Donát

Érdekes fejtegetés. Én eddig meg voltam győződve róla, hogy amikor Qui és Obi összenéznek, akkor jönnek rá, hogy miféle cselhez folyamodott korábban a királynő.

23. FEJEZET ZETA-5 MOST Ghorn türelmetlenül rácsapott a hiperhajtómű aktiváló gombjára, mire az Elegant Diplomacy kissé sután belépett a hipertérbe. Trish megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Nem hitte volna, hogy épp bőrrel megússzák. A biztonsági tiszt morcosan hátra ment az űrhajó hátsó részébe, hogy felmérje a fényalatti hajtóművek állapotát. - Ezért a Sienar ki fog nyírni – füstölgött a férfi, miközben elhaladt Trish mellett. A nőt a legkevésbé sem érdekelték Ghorn problémái, inkább aggódva fürkészte Ferra arcát. - Hogy érzed magad? – kérdezte lágyan, miközben megcirógatta a lány fejét. Ferra feszengve arrébb húzódott. - Jól vagyok – válaszolta kissé ingerülten. A kislány reakciója meglepte Trisht. - Mi a baj? – érdeklődött aggodalmasan. Ferra válasz helyett inkább a szőke hajtincseivel kezdett bíbelődni. - Mondd el, nem fogok haragudni! – próbálkozott tovább a nő. A kislány válaszolt, de kerülte Trish tekintetét. - Megölted azt a lényt. Miért beszéltél nekem a csillagokról, ha utána te is azt tetted, amit én? Trish vett egy nagy levegőt. Legbelül sejtette, hogy ezt a beszélgetést nem kerülheti el, de azért remélte, hogy elodázhatja a témát. Ugyanakkor azt is tudta, hogy nagyon fontos, hogy megértesse Ferrával a két eset közötti különbséget. Trish gyengéden felemelte Ferra állát, és mélyen a szemébe nézett. - Kegyelemből öltem meg – mondta halkan, de határozottan. – Eredetileg csak ártalmatlanná akartam tenni. De vannak helyzetek, amikor nem minden úgy történik, ahogy azt tervezed. - Kegyelemből ölted meg? – kérdezett vissza homlokráncolva Ferra. – Miért? - Hogy ne szenvedjen – foglalta össze röviden Trish. – Az ilyen gyilkosság nem számít rossz cselekedetnek. Ferra zavarodottan ráncolta a szemöldökét. - Nem értem – mondta némi gondolkodás után. – Én azért öltem meg valakit, hogy megvédjelek. Az miért számít rossz cselekedetnek, ha ez meg nem? Mi a különbség? Trish tanácstalanul kibámult a hiperűr ítélkezésmentes, néma forgatagába. Vajon tényleg én vagyok a megfelelő ember erre?, gondolta bosszúsan. - Amit te tettél, az sem volt rossz cselekedet – mondta aztán lassan, vontatottan. – Csak az ilyen döntéseket még egy felnőttnek is nehéz meghozni. Hát még egy gyereknek, mint te. Trish aggódva a kislány arcát fürkészte. Hirtelen átvillant az agyán, hogy Ferra néhány órája tíz évesnek vallotta magát. A nő egészen addig a pontig biztosra vette, hogy nem lehet több nyolcnál, de rá kellett jönnie, hogy tévedett. Ferra egyszerűen sokkal csenevészebb és alultápláltabb volt, mint az átlagos, korabeli gyerekek. Trish el se tudta képzelni, min mehetett keresztül mind lelkileg, mind fizikailag a kislány. Egy dolgot viszont biztosan tudott. Minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy Ferrának innentől jobb sora legyen. - Mi felnőttek jobban megbirkózunk azzal, amivel egy ilyen súlyos tett jár – mondta végül a nő, hosszas hallgatás után. A kislány érdeklődve közelebb hajolt a nőhöz. - És vigyáztok, hogy nehogy kialudjon bennetek a fény? - Pontosan. - Hogyan? – kérdezte Ferra kíváncsian. - Megmutatom – válaszolta Trish lágyan. – Csukd be a szemed. De ne less! Ferra engedelmesen lehunyta a szemét. - Gondolj valakire, akit szeretsz. Képzeletben öleld meg. - A valóságban nem lehet? Trish elmosolyodott. - Dehogynem. Ferra még mindig csukva tartott szemekkel szorosan megölelte. - Most gondolj arra, hogy a galaxis minden élőlényéhez, még a leggonoszabbakhoz is, tartozik valaki, aki szereti. Elképzelted? A kislány bólintott. - Érezd az ebből fakadó melegséget. A békét. Az egyensúlyt. A kislány szívverése kissé lelassult, izmai elernyedtek. - Hagyd, hogy átjárjon a békesség – suttogta a fülébe Trish. A nő egy picit kivárt, és hagyta, hogy Ferra elmélyüljön az érzésben. - Ezt mindig tartsd észben, amikor valakinek a sorsáról döntesz – tette hozzá halkan. A kislány kinyitotta a szemét. A tekintetéből áradt a melegség. - Észben fogom – felelte Ferra határozottan. Sato parancsnok idegesen bezárta az irányítóközpont ajtaját, és elindult a tárgyaló felé. Lonno Deso százados már úton volt a helyiség felé, és a parancsnok semmiképp sem akarta megváratni. Mielőtt belépett volna a szobába, gyorsan az övére csatolta az adattábláját, majd ellenőrizte a bal tenyerébe rejtett nyomkövetőt. Ezután benyitott a tárgyalóba. Deso százados már a teremben várta. Sötét hajú, jó kiállású, átható tekintetű férfi volt. Sato tisztelgett. - Üdvözlöm, parancsnok – biccentett a százados, majd leült. Sato is helyet foglalt. – Elmondaná, hogy mégis mi a fene történt itt? - Megtámadtak minket, uram – válaszolta kimérten Sato, miközben behúzta maga alatt a széket. A százados kissé indulatosnak tűnt, és a nő szeretett volna óvatosan haladni, mielőtt felfedné a lapjait. - Egy Gozanti osztályú könnyűcirkáló két birodalmi TIE vadászt hordozva nyolc standard órával ezelőtt tűz alá vette az állomást – kezdett bele Sato. – Szerencsére a pajzsaink megóvták a létesítményt a komolyabb károktól, leszámítva a távolsági kommunikációs reléket, amelyek tönkrementek. Sato tartott egy rövid szünetet, hátha le tud olvasni valamit a százados arcáról, de a férfi rezignáltan hallgatta a beszámolót. - A vadászokat megsemmisítettük. Mint azt ön is tudja, egy magán csatornán keresztül sikerült értesítenünk az Új Köztársaság Védelmi Flottáját. Amikor a flotta megérkezett, a könnyűcirkáló elmenekült – foglalta össze az eseményeket a parancsnok. Deso százados elgondolkodva megvakarta az orrát. - Van ötlete, hogy kik lehettek a támadók? Sato úgy ítélte meg, hogy egyelőre jobb, ha nem teregeti ki az összes lapját. - Nem tudom biztosan, uram. De kettőt közülük személyesen is megvizsgálhat. A hullaházban – tette hozzá fanyarul. A százados elismerően hümmögött, majd ellenőrzött valamit a magával hozott adattáblán. - A könnyűcirkáló nem szerepel az Új Köztársaság adatbázisában. Elmondaná, hogy milyen céllal érkezett? - Egy kislány átadását követelték tőlünk. - Felteszem, annak a korvettnek az egyik utasáról beszélünk, amelyik az érkezésünket követően meglehetősen viharosan távozott – jegyezte meg szárazon Deso. - Igen, uram – bólintott Sato. Hezitált pár másodpercet, majd folytatta. – A kislány a Maze névre hallgató, Allanar N3 típusú teherhajóval érkezett, utasként. És az ön által említett Elegant Diplomacy IPV-2C lopakodó korvetten távozott. A százados erre nem válaszolt egyből. - Miért nem adták át a lányt? – kérdezte végül a férfi, az adattábláját bámulva. - Nem lett volna helyénvaló – közölte higgadtan Sato. Deso enyhe kíváncsisággal felnézett a kijelzőből. - Fejtse ki, parancsnok. - Értesüléseink szerint a támadók elrabolták, és akarata ellenére fogva tartották a lányt. A százados grimaszolt egyet, és egy leginkább ciccegéshez hasonlatos hangot hallatott. Sato megköszörülte a torkát. - Engedélyt kérek egy megjegyzésre. - Hallgatom, parancsnok – felelte Deso, kissé vontatottan. Sato nem volt benne biztos, hogy bölcsen cselekszik, de nem akarta tovább halogatni a dolgot. - Véleményem szerint a támadóknak valamilyen módon köze lehet az Első Rendhez, uram. Ezt mindenképpen bele szeretném foglalni a jelentésembe. - Igazán? – kérdezett vissza kissé cinikus hangon a százados. – És ezt mégis mire alapozza? Sato nyelt egyet. Az elmélete nem állt épp a legerősebb lábakon, de remélte, hogy sikerül meggyőznie a férfit. - Három dologra, uram. Egyfelől, jó néhány idetévedt átutazótól hallottam már, hogy az Első Rend gyerekeket rabol a peremvidéken. Szerintem itt is ez történhetett. Másrészről, a támadáshoz használt űrhajók is ezt támasztják alá. A legfontosabb viszont, hogy ezt találtuk az egyik vizsgálóban. Sato a százados felé nyújtotta a kezét, majd szétnyitotta a tenyerét. A Ferra karjából kivett, összetört nyomkövető apró darabjai lapultak benne. - Mi ez, valami kirakós? - morogta ingerülten Deso. - Ez egy nyomkövető, uram – magyarázta gyorsan Sato. – Tudom, hogy összetört, de nézze a szimbólumot! A szerkezet egyik sarkában egy fekete hatszög alapú embléma bújt meg. A sokszög egy fehér kört tartalmazott, azon belül pedig tizenhat fehér tüske mutatott a síkidom középpontja felé. Deso töprengve nézte a szimbólumot. - Ez nem jelent semmit – mondta némi szünet után. – Az Első Rend csupán egy szedett-vedett félkatonai bagázs. Nem képzeli, hogy megmernének támadni egy Új Köztársasághoz tartozó létesítményt?! Az háborús provokáció volna! - De uram, a szimbólum… Deso százados felemelte a mutató ujját. Sato csak egy orvosi állomás parancsnoka volt, de azért jól tudta, hogy mikor kell elhallgatni. - Mondott a lány bármit az elrablóiról? - Nem, uram. - Akkor nincs miről beszélni – zárta rövidre a témát Deso. – Írja meg a jelentését, parancsnok. De ne számítson semmi jóra, ha a teóriáját erőlteti! – figyelmeztette indulatosan a férfi. Sato kényszeredetten bólintott. Nem volt kétsége afelől, hogy mit fog írni a jelentésébe. Ha másra nem, hát arra jó volt ez a nap, hogy megtanulja világosan látni a helyes út és a kényelmes út közötti különbséget. És most már pontosan tudta azt is, hogy legyen bármilyen következménye is, ő mindig a helyes utat fogja választani, akárcsak az édesapja. - Ha megbocsát, uram, le kell vezetnem egy gyászszertartást – közölte szárazon, majd előhúzta az övére csatolt adattáblát, és átnyújtotta a századosnak. – Itt megtalálja azoknak a listáját, akiket érdemrendre szeretnék felterjeszteni. - Érdemrendre? – kérdezett vissza döbbenten Deso. – Mégis miért? - Mert hősi halált haltak az Új Köztársaságért – felelte fogcsikorgatva Sato, majd dühösen tisztelgett, és távozott a teremből.

