Dzséjt

A Jedi Templomba simán besétál egy alakváltó, aztán az Archívumból hozzáfér az egész épület biztonsági rendszerének vezérléséhez, és se az egykori tanácstag Jocasta Nu, se Ahsoka nem fog gyanút sokáig. A végén Cad Bane mindössze egy köpenyt magára véve simán kisétál a teljes riadókészültségben lévő Templomból pár méterre Obi-Wantól, Anakintól és Yodától. Aztán minden józan észt mellőzve megöli azt, aki kinyithatná a holokront. És mindhárom rész alatt Anakin, Obi-Wan és Ahsoka szembetűnően Erőhasználhatatlanok. Bane ellen egyszer sem használják az Erőt olyan helyzetekben sem, amikor mást simán lefegyvereznek, leölnek, lefognak, lebénítanak. Amint hős triónk valamilyen okból nem tudja használni a fénykardját, totál töketlenekké válnak. Obi-Wan csak nézi, amint Bane elpályázik az icipici űrhajóján a csecsemő rodival, és ő a Jedi Tanács tagja és már vagy 30 éve gyakorló Jedi. Ezzel szemben az ex-padawan Ahsoka, aki még a 16 évét sem töltötte be, később egy háromszor akkora kompot volt képes egymaga megtartani. És ez csak néhány példa.

A halvány kivétel is kivétel.

Az ep4-es szavai még hagyján, de ott van az ep6 is, amikor már lekerült a lepel és Ben az igazat mondja. Akkor pedig e szavak hagyják el a száját: "Apád, aki jó ember volt, meghalt." Az egész elgondolás torz és igen, a Star Warstól teljesen életidegen. Mindaz, ami Vaderről kiderül az OT-ben, amit @Darth Riddick és @csoli1138 oly jól kifejtettetek, és amit maga a Star Wars képvisel, ellene van annak az elképzelésnek, hogy Luke és Leia nemi erőszak útján fogant meg. Én még az Andort sem említeném kivételnek, mert noha ilyen kritikus témák jobban jelen vannak benne, explicit nem mutattak semmit, a jó pedig jó marad, míg a gonosz többségében tényleg gonosz, ami elnyeri méltó bűntetését. Szóval a mesei vonal még az Andorban is jelen van, csak az nem görög hőseposz, hanem Grimm-mese. De még az Andor esetén sem jutna eszembe ilyesmi, amit néhány eltorzult agyú ember a PT-től várt Vaderrel kapcsolatban, hiszen ez nem csak a PT-ben, így az ep2-ben, de az OT-ben sincs jelen. És az OT a mesésebb a két trilógia közül.

Ha le akartok zárni egy "igazi" Star Wars rajongóval egy vitát, csak mondjátok azt neki, hogy "régen az Attack of the Clones volt a kedvencem, de most már a The Last Jedi". Egy bolygó elpusztítása eltörpül amellett, amire ez az egy mondat képes az ortodox rajongók között.

Nem mondtam azt, hogy indokolt vagy szükséges lenne, de bőven elég teljesen indokolatlan és felesleges cameót láttunk már a Star Wars-ban, úgyhogy nem lepne meg. Még az sem, ha recasttal hoznák vissza egy rövid időre, hiszen már arra is láttunk példát. Ez a Star Wars, itt lényegében bármi megtörténhet, még akkor is, ha valóban indokolatlan és/vagy szükségtelen. Teli a Halálcsillag padlása ilyen húzásokkal.

Hogy adtál a filmre itt 5555 pontot? Anno én is nagyon vártam ezt a filmet. Emlékszem, az első trailert még egy Star Wars klubnapon láttam, és azonnal megfogott, pedig sokat nem árult el. De az a kevés: Boba Fett menő színekkel befestett páncélban, Matchbox csillagrombolók, coruscanti üldözés, Padmé azzal a tekintettel (kamaszkoromat éltem, na ), a repülő vasaló is végre akcióban... Viszont igazán a teaserből áradó hangulat fogott meg, meg az, hogy ezúttal még nagyobb és változatosabb Galaxist ígértek a képsorok, mint korábban, pedig ezzel már az ep1 is le tudott venni a lábamról. A moziból kijövet meg, hajajj... Jango, Kamino, geonosisi csata, 200 Jedi akcióban, Aayla Secura élőben (mondom, kamaszkor, megvoltak a prioritások ), LAAT/i, szónikus bomba és végül... YODA FÉNYKARDDAL! Nem véletlen lett ez a film 15 éven át a kedvenc Star Warsom. Aztán jött a The Last Jedi, de az már egy másik történet.

