Dzséjt

Szerintem az. A negyedik képen azok vajon pyke-ok?

Tesóm is megkért, hogy ássam elő a tárolóból a mi régi szánkónkat, hogy az 1 éves unokahúgom is szerezzen élményeket. Hát érdekes élmény volt a tároló leghátsó zugából, a sok kacat alól kirángatni, és belegondolni, hogy ez a szánkó több mint vagy legalábbis közel harminc éve nem volt használva. A rajta lévő por már muzeális értékkel bírt.

Ez valami brutálisan odab*szó minőség. A The Bad Batch-nek is volt bőségesen olyan pillanata, amikor nem hittem el, hogy "csak" egy animációs tévésorozatot nézek, nem egy Pixar vagy Disney animációs mozifilmet, de ezen képek láttán lehet, hogy a TBB elkezdhet szégyenkezni majd.

AMi azt illeti, épp a múlt héten fejeztem be, és igen, bámulatos játék. Mondjuk nekem a soulslike és jrpg elemek sajnos nem jönnek be, de ezt a rendkívül egyedi látványvilág, az érdekes történet és a szerethető/utálható karakterek bőőőőségesen kompenzálták. Minden díjat megérdemelt, amit bezsebelt. Plusz sztori módban nem is annyira soulslike (mondjuk a mellék bossok így is izzasztóak, sőt az új DLC-ben lehetetlen boss-t is találtam ). Mondjuk ehhez a bravúrhoz is szerintem nagyban hozzájárult az, hogy egy nagy, a sikert patikamérlegen mérő nagy stúdió sem pofázott bele.

Köszi, erről a topikról már el is feledkeztem. Az biztos, hogy a filmiparnak valamit nagyon újra kell gondolnia, ha fenn akar maradni minden platformon. Mondjuk az egyiik ilyen megoldás lehetne, ha nem orrba-szájba nyomatnák a lassan kifulladó folytatásokat és a teljesen szükségtelen egy az egyes remake-eket, hanem ezeket kicsit a háttérbe tolnák, és előtérbe helyeznének egyedi ötleteket és megvalósításokat. Szerintem azért az például beszédes, hogy az idei év egyik leghangosabb sikere a K-pop Demon Hunters volt, ami ugyan címe és leírása alapján (egy koreai k-pop csajbanda démonokkal küzd mágikus fegyverek és az ének által) tiszta blődség, de mégis, olyan hangulatosan, egyedien, a koreai miszticizmusnak hála egzotikusan és szívvel lett megcsinálva, hogy az ember nem tudja nem szeretni. Plusz a blődségről is kiderül, hogy amúgy egy átgondolt univerzumot húztak fel, ahol teljesen érthető, miért van ez a felállás. És mindezek mellett a háttérben olyan dolgokat boncolgat, mint a popsztárok mesterséges felépítése és gátlástalan kizsákmányolása, az elszállt rajongás, stb. Nyilván könnyed, mesefilmes keretek között. És ez a film moziban sem szerepelt rosszúl annak ellenére, hogy hónapokkal a netflixes premier után küldték be, igaz, korlátozott, alacsony moziszámban - oké a 24 millió worldwide nagyon karcsú, de ismétlem, egy olyan filmről van szó, ami ekkor már hónapok óta a Netflix top5-ben volt, és sosem tervezték moziba küldeni, csak a siker miatt gondolták meg magukat. Szóval legalább azt bizonyítja, hogy az emberek még akár akkor is hajlandóak elmenni moziba, ha amúgy egy film már rég elérhető a streamingen, amennyiben az az alkotás jó. És mindez azért, mert az alkotók szabad kezet kaptak abban, hogy megvalósítsák azt, amit elképzeltek, nem pedig patikamérlegen mért, piackutatási- és marketing szempontból sikeresnek mért elemekből építették fel (akár szükségesek azok az elemek, akár nem), és valami újat mutattak, nem a 888. folytatást vagy remake-et. De még a már unalomig ismert dolgokkal is lehetne újat alkotni, lásd a Spider-verse filmeket, amik teljesen új módon mesélik el a Pókember sztorit. Szerintem ez már egy nagy lépés lenne a jó irányba.