Jürgen meccs előtt nyilatkozott a Skynak Domiról: „Dom sajnos azon a területen érzett kellemetlenséget, vagy nagyjából ott, ahol korábban megsérült. A Chelsea-meccsen még minden rendben volt, utána érezte, nekünk pedig ezt ki kellett vizsgálnunk. Esélytelen volt, hogy ma pályára lépjen, nem vállalhatunk semmilyen kockázatot. További vizsgálatokra van szükség. Nagyjából ennyit tudunk.” Meglehetősen aggódom, hogy milyen állapotban lesz év végére. Még messze van, de a jelek szerint egy kis pihenőre mindenképpen szüksége lenne.

Nem indexes, belső forrás. Ismersz jól. Nem mondanám biztosra, ha nem lenne az. Érdemes a Poolbarátok fb oldalt követni, Anfieldes forrásaik vannak.

De az. Belsős infó.

Hát igen... Szobo sajnos megint megsérült.

Nekem is tetszett a The Creator. Ami fura volt, hogy

Köszi @Wilde! Sajnos most annyira durva a meló (ami kihatással van egyéb dolgokra is), hogy csak arra van erőm, hogy berakjam a megmaradt fejezeteket, de mindent elolvasok, amit reagáltok. Kis túlzással, most ez tartja bennem a lelket, úgyhogy...

Ezt nem akarom elhinni. Tavaly még láttuk őt a Celebrationön.

Nagyon biztató, amit eddig mutat és nem is a gólok, vagy a gólpasszok miatt, inkább az intenzitás, a labdabiztosság és a beletett munka miatt. Remélem tudja tartani ezt a szintet a jövőben is. Kicsit tartok tőle, hogy az EB-re totál ki lesz zsigerelve.

Elvileg Lewis Hamilton 2025-től a Ferrarihoz szerződik.

