Összeszámoltam és a tavaly bemutatott filmekből összesen 99-et láttam. Még így is jó pár van amit nem láttam de szeretnék (Into the woods, The imitation game, The theory of everything, Birdman stb.)
Az 5 leggyengébb film amit láttam a tavalyi termésből
5, Szabotázs (Sabotage) - Az első tíz perc egy tökös Arnold filmet ígért, de végül az osztrák tölgy egyik legrosszabb filmje kerekedett ki belőle. Szegénynek nagyon nem akar összejönni ez a visszatérés.
4, Kite - Egy egészen jó anime-ből csináltak egy borzasztó élőszereplős filmet. Elképzelni nem tudom, hogy Samuel L. Jackson-t hogy vették rá a szereplésre (megjegyzés: aki az anime-t nézi az viszont a vágottat keresse, mert a vágatlanban vannak teljesen fölösleges pornográf jelenetek)
3, Téli mese (Winter's Tale) - Tipikus esete annak amikor a szentimentalizmusból csöpögős nyál lesz. Éreztem hogy meg kéne hatódnom, de helyette csak a gyomrom fordult fel.
2, Műkincsvadászok (Monuments Men) - Oké, ez az a film aminél nem akartam hinni a szememnek. Összejön egy rakás hollywoodi sztár, hogy eljátszanak egy második világháborús drámát/vígjátékot, csakhogy véletlenül mindannyian elvesztettét a forgatókönyvet. Más magyarázatot nem tudok arra, hogy ennyi erőtlen, improvizáltnak tűnő, sekélyes jelenettel van tele a film, amiknél én is jobbakat írok akár öt percen belül. George Clooney szégyelje magát
1, Kamuzsaruk (Lets be Cops)/ A csajok bosszúja (The Other Woman) - Két különböző film, de ugyanaz a műfaj: mainstream amerikai vígjáték. Ahogy látom jelenleg ez a filmkészités alja. Ezerszer elhasznált, altesti poénok, idegesítő szereplők... újévi fogadalmam, hogy ha csak az egyik hasonló műfajú film nem kap magasztaló kritikákat mindet messzire kerülni fogom.
Az 5 legnagyobb csalódás
5, Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings) - A Prometheus után ugyan már nem volt sok bizodalmam Scott-ban az előzetesek mégis felcsigáztak. És a történelmi filmjei végülis mindig minimum szórakoztatóak, nemde? Ezzel a megnyugtató gondolattal ültem be a moziba, hogy aztán jókorát csalódjak. Hiába jók a szinészek és a látvány, a film annyira kapkodós, hogy minimális szinten se tudott bevonzani. Az ókori Egyiptomtól leesett az állam, de sajnos ezzel ki is fújt. Nem gondoltam volna, de a szintén idei Noé-t is alulmúlta. Ugyanebben a témában az Egyiptom hercege fényévekkel jobb.
4,VHS Viral - Korunk egyik legjobb horror franchise-ját sikeresen tönkretették.
3, Batman fia (Son of Batman) - Az elmúlt évek legjobb animációs filmjeit rendre a DC szolgáltatta. Tavaly ráadásul komoly évfordulót ültünk: a bőregér franchise 75 éves lett. Gondoltam ha valamikor akkor most alaposan összekapják magukat. Aztán letették az asztalra ezt a szerencsétlenséget, aminek a főszereplője -a címben is szereplő kisfiú- az egyik legidegesítőbb Batman karakter akit valaha láttam. Még jó hogy tavaly elkészült az Assault on Arkham is. Azzal szépítettek.
2, Sráckor (Boyhood)- Ez a film 12 évig készült és a gyerekkort hivatott bemutatni. Ahelyett, hogy maszkkal öregítették volna a szereplőket, kivárták, amig tényleg megöregednek. Ez a koncepció annyira üt, hogy sikeresen meg is vette a kritikusokat. Akik a csodálattól nem vették észre, hogy ez a film az égadta világon semmit nem ad: a főszereplő hiába öregszik meg a szemünk előtt, semmi érdekeset nem tudunk meg róla. A film első felében talán két normális mondata sincs, csak bámul bele a nagy világba és vonogatja a vállát és amikor igazán megszólal akkor is azt kivántam bár ne tette volna. Ebben a filmben nincsenek következmények: egy jelenetben például a főszereplőt szivatja pár gyerek, de csak azért hogy ez a közhely is meglegyen. Nem kell vele foglalkoznunk mert a készitők se teszik: a kérdéses srácokat soha többé nem látjuk. A filmet látva az volt az érzésem, hogy az én gyerekkorom ehhez képest egy valóságos akciófilmbe oltott dráma/vígjáték volt. Ez a film tökéletes példa arra, hogy a semmit is el lehet adni, ha jól van csomagolva. A 12 év forgatásnak hála tán még az Oscar is meglesz.
