Donát

Úgy értettem, hogy mások előtt. Bár ha az özvegy csaj felnézett volna a játékból, láthatta volna Mando arcát.

Peter Mayhew (Chewbacca)

Potenciális Jelöltek: Az Aranyfénykard II jelöltjei: Samuel L. Jackson (Mace Windu) Ian McDiarmid (Palaptine/Darth Sidious) Christopher Lee (Count Dooku) Peter Cushing (Tarkin) Sir Alec Guinnes (Obi-Wan Kenobi) Billy Dee Williams (Lando Calrissian) Egyéb lehetséges jelöltek: Jimmy Smits (Bail Organa) Domnhall Gleeson (General Armitage Hux) Anthony Daniels (C-3PO) Andy Serkis (Supreme Leader Snoke) Temuera Morrison (Jango Fett, Boba Fett voice) Benicio Del Toro (DJ) Richard E. Grant (Allegiant General Enric Pryde) Ezen kívül is nyugodtan jöhetnek még egyéb jelölt javaslatok. A javaslatok után kiírunk egy szavazást és a top9 kerül rá a szavazólapra.

Jelöltek: Ewan McGregor Liam Neeson Jake Lloyd Hayden Christensen Mark Hamil Harrison Ford Oscar Isaac John Boyega Adam Driver

Jelöltek: Episode I - The Phantom Menace Episode II - Attack Of The Clones Episode III - Revenge Of The Sith Episode IV - A New Hope Episode V - The Empire Strikes Back Episode VI - Return Of The Jedi Episode VII - The Force Awakens Episode VIII - The Last Jedi Episode IX - The Rise Of Skywalker

Három a magyar igazság, tartja a mondás és mennyire igaz. Most, harmadik nézésre egyértelműen a Cara és Mando közötti pozitív kémia vitte el a hátán a részt. Tetszik, hogy az elején ki akarják csinálni egymást, aztán Cara lazán közli Mandoval, hogy spuri van, később viszont mégis betársulnak és Mandonak még arról is sikerül meggyőznie, hogy menjenek neki közösen a missziónak a farm lakosaival. Harmadik nézésre amúgy az egész sokkal jobban tetszett. Persze, ezerszer láttuk már ezt a sztorit a TCW-ben, tudom, de a békés hangulat, a kalózok fenyegetése és Grogu egyvelege ezzel a zenével összességében egy rohadt jó kombót alkot. Imádtam még Pedro Pascal hangját, mikor az özvegy ajánlatára annyit mond "It would." Érződik, hogy mennyire maradni szeretne, de az is, hogy ez milyen szintű kognitív disszonanciát okozna nála a hitvallása miatt. Itt még nem veszi le a sisakját... hátha egyszer, ha majd elcsitulnak a dolgok, vissztér a csajhoz. A karakterfejlődés részeként és a Grogutól való elválás után ez egy reális lezárása lehetne a karakternek, már amennyiben a) életben marad b) Mandalore-on nem lesz egyéb dolga pl. a Sötét Karddal.

Egy elég durva zenei párhuzam EpII, Yoda, younglingok és Obi-wan: Harry Potter 3, Harry legerősebb emléke: A jelenetek videóval:

Csaj: Boba, mi lennél, ha nem lenne páncélod? Boba: Ács. Csaj: Ács??? Boba: Persze. Ahogy a fater mondta anno...

Mikor megkérdezték erről csak ennyit mondott: https://tenor.com/view/im-in-my-prime-funny-ironic-age-old-gif-11480659

Lassan 10 éve, hogy bejelentették a Disney felvásárlást. Nem is sejtettük akkor még, mekkora szerencsénk volt ezzel. Olyan filmek, sorozatok készültek eddig az égiszük alatt, amiről álmodni sem mertünk. El nem tudnám képzelni most már az SW-t RO nélkül, vagy a Halálcsillagot Galen önfeláldozása és csapdája nélkül, hogy a VII-VIII-IX-ről ne is beszéljünk, ami valamivel megosztóbb lett, de mégis szerves részét képezi immár a galaxis történelmének.