22. FEJEZET CANTONICA AKKOR Három hét megfeszített közös munka után a Maze már közel működőképes volt, csupán a stabilizátorait kellett még rendbe hozni, már, ami az alapfunkciókat illette. Bár a munka dandárját Zak végezte, Trish büszke volt arra, amit ennyi idő alatt elértek. Noha a nyeremény jelentős részét már felhasználták a javításokra, a hajó kívülről még mindig viharvertnek tűnt, igaz, legalább a rozsdát sikerült eltávolítani a hidraulikus elemekről. Trish megállapodott Zakkel: amint a férfi úgy ítéli meg, hogy a hajó átmenne egy állapotfelmérő vizsgán, a nő megígérte, hogy nekiáll kezelésbe venni a Maze burkolatát. Trish elgondolkodva végignézett a teherhajón. Őszintén hitte, hogy képesek lesznek annyira kipofozni a Maze-t, hogy elfogadható látványt nyújtson. A nő betolta a veszélyeshulladékokhoz rendelt termetes lebegő konténert a hangárba, majd szusszant egyet. Már csak egyetlen nagyobb alkatrész szállítmány vártak a hajóhoz, és onnantól kezdve már csak rajtuk múlt – főként persze Zaken –, hogy mikor áll majd készen az első repülésére a hajó. A nő felmászott a rámpán, és bekukkantott a pilótafülkébe. Most először képzelte el, milyen lesz majd vezetni a Maze-t. Ténylegesen felszállni, és maga mögött hagyni Cantonica kétarcú világát. Néhány hét bőven elég volt belőle a nőnek. Trish persze maga is megtapasztalta a kaszinók fényűzését, a gazdagságot, ugyanakkor látta a csehók kilátástalanságát, a kizsigerelt munkásokat és a korrupciót is. Zak többször is elmagyarázta, kiket hogyan kell megkenni ahhoz, hogy hosszabb távon csökkentsék a költségeket, vagy épp félrenézzenek egy szükséges pillanatban, és ne vámoltassanak meg egy drágább szállítmányt. Trish hamar megtanulta, hogy a Cantonicán, és főként, Canto Bighton, minden csak a pénzről szól. Senki sem kérdezte, hogy honnan van, és mindenki igyekezett minél többet harácsolni belőle magának. Trish beült a kapitányi ülésbe. Élvezte, ahogy a kényelmes, dönthető szék körbeöleli a testét. A nő úgy tett, mintha aktiválni akarná a fény alatti hajtóművet. A gomb tökéletes távolságban volt a széktől. Aztán rákulcsolta az ujjait a hiperhajtómű karra. Elképzelte, amint kiválasztja az első úticélját, és a csillagok fényes csíkokká nyúlnak a szeme előtt. A nő kimondottan örült neki, hogy az elmúlt hetekben semmilyen űrrepülésben nem volt része. Tudta, hogy az első utazása a Maze-zel így nemcsak különleges lesz, de egyenesen szomjazni fogja a repülést, mint egy eltévedt vándor a Cantonica legforróbb sivatagjában a vizet. A kellemes eszmefuttatásból a komlinkje rángatta vissza a valóságba. Trish meglepve fogadta a hívást. Zak még sohasem kereste munkaidő után. A férfi erősen lihegett, és – Trish őszinte döbbenetére – meglehetősen idegesnek tűnt. - Segítenie kell – mondta lényegre törően. – Most. A Kék Oázishoz jöjjön. A nő nem kérdezett semmit, csak közölte, hogy siet, ahogyan csak tud. Ismerte már annyira a férfit, hogy tudja, Zak csak akkor hívná, ha tényleg segítségre szorul. Gyorsan maga mögött hagyta a hangárt, és a kora esti sötétségben egyenesen a csehó felé vette az irányt. Pár perccel később meglátta a Kék Oázis villogó cégtábláját. Mielőtt elérhette volna a bejáratot, valaki megszólította a közeli sikátorból. - Ide jöjjön! Trish a sikátor felé fordult, de a vak sötétben semmit sem látott. A hang ismét megszólította. A nő ezúttal már felismerte benne Zak hangját. Trish óvatos léptekkel elindult az utcaköz felé. Néhány lépés után meglátta végre Zaket. A férfi a sikátor közepén guggolt, hátát az egyik épületnek vetve. A kezében a komlinket szorongatta, mellette pedig egy mozdulatlan test feküdt. Trish a szája elé kapta a kezét. - Az egy hulla? Zak bólintott. - Mi történt? Az általában nyugodt férfi remegve nagy levegőt vett, majd lassan kifújta, mielőtt válaszolt. - A Kék Oázisba tartottam, amikor megtámadott. Behúzott ide, a sikátorba. Előrántotta a sugárvetőjét, de… - Kicsoda, Zak? – kérdezte a nő döbbenten. - Travis… Trish dühösen beleverte az öklét a falba. A fájdalom gyorsan ráébresztette, hogy ez nem volt a legbölcsebb döntés, de pillanatnyilag kisebb gondja is nagyobb volt. Zak idegesen folytatta. - Szerintem részeg volt és… A nő rájött, hogy még nem tette fel a legfontosabb kérdést. - Te jól vagy? Zak bólintott. - Dulakodtunk. Aztán elsült a fegyver. Őt találta el. Összeesett. Én… nem tudtam, mit tegyek, aztán úgy döntöttem, hogy neked szólok. - Jól tetted. E pillanatban Trish megértette, hogy a sorsuk talán sokkal szorosabban összefonódott Zakkel, mint arra bármelyikük is számított volna. A férfi sötét pillantást vetett a hullára. - Fel kell adnom magam. Önvédelem volt. - Dehogy kell – ellenkezett Trish. – Igen, önvédelem volt, de biztosra veszem, hogy ez a Travis senkinek se fog hiányozni. A férfi megrázta a fejét. - Nézz körül, Zak – suttogta Trish miközben körbemutatott a sikátorban. – Alig látni bármit is. Nincs közvilágítás, nincsenek tanúk, a fickó ráadásul magának kereste a bajt, amikor berángatott ide. Zak nem mondott semmit, csak zaklatottan zihált. Trish folytatta. - Elmondom, mit teszünk. A veszélyeshulladék konténer délután érkezett meg a hangárba. Idehozom, belerakjuk a hullát, aztán betoljuk a Maze-be. Holnap megérkezik az utolsó szállítmány, te kipofozod a stabilizátort, aztán eltűnünk innen. Örökre. A holttesttől pedig megszabadulunk az űrben. A férfi felállt, és komoran Trish szemébe nézett. - Úgy teszel, mintha bűnös lennék. Miért meneküljek, ha ártatlan vagyok? A nő állta a tekintetét. - Azért, mert ez egy korrupt, igazságtalan világ. Mi tudjuk, mi történt, de ha feladod magad, nem az igazság fog számítani, hanem az érdek. Ha Travisnek voltak befolyásos barátai, örökre börtönbe kerülsz. Megéri ezt megkockáztatni? Csak azért, hogy itt maradhass? Zak elgondolkodva felvonta a szemöldökét. Már nem remegett. Úgy tűnt, valamelyest visszanyerte az önuralmát. És szemlátomást meggyőzték a hallottak. - Jól van. Hozd a konténert. Trish sarkon fordult, és elindult vissza hangárhoz.

Nos, úgy néz ki, hogy el kell adnom az alábbi két új, bontatlan szettemet: 75251 - Darth Vader kastélya (69.000 Ft) https://brickset.com/sets/75251-1/Darth-Vader-s-Castle 75179 - Kylo Ren TIE fightere (60.000 Ft) https://www.lego.com/en-gb/product/kylo-ren-s-tie-fighter-75179 Ezek már boltban nem kapható szettek. Ha esetleg a fórumról érdekelne valakit, dobjatok nyugodtan egy PM-et, egy aktív fórumos vevőnek tudok adni egy kis kedvezményt a fenti árakból.

