A vizitdíjhoz: a probléma az, hogy az egészségügyi költségek felülről nem korlátosak. Mindig el lehet menni valamivel az orvoshoz, ha az ember úgy akarja. És újabb és újabb beruházások kellenének, újabb és újabb (modernebb) eszközök, gyógyszerek, eljárások bevezetéséhez. Ezzel a TB nem tudja felvenni a versenyt. A vizitdíj arra jó volt, hogy az öregasszonyokat kiszűrje a járóbeteg rendelésről, de önmagában semmit sem old meg. Tipikus nesze semmi fogd meg jól. Ha jól emlékszem, ezzel 7-8 milliárd plusszhoz jutottak a kórházak, ami persze, arra jó, hogy jobb legyen a kaja, de új műszerből arra sem fog futni.
Én a magánbiztosítók megjelenése mellett vagyok. A kórházak versenyezzenek a biztosítókért, a biztosítók a betegekért. 2 lépcsős finanszírozási forma. A kórházak kapnak egy alap összeget az államtól minden hónapban, ami mellé szerezniük kell tőkét a magánbiztosítóktól. A magánbiztosítók előírják a kritériumokat, amit a kórházakkal szemben érvényesítenek (hány ágy, milyen beavatkozások, stb), és a jól teljesítő kórházakkal fognak leszerződni. Ezzel együtt, a biztosítók pedig versengenek a betegekért. Minden állampolgárnak rendelkeznie kell biztosítással, (ezt kell megfelelő körültekintéssel szabályozni, hogy a biztosító ne hajthassa el pl. a nyugdíjast), amit ő választhat meg, melyik biztosítónál köt meg. A havonta befizetett összeg fedezi a szükséges beavatkozásokat. A fontosabb és létfenntartó beavatkozásokat a minimális TB járulék biztosítaná. A TB mellett (aminek a mértéke csökkenne) a havonta a biztosítókhoz átutalt pénz határozná meg, hogy milyen ellátásra jogosult a beteg a biztosítóval leszerződő kórházakban. A biztosítónak érdekében állna minél jobb ajánlatot tenni a betegnek a verseny miatt.
Nem lenne többé hatékonytalanság, valószínűleg a forráshiány is megoldódna, az egyedüli probléma a szolidaritási kérdés: ha valakinek nincs elég pénze (biztosítása) az adott beavatkozásra. Ezért lennének a létfenntartó, és gyakran előforduló beavatkozások TB által finanszíroztatottak.