Dzséjt

Ha van, aki választ akar a kérdésre:

Amióta abbahagytam az újságírást, vagyis inkább alaposan leszűkítettem havi néhány cikkre a "mindennap dolgozom, mint a rabszolga" elfoglaltság helyett, egyre inkább jó irányba koncentrálódnak a sok-sok hír és cikk (több mint 8000 hírt és közel 400 cikket jegyzek a PC Gurunál) által elterelt kreatív energiák. 2017 óta először írtam egy új novellát. Hogy ezzel mi lesz, azt még nem tudom, nem céllal, pusztán saját szórakoztatásomra írtam. Ugyanakkor ma egy üveg Bordeaux folyékony ihletforrás társaságában és a Mass Effect játékok zenéjének kíséretében olyasmihez nyúltam, amihez több mint egy éve hozzá sem szagoltam, és az elmúlt években is csak hébe-hóba poroltam le. Többnyire azért, hogy töröljem, amit addig megírtam. Most ez nem történt meg, sőt, terebélyesedett az oldalszám. Ugyan még szerény, 7 fejezetből (prológussal együtt) és 24 oldalből áll (hol van ez még az előző rész Prológussal és Epilógussal együtt 65 fejezetéhez és 488 oldalához képest?), de végre úgy érzem, haladok és haladni is akarok. Ami meglepet, hogy milyen könnyen visszatértem egy bizonyos ezredeshez és a cselszövésekben járatos újságíróhoz. És csak itt, csak most, csak nektek egy kis részlet (fő az önreklám - ezt is de régen mondtam már ): "A szaglása tért vissza elsőként, így azelőtt tudta, hogy kórházban van, hogy kinyitotta volna a szemét. Bár tapasztalatai ilyen téren nem voltak, úgy gondolta, hogy akármilyen korban vagy bolygón van, a kórházak szaga mindig ugyanolyan. Émelyítő a fertőtlenítőszerektől, a gyógyszerektől és a beteg emberek kipárolgásától, és mindezt csak fűszerezi a félelem, a kétségbeesés és a szomorúság kesernyés íze. Rozsenko hosszú katonai pályafutása alatt sokszor megfordult a Byzantium kórházában, de ott pont ugyanolyan szagokat érzett, mint itt. Akárhol legyen is az az itt. – Hé! Az az én kajám. – Volt – tette félre Monique a tálcát, hogy aztán egyetlen lépéssel átszelje a fotel és az ágy közti nagyjából három méternyi teret. Rozsenko egy pillanatra azt hitte, egyenesen a nyakába ugrik, de szerencsére ex-felesége tartózkodott az érzelmek ilyen módon történő kifejezésétől. Helyette pofon vágta. – Aú? – Aú, bizony. Mit mondtam neked? Nem megmondtam neked? Mondtam neked, de te szokás szerint oda sem figyeltél. – Mielőtt újabb pofont keversz le, tisztáznád, hogy mit mondtál nekem? Tudod, nem figyeltem. – Mi a franc? Pofán lőnek egy rakétával és kiújul a humortumorod? Megmondtam, hogyha beleavatkozunk a Byzantium ügyeibe, akkor sz*rba merülünk. És tessék. Egy luxuslakosztály összeomlott, öt ember meghalt, te pedig kórházban kerültél. És még nincs fél tizenkettő!"

Bár így működne a világ, de sajnos ez csak álomország tengerpartján lehetséges, ahol kolbászból van a kerítés és pénzt szüretelnek a fán. A valóságban meg ők is pénzből élnek, amit rajtunk kell megkeresniük. Bár hozzáteszem, az árszabás sem a kiadók sara teljesen, mert a terjesztők is ráteszik a maguk gombócát. Nem is kis gombócát.

Sajnos ez nem feltétlen csak a kiadók sara, hanem egyrészt a jelenlegi gazdasági helyzeté, másrészt a mostanra teljesen szétb*szott magyar könyvkiadásé, amiért viszont a legfőbb felelősök a terjesztők. Mint sok más iparág ebben az országban, ez is olyan, ahol bele kéne lőni a Dunába azt a pár embert, akik sakkban tarják az egészet, aztán tisztára gyalulni mindent (beleértve a kiadókat is, mert azért na, őket sem kell ám félteni) és újrakezdeni új, piacképes szabályokkal és lehetőségekkel. És mint annyi mindenre ebben az országban, erre is várhatunk, míg meggebedünk.