21. FEJEZET ZETA-5 MOST Trish nem tudta, hogy mennyi időt adjon még a parancsnoknak, de nem akarta sürgetni. Végül Sato maga törte meg a csendet. - Trish kapitány! A barátja megkapta a leszállási engedélyt a hangárban. A parancsnok hangja sokkal erőteljesebben csengett, mint pár perccel korábban. - Nem a barátom – válaszolta szórakozottan Trish. Sato felhorkant. - Igen, ezt már hallottam korábban is – felelte a parancsnok. – Az A2-es hangárhoz menjen. Trish nyugtázta az információt, majd bontotta az adást. Folyamatosan pörgött az agya azóta, hogy megtudta, nem vált be a terve. Ismét visszatértek oda, ahol a part szakad. Ugyan meg tudtak volna lógni az állomásról Ferrával, de akkor a támadókat többé semmi sem akadályozta volna meg abban, hogy bosszúból ripityára lőjék az orvosi állomást. A nő megfogta Ferra kezét, és maguk mögött hagyták a poros vizsgálót. Trish remélte, hogy a támadóik vagy távoztak már az állomásról, vagy halottak, de nem volt benne teljesen biztos, így óvatosan osontak a lánnyal folyosótól folyosóig, míg el nem érték a jól ismert hangárajtót. Trish, a testével Ferrát takarva, benézett a hangárba. A komp, akárcsak a Maze, már távozott a helyiségből, egyedül a padlón fekvő két holttest árulkodott a korábbi csetepatéról. Trish az űr sötétje felé nézett. A hangár elektromágneses mezeje megnyílt, és egy hosszú, krém színű korvett úszott be a padló fölé. Trish végignézett a hajón: nem ismerte fel a típusát, de meglehetősen régi modellnek tűnt. A korvett elegánsan landolt, a rendelkezésre álló tér minden négyzetméterét kihasználva. A hajtóművei elégedett szisszenéssel hallgattak el, miközben hidraulikus gőzt kieresztve lenyílt a rámpája. Trish gyanakvó arccal várta, hogy feltáruljon a külső zsilipkapu. Egy ismerős arc látványa fogadta. - Ghorn biztonsági tiszt – köszönt kimérten a férfinak. - Trish – biccentett a korvett kapitánya. – Ki ez a kislány? A férfi érdeklődő pillantást vetve Ferrára. Trish határozottan megrázta a fejét. - A maga számára ő nem is létezik, megértette? Ghorn bosszúsan bólintott, de nem szólt semmit. - Megejtette a hívást, amire kértem? - Volt választásom? – kérdezett vissza a férfi, kissé felhorkanva. - Ez nem válasz – dörrent rá ingerülten a nő. Ghorn összeszűkült szemekkel méregette. - Igen, megtettem, amit kért. És most itt vagyok – tette hozzá türelmetlenül. – Úgyhogy tűnjünk innen a fenébe. - Egy picit módosítanom kell a megállapodásunkat – közölte szárazon a nő. – Egy kis időt kell nyernünk Sato parancsnoknak. - Mégis hogyan? – szisszent fel Ghorn. Alighanem már előre sejtette a választ. - Azzal, hogy lefoglaljuk a könnyűcirkálót. Trisht egy másik helyzetben akár mulattathatta is volna a Ghorn arcán bekövetkezett drasztikus változás, de most nem volt megfelelő hangulatban ehhez. - Maga semmit sem változott – dühöngött a biztonsági tiszt. A szavaiból szinte csöpögött a megvetés. – Ugyanolyan őrült, mint volt. - A korvettje gond nélkül kibír néhány percet a könnyűcirkálóval szemben – mondta karakánul Trish, összefonva maga előtt a karjait. Ghorn felhördült. - Lát körülöttem legénységet? Egyedül jöttem, robotpilóta üzemmódban, és hatalmas mázlija, hogy egyáltalán ezt a hajót kölcsön tudtam venni. Ha a Sienar rájön, hogy… - Semmi baja nem lesz a hajónak – fojtotta bele a szót Trish. – És itt vagyunk mi legénységnek. - Hát persze! – replikázott Ghorn, egy cinikus kacaj kíséretében. – Egy őrült, meg egy hat éves lány. - Tíz éves vagyok – szólalt meg Ferra büszkén. Trish kissé meglepődött, de nem tette szóvá a dolgot. - Tíz éves vagy drágám? – kérdezett vissza vicsorogva a férfi. – Hát az mindent megváltoztat. Trish megelégelte a bájcsevejt. - Nincs vesztegetni való időnk – jelentette ki, majd elindult felfelé Ferrával a rámpán. – Remélhetőleg csak pár percet kell nyernünk. Ghorn szólásra nyitotta a száját, de Trish leintette. - Ne vitatkozzon, úgy is az lesz, amit mondok – zárta le a diskurzust, majd Ghorn mellett ellépve finoman behúzta a kislányt a korvett belsejébe. Drax a Gozanti pilótafülkéjéből figyelte az állomástól távolodó korvett lándzsaszerű alakját. A fülkében rajta kívül még egy vékony férfi és egy felnyírt hajú nő volt: a pilóta és a fegyverkezelő. Az ezredes biztos volt magában. A zsigereiben érezte, hogy a lány a hajón van. Csak így volt értelme a nő tervének: a teherhajóval el akarták csalni a Punishert, hogy aztán meglépjenek a korvettel. - Készítse elő a quad-lézerágyúkat és a torpedővetőket! Nem szökhetnek meg – utasította a fegyverkezelő nőt. A korvett azonban nem távolodott tőlük. Épp ellenkezőleg: közeledni kezdett. - Mi a… támadó pozícióba fordulnak! – közölte idegesen a pilóta. - Védőpajzsokat fel! – morogta Drax. – Minden energiát az elülső elhárító pajzsokra. Bár a lopakodó áramvonalasabb és fordulékonyabb volt a Punishernél, Drax nem aggódott a támadás miatt. A Gozanti könnyűcirkáló sokkal modernebb volt az ósdi IPV-2C-s modellnél, amit már a klónháborúkban is használtak. Mind pajzsaikat, mind fegyverzetüket tekintve messze meghaladták a korvett képességeit. És mégis, a nő úgy döntött, hogy menekülés helyett támadásba lendülnek. Draxnek nem tetszett a húzás, mert nem értette a mögöttes szándékot. - Intenzív lézertűz a korvett felől! – jelentette a pilóta. – Kitérő manőver 2-2-1 vektoron. Drax nem avatkozott közbe, inkább próbálta megfejteni a nő tervét. - Pajzsok 90 százalékon – szólt a fegyverkezelő. – Az energiaszint alapján a korvett lézerágyúi kissé elavultak. Drax összeszűkült szemekkel figyelte a lopakodót. Úgy tűnt, a hajó legénysége egyelőre kivár, és nem is próbálkozik protontorpedókkal, ami pedig a korvett legerősebb fegyvere volt. Mi több, a lézerágyúk közül is csak egyet használtak. A lopakodó leírt egy éles kanyart, és ismét szembefordult a Punisherrel. A pilóta szemlátomást értette a dolgát, és hamar nyilvánvalóvá tette, hogy a lopakodó teljes manőverezési repertoárját kész kihasználni. A hajó bal oldali lézerágyúi ismét leadtak egy sorozatot a könnyűcirkálóra. - A becsült túlmelegedési ciklusuk 15 másodperc kontra 30 – mondta a felnyírt hajú nő, miközben a kijelzőjén folyamatosan frissülő adatokat böngészte. – A lőelemképző szuboptimális használatot jelez. Drax egyetértően bólintott. - Kizárólag a tat felőli ágyúkat használják, igaz? Akkor is, ha az orr felőli lenne indokolt. A fegyverkezelő meglepődve a férfira nézett. - Igen. Honnan tudta? - Csak egy megfigyelés volt – felelte Drax. – Valószínűleg nagyon alacsony létszámú legénységgel üzemelnek. Pilóta, próbálja meg a Punishert a korvett orr felőli oldalához közel tartani. - Értettem, ezredes. Drax szórakozottan csettintett a nyelvével. Valami még mindig zavarta. Ha az ellenségük tényleg kis létszámú legénységet tudott csak összeverbuválni, pláne érthetetlen, hogy miért támadták meg a Punishert. Hacsak… Az ezredes hirtelen megvilágosodott. A korvett nem megsemmisíteni akarta őket, hanem időt akart nyerni. - Megérkezett már a kommunikációs tiszt elemzése az állomás távolsági reléiről? – kérdezte rosszat sejtve a fegyverkezelőt. - Igen, uram – bólintott a nő. – Teljesen használhatatlanná tettük a távolsági reléket. Drax összeráncolta a homlokát. Elgondolkodva kibámult az ablakon. Időközben a korvett egy újabb rohamra indult. A Punisher pajzsai azonban még mindig közel 70 százalékon üzemeltek. A lopakodó időközben kissé bizonytalanul ugyan, de elkezdte használni az orr felőli lézerágyúit is. - Ha kilőttük a reléket, vajon miként bukkant fel a hiperűrből egy új szövetségesük? – morfondírozott, inkább csak hangosan gondolkodva. - Talán itt beszéltek