A múltkori témához kapcsolódóan, sajnos 2025-ben sem menekültek meg a mozik, a világjárvány utáni krízis csak fokozódik, nem javul: Az Egyesült Államokban és Kanadában a mozipénztári bevételek 2025-ben várhatóan 8,87 milliárd dollárt érnek el, ami alig haladja meg a 2024-es szintet, és több mint 20%-kal alacsonyabb a világjárvány előtti szintnél. Mindezt úgy, hogy a kompenzálás céljából emelték az olyan plusz élményt adó mozik jegyeinek árát, mint az IMAX, a 4D és így tovább. December 25-ig 760 millió eladott jegyet értek el, szemben a 2024-es több mint 800 millióval – ez aggasztó tendenciát jelent a moziipar számára. A családi filmek és az animék mentek nagyot, de a nőknek szóló filmek és eredeti történetek hiánya csalódást okozott egy egyébként ígéretes évben. A nagy nevek és címek már nem vonzzák be az embereket a moziba, sokan inkább kivárják azt a 2-3 hónapot, amíg a mozifilmek elérhetővé válnak streamingen vagy digitális kölcsönzőkben/boltokban.

Boldog születésnapot!

Én még hozzátenném, amit ugyan sose erősítettekk meg, de mégis azért feltűnő, méghozzá a neve. Snoke, ami eléggé hasonlít a smoke, azaz a füst szóra. A füst a mindent elpusztítani képes tűz hozadéka, mérgező, nehéz átlátni rajta, eltakarhat dolgokat. Még közmondások is illenek ide: "Nagyobb a füstje, mint a lángja" - Snoke nagyon előtérben van, rejtélyessége miatt rá koncentrálnak, nagyobbnak akarják látni, mint ami, azaz Palpatine home made bábja. "Nincs füst tűz nélkül" - azaz Snoke, egy elhibázott klón nem létezhetne a mintaegyed, Palpatine nélkül. Hiszen belőle hozták létre és ő emelte a többi bábján keresztül az Első Rend trónjára. Ezt azért is tartom fontosnak, mert a Star Wars nincs híján a beszédes neveknek. Az ábrándozó, "felhők közt járó" Skywalkerek (szabad fordításban égenjáró), a magányos farkas Solo, az ep1-ben Sidious fegyvereként működő Darth Maul (= pöröly, kalapács, buzogány), az egész Galaxisra fájdalmat és szomorúságot hozó Grievous tábornok (a grievoust szokták szomorúságnak és fájdalomnak is fordíani, de gyakran negatív dolgok fokozására is használják, például: grievous sin = súlyos bűn). És így tovább, Amidala, Organa, Vader, Tyranus, Yoda, Bridger, stb. Szóval nem hiszem, hogy a Snoke név hasonlósága a smoke szóra véletlen lenne.

Megkockáztatom, hogy ha Luke rátalált volna, Sidiousnak esélye sem lett volna ellene. Az ep8-ban látottak alapján én úgy képzelem, hogy Luke ekkor már egyenlő ellenfele lehetett volna még az ereje teljében lévő Palpatine-nak is. Szóval Luke kutakodásának leállítása vagy késleltetése tényleg fontos lehetett a vén Sith számára. Snoke meg még szimpla figyelemelterelésnek is jó, mert bármiféle sötétséget is éreznek meg az Erőbel, hihetik, hogy ő a forrása, nem Sidious.

Boldog új évet!

Boldog születésnapot!

