2022-re csúsztatják. Meglátjuk.

Idén Salvatore-tól megjelenik a Timeless és a Child of the Mad God című regények.

Ja, azt hittem új könyvcímeket jelentenek be. Mondjuk High Repbulic-okat, Thrawnt, Alphabet osztagot. Netán egy Sidious című regényt. Vagy egy Sidious című regénysorozat első részét...

Szerintem sem kérdéses, hogy velünk marad. Inkább az a kérdés, mikor lesz majd ellene hatékony védekezés. Én abban reménykedek, hogy előbb-utóbb lesz valami védőoltás. Jó lenne minél előbb, de hát ezt nem lehet tudni,, mikor jön. Ha lesz védőoltás évek múlva már csak legyinteni fogunk erre, valószínűleg a covid19 is ugyanolyan lesz, mint az influenza.

Vajon mik azok a csodálatos SW regények, melyeket említenek? Ezeket akkor a közeljövőben bejelentik?

Szép, nem is tudtam, hogy ilyen képregény is nyerhet valami díjat.

Kanan: Első vér A Kanan sorozat sajnos ezzel véget ért. Jó lett volna, ha még tovább megy. Az Első vér a 7-12. számokat tartalmazza, jól elvarrja az előző kötet eseményeit. Ez a képregény kötet még inkább rámegy Kanan klónháborús emlékeire. Greg Weisman egy újabb kalandos, akciódús és drámai történetet kínál az olvasóknak. Szerintem van olyan jó, mint az előző történetszál. A Marvel sokat tanult a Dark Horse-tól és véleményem szerint elmondható, hogy ezek a füzetek felveszik a versenyt a legjobb klónháborús sztorikkal. E mellett tetten érhetjük A klónok háborúja és a Lázadók sorozatok hatásait is. A füzetek megint kaptak alcímeket. A Coruscant folyosói, A Templom tornyai, A Kardoa kanyonjai, a Mygeeto platformjai, A háború köde, A kötelékek, amik összekötnek. Ott folytatódnak az események, ahol az előző kötetnél abbamaradtak. Kanan bakta-tartályban az életéért küzd, miközben barátai érte aggódnak. Közben a birodalmiak körül veszik őket. Kanan a tartályban visszaemlékszik a Templomban eltöltött idejére. Már javában dúlt akkor a háború és Caleb Dume komoly próbatételek előtt állt. Nagyszerű érzés volt látni a Templomban a kiképzését. Megismerhetjük Sammo Quidet és Tai Uzumát, Caleb két padavan társát, akik vele együtt készültek a próbatételekre. A későbbi események rövidsége rávilágít arra, hogy barátai akár a Templomban is lehettek a 66-os parancs kiadása idején. Az is nagy mázli, hogy Depa Billaba kiválasztotta Calebet tanítványának. Ki tudja, ha nem így tesz, a fiú ott marad a Templomban és ő is a támadás áldozata lesz. Depa Billaba súlyos sérülésekből épül fel éppen akkor, mikor Caleb is ott van. A Haruun Kalon Grievousszel nézett szembe, aki nagyrészt megsemmisítette a zászlóalját. Depát nagyon megviselték az ott történtek. Ez hasonlít a Töréspont című regényre is, bát ott Billaba mestert elragadta a sötétség. Támadás éri a Templomot, melyet Grievous és Kleeve közösen szervez meg. Quarzite-i Rackam Sear kemény ellenfélnek bizonyul, Depa és Caleb csak együtt tudják legyőzni. Az egyik kedven jelentem, ahogy Depa tanítványául fogadja Kanant. A srác érzelmi hullámvasúton megy át, mert először azt hiszi tanítvány lesz, máskor meg azt hiszi, elutasítják. A Kardoán várják a párost az első háborús összecsapások. Kanan itt ismerkedik meg a klónokkal, Puccossal, Szürkével, Nagyszájjal, Pernyével és Keménnyel. Hamar összebarátkozik velük. Ez jól elmélyíti a később játszódó drámát Az utolsó padavanban. Ezután irány a Mygeeto, ahol már harmadjára csatáznak a bolygóért. Feltűnik a Koponya osztag és Fenn Rau, a Lázadók sorozatból, amiért jár a nagy plusz pont. (Ha jól emlékszem Rau itt bukkant fel először és később csak a rajzfilmben.) Grievosu is színre lép, kemény összecsapásnak lehetünk tanúi a kiborg tábornok és Depa Billaba között. Talán az egyik legjobb összecsapás, amit láttam. Caleb Quarzite-i Coburn Sear-rel csap össze. A másik harcos testvér kemény ellenfélnek bizonyul. Megöli Kanan első barátját, Keményt. Ez az egyik legjobb drámai pillanat, Calebet hamar elragadja a gyilkos indulat és megtapasztalja milyen a sötét oldal. Bár ez a háború olyan kegyetlen, hogy mindenkiből előhozza a sötétséget. Ezt itt az író kitűnően meg tudta ragadni. Caleb először öl. Ez nagyon megváltoztatja az embert. A harmadik mygeetoi csata véget ér. És indulnak a Kallerre. Tehát innen tudjuk, hogy Caleb klónháborús pályafutása nem volt túl hosszú. (Lehet, hogy később kiújultak a harcok a Mygeeton, amikor már Ki Adi Mundi harcol itt.) Az utolsó füzet zárásként a jelenben, a Lázadók első évadjának idejében játszódik. Kanan és Ezre együtt mennek, hogy segítsenek Caleb régi barátján, Morfizón. A Moragán megtudják, hogy a moragai a Lahnon raboskodik. A Lahnon Kanan újra szembenéz Rae Sloane-nel, hogy kiszabadítsa Morfizót. Itt kapunk egy jó összekötést az Új hajnal regénnyel. Imádom az ilyen utalásokat, ezért bónuszpont jár. A mentőakció persze sikerrel jár. Sloane pedig találkozik a Főinkvizítorral. Jó fordulat volt a végére berakni Janus Kasmirt, aki most Ezrát segítette ki. Újabb kitűnő utalás és egyben jól keretbe foglalta a sorozatot. Nagyon élveztem ezt a 6 füzetet. Kiváló volt a dráma és az akció. Fantasztikusak voltak az összekötő elemek. Az egyik legjobb SW képregény sztori. Ötös.

