Filmélmény 2009-ben
Star Trek: kezdjük a legjobbal. Éjféli premieren, egy remek kis előadás után ? ami előtt a zabszem nem ment le a hátsómon, annyira izgultam ? sok-sok sci-fi fannal nézhettem végig az év filmjét, legalábbis számomra ez az év filmje. Ennyire filmtől még nem tartottam, és ilyen kellemesen filmben még nem csalódtam. A prequel-sequel-reboot mozi úgy indította újra a tetszhalott Star Trek franchise-t, hogy közben mindenképpen 11. rész maradt, ráadásul egyfajta előzményként újra gyermekkorom kedvencei kerültek reflektorfénybe. Mindezt látványos tálalásban, remek színészekkel, akik remekül hozták a legendák alternatív változatait. Sőt, Chris Pine talán jobb Kirk, mint William Shatner, de ha az nem is, minimum egy szinten vannak, az fix.
Avatar: bár nem előzte meg, számomra egy szintre került James Cameron visszatérése a Trekkel. Eleve örömteli, hogy két jövőben játszódó idegenes sci-fi is moziba került idén, mert eleve e stílus utolsó képviselője a Star Wars volt, vérbeli sci-fi (mert, hogy az SW ugye űropera, nem sci-fi) meg talán utoljára szintén egy Star Trek (Nemesis). De emellett az Avatar ráadásul nem egy kifulladt széria rebootja, nem egy X éves film remake-je, nem egy sikeres franchise prequelje vagy sequelje, és nem egy híres könyv vagy képregény feldolgozása. Az Avatar, bár sztorielemei nem egyediek, de mégis egyedi film, önálló, semmihez sem kapcsolódó sztorival. És annak fantasztikus. Csodálatos mese, forradalmi trükktechnikával, f*sza gépekkel és karakterekkel? Megvett, kilóra.
Watchmen: nem vagyok egy nagy képregény rajongó, nagyvonalakban a képregény filmek sem érdekelnek, csak egy-egy kivételes esetük (Batman: Begins, TDK, Ironman). A Watchmen azon ritka képregények közé tartozik, amit volt szerencsém olvasni is (bár nem igazán emlékszem rá), és természetesen nem tetszett. Rondák a rajzok. A film viszont bejött, tokkal, vonóval. Bár elég nyomott, a sztorija remek, és ami még jobb, a karakterek. Ráadásul elég elgondolkodtató is, ami egy képregényfilmtől szerintem már több, mint nagyszerű teljesítmény.
Terminator Salvation: sokan szidják, mint a T3-at, de nekem nagyon bejött, mint a T3. Ez az a Terminator film, amit az első rész óta várok, és aminek el nem érkezte miatt már a zseniális T2 is csalódás volt kicsit. Vannak hibái, a vágásért minimum tökön lehetne rúgni a vágót, még a DC után is, de nekem így is bejött. A zenéje remek, Sam Worthington elviszi a hátán a filmet (ami nem kis teljesítmény, hiszen ismeretlenként jelent meg Christian Bale ?főszereplése? mellett), ráadásul remek a látvány ? még ha nem is értem, mi került benne 200 millába, ami az Avatar 300 misis költsége mellett végképp röhejes ? és frankó új terminatorok tűntek fel. Az apokaliptikus hangulat is remek, szóval azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszik a TS.
District 9: az év meglepetése. Kíméletlenül vágja az ember arcába azt, hogy milyen az ember, emellett olcsó és látványos volt, amivel kicsit talán ez a film is elkövetett egy forradalmat, hiszen bebizonyította, hogy a jó sci-fihez nem kellenek százmilliók, ahogy azt mostanában nem egy producer hangoztatja ? és szvsz hülyeség, a District 9 a jó példa, de számos régi film is. A film remek, a bogarak pofásak, és fröcsög a vér rendületlenül. De számomra a legszebb benne az, hogy a saját bolygónkon mutatja be, mekkora állat az ember.
Transformers ? Revenge of the Fallen: legyen nagyobb, látványosabb, hangosabb, mint az első. Ja, és legyen benne több Megan Fox. Ezt a nem túl nagy elvárást a film lazán átugrotta, jobban tetszett, mint az első.
G. I. Joe: annyit sem vártam tőle, mint anno a Transformers első részétől, és ezt aztán tényleg túlszárnyalta. Olyan, mint a plázacica: esze semmi, dugd meg jól. Csak ez film kivitelben: értelme semmi, nézd meg jól.
2012: Roland Emerich filmjeivel úgy vagyok, hogy egyrészt, rohadt unalmas, hogy már sokadikra pusztítja el a világot, másrészt, egyre bénább effektekkel áll elő, harmadrészt, unalmas. Ám valahogy mégis le tud kötni, és ez így volt a 2012-vel is. Kolosszális baromság, teletűzdelve Emerich-klisékkel, idegesítő karakterekkel és vérgyenge effektekkel, plusz olyan hihetetlen dolgokkal, mint a műrepülhető Antonov, vagy a Yellowstone parki vulkán kitörés, amit száz méterről is lehet nézni. Igaz, ha az felrobban, az száz atombomba robbanásával ér fel, de kit érdekel? A 2012 egyszer megnézhető, aztán jobb elfelejteni.
Becstelen Brigantik: nem csak Cameron a nagy visszatérő idén, hanem Quentin Tarantino is, aki szerintem a Ponyvaregény óta nem tud semmi értelmeset letenni az asztalra. Hát most végre sikerült neki is, a Becstelen Brigantik remek film lett. Parádés szereplők és az év főgonosza az, ami ezt a filmet kiemeli, na meg arról nem beszélve, hogy Hitlerből lazán fasírtot csinálnak benne. És persze, mi is hallhattunk Zoller őrmesterről
Gran Torino: Clint Eastwood újabb remekműve, és méltó lezárása színészi pályafutásának.
Outlander: remek B sci-fi, túl nagy benyomást nem tett rám, de nem is vélem rossznak. Ha nincs jobb, érdemes megnézni.
Másnaposok: ritka jó vígjáték, rég röhögtem ennyit, mint ezen.
Zombieland: bár nem volt olyan jó, mint anno a Haláli Hullák Hajnala, így is nagyon ütött. A Double Tap már szinte szállóige lett a haverok között, és ritkán lehet ennyit röhögni a zombikon.
Nászajánlat: aranyos kis vígjáték, ajánlatos lány ismerőssel nézni. Befűzheted a csajt, de a film nem annyira vacak, hogy elvegye az ihletet.
Harry Potter és a Félvér herceg: ugyan kicsit lapos, és a vége erőltetett, de a poénok miatt nagyon bejött (szerintem a legviccesebb rész a filmek sorában).
Ezen kívül, ami nem idei, de idén láttam.
Harry Potter 4-5: A Tűzserleg a kedvenc Potter filmem lett, hajszálnyival leelőzve az Azkabani foglyot. A sorból talán csak a Főnix rendje lóg ki, mely bár második nézésre azért jobban bejött, de a rangsor alján van.
Crank: állatság a javából, de begyün (a másodikat lehet holnap nézem meg...).
Tron: valójában félig már láttam ezer évvel ezelőtt, de csak idén sikerült megszereznem és végignéznem. Aranyos film a CGI őskorából. Érdekes lesz a modern technológiával felvértezett folytatását majd megnézni.
