Bomarr

Ami ugye ha ennyire egyszerü akkor az egész konfliktus súlytalan, mert ezek szerint csak azért húzta ilyen sokáig a Birodalom mert az emberek nem vették a fáradságot, hogy megmozduljanak. Ráadásul ha már a történelemnél tartunk: érdekes módon az derül ki a történelem lapjaiból hogy csak azért mert megölnek egy császárt vagy egy királyt még nem szokott kártyavárként az egész rendszer bedőlni. Akkor se ha egy sereggel együtt bukik. A birodalmi rendszerben mindenesetre rengeteg ember volt, akinek ettől függ a megélhetése vagy uram bocsá az élete. Elég sokan vannak, akik okkal harcolhatnának foggal körömmel azért hogy ez a rendszer megmaradjon. Mindenesetre az ep.6 vége nagyon nem passzol a kánonba és ezt még jobban aláhúzták azok a kánon művek amiket az utóbbi napokban olvastam és amelyek közvetlenül az ep.6 után játszódnak. Egyik nap megnéztem az ünneplő tömeget. Minden szuper. Aztán olvasom hogy lőnek mindenkit mindenhol. Az egyik rögtön úgy indul hogy az Anoat Szektorban szétlőnek egy rakás lázadó pilótát gépestül együtt.

1. A montázs és a coruscant-i képek egyértelműen azt sugallják, hogy totál vége az egész galaxisban a Birodalomnak. Nem csak itt-ott, hanem mindenütt. Ez volt az elsődleges problémám. A képek egyértelmüen ezt közvetitik ami teljes képtelenség és nonszensz. Persze bele lehet magyarázni, hogy itt éppen csak olyan helyeket mutattak, ahol nyugodtan, a birodalom retorzió nélkül ünnepelni, máshol meg megy az akció, csak ez pont azt mutatja, hogy a montázs rossz, mert olyasmiket kell belelátni ami nincs ott. Semmiféle ellenállást nem mutatnak, mindenki nyugodtan örvendezhet a Birodalom Szívében (és emiatt meglepő módon jobban illik a kánonba az eredeti befejezés ahol csak az Endoron örülnek). 2. Coruscanton nem egy épülettömbön, hanem a Császári Palota és a Szenátus közvetlen szomszédságában ünnepelnek az emberek amig a szem ellát mindenféle ellenállás nélkül. Meg ki is döntenek egy Palpatine szobrot. Megint csak: nonszensz. Még pedig a harmadik pont miatt is: 3. Egyáltalán szó sincs arról, hogy Coruscanton gyenge lenne a birodalmi jelenlét ekkor. Sőt épp ellenkezőleg. Coruscanton brutális haderő van. A Lázadásban pont ezért fel se merül hogy itt akciózzanak. Elég frissen élnek most bennem az ebben a korban játszodó kánon művek, úgyhogy ezt elég magabiztosan merem állítani.

Bocs, Dzséjt, de ezek borzasztó példák. Coruscant a Birodalom fővárosa. Nem valami távoli vagy szomszédos királyság vagy demokrácia központja. A Coruscanton épp akkora birodalmi jelenlét van Palpatine halála után fél nappal, mint fél nappal előtte. Az teljesen nonszensz, hogy a birodalom simán megengedi, hogy az emberek kint vigadjanak és örömködjenek mert meghalt a Császár. Semmi értelme. Ezért is totál fals Hitler halálát ide citálni. Ő akkor halt meg, amikor az ellenséges csapatok Berlinben voltak. Mire a halála bekövetkezett a háború már eldőlt. Coruscanton viszont a birodalmi haderő érintetlen. De az Aftermath elején például ha jól emlékszem rögtön úgy inditunk, hogy kiderül: nem is hagyták békésen ünnepelni a tömeget. Még megy a szobordöntögetés de aztán rögtön jönnek az első lövések. Ami már passzol és logikus csak kissé ellentmond annak a hangulatnak amit az ep.6 vége sugall.

Igen! A befejezés tökéletesen működött, amikor a Star Wars hat film volt és igazából Anakin Skywalker/Darth Vader történetét mondta el.

