Dzséjt

Hála az égnek, nem.

Hát... ez... most... durva... volt...

Nem aprózzák el. Érdekes lesz viszont látni. De azért a farostlemez X-szárnyúakat és Y-szárnyúakat ne reprodukálják.

Nekem olyanokra már nincs szükségem. Azért az események mikéntjén még izgulhatok, szerencsére időben rászóltam, hogy részleteibe ne menjen bele. Meg mázli, hogy van még éppen elég más karakter. Akiket sokkal jobban kedvelek.

Mondjuk valószínűleg a 3x04 is meggyőzött volna - az eddig látottakból -, de tulajdonképpen szerintem tökéletes volt beszippantatásra is. Esetleg még a feketevíz csata lehetett volna ilyen jó demonstráció, bár abban azért van pár fordulat.

Jól emlékszel, három fejezetig jutottam, aztán feladtam. Hogy a sorozat hatására elolvasom-e, hát, jó kérdés. Kedvet kaptam hozzá, de annyi könyvet akarok elolvasni jelenleg, hogy nem valószínű, hogy a közeljövőben belekezdek. Most is két könyvet olvasok egyszerre, az egyik ráadásul négykötetes, és akkor még van két futó sorozat (Térség és Vaják), aminek új részei jelentek meg e hónapban.

Sikerült célt érned. Fogok írni, sőt, nem is akartam nagyon szóvá tenni, hogy elkezdtem nézni, amíg a végére nem érek, de

De-de. A múltkor megtetszett az a rész, amit néztünk, szóval nekiálltam. Hát, eddig finoman szólva bejön, de ez a kis fordulatos epizód eleddig mindent vitt.

Erre szoktam írni, illene valahogy különbséget tenni ízlés és minőség között - ami mondjuk sokszor majdnem lehetetlen, de egy tökéletes világban tök jó lenne. Mondjuk szerintem a "sz*r" jelző sem áll távolabb a "nivótlan aljától", csak utóbbi szebben van megfogalmazva.

Napi bölcsesség: attól, hogy valaki kukán bámul rád, még lehet, hogy érti a nyelved, szóval ne beszélj vele tiszteletlenül, pláne, ha hadsereget árulsz neki és sárkánya van.

Csak miatta azért ne, mert sokat nem szerepelt benne. Inkább csak cameózik.

De az ep3 és az ep7 között van egy lényegesen különbség: az ep4-5-6 miatt mindent tudtál arról, kivel és mivel mi fog történni. Semmi sem volt meglepetés, már az ep1 idején sem igazán (még az új szereplők esetében sem). A poént húsz évvel korábban lelőtték. Az új trilógia szépsége az lesz, hogy akárcsak az ep4-5-6-nál, nem tudsz róla előre semmit. És hidd el, elrontaná, ha előre tudnád, mert egy dolog meglepődni a géped előtt, olvasva az anyagot, vagy látva egy trailerben, vagy hallva egy interjúban, és más a moziban szembesülni vele. Azok tudnának erről mesélni, akik anno ott ültek az ep5 évében a mozikban. Aki sorban nézi meg a történetet, annak távolról sem lesz már akkora élmény az "én vagyok az apád" mondat. Persze a spoileresség választható dolog, de egész más, ha te választod, vagy ha a marketingesek úgy döntenek, hogy már a trailerben a pofádba nyomják a film minden lényeges poénját (a la Terminator: Genisys). Bár a legszebb az lenne, ha úgy titokban tudnák tartani a dolgot, hogy hiába vagy spoileres, akkor is meglepnek. A Jurassic Worldnél és a Star Trek: Into Darknessnél ment a dolog, remélem ugyanaz a marketingfőnök itt is.

Hála istennek, hogy csak ennyi. Jól elcseszné a filmélményt, ha a trailerekből, promóciós anyagokból és werkfilmekből ennél többet tudnánk már most.