A The Acolyte Visual Guide kicsit Bazil szerepét is árnyalja. Egyrészt kiderült, hogy kifejezetten Mae miatt vitték magukkal. Mivel ekkor már tudták, hogy a nő képes megtévesztésre használni az Erőt, így félő volt, hogy képes átverni a Jedik Erőérzékelését, illetve a Khofar dús flórája és faunája a műszereket is megzavrja (arról nem is beszélve, hogy Mae-nél is lehetnek zavaró eszközök). Szóval a Jedik ezúttal sem a technológiában, sem az Erőben nem bízhattak vakon, Bazil orrában 450 millió szaglóreceptor van, így elég nehéz átverni. Bár hozzáteszem, a Star Wars-ban alapból csak egyetlen egy olyan technológiát ismerünk, ami képes egy konkrét személy helyzetének méterre pontos meghatározására, méghozzá a tracking fob, ami a megfelelő információk mellett képes követni az egyes személyek chain code-ját (legalábbis, ha a sztori így kívánja). Ugyanakkor ez a rendszer csak 113 évvel ezután lett feltalálva és bevezetve, szóval ebben a szent pillanatban jelenlegu tudomásunk szerint még egyáltalán nem létezik a Galaxisban olyan eszköz, amivel Kelnaccát vagy Mae-t meg lehetne találni egy élettel teli bolygón. A Star Wars-ban ugyanis a Star Trek űrhajóival és tricordereivel ellentétben a különféle érzékelők csak annyit tudnak megállapítani, hogy van-e élet a bolygón vagy nincs. Egy kihalt vagy életben gyér világon nyilván ez megkönnyíti a dolgot, de egy Khofarhoz hasonló világon ezek az eszközök legfeljebb ajtótámasznak jók. Így Bazil használata alapból jó ötlet volt, de most legalább arra is magyarázatot kaptunk, hogy egy komplett Jedi kontingens miért nem hagyatkozott inkább az Erőre. Emellett még vannak olyan apróságok, hogy Bazil a fajára nem jellemző módon nehezen tud koncentrálni, gyakran elkalandozik a figyelme, illetve emiatt ritkán gondolja át cselekedeteit. Ezért lehet az, hogy szó nélkül elkószál, vagy éppen olyasmit csinál Mae megmentése érdekében, amire egyrészt nincs szükség, másrészt pedig megölhette volna vele nem csak Mae-t, de Solt és önmagát is.

Nekem is csak a Deadpool and Wolverine van meg, bár szerintem marha jó film lett, a Deadpool-trilógiában magasan a legjobb, és az új MCU filmek közül is a sokkal jobbak közé tartozik azok közül, amikre emlékszem. Már csak azért is, mert az új filmek közül csak a Spder-Man: No Way Home tetszett annyira, hogy többször is megnéztem már. A többiből nagyjából semmi sem maradt meg, még akkor sem, ha tetszettek. A Strange-film ilyen, nagyon tetszett, amikor néztem, de ha beledöglök sem tudnám elmondani már, mi a fészkes fenéről szólt; csak néhány jelenet maradt meg. Én sem hiszem, hogy szünetre mennének, pedig kéne. Az biztos, hogy bőven van még mit mesélni. Igazából ezért sem értettem már az elején sem, minek erőltették ezt a multiverzumosdit. Ők is beleestek abba a betegségbe, amibe oly sok sci-fi alkotó. Hiába van egy egész galaxisuk/univerzumok/idővonaluk, neeeeem, az nem elég, mennek egy másikba, meg egy harmadikba, negyedikbe, stb. Aztán meg jól kifullad az egész, mert nem tudnak mit kezdeni vele. A Stargate így hasalt el multigalaxisokon, a Star Trek az időháborún, most az MCU a multiverzumon, stb. Multiverzum nélkül is fel lehetett volna építeni egy újabb sztorit.

Igen, ez a cél, így akarják lezárni. Az Avengers: Doomsday, majd annak folytatása, az Avengers: Secret Wars lesz a Multiverse Saga lezárása. Monduk érdekes lesz, hogy akarják ezt megcsinálni, mivel Dr. Doom most elég hirtelen lép elő az egész Multiverse Saga főgonoszává, míg az eredeti főgonosz, Kang szó nélkül felszívódott, a sztorija a levegőben marad (bár ki tudja, lehet valahogy majd lezárják a két Avengers valamelyikében). És azért na, Thanost rengeteg filmen át építették, Doom meg kapott egy cameót, aztán a kövi filmben máris fő-fő-főgonoszként jelenik meg a Multiverse Sagában, hogy az azt követő filmben le is győzzék. Nagyon kisiklott ez az etap. Ezután már tényleg jó lenne, ha pár évnyi szünetet tartanának és, ha még akarják kicsit nyúzni ezt a rókát, akkor jobban átgondolnák a harmadik felvonást. A The Multiverse Saga szinte minden téren iszonyú nagy visszaesés volt az Infinity Sagához képest. Én az utolsó pár filmet és sorozatot nem is láttam. Bár azért még a Doomsday előtt bepótlom a lemaradásom, de egyelőre még azt a filmet is csak egy gigamega fan service-nek érzem. Oké, azért a Russo-testvérekben bízom. Mégis csak ők hozták a legjobb filmeket, mint a Captain America: The Winter Soldier, a Captain America: Civil War, az Avengers: Infinity War és az Avengers: Endgame. Meg ők legalább tényleg tartottak szünetet. Talán jól össze tudják rántani ezt az egész káoszt, amit Feigiék kutyultak.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok a MÁV nevében is. És boldog karácsonyt kívánok minden kedves fórumtársamnak a saját nevemben,

