Dzséjt

Igen, mert szerintem Abrams nem így gondolkodik. Szereti az epikus látványt, de nem az epikus harcokat. Csak nézd meg a két Star Trek filmjét, egyikben sincs nagy, érzelmekkel kombinált űrcsata, pedig az első rész még teret is adott volna ennek. Vannak monumentális jelenetek, de a csata szimpla állóháború nála. Két hajó lő egymásra harminc másodpercig, és vége. És az ep7-ben sincs igazán ütős csata, mármint olyan epikus fajta, mint az ep3-ban, ep4-ben, ep6-ban vagy az RO-ban. Az ep8 d'qari csatája is sokkal komplexebb, látványosabb, érzelmesebb, pedig az is rövid. Az ep7-ben viszont kifejezetten mellékes a csata, csak néhány snittre kapcsolunk át rá és gyorsan lezavarják. Felszíni csata meg nincs is az ep7-ben - persze ezek egyike sem baj egy trilógia nyitórészében, ellenben nagy baj lenne számomra a záróban, pláne, hogy az ep8 és a Rogue One is remekelt ezen a téren. Sőt a Solo mimbani csatája is ide sorolható. Nem attól félek, hogy nem lesz látványos, hanem, hogy nem lesz epikus. Hogy az ep7-hez hasonlóan mellékes lesz és csak pár perces, és a "szokásos" maroknyi lázadó a nagy galaktikus birodalom ellen. Szerintem ez nem lenne méltó egy saga zárófilmhez. És azért félek ettől, mert Abarms három sci-fijéből egyben sincs ilyen jellegű ütközet. A fénykardpárbaj viszont rendben volt az ep7-ben annak tükrében, hogy az egyik ellenfél még csak először használt fénykardot, a másik meg sérült volt. Szóval azt nehéz megítélni, egy ilyet hogy tud Abrams ledirigálni, mármint úgy, hogy ha mindkét fél ereje teljében van és már nem új egyiknek sem a fénykard. Mert ezen a téren viszont szerintem ekkor már vissza kell térni az ep1-3 látványos koreográfiáihoz, amiben aktívan használják az Erőt is, és különféle kunsztokat is megmutatnak. Abramsről viszont tudni, hogy nem csípi az ep1-3-at, így nem tudom, benne lenne-e ebben. Látványban persze ez is rendben lesz, mert egyszerűen ma már sokkal-sokkal jobbak a fénykardeffektek, még az ep3-nál is sokkal jobban. Csak nézzük meg: a pengék fénye rávetül a környezetre, szikrákat szórnak, mindent szétvágnak, amihez hozzáérnek, az ep7-ben még a pengén elpárolgó hópelyhek is látszódtak. De itt is az a kérdés, hogy egy fénykardpárbaj megmarad ep4-6 szinten, ami hát nem túl látványos, pláne az ep6-é, amiben a koreográfia kikerült néhány mozdulat ismételgetésében. Az érzelmi töltet ide szvsz már kevés lenne. Mármint nyilván kielégítő lehet, de itt is a látvány és érzelmek jó kombinációjára lenne szükség. A csatáknál az érzelmek hiányától tartok, és párbajoknál meg az igazán látványos kunsztok hiányától. Szóval én az epikusság alatt nem csak a látványt értem, hanem a komplexitást, a csaták mögött rejlő érzelmeket. Az ep1 vagy az ep3 párbaját is azért tartom epikusnak, mert mögöttük érzelmek és szimbólumok vannak. Nem csak a látvány miatt. Csak a látvány az nálam még nem epikus, csak szimplán látványos. A takodanai csata az látványos volt csupán. Ahogy igazából a Csillagpusztító elleni támadás sem szólt sokkal többről, csak egy mellékszál volt. Nem jön át a vadászpilóták kétségbeesése, sőt igazából elég könnyű hit and run akció az egész, egy kaland Poe Dameron számára. Az ep1 csatáját is ilyennek érzem. Ezeknél az érzelmek máshol konvergálnak. Az ep1-nél és az ep7-nél is a párbajokban. A másik, hogy legyen komplex. Ne csak díszlet legyen a csata. Itt nálam a scarifi az etalon most. Az a csata komplex, érzelmekkel teli, érzem a reményvesztettséget, az elszántságot, az erőviszonyokat, a fordulatokat. Nálam ez az epikusság mértékegysége. Nem csak a látványról van szó. Én ezt szeretném. Egy olyan földi és űrcsatát, ami eme komplex masszában múlja felül az eddigieket. Olyan párbajt, ami az ep3 látványvilágát és koreográfiáját kombinálja az ep6 érzelmi töltetével (szvsz máig az ep6 párbajában van a legtöbb érzelmi töltet). Persze a látvány is számít, szóval az is üssön, de a többi is kell ahhoz, hogy én epikusnak mondjam. És az a félelmem, hogy ezt a többletet, ami kéne, nem biztos, hogy Abrams képes lenne megadni. Eddig ez csatáknál hiányzott a filmjeiből. Tömören úgy fogalmaznám meg, hogy legyenek a csaták és párbajok baromira látványosak és mély tartalmúak, érzelmekkel teliek. A Rogue One csaták terén már megmutatta a követendő példát, az ep3 meg párbajok terén. Ezeket kell számomra megugrania minden téren az ep9-nek. És ezt csak azért szeretném, mert nagyon remélem, hogy ez tényleg egy zárórész. A 9 részes Skywalker-saga vége. Ehhez legyen méltó, mert főleg az ep7-8 tükrében azt mondom, az ep6 nem volt az. Akkor oké volt, elfogadtuk, mert nem volt más, esetleg a könyvek. De sajnos sok kérdést hagyott megválaszolatlanul, és az a pláne az egészben, hogy a kérdések sorát az ep1-2-3 még növelte is, hiszen (mivel az ep4-6-nak nem volt eleme) a Kiválasztott kérdését sosem rendezték. Na, ez még egy olyan dolog, amit az ep9-nek meg kell tennie. Remélem így már érthetőbb, mire gondolok, amikor epikusságot várok