De, tetszett, még mindig ez a második kedvenc Star Wars filmem. Előbb lövöm tökön magam, minthogy kiábránduljak belőle. Ám, ha mégis bekövetkezne ez az abszurdom, akkor eskü, arról fogok írni. Viccet félretéve, a maraton alkalmából külön csak akkor írok egy filmről vagy epizódról, netán epizódokról, ha úgy érzem, van is valami új mondanivalóm (egy kiábrándulás az lenne ), illetve, ha félek attól, hogy a gondolat, ami megfogant a megnézés közben, a feledés homályába veszne, mire eljutok a szakasz végére és megírom az összefoglalót. Az Attack of the Clones esetében csak olyan gondolatok születtek, amiket már többször kitárgyaltunk és épp ezért tudom, hogy az összefoglaló idején is eszembe fognak jutni. Ugyanígy az ep1-ről sem írtam külön.

Bár ez a trilógia máig nem a szívem csücske (bár csak a kivitelezésével nem vagyok elégedett, maga a történet tetszik), jelentőssége ma már vitathatatlan, hiszen eme sztoriszál alapoz meg sok olyan dolgot, ami később igencsak fontossá válik. A legfontosabb, hogy eme epizód az alapja az Aratás-programnak, amelynek keretében a Birodalom az inkvizítorok révén Erőérzékeny gyerekekre kezdett vadászni, hogy azokat elrabolja a saját céljaira, extrémebb esetben megölje őket. Bár név szerint csak írott művekben említették, a projektet mozgásban láthattuk a Tales of the Empire-ben, a Rebels-ben, a Jedi: Fallen Orderben és hallhattunk róla az Obi-Wan Kenobiban (Tala azután árulta el a Birodalmat, hogy szemtanúja volt eme projekt egyik akciójának). Emellett maga az inkvizíció, mint koncepció, név szerint az Inkvizítor-program is innen indult. Sidious terve, hogy Erőérzékeny birodalmi ügynököket hozzon létre, megvalósult, és láthatóan jó messzire hatott. Noha az itt felemlegetett kísérlet mibenléte nem ismert, megkockáztatom, hogy azoknak a módszereknek az alapjait láthattuk, amelyekkel az egykori Jediket kínzással átállították a Sötét Oldalra, ahogy azt láthattuk például a Második Nővér (Trilla Suduri) és mestere, Cere Junda esetében (és valószínűleg ez lett volna Kanan sorsa is, ha nem mentik meg a barátai). Végezetül az Erőérzékeny gyermekek listáját tartalmazó holokron másolata a központi eleme a Jedi: Fallen Ordernek, azt hajkurássza Cal Kestis az említett Cere társaságában, és persze hozzájuk hasonlóan a Második Nővér is feni rá a fogát. Az egyik fél a Jedi Rend feltámasztását, a másik az Aratás-program kiteljesülésének megkönnyítését látja benne. Mindezeken túl kicsit még a The Bad Batch-hez is alapot nyújt ez az epizódtrilógia, hiszen Cad Bane valószínűleg az itt elért gyermekrabló sikerei okán kap újabb megbízást újabb Erőérzékeny gyerekek elrablására, ezúttal a Nekromanta-projekthez. Látható tehát, hogy a második évad nyitánya lényegében megalapozott nem egy sztorit, és hozzájárult sok másikhoz, utóhatásai pedig rendkívül messzire érnek.