A Call of Duty 4: Modern Warfare számomra is egy meghatározó játékélmény volt. Hangulata, a modern harcászat prezentálása, mindezt akkoriban magas színvonalú látványvilággal, hát leszögezett. Az egyetlen CoD, amit rengetegszer kijátszottam, és egyáltalán nem zavar, hogy 4 óra alatt lényegében az egészet le lehet tudni. Így kicsit legalább olyan, mint egy interaktív film. Az atombombás momentum talán az első pillanat volt, amikor egy videójáték egy fordulattal meg tudott lepni. De úgy isten igazán. Csak néztem tátott szájjal a képernyőt és agyaltam azon, hogy most mi a f*sz van itt? CoD 4: MW komoly spoiler Egészen eddig nem találkoztam olyan játékkal, ahol a sztori közepén kinyírták az addigi főhőst, meg mellette több fontosabb mellékszereplőt is. Annyira durva volt, amikor a tengerészgyalogossal, akit addig irányítottuk, megtettük kúszva az utolsó métereket, aztán meghalt. És hát igen, a csernobili szakasz, az is hatalmas, meg az AC-130-as jelenete. Na ott érzi az ember azt, hogy mit is jelent az, hogy gunship.

Hát úgy, hogy a Marvel a sorozatos kudarcok miatt úgy összefosta magát, hogy kétségbeesésükben minden régi pofát visszaráncigálnak az új Avengers-filmre, hogy valahogy becsábítsák az embereket a moziba. Ja, vagy in-universe? Óóó... Ez Rogers abban az univerzumban, ahová azután költözött, hogy visszavitte a Végtelen Köveket a megfelelő világokba, és aztán együtt élt Peggy-vel. Szóval ez abból az életből néhány felvillanás.

Akkor készítsd fel magad, mert szerintem a Jurassic World: Rebirth jobb. Persze ezt lehet, hogy csak a Jurassic-rajongó mondatja velem.