1, Harag (Fury) - A háborús filmeknél a '60-as években volt népszerű az a koncepció, hogy Amerika ellenségei mind kizárólag idiótákból állnak, akik eszetlenül rohangálnak a puskatűz előtt és várják, hogy az USA hősei lepuffogtassák őket. Döbbenet, de a Fury-ban ez a halottnak hitt koncepció újra feléledt. Persze picit más formában: itt már mindenki tökig sáros, a hősök néha dillemázgatnak, de nem kell aggódni: ha jön az akció akkor olyan mintha egy fantasy filmben lennénk. Értem én, hogy a veteránoknak akarnak emléket állitani, de szerintem pont az ellenkezőjét érik el a kivánt hatásnak: azzal, hogy a német csapatokat mind rettentő bénának állítják be, az amerikai katonák érdemeit is kissebbítik. Ha ennyire hülye volt az ellenség, akkor miért okozott olyan komoly károkat és miért tartott ennyi ideig a háború? A Fury egyébként egész az utolsó fél óráig még elmegy kategória, de amit a fináléban lerendeznek arra nincs mentség. Valszeg az utóbbi 20 év legrosszabb mainstream háborús jelenetét sikerült összehozni.
Az 5 legjobb vígjáték
5. Zombeavers - B-filmekkel könnyű lekenyerezni, ráadásul ez nem is akármilyen: ahogy a cím is mutatja, zombivá vált hódok ölik a szexéhes tiniket. A szőrös rágcsálók nagyrészt otromba bábokkal vannak megoldva, ami csak tovább tekeri a vicc faktort.
4, Cuban Fury - Rettentő bájos brit "feel-good movie", amiben a pocakos Nick Frost újra magára talál a szalszán keresztül.
3, St Vincent - Most mondanám, hogy Bill Murray már akkoris vicces lenne ha csak állna és a kamerába nézne, de erre ott van cáfolatul a Monuments Men. Egy jó forgatókönyv azért neki se árt és itt most kapott egy olyat amiben brillirozhatott. Gyönyörű jutalomjáték.
2, Lego kaland (LEGO - The Movie) - Gyerekkoromban imádtam legózni, és talán pont azért nekem ez egy tökéletes nosztalgia film volt, ami nem mellesleg tele van kreativitással.
1, Dead Snow 2 (Død snø 2) - A Hullajót idéző hentelős állatság náci zombikkal. A középszerű első részt többszörösen lekörözi. Imádtam.
A 10 legjobb látványfilm
10, 300 - A birodalom hajnala (300 Rise of an Empire) - Nekem nagyjából azt adta mint az első rész: kifejezetten látványos hentelés és még az akciók közti jelenetek is okésak. Nem markol nagyot, de amit vállal azt teljesíti.
9, Raid 2 - Az akciójelenetek annyira elképesztőek, hogy még a sekélyes sztorit is feledtetni tudták.
8, Csillagok között (Interstellar) - Gyönyörűséges űrjelenetek, hangulatos felvezető. Kár, hogy a sztori annál rosszabb lett minél többet agyaltam rajta, de -talán azért is mert túl kevés komoly sci-fi készül manapság- nagy élmény volt.
7, Hobbit - Az öt sereg csatája (Hobbit: Battle of Five Armies) - Megkockáztatom, hogy az első egy óra a legjobb szekvenciákat tartalmazta, amiket a Gyűrű Ura világához valaha forgattak. Eszement mód beszippantott. Aztán persze jöttek a videojátékszerű akciók, de most még ezek se igazán tudták elrontani azt a hangulatot, amit a felvezetés megalapozott.
6, Amerika kapitány - A tél katonája (Captain America: Winter Soldier) - A Marvel világa kezd felnőni. Az első fázis legfeljebb ásitozást váltott ki belőlem, de az Iron Man 3 óta kezdenek meggyőzni róla, hogy ezt a világot is komolyan kell venni.
5, Majmok bolygója: Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes) - Majmok lovak hátán, géppuskával? A trailereken gurultam a röhögéstől. A film nem kis érdeme, hogy elérte nálam, hogy komolyan vegyem a koncepciójukat. Talán mert (nem vicc!) a majom karakterek tényleg remekül meg lettek írva.
4, A megtisztulás éjszakája: Anarchia (The Purge: Anarchy) - Vérengzős film létére elég nagyszabású, ami pláne a csalódást keltő első rész után meglepő. Az alapötletet (egy utópiában minden évben megrendezik az Aratás éjszakáját, amikor mindenki szabadon garázdálkodhat, ölhet, lophat büntetőjogi következmények nélkül) szerintem maradéktalanul kiaknázták. Már készül a harmadik rész, de elképzelni se tudom, hogy lehet ezt még fokozni.
3, A holnap határa (Edge of Tomorrow) - Az Idétlen időkig beleoltva egy inváziós sci-fibe. A párosítás eredménye: az utóbbi évek egyik legokosabb mainstream filmje.