Luke-al már eléggé ott van az Erő a Jedi visszatérben viszont amikor az ewokok hálójába kerül, valahogy ezt elfelejti és Hant kéri hogy érje el a fénykardját Mindenesetre megnéztem az ep.6-ot és nem túl nagy meglepetésre, baromira tetszett. A Jabbás részek természetesen szenzációsak, de az évek folyamán az ewokokat is megkedveltem. A cukiság faktor mellett azért arra is figyeltek, hogy minden ewok a maga módján egyedi legyen. A Star Warsban nem is nagyon van talán még egy idegen faj, ahol az egyedek a megjelenésükben ENNYIRE különböznének egymástól. Az pedig lenyűgözőtt hogy Ian McDiarmid mennyire zseniális Palpatine-ként. Fura belegondolni, hogy kisgyerekként nehezteltem az ep.6-ra mert jött ezaz "öregember" és miatta Vader kicsit lelett fokozva. Minden mondata, gesztusa tökéletes. Ami kicsit fura az a végén a győzelmi montázs. A kánonban elég jól érzékeltetve van, hogy mennyire óriási a Galaktikus Birodalom. Annak, hogy galaxis-szerte szabadon ünnepelnek az emberek csak mert a Császár meghalt nem túl sok értelme van. És a kánon ugye igyekezett korrigálni is: Coruscanton is nagyon heves harcok csapnak ki az ünneplés után. Csak hát a záróképek nem ezt sugallják, ezért ez a része ha nem is ellentmondásos, de nem annyira elegáns.

Wilde: Nute nagyon jókat írt. A lázadás hajnala az egyik kedvenc SW könyvem.

