Dzséjt
Admin
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Dzséjt összes hozzászólása
-
-
Arra is, hogy én is ott tudok lenni
-
Bezony. Ha másra nem, arra jó volt a Lost másfél évadát megnézni, hogy az ilyen utalásokat észrevegyem Az Oceanic Airlines gépét is kiszúrtam még az első évadban (bár az nem teljesen Lostos, mert a Tűzparancs című filmben találták ki a társaságot, csak a Lostban lett híres).
-
A 4-es metró és a sün halálos
-
-
Mivel a Castle tetszik, szerintem ez is fog. Jellegét tekintve ugyanolyan, csak kicsit összefüggőbb a sztori (na nem mindig), haladnak is valamerre és mivel részben komédia/paródia, elvontabb tud lenni (nem ebből a sorozatból ismerjük meg a valódi CIA-t ). Nem nehéz. Én már a második évad felétől így nézem - sőt, speciel ezt a részt felirat nélkül néztem, mert még nem volt hozzá angol sem - és a nagyját megértem. Egyedül Esposito és Montgomery lehet elsőre nehéz, mert elég sok szlenget használnak. Főleg Esposito.
-
-
-
Én a géppisztoly-shotgun-mesterlövészpuska kombót preferáltam. A géppisztoly jól jött a távol maradó, kisebb célpontok, meg a minigunos és a gránátvetős rohadékok ellen. A shotit előszeretettel használtam a nagydarab, közel merészkedő vagy nehezen sebezhető tetvek ellen (mint a tábornok úr elit harcosai vagy a villámszórós köcsög). A mesterlövészpuskával meg mesterlövészekre vadásztam, illetve azokra, akik túl távol voltak a géppisztolynak. A maradék fegyvereket meg csak kipróbáltam, de nem igazán győztek meg használhatóságukról. Ja, meg ott volt a minigun, na azokat mindig felszedtem és mentem vele aprítani Na meg, kis-RoboGodzilla sem volt rossz fegyver Szerencsére lőszerben nem sűrűn szenvedtem hiányt, hála a pontrendszernek és az elhullottaktól elkobzott célszerszámoknak Egyedül a gaz gizgaznál ürült ki a géppisztoly és majdnem a shoti is.
-
-
-
Ha tudtam volna, hogy ilyen megosztó slágertémává lép elő ez az Ifjú, már előbb megcsináltam volna a leírást
-
-
6-8 óra, talán. Nem igazán néztem az időt, beszippantott
-
-
Kösz Akkor már ketten vagyunk. GYERTEK!
-
:lol: Lásd kivel van dolgod: Kicsi Yub-yub is back!
-
-
-
Ez értve, de úgy jön le az írásod vehemenciájából, mintha ezek miatt az egész sorozat el lenne cseszve számodra, és ezek után mi meg itt dicsérjük össze-vissza. Így meg elcseszték a két karaktert. A nyolcadik évadban már a nézőnek volt kínos az a szórakozás, amit erre a két madárra írtak. És pont ez a jó a Chuckban, szembe megy a módival, ami végtelenül unalmas már. Persze érthető, hiszen sokak pont azt szeretik, hogy össze jönnek-e vagy nem, de személy szerint, engem mocskosul tud irritálni. Abból is lehet érdekes dolgot csinálni, ha a két karakter nem nyolc éven át kerülgeti egymást. Azzal legalább a sorozat is halad, a karakterek is fejlődnek, és nem unja meg az ember.
-
Akkor ne nézd, ha nem tetszik, hát most erre mit lehet mondani? Marha jól van adagolva a Stargate-ben, össze se jöttek soha a büdös életbe, annyira jól adagolták. A Bones is marha jól van adagolva, a végetelenségig adagolják, míg nem lesz az is cancel és ők sem jönnek össze. Ez aztán a jó adagolás Nuku előrelépés, az nem adagolás, hanem rétestészta effektus: nyújtják, míg vége nem lesz, és mi az eredmény? Egy történet, amiben X évig semmi előrelépés nem volt. Hű de jól volt adagolva a semmi De mint írtam, ízlések és pofonok. A Chuck akkor is egy király sorozat (a nézettsége meg őszintén szólva, magasról és nagy ívben le van tojva - a sorozat milyenségéhez nem sok köze van). És ha már nem tetszik, hát, az első mondatban a megoldás. Mi meg hadd rajongjunk kedvünkre, amíg tetszik. Aztán, ha már nekünk sem fog tetszeni, mi sem fogjuk nézni. Ennyi.
-
No, elmarad a világvége, Frenkie. Befejeztem a Bulletstormot Remek kis játék volt, remek ötletekkel, csak kár, hogy ezt is úgy hagyták abba, ahogy. Jöhet a folytatás.
-
Kudar (4. évados Chuck) Persze, ízlések és pofonok, de szerintem a Chuck ezerszer jobb, mint a Lost, a Spartacus, a CSI vagy a Stargate (ahol meg ugye O'Neil és Carter szenvedett 8 éven át -> ez a szenvedés). De hát kinek mi tetszik. Szerintem a Lost rajongás van enyhén szólva túllihegve ezen a fórumon
-
Most tényleg ezen fogtok lovagolni? A leglényegesebb része az egész epizódleírásnak, de komolyan
-
Bezony, és még milyen csavarokat visznek bele. Emellett meg a humor és a karakterek azok, akik viszik. Az utóbbiak nem csak szerethetőségében, de fejlődésében is. Nem csak Chuck és Sarah, de még Morgan is sokat fejlődött a négy évad alatt. Na meg az is egy előnye, hogy itt nem sz*rakodnak a két főszereplő viszonyával, mertnek előre lépni. Ez sajnos a Castle-ről és a Bonesról, ami még hasonló széria, nem tudom elmondani Hiába no, imádom ezt a Chuckot Csak kár, hogy most már csak heti egy új részt láthatok Spartacus: Gods of the Arena Én is letudtam. A 4-5, részt tegnap bepótoltam, és most este letudtam az uccsó részt is. Jó volt. Ez a kis mini ugyan nem tetszett annyira, mint a Blood and Sand, de ennek ellenére tetszett. Főleg, hogy az elején több karakter is igen szokatlan pozícióból indult, homlokegyenes másból, mint ahogy azt az elődben megismerhettük. Az egyetlen, ami visszafogta a dolgot, az az előzmény jellegben keresendő. Mivel mindenkinek ismertük a sorsát, az ármánykodások nem voltak olyan súlyosak. Így elmaradtak a nagy meglepetések, de szerencsére ezt a készítők is tudták, így inkább a szereplők jellemére hajtottak rá (bár ezen a téren szerintem Crixusszal még foglalkozhattak volna, kicsit kevésnek éreztem a jelenlétét). Ami jól sikerült. Csak kár, hogy nem minden tetű feje hullott a homokba, de még ott lesz az alkalom a következő évadokban. Azt a két retardáltat, akik annyira élvezték a Batiatus ház nyújtotta örömöket, igazán kinyírhatnák. Ami a Blood and Sand második évadát illeti... Nagyot kell ütnie a sztorinak, ha át akarják vészelni Andy Whitfield lecserélését. Most, ahogy hallgattam az utolsó percekben, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy más játssza Spartacust. A megjelenése, a hangja, ő így maga Spartacus, és most valaki más lesz. Szerintem ezzel még bajok lesznek
