Bomarr

Tényleg remek tali volt! Pár kép a mai napról (vannak mások is a tarsolyban, de nem akarok mindent már most lelőni ):

Azért Christian Bale is belenyul néha a rosszba. Például a Harsh Times -azon kivül, hogy pár tróger furikázott ide-oda és közben mindenre azt mondták, hogy 'fuck'- nem nagyon szólt semmiről. De a New World sem volt a legjobb választás szerintem. Terminátor ügyben a második rész szerintem a csúcs. A harmadik meg kb. minden nézéssel egyre rosszabbnak tünik.

Én is olyan fél 11 körül érkezek.

Hú ez a Ryloth trilógia is baromi jó lesz! A könnyedebb epizódokal nincs bajom, de egyenlőre abból van több. Az én izlésemhez jobban passzolna ha 3-4 komoly és drámai részre jutna egy lazább. De most nem panaszkodom, mert ugy tünik a leendő epizódokban kijut a drámából is, amit én nagyon értékelek.

Utoljára a Rising és a Shadow of Malevolence-nek volt ilyen komoly hangulata... végre, ezek most nagyon jó résznek tünnek.

Csakhogy 3PO-ból sosem csináltak igy viccet. Sosem lett az egy poén tárgya, hogy mennyire nem tud tolmácsolni teszem azt. Épp ezért tartom ezt a huzást elég bugyutának a harci droidokkal.

A filmekben viszont egy valamit sosem láttunk: hogy az lenne a poén, hogy a harci droidok mennyire nem tudnak harcolni. Ez abszolut a sorozat hozadéka és én különösebben nem is tartom viccesnek (ahogy azt sem hogy a tüzoltó droidok nem tudnak tüzet oltani ugyebár). Nálam a robot-poénoknak kb. a 20%-a ül, a többit irtó bugyutának és fölöslegesnek találom. Nem azért mert a sorozatba nem való a humor... nagyon is való de nem igy. Szerencsére nem kap akkora szerepet, hogy látványosan lerontsa a sorozat élvezeti értékét, de én meglennék nélküle.

Én Donáttal értek egyet. Anakin megjelent mint lehetőség. És szerintem még a végpont sem volt adott. Az is Anakin döntése volt hogy végül visszatér és ezzel beteljesiti a jóslatot. Benne volt a lehetőség, hogy elhozza az Egyensúlyt, de hogy valóban elhozta az Egyensúlyt az rajta meg még nagyon sok minden máson is múlt.

Rendben volt ez a rész. Kicsit tartottam tőle, mert szerintem jobban müködött volna egy komor, sötét epizód után, egyfajta felüdülésként. De igy is okés volt. Jar Jar mondjuk szerintem viccesebb az ep.1-ben és az ep.2-ben és itt néha nekem is sok volt, de összességében mint "Jar Jaros epizódból" végülis kihozták amit ki kellett vagy lehetett. Igazából szerintem ott volt igazán mókás az egész amikor Jar Jarról beszéltek: amikor Padmé kérdezgeti 3PO-t hogy mitől lett oda a hajójuk, majd látjuk amint a "bünös" a nem kivánatos mentőakcióba beleélve magát mászik fel valami indán az kifejezetten jópofa volt. A rodianoktól kevesebb pislogást vártam volna, de egyébként nagyon jók voltak: a bolygójuk, a vezetőjük, a zenei témájuk, minden. Összességében hozták azt, amit ettől a résztől várni lehetett. Ami pedig a következő részeket illeti Cloak of Darkness, Lair of Grievous... a következő két epizód elé igen komoly elvárásokkal fogok leülni, de valami azt sugja hogy nem fogok csalodni

Nálam az animáció, a zene, a párbeszédek, a vágások és a történet vezetése az ami miatt nagyon rossznak számit ez a rész (ez utobbiból is kiemelkedik az hogy Anakin meghallja Artu csipogását a hajón, de aztán mégsem keresi tovább az akciózás után inkább lelép űrcsatázni)