The Long Kiss Goodnight (Utánunk a tűzözön) Ha valaki karácsonyi időszakban játszódó akciófilmet szeretne nézni, a The Long Kiss Goodnight, avagy magyar totál melléferdítésben Utánunk a tűzözön egy tökéletes választás lehet. A Renny Harlin rendezte és Shane Black által írt filmben Geena Davis és Samuel L. Jackson a főszereplők. Előbbi egy látszólag egyszerű tanárnőt, Samantha Caine-t játsza, akinek van egy 8 éves kislánya, egy jó kiállású pasija, és karácsonykor ő a Télapó felesége. Plusz semmire sem emlékszik, ami 8 évvel korábban történt. Hogy kiderítse, ki is ő valójában, felbérel egy piti magánhekust, aki másodállásban csalásokból él. Mit ad isten, Mitch Henessey (Samuel L. Jackson) véletlen talál is valamit, ám mindez egy olyan eseménysort indít el, ami nem csak Sam múltját fedi fel, hanem egy rettenetes CIA összeesküvést is. A The Long Kiss Goodnight az egyik utolsó Mochikánja az olyan stílusú filmeknek, mint amit a Die Hardok vagy a Lethal Weaponok képviseltek, azaz hőseik hétköznapibbak, mint egy Schwarzenegger vagy Stallone, emberibb problémákkal is küszködnek, a téma pedig bár komoly, a tálalás könnyed, humoros, telis-tele van vagány szövegekkel, amiktől gurulni lehet a földön. Az akció pedig, nos, lehengerlő. A film ráadásul sajátságos abból a szempontból, hogy hőseink a cselekmény során végig kerülik a nagyvárosokat, és inkább hóval fedett kisvárokban szabadítják el a poklot. Egyszer látni csak nagyobb várost, de még ott is inkább a külvárosi részen maradnak Samék. Ez valamilyen szempontból meghittebbé teszi a mozit, vagy legalábbis békésebb látványúvá. Nincs nyüzsi, nincsenek toronyépületekkel tömött utcák, semmi, ami a nagyvárosokra igaz lenne. A film másik erénye, hogy ennek a szinkronja még baromi jó. Györgyi Anna és Csuja Imre hatalmasat alakít a főszereplők bőrében, de Konrád Antal vagy éppen Kautzky Armand sem maradnak le tőlük. S olyan szövegeket nyomnak le, hogy az ember fogja az oldalát a röhögéstől. A magyarszöveg írója igazán kitett magáért, hogy minden szöveget frappánsan, mégis az eredeti szellemiségéhez hűen adjon vissza (a mai ferdítők példát vehetnének róla). Itt jegyezném meg, hogy vigyázzni kell, mert a filmhez készült az RTL Klub megbízásából egy második magyar szinkron is 1999-ben, amiben bár a főszereplők hangját megtartották, a szöveget kilúgozták és lebutították. Az eredeti, jó szinkront a Flamex készítette 1996-ban (a DVD-n is ez van). Szóval a The Long Kiss Goodnight egy nagyszerű akciófilm, amit kora ellenére (29 éves) a mai napig bárki bátran megnézheti, mert olyan jól öregedett, hogy őszintén szólva, a mostani akciófilmek többsége példát vehetne róla. De tényleg, vegyenek példát róla.

55 éves korában elhunyt Vince Zampella. Ez az ember legenda volt a videójáték iparban. Nevét akkor véste kőbe, amikor vezető dizájnerként megalkotta az EA égisze alatt kiadásra került Medal of Honor: Allied Assault-ot (2002). Bár a széria azóta eltűnt a bukott sorozatok süllyesztőjében, a MoHAA a mai napig hivatkozási pont a második világháborús játékok esetében. A program sikere után Zampella és barátja, Jason West kiugrott az EA alól, mert nagyon nem jöttek ki a főnökséggel, és létrehozták az Infinity Ward (2002) nevű fejlesztőstúdiót, ahol a Medal of Honor-verő Call of Duty (2003) című játékot alkották meg az Activision számára, majd további epizódokat, köztük a sokáig legjobb akciójátéknak tartott Call of Duty: Modern Warfare-t (2007) is tető alá hozta. A Modern Warfare 2 (2009) sikere után viszont Zampellát és Westet beperelte és kirúgta az Activision vezetősége, ezzel hatalmas botrányt kavarva a játékiparban. A páros ezután újabb stúdiót teremtett, méghozzá azt a Respawn Entertainmentet (2010), aminek egyebek mellett a Star Wars Jedi két részét, a Fallen Ordert (2019) és a Survuvort (2023) is köszönhetjük. De tőlük származik az Apex Legends (2019) hero shooter, valamint a Titanfall két része (2014 és 2016). A második részt még ma is jó szívvel ajánlom bárkinek, ugyanis egy meglepően ügyes és eredeti sztorival operáló, remek gameplay-jel is felvértezett FPS. A sors iróniája, hogy az EA 2017-ben felvásárolta a Respawnt, így Zampella (immár West nélkül, ő ugyanis 2013-ban kiszállt a csapatból) újra ama kiadóóriás égisze alá került, ahol anno kezdte. Az EA fejesei azonban ezúttal jobban bántak Zampellával. 2020-ban ugyanis kinevezték a DICE Los Angeles (2021 óta Ripple Effect Studios) élére, rábízva azt a nem kis feladatot, hogy rázza gatyába a Battlefiel 2046-tal végleg földbe állt sorozatot. És megcsinálta! Idén debütált a Battlefield 6, ami hosszú idő után az első BF-epizód, ami közönség és kritikai sikert is aratott, és tarol a kasszáknál (három nap alatt 7 milliót kapkodtak el belőle, ezzel a széria összes epizódját maga mögé utasította). Sajnos azonban ezt a sikert már nem élvezhette sokáig, ugyanis két hónappal a Battlefield 6 megjelenése után, most vasárnap délután a kaliforniai autópályán balesetet szenvedett, és bent égett a kocsijában. Utasa a kórházban vesztette életét. Nyugodjék békében!