Miért lesz máris elvakult az, aki nem ért veled egyet? Elég szűklátókörű felfogás ez. Ráadásul pont olyanoknak címezve, akik azért rendre megírják azt is, ha valami nem tetszik nekik. Donátnak ilyet címezni már-már komédia, akivel nem is olyan régen elég hosszú sörtét vívtunk az Obi-Wan Kenobi zenéjéről. Nyilván azért, mert mindkettőnknek nagyon tetszett. Többre nem futja? Mondjuk értelmes érvekre? Senkit sem kárhoztatunk a véleményéért, bármennyire gyerekes is az. De azért a véka alá sem fogjuk rejteni a véleményünket erről a viselkedésről.

Tuti nincs, mert mind a négy rész időtartalma percre pontosan megegyezik azzal, amit én is lekanyarítottam magamnak. Vagyis aki ezt megadta, az ugyanazt a promóciós változatot látta, amit én, és abban semmiféle lokalizáció nem volt. Még az idegen Star Wars szövegek sem voltak feliratozva (angolul sem). A stáblistán sem szerepelt semmilyen lokalizációs cucc, csak az epizódok készítői. Azt nem tudom megmondani, mennyi volt így a stáblista, mert nem mértem le (én sosem foglalkoztam a stáblista hosszúságával), de nem volt hosszú. Kb. 2 perc, tippre. Mondom én, sok kis Dudley Dursley. A Lucasfilm elkényeztette a gyerekeket, akik mostanra hisztis kis cuncimókusok lettek, és a bolt közepén bömbölnek, mert nem kapják meg a kirakatban meglátott játékot. Az elmúlt hét évben több mozgóképes Star Wars tartalmat kaptunk, mint az azt megelőző 38 évben összesen. Csak idén közel 10(!!!) órányi Star Warsot kaptunk a The Book of Boba Fett és az Obi-Wan Kenobi képében. Ebbe még nincs beleszámolva az Andor vagy a Tales of the Jedi, amik teljes évadai még szinté 2022-ben hozzácsapódnak ehhez a számhoz. Ez eddig 4-5 mozifilmet jelent 1, azaz EGY(!!!) év alatt! A szám aztán felkúszhat 5-6-ra is, vagyis időtartalmra egy év leforgása alatt megkapjuk kábé a Skywalker Saga kétharmadát. Tudjátok mennyi idő volt kivárni az első 6 Star Wars mozifilmet? 28 év! És nem Stargate SG-1 vagy Terminator: The Sarah Connor Chronicles szinten élvezhetjük ezeket, amikben teljesen mások játszották a filmbeli karaktereket és úgy alapvetően minden aspektusát megváltoztatták az alapokként szolgáló műveknek, ráadásul még az effektek is tévésen gagyik voltak. Nem kérem, itt 99 százalékban ugyanazok a színészek játsszák a filmbeli karaktereket, akik a filmben is. Nem számít, hogy A-listás sztárról vagy rég elfeledett színészről van szó, beveszik. Még az sem akadály az alkotók előtt, ha a karakter és az azt formáló színész között már 40 év a különbség, mert a karakterrel ellentétben a színész öregedett. Beveszik a projektbe és megdoldják. B*ssza meg, már azon sem lepődnék meg, ha az Andorban feltűnne újra Tarkin kormányzó a 28 éve halott Peter Cushing arcával. Ja, és amúgy az sem gond már, ha a karakter animációs sorozatban szerepelt. Beveszik! És nem gagyi effektekkel operálnak, hanem mozifilm szintű látvánnyal. Néha ugyan tényleg kilóg a lóláb, de hát kérem, új technikákról van szó, amiket tévében alkalmaznak és fejlesztenek, és láthatóan évadról évadra, sorozatról sorozatra egyre jobb lesz. A szemünk előtt zajlik egy tévés forradalom, amit a Lucasfilm vezet. És eközben vannak, akik azért hisztiznek, mert a negyedik élőszereplős tévésorozat első három része csak 1,5 órát ölel fel, és pár hónappal többet kell várni az ötödik animácisó sorozat következő évadjára. (Végül is a TCW első évadjára csak 31 évet kellett várni, addig meg beérhettük olyan mesterművekkel, mint a Droids és az Ewoks, meg a Tartakovsky féle Clone Wars, ami egy fokkal jobb volt az előző kettőnél, de a mai érában akkor is maximum Visions szint.) Nem érzitek, mennyire gyerekes, mennyire Dudley Dursley szint ez a hiszti? Ami meg az epizódok hosszúságát vagy rövidségét illeti, személyes véleményem az, hogy minden mű legyen olyan hosszú, amilyen hosszúnak az alkotónak szerint lennie kell. Pont ez a szép a streamingben, hogy már nincsenek olyan keretek, mint amiket a kábeltévé (vagy épp a mozi) megszabott. Nincs időlimit. És ehhez nekünk, nézőknek is hozzá kell szoknunk. Elfelejteni a tévék által belénk nevelt "egy sorozatnak muszáj 45-50 percesnek lennie, hogy a reklámokkal meglegyen az 1 óra" felfogást. Ez egy elavult felfogás, amit hála a magasságosnak egyre több alkotó kukáz, mert már nincs rá szükség. Ha egy történetet el lehet mesélni tíz percben, akkor meséljék el tíz percben. Ha 2 órában, akkor tegyék meg úgy. Baromi sok sorozatot láttam már életemben, 30 éve fogyasztom őket, és sokkal több olyan epizódot láttam, ami vagy túl rövid volt, vagy túl hosszú, mint amennyi tényleg pont belefért a tévé adta 45-50 perces keretbe. És még azokban is voltak olyan jelenetek, amiket, ha jobban megnézünk, rájövünk, hogy csak időhúzásra van. Tudjátok mi lesz abból a műből, amit tovább akarnak mesélni, mint amennyi van benne? Hobbit-trilógia, Legendás állatok és megfigyelésük sorozat, meg The Walking Dead, amik teli vannak olyan elemekkel, amiknek ott sem kéne lennie vagy már a kutya sem kiváncsi rá, mert annyira ellaposodtak, hiszen kifulladt a téma. Szerintem sokkal jobb, amíg azért rövid egy epizód, mert az alkotók úgy gondolják, ennyi elég a sztorinak, mint az, amikor már azért hosszú egy rész, mert a stúdió úgy gondolja, hogy akkor többet kereshet rajta.

