Ugrás a kommentre

Krande fan-fiction irományai


Ajánlott hozzászólás

Hozzászólás ideje:
Ez azért elég sok fejezetre igaz... néha még a mondatokra is. Elkezded, és csak te sejted, mi a mondat vége :D

Most sikerült olyan mondatba kezdenem amináél ötletem sincs hogy mi a vége... történésileg sem, nem hogy nyelvtanilag.

  • 2 hónappal később...
Hozzászólás ideje:
Péntekig eltűnök elvileg, aki vágyik kritikát írni legalább egy töredék Hősökről, most kérem szépen, hogy tegye meg. Legalább VALAKI gondoskodjon a klónkákról amíg én tenyésztek...

Mit tenyésztesz Karrde? Vagy téged termékenyítenek meg? :cry:

Hozzászólás ideje:
Péntekig eltűnök elvileg, aki vágyik kritikát írni legalább egy töredék Hősökről, most kérem szépen, hogy tegye meg. Legalább VALAKI gondoskodjon a klónkákról amíg én tenyésztek...

Jó munkát hozzá :cry: Nyaralni megyek, így én biztos nem írok. De mivel a következő héten is szabin leszek, várható, hogy tisztes mennyiséget el tudok majd olvasni.

  • 2 hónappal később...
Hozzászólás ideje:

Kis kóstoló a Hősökből:

 

Bementünk, szabakk-tudásunk bővítése végett.

Rikító fehérségünk különösen hatott a barlangforma klubban. Intenzívebben világított a feltűnő páncél, mint a terem összes működőképes fénytelepe együttvéve. Ráadásul a friss páncélon jól látszott a köztársasági embléma? túl látványos volt rajtunk a fehér, és túl sok volt a rossz tapasztalat a rokonokról.

A helyzet oldása végett az első menetben elvesztettem negyven kreditet. A másodikban ötvenet. Aztán amikor a szemben ülő twi?lek nekibátorodott, visszanyertem a háromszorosát.

-Tudja, ez a páncél mindig szerencsét hoz ? mondtam könnyedén, miközben osztás után a kezembe vettem a Bolondot és az Érme Kettest.

-Legalábbis eddig hozott ?nézett rám a halványpiros fényben leginkább lilának tűnő lény.

A Kard Hatost húztam. Szándékosan nem raktam be a többi közé, és arra is vigyáztam, hogy a jobb könyökömmel nehogy túl közel hajoljak a szabakk-asztalhoz. Miközben valami hihetőbben természetes pózba helyezkedtem, megakadt a tekintetem a mögém sündörgő malastarin. Meg az őt szinte leplezetlenül figyelő KirretRoron. Sejtve, hogy ebből már úgysem lesz rekordnyeremény, hanem klónhulla vagy vérdíj, a Kard Hatost is a bal kezembe vettem, és így felszabadult jobbommal a szigonyhegyért nyúltam. KirretRor hanyagul bambulta a látszólag üres felső monitort, aminek üvegében egész tűrhetően tükröződött egy quermiai és a gallérjába rejtett mérgezett szúrópálcák gömbszerű fogantyúi. Gyorsan végiggondolta, hogy a quermiánt előbb le fogja hámozni, merthogy egyszerre négy kézből méregtűt kiütni nem feltétlenül sikerülne.

Kicsit odébb két ismerős rokon kezdett épp vitát arról, hogy csalni csak addig lehet, amíg a másik fél ezt nem veszi észre, úgyhogy a rodiai sürgősen tegye el azt a váltókockát. És mit hadonászik azzal a kivénhedt lézerköpővel? Még a végén elsül véletlenül!

A háttérben eleddig halkan iszogató, üzleti ügyeiket megbeszélő csempészfélék a rodiai mögé sorakoztak. Épp azon voltak, hogy letámadják őket, ami látszólag nem is lett volna nehéz.

A pusztán kíséretként jelen lévő többiekkel nem foglalkoztak, csak mi négyünkkel- ami azt jelenti, hogy még nem láttak klónt sisak nélkül. Kissé amatőr benyomást keltettek.

A quermiai fejvadász leplezetlenül szemlélte őket. A hátam mögé belappangott malastari alig feltűnően megcélozta a bal lapockámat. Ideje volt megmozdulni.