Az egész film lényegében egy hatalmas kedvenc jelenet. De ez a pár perc annyira szívbemarkoló, hogy ha csak meghallom Giacchino zenéjét, totálisan elérzékenyülök. Olyan szintű dráma húzódik meg a háttérben, és mindezt olyan színészi alakítással adja át mind Mads mind pedig Felicty, hogy az ember a végén csak ül megsemmisülten a karosszékében és pont ugyanúgy sokk hatása alá kerül, mint Jyn a filmben. Az elején Jyn annyira szomjazza az apja szavait... annyira vágyik az apja megváltására, arra, hogy kapjon bármilyen jelet, hogy az apja nem egy birodalmi tetűláda aki egész bolygók elpusztításához asszisztál... de hát minek is szavak, mikor Felicity arcára minden rá van írva: És amikor rájön, hogy az apja végig szerette őt és az egész életét feláldozta azért, hogy rajta és a galaxison segítsen, akkor hirtelen a felszínre bukik benne mind az a kín, belső gyötrődés és szenvedés, ami amiatt volt, mert azt hitte, hogy az apja elhagyta őt, nem jó ember és a Birodalomnak segít. Egyúttal rájön arra is, hogy mennyi közös évet rabolt el tőlük Krennic és talán eljátszik a gondolattal, mi lett volna ha az apjával nőhet fel... Közben pedig Krennic terpeszkedik a HCS irányítótermében és miközben tort ül a hatalomvágy, az ambíció, az önző gonoszság és azt hiszi, hogy valami elpusztíthatatlan gépezetet alkotott, addig mi (és persze Jyn és Saw) épp azt halljuk, hogy a sok-sok évnyi tervezés és építés mind kuka lesz hamarosan, mert a Birodalom a rá jellemző aljassággal szétzúzott és kihasznált egy csak békét kereső családot, és a családapa ezt kivételesen nem hagyta annyiban. Olyan mesteri a kontraszt és közben olyan szívbemarkoló, hogy miként tud tönkremenni egy élet, hogy az ember azt veszi észre magán, hogy egy folyamatos érzelmi hullámvasút végéhez érve ugyanúgy kapkodja a levegőt, mint Jyn az üzenet végén. Túl sok az információ, túl kevés az idő, túl sok minden veszett már eddig is kárba, úgyhogy a végén egyszerűen csak ülünk, tapogatjuk a könnycseppektől barázdált arcunkat és próbáljuk feldolgozni, amit láttunk. 10/10-es.

Vajon a mackós testfelépítést sikerül maga mögött hagynia? Remélem lesz egy 5 perces montázs ahogy Bib Fortuna koponyájával súlyzózva visszanyeri a versenysúlyát.

Köszönet az egész évados fordításért!

Néhány holosakk parti a palotában maradt Bomarr szerzetesekkel és máris alacsonyan szállnak a páncélkoptató agyvelők.

Mindent leírtam tavaly, amit most akartam.

Igen, ez jól összefoglalja.

Hát ha úgy vesszük, azért a Birodalom oldalán csak ott volt 2 db Halálcsillag, ami elég nagy technológiai előnyt jelentett. Főleg a 2-ra gondolok, ami tevékenyen bele is szólt az űrcsatába, simán szétlőtt hadihajókat is. De ha jól sejtem az első is előnyt adott a birodalomnak olyan értelemben, hogy a jelenléte miatt csak is kicsi vadászgépeket küldhettek a lázadók és kvázi a lehetetlenre kellett vállalkozniuk, hogy megsemmisítsék.

Ezen a részen most is hangosan visítottam Annyira vicces. Ahogy a Cúúúúga is! Nagyon jól sikerült a Mudhorn meganimálása is. Ami kimondottan tetszik egyébként a sorozat elejében, az az, hogy mennyire sebezhető Mando. A Blurgök után legyőzték a Jawák és lényegében a Sárszarvú is legyőzte volna ha nincs Grogu. Az a zene, amikor az állat a levegőbe emelkedik... Kuill kapcsán meg annyira zavarbaejtő az Ughnaut önzetlensége. Látszik, hogy Mando mindenképpen próbálná valahogy viszonozni a szívességet, de nem nagyon sikerül. Persze a békét elhozni jó dolog, de később sajna kiderül, hogy Kuill nem sokáig élvezheti a békességet a völgyben.