Végeztem az ep.5 és az ep.6 közötti időszakkal a képregények terén. A kép kissé vegyes. Vannak remekbe szabott történetek, instant klasszikusok, meg kifejezetten közepes, sőt egész gagyi sztorik is. Ami nem tetszik, hogy az írók néha fontosabbnak érezték, hogy mindenféle őrült kalandokba dobják a hősöket, mint az hogy egy szép narratív hidat hozzanak létre a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér között. Landotól például ugye úgy búcsúzunk az ep.5 végén, hogy megy kimenteni Han-t. Na aztán a képregényekből kiderül, hogy a következő egy évben majdnem mindent csinált, csak Hannal nem foglalkozott. Ugyanakkor voltak olyan sztorik is, amik meg épp hogy segítettek keretet adni olyan szálaknak, amik eddig lógtak a levegőben. Kiváló példák a Ren lovagok. Igazából most értettem meg, hogy ezek úgy isten igazából kicsodák. Arra jutottam, hogy ha következőleg tartok majd egy maratont, már csak a legjobbakat fogom elolvasni az ep.5 és az ep.6 közötti képregényekből. Pár mondatban írnék is a sorozatokról. Kezdem a leggyengébbekkel: Sana Starros: Na ez eddig a kánon legalja nálam. Teljesen SW idegen az egész, borzasztóak a karakterek. Egy ponton a főhős rancor pisit önt magára, hogy az egyik állat közelébe tudjon menni és nem is ez a legfurább dolog, ami történik. Na ezaz a sztori, amit soha többet nem fogok elolvasni. Még jó hogy csak öt füzetből állt! Darth Vader: Sajnos a nagyúrral nem nagyon tudtak mit kezdeni, úgyhogy kínosabbnál kínosabb kalandokba keverték. Komolyan még a legjobb, amikor az elején elugrik az Exegolra és Palpatine megmutatja neki, hogy mennyivel nagyobb terveket szövöget, mint a Sötét Nagyúr képzelte, meg hogy Vader mennyire kis homokszem a gépezetben. Nem egy ötcsillagos sztori, de oké volt. Aztán Vader visszatér a galaxis feltérképezett részébe és innentől indul igazán a lejtő. A történetben minél nagyobb teret kapnak Amidala volt szolgálólányai, annál nagyobb hülyeség lesz az egész. Bounty Hunters: Voltak jó pillanatai, de ahogy haladtam benne, egyre inkább arra jutottam, hogy a szereplők nem igazán érdekelnek. Még az egyik legjobb vonal az volt, amikor felbukkant a Battlefront 2-ből ismert Inferno Squad és egy kis ideig elég komoly szerepük volt a cselekményben. Zuckuss-t is sikerült egy egész érdekes figurának kikerekíteni, szóval vannak fogódzkodók, amibe bele lehet kapaszkodni, de azért a képregények tudnak ennél sokkal többet is. Doctor Aphra: Sajnos azt a kimagasló minőséget, amit az ep.4 és az ep.5 között hoztak nem bírták tartani. Az egész sorozat árnyéka volt a régi önmagának. Bár a Tagge dinasztián belüli kavarások, és az ahogy "Domina" kijátszotta a többieket, mondjuk nem volt rossz. Domina (hú de fura név) egyébként jó példa rá, hogy minden ellenkező állítás ellenére az SW-ban mostanság is vannak "klasszikus szépségek": Dark Droids: Ez a Qi'ra trilógiát követő "kis" crossover, ami picit SW idegen, ugyanakkor hátborzongatóan jól van felvezetve. Ahogy a droidok elkezdenek a hús-vér élőlények ellen fordulni az egészen príma. Annyi csak talán hogy