Azért ez az egész ryloth-i sztoriszál elég tragikus a maga nemében, annak ellenére, hogy (látszólag) happy enddel zárjuk. Eleve szörnyű, hogy a szeparatisták többségében nők és gyerekek lakta falvakat és városokat kezdett szőnyegbombázni. De Cham is feltett egy kérdést Windunak: mikor fogok maga ellen harcolni? Ez nem közvetlen a Jedinek szólt, hanem a klón csapatoknak, hisz Cham félelme az volt, hogy az egyik megszálló erőt felcseréli egy másikra, ha szövetségre lép Winduval. S bár Orn Free Taa ígéretet tett arra, hogy a klónok távoznka Ryloth felszabadítása után, ma már tudjuk, hogy bizony marattak és ők voltak azok, akik elkezdték rabigába taszítani a twi'lekeket. Cham pedig nem csak velük volt kénytelen eztán harcolni, hanem az utódaikkal, a birodalmi rohamosztagosokkal is, sőt egy alkalommal még magával az Uralkodóval és Darth Vaderrel is szembe találta magát. Sőt lényegében három generációra pecsételte meg a család sorsát, hiszen felnőttként a lánya, Hera is harcba szállt az elnyomók ellen, csak ő kicsit nagyobb léptékben gondolkodott. És még később az unokája, Jacen is részt vett a Birodalom maradványa elleni harcban, sőt nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő vezette a Ghostot az exegoli csatában. Ha így van, akkor három generációnyi Syndulla vette ki a részét a Sith-ek elleni konfliktusból. Arról nem is beszélve, hogy a craiti csata után Ryloth volt az egyetlen olyan világ, amelynek kormánya hajlandó volt ideiglenes menedéket adni az Ellenállásnak, méghozzá egy olyan szervezet segítségével, ami Cham Syndulla csapata, a Szabad Ryloth Mozgalom szellemi örököse. Ez még tovább erősíti ennek a négyrészes (a Supply Lines-t beleértve), klón háborús sztoriszálnak a fontosságát. Az már csak érdekesség, hogy ezekben a részekben (és az előzményül szolgáló Supply Lindesban) Cham nem igazán bízik a Jedikben, Ima-Gun Di és Windu irányába is bizalmatlan. A sors fura fintora, hogy az unokája apja egy Jedi lett és ki tudja, talán Jacent is Jedinek fogja nevelni az a srác, aki Cham "vejének" a padawanja volt.

A pálcikavékony és a hegyes kardokra sincs semmilyen magyarázat, pedig például pálcikavékony kardot láttunk az ep4-ben, aztán a Rebelsig soha többé, abban viszont minden kard olyan volt (még azok is, amiket előbb vagy később hagyományos pengével láttunk). Ez egyszerű művészeti stílus, semmi több, nem kell túlgondolni vagy nagyobb jelentősséget tulajdonítani neki. Ahogy annak sem tulajdonítunk, hogy néhány kivételtől eltekintve a filmekben is folyamatosan változnak a pengék, mert a legtöbb esetben kicsit máshogy valósítják meg azokat. Nyilván Maul kardjának pengéje in-universe pontosan ugyanolyan, mint a TCW-ben volt. Amúgy a trailert elnézve, leginkább csak mozgás közben szembetűnő ez a vibrálás. Ha a kard mozdulatlan, a penge hagyományosabban néz ki. Szóval nem teljesen olyan, mint Kylóé, mert az minden állapotban baromira vibrált, plusz a penge mentén vékony villámok cikáztak néha, és apró szikrák is pattogtak belőle.

Ilyen lesz a fénykardok stílusa a sorozatban. A TCW-ben hegyesek voltak, a Rebels-ben pálcika vékonyak, itt meg ilyen vibrálóak. Az inkvizítorok kardja is így néz ki a trailerben.

Szó szerint a keblére ölelte az egyiket, és majdnem kiszorította belőle a szuszt. Ilyen egy gyönyörű barátság kezdete.

Ebben van valami. Anzellánokat eddig csak Kijimin és Nevarrón láttunk, szóval, ha Grogu már ott magára marad, akkor adja magát, hogy a nevarrói anzellanok segítenek Djarin után menni. Ezen a ponton viszont érdekes lehet a kérdés, hogyan helyettesítik Greef Kargát. Ő olyasvalaki, aki azonnal segítene Grogunak és Djarinnak, de hát sajnos Carl Weathers már nincs köztünk, így Karga feltűnése sem valószínű. Ha csak nem kap ez a karakter is egy recastot a sajnálatos haláleset miatt.

Egen, ez a Tatooine, de semmi köze a talzokhoz, annak ellenére, hogy legalább egyszer egy tényleg megfordult arrafelé (lásd ep4 kantin jelenetét). Ezt több mint valószínű, hogy Mos Eisley legderekasabb polgárai tették. A párhuzam mindössze annyi, hogy a klónok a Glid állomáson és "leszármazottaik", a rohamosztagosok Mos Eisley-ben ugyanúgy jártak. Brutálisan lemészárolták őket, és a sisakok ki lettek tűzve közszemlére.