Szerintem ha máskor nem, amikor lezuhan a TIE, biztos lesz. De őszintén szólva kétlem, hogy a Star Wars megafan Abrams űrcsata nélkül rendezne Star Wars filmet. Mondjuk az biztos, hogy eleddig a marketing első osztályú. Nincs jelenetünk még fénykardpárbajról és űrcsatáról se, az öregekről is a Skywalkereknek csak a kezét láttuk igazán, meg volt egy snitt Hanról. Sőt, az a poén, hogy Luke-ot baromira rejtegetik. Han szerepelt a trailerben, Leiáról már láttunk forgatási képet, de Luke-ról még egy koncepciórajzunk sincs. Ami a második teaserben van, az nagyjából semmi, elbújt egy fekete köpeny alá. Gőzünk sincs arról, hogyan néz ki (már azt leszámítva, hogy szakállas).

Tény, itt is ő volt a fénypont. Amikor megjelent, már emelkedett a film nívója. Én sem akartam, de Donát és Frenkie meggyőzött, hogy megéri egyszer látni. Az biztos, hogy nem fog ez sem és elődje sem a legjobb vígjátékok közé tartozni, lehet, hogy még top100-ba sem sorolnám.

Jól néz ki. De most már tényleg mutogathatnának ismerős idegen háttérszereplőket is. Nem, az ep6-ban van egy Ten Nunb nevű sullusti pilóta is. Bár a legtöbb jelenetét kivágták, az eligazításon látható.

Nemn igaz, mert ő... http://www.youtube.com/watch?v=2En9weRTI1I

Ex Machina: remek, elgondolkodtató sci-fi, bár én sem fogom év filmjének kikiáltani. Ahhoz nálam szórakoztatás lesz, és ami inkább az agyalás felé viszi el a dolgokat, az engem kevéssé szórakoztat. De ettől nem lesz rosszabb film, idén talán tényleg ez a legkomolyabb a zsánerben. Az más kérdés, hogy a toposz jellemzőit csak nem tudta ledobni magáról, a megszokott kérdéseket teszi fel és a megszokott módon kerüli a válaszokat, emiatt a végkifejlet is kiszámítható. Förtelmes főnökök 2: Donát, Frenkie, igazatok volt, tényleg jobb az elsőnél. Bár ez sem kerüli el az első rész legjobbnak ítélt poénjainak megismétlését (miért hiszik a vígjátékok készítői, hogy egy poént kétszer el lehet adni? ), szerencsére szépen, lassan új irányba vitte el a dolgot, így új poénok is születtek. És azok többsége nem a fingós, hányós, káromkodós poénok voltak. hála az égnek, bár ilyenből is akadt még, sajnos. Szóval tetszett, jobban is, mint az első, de ettől függetlenül tartom az állításom: fölösleges volt folytatni.

Minden játék Blu-rayen van, ami Xbox One-ra és PS4-re jön ki, szóval határozottan igen.

A nyitány remekül megidézi az ep4 elejét, noha itt egy bolygón araszolnak motorikus hőseink, nem pedig egy űrhajó folyosóin - szóval van némi kontraszt is. Viszont ezúttal is úgy nyitunk, hogy ha az előző részek ismerete nélkül ülnénk le a film elé, azt hinnénk, C-3PO a főnök, akárcsak az ep4-ben. Aztán, folytatván a hagyományt, ráeszmélünk, hogy az aranybogár valójában elég besz*ri, sőt, képben sincs, valójában R2 a vezető, nem mellesleg, a beavatott. Talán három perc, ha eltelik, és a szerepek teljesen felcserélődnek a járkáló Oscar-szobor és a guruló kuka között. A gamorrai őröknél kevesebb undorító lény császkál a Star Warsban. Tartom, amit Donát írt, elég randán öregednek, talán a legrondábban az egész sagában, még az ep4 egyik-másik lénye is szebben fest, mint ők. Persze, mivel szerepük nem jelentős, ez nem zavar különösebb vizet, és valahol még illik is hozzájuk - elvégre miért ne lehetne egy baltával hadonászó kocának gumibőre? Amit viszont a mai napig nem értek, hogy Jabbának miért éri meg ilyen lényekkel őriztetni a palotáját. Lassúak, ostobák, és baltákkal meg lándzsákkal vannak felszerelve. Valaki ezek láttán csodálkozott, hogy Maul vezetésével a háborúra képzett, csúcs haditechnológiával bíró Death Watch seperc alatt bevette a palotát, vagy, hogy egy padawan, egy vak, egy sánta szőnyeg, egy félpucér lány és egy a melóból lógó ex-báró képes leverni az egész Jabba-kontingenst? Jó persze, beljebb már vannak azért rosszabb arcok is, de a kapuőrség inkább valami ízetlen poén lehet, mint komolyan vehető akadály. Bár lehet, hogy Jabba a szaguk miatt küldte oda őket. Nekem ebben a jelenetben amúgy C-3PO reakciója tetszik, amikor meghallja R2-tól, hogy ajándékot hoznak Jabbának. Szegényke, hogy kiesik a magára erőltetett szerepéből.