meg egy találkát – vetette fel a pilóta. - Talán – mondta Drax morfondírozva. – Vagy valahogy mégis sikerült távolsági kommunikációt folytatniuk. A Punisher azért lőtte ki a Zeta-5 kommunikációs reléit, mert az állomás alighanem pillanatok alatt riasztotta volna az Új Köztársasági Védelmi Flottát. Azok a demokrácia mániás bolondok majdnem a teljes haderejüket leszerelték, gondolta megvetően Drax, de a védelmi flotta még így is komoly haderővel bírt. Drax egyszerre megértette. Egyetlen értelmes magyarázat létezett az ellenség agresszivitására: valahogy mégis sikerült riasztaniuk az Új Köztársaságot. A korvett pedig azért akart időt nyerni, mert a flotta segítségére vártak. Az ezredes diadalittasan kihúzta magát. Most, hogy rájött az ellenség tervére, készen állt, hogy kihasználja a gyengeségüket. - Bevethetőek már a quad-lézerágyúk? - Igen, ezredes. - Akkor adja ki a parancsot a lövésznek. Cél a korvett valóstér hajtóműje. A fegyverkezelő meglepődve felvonta a szemöldökét. - Nem a hiperhajtómű, uram? - Hallotta a parancsot! – dörrent rá indulatosan Drax. – A tat oldali hajtóművet célozza. És ha levált a védőpajzsuk, mehet a torpedővető! - Értettem, ezredes – válaszolta megszeppenten a nő. A Punisher megsorozta a quad-lézerágyúkkal a lopakodót. - Levált a pajzs! – jelentette a pilóta. Drax habozás nélkül kiadta a parancsot. - Torpedővetők: tűz! Tudta, hogy nyert, de alig várta, hogy lássa is. Trish fogait csikorgatva leadott egy újabb lövéssorozatot a Gozanti doonium ötvözet borítására, de a könnyűcirkáló pajzsai egyszerűen túl erősek voltak a lopakodónak. Ha az öreg korvett összes lézerágyúit egyszerre tudták volna bevetni, akkor lehetett volna némi sanszuk, de ehhez nem volt meg a szükséges legénységük. Ráadásul az ágyúk amilyen gyorsan túlmelegedtek, olyan sokáig kellett várni, hogy újra lehessen őket használni. - Ferra, hagyd a torpedővetőt! – kiáltotta ingerülten a nő. – Ha ilyen ütemben fogyasztjuk a pajzsukat, órák múlva lenne csak valódi esélyünk egy tiszta találatra. A kislány engedelmesen elhagyta a posztját és visszatért Trishhez. - De én is segíteni szeretnék – mondta Ferra elszántan, miközben a nő lőelemképző monitorját figyelte. - Tudom – préselte ki magából Trish, miközben ismét leadott egy sorozatot. – Ülj be a szemközti ágyúhoz és nézd meg, hogy eléred-e a mozgató kart. Ferra lelkesen átvágott a két kezelőpultot elválasztó rövid átjárón, és beült a fegyverzeti ülésbe. Trish a szeme sarkából figyelte a kislányt. Ferra épphogy csak, de elérte az ágyút irányító kart. - Kapcsold fel azt a nagy fekete kapcsolót! – mondta a kislánynak. – És vigyázz az irányítópanellel, mert elég nagy a súlya. Az üteg kezelőfelületét nyilvánvalóan nem egy gyerekre tervezték, de Ferra egész gyorsan ráérzett a dologra. Ez sokkal inkább rémülettel töltötte el Trisht, mint elégedettséggel. A lopakodó korvett így viszont már mindkét oldali lézerágyújával célba vehette a Gozanti pajzsait. Ghorn durva hangja csendült fel a komlinkből. - Quad-lézerekkel lőnek ránk! – mondta a férfi. A hanghordozása komoly feszültségről árulkodott. – A fényalatti hajtóművet célozzák. - Állítson a pajzsok elosztásán, Ghorn! – vágta rá Trish, majd idegesen szűrni kezdte a levegőt a fogai között. – Várjon… azt mondta, a fényalatti hajtóművet? - Igen, jól hallotta! – válaszolt idegesen a férfi. Trish dühösen leadott egy újabb sorozatot a könnyűcirkálóra. Ha a könnyűcirkáló nem a hiperhajtóművet célozza, az csak egyet jelenthetett: az ellenség pontosan tudja, hogy csak az időt húzzák. És ha kilövik a fényalatti hajtóművet… A nő gyomra egyszerre összeszorult. - Minden pajzsenergiát irányítson oda! – ordította Trish a kommunikátorba. - Nem mondja… - csattant fel Ghorn. A korvett vészjóslóan megremegett. A fények pár másodpercre kialudtak, aztán újra felvillantak. - Túl késő – dühöngött a biztonsági tiszt. – Kilőtték a hajtóművet. Az Elegant Diplomacy tolóereje egy pillanat alatt lenullázódott. A korábban kiválóan manőverezhető korvett immár csak sodródott az űrben, nem messze a Zeta-5 hangárjaitól. - Ideje meglépni – közölte türelmetlenül Ghorn. – A hiperhajtómű még működik. Mi az úti cél? - Nem ugorhatunk a hipertérbe – ellenkezett kétségbeesetten Trish. – Még nincs itt a Védelmi Flotta. Ha most lelépünk, a Gozanti egyből az állomás ellen fordul. A Zeta-5-nek pedig megszűnt a védőpajzsa! - Magasról teszek rá! – fakadt ki a férfi. – Úgy rójam le a tartozásom, hogy közben mind meghalunk? Azt lesheti. Trish már épp válaszolni akart, amikor hirtelen megrándult az Elegant Diplomacy. A nő kipillantott a fegyverállás ablakán. Egy láthatatlan erő egyenesen a Gozanti felé kezdte húzni a korvettet. - Vonónyaláb! – sziszegte Ghorn. A lopakodó minden pillanatban egyre közelebb került a könnyűcirkálóhoz. Trish vehemensen berontott a pilótafülkébe, és levetette magát a biztonsági tiszt mellé. Ferra pár másodperc lemaradással követte. - Nincs semmi, amit tehetnénk? - Tönkrement fényalatti hajtóművel? – kérdezett vissza már-már hisztérikusan a férfi. Ekkor ismét megrándult a korvett, és Trish érezte a talpa alatt, amint újfent módosul a hajó pályája. Már nem a Gozanti felé tartottak, hanem egy másik, a könnyűcirkálót épphogy elkerülő vektoron kezdtek el haladni. - Mi történik? – hördült fel döbbenten Ghorn, miközben válaszokat kajtatva végigszántották az ujjai a műszerfalat. - A kijelző szerint továbbra is vonósugárban vagyunk – dörmögte Trish értetlenül. - Nem – rázta a fejét a férfi. – Nemcsak egy sugárban. Kettőben! Az Elegant Diplomacy komlinkje váratlanul életre kelt. - Remélem ezzel viszonozhatom a szívességet! – Sato parancsnok hangja büszkén csengett a kommunikátorból. – Nem hittem volna, hogy a kezelőnknek ilyen messziről sikerül befogni egy mozgó célpontot, de szépen rám cáfolt. Trish nem akarta hinni a fülének. Nagyon úgy tűnt, hogy nemcsak a Gozanti, de a Zeta-5 vonónyalábja is befogta a korvettet, így most a két eltérő erejű sugár eredővektorán haladtak tovább. A nő megkönnyebbülése azonban csak egy pillanatig tartott. - Sato parancsnok, ha a Gozanti megtámadja emiatt az állomást… - Hajók lépnek ki a hipertérből! – szakította félbe izgatottan Ghorn. – Az egyik egy masszív objektum, legalább cirkáló osztály. Trish a kijelzőre meredt. A férfinak igaza volt. A Gozantitól nem messze egy hatalmas, dupla kupola formájú új köztársasági cirkáló lépett ki a hiperűrből, számos kék színű, X-szárnyú vadász társaságában. Trish hangosan kifújta a levegőt. El se hitte, de a terve végül mégis csak bevált. Kizárt, hogy a könnyűcirkáló sikerrel vegye fel a harcot az újonnan érkező köztárasági hajók ellen. Az Elegant Diplomacy ismét megrándult. Most már egyenesen a Zeta-5 felé tartott. A Gozanti lekapcsolta a vonónyalábot, és inkább menekülőre fogta. A Védelmi Flotta cirkálója még túl messze volt, de a gyors és jól manőverezhető X-szárnyú vadászok hezitálás nélkül üldözőbe vették a hajót. Trish lélegzetvisszafojtva figyelte a hajszát. Nem tudta pontosan megbecsülni, hogy mennyi energia maradhatott a Gozanti pajzsaiban, de nem volt kétsége, hogy a maradékkal könnyedén elbánnak az X-szárnyúk. A vadászok megsorozták a Gozantit, és az egyik vadász találata át is hatolt a könnyűcirkáló pajzsain, kiégetve a burkolat alatt húzódó áramköröket. A köztársasági hajók felkészültek egy utolsó, mindent eldöntő rohamra. Trish keze izgatottan ökölbe szorult. Az X szárnyúk lézerágyúiból vörös sugárnyalábok villantak, de a könnyűcirkáló burkolata helyett ezúttal az űr sötét vákuuma nyelte el őket. A Gozanti eltűnt a hiperűr láthatatlan rejtekében.