Bevágódtam a robbanni készülő csempész- klón összecsapásba. A malastari kábán terült el KirretRor nyakon veregetésétől. A civil ruhájukat élvezők hátulról a csempészbandára vetették magukat, jelentősen elfegyvertelenítve az éppen támadásba lendült hordát.

A klub többi látogatója szintén nekünk esett. Egy fehér páncélos alak szinte már magányosan ragadt asztalt és próbálta őket azzal megfékezni. Amennyire tudtam, figyeltem őt ? abban biztos voltam, hogy nem tartozik közénk. De mellettünk harcol, tehát nem ártana besegíteni neki. A csempészbandát a többiekre bízva, az elszánt banditafékezőt körülvevő alakok nyakába lendültem.

A szabakkasztalok gyenge interferenciáját biztosító kábel talajból kiálló csonkjára fektettem az egyiküket. Nem örült neki. Egy másikat a hasára borítottam. Annak sem örült.

Miközben újból rácsodálkoztam a páncél hasznosságára, kegyesen elfogadtam egy nekem szánt vibrokést, és továbbadtam egy felém nyúló csápnak. Mindeközben igyekeztem olyan testközelben maradni, hogy a lőfegyverek előhúzására ne hagyjak módot. Az enyém is egy másik asztal alatt feküdt szinte elérhetetlenül.

Az idegen katonaféle néha kísérletet tett a saját DC-15-ösének rendeltetésszerű használatára, de amikor szóltam neki, hogy vigyázzon a csempészekkel elfoglaltakra, azonnal megfordította a fegyvert, és puskatussal szedálta az egyik törvényenkívüli egyént. Hirtelen feltűnt mögötte egy veractyl-fejű, az ilyesfajta rendbontásokra specializálódott iszákos humanoid lény, és lelkesen próbálta nyakon ragadni őt. Egy gyors hátrafelé csapással könnyedén leszerelte.

 

Egy humán bérgyilkos-szerűség bontakozott ki a káoszból. A quermiai fejvadász feléje repített egy mérgezett tűt, de az gellert kapott egy hüllőforma lény pikkelyein.

-Nem tudtam, hogy ti is a nyomukban vagytok ? közölte az idegen katona.

-Mi csak kártyázni szerettünk volna! ? próbáltam magyarázni, aztán egy kéznél levő szabakk-asztalba fektettem egy elektronikai csatlakozókkal és ilyesmikkel ékes karú lényt. Őszinte döbbenetemre rázkódni kezdett, mint aki a fejét dugta egy nagyobb feszültségű energiakapocsba. A következő kiosztott pofon után lerántottam az interferenciáról, elvégre Kalibi megtiltotta, hogy öljünk. A hálátlannak viszont elég hamar feltűnt az asztal alatt lapuló fegyverem, és megcélzott. A felemelkedő csőre közben KirretRor rálökött egy széltében-hosszában megtermett vukit. A kashyyyki meg, ha már ott volt, neki vetette magát a csatlakozós kezűre. Úgy tűnt, volt egynéhány sérelme régebbről.

Csapatunk lelkesen pofozkodott. Itket, Roquewon és KirretRor egyszerre támadták hátba a megmaradt csempészféléket, Geel, Geith és Konnek pedig kalózféléktől védte az idegent, amíg ő a humanoid bérgyilkos-félét igyekezett leválasztani a fejvadászról. Lohol pihenő jelleggel a bejáratnál zsilipelt, nehogy bárki ép bőrrel távozhasson. Aztán helyet cserélt az ismeretlennel, észlelve, hogy neki sürgősen ki kéne húzkodnia a páncélja és a bőre közé ékelődött mérgezett tűket.

Ha már a tűk kint voltak, rögtön bele is álltak a quermiánba. Ő felnyögött, aztán békésen elszenderedett. A bérgyilkost végre leválasztottuk róla. Három veszélyes vágás volt rajta, úgyhogy el is láttuk a sebeit. A cafatokban lógó öltözék nagyjából épen maradt részeit használtuk fel a kötözéshez, miáltal jelentős mennyiségű robbanóanyaghoz is hozzájutottunk. A kalózok utolsó, addig talpon maradt példányát Geel fektette föl egy távolabbi szabakk-asztalra.