Nem volt kiváló zárás, mert egyike voltam azoknak, akik már jóóóóval az ep7 bejelentése előtt felvetette, hogy mennyi szál maradt nyitva. Köztük mindaz,a mire az ep7 reflektál, például az a nem elhanyagolható tény, hogy nem Palpatine volt a Birodalom. Azokból a le nem győzött emberekből lett aztán az Első Rend. Tehát az ep6 ilyen értelemben nem volt kiváló záróepizód, hiszen lényeges szálakat hagyott nyitva, amiből már az ep7 előtt új történetek burjánzottak ki. Egy kiváló záróepizód erre nem enged teret. Ha nem is jobb, de minimum egyenértékű és hatványozottabban látványosabb. És mivel nem 1984-et, hanem 2018-at írunk, a premierkor pedig 2019 végét fogjuk, ha én azt látom, hogy az ep9 csatája fasorban sincs az ep6-éval, akkor b*sszák meg magukat a készítők elölről és hátulról egyaránt. Mert én nem vagyok kíváncsi egy olyan 40+ éves SAGA zárására, amit kenterbe ver egy 30+ éves film. Nem akarok még egy plüssmacik kontra galaktikus faszabirodalom mérkőzést, pláne úgy nem, hogy az Első Rend az ep7-8-ban kompetensebb haderő, mint a Birodalom valaha volt. Az ilyet 2019-ben dugják fel jó mélyen a hátsójukban. Nem a Reszkessetek betörők sorozatot, hanem a CSILLAGOK HÁBORÚJÁT zárját. Akkor háborúzzanak azok a csillagok, de torkaszakadtából. Még azt sem akarom, hogy úgy jöjjek ki a moziból, hogy egy mellékszál csatája jobb volt, nemhogy egy nálam öregebb filmé. Igenis kib*szottúl szögezzen oda látvány, intenzitás és komplexitás terén a csata. Az ep7 képes volt erre. Az ep8 és a Rogue One is. Az egész SAGA-t lezáró filmtől az a minimum, hogy mindezt megugorja. Ismétlem, 40+ évet kell lezárni és 9+2 filmet. Ne aprózzák el nekem. Ebben a filmben semmit sem szabad elaprózni. Nem kell nekem HCs 4.0, de minimum egy új Köztársaság megmaradt hadserege vs. Első Rend hadserege felállás illene. A maroknyi lázadó vs. Galakitikus Birodalom játszmát már láttam, abban semmi új sincs. Kevésnek tűnik a mindent maxoljon ki felállás? Kinek is van akkor irreális elvárása? Én csak minden téren a maximumot várom. De ha ez kevés... A Lost végében Abrams már rég nem volt benne. 2006-tól már csak pénzt adott bele, a kreatív oldalba, például az írásba bele sem szagolt. Az emberek hajlamosak az ő nevét összemosni a végével, de csak gondoljunk bele: 2008-ban ő már el volt foglalva a Star Trekkel. Szerintetek volt ideje tévésorozatokkal foglalkozni? A Lostnak ő csak az alapjait teremtette meg 2004-ben, 2006-ban pedig technikailag kiszállt a sorozat kreatív szegmenséből. Hogy milyen lett a vége, az nem rajta múlt, nem is foglalkozott már vele. Amikor a Lostnak vége lett 2010, ő már a Super 8-tel foglalkozott. Nekem egyáltalán nem nehéz. És én sem azt írtam, hogy ennyiben merüljön ki. Nem véletlen írtam oda, hogy: "Rey és Kylo érzelmi összefeszülésének túl kell nőnie a Halálcsillag II tróntermi jelenetében lezajlott eseményeken". Érzelmi összefeszülés, ez már magába foglalja, hogy nem csak látványban számítok sok(k)ra. Érzelmi síkon is le akarom tenni az arcomat. Ahogy az ep6-nál és az ep8-nál. És igenis varrják el itt az Első Rend, más néven a Birodalom szálát. Még ha lesz is ep10-11-12, az már ne erről szóljon, ne a Sith birodalmáról. Mert ez bizony még mindig Palpatine birodalma. Jobb, hatékonyabb, brutálisabb kivitelben, más néven fut, de ez az Első Galaktikus Birodalom. Negyedszerre ezt már ne melegítsék fel. Zárják le. Az meg nem új dolog, hogy egy háborúnak az elejét és a végét látjuk. A klón háborúkkal sem foglalkozott mélyebbe az előzménytrilógia, akkor miért kéne az Első Rend vs. Ellenállás háborújával jobban foglalkoznia a folytatásoknak? Sőt igazán a polgárháborúba sem szagolhattunk bele. Láttuk az elejét, a végét és a közepéből egy csatát, aztán csocsi. Az ep9 simán haladhat ezen az úton. Az, hogy az ep7-8 közel áll egymáshoz, ezen nem változtat.

Szerintem így volt. Ők már kapcsolódtak egymáshoz a Csillagpusztítón, Snoke csak felismerte ezt és ráerősített. Hogy Snoke nélkül is volt kapcsolat azt szerintem jól jelzi, hogy a halála után is fennmaradt az. Snoke ilyen formán inkább erősítőként szolgált, semmint megteremtőként.