Szerintem már az mutatja, mekkora baromság ez, hogy ezzel az ep7-8-9 alapkonfliktusa lényegében abból indulna ki, hogy Han egy seggfej. Valahogy kétlem, hogy a Star Wars egyik legközkedveltebb karakterét így lealacsonyítanák az ep6 után, na meg azt is, hogy az új trilógia, aminek az ep1-6 szellemiségét és történetét kell továbbvinnie, abból indulna ki, hogy Han rossz férj és még rosszabb apa. Mintha az ep1-3 konfliktusa abból indulna ki, hogy Obi-Wan lefeküdt Satine-nal, és ez balhét okozott Mandalore-on. Azért ez egy mese, ráadásul a Star Wars, nem a Barátok közt - jól lehet, van benne némi szappanopera vonulat, de azért nem ennyi. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy Sana néger, Rey hófehér. Nem vagyok otthon a genetikában, de szerintem akinek az egyik szülője fekete, akkor az nem lesz hófehérke. És persze a kérdés: mit csinált harmincegynéhány évig? Oké, felnőtt, aztán? A Star Warsban a tizenévesek már kész felnőttek, szóval még mindig van húsz év. És végül: csak azért, hogy megölje Hant, elkezdte Anakin Skywalker cuccait gyűjtögetni (ahogy Bomarr írta), meg csak brahiból felküzdötte magát az Első Rend nagyágyúi közé, és mellékesen, megtanult bánni az Erővel? Jabba nagyon leadta a dolgot, ő csak egy fejvadászt küldött Han után. És még ott van az a másik is, amit szintén Bomarr írt: nem fogják az ep7 alapjait egy képregényben elmesélni, amit a nézők nagyon nagy többsége nem olvasott. Ugyan már... Józan paraszti ésszel ki lehet gondolni, hogy ez kalapos baromság, csak, hogy finoman fogalmazzam meg. Ha Ren Han fia is, akkor is Leia az anyja. Már csak amiatt a két apróság miatt is, hogy a Star Wars saganak közvetlen kell érintenie a Skywalker famíliát, a Saga ugyanis az ő regéjük, plusz, Erőhasználó a lelkem és nagyon a Kiválasztottra van ráizgulva.

Én biztos forrásból tudom, hogy valójában Leia fia, csak mivel gyerekszerelemből lett, ezért Bail és Breha eltitkolták, Leiának pedig azt mondták, hogy halva született. Rent az apja - akiről elhitették vele, hogy a bátyja - és apai nagyszülei elvitték az Alderaanról a Tatooine-ra, ahol buckalakóknak adták ki magukat és a pusztában éltek. Ezért hord Kylo maszkot, mert ráragadt ez a tusken hagyomány. Össze is házasodott egy másik buckalakó törzs vezérének lányával, megszülettek a kisbuckalakók, az após halála után ő lett a törzsfő. Szóval, szép élet volt, amíg apja egy kétnaplementés pillanatba elé állt, és azt mondta: - Kylo! - Igen, bátyám? - Sosem tudtad meg, mi történt apáddal. - Hát dehogy nem. Ott nyugszanak dűnesírban, ha a jawák ki nem kaparták őket. - Nem, én vagyok az apád. - Ne viccelj, hülye. Te a testvérem vagy. - Nem, én az apád vagyok, csak tizennégy évesen felcsináltam az alderaani királyi ház hercegnőjét, amit még ezen a toleráns bolygón sem toleráltak túlságosan. - Alderaani herceg vagyok és itt kell élnem a homokban? - Igen, de most nem ez a lényeg... - Miért nem vittetek mindjárt a Dagobah-ra? Vagy a Mustafarra? Ott lett volna ám jó a lávában pancsolni. Nem találtatok jobb bolygót? - Nem a bolygó számít... - Akkor nem is vagyok buckalakó? - Hát nem! - Baz' meg, hát elvettem egy más fajú bennszülöttet. Nem tudtatok volna valamikor a lánykérés és a ceremóni, vagy legalább a nászéjszaka előtt szólni. - Gondoltuk, ha te boldog vagy... Kylo Ren nem volt boldog. Hogyan is lehetett volna. Még aznap éjszaka megölte báttyát és elhagyta törzsét, elment Mos Eisley-be és elindult, hogy megkeresse anyját és visszakövetelje címét. A csavar a történetben az, hogy mint tudjuk, az Alderaan már nincs meg, nincs család, cím, semmi, mindent elvettek tőle. Amikor megtudja, hogy ezért Darth Vader a felelős, elindul, hogy bosszút álljon, csak sajnos már Darth Vader sincs. De a csávó eddigre oly megszállott, hogy elkezdi gyűjteni Vader holmijait és bosszút esküszik Luke Skywalker ellen, amiért az ellehetetlenítette a bosszúját Darth Vader ellen. Tehát ez az ep7 alapkonfliktusa.