Kanan: Az utolsó padavan Sajnos elég rövid lett ez a széria, pedig be tudom sorolni a legjobb SW képregény sorozatok közé, amivel dolgom volt 22 év alatt. Az utolsó padavan kötet a Kanan 1-6. számait tartalmazza és azt meséli el, hogyan élte túl hősünk a 66-os parancsot. Annak idején pont ezt hiányoltam az Új hajnal című regényből, de szerencsére John Jackson Miller direkt hagyta ki ezt, hisz ez Greg Weisman feladata volt. Kanan már annak idején hamar bekerült a kedvenc szereplőim köré. Örülök, hogy legalább egy rövidebb képregény sorozatot kapott. Már 15 év telt el A Sithek bosszúja bemutatója óta és még mindig népszerű téma a 66-os parancs és a túlélő Jedik sorsa. Az utolsó padavan is azon történetek sorát gyarapítja, mely kitűnően be tudta mutatni hősünk sorsát. Van olyan jó, mint mondjuk a Sötét nagyúr, a Kenobi, vagy a Coruscanti éjszakák. Kanan és a lázadók az évad idején a Kallerre mennek egy szállítmányért. Kanan újra éli a múltat, hisz ezen a bolygón harcolt még a 66-os parancs kiadás idejében. A képregény füzetei alcímeket is kaptak. Első fejezet: Harc, Második fejezet: Repülés, Harmadik fejezet: Fordulópont, Negyedik fejezet: Megtévesztés, Ötödik fejezet: Szabadulás, Epilógus: Kísértetjárás. Az alcímek kiválóan tükrözik az eseményeket. Caleb Dume, Depa Billaba mester padavanja. A kalleri csatában vesznek részt. Legyőzik a szeparatisták vezérét, Kleeve tábornokot. Az ifjú Caleb tettre kész, kalandvágyó Jedi. Örül, hogy részt vehet a klónháborúban, már attól félt, hogy le fog maradni az akciókról. Mestere, Depa nem ért egyet a Tanáccsal és a Jedik háborúban betöltött szerepével. Épp a tábortűz körül ülnek klón barátaikkal Puccos századossal és Szürke parancsnokkal, mikor Sidious kiadja a 66-os parancsot. Elszabadul a pokol és elszánt harc kezdődik a túlélésért. Kanan tanúja lesz a mesetere halálának. Nem érti, hogy fordulhat elő az, hogy akikkel együtt harcolt, most ellene fordulnak. Ez volt az a pont, amikor meggyűlölte a klónokat. De semmit sem tud természetesen a chipről. Janus Kasmir, egy kalleri csempész veszi az ifjút a szárnya alá. Barátságuk viharosan indul, először Caleb ellopja a hajóját menekülés közben. Vissza akar térni a Coruscantra. Itt tudja meg Obi-van üzenetéből, hogy mi történt. Visszatér a Kallerre. Itt Janusszal együtt csempészkednek addig, míg le nem buknak. Janus látszólag elárulja az ifjút, de később megszökteti. Ez nagyszerű fordulat volt, nem lehetett tudni egy darabig, hogy valódi az árulás, vagy sem. Janus megkedveli Calebet. De egy idő után egyre nehezebben tudnak elmenekülni Puccos és Szürke elől. A két klón mindenhova követi őket, szinte már megszállottan. A Lahnon váratlan szövetségesre lelnek az egykori Kleeve tábornok személyében A devaroni jól rámutat a lényegre. Ebben az új világban már nem ellenségek, hanem egy oldalon állnak a Birodalom ellen. Miután a klónok elfogják Calebet Janus és Kleeve együtt indulnak a kiszabadítására. Caleb ottani mutatványa nagyon tetszett. Emlékeztetett a Tomboló Erőre és Az utolsó Jedikre. Biztos valami Erő-burokkal vette körül magát, így élhette túl. Caleb beszéde is megtette a hatását, Szürke agya kitisztult és jóvá tette a dolgokat azzal a lövéssel a konzolba. Caleb felismeri, hogy a saját útját kell járnia, felveszi a Kanan Jarrus nevet és eltűnik. Az epilógusban a lázadók a Kalleren a szállítmányt kutatják. Kanan nyomra bukkan, Tapusk, Janus régi riválisa vitte magával a ládákat. Kanan visszaszerzi. Még egy plusz szövetségest is szerez Gamut Key személyében. A végén viszont halálos sebet kap Tapusktól. Ez jó cliffhanger volt a végére. Akciódús, érzelmes és drámai. Kiválóan összeköti a szálakat a Lázadókkal. Árnyalja a képet a szeparatisták és a menekült, túlélő Jedik körül. Greg Weisman kitűnő sztorit tett le az asztalra, felveszi a versenyt a filmekkel. Pepe Larraz rajzaival is maximálisan meg vagyok elégedve. Mindenféleképp ötös.