Én bízom Abramsben, Kennedy-ben és a story groupban. Ilyen felügyelet mellett csak nem lőnek mellé a sztorival. Az epikusság az, amitől én inkább tartok. Hogy mennyire lesz az. Mert szvsz ennek a filmnek kell az összes Star Wars mozi közül a legepikebbnek lennie. A fénykard-párbajnak le kell pipálnia az ep3-at, Rey és Kylo érzelmi összefeszülésének túl kell nőnie a Halálcsillag II tróntermi jelenetében lezajlott eseményeken, a felszíni csatának meg kell aláznia a geonosisi csatát, az űrcsatának a coruscanti csatát, és amúgy a csaták komplexitása kenterbe kell, hogy verje a scarifi csatát. Legalábbis most így képzelem. Mégis csak egy kilencrészes (vagy tizenegy részes) saga záróepizódjáról van szó.

A másik író meg olyan sikerfilmeket írt, mint az ep7. Amúgy szerintem az említett két film sem feltétlen a sztorin hasalt el, hanem a rendezésen és azon, hogy a stúdió belepofázott, illetve siettette a filmeket (két év alatt akarták elérni azt, amin az MCU tíz év alatt összehozott). Ettől a Lucasfilmnél nem kell félni. Pláne úgy, hogy Abrams ül a kormánykeréknél. Mondjuk a Batman v Supermant anyagilag meglehetősen sikeres is volt, több mint 800 milliós bevételt nem neveznék veretes buktának.

A csatában külön őt nem mutatják, csak egyszer látni személyesen, Leia eligazításán. A gépét látni pár alkalommal, amikor Luke-ot mutatják a pilótafülkében, a háttérben általában ott repülő sikló Hobbie gépe (kivéve, amikor Wedge-dzsel vagy Zevvel kötelékezik). Még azt is látni, hogy eltrafálják Hobbie siklóját.

Nem, a Zev Senesca volt, bár kövérnek egyáltalán nem nevezném. Hobbie, becsületes nevén Derek Klivian az, aki megkérdezte Leiától az eligazításon, hogy mit érhet két kísérő vadászgép a rombolók ellen, meg ő volt Luke szárnyembere a csata alatt (legtöbbször mögötte repült). Illetve ő az a fiatal, szöszi kölyök, aki Wedge-dzsel együtt csatlakozott a Lázadáshoz Sabine közreműködésével a Skystrike Akadémián, és egy darabig Hera osztagában repült, a Főnixekkel, A-szárnyúval (egyebek mellett ott volt az atolloni csatában is). Meg ő volt az, aki segített Biggsnek csatlakozni a Szövetséghez.

Nem, Veers köszöni szépen, él és virul. Még azt is túlélte, hogy Hobbie belerongyolt a hósiklójával a lépegetőjébe a hoth-i csata alatt. Szegény Hobbie ugyanezt már nem mondhatja el magáról.

A Kessel-futamhoz képest az Anoat-rendszer aszteroidaövezete sétarepülésnek számít. Megjegyzem, azért abban a laza tizenhárom évben a TIE vadászpilóták rendesen visszafejlődtek. A durvább Kessel-futam alatt úgy voltak kitartóak, hogy közben a Falcon lőtt is rájuk, az utolsót pedig trükközéssel (és a Falcon lezúzásával) tudták csak eliminálni. Az aszteroidaövben percek alatt letarolták őket a kavicsok, ráadásul kettő azért pusztult el, mert összeütköztek, és a Falcon rájuk sem lőtt - de ők sem találták el, sőt a Falconnak egyáltalán nem esett baja. A kesseli birodalmiak legalább lerobbantották az alsó ágyúját.