Nehéz kérdés, mert felveti azt a nagy kérdést is, hogy az Erő mennyire van befolyással a történésekre. Egy olyan energiáról van-e szó ami lehetővé tesz dolgokat de nem tesz végérvényessé (vagyis olyan értelemben létezik, mint mondjuk nálunk a 'Sors'... mert ha azt mondjuk, hogy a "sors akarta igy", nem azt értjük ugyebár mögötte, hogy a Sors mint személy akarta ezt; mert a sorsnak nincs tudata) vagy egy öntudatos individumról van szó ami a világot szemléli és néha céljai vannak vele... például hogy legyen egy Kiválasztott itt és itt és pontosan ez és ez legyen a célja, és ezt és ezt vigye véghez mig mindezt eléri. Sőt már ebből is következik egy kérdés. Hogyha az Erőnek konkrét tervei vannak, akkor csak a jó oldalnak van-e terve. Mert ha az Erőnek van akarata akkor akár a sötét oldalának is lehet. Most ugy tünhet csak túl akarom bonyolitani az egészet, de szerintem ez egy izgalmas kérdés, amit ezek nélkül nehéz megválaszolni. Az én verzióm az, hogy az Erő nem annyira konkrét résztvevője az eseményeknek. Anakin mint lehetőség jelent meg szerintem: lehetőség arra, hogy eljöjjön az egyensúly. Az már a világ dolga, hogy mit kezd ezzel az eséllyel. Nem hinném, hogy az Erő előre számolt a fennálló politikai rendszerekkel, Palpatine kisértésével vagy Padméval magával... azért mert ő emberi értelemben nem tervez. Ennél sokkal megfoghatatlanabb. S a dolgok el nem rendeltetettségét jelzi az amit Yoda is mond az ep.5-ben: a jövő mindig mozgásban van. Anakin megjelenik mint lehetőség, s a jövője ködbe burkolozik, de hogy ebből a ködből mi kristályosodik ki végül, s miután eloszlik egy szuszogó gépembert vagy az Erő bajnokát látni az már csakis az események számtalan behatásán múlik.

Uriah Hepp - Lady in Black

A december 12-öt nem tudom. Hatodikán viszont nagyon nagy valószinüséggel ott lennék. Ugyhogy én arra szavazok.

A geekblogon találtam ezt a videót. Nagyon jó! Azt mutatja hány hires filmben (Star Warsokban is) használták fel ugyanazt a férfisikolyt, amit elvileg elöszőr egy 1951-es westernhez rögzitettek és azóta egyfajta belsős poénná vált.

Kép az Innocents of Ryloth-ból.

Egy kis önreklám: Fable 2 játékteszt

Az új Bondot még nem láttam, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy Bond eredetileg egyáltalán nem az a sármos úriember volt. Az első Sean Connery filmekben egy igazi beképzelt, szexista "ki ha én nem". Ahogy a Goldfinger-ben az elején arrébb küldi az aktuális szőke cicababáját hogy "na most felnőttek beszélgetnek ugyhogy menj innen", az óriási . És az első részben még kütyüi sincsenek. Föleg a Roger Moore-féle filmek vitték el abba a kémfilm-paródia vonalba a sorozatot, aminek itthon a legtöbben ismerik a James Bondokat. A Casino Royal pedig nemhogy az alapokhoz, de egyenesen a gyökerekhez ásott le, amikor arculatot akart váltani. Lehet mondani, hogy a Flemingi szellemiséghez a leghűbb film készült. Ez itthon persze nem sokat mond, hisz mi elég későn (a '80-as évek végén mutatták be az első -az akkori új- Bond filmet hivatalosan a hazai mozik) ismerkedtünk meg a Bond kultusszal, és akkor is a filmek révén, de az egykori vasfüggöny túloldalán a mérce mindig is a Fleming-könyvek voltak. Az első rész is csak a könyvek nagy sikere miatt kaphatott zöld utat és a filmek kasszarobbantásai mellett is megörizték népszerüségüket. Talán ennek köszönhető, hogy mig a Casino Royal-t a hazai sajtó nem igen értette, addig külföldön óriási ovációval fogadták. Mert ez Bond. Végre nem önmaga parodiájaként.

Föleg azért fogadtam kétkedve elöszőr az új részt, mert ez a múltkori folytatása. Bár az sw.com szerint nem rögtön utána csinálták. Közben elkészitettek három másik részt és utána kezdtek neki ennek. És mintha ez érezhető is lett volna: sokkal rutinosabban megcsinált résznek tünt.