szerintem ennek a sztorinak nem ebben az érában kéne játszódnia. Star Wars [a fő képregény-sorozat]: Na itt már vannak pozitívumok dögivel. Pedig kicsit nehézkesen indult. Legalábbis én nem voltam oda érte, hogy Luke visszament a Felhővárosba, meg Lando kalandjait is nehéz volt megszoknom. De aztán jöttek a jobbnál jobb történetek: Luke elmélyedése az Erőben egyszerüen fantasztikus. Zahra parancsnok remek antagonista. Ráadásul tetszik ezaz ötlet, hogy a Halálcsillag felrobbanása egy messzi csillagrombolót is megrongált, amelyet egyfajta mementonak használnak: a sérüléseket a hajón direkt nem hozzák helyre, a halottakat meg a helyükön hagyták, hogy emlékeztessenek arra milyen "szörnyűségeket" követ el a Lázadás. Amilyn Holdo is remekül lett behozva, jók voltak a csaták is. Szóval még ha nem is tökéletes ez szerintem egy első-osztályú sorozat lett. VISZONT egy bajom van vele, ami egyrészről egy apróság másrészről viszont nagyon is komoly gond. Egy fontos sztorielem ütközik az ep.6-al. Egy ponton ugyanis a második Halálcsillagról elmenekül egy család, akik aztán a Coruscanton kötnek ki. Luke menti meg őket -hosszú lenne leírni hogy miként meg hogyan- és végül ettől a családtól tudja meg Luke és vele együtt a lázadás is, hogy épül a második Halálcsillag. Csakhogy az ep.6 felvezető szövege azt mondja, hogy Luke nem sejti, hogy készül a második Halálcsillag. Az eredeti angol szöveg egész pontosan ezt mondja: Little does Luke know that the GALACTIC EMPIRE has secretly begun construction on a new armored space station even more powerful than the first dreaded Death Star. Sajnos ezt a kifejezést (little does Luke know) nem lehet nagyon másképp fordítani, mint hogy nem tudott róla. Ehhez képest a képregényben maga Luke mondja Mon Mothmáéknak, hogy van egy második Halálcsillag. Ejnye! Qi'ra trilógia: Na ez első-osztályú lett! Az első "rész" végén az árverést már annyi szemszögből megismerjük -hisz itt becsatlakozik több mellék-sorozat is- hogy már azt vártam, hogy mikor fogjuk megtudni, hogy a vécés néni szemszögéből mi történt De tetszett hogy ennyire ambíciózus. Amikor előkerült valami titokzatos ősi ereklye féltem, hogy ez hova fog kilyukadni, de végül a befejezés is tetszett! A Ren lovagok behozása baromi jó volt: bejön, hogy amolyan sötét oldali motoros bandának tűnnek, akik igazából annak köszönhetik az életüket, hogy nagyon gyengék az Erőben ezért Palpatine még nem vette a fáradságot, hogy kinyirja az összeset, mert igazából nem tudnak vizet zavarni. Humorforrásnak sem voltak utolsók, de ügyesen csinálták: nem azért voltak néha viccesek, mert esetleg hülyét csináltak volna belőlük. Ezzel úgy érzem, hogy egy fontos épitőkocka került a helyére. De Qi'ra is remek volt végig. Az Outlaws videojáték készítői előtt meg le a kalappal: gyakorlatilag tökéletes kiegészítője ennek a trilógiának. Ráadásul nem csak a videojáték reflektál remekül a képregényben látottakra, de a képregényben is utalnak a videojáték egyik fontos szereplőjére. Szóval ez volt az a pont, ahol több ponton is ámultam és bámultam.