A sorozattól kicsit tartok, nagyon olcsó szaga van (SyFy termék, na). Ez még az első könyv feldolgozásának jól is állhat, ám a másodiknak, ahol megjelennek a nagy űrcsaták, meg a Starcraftból kölcsönzött gépesített gyalogság, hát... Annak ez már nem állna jól. Valóban nehéz lenne megmondani, hol mondtam még azt, hogy "mit esznek ezen?", és mmikortol azt, hogy "basszus, már aludni kéne." Az biztos, hogy valahol enyhén szólva is nyakig berántott a könyv. Ha a sorozat fele ilyen jó lesz, új kedvenc sci-fi sorozatot avatok. Köszi. Remélem sikerül megnyernem vele pár embert Holdenéknek. A szobafogságokban az a jó, hogy lehet olvasni. Én már csak tudom, havonta 8-10 alkalommal 24 órás szobafogságra ítélnek.

A Térség-trilógia A végére értem a Leviatán ébredése, a Kalibán háborúja és az Abadon kapuja című könyvek alkotta trilógiának (a negyedik rész, a Cibola meghódítása e hónapban került a boltok polcaira). James S. A. Corey - e név valójában két embert takar, Daniel Abrahamet és Ty Francket - műve az elmúlt, hát nem is tudom, tíz év legjobb űrupera sorozatát produkálta a szememben. Ráadásul nem úgy űropera, mint a Star Wars vagy a Guardians of the Galaxy, ez nem hagyja figyelmen kívül a fizika törvényeit. Éppen ellenkezőleg, ez adja sajátos báját, hogy úgy merészkedik el a lehetetlen felé, hogy közben az emberiség két lábon a földön marad - képletesen szólva persze, hiszen már az űrt járjuk. De nem a távoli csillagokat, neeeem. Odáig az ember nem tudott eljutni. Legmesszebb az Uránuszig jutott, az úgynevezett Epstein hajtómű idáig tudja elröpíteni az embereket belátható időn belül (értsd: folyamatos gyorsítás mellett néhány hónap). Szóval itt nincsenek hiperhajtóművek, mesterséges gravitáció (legfeljebb akkor, ha valami forog vagy gyorsul). Ha a hajók túllépik az emberileg elviselhető gyorsulást, présülésbe kell huppanniuk és magukba csorgatni a "lét" (egyfajta gyógyszerkoktél), vagy szétlapulnak, szakadnak, loccsannak, attól függ, éppen milyen erővel csap le rájuk a fizika. A csatákat (mert bizony űrcsaták is vannak) s reálisan vívják, sínágyúkkal, torpedókkal, rakétákkal, és a védelmet itt a pontvédelmi ágyúk adják, nem holmi energiapajzs. Ennek megfelelően ha kilyukad a hajó, az hamar a legénység pályafutásának végét jelentheti - bár a csatákban szkafandert viselnek, így sok esetben az ideig-óráig megmenti az életüket. A Térség-sorozat tehát ilyen téren a realitás talaján maradt. Az űrcsata és űrhajózás mellé természetesen kell a politika is, mert hát mégis csak egy világot építünk fel, emberekkel, azok meg nem bírják ki politika nélkül. Szóval intrikából is akad elég, főleg a Kalibán háborújában, ott ugyanis az egyik főszereplő egy politikus (és a legjobb arc az egész trilógiában). A Naprendszert három nagy frakció irányítja: - az Egyesült Nemzetek (EN) fennhatósága alá tartozik a Föld és a Hold. - a Marsi Kongresszusi Köztársaság, nevéből adódóan ez a