A nők buknak a rosszfiúkra, nem? Megtalálta a zsák a foltják, hiszen Sarah segített a bombagyártásban, később megpróbálta felrobbantani egy számítástechnikai cég irodaházát, amiért diliházba zárták, ahonnét az ápolók megtámadása után megszökött. Végül felrobbantotta azt a céget. És akkor most beszéljünk a fiúkról, aki 10 évesen már bankautomatákat tör fel és profi hekker. Jobban belegondolva, az egész film félre van értelmezve. A Terminator csak megpróbált elkapni egy közveszélyes bűnöző családot.

Én azért nem bánom, hogy ezzel az egyensúlyozási kísérlettel felhagytak és inkább a komoly témákat részesítették előnyben. Már csak azért is, mert Lucas láthatóan a "gyerekbarát" vonalat az ostoba droidhumorban látta megvalósulni, nem a sztorik tónusában. Azért később még a gyerekbarát epizódok sem vonultatnak fel ennyire infantilis karaktereket, mint a széria kezdetén a B1-es harci droidok voltak. Heti egy leosztásban 15-20 éve nem zavart, de most, ömlesztve azért néha idegesített eme droidok inkompetenciába hajló, sokszor ön- és közveszélyes viselkedése. Ezek elhagyása határozottan csak jót tett a sorozatnak (meg Jar Jar háttérbe szorítása, meg az, hogy Ventress-t, Grievoust vagy Dookut már nem verték el 2-3 részenként) és szerintem nagyban hozzájárult a népszerűségéhez és hosszútávú életben maradásához. Persze nyilván minden sorozatnak van ilyen szakasza az elején, amikor próbálja megtalálni a hangját, de itt érzésem szerint elég markánsan kiütközik az, hogy Lucas és Filoni más-más elképzelés alapján szerette volna megvalósítani a sorozatot, de a széria elején még Lucas volt az erősebb kutya. Ugyan ez később sem változott, de végül hagyta érvényesülni Filonit, és csak néha szólt bele.

Ha már karóra tűzött vödrök. "Előttem az utódom."

Noha ez az évad még érezhetően a kezdeti szárnybontogatás, sok minden egyáltalán nem működik vagy nem úgy működik, ahogy kellene, mégis, úgy érzem remek alapozó a TCW korszakához és sok mindenhez, ami ez után jött. Kábé 11 éve nem néztem végiig az egész évadot egyben. Sőt az a sanda gyanúm, hogy az elmúlt 11 évben egy részt sem néztem meg újra ebből az évadból, talán néhány jelenetet a Ryloth-trilógiából és a Lurmen-duóból. Az érzéseim most elég vegyesek, bár nagyjából minden részről ugyanazt gondolom, mint eddig. Ami rossz nem lett jobb, ami jó, nem lett rosszabb és vica versa. A vegyes érzést inkább az okozza, hogy jól tudom, mivé fejlődött ez a sorozat mind megvalósítás, mind sztori, mind karakterek terén, és várom azokat a részeket, amik ezeket a tulajdonságokat reprezentálják. Így az első évad inkább afféle "szükséges" rossz érzést szült bennem, bár a "rossz" szó használata nem a legtalálóbb, mert még így is igazából csak négy rész volt, aminek végén azt mondtam, hogy "hála az égnek, ezen is túlvagyok". Plusz kettő volt, aminek ezzel a mentalitással álltam neki, de a végén mindkettőt élveztem. A legjobb epizódok pedig ha látványban már nem is, de sztori és karakterek szintjén azért bátran oda állhatnak későbbi testvéreik mellé. Viszont ami most igazán megfogott ebben az évadban az az, hogy kiket mutat be. Érdekes volt ennyi év után úgy megnézni az 1. szezont, hogy a premierje óta mennyi minden jött létre, mennyi széria látott napvilágot, és mennyi történetet meséltek el a TCW és az ep4 között. S így szembesülni azzal, hogy mennyi később fontossá vagy legalábbis a tömegből jobban kiemelkedő szereplő jelent meg már a széria elején. Fives, Echo, Riyo Chuchi, Hondo Ohnaka, Cham Syndulla, Cad Bane, és talán még Gobi Glie és Numa is idevehetőek, akik ugyan nem lettek annyira jelentősek, mint a többi felsorolt, mégis kivették a részüket Cham oldalán még a Birodalom elleni harcból is. Elképesztő érzés volt úgy nézni az évadot, hogy közben tudom, Cham lánya az új Köztársaság tábornoka lesz, a kis Numa a Syndullák oldalán fog harcolni a Birodalom ryloth-i megszállása ellen. Echo egy defektes klón osztag kiborg tagjává válik, Riyo Chuchi a klónok támogatója lesz, amikor Palpatine a szemétre hajítja őket, Fives kis híján elcseszi Sidious tervét, Hondo pedig... Nos, Hondo ugyanaz marad és lényegében ugyanazt csinálja, de mégis, olyan embereket idegesít később, mint Ezra Bridger vagy Kay Vess, és lényegében a klón háborúktól a poglárháború át egészen az Első Rend-Ellenállás konfliktusig szolgálja a jó saját ügyét. És akkor még tegyük hozzá, hogy ebben az évadban van két Jedi, akik ugyan nem itt lettek kitalálva (egyikük az ep2-ből, a másikuk egy képregényből érkezett), de itt szólaltak meg először mozgóképen: Aayla Secura és Luminara Unduli. Miért említem meg őket? Nos azért, mert eme két Jedi hölgyemény azok között van, akik Rey-hez szólnak az ep9-ben az Exegolon. És mindkettejüknek ugyanaz a hangja a filmben, mint itt a TCW-ben, vagyis Olivia d'Abo (Luminara) és Jennifer "Commander Shepard" Hale (Aayla).