Nem kell, de hát valaki akart. Őszintén szólva, azóta, hogy a Prometheuson olyan sokat vitáztunk, engem semmi sem lep meg. Annál aljább még nem jutottunk. De reklamálj a Disney-nek, hogy ne Avatar-filmeket adjon ki, hanem Star Wars filmeket és sorozatokat. Hidd el, én is jobban örülnék azoknak, és szívesen beszélgetnék inkább a Star Warsról, de hát nincs miről. Se egy sorozat, se egy film, a régi műveket meg már bejártuk keresztül-kasul. És, ahogy egy bölcs ember rávilágított erre: a The Mandalorian and Grogu marketingje eddig lepkefing. Nem igazán ad témát. Szóval jobb híján marad a Zavatar, ha már van topikja és a fórumon nem tilos a Star Warson kívül másról is beszélni.

Hát, ha csak két végletben tudsz gondolkodni, akkor nem csodálom, hogy neked zavaros. Számomra a sz*r és a jó között még akad egy pár árnyalat. Szerintem is tetszeni fog MissKarrdénak, és? Ezzel most mit akarsz? Sőt szerintem Pildinek is tetszeni fog. De elég erős a gyanúm, hogy neked nem. Frenkie kétesélyes, ő okozott már meglepetést, bár hajlok arra, hogy neki sem fog tetszeni, mert akad benne pár logikai triplaszaltó. Bomarr-nál megkockáztatom, hogy jobban fog tetszeni neki, mint a The Way of Water, de továbbra is egy nagyon unalmas dizájnú, klisés filmnek fogja tartani. Ami amúgy jogos, sőt a Fire and Ash egyik új állata a legunalmasabb idegen lénydizájn, amit valaha láttam. Egy pandorai vidra, ami úgy néz ki, mint egy földi vidra. Jó kérdés, hát mit tudom én, hogy te mit erőlködsz itt össze-vissza. Én már rég befejeztem volna. Sőt, ha nem teszed be a videót, el sem kezdem. De hát úgy tűnik, te szeretsz nyüglődni, meg olyan filmekre ellőni az értékes időt, amik a leírtak alapján még csak nem is tetszenek. De hát én senkit sem ítélek el a fétisei miatt. Nekem legalább megvolt a napi ujjgyakorlatom, kicsit foglalkozhattam mással is, mint a munka, ami tiszztán tartotta a kobakom. Közben azért a melót sem hanyagoltam, olvasgattam is. Szóval köszi, kellemesen laza napom volt így. Úgyhogy én meg: Aztán: Bár lehet, hogy inkább befejezem a...