Teljesen korrektek az epizódok hosszúságai, egyszer sem éreztem, hogy túl rövidek vagy hosszúak lennének. Nekem egyre többször jut eszembe Dudley Dursley a Harry Potterből, aki azért hisztizett, mert csak 36 ajándékot kapott a születésnapjára, eggyel kevesebbet, mint előző évben. Néhányan kábé ezen a szinten állnak. Ha 20 órányi Star Warsot kapnának minden nap, az sem lenne elég, mert miért nem 21 óra, vagy 24 óra, hovatovább, 25 óra!?

Na, akkor már én is teaserelhetek kicsit. Ez a kritikámból van: "A kiszámíthatatlanság és a karakterek hétköznapiassága belengi az egész Andort, vagy legalábbis az első négy részt. Ugyanez visszaköszön a Galaxis mindennapjaiban is, amit a Zsivány Egyeshez hasonlóan sötétebben és valamivel realisztikusabban ábrázoltak. Példának okáért [...] a szexre minden eddiginél félreérthetetlenebbül utalnak. Persze semmi explicit nincs, [...] de George Lucas matiné jellegű felfogása itt elég egyértelműen parkoló pályára került. Az összecsapások sokkal nyersebbek, erőszakosabbak, a szereplők durvábbak. Hétköznapi emberek, akik megteszik, amit meg kell ahhoz, hogy elérjék céljukat, legyen az a mindennapi túlélés, a Birodalom elleni harc vagy éppen a Birodalom érdekeinek érvényesítése."

Nem csak elvileg, ennyi a játékideje az első négy résznek. A pontosság kedvéért, csak a szociális médiára vonatkozó embargó jár le, egész pontosan hazai idő szerint holnap reggel 6-kor. Kritikák 20-án, este 6-tól lesznek.

Igen, ez azért nagyon durva. A színészeknek is érdekes támpontot adhat. Elég messze jutottunk az "itt a kék háttér, aztán képzelj mindent oda" felfogástól. Hatalmas felépített díszletek, focipálya méretű képernyőkön megteremtett idegen világok és városok... Már épp csak a CGI lényeket nem tudják odakreálni, de azt meg pótolják a régi módszerekkel: színészek és animatronikus bábok. És most már élőzenekar a felvétel közben! Mindez talán nem is lenne meglepő, ha egy mozifilmről, nem egy "szimpla" tévésorozatról lenne szó.