Ezt nem egészen értem: abból, hogy a script nincs kész hogy következik, hogy idén nem forgatnak? Az ep.7-nél 2013 október 24-én lett bejelentve, hogy az eredeti forgatókönyvíró Michael Arndt dobbantott, majd rá pár hónapra 2024 januárban bejelentették, hogy kész a script. Május 16-én már forgattak.

Ráadásul pont a Qi'ra trilógia kellős közepén játszódik az Outlaws videójáték is. Egyébként most pont itt tartok: a maraton keretében újra végigviszem az Outlaws-t Egyébként ha már a Saga egységessége: úgy érzem azok közül a fajok közül, amelyeket a sequelek hoztak be, egyértelműen a dowutinok ágyazódtak be a legjobban a lore-ba. Érzésre függetlenül melyik érában járunk lépten-nyomon dowutinokba lehet bukkanni, aminek egyébként örülök, mert bejön a megjelenésük. Volt egy dowutin fejvadász a Young Jedi Adventures-ben, a Bad Batch-ben egy gengszterfőnök (Grini Millegi) volt ebből a fajból, az egyik Inkvizitor, a Kilencedik Nővér is dowutin ugyebár, aki a képregényekben és a Jedi játékokban is fontos szerephez jut. De ezek mellett előszeretettel használják a dowutinokat a képregényekben is ha kell valami megtermettebb, nagydarab figura.

Az ep.4 és az ep.5 közötti képregényekről pár mondat: -A Darth Vader füzetek egész jól indulnak: ahogy megtudja, hogy a Halálcsillagot egy Skywalker pusztította el az remek, meg ahogy beindul egy kis nyomozás, hogy kik is intézték, hogy Padmé terhesnek tünjön a temetésnél. De aztán minél jobban előtérbe kerül Dr. Cylo és bandája annál inkább középszerű lesz az egész. Egynek elment. -A Star Wars fősorozat: az induló füzetek pont olyan szenzációsak, ahogy emlékeztem rájuk. Nem is a sztori miatt, hanem mert annyira elkapták a főszereplők karakterét. Baromi jók a dumák, ülnek a poénok és a kaland is izgalmas a maga módján. Amit nagyon sajnáltam, hogy a rajzok minősége kútba hajított kőként zuhan alá néhány füzet után. Valamiképp innen... ... elég hamar eljutunk ide, ahol mintha valami elcseszett Photoshop munkákat kéne bámulni: Úgy hogy közben az összes kapcsolódó képregényben a rajzok kiválóak, de közben a fősorozatban meg botrány. Szerencsére a végére aztán kikerül a minőség a gödörből. VISZONT a sztori olyan erős, hogy még így is nagyon élveztem a sztorikat. Két nagy csúcspont volt nálam: 1, Szerintem az egész Shu-Torun szál szenzációs lett! Trios királynő árulása egyik oldalról igazi meglepetés, ráadásul a csata amelyik ezután kibontakozik az egyik legemlékezetesebb a kánon ütközetek sorában. Több remek jelenet is van a Shu-Torun sztoriban: mint amikor a királynő hagyja, hogy Vader kiélje a dühét a szolgáin a sötét nagyúr pedig lemészárol mindenkit a teremben Triost leszámítva. Meg remekül elérték, hogy a végére Triost úgy szívből gyűlöljem, még akkoris ha az inditékai valamilyen szinten érthetőek. 2, A másik a Mon Cala-szál: Lee-Char király sorsára már nem is emlékeztem és hát mondjuk úgy: ütött! -Doctor Aphra: Elég sok SW képregényt olvasgattam mostanában úgyhogy magabiztosan merem állítani: az Aphra füzetek mesterművek! Csak simán jól indulnak, de aztán, amit kihoznak belőlük az valami elképesztő. A csúcs: az ötfüzetes Legrosszabb az egyenlők között sztori. Van itt minden, mint a búcsúban: fantázia, érzelmek, izgalom, mindez a lehető legjobban adagolva. Nagyon örülök, hogy a képregényeket is belevettem a maratonba. Mostmár egyébként túl vagyok a Birodalom visszavágon is és a Vörös Hajnal felemelkedéséről szóló képregényeket bújom. Korábban nem olvastam őket, úgyhogy most ismerem meg a sztorit és bár a végső verdikttel még várok mert nem vagyok a végén, de HŰHA! Egyelőre nagyon jó.