Nyilván a minőség is masszív szerepet játszott. Nem rágtam a szájba, mert feltételeztem, hogy elég intelligens emberek járnak ide ahhoz, hogy ezt maguktól is tudják. Ezek szerint tévedtem, mea culpa. De ne mond már nekem, hogy ha nem folytatják őket a mai napig, akkor pusztán egyetlen egy film miatt is ugyanakkora rajongás venné körbe őket, mint ma. Ha csak az A New Hope Star Wars létezne, ez a fórum a büdös életben nem születik meg, és soha az életben nem ismerjük meg egymást. Hiszen a Revenge of the Sith, azaz a sorozat 6. filmje kellett ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön annak gondolata, hogy ez a fórum megszülessen. És például én az ep1 nélkül a starwars.hu környékére sem megyek. Szóval ne csináljunk úgy, mintha ezek a filmek kizárólag saját jogukon lennének a mai napig népszerűek. Nyilván kellett a minőség, anélkül nem lennének sikeres franchise-ok, de masszívan kellett az is, hogy a stúdiók, hívják azt Disney-nek, Lucasfilmnek, 20th Century Foxnak vagy akárminek, folyamatos nyerészkedés okán újabb és újabb bőrt húzzanak le róluk. A szükséges rossz, ha így jobban tetszik. És reálisan nézve a dolgot, egyik Avatar sem sz*r film. Nem eredetiek, klisések, de nem sz*rok. Aki ezt állítja, az még életében nem látott valóban pocsék filmet. Nem vagyok rajongó, de összességében szeretem az Avatar univerzumot, a világát. Nem igaz, hogy leszóltam, mert ha csak egy oldal visszalapozol, láthatod, hogy több terjedelmes hozzászólásom is alapvetően pozitív. A The Way of Watert nem szeretem, és azt szóltam le sokszor, még pár nappal ezelőtt is a kritikámban, ahol nem igazán írok fényesen arról a filmről. És amiatt nem jósoltam nagy jövőt a franchise-nak. A Fire and Ash valamelyest valóban változtatott ezen a véleményemen, mert nekem tetszett. Megesik, hogy ha az ember megismer egy új etapot, a véleménye pozitív vagy negatív irányba változik. Azt hiszem, ebben nincs semmi szokatlan. Mivel a Fire and Ash tetszett, érthető okokból most pozitívabban látom a franchise sorsát. Nem sokkal, de egy picit lelkesebb vagyok most, mint péntekig voltam. Ennek ellenére a The Way of Waterről továbbra sem fogok szépet mondani, nem szerettem meg nagy hirtelen. És szerintem a Fire and Ash is csak ahhoz képest lett jobb (ami nem egy nagy teljesítmény), az Avatart csak megközelíti, ami szintén nem egy nagy durranás (vagyis ez sem egy nagy eredmény). Amíg nem jött a két folytatás, Cameron leggyengébb filmjének tartottam (a Piranha 2-t szándékosan ignorálom ). Sőt összességében Camerontól sem dobok hátast, hiszen elég sűrűn hangoztatom, hogy csak egy ügyes másolónak tartom. De attól még képes vagyok viszonylag objektíven szemlélni a dolgokat, igyekszem nem szemellenzőt viselni se rajongói, se gyűlölködő irányból, ahogy általában. Tehát, ha te idecitálod egy önjelölt megmondóember kretén kritikáját, nem fogok csendben bólogatni, ha a szavaival nem értek egyet. Pláne, ha az az általam nem igazán kedvelt Otherworlds kritikáját sikerül megtalálni. (Fogadok, hogy a Star Wars kritikáit már nem linkelgetnéd ilyen lelkesen. ) Ellenben csoli véleményével egyetértek.