Visszaolvasva látom, hogy legutóbb is csak azért írtam a topikba, hogy dühöngjek kicsit emiatt a Chi Cho miniszterelnök miatt. Eltelt laza 11 év, mióta utoljára láttam ezt a részt, és még mindig elforr az agyvizem, akárhányszor kinyitja a száját. Ez a csávó a Star Wars Donald Trumpja. Hihetetlenül ostoba, azt hiszi, mindenkinek parancsolhat, és közveszélyesen arrogáns. A kreténsége miatt meghalt klónokat és talzokat leszámítva mindenki nagy szerencséjére ezt a barom állatot még viszonylag időben hátba dobták egy lándszával. Külön öröm, hogy még volt ideje némi szenvedés után ráébrednie, hogy semmit sem ért az, amit tett, és elvesztett mindent. Ezen a ponton viszont talán még jó is lett volna, ha életben marad, és végignézheti, amint minden tévedését a szemére vetik és elveszti minden hatalmát, majd eltűnik a történelem süllyesztőjében - vagy bevonul oda, mint Pantora legrosszabb vezetője. Bár sajnos ezt nem tudjuk eldönteni, mert nem igazán tudjuk, milyen lehetett az élet a vezetése alatt. Plusz, egy okból jó, hogy meghalt: az ilyen vadbarmokból lettek később a Birodalom leghűbb és "legjobb" emberei. Ő tipikusan az a vezető, aki valószínűleg megtarthatta volna a pozícióját, mert a "nép érdekét névze" a Birdalom legnagyobb talpnyalói közé emelkedett volna. A másik dolog, amiért hatásos ez az epizód, az Riyo Chuchi szenátor. Egy újabb "epizódszerplőnek" tűnő karakter, aki később kiemelkedik a tömegből. S a jövő ismeretében a legszebb, hogy még karakterfejlődés is érzékelhető annak ellenére, hogy a nagy egészben még ezzel együtt is kicsi jelentősségű. Különösen fontos a karakter szempontjából Obi-Wan neki adott utolsó tanácsa: mutasson példát. Chuchi eztán ezt is fogja tenni, példával jár elő, amiért a klónok egy része később igazán hálás lehet majd neki. Hiszen nélküle mentek volna a szemétbe, jó esetben, vagy rosszabb esetben olyan pokoli helyeken kötöttek volna ki, mint a Tantiss-hegy. Nem semmi, hogy innen, egy bizonytalan, fiatal szenátorból a klónok ügyének fáklyahordozójává vált, akinek ténykedése hatására még Palapatine-nak is fel kellett emelnie a valagát.

@Ody Mandrell , persze, bár az még elég messze van.