Arra kevesebben klikkelnének ha azt írnák, hogy a Disney+ jó negyedévet zárt, pedig a valóságot az tükrözné.

Forditva van: mivel nőttek az árak ezért csökkent az előfizetőszám, ami ilyenkor várható, viszont a bevétel nőtt, tehát összességében jól kalkuláltak az áremeléssel. És csak hogy látszódjon a nagyságrend: ez a 700 ezres csökkenés azt jelenti, hogy a Disney+ előfizetők száma 0,4 százalékkal esett.

Haladok a fentebb emlegetett Star Wars maratonnal. Az ep.4 megvolt. Most éppen az utána játszódó képregényeket bújom. Néhány gondolat: -El is felejtettem, hogy az Andor sorozat mennyire érzelmes tud lenni. Olyan jeleneteknél lábadt könnybe a szemem, amikre már nem is emlékeztem. Mint mikor Andor hazamegy és otthon megbeszélik, hogy miként tovább. Ami nagyon beütött, amikor Andor mondja, hogy egyedül sose lenne igazán szabad, mert mindig aggódna az "anyja" miatt. Mire Maarva: "Ilyen a szeretet. Nem tudsz tenni ellene". Személyes okok miatt is, de valahogy ez benyilalt. Meg az se rémlett, hogy ennyire vicces néha a széria. Ritkán vannak poénok, azok viszont óriásiak. Imádtam mikor Mosk bejelentkezik valami kohóból és kb. csak minden harmadik mondatot ért Amit meg Stellan Skarsgård leművel Luthenként arra alig vannak szavak. Minden pillanata elképesztő! Az Andort tényleg csak egy paraszthajszál választja el a tökéletességtől. Az a paraszthajszál pedig az idegen lények, akikből TÚL kevés van. A második évadnak csak annyit kell tennie, hogy hozza ezt a szintet és raknak bele elég idegen lényt és kész: megvan a tökéletes sorozat - Az ep.4-ben gyakorlatilag a Luke-Obi-Wan jelenet minden toldással egyre fantasztikusabb. Nem tudom mire fogjam ezt: talán a piszok mázlira, de Alec Guinness úgy játssza el ezt a jelenetet, hogy teljesen mindegy mivel toldották meg a Saga-t, valahogy látni a tekintetében az egész addigi kánont Például mikor megjelenik Leia hologramja tisztára olyan fejet vág, hogy abba simán bele lehet képzelni, hogy na most ismerte fel, hogy ez a kiscsaj akivel együtt kalandoztak és lám felcseperedett. Luke-nak nem mondhatja, de a meglepettség ott van a fején -Az ep.4 űrcsatája gyakorlatilag a legjobb csata-jelenet az egész kánonban. És nem azért mert a csaták rosszak, hanem mert az ep.4 vége ENNYIRE jó. -Eddig a Rebels az egyetlen sorozat, aminél azt érzem, hogy túl sok az epizód. A TCW-nél is volt egy-két gyengébb eresztés, itt viszont meglepően sok olyan van, aminek igazán nem látom az értelmét. Pláne azokra a részekre gondolok, ahol csak szívatják a Birodalmat. Mindig mikor kilép a hipertérből egy csillagromboló vagy bedobnak a csatába egy lépegetőt, már előre fogtam a fejem, hogy jaj szegény birodalmiakat most vajon milyen megalázó módon fogják legyőzni. Ráadásul a győzelemhez nem kellenek nagy ötletek. Sokszor csak mennek előre, lőnek a hősök és nyernek. Nem valami izgi. Viszont amikor a Rebels odateszi magát akkor tud nagyot szólni. Maul halála, az Atollon-i csata, a Malachor-i események, Mon Mothma menekítése, vagy amikor Ezra irányítja azt az óriási fyrnock-ot, mind fantasztikusak. Ami kellemes meglepetés, hogy a negyedik évad már szinte végig nagyon jó. A két nyitórész Mandalore-al felejtős, viszont ahogy rákanyarodunk a lothali eseményekre onnan már semmit nem hibáztak. A felperzselt Lothal látványa elképesztő, a csata izgi... szóval a negyedik évadért le a kalappal. Még a bányászgépes rész is tetszett. Meg a Világok közötti világ is, pedig régen attól eléggé kivoltam. -Amin nagyon meglepődtem, hogy már a Rebelsben elhangzik, hogy a sötétkardhoz úgy lehet jogosan hozzájutni, hogy az előző tulajdonosát harcban le kell győzni. Valamiért azt hittem, hogy ezt a Mandalorian költötte hozzá a sztorihoz. Igazából a sötétkard a Rebels idején kicsit limboban van. A kard Sabine-nál van, de nem harcban szerezte (amiért az anyja le is cseszi), így viszont igazán senkié. Ja meg a Rebelsben is előjön a beskar páncél. Valahogy ez se rémlett már. -Meglep, hogy az évtizedek során Vader nem koncolta fel jóval előbb Palpatine-t. Amennyit a császár szivatta.... először az Inkvizítorok, aztán meg a Yavini csata után jött Dr. Cylo és bandája. Apropó Inkvizítorok: nagyon hiányzik egy olyan sztori ami elárulná, hogy mi lett ezekkel a jómadarakkal meg az Inquisitorius Erőddel. Azzal, hogy az a Marrok nevű ürge felbukkan az Ahsoka sorozatban nem érzem hogy ki lennénk segítve. Nem lepne meg, ha ezt a Jedi videojátékok következő és egyben utolsó része tisztázná és Cal Kestis tenné múlt időbe az Erődöt. Bár a legjobban talán annak örülnék, ha maga Vader számolná fel ezt a bandát. Több dolog is szólna emellett: egyrészt az elég nyilvánvaló, hogy Vader GYŰLÖLI az inkvizítorokat. A puszta létezésüktől is falnak tudna menni. Egyik kedvenc képregényes sztorim, amikor az ep.3 után Vader kicsit bekattan. Egy férfi és egy női inkvizítor egymásba szeretnek, Vadernek meg kb. ez az utolsó csepp a pohárban és kinyírja őket. Az inkvizítorok mielőtt levágnák őket nem is értik hogy mi van, nem tettek semmit a Császár vagy Vader ellen. Vader meg a gyilkolás után be van hivatva az Uralkodóhoz. Mikor magyarázkodnia kell egy kamuval jön elő, hogy összeesküvők voltak. Na szóval Vaderhez teljesen illene, ha valami miatt annyira elege lenne belőlük, hogy mindet kinyírná (minusz Marrok) és így legalább az Inquisitorius Erőd kiiktatása nem egy lázadó győzelem lenne, ami azért nem kéne az ep.4 előtt.