Egyrészzt, valóban más körökben mozoghatsz ilyen téren. De a te köreid, meg a youtuber körei még baromira nem a "kultúrális kollektív tudat". Az én köreim sem, ahol amúgy az elmúlt években előjött az Avatar nem is egyszer, valahogy nem felejtették el tíz perc alatt. Sőt én rengeteg filmben és sorozatban is találkoztam utalásokkal, amikben te valószínűleg nem, mivel a kettőnk közti ízlésbeli különbség garantálja, hogy én látok olyan alkotást is, amit te nem (és persze vica-versa). The Big Bang Theory, Rick and Morthy, Harley Quinn, Rookies, csak négy olyan sorozat, amiben masszív Avatar-uralások vannak, de te tudomásom szerint egyiket sem néz(t)ed, egyszerűen azért, mert ezek nem olyan szériák, amik téged érdekelnének, így ezen utalásokról simán lemaradsz. Másrészt, a popkultúrális hatásnak kevés köze van a bevételhez. Rendkívül sok filmnek vagy épp sorozatnak volt popkultúrális hatása, miközbenn a kasszáknál megbuktak vagy csak szerényen teljesítettek. És száz számra nyüzsögnek az olyan kasszasikerek, amikre ma már senki sem emlékszik. Harmadrészt, a fickó által felsorolt művek karakterei és az Avatar karakterei között van egy lényeges különbség: Luke Skywalker, Ellen Ripley, Sarah Connor, mind viszonylag rövid időn belül több filmben tűntek fel, amik eredeti megvalósításukhoz képest jelentősen átformálta és kibontotta őket. Ki tudja, kinek jutna eszébe Luke Skywalker a The Empire Strikes Back nélkül. Vajon emlékezne bárki is Ripley-re az Aliens nélkül? Sarah Conorra meg senki sem emékezne a Terminator 2: The Judgement Day nélkül, mert még sosem hallottam olyanról, hogy Sarah Connort a T1-ben nyújtottak miatt dícsérték, ahol csak egy "damsel in distress", egy gyenge nő, akit a macsó pasinak kell megmentenie a szörnyetegtől. És mindhárom franchise-nál általános megegyezés, hogy a második rész volt a maradandóbb alkotás, jobbak lettek, mint az eredetiek. Az Avatar nagyon-nagyon-nagy hátránya, hogy miután 2009-ben elkészült az első film, a stúdió és Cameron magára hagyta. Nem történt meg az a mesterséges felszínen tartás, ami a Star Wars, a Terminator vagy az Alien esetében, nem követték viszonylag gyorsan folytatások, nem jöttek ki könyvek, képregények, videójátékok, játékfigurák. Az Avatar megjelenésekor volt néhány próbálkozás, aztán semmi. A felsorolt filmek egyike sem tartana ott, ahol most, ha a stúdiók nem fejik őket, ezáltal addig a köztudatban tartva mindháramt, amikor már, ha akarnád sem tudnád elfelejteni őket. Az Avataron több mint tíz évig kotlottak, nem lett belőle franchise. A Disney az, ami ráment erre. És ez az, amit kalapos baromságnak tartok. Ma összevetni az Avatar karaktereit olyan franchise-ok karaktereivel, akiknek ma már közel 50 éves múltja van, és az első filmet gyorsan követték a még jobb folytatások, plusz könyvek, képregények, videójátékok, vagyis folyamatosan a köztudatban voltak tartva, nem egymagukban álltak tizensok évig úgy, hogy még az alkotóik sem néztek feléjük. Ha Luke-ra gondolsz, nem az ep4-re gondolsz, hanem az egész Star Wars franchise-ra. Ripley-ről nem csak és kizárólag az jut eszedbe, amit az Alienben láttál, hanem az Aliensben, az Alien3-ban és az Alien Resurrectionben látottak is. Ha Sarah Conorról van szó, szinte majdnem teljesen biztos, hogy csak a Terminator 2 jut eszedbe elsőre, aztán a T1, de a két film között akkora a különbség a karaktert tekintve, hogy akár két egymástól teljesen független figura is lehetnének. Ha az A New Hope megmarad egymagában az eredeti címével, ha nem készül Terminator 2 és Aliens, nem tudni, hol lennének ezek a filmek, de egy teljesen biztos: baromira messze lennének attól, ahol ma vannak, és a popkultúrális hatásuk is számottevően kisebb lenne, ha egyáltalán lenne. Több mint valószínű, hogy egy szubkultúrán kívül senki sem ismerné őket ma, mert azért na, 1977, 1979 és 1988 nem ma volt, és a fiatalok minden korban kisebb elánnal veszik elő a nagyon régi filmeket. Az Avatar-filmek popkultúrális hatását szerintem majd kb. tíz év múlva lehet felmérni, amikor már nem csak egy film van a süllyesztőben, hanem egy franchise van a felszínen tartva, és felnőnek azok a gyerekek, akiknek ezek a filmek adnak karácsonyi családi élményt, Jake Sully vagy AMP Suit figurát kapnak ajándékba, vagy az Avatar: Frontier of Pandorába ölnek 50+ órát, stb. Ilyen téren van is egy friss élményem: míg vártunk a Fire and Ash-re, betértünk időelütés gyanánt az Alba Pláza könyvesboltjába. A saját szememmel láttam egy csapat tini lányt, amint a The Way of Water enciklopédiáját lapozgatva beszélgetnek az első két filmről. Szóval valamilyen hatása csak van ezeknek a filmeknek.