Köszi az ajánlót, ez alapján sort kerítek rá én is hamarosan!

Persze, de nem is azt akartam mondani, hogy nem lehet neki haja, hanem hogy számomra úgy az igazi a karakter, ha kopaszon jelenik meg.

Ha meglenne, szerinted zavarna?

Pont ezt akartam írni én is.

Éjnővér mágia esetleg? Bár engem még jobban zavar, hogy Ventressnek VAN HAJA. Noooooooooo. Amúgy a trailer ütős volt.

De a kezében van. Bőven ismerek ilyen embert, aki imádja kiélvezni a domináns pozícióját, és felnyithatja a másik szemét, hogy mennyire rosszul gondol valamit.

20. FEJEZET ZETA-5 MOST Zak rohant, amennyire csak bírt. Tudta, hogy az egyik támadó követi, de reménykedett benne, hogy elég nagy az előnye ahhoz, hogy ne lepleződjön le Trish terve. Gond nélkül átjutott a hangárajtón, majd gyorsan le is zárta maga után. A Maze továbbra is a komp mellett várakozott a félhomályos platform közepén. Zak a távirányítóért nyúlt, mert eszébe jutott, hogy lezárta a hajót a távozása után, majd aktiválta a nyitó mechanizmust. Már a rámpánál járt, amikor hallotta, ahogy hangos szisszenéssel kinyílik mögötte a hangárajtó. A férfi elmormolt egy imát, és bízott benne, hogy sikerült fenntartania a látszatot. Berontott a pilótafülkébe, és beindította a fény alatti hajtóműveket. A vezérlőt ismerős búgó hang töltötte meg. Zak a komlinkjéhez hajolt. - Központ, itt a Maze. Kikapcsolták a vonónyalábot? - Maze, itt Sato parancsnok. Vonónyaláb kikapcsolva. Kioldottuk a hangár elektromágneses mezejét is. - Vettem, központ! Indulok! Zak ráadta a tolóerőt, és a Maze finoman elrugaszkodott az orvosi állomás 2/A hangárjának padlójától. A férfi a pilótafülke ablakából vetett egy pillantást a hangárban maradt kompra is. Úgy tűnt, hogy a másik hajó szintén induláshoz készül. - Központ, amint elhagyom a hangárat, vissza tudnák kapcsolni az elektromágneses mezőt? – kérdezte, tartva magát Trish eredeti tervéhez. - Sajnos a tartalék generátorunknak van némi holtjátéka – válaszolta Sato parancsnok. – Nem tudjuk azonnal reaktiválni a mezőt. Zak a fogait csikorgatta. - Vettem, parancsnok. A Maze kilép! - Az Erő legyen önökkel, Maze! – köszönt el Sato parancsnok. Zak gyorsan nyitott egy másodlagos sávot, és behangolta a Trish által kért jeladó frekvenciát. Ezután kinavigálta a hajót a hangárból, majd elfordult vele, hogy a tatját mutassa a még mindig a közelben várakozó Gozanti könnyűcirkálónak. A férfi ráadta az összes energiát a hátsó védőpajzsra, majd betáplálta a Takodanát a navikomputerbe. A könnyűcirkáló azonnal mozgásba lendült, és üldözőbe vette a teherhajót. A Maze megrázkódott, ahogy a Gozanti tűz alá vette a hátsó részét. Zak ellenőrizte az energiaértékeket. A pajzsok már csak 65 százalékon voltak. A naviszámítógép még mindig kalkulált. Ekkor egy újabb hajó lépett ki a hipertérből. Zak először nem akart hinni a szemének. Egy krém színű, IPV-2C típusú, lopakodó korvett volt az. A férfi tudta, hogy a klónháború idején a Köztársaság használt ilyen hajókat, és Zak személyes tapasztalatokat is szerzett az egyik ilyen korvettről még a Birodalom regnálása alatt. Ez a hajó ugyanakkor nem a Carrion Spike volt. A Gozanti nekilendült egy újabb támadásnak. A Maze pajzsai már csak 20 százalékon üzemeltek. A navikomputer éles hangon jelezte, hogy végzett a számításokkal. Zak egy kósza pillanatig még figyelte, ahogy az IPV korvett megközelíti a Zeta-5 orvosi állomását, majd sietősen elfordította a Maze hiperhajtómű kapcsolóját, és belépett a hajóval a hipertérbe. Drax tehetetlen dühvel figyelte, ahogy az Allanar N3-as teherhajó belép a hipertérbe. A férfi tudta, hogy milyen súlyos következményekkel járhat, ha szem elől téveszti lányt. Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, a rendszerben megjelent egy új, ismeretlen lopakodó korvett is. Drax elhúzta a száját. A Punisher, amely az imént még a hangár környékét felügyelte, a teherhajó üldözése közben messze eltávolodott a Zeta-5-től, így az ezredesnek jóval hosszabb utat kellett megtennie a kompjával, mint ahogyan azt tervezte. A férfi türelmetlenül beletúrt a hajába. Mindenképpen meg kellett volna tudnia, hogy Ferra pontosan kiknek beszélt az Illumról. Kizárólag így varrhatta volna el az összes megmaradt szálat. De most, hogy az Allanar teherhajó a lánnyal a fedélzetén elmenekült, Drax szívébe egyre erőteljesebb rettegés költözött. Hux világossá tette, hogy mi vár rá, ha elbukik. És jelenleg nagyon közelállt a bukáshoz. - Ezredes, hall minket? A Punisher kommunikációs tisztje jelentkezett. Drax kelletlenül közelebb hajolt a komp komlinkjéhez. - Tisztán, Punisher. Felvették már a kapcsolatot a korvettel? - Negatív, uram. Ismeretlen hajó, és nem reagál a hívásainkra. A férfi agya lázasan járt. A korvett jelenléte semmiképp sem jelenthetett jót. - G’alag’radgas bejelentkezett már? - Nem válaszol a hívásra, uram – válaszolta érzelemmentes hangon a kommunikációs tiszt. – De továbbra is tisztán vesszük a követőjelet a teherhajóról. Drax felkapta a fejét. - A követőjelet? – kérdezett vissza gyanakodva. - Igen uram, a lányba rejtett jeladó továbbra is sugároz. A teherhajó a Takodana felé tart – hangzott a határozott válasz. – Ha bedokkol, szinte azonnal ugorhatunk mi is. Drax értetlenül nézett maga elé. Miközben robotpilótára kapcsolta a kompot, megpróbálta összerakni magában az elmúlt egy óra eseményeit. Biztos volt benne, hogy a nyomkövető, amit a vizsgálóig követett, valóban megegyezett