Tron: Ares Én azon fura figurák közé tartom, akinek az eredeti Tron maxinemjöttbe. Talán túl későn láttam, tizenéves fejjel, ráadásul anno nem is tudtam egyben megnézni. Épp a nagymamámnál voltunk és a tévében ment, de apámnak már nagyon mehetnéke volt, nem bírt volna még fél órát ki, szóval a film végét nem nézhettem meg. Mivel a tizenéves korom elején jártam, nem nagyon volt beleszólásom. Az utolsó szakaszt jó sok évvel később, már a húszas éveimben láttam (a '90-es évek második felében még nem volt streaming, torrent, meg ilyen úri huncutságok, a helyi videótékákban meg már sehol sem volt ez a film, aztán meg elfelejtettem), szóval na, nem szerencsés a találkozásom a Tronnal, Később is megnéztem, de később sem tetszett. Nekem néha túl elvont, máskor túl elavult. Ellenben a Tron: Legacy tetszett. Tudom, az meg kevés kivételtől eltekintve senkinek sem jött be. Bár meggyőződésem az, hogy sokaknak csak azért nem, mert még gyerekkorukban látták a Tront, azóta sem, aztán ehhez az alaposan megszépült és irreális gyerekkori emlékhez mérték a Legacy-t. Olyan elvárásokat támasztva, amit az eredeti mű is képtelen lett volna megugrani, még náluk is, ha újra megnézték volna. De a lényeg, hogy nekem tetszett, reméltem is egy folytatást, noha a bukása miatt nem igazán hittem benne. De hát hála a Disney-nek, semmi sem veszik el örökké. Meg is jöttek az első hírek a Tron: Aresról, bár engem inkább megriasztottak. Sehol Sam Flynn, se Quorra, a Legacy új Dillingere helyett kapunk egy újabb Dilingert. Aztán már csak hab volt a tortán, hogy úgy készül Tron-film, hogy abban még Tron sincs benne, semmiféle formában. Sőt még Alan Bradley is kimarad. Lényegében úgy nézett ki, hogy a Tron-széria kap egy format+c-t, és az alapjaitól rebootolják a hálót, semmit sem tartva meg az előző két filmből. A trailer bár látványos filmet vetített előre, a félelmeimet még inkább megalapozta, hogy ez már csak egy Tron 2.0. Vagy 3.0, mert a Tron 2.0 egy FPS videójáték, amit még 2003-ban adtak ki. Úgyhogy nem is rohantam rá a moziba, és hát na, még csak most néztem meg, holott egy ideje fent van a Disney+-on. Annak ellenére nem siettem, hogy azok az ismerőseim, akik látták, megerősítették, hogy nincs törölve se a Tron, se a Tron: Legacy. És most már az én kicsi szívem is megnyugodott: tényleg nem ignorálják ezt a két filmet, rengeteg utalás van mindkettőre. Viszont a filmen belül is eltelt 15 év, így nem csoda, ha sok minden máshogy van, a régi karakterek tovább léptek valamilyen irányba, míg a helyükre újak érkeztek. Az új főhős nem Sam Flynn programja, hanem az ellenség hálójáról, a Dillingerektől jön, a helyi főg*ci programozta. Ő a címszereplő Ares, akit szerintem Jared Leto remekül alakít. Egy blockbusterhez képest talán kicsit túl is tolja, de nekem gyorsan szimpatikussá tette ezt az alapvetően nem kedves célokra teremtett programot. A másik főhős Eve Kim, aki azután lett Kevin Flynn cégének, az Encomnak az elnöke, hogy Sam Flynn lemondott a posztról. Greta Lee is jól hozza akaraktert, bár merőben más, mint a Flynnek, sokkal inkább kocka és nem annyira vagány, mint apa és fia, ugyanakkor megszállotságban van benne valam tőlüki. Ráadásul akárcsak Samet, őt is személyes tragédia vezeti. Mellettük pedig itt van egy antagonista, Julian Dillinger, az első részbeli Edward Dillinger unokája, és a második részebli Edward Dillinger Jr. unokaöccse. Igen, az Evan Peters által megformált újabb Dillinger az eredeti főgonosz lányának, Elisabeth-nek a fia (ő a Legacy-ban szerepelt Dillinger Jr. nővére). A hölgy is szerepel a fia mellett, Gillian Anderson megformálásban, és egy nagyon kellemes figurát hoz. Elsőre azt hittem, hogy ő lesz a fia fölött álló fő-főgonosz, de egyáltalán nincs erről szó. Itt Julian a hunyó, akire a