Azt olvastam, hogy "igazán remek és hangulatos Dooku lett" - mondom, mi? Lehet kicsit túlságosan is rágörcsöltem a Tales of the Jedi-ra?

Magam sem tudom, miért, de úgy érzem, ezt a lécet ez a sorozat meg fogja ugrani. Na jó, ha Star Wars történelmet talán nem is hoz, szerintem ez az lesz az élőszereplős sorozatok között, mint a Rogue One a mozifilmek között. De újra, nem tudom, mi mondatja ezt velem.

Tomika ám a...

Ki gondolta volna mindezt anno, amikor először láttuk ezt a pillanatot:

Boldog születésnapot, @Yoda József!

Engem, mint akig a High Republic még nem érintett meg, és valószínűleg csak egy mozgóképes alkotás fog bevonzani, nem ütött meg, hogy ilyen komolytalan animációs sorozattal debütál mozgóképen az éra. Eleve már régóta úgy éreztem, hogy az Acolyte lesz az én szériám, ami majd beránt ebbe, az is érdekel a legjobban (bár ehhez az is hozzájárul, hogy a PT előzménye lesz). Hogy milyen fegyvert kapnak ezzel a Young Jedi Adventuresszel a kezükbe azok, akik eleve az éra ellen uszítanak (komolyan vannak ilyen agyhalott gnómok?), nem hat meg. Nem is foglalkoztatnak az ilyenek. Nem azért nem érdekelt eddig a High Republic, mert az interneten magát valakinek képzelő Névtelen Senki szidja. Nem nézek ilyet, mert az olyan emberek, akik csak uszítani tudnak, nem méltóak a figyelmemre. De a Disney-re sem haragszom, mert ilyen sorozattal indít - ha visszagondolok, anno az ep2-3 közötti érát is egy olyan animációs sorozattal indították el, amitől "hidegrázást kap a nyuszis mamuszom". Számomra az a lényeg, hogy előbb-utóbb kapjak egy nekem való sorozatot. Az Acolyte érzésem szerint ilyen lesz. Addig meg élvezem az Andort. a MandaLóri következő évadját, meg ami még jön. Ebbe meg majd belekukkantok, mert hát ki tudja. Lehet, olyan cukorbomba lesz, ami tök jó aláfestés lehet durcásabb napokra. A Gumimacik is jól szólnak meló mellett, akkor ez is beleférhet.

Amikor az ember hozzászokik a jóhoz, mi? Pedig hét évvel ezelőttig ez volt a normális. Az ep7-et megelőzően csak egy Star Wars tartalom volt közel negyven éven át karácsonykor: a Holiday Special. Valahogy azután senki sem sírt-rít, hogy nincs karácsonykor semmilyen SW tartalom.

Ennek én is nagyon-nagyon örülnék.

Esetleg Történetek a Jedikről. De szerintem is jó ez a históriák, olyan mesésen cseng, ami illik az SW-hez. Viszont már megegyezhetnének abban, hogy hogyan kapcsolnak szavakat a Jedikhez. A Jedi lovag is volt már Jedilovag, Jedi-lovag, a Jediben a kis és nagy J is örökösen változik, most meg Jedihistóriák, ami régen meg Jedi históriák volt.

Azért na, legalább Ahsoka sikerei jól jelzik, hogy Anakin nem volt rossz mester, sőt. Kár, hogy ahogy afelől sem dönthetett, hogy kit tanít, úgy azt a döntési lehetőséget is kivette a Tanács a kezéből, hogy befejezze Lady Tano tanítását. Ami után aztán megkaphatta volna a mester rangot, és akkor Windunak nem kellett volna felöltenie pár hónappal később azt a "motherfucker" arckifejezést, amikor a helyére küldte az ifjú Skywalkert. Mennyi fejfájástól (és fejleeséstől) kímélték volna meg magukat akkor.

Azért na, ez a film úgy érzem, eléggé átalakult a vágószobában.

Jobb, mint Manda Lóri.