a kislány karjába rejtett eszközzel. Azt viszont Drax sajátkezűleg – egész pontosan a saját lábával – iktatta ki. Akkor viszont mégis hogyan sugározhatja a jelet a teherhajó? A testes férfi úgy tűnt, kimenekítette a lányt, de a gyerekben csak egy jeladó volt, az viszont tönkrement. Drax agyában egy figyelemreméltó gondolat fogant meg. - Amíg az állomáson voltam, nem vesztették el a jelet egy kis időre? – érdeklődött a komlinken. - De, ezredes – jött a vontatott felelet némi szünet után. – Ellenőriztem a naplózott fájlokban, közel tizenöt percre valóban megszűnt a jel. Drax mosolyra húzta a száját. - Ez csak egy csel, Punisher – közölte elégedetten a komlinken. – A kislány még mindig az állomáson van. Sato parancsnok nyugtázta a korvett adását, és bontotta az adást. Trish kapitány terve továbbra is kivitelezhetőnek tűnt. - Pearl kommunikációs tiszt, sikerült elérnie Bryan első tisztet? - Negatív, parancsnok – válaszolta nyugtalanul a férfi. - Azért csak próbálkozzon. Sato idegesen csücsörített. Rájött, hogy hibázott, amikor úgy döntött, hogy az első tiszten keresztül tartja a kapcsolatot a Maze kapitányával. - Pearl, nyissa vissza a korvett sávját! A kommunikációs tiszt eleget tett a kérésnek. - Elegant Diplomacy, itt Sato parancsnok. Értesítené a közös barátunkat, hogy megadtuk Önöknek a dokkolási engedélyt? - Az illető nem a barátom – jött a gúnyos felelet a vonal túlsó oldaláról. – De szólok a nőnek. - Köszönöm – nyugtázta Sato. – Egyúttal megoszthatná vele a frekvenciánkat. - Feltétlenül – vágta rá az Elegant Diplomacy kapitánya némi vitriollal a hangjában. Sato elhúzta a száját. Nem tudta, hogy ki ez a férfi, de egyáltalán nem bízott benne. Amikor Trish beavatta a tervébe, nem konkretizálta, hogy kitől vár segítséget, és azt sem, hogy egy IPV-2C lopakodó korvettre kell számítaniuk. Így, hogy a parancsnok nem tudta közvetlenül elérni a Maze kapitányát, gyanakvó volt az ismeretlen hajóval szemben. Ráadásul a korvett felvetett egy másik aggályos kérdést is. A parancsnok őszintén remélte, hogy a hajónak nem okoz majd gondot a dokkolás, a Zeta-5 hangárjait ugyanis jóval kisebb hajókra tervezték, mint a közel száz méter hosszú lopakodó. - A Maze sikeresen hipertérbe lépett! – közölte a Bryan első tiszt helyét ideiglenesen átvevő Hudson közlegény. A vörös hajú fiú még Bryannél is fiatalabb volt. Sato nyugtázta a hírt, és várakozva összeérintette az ujjait. Ha jól sakkoztak, akkor a Gozanti hamarosan követni fogja a teherhajót. Ha viszont nem… - A Gozanti könnyűcirkáló irányt változtatott – jelentette idegesen Hudson. – A jelek szerint visszatér a hangárhoz. Ennyit a tervről, gondolta bosszúsan Sato. Nem vették be a trükköt. Pedig nem volt rossz elgondolás. Trish eredetileg abban bízott, hogy a komppal érkező támadók átkutatják a lövéseket leadó Maze-t, és jeladót rejtenek el benne. Ám amikor a kapitány rájött, hogy Ferra testében van a nyomkövető, módosította a tervet. Úgy tűnt azonban, a teherhajó hiába sugározta a jeladó frekvenciáját, a Gozanti rájött a cselre. - Hívás a belső csatornán, Bryan első tiszttől – jelentette Pearl. Sato megkönnyebbülten megnyitotta a vonalat. A parancsnok meglepetésére azonban Trish hadaró hangja csendült fel az irányítóközpontban. - Sato parancsnok! Mondja, hogy sikerrel jártunk. - Sajnálom – válaszolta csalódott hangon Sato. – A Gozanti nem követte a Maze-t. A vonal túlsóoldaláról nyomdafestéket nem tűrő káromkodás hallatszott. - Bocsánat – szabadkozott aztán a kapitány. Hangjába a bosszúság mellé jó adag fájdalom is vegyült – Nekem is rossz híreim vannak. Bár az egyik támadó halott, de Bryan első tiszt, Howler tizedes és Cran közlegény is elestek. Részvétem, parancsnok. Egyszerre néma csönd támadt az irányítóközpontban. Sato megint magán érezte az emberei tekintetét. A nő olyannyira lefagyott, hogy hirtelen semmit sem tudott reagálni a hírre. Hosszú másodpercekig néma maradt a kommunikátor. Végül Trish kapitány bizonytalan hangja törte meg a csendet. - Sato parancsnok, hallotta, amit az imént mondtam? - Igen – felelte halkan a nő. – Vettem, kapitány. Satonak fogalma sem volt, hogy mit mondjon a beosztottjainak. Boluba szakaszvezető halálát követően további három embert vesztettek el az ő döntése miatt. Három életerős férfit. Volt köztük odaadó családapa, ígéretes tehetség és ellentmondást nem tűrő harcos. És ami még fontosabb: mind jó emberek voltak. A parancsnok legszívesebben kiviharzott volna az irányítóból, de tudta, hogy továbbra is számítanak rá az emberei. Azok, akiket halálos veszélynek tett ki egy ismeretlen kislány miatt. Sato lenémította a komlinket, miközben megpróbálta összeszedni a hangját. - Tudom, hogy most mindannyian megrendültünk – szólt halkan, miközben végignézett az emberein. – De muszáj a feladatra koncentrálnunk. És ha ennek vége… amikor vége – javította magát – közösen fogunk szembenézni a veszteséggel. A beosztottjai némán tudomásul vették a parancsot, és lassan mindenki visszafordult a saját monitorja felé. Satonak, aznap sokadjára, ismét eszébe jutott az édesapja. Amikor az egész elkezdődött, biztos volt benne, hogy az apja büszke lenne rá a döntése miatt. Őszintén hitt benne, hogy a veszteség ellenére ez továbbra is igaz, de fel nem foghatta, hogy Jun Sato hogy volt képes elszámolni a lelkiismeretével az ehhez hasonló helyzetekben. Mert Arvin Sato parancsnok pillanatnyilag úgy érezte, hogy képtelen rá.