-Csak hogy úgy maradj- magyarázta meg a kártyához hasonlóan lapos-szögletes lénynek. Aztán felsegítette az eszméletét épp kitisztító Konneket. Kicsit odébb Itket húzta a száját a sisakján megjelent repedést észlelve. KirretRor kiosztotta a rendrakás utolsó, ám ennek megfelelően duplaerős pofonját.

 

Összesítettük a kiütötteket: öt kalózt sikerült beazonosítani, kilenc körözött csempészt, és további ötöt akik ?csak? velük voltak, továbbá leszállítottuk a csúnyán sebesült bérgyilkost és a saját mérgeivel nyugtatózott fejvadászt.

-Ez fura- állapította meg az enyhén kéklő-zöldlő fehérpáncélos, akiről most már, sisak nélkül, más is láthatta, hogy önkéntesként került a feltűnő köztársasági páncélba. ?Mi a fenének használ olyan mérget, amivel önmagában is kárt tehet?

Ezen eldilemmáztunk. Geith valószínűleg csak most észlelte köztünk az idegen elemet, merthogy megkérdezte, hogy kicsoda.

-Mostanában T-656 ? felelte ő. ?Fél éve helyeztek át ide? az volt a parancs, hogy igyekezzünk lehetőleg feltűnés nélkül szemmel tartani So Gusst ? intett a bérgyilkos felé. ?És tartsuk rajta a szemünket a csempészeken ? mozdította a karját a nagyobbik kupac irányába. ?Amíg meg nem érkezik az erősítés.

-Márpedig azok nem mi voltunk- jegyezte meg Lohol.

T-656 eleinte csodálkozott, aztán megrántotta a vállát.

-Dehogynem.

  • 1 hónappal később...
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Na. Mostanában megint haladgatok velük, elkezdtem írni a Basheer-es rész elejét (mivel a vége megvan)

 

 

A Basheer egy szepi kisbolygó, ahol nem "szabályos" börtönök vannak, hanem az utcára láncolják ki az elítélteket fél évre, aztán a környék lakossága dönt h szimpatizál-e vele vagy éhenhalasztja... Kalibi dekkol itt egy pár hétig, aztán amikor oka adódik rá, megszökik - ezt a részét mondjuk már megírtam....)

 

Szerkesztve: - Ody Mandrell
  • 4 héttel később...
Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

A Halállány eddig szintén jó :yeah: Remélem, a folytatás is hasonló lesz.

Miféle állat "Ralf"? Vagy ő egy fantáziaszülemény, és nincs valódi megfelelője?

 

Annál a tojásos résznél még a kórház előtt picit nem értettem, hogyan és mi történik, de aztán nagyjából helyreállt, bár még mindig homályos kissé.

 

Szerkesztve: - Ody Mandrell
Hozzászólás ideje:

Az Így nem készült egy mi lett volna ha az Alien film így indult volna :death:

 

Csak Ralf egy igaz rajongóját akartam némi bohóckodással feldobni, plusz magam is feldobódtam.

Sikerült, még ha a színezése nem is megy olyan gyorsan.

Hozzászólás ideje: (szerkesztve)

Ott már néztem. Már azt se találom amit régebben leszedtem: Jedigyémántok, stb.

 

Ezek csak meglettek.

Szerkesztve: - Rog Ertay

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.

Vendég
Új hozzászólás

×   Beillesztett szöveg.   Illessze be egyszerű szövegként

  Only 75 emoji are allowed.

×   A linked automatikusan beágyazódott.   Linkként jelenjen meg

×   Az előző tartalom visszaállítása.   Korábbi szöveg törlése

×   Nem illeszthetsz be képet közvetlenül. Töltsd fel vagy illeszd be URL-ből.

  • Jelenlévő felhasználók:   0 felhasználó

    • Egy regisztrált felhasználó sincs ebben a topikban.
×
×
  • Új tartalom hozzáadása az alábbi témákban...

Fontos információ
A webhely használatával elfogadod és egyetértesz a fórumszabályzattal.