Tegnap este én is megnéztem ezt a dokfilmet, és nagyon tetszett. A végén kicsit meg is könnyeztem. Nagyszerű sorozat lett és ez főleg annak köszönhetően, hogy mennyire lelkesek voltak a mögötte álló emberek, és mennyire elkötelezettek. Mennyire fontosnak érezték, hogy minden régi színész visszatérjen - különösen meglepett Bonnie Piesse és Joel Edgerton párosa, akikről nem hittem volna, hogy ilyen nagy barátságban vannak, hiszen az ep2-3-ban alapvetően nem voltak sokat együtt. Persze nyilván, a film egy dolog, a valóság meg másik, de pusztán a filmeket ismertem ilyen téren. És, ahogy néztem a dokut, még mindig hihetetlen, hogy ez a sorozat ebben a formában megvalósulhatott. Ami ennyire mélyen nyúlik a "gyűlölt" prequelhez, amiben ennyi régi szereplő tiszteletét tette. Ewan McGregor, Hayden Christensen, Ian McDiarmid, Liam Neeson, Jimmy Smits, Joel Edgerton, Bonnie Piesse és egy cameo erejéig Anthony Daniels. Ha Natalie Portman, Frank Oz és Samuel L. Jackson is feltűnt volna valamilyen formában, lényegében az egész PT szereplőlistát megkaptuk volna. Ráadásul új színészekkel, de visszatért Luke, Leia és Breha Organa is. Hihetetlen, pedig hát láttam már nem is egyszer. És akkor még jöttek a PT-t idéző párbajok, Coruscant, a Jedi Templom... az ep7 idején azért még úgy is nehéz lett volna ezt elképzelni, hogy én kétkedés nélkül hittem abban, hogy a Disney nem ignorálja a PT-t. Ugyanakkor nem hittem, hogy ilyen mélyen visszatér hozzá. Az Obi-Wan Kenobi bár OT-érában játszódik, ízig-vérig PT sorozat. Ha a Disney csak ezt az egyet készítette volna el, már azért is hálás lennék neki.

Én meg azt hittem, hogy a csaj középen Skye. Aztán rájöttem, hogy Yelena. Szomorú panda vagyok. Thor: Love and Thunder Amennyire tetszett a Thor: Ragnarok, annyira vegyesek ezzel a filmmel kapcsolatban az érzéseim. Az első felét kifejezetten laposnak és csapongónak találtam, a poénok sem ültek, nagyon erőltetettnek éreztem. Ráadásul sokszor éreztem úgy, hogy elfelejtettek szöveget írni a színészeknek, így azok kénytelenek voltak forgatás közben rögtönözni. A második fele már jobban bejött, de még ezzel együtt is egy gyengébb MCU mozi állt össze a szememben. A legnagyobb baja szerintem, hogy Chris Hemsworth-nak ezúttal nem jutott olyan remek partner, mint az előző Thor-filmben. A Ragnarokban Tom Hiddleston, Jeff Goldblum és Mark Ruffalo is társai voltak a komédiázásban, míg itt az előző rész egyik gyenge láncszeme, Tessa Thompson csapódott mellé. Bár voltak olyanok, akik szerint jó párost alakítottak a Ragnarokban, ezzel nem értettem egyet - és igazából a Men in Black: International, amiben már nem volt mellettük a felsorolt úriemberek valamelyike, ezt be is bizonyította. Ugyanígy sajnos Natalie Portmannek sincs komédiás vénája, ammi itt ki is ütközött. Kirendeltek neki egy poént ismételgetésre, és ő gépiesen ismételgette is. De őszintén szólva, hogy mi legyen egy szuperhős catchphrase-ze, az már nagyon régóta nem vicces. De Jane visszahozásával kapcsolatban több más problémám is volt, pedig pont miatta vártam a filmet. Mindent összevetve, a Thor: Love and Thunder nálam az eddigi leggyengébb Thor-film, pedig eddig nekem mindegyik tetszett, sőt általában a saját fázisukban is azok tetszettek a legjobban, vagy majdnem a legjobban (utalok itt arra, hogy az Infinity Wart és az Endgame-et azért nem verte a Ragnarok). De ebben a fázisban ez a film csak az Eternalst tudja verni, és valahol a Black Widow-val áll egy szinten. És őszintén szólva, talán még az alatt is van. Romanoff-ot szívesebben láttam volna egy "huss" után.

Szerintem ez még a második, ha csak Neitiri nem lesz minden részben jólakott.