A lázadás hajnala No, megpróbálom visszaírni azt, amit anno írtam ide kritika címszóval. Nem lesz pontosan ugyanaz, de megteszem, ami tőlem tellik. Szóval, kellett ez a könyv, mint egy falat kenyér. A Rogue One egy remek film, de sajnos nagy „hátránya”, hogy a benne megismert hősök nem fognak már nagyon történetekben szerepelni. Még az olyan idősebbek, mint Baze vagy Chirrutt igen, de Jyn, aki fiatalabban halt meg, mint Padmé, biztos nem érhet meg sok történetet, ami nagy kár, hiszen roppant szimpatikus nő volt. Éppen ezért örülök minden alkotásnak, ami köré és családja köré szövődik, legyen az olyan egyszerű, mint a Forces of Destiny, vagy éppen az olyan komolyabb könyvek, mint a Katalizátor vagy jelen topikunk témája, A lázadás hajnala. Ráadásul ez a könyv remekül illeszkedik a Katalizátor és a Rogue One vonalába, azaz az olyan történetek közé, amiben nincs fehér lovon érkező lovag, csak szürke, megkérdőjelezhető erkölcsű katonák. Sőt talán ez az SW történetek körében az egyik legszürkébb könyv. Gondolok itt például Saw Gerrera akciójára az Inusagin, ami egy az egyben egy kegyetlen terrortámadás, semmi több. Se szent cél, se erkölcs, se jóság – az a támadás semmivel sem szentebb vagy jobb, mint egy kávéházi robbantás. Meggyilkoltak brutálisan válogatás nélkül mindenkit, akik a látóterükbe került. Saw eddig sem volt a kedvencem, de ezután a könyv után azt mondom, hogy nem halt meg időben. És amikor meghalt, nem szenvedett eleget. Ez az ember semmivel sem érdemelt kevesebbet, mint Darth Vader vagy Darth Sidious. Egy sorozatgyilkos rohadék, akit kerékbetörés után élve kellett volna megnyúzni, hogy aztán szépen felnégyeljék, és talán ezután meghalhatott volna. Szörnyű ember, sőt, „ember”. Tényleg ő a lázadók Darth Vadere. Amúgy nagyon tetszett Jyn kiképzése, szinte mindenre adtak magyarázatot. Hogyan lett olyan jó lövő, miért szokott rá a botokra, miért ért annyira a technikákhoz, hogy egy ismeretlen adótornyot is simán kalibrál. Szépen felépítették a karakterét, és nagyon tetszik, hogy a magánéletbe is szépen elvitték egy békésebb irányba. Mert itt (is) megmutatkozik a Birodalom kegyetlensége és negatív hatásai. Jyn esélyt kapott arra, hogy békés életet éljen. Talált párt magának, egy életformát, amit élete végéig élhetett volna. Erre jött a Birodalom és a Lázadók, és jól elcseszték az egészet. És ez nagyon szép ebben a könyvben, hogy akárcsak a Rogue One, ez szintén szürkévé teszi mindkét felet. A Lázadók terrorakciója az Inusagin vagy éppen a csata a Skuhlon mind ilyen árnyalások. S bizony nem tudhatjuk, hogy a Pontákat végül kik lőtték le, de akármelyik fél is, a kis polgárháború ezzel bizony ártatlanok vérét követelte. Máris más fényben leledzik a dicső lázadás a gonosz birodalom ellen. Korábban valaki említette (Karrde azt hiszem), hogy ez a könyv is a bolygók kizsákmányolásáról szól. Nos, ahogy akkor már mondtam, én ezt üdvözlöm, legalább egységes képet mutat arról, hogyan lett a Birodalom zsarnok uradalom (nem csak bemondják, látjuk), másrészt már elhiszem ennyi után, hogy képesek voltak pár év alatt hatalmas hadsereget építeni. Plusz szerintem ezt a könyvet ez alapján értékelni még hiba is. Miért? Mert egyszerűen nem ez a központi témája. Ez csak egy elem benne, egy elhanyagolható elem. A központi témája Jyn Erso felnövése és fejlődése, rövid életének legfontosabb szakaszainak bemutatása. A bolygók kizsákmányolása annyira jelentéktelen, hogy ha kihagynák, át sem kéne írni igazán a sztorit. Emiatt kár negatív strigulát behúzni a könyv mellé, mert az nagyjából olyan, mintha az ep8-ban kifogásolnánk, hogy vannak benne idegen állatok. Mert nagyjából ennyire fontos. Még megemlíteném azt, hogy a könyv képes rendkívül hétköznapian ábrázolni a Galaxis egyes világait. A Wobani, amiből alig láttunk valamit a Rogue One-ban, itt életre kelt. Megismerhettük a helyi élet kilátástalanságát, a rabok mindennapjait. Sőt általa azt is, honnan jönnek az alkatrészek a csillagrombolókhoz, TIE vadászokhoz, vagy éppen magához a Halálcsillaghoz. Ezzel remek kontrasztban áll a Skuhl, ahol az emberek lassabban, nyugodtabban éldegélnek, ahol az űrhajót nyitva lehet hagyni a ház mellett, beülhetsz egy étterembe, és az embereken kívül más fajú lényekkel is összefuthatsz. Legalábbis, amíg oda nem eszi a fene a lázadást, amit egyből követ a Birodalom is, és egyszer csak azon kapod magad, hogy éjnek évadján rúgja rád a rohamosztag az ajtót. Emellett még maradt idő arra, hogy kicsit bepillantsunk Saw lázadóinak terroristáinak mindennapjaiba. A tervezgetésekbe, kiképzésekbe, vagy éppen az akciókat követő bulikba és a másnapi feszkóoldásba. Na meg kiderült, hogy a lázadóknál sem mindenki szent ember, mármint ezt már persze tudtuk, de itt konkrétan az árulásra gondolok. Ilyet sem sűrűn látni. Na, azt hiszem ennyi. Nem jut más eszembe, amit korábban megemlítettem. Ha van még valami, majd később megírom. Akárhogy is, nagyon tetszett A lázadás hajnala, valóban az egyik legjobb SW könyv az új érában. Érdemes elolvasni, már csak azért is, mert egy olyan hősnőről szól, aki túl korán halt meg, de még így is sikerült nagy dolgokat véghezvinnie. És általa azt is bemutatják, hogy azért az a polgárháború tényleg háború volt, nem csak egy parasztfiú, egy világcsavargó és egy hercegnő mókás kalandja.

Viszont a Sötét tanítvány óta egyet sem jelentettek meg, ami 2015-ös könyv. Ugyanez igaz a Son of Dathomirra. Se képregényt, se könyvet nem adtak ki a TCW forgatókönyvei alapján, pedig ezek elkészítése nem jár horribilis költségvetéssel, és ha megvan a szkript, megírni sem nehéz őket. Minimális befektetéssel és minimális munkával tehetnének szert kisebb haszonra. Tulajdonképpen fosni lehetne ezeket a műveket, három éve még sincs egy sem. Három éve nem hoztak ki a franchise ama szegmenséből semmit, ami érzésem szerint az egyik legkisebb kockázattal járna. Szerintem ez nagyon beszédes. A TCW-vel kapcsolatban az egyetlen előrelépés az elmúlt három évben az az volt, hogy Rex, Ahsoka és Maul bekerült a Rebelsbe. Maul szála lezárult, szerintem már Rexé is, Ahsoka története várat csak magára, de az meg nem a TCW-hez kötődve fog lezárulni. Nekem ezért nincsenek elvárásaim (így legalább nem is fogok csalódni). Három éve már, hogy semmi sem történt a TCW háza táján. Amit menteni akartak, azt átmentették a Rebelsbe. Bemutattak még néhány befejezetlen részt, az kánon lett, a többi megmaradt érdekesség szintjén, de szerintem az elmúlt három év nagyon jól jelzi, hogy a TCW múltidő. Vége. Ahhoz már nem fognak visszatérni. Tényleg a legtöbb, amit el tudok képzelni, hogy bejelentenek egy Mandalore-ostrom képregényt, de azt meg őszintén szólva, kenjék is menten a hajukra, mert ennyi titkolózás után nehogy már egy képregényben puffogtassák el a TCW és az ep3 összekötő epizódját. Azt adják ki animációs filmben, vagy sehogy. Esetleg egy jól megírt, vastag könyvben, nem egy Ahsoka szintű harmatgyenge ponyvában. Előbbire a fentiek tükrében semmit, utóbbira nagyon-nagyon halvány esélyt látok. Persze nagyon fogok örülni, ha tévednék, és kapnánk valami ütőset a tizedik évforduló alkalmával. Leginkább tényleg egy TCW animációs filmnek örülnék, ami a Mandalore-ostromról szól. Az lenne a méltó zárása ennek az érának, kicsit a prequelbe is visszatérnénk, és befoltoznának egy jó nagy lyukat a TCW és az ep3 között.