nagypapa tuti büszke lenne, de az anyja... Hát fogalmazzunk úgy, hogy ő annyira azért nem. Tron: Ares spoiler Emellett még van egy másik gonoszka, Athena, egy hagyományosabb harci program, aki szigorúbban követi a programját, mint a főnöke, Ares. Ez sajnos sok embernek okoz fejfájást, még annak is, aki amúgy ezt várta el tőle. Őt Jodie Turner-Smith alakítja, akit mi Aniseya anyaként ismerhettünk meg a The Acolyte-ból. Érdekesség amúgy, hogy mielőtt Turner-Smith leszerződött volna, a Maz Kanatát alakító Lupita N'yongót szerették volna megnyerni a szerepre. És egy harmadik, a Star Wars-ból is ismert név is van a listán: Cameron Monaghan, aki Cal Kestist alakítja a Star Wars: Jedi sorozatban. Mondjuk azt nem tudom, miért van a cast listán mindenhol kiemelten feltűtnetve a neve, mert ha 1,5 percig benne van a filmben, akkor lehet, hogy sokat mondtam, és abból is 1 percet sisakban tölt, felismerhtetlenül. Emellett Jeff Bridges újra magára öltötte Kevin Flynn szerepét, ezúttal azonban nem kapott digitális fiatalítást. Ez viszont kicsit furává teszi a megjelenését, mert hát na, látszik, hogy sebesen húz a 80 felé, és az elmúlt 15 év komoly nyomokat hagyott rajta. Ami a valóságban teljesen okés, de abban a formában, ahogy a filmben megjelenik, már fejvakarásra ad okot (ugye Kevin Fynn meghalt a Legacy-ban). A film látványa, ahogy a maguk idejében a korábbi filmekben, itt is pazar, sőt! Ezúttal három különböző digitális világot is kapunk. Az Encom Gridet, a Dillinger Gridet és az eredeti Encom Mainframet az első részből. Egyedül a Legacy-ban helyszínt biztosító Tron System maradt ki, cserébe a valóság kap masszívabb szerepet, hiszen a Legacy megnyitotta előttünk az utat arra, hogy a programok bepofátlankodjanak a mi világunkba. Ami jár némi felfordulással. Mondjuk úgy, hogy a critical error kifejezés új értelmet nyer, ha egy Recognizer lebeg el az ablakod előtt. Mindez igen változatos és látványos szituációkat produkál, mert minden világnak megvan a saját stílusa, látványa. És látványban sem semmi, amikor autósüldözés alakul ki a valóságban egy valódi motor és két Light Cycle között. Na vajon mi történik, ha egy forgalmas főúton kieresztik a fényszallagokat? Apropó, minden jól ismert Tron-jármű visszatér, a Recognizer, a Ligh Cycle, a Solar Sailer, és persze a fő fegyver még mindig az identity disc. Szóval a Tron-világ adaptálására, és így a látványra nem lehet panasz, ahogy a zenére sem. Bár ezen a téren azt mondom, a Daft Punk a Legacy-ban jobban tetszett, de a Nine Inch Nailsnek sincs szégyenkezni valója. Illik a filmhez, kellemes aláfestést ad. Egyedül a pixeleződés nem tetszik, kicsit snassz az effekt azután, hogy a Legacy-ban olyan szépen szétestek pixelekre az emberkék. Itt inkább olyan, mintha porrá válnának. Oké, fogjuk rá, ezek már 4K-s programok. Összességében nekem tetszett a Tron: Ares. Előzetes félelmeimre alaposan rácáfolt, sőt nagyon úgy tűnik, hogy Sam Flynn és Quorra sem lett örökre elfeledve, mert a film egyértelműen előkészíti a terepet egy folytatásra. Amire szerény véleményem szerint sanszos, hogy újabb 15 évet kell várni, mert az Ares, akárcsak a Legacy, simán megbukott a moziban...

Mondjuk nekem pont ez tetszett a Badlands-ben, hogy legalábbis sok, a sorozatra (is) jellemző sablontól megszabadult, amit meg megtartott, azt szerintem legalábbis sikerült tök jó új köntösbe csomagolni. Például, általában, amikor a film végére érünk, mindig van egy pofozkodás a főhős és az aktuális ragadozó között. Dek nagy vadászata

És még ez is egy plusz ok a gyűlöletre: Palpatine elvette tőle a lehetőséget, hogy bosszút álljon Kenobin.

Van egy olyan jó előérzetem, hogy a korábbi 5 mozifilmmel ellentétben itt rengeteg PT-s cucc is lesz, és nem csak cameo erejéig, hanem kiemelten.