Az Aphra 6. kötete is már előjegyezhető.

Az emeletes csillagromboló nagyon jó néz ki. Kár, hogy nem került be.

Majd belenézek. Azért kíváncsi vagyok TV-sorozatban ez hogy működik. 3 évadnál több potenciált nem látok benne.

Neil Gaiman: Amerikai istenek A Sandman után ez volt a következő nagyobb Gaiman élményem. Ez egyben az első regény, melyet a szerzőtől olvastam. A jubielumi, bővített kiadással volt dolgom. Nos, őszintén szólva érdekes élmény volt, de nem avattam új kedvencet. Érdekes, hogy maga Gaiman is leírta, mennyire megosztó lett a saját olvasóinak táborában is ez a könyv. Vannak, akik istenítik és zseniálisnak tartják, míg mások csalódtak benne. Én valószínűleg a középmezőnyt fogom erősíteni, mivel nem tartom gyengének, nem volt csalódás számomra, de a kitűnőtől is messze van. Amikor elkezdtem olvasni az elején még nagyon azt éreztem, hogy ebből egy öt csillagos értékelés születik majd a végén. A sztorinak sikerült magába szippantania. Árnyékot érdekes figurának találtam. És a helyzet, melybe került szintén sok lehetőséget tartogatott. De ahogy haladtam előre, sajnos a sztori a második harmadban kezdett szétesni. A könyv utolsó harmada megmentette a dolgot, az ottani fordulatok és események felvitték újra egy jó regény szintjére a történetet. Gaiman megfogalmazása rendkívül jó. Sokszor művészi és szürreális elemek is keverednek bele. A fordítás kifejezetten kitűnő szinten van. Neil tényleg otthon van a mitológia elemeiben. Ezeket mesterien szövi be a történetbe és egy érdekes képet fest Amerikáról is. Többször rávilágít arra, hogy Amerika valójában nem is létezik, az USA nem más, mint a világ népeinek teremtménye. Ez egy mesterségesen kreált állam. A lakói nagyrészt a világ különböző pontjairól érkeztek, magukkal vitték a kultúrájukat, hiedelmeiket, mentalitásukat. Ez tényleg egy óriási olvasztótégely. A régi istenek megjelenítése jól megtestesíti ezt kulturális kavalkádot. Mondanivalóban nagyon jól megfigyelhető a világ örökös változása, a régi szembenállása az újjal. Ebben az örökké változó és rohanó világban nehéz megtalálni a helyünket. Kvázi Árnyék ezt a szerepet tölti be. Meg kell találnia a helyét a világban. Ez főleg akkor nehéz, ha valaki új életet akar kezdeni. Lehet, hogy van valami párhuzam az Amerikába költöző Gaiman és a főszereplő Árnyék között, legalábbis az útkeresés tekintetében. Az új istenek megjelenése is kitűnően reflektál a mai, modern világunkra. A TV, a telefon, az internet, a technikai fejlődés, a rohanó kapkodó világ…. ezek mindent átformáltak. Kvázi tényleg új isteneket teremtettünk magunknak, melyeket éppúgy imádunk, mint annak idején a bolygó népei a sajátjait. Érdekes volt, hogy Árnyék valódi neve nem derült ki. Talán ezzel akarta növelni a szerző a misztikusságot. Mindenféleképpen érdekes élmény volt a regény. Kár, hogy a lakeside-i események körül kissé szétcsúszott és ellaposodott. Négyes.

És akkor ez lenne az első film, melynek képregény adaptációja meg sem jelenik angolul sem?