Ez kizárt. Nem így működik a dolog. Ha be akarták volna valaha is fejezni a TCW félig kész részeit, megtették volna a 6. évadnál. Filoni lehet, hogy nagyvezír lett, de nem az atya úr isten. A TCW múltidő. Nem fognak új részek készülni hozzá. Seggemet a földhöz verném, ha tényleg így lenne, de szerintem piros havon az égből leszánkázó cigánygyerekekre előbb számíthatunk. Erre lennék a legvevőbb, és a nagy titkolózás miatt erre is számítok. Viszont esély max annyi van rá, amennyi esélye a Jediknek a klón háborúk megnyerésére volt. Nem abszolút nulla, de nincs messze attól. Valóban ez a legesélyesebb, de már olyan régóta nem foglalkoznak a TCW irányvonalával, hogy én sajnos erre sem látok sok esélyt. De többet, mint egy Mandalore animációs tévéfilmre. Sajnos szerintem megemlékezések lesznek, meg valószínűleg újabb részletek derülnek ki arról, hogy mi lett volna, ha... Sokra nem számítanék. Semmire sem, őszintén szólva. Annál kellemesebb lehet a meglepetés, ha mégis lesz valami új. De a TCW már annyira a múlt, hogy ihaj. Sok szálat a Rebels is lezárt. Ráadásul fura is lenne ezzel foglalkozni, amikor jön a Resistance.

Ha anno ezzel a trailerrel kezdik a kampányt, még érdekelne is a film. Kár, hogy nem ezzel kezdték, hanem a "sisakot elküldjük a kiscsákónak" trailerrel.

Az is lehet, hogy a Renek nincsenek olyan szinten kiképezve, mint mondjuk Kylo - őt tanította Luke és Snoke, de megeshet, hogy a biztonság kedvéért a többi Rent azon a szinten tartották, ahol akkor álltak, amikor Kylóval tartottak. Mint a Sith-ek az inkvizítorokat. Eléggé jártasak az Erőben ahhoz, hogy ideig-óráig bírják egy képzetlenebb Jedivel szemben, de nem veszik fel a versenyt egy képzetebbel. Így akár Rey egymagában is összemérheti velük az erejüket. Azt láttuk, hogy a harcban elég jártas, és ha azóta gyakorolt is. Plusz nem kell egyszerre harcolnia velük.