2, X-men: Az eljövendő múlt napjai (X-men: Days of Future Past) - Ha komoly karakterépítésről van szó, akkor a képregényfilmek között az utolsó két X-men film verhetetlen. Mindez itt egy brutál erős sztorival és néhány egészen pazar akció-jelenettel társul. Vágom a centit a folytatásig.
1, A Galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy) - A fene gondolta, hogy ez ilyen jó lesz, de az a helyzet, hogy a Star Wars filmek után ez a legjobb űropera. A gonoszok ugyan teljesen érdektelenek, mint szinte minden Marvel filmben, de a humor és a világ olyan bombasztikusan jóra sikerültek, hogy feledtetik is ezt a hiányosságot.
A 10 legjobb dráma
10, The Babadook - Első látásra csak egy ijesztgetős horror, de kicsit utána gondolva hamar kiderül, hogy ez sokkal több annál. Hogy mivel azt csak spoilerben árulhatnám el, így inkább csak annyit mondok: aki szereti a jó pszicho-horrort az nézze meg.
9, In Your Eyes - Ilyennek kellett volna lennie a Téli mesének. Negédes szerelmesfilm egy természetfeletti csavarral. A különbség csak annyi, hogy ez tényleg jó.
8, Országúti bosszú (The Rover) - Tipikusan az a film, amit nem igazán ajánlanék másoknak, tekintve hogy rettentő lassú. Egy posztapokaliptikus világban járunk, ahol biza simán percek telnek el a semmivel, de ezek nagyonis súlyos, nyomasztó percek. Rám óriási hatással volt.
7, Frank - A főszereplő a filmben állandóan egy óriási stilizált embermaszkot visel. Amikor ezt meghallottam azt hittem valami tipikus köldöknézős művészfilm lesz, helyette kaptam egy briliáns, szívhez szóló biopic-et egy fiktív underground bandáról. Fassbender úgy nyújtja élete egyik legjobb alakítását, hogy az arcát sose mutatja.
6, Diplomatie - A második világháború utolsó szakaszában járunk: a németek folyamatosan kénytelenek feladni az állásaikat. Kérdés mi legyen Párizzsal mielött végleg lelécelnek? A parancs a nagyváros teljes megsemmisitésről szól. Had lássa a világ mi a felszabadítás ára. Egy svéd diplomata Raoul Nordling azonban meg akarja győzni a helyi német vezért, hogy a parancs ellenére hagyják érintetlenül a francia fővárost. A film szinte kizárólag kettejük beszélgetését mutatja be. Feszült, izgalmas, precizen megírt dráma a történelem egy kevésbé ismert fejezetéről.
5, Éjjeli féreg (Nightcrawler) - Húsba maró szatíra a bulvár világ működéséről. Bár a script önmagában is elég erős igazán Jake Gyllenhaal alakítása teszi felejthetetlen élménnyé.
4, Igaz szívvel (The Normal Heart) - Az HBO filmje a '80-as évekbe kalauzol, amikor az AIDS először ütötte fel a fejét az Egyesült Államokban. Ekkor még sokáig mint a homokosok betegségét tartották számon. A film főleg a meleg közösségek szemén keresztül mutatja be az akkori helyzetet. Aki nehezen bírja az ilyesmit azt figyelmeztetnék, hogy bár himbi-limbiből csak egyet mutatnak, akad pár férfisegg és csók a filmben. Egyáltalán nincs túlzásba vive de ez tipikusan olyan ami egyéne válogatja ki mennyit bir. Mindenesetre aki ezen túlteszi magát az egy briliáns drámát kap majd.
3, Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars) - Nagyon örülök, hogy még a hype előtt láthattam. Fogalmam se volt mi lesz a filmben és épp ezért nagyot ütött a két szerelmes története. Bevallom emberesen, itt-ott meg is könnyeztem.
2, Kálvária (Calvary) - Meglepő kérdést boncolgat a film: a katolikus egyház botrányai vajon milyen hatással vannak azokra a papokra akik semmi rosszat nem tettek? A válaszokat egy ír falu hétköznapjain és Brendan Gleeson világbajnok alakításán keresztül mutatják be. Felkavaró és letaglozó.
1, Holtodiglan (Gone Girl) - Imádom Hitchcock filmjeit és épp ezért tapsikolva fogadok minden olyan új filmet, ami az ő filmes hagyatéka alapján készül. Félre értés ne essék: nem remake-ről van szó, csupán a Holtodiglanon jól érezhető a Mester hatása. Ez azon kevés filmek egyike, aminél úgy érzem mintha személy szerint nekem készült volna. Minden porcikája pont úgy van összerakva, ahogy a leginkább szeretem. Eddig még csak kétszer láttam, de lesz ebből harmadik nézés is és a Holtodiglan hatására már egy Hitchcock maratont is tervbe vettem.
u.i.: Az útvesztő nálam okés volt. Nem volt rossz, bár különösebben jó se volt