@Ody Mandrell akkor azt javasolnám, hogy csináljunk egy Aranyfénykard szekciót, alá nyitnék topikokat ahol elkezdhetjük gyűjteni a jelölteket. Amint összeáll a jelöltlista, minden topikhoz kiírok majd egy szavazást és a legtöbb szavazatot kapó 9 jelölt bekerül a szavazólapra. @Dzséjt kérhetek majd segítséget a jelöltállítós topikoknál a gyűjtéshez? Ha lexikális tudásról van szó, benned olyan erő lakozik, amit a sötét nagyúr (vagyis én ) nem ismer...

Vagy mikor azt kérik, hogy végre mosolyogj már a képeken, mert mindig olyan komor az ábrázatod...

Még egész visszafogott voltam az első megtekintéskor. Most így, sokadjára újranézve még inkább odáig vagyok a nyitó epizódért. Tökéletesen adagolt vagányság, humor, látvány, akció és rejtély. A zene, a hangulat kb 100/100-as, nagyon eltalálták a nyitányt. Ráadásul érdekes mellékkaraktereket is behoztak pl. a kliens, Parshing, Greef Karga, Kuill vagy IG-11 akiről ekkor még nem tudjuk, de később is visszaköszön. 3. évad hiányában jöhet egy újranézős kör az 1-2. évadból.

Ez beteg. De jó értelemben.

Mit is mondhatnék? Nem voltak magasak az elvárásaim a sorozat kezdete előtt, mert bár a BB bemutatkozott a TCW-ben, de messze nem az volt a kedvenc szálam. Aztán a sorozat elejétől már lehetett látni, hogy a látvány odab*szós lesz, a történet még nem annyira kapott el, bár voltak benne jó momentumok, de valahogy az 5. - 6. rész környéként kicsit megrekedtem. Viszont akkor már tetszettek a karakterek és azok a gondosan elhelyezett kötőelemek, amik miatt ez a sorozat kiváló átvezető lett a PT és a birodalmi éra között. Az évad második felére ez tovább erősödött, még több ilyen téma elevenedett meg a szemünk előtt kezdve a klónok megbízhatóságának a kérdésével, Raxus és Ryloth nézőpontján keresztül bemutatva a korábbi Szeparatista / Köztársasági bolygók sorsán át befejezve Kamino lerombolásával. A sorozat képes volt újat mutatni mind a TCW mind a Rebelshez képest. Képes volt mélységeiben kibontani azokat a különbségeket, amiket mindannyian érzünk a Köztársaság és a Birodalom között, de eddig még max csak sejtésünk lehetett arról, hogy mennyire gyorsan mosódtak el a határok, mennyire ütemesen vezetett át a teszetosza, háború által kivéreztetett Köztársaság útja a romlott Birodalomba. Hát gyorsan. Sokkoló volt látni, mennyire könyörtelenül és gátlástalanul csapott le a Birodalom a mesterségesen előidézett hatalmi vákuumra. Hogyan lesznek a megmentő klónkatonák egyszersmind terhes "társaság" akiktől inkább tart már a tömeg, semmint éljenez nekik. A sorozat végén bemutatott TK vs. klón dilemma illetve a klónozási technológia átmentése birodalmi kezekbe pedig kiváló alapot nyújtanak a folytatáshoz. A sorozat elérte azt, amit anno a bejelentésének nem sikerült: fokozott izgalommal várom a következő évadot, és remélem hogy a készítők képesek lesznek megugrani a lécet, amit az első évad felrakott. Nem lesz könnyű, mert magasan van. 9/10

Jó kis év lesz 2022. Lesz mit nézni!

És a politikához is érzéketlen!