Elgondolkodtam én is azon, hány ilyenem volt moziban. Mivel elég későn kezdtem moziba járni, mármint úgy, hogy nem az osztállyal, kötelező jelleggel (ezen filmekről is kialakult egy markáns véleményem, de az egy másik sztori), így viszonylag kevés nagy mozis élményem van. De azok meglepően konstansak: 1997 - The Lost World: Jurassic Park -> visszagondolva, szerintem ez volt az első film, amit tényleg úgy néztem meg moziban, hogy nem az iskola rángatott el rá. Apámmal és a húgommal voltunk, ezerrel égetett a Jurassic-láz, és valószínűleg mindez együtt hozta ki belőlem, hogy belehabarodtam a filmbe, illetve a sorozatba is (megjegyzem, pár héttel később szülinapomra megkaptam életem első gyári VHS-ét is, a Jurassic Parkot ). 1999 - Star Wars Episode I: The Phantom Menace -> addigra már szerintem... hát nem tudom, több tucatszor láttam, hála a híres-hírhedt kalóz változatnak. Azok a régi szép idők, amikor még hónapokat kellett várni arra, hogy az USA-ban bemutatott film eljusson Magyarországra. Mindezek ellenére rettenetesen élveztem a filmet, mintha először láttam volna. Valószínűleg az is hozzátett, hogy először értettem a szöveget (akkor még nem tudtam angolul, csak a képregény alapján ismertem a szöveget), és a jó minőségű kép sem volt hátrány. Ráadásul a szülinapom környékén volt a magyar premier, így ez lett az ajándékom, egy családi Star Wars mozizás (első és mint kiderült, utolsó családi mozizásunk volt, de ez megint egy másik sztori ). És hát na, végérvényesen Star Wars rajongó lettem, ami azt hiszem, jól lefesti, mennyire hatott rám az ep1. Pedig akkor már majdnem tíz éve ismertem az SW-t, de az ep4-6 sosem tudott annyira megfogni, mint az ep1. (Érdekesség, így visszagondolva, az ep4-6 az SE-ig nagyon nem is érdekelt. Addig "csak egy sci-fi" volt a sok közül, de 1997-ben, mikor - szintén születésnapomra - megkaptam VHS-en a felújított változatokat, és megláttam benne Mos Eisley-t és Bespint élő, lélegző városként, meg a dewbackokat, a rontókat, az új Sarlaccot, és így tovább, akkor kezdtem először azt érezni, hogy az SW több is lehet számomra. De az ep1 volt az, ami meghódított.) 2002 - Star Wars Episode II: Attack of the Clones -> ez a film is lehengerelt, és hát büszkén vállalom, hogy főleg a látványa miatt. A gyerekkori ábrándok megtestesülése: Yoda párbajozik, sok-sok Jedi harcol egyszerre, élő, lélegző világ, klón háborúk, Jango Fett, Aayla Secura (khm... ja, a tini korszak ). Máig élénk emlék, hogy miközben az egész mozi röhög Yoda ugrálásán, és lélegzet visszafojtva csodálom az egész jelenetet. És tetszik vagy sem, ismét szeretném kifejezni haragomat amiatt, hogy Lucas a BD-re elb*szta a párbaj végét az sz*r és abszolút felesleges újravágással. 2005 - Star Wars Episode III: Revenge of the Sith -> meglepő? Szerintem nem, ismertek. Hát igen, a prequel zsinorban hozta azt, amit semmilyen más film sem. Pedig azért voltam moziban két SW között, hiszen ott láttam az Alien Resurrectiont, a Jurassic Park III-at, a Final Fantasy: Spirit of Withint, meg még jó pár másik filmet. De egyik sem hatott úgy rám, mint ezek a filmet. Az ep3-nál ugye először néztem rajongókkal SW filmet. Ráadásul akkor Jedi lovagnak öltözve (akkor még nem volt ennek olyan flancos neve, hogy cosplay ). Sok élmény ért akkor, több itteni fórumozóval akkor találkoztam először (ki hitte volna, hogy tíz évvel később még nem csak barátok vagyunk, de évről évre új SW-re járunk), bőrig áztam, emiatt kicsit rossz volt a hangulatom (meg más miatt is, de az másik sztori, ami az ep1 idején kezdődött). Végre bekerültem a híradóba is, amint Krande orrba vág egy fénykarddal, merthogy ő, jómagam és Derb össze-vissza kardoztunk a premier előtt. Basszus, szerintem a film nélkül is életre szóló élmény lett volna ez, de aztán jött a film, és húha. Az ep3 elszáguldott mellettem, mint Obi-Wan és Anakin a csatahajók mellett. Elgázolt, székbe döngölt. Az első és máig egyetlen SW, amit azonnal újranéztem, a kövi vetítésre ültünk be. Nagyon-nagy hatást gyakorolt rám. 2015 - Jurassic World -> Ja, kis híján húsz évenként az SW filmek közé becsúszik egy Jurassic. Jó nagyot ugrottunk, meg kell hagyni, de tény és való, a következő nagy mozis élményem az a Jurassic World volt, főleg azért, mert meg tudta idézni azt a kisfiút bennem, aki 1997-ben a The Lost Worldre ült be. Nálam ez nagyon nagy szó, nagyon fontos is számomra, hogy a gyermeki énem sose vesszen el. Basszus, és 90 évesen is legózni akarok. Felnőtt vagyok és a mindennapjaimat betöltik a felnőtt élet kínjai, ezért tartom fontosnak, hogy a gyermeki lelkesedésem, gyermeki énem ne vesszen el. A mai világ nagy problémájának tartom, hogy sokan hagyják ezt kárba veszni, és nagyjából mindenki, kortól függetlenül ugyanazzal az indokkal: ciki felnőttként gyerekként viselkedni. Meh... A Jurassic World hozzásegített ahhoz, hogy két órára újra totál gyerek legyek, és ez komoly fegyvertény, amit tíz éven át nem tudott semmi elérni. Persze láttam jó filmeket a moziban, olyat is, ami komoly hatást gyakorolt rám, de itt ugye most a top van, a legek legjei, és azok csak ezek a filmek. Amikor úgy jövök ki róluk, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem, egyáltalán, van-e még fejem. 2017 - Star Wars Episode VIII: The Last Jedi -> igen, közben volt egy ep7 és egy Rogue One is, amik bár nagyon tetszettek, nem ismételték meg azt, amit az ep1-3 és a TLJ elért. Egyrészt, újra az a kamasz voltam, aki az ep1-3-at ismerte meg, illetve volt még valami: a TLJ olyasmit tett, amit SW addig sosem, meglepett. Egymás után többször is. A TLJ az, ami megértette velem, miért olyan fontos sokaknak az "én vagyok az apád" fordulat. Ez nálam Snoke halála lett. És a film rengeteg szempontból ütött meg, de úgy isten igazán. A rendezés, a látvány, a fordulatok, a színészi játékok, a sztori (egyszerű, mint az egyszer egy, mégis mélysége van). Rengeteg pozitívuma van, ami miatt én már nem csak a kedvenc Star Wars filmemnek, de a legjobb Star Wars filmnek is tartom. És komolyan: b*ssza meg magát mindenki, aki szerint ez a film sz*r. +1 1989 - Aliens -> korai emlékeim között szerepel ez a film. Nem moziban láttam, VHS-en, tévében (talán az HBO-n, de lehet, hogy itt már az emlékek kutyulódnak, mert vagy százszor, ha nem ezerszer láttam az HBO-ról fölvéve VHS-ről), vagy ilyesmi. Olyan korán láttam, hogy arra sem emlékszem, min láttam. VHS-en azt hiszem. És még Szolnokon laktuk ('89 karácsonyán költöztünk el). Az első filmes élményem. Jól kezdtem, mi? Négy évesen Aliens. Nálam ez A Film. Azt hiszem, elmondhatom, hogy alapvetően határozta meg az életemet. Nem csak azt, hogy rajongok az alienekért, de azon a téren is, hogy szeretem a sci-fit, az űrhajókat, a hadsereget, és szerintem még ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy megszerettem a történetmesélést.