A múlt heti borzalmas epizód után eléggé alább hagyott a lelkesedésem, de ez most visszahozta. Végre megint jó az animáció, jók a párbeszédek, jók a vágások és bár a zene itt is elüt az oldschool SW-től, viszont most jól tudták beilleszteni. S ha már Grivinek újra pucolnia kellett, legalább előtte újra kemény-fiú lehetett: ahogy csipőből lerendez pár klónt, majd Ahsokát is megizzasztja az simán az epizód legjobb része. A kedvencem azért nem lesz... ahhoz túlságosan is a már bejáratott vonalon halad a cselekmény. Ennél azért sokkal több van és lesz is a sorozatban szerintem, de hogy kellemes húsz perces időtöltés volt az kétségtelen.

Szerintem ha a Star Wars nagy misztikumáról az Erőről és annak hatásairól, működéséről stb. van szó, akkor Palpatine a lehető legrosszabb forrás... ő maga hiába nagy Erő-használó, minden szava és mondata erősen kérdőjeles a témában. A hivatkozott opera-jelenetnek például egyértelmü funkciója Anakin meggyőzése és nekem van egy olyan sanda gyanum, hogy ezért a meggyőzésért Palpatine hajlamos fél-igazságokkal, sőt akár hazugságokkal is előrukkolni. Szép és egyértelmübb példát láthatunk később is, mint amikor a kancellári irodában a sötét oldal megismerését a nagyobb és sokrétübb tudás megszerzésének szinonimájaként prezentálja, ami a későbbi események függvényében nettó hülyeség ugyebár. Hogy volt-e Plagueis egyáltalán és ha igen mit csinált az szerintem kérdőjeles és a tény, hogy erről csak Palpatinetól hallunk, bennem azt is felveti, hogy talán nem is annyira fontos. Maga a történet inkább ugy fontos, mint a kisértés eszköze. A legenda ami egy újabb koporsó-szög "Anakin a jedi" sirjában. Magát az Erő megismerését viszont nem hiszem hogy ettől a jelenettől kéne várni.

Arra lehet, hogy tudnék menni. November 29 nekem mindenképp kiesik, mert akkor lesz a nagyszüleim gyémánt-lakodalma.

Tényleg... mentségemre szóljon, hogy hajnali fél kettő után pötyögtem be Ody: A Rookies nekem is nagyon tetszik, de valahogy a Rising...-ot tartalmasabbnak érzem. A Rookies egy nagyon hangulatos és ötletes kiruccanás a főszáltól, hogy megismerjük a háború mellékszereplőit, a Rising viszont magukkal a főszereplőkkel bánik nagyon jól: Ahsoka nekem eddig messze itt a legszimpatikusabb: a Plo Koonhoz kötödő érzelmei vagy a makacssága ami itt sokkal pozitivabb szinben tünik fel mint bárhol máshol. Ezután a rész után kezdett érdekelni, hogy mi lesz vele és mit kezdenek vele majd a készitők.

Shadow of Malevolence. Toronymagasan. Az epizód ami valódi, szinte tapintható feszültséget csempészett a sorozatba. Az űrben való elveszettség és kiszolgáltatottság, olyasmi amit eddig egyetlen SW film se penditett meg. Az űr a filmekben kellék, itt a feszültség-keltés egyik eszköze. S pont ez is tetszett benne: mert valami teljesen újat hozni, ugy hogy közben a hamisitatlan SW hangulatot se felejtette el. Mindezt első-osztályú köritésben: akár az epizód világitásáért és nem kis részben a hangulatáért is felelős vörösen izzó bolygóról, akár Grievous cápa-szerü hajójáról, akár magáról Plo Koonról legyen szó. Néhány beállitás egy jobb filmben is megállná a helyét: ahogy Ahsoka megérzi Plo Koont... ott a zene és a vágás valami elképesztően jó. S máig az egyetlen epizód ahol a Szeparatisták igazi fenyegetést jelentettek. Remélem hogy lesz még pár rész ami fel tud nőni ehhez. Talán majd a Lair of Grievous.

Az X360/PS3 sokadik előnye a minőségi átvezetők. A 'hirhedt' csillagromboló lerántás igy néz ki itt:

Nincsen benne és igazából a csúcskonzol verzió (X360, PS3) és a többihez készült verzióknak csak vázlatosan van közük egymáshoz. Eleve más stúdió csinálta őket. Az előbbieket a Lucasarts, mig a PSP, PS2 és Wii verziókat a Krome Studios. Az a bizonyos grafikai motor, ami miatt annyit kellett várni az egészre, pont benne sincs a "lebutitott" verziókban.