Tetszik hogy miután Snoke hullája ki van cseszve az űrbe a rohamosztagosok egy pillanatra tanácstalanul néznek egymásra, hogy a mi a pék van

Mekkora már ezaz oldal! Mondom én hogy nagy lesz ez

Közben egyébként a tavalyi év volt az első hogy a Disney+ nyereséges volt. Ami főleg annak köszönhető, hogy újra gondolták meg átárazták az előfizetési modelleket. A streaming részlegük két negyedévvel ezelőtt 47 milliós pluszban volt, rá egy újabb negyedévre már 321 milliós pluszt hozott. Fontos, hogy ezek a számok a teljes streaming részlegre vonatkoznak, amiben benne van mondjuk az ESPN is, viszont azt lehet tudni, hogy a Disney+ volt az első ami nyereségesre fordult 2024-ben.

A sequel trilógiát se fújták le a TLJ-hiszti után. Sőt jelenleg is tervezés alatt van a soron következő Rey film. Alapból nem tünik reálisnak és nem is ugy néz ki mintha a netes hiszti önmagában bármit is megtudna torpedózni.

SM-33-ra megy a szavazatom.

Utólag is boldog szülinapot Frenkie!

Azt mondta, hogy élvezhető lesz önmagában is, nem azt hogy a korábbi könyvek ismerete nem ad semmi pluszt az olvasónak.

Érdekes hogy ennyire uralják a top 10-et a Star Wars sorozatok. Legalábbis Észak-Amerikában. Itt megint előjön az, hogy a valódi teljesitményét egyik sorozatnak se látjuk. A Disney+ több mint 80 országban fogható ez pedig ha jól értem két országnak, az USA-nak és Kanadának az adatai. Ami nyilván nagyon fontos, hisz a legnagyobb piacokról van szó. De így is csak az előfizetők harmadáról beszélünk. Ha jól látom a 158 millió Disney+ előfizetőből 56 milliót tesz ki USA és Kanada. Úgyhogy ez messze nem a teljes kép, ami itt látszik.

Most épp benne vagyok egy SW maratonban, ami még eltart pár hétig, így lehet az újranézések miatt pár hét múlva mást írok (hamarosan kezdem az Andort). De most így áll: 1. Andor 2. Mandalorian S2 3. Skeleton Crew 4. Ahsoka 5. Mandalorian S3 6. Book of Boba Fett 7. Obi-Wan Kenobi 8. Acolyte 9. Mandalorian S1

Viszonylag könnyű volt a választás. Az Acolyte-nak vannak remek, kiemelkedő pillanatai, de a Skeleton Crew nálam toronymagasan vitte ezt az évet. Ha rangsorolni kéne a tavalyi felhozatalt akkor a második helyre a Bad Batch záróévadot tenném, ami ugyancsak elképesztőt alkotott. Igazából így végignézve a tavalyi termésen durva mennyire erős volt a 2024-es év SW szempontból.

Pedig a kánon pontosan ennek ágyazott meg. Az ep.3 után külön létrejött a Hidden Path aminek a feladata, hogy Erőérzékenyeket meg volt jediket bújtassanak a Birodalom elől. Nem tudom ezt miért vezették be a kánonba (nem Soule ötlete volt ugyebár), de bevezették és valamit kezdhetnének is vele.

Általában is igaz, hogy a soron következő SW alkotásokat nem érdemes előzetes infó-morzsák alapján savazni, de ez itt különösen igaz. Charles Soule gyakorlatilag egy zseni. A képregényei nagyrészt vagy brutál jók vagy remekművek (plusz hozzá köthető a kánon talán legjobban megirt regénye). Ha valaki kifejezetten erős abban, hogy valami "újat és eredetit" hozzon be az SW-be akkor az ő. Eleve elhangzott, hogy nagyobb mozgástere van az Első Rend hátterének a kidolgozásánál. Ez ismerve Soule-t finoman szólva is pokoli ígéretes. És biztos vagyok benne hogy a régi, elvonult és életben maradt jedik meg Ren konfrontációja is olyan lesz hogy az minden lesz csak nem sablonos. Kevés emberben bízom ennyire mint Soule-ban. Túl sokszor bizonyitott. Jobban meggondolva igazából ennyire mint benne senki másban nem bizom most a kánon körül.