Akkor nagyjából egyetértünk. Csak más-más mértékbe toleráljuk az egyes filmeket, illetve más módon éltük meg. Mivel én a Jurassic Parkot csak akkor láttam moziban, amikor 3D-ben adták 2013-ban, és 1997-ig, a szülinapomig csak egy videotékából kihozott VHS-ről lemásolt kazin néztem (mai fiataloknak: ez annyit tett, hogy a másolásvédelem miatt pocsék volt a hang, a kép és csíkok futkároztak rajta, kb. egy TSRip minősége) láttam, így számomra a The Lost World volt az, ami neked a Jurassic Park. Belegondolva, én a JP-t élvezhető minőségben csak a TLW után láttam először pár hónappal. A JW is pont ezért tetszett, mert pontosan úgy éreztem magam a moziban, mint anno '97-ben, 12 évesen. Csak a JW-t jobban összerakott filmnek tartom. Mert akármennyire is az egyik kedvencem a TLW, azért sok dolog meredek, és én például ezen a téren fordítva vagyok, én ahogy öregedtem, úgy kezdtek egyre jobban zavarni a TLW hibái. Főleg az, hogy Spielbergék mintha ad-hoc dobták volna össze a forgatókönyvet. Főleg a vége felé, amikor elfogják a rexet. A semmiből, percek alatt odakerül egy második InGen kontingens szállításra készen (ki hívta őket oda, könyörgöm? ), egy komplett Rex ketrec, ráadásul már be is csomagolták Buckot. Aztán meg jön a hajó, ami egy bazi nagy ostoba rejtély. Hát hogy ölt le ott mindenkit Buck? Pláne úgy, hogy még olyan helyen is széttépett embert, ahová a keze is alig férne be. Aztán miután megreggelizett, valaki még rázárta a kaput, és aztán jól meghalt. De ki kormányozta be az öbölbe a hajót? Szóval, ahogy idősödtem, úgy kezdett zavarni a TLW sok hülyesége. Ennek ellenére ha nézem, még el tud kapni a hangulat, de gyerekkoromban sokkal jobban szerettem. Aztán jött a JW, amitől visszakaptam azt, amit a TLW adott, csak én úgy érzem, hogy nincs benne annyi baromság, ezért szerettem meg sokkal jobban. A Fallen Kingdom meg egy külön szám.

Azért szerintem a korábbi filmeket is érdemes lenne pótolnod. Oké, a Jurassic Park III nem nagy szám, de egyszer meg lehet nézni. Senki sem lehet tökéletes, mert k*rva jó film volt. Viccet félre téve, azért érdekelne, hogy ha a JW szerinted "nem nagy szám", mi a véleményed a második és a harmadik részről? Mert szvsz. mind a The Lost World: Jurassic Park, mind a Jurassic Park III gyengébb a Jurassic Worldnél, mondom ezt úgy, hogy a JW-ig a TLW volt a kedvenc részem a sorozatban. Nekem amúgy most ez a tetszési sorrendem: 1. Jurassic World 2. Jurassic World: Fallen Kingdom 3. The Lost World: Jurassic Park 4. Jurassic Park 5. Jurassic Park III A filmek minőségét tekintve meg ilyen sorrendet állítanék: 1. Jurassic Park 2. Jurassic World: Fallen Kingdom 3. Jurassic World 4. The Lost World: Jurassic Park 5. Jurassic Park III

Hiperrobbanás, vaó!

Jó hír! Arra leszek kíváncsi, ezt hány másik oldal hozza le...

Szerintem nem kell pesszimistának lennünk. A Solo ugyan jelenleg a leggyengébben teljesítő SW film, ugyanakkor szerintem ahhoz képest, mennyi kellemetlenség volt a készítése során és milyen tré időpontban mutatták be, jól teljesített. Más film lehet a felét sem kalapozta volna össze. Persze ezt már sosem tudjuk meg, de kétlem, hogy ezt a Disney-nél és a Lucasfilmnél nem látják át ezt, és pusztán azt nézik, hogy ennyit adtak rá, és ennyi jött be, a körülményekre meg fittyet hánynak. Eleve ott vannak emberek, akiknek ez a szakmájuk, ráadásul sokkal jobban rálátnak a bevételre és kiadásra, mint mi. Mi pusztán a Box Office Mojo adatai és egy megtippelt költségvetés alapján logikázunk, nekik meg kemény tények, pontos számadatok állnak a rendelkezésükre minden téren. Ami szerintem várható, hogy az ep9 után Rian Johnson filmjei kerülnek előtérbe. A Skywalker-szál lezárásával szerintem is érdemes új, hasonlóan epikus vizekre evezni. Johnsonnak még több mint két éve van arra, hogy a trilógia első részét leszállítsa 2020 karácsonyára (az ep9-et annál előbb szerintem nem követné új film). Ez bőven elég annak a figurának. Aki nem hiszi, az kattanjon rá sürgősen az ep8 BD extráira. A csávó a lehető legszerényebben, teljes hidegvérrel vezényel le hatalmas dolgokat. Egy élő Palpatine a csávó, csak ő nem csillagok, hanem filmprodukciók uralkodója. A személyesebb hangvételű spin-off filmek meg jöhetnek majd a Johnson trilógia epizódjai között. Amúgy - és most hadd szóljak magam ellen is - talán nem lenne baj, ha úgymond befellegzene az ep1-9 közötti érában játszódó filmeknek. Sorozatok még kiaknázhatják az ep6-7 közötti szakaszt, esetleg, ha lesz nagyobb időugrás az ep8 és 9 között, oda még bebökhetnek egy animációs sorozatot (vagy ott folytatódhatna a Resistance). Ugyanakkor az ep9-cel talán érdemes lenne a moziban végleg lezárni ezt a bő 60 éves korszakot. Úgy értem, véget ér a Skywalkerek története, aztán egy évvel rá meg visszaugrunk 40-50 évet az időben, és jön a egy film annak az embernek a főszereplésével, aki részben elindította az egészet? Hiszen Obi-Wan az, aki már a legelején ott van, szó szerint. Csuklyás buksija a második jelenetben látható. Kicsit olyan lenne, mint egy időben korábban játszódó epilógus, bedobva valahová a fő sztori közepére. Talán ez az ide-oda ugrálás az időben már nem kéne. Ez is bezavarhatja a mezei mozinézőt. És ha ezt az érát lezárnák, talán tematikusabban is jöhetnének a filmek. Eleve bele lehetne írni olyan mellékszálakat, amiket aztán más filmek kibonthatnak. Gondolok itt annak a fordítottjára, ami most van: Tudjukki és a Ghost cameózott a két spin-offban, de ezt meg lehetne csinálni úgy, hogy már előre betesznek ilyen cameókat a filmekbe, amiket aztán később más filmek vagy sorozatok kibontanak. Kicsit működhetne úgy, mint az MCU filmek stáblistás jelenetei, csak itt a filmekbe fűzve.