Azért Ghorn nem hülye. Az, hogy Trish csak úgy átadta neki a dobozt két dolgot jelenthet: a) Trish ennyire hülye (amire eddig nem volt jel) b) valamit forral. És ha lelövi, miközben a b) opció játszik be, akkor csúnya meglepetés érheti. Az aqualisht kinyírhatta könnyedén, mert ismerte a fickót és a szándékait is, Trisht viszont még nem ismeri ennyire. Miután Trish előadja a bekészített válaszát (Kanata), utána Ghorn megkönnyebbül, és tudja, hogy innentől kezdve Trish halott, tehát kimutathatja felé a vélt intelligencia fölényét. Ezért árul el némi infót (nem mindent ugyebár) arról, hogy mi is történt a háttérben. Szerintem pont az lenne a gáz, ha egyszerűen csak lepuffantaná a nőt, mert ahhoz még túl keveset tud Trishről, hogy ezt csak úgy megtegye. Pont úgy akartam, hogy az egyik a bal, a másik a jobb, majd átírom, valahogy rosszul maradt benne. A katonai részbe most külön nem megyek bele, látom, hogy itt bőven akad min finomítani (finoman szólva. ) Ugye ez azért fontos, mert ha tudná a férfi beosztását, sejthetné, hogy nem fogják hátrahagyni. Üzenhet, ha eljut hozzá az info, hogy a Gozanti ismét befogta a követő jelet. De igen, ezt a részt lehetne egy kicsit finomítani, mondjuk azzal, hogy kiveszik Ferrából a követőt, de nem hagyják hátra, a követőt odaadja Zaknek Trish, a kislányt pedig még a terv kivitelezése előtt meglátja a Niktó, így besül. Lehet majd átalakítom. Arra gondolt Trish, hogy ha a Maze távirányítással rálő a landolókra, akkor a) ott kezdik el a kutatást (hiszen onnan jöttek a lövések) b) ha átkutatják és nem találnak ott senkit, akkor B tervként a támadók elrejtenek egy jeladót a Mazeben (ha már úgy is ott vannak), arra az eshetőségre, ha esetleg mégis meglógna előlük Trish és Ferra. Amivel Trish nem számolt az az, hogy Ferrában jeladó van ezért 1) nem kutatják át a Maze-t, mert eleve tudják, hogy nem ott van a kislány 2) épp ezért jeladót sem kell elrejteni a hajóban (mert már van egy jeladójuk, a kislányban). Mert rossz vesztes. Zak csak a hangár főbérlője. Erre igyekeztem figyelni. Igen, ahogy haladunk előre, ez majd egyre inkább előtérbe fog kerülni. De nem feltétlenül ebben a könyvben. Köszi a javítást a nehézfiúkra Rog! Ezzel kapcsolatban pedig: A szánakozás azért van ott, mert Zak épp hogy azért tette fel a pénzt, hogy elveszítse. Ugye mondja is, hogy meg akart tőle szabadulni. Nem tudom ismered-e azt az érzést, amikor mindenképpen meg akarsz szabadulni valamitől (mondjuk egy "elátkozott" pénzről), de a sors furcsa fintora miatt csak azért is nyersz. Ezért volt a szánakozás, mert Zak egy olyan élethelyzetben volt, amikor a nyeremény nem siker volt neki, hanem valamilyen szempontból kudarc.

Nekem fel se tűnt a változás, az agyam auto ugrott a régebbi struktúrára. Jó volt amúgy a kronos is, de ez meg évtizedekig volt használva, szóval jöhet bármelyik. Harmadik már ne legyen.

Szerintem sokan vagyunk így! Nincs valakinek fórumon kívüli kontaktja hozzá esetleg?

Nem is tudom, hogy hol lenne a legmegfelelőbb helye ennek... szerintetek az ÚK által képviselt és Mon Mothma által kezdeményezett demilitarista felfogás gúnyolja a pacifizmust? Tekinthetjük úgy, hogy görbe tükröt tart azok elé, akik szerint az a megoldás mindenre, hogy "le a fegyverekkel"? Amerikában amúgy is nagy vita övezi a fegyvertartást, így kívülről sokszor tűnik őrületnek, ami ott zajlik a fegyverekkel való visszaélés kapcsán... szerintetek az ÚK és Mothma post-birodalmi érára datálódó demilitarizációs törekvései adhatnak egyfajta muníciót az USÁ-n belül, hogy "na látjátok, mégis csak jó az, ha nem mondasz le önként a fegyverekről és a fegyvertartási jogaidról"? Persze a Star Warsban Mothma nem a civileket fegyverezi le, de mégis érzek egyfajta áthallást, és rejtett üzenetet itt.