Marsot uralja. - a Külső Bolygók Szövetsége (KBSz) pedig a Marson túl mindent a kezében tart, a bolygóktól kezdve a holdakon át az aszteroidákig (összefoglaló nevén: az Övet). Nem mellesleg terrorszervezetként kezdte, és a regények egyik cselekményszálán azt láthatjuk, hogyan lesznek valódi kormánnyá. És mindezen kormányokhoz csatlakoznak be a gátlástalan nagyvállalatok, akik még több sz*rt kevernek. Ráadásul egészséges fajgyűlölet is van a történetben, mert az emberiség fejlődése kissé szétvált. Már külsőségek alapján felismerhető, ki született a Földön, ki a Marson, és ki az alacsony vagy zéró gravitációs kúttal bíró Övben. Szóval a béke a Naprendszerben egy hajszálon függ, olyan kényes az egyensúly, hogy azt egy rossz szóhasználat képes felborítani. És ebbe a katyvaszba robban be valami, ami a történet misztikumát adja, de amiről inkább nem árulnék el semmit, mert az már spoileres infó lenne. Annyit azonban megemlíthetek, hogy elég komoly horrorelemet csempésznek be ezzel a sztoriba. Nos, ebbe a katyvaszba esik bele James Holden kapitány és hajója, a Rocinante legénysége. Bár mellettük nagyon sok más szereplő is tiszteletét teszi, Jim a fő-főszereplő, az állandó konstans. És, hogy éppen merre fordul a világ, az mindig attól függ, hogy mennyi ideig tudják a hatalmasságok távol tartani Holdent egy rádiótól. Essék pár szó a könyvekről. A trilógia nagyjából úgy épül fel, mint a Star Wars ep4-5-6 (vagy a Mass Effect-trilógia). A Leviatán ébredése csak bevezeti a hősöket, ismerkedik a világgal - nem csak az olvasó, az írók is, még nagyon érezni, hogy ők sem jöttek bele. Ennek megfelelően kicsit lassú a tempó, a könyv első fele szerintem kicsit unalmas is. Nekem elsőre nem sikerült végigolvasnom, tartottam egy kis szünetet, aztán egy hónap alatt bedaráltam mindegyik részt. A kedvencem a Kalibán háborúja lett, mert itt elmélyülünk a világ hátterében, nagyon sok a politikai rész, az intrika, amit én ugye nagyon szeretek. A harmadik rész pedig hozza az epikus konklúziót, megmagyarázza az addigi rejtélyeket és megnyitja az utat a következő trilógiának. A fejlődést az írók részéről mi sem mutatja amúgy jobban, minthogy az első könyvben még a két főszereplőt sem tudták mindig jól kezelni (az említett unalmas szakasz részben emiatt van), míg a harmadik könyvben már négy főszereplőt és rengeteg mellékszereplőt mozgatnak magabiztosan és üresjárat egyáltalán nincsen. Sőt, ebben van az egyik legmellbevágóbb pillanat is (a második részben meg az egyik leghűbazmegelmentekak*rvaanyátokba pillanat), amit eddig könyvben olvastam. És persze a történetszálak is ezer felé ágaznak a végén - na jó, azért nem egy Trónok harca. Szóval, aki szereti az olyan űroperát, amiben vannak háborúk, társadalmi kérdések, némi horror, sok politikai intrika és egy űrhajó szerethető legénységgel, plusz még a valóságtól sem rugaszkodik el nagyon, azoknak csak ajánlani tudom a Térség-sorozatot.