Amiért az új Köztársaságnak sincs ütőképes, modern hadserege. Mert Mothma retteg a katonai diktatúrától. Az ő fejében (helytelenül) a civileknek kell minden döntést, így a katonait is meghozni, szavazással. Ezzel békeidőben, vagy olyan háborúban, ami a határokon kívül zajlik, még talán nem is lenne baj. De abban a háborúban, amit a Szövetség vív, iszonyúra lelassítja a folyamatokat, és a békepárti felfogás rossz döntésekhez vezet. Nem csoda, hogy a Szövetség katonai ágense folyton folyvást lázad a civil oldal ellen. Mondjuk nekem nagyon az az érzésem, hogy a Szövetség katonai vezetése a Szövetség majdnem feloszlása után átvette az uralmat, vagy legalábbis a politikai erőviszony a katonai és civil szféra között az előbbi felé billent. Az ep4-6-ban és az eme időszakban játszódó más történetekben már nem látni civil vezetőket, nincsenek igazán nagy gyűlések, se szavazások, a döntéseket katonák hozzák végig. Még Leia is tábornok volt, nem szenátor.

Ezért is fórumozok itt már több mint tíz éve.

De én meg erről beszéltem, hiszen ezt sugallja L3 szövege, ezt cáfolja meg Lando viselkedése a droid pusztulásakor.

Szerintem egyáltalán nem így van, és azért, mert nem ez az egy mondat van, ami jelzi, hogy Obi-Wan szimplán semmibe veszi a droidokat. Ez jól látható azon is, ahogy R2-val viselkedik (az ep3-ban is lefitymálja, a TCW-ben meg nem is érti, miért keresi Anakin annyira, csak akkor kap idegbajt, amikor megtudja, hogy fontos adatok vannak a droidban -> ez jól jelzi, hogy R2 számára csak egy gurulu adattároló), vagy ahogy fel sem veszi, hogy a három éven át vele harcoló R4-t a szeme láttára fejezik le. Vagy abból, hogy bár R2 nagyon fontos volt a tanítványának és jó pár dolgot csináltak végig együtt, fel sem ismeri. Pedig szám szerint egy kék R2-D2 nevű asztromechanikai droid létezik a Galaxisban, aki tudja azt is, ki a frász az az Obi-Wan Kenobi, és van mellette egy arany színű protokoll droid, amiből szintén csak egy van C-3PO néven a Galaxisban, és nem mellesleg az is ott volt párszor Obi-Wan mellett. Obi-Wan nem általánosít akkor ott Dexnél, szimplán lenézi a droidokat. Nem az az egy mondat, hanem az ep1-től a TCW-n át az ep4-ig tanúsított viselkedése bizonyítja ezt. Ragaszkodott hozzá, de azért nem annyira, hogy például testi vágyról vagy hasonlóról legyen szó. Ebben téved nagyot L3. Nyilván máshogy kezelnek egy intelligens, beszélni képes droidot (jobban kötődnek hozzá), mint egy számítógépet, vagy akár egy MSE droidot, de akkor is csak droidként kezelik őket. Amúgy Anakin az emberei és a tanítványa életét is képes volt kockára tenni R2-ért, szóval azért az, hogy Lando is beszaladt érte egy tűzharc kellős közepébe, azért nem nagy szó. Sőt még Cassian is érzelmi reakciót mutatott, amikor K2 feláldozta magát és Jyn is kötődni kezdett hozzá, és ugye Hera is komolyan ragaszkodott Chopperhez. De ettől még egyik sem érez szerelmet vagy testi vágyat a droidja iránt, és amikor megmurdelnek, gyorsan továbblépnek, pláne, ha olyan mankójuk is van, mint az, hogy a Falconba letöltötték az agyát (mondjuk valószínűleg az nem a teljes L3, hiszen, ha ennyi lenne egy droid megmentésének a kulcsa, akkor akár L3 tömeggyártást is rendezhetne Lando, hiszen csak újabb és újabb droidtestbe kéne letölteni a memóriáját; meg nyilván R2-t sem kéne újra és újra újáépíteni). Kivéve Anakin, de ő nem százas.