Nagyon vártam ezt a könyvet, mert azt reméltem, hogy Poe fiatalabb éveinek ismeretével teljessé válhat a karakter. Nem csalódtam!
A történet a Yavin IV-en veszi kezdetét, ahol Poe az apjával, Kes-el él. Poe anyja Shara Bey, nyolc éve halott, ami kősziklaként nehezedik apa és fia kapcsolatára. Kes Dameron lelkileg összetört a felesége halálakor, teljesen magába zárkózott és ezt a fiával való kapcsolata sínyli meg. Főleg azok után, hogy Poe az anyjára ütött, és a kalandot keresi, elvágyódik a nyugodt és unalmas életéből. Itt kicsit olyan érzésem volt, mint Luke esetében, ahol szintén ilyesmi elvágyódás van, de ebben az esetben más az alaphelyzet. Kes és Shara a lázadás hősei, de a tragédia után Kes mindenáron meg akarja óvni a veszélyektől 16 éves fiát. Sokszor bebizonyosodott már, hogy a tiltás inkább olaj a tűzre, és pont ellentétes reakciót vált ki, főleg egy fiatal esetében. Itt is pontosan ez történt. Az egyik újabb veszekedésük után Poe az űrkikötő egyik lebuja felé veszi az irányt, ahol összetalálkozik a Kijimi Fűszerfutárok nevű szervezet négy tagjával, akik épp pilótát keresnek....
Innen indul be a kaland, ami több mint egy évet ölel fel és tulajdonképpen Poe felnőtté válását mutatja be. Végig követhetjük a kiképzését, mely végén Poe teljes jogú bandataggá válik. Ám ezen idő alatt a könnyed kis kaland egyre nagyobb lelki terhet ró a fiúra, a szülei hagyatéka, a jó oldal amit valójában képvisel, a végén elemi erővel tör fel belőle. Becsületes bűnöző nem létezik, és Poe ezt a saját bőrén tapasztalja meg.
Az egyetlen ami a végén még a Kijimi fűszercsempészek között tartja őt, az Zorii Bliss, a bandavezér lánya. Poe Yavin IV-es csatlakozásukkor ott van a lány is, akivel érdekes kapcsolata szövődik, és akibe a végén beleszeret. Nagyon jól van felépítve kettejük kapcsolata, ezáltal a TROS-béli találkozások hatalmas többletsúlyt kap.
A könyv kitér az éppen fennálló galaktikus helyzetre is. Az ÚK főként még mindig a Birodalom maradványait hajkurássza, ám az Új Köztársaság Biztonsági Hivatalának egyik ügynöke, Sela Trune szinte megszállottan kutatja a Kijimi bandát, méghozzá személyes érintettsége okán is. Sela személyes tragédiája egyébként a könyv egyik érdekes és szomorú szála.
A múltban rengeteget hallottunk már A Birodalmi Titkosszolgálatról, most jó volt megismerni az ÚK hasonló szervezetét. Persze mondanom se kell, a módszereik különböznek. Remekül átjön, hogy itt kik a jó fiúk. És bár főleg a csempészeket követjük nyomon, az ő életük van középpontban, egy percig se drukkoltam nekik Sela ellenében.
Az alvilág bemutatása is kellően részletes. Rengeteg bűnbanda próbál megélni abban a hatalmi vákuumban ami a Birodalom eltűnése után jött létre. Közülük is a Kijimi Fűszerfutárok az egyik leginkább feltörekvő alakulat. Az ÚK-nak nincs elég erőforrása ahhoz, hogy érdemben tudjon foglalkozni az alvilág jelentette fenyegetéssel. Legalábbis huzamosabb ideig nincs, ezért is állítják le az ügyről Selát, mert máshol lenne rá szükség...
De visszatérve a futárokra. A vezetőjük, mint említettem Zorii anyja, Zeva Bliss, aki nem kisebb terven töri a fejét, mint hogy a saját szervezetéből a legnagyobb befolyású bandát hozza létre a galaxisban. Gyakorlatilag egy alvilági adok kapok is zajlik a szemünk előtt, ami a végén igazi háborúvá formálódik.
A történet vége igazán frappáns, ahol Poe végre rájön mi is az ő rendeltetése. A jelenet nagyon erős, és egyben szívszaggató is.
Sok mindenről nem írtam most, hisz nem akartam minden poént lelőni, viszont amint olvastátok szerintem rengeteg dologról fogunk csevegni majd.
5/5
