Komolytalan alkotói sarok - Ted naplója

[Donát]

Szóval. Ez egy szigorúan komolytalan, folytatásos mű lesz, amelyre nem tudom hogy lesz időm, de majd igyekszem. Szívesen kitenném rá a 18-as karikát, de azon oknál fogva nem teszem, hogy én sem vagyok még annyi, csukott szemmel pedig nehéz írni. Szóval aki ebben a topicban komoly művészi, ne adj isten, irodalmi alkotást szeretne olvasni, annak ajánlom a vissza gombot. Aki viszont szerette (szereti - de nem kell bevallani!) a Bridge Jones féle naplókat, az talán vessen erre egy pillantást (és a véleményezést se bánnám - főleg a negatívat, hogy lássam van-e értelme törni magamat), hátha nem csalódik - amit persze garantálni nem tudok.

Szóval, jöjjön az én "tollamból" egy kis komolytalanság, amire szükségem van az utóbbi húzósabb napok után:

 

2007.04. 10.

 

Üdv. Ted vagyok. És ez életem első naplóbejegyzése. Csodálkozom is magamon. Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a pasik sosem vezetnek naplót. Ami többé-kevésbé így is van ? azt hiszem. Igazából a feleségem, Lil, ő vett rá erre az egészre. Múltkor megjegyezte, hogy olyan unalmas életem van, hogy érdemes lenne lejegyezni. Hogy mások, okos emberek, tanulmányt készíthessenek, hogy miképpen ne éljünk.

Aztán egy hete ? születésnapomra ? kaptam tőle egy naplót. Egy eredeti Parker tollal. Kedves ajándék, igazán. És most felavatom. Abból az alkalomból, hogy ma hazamenve őt találtam az ágyamban Bruce-szal. Bruce a postásunk. Lil mindig felhívta rá a figyelmem, hogy annyit se keresek, mint egy levélkihordó. Pedig még korábban is kelek náluk. Most már legalább tudom, hogy honnan vette, mikor kelnek.

 

Lil hűtlensége nem igazán hatott meg. Mindig mondta, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, s most lám, igaza lett. Úgyhogy fogtam őt, valamint Bruce-t és kihajítottam a házból. Merthogy az meg az én nevemen van. Ez jót tett a férfiasságomnak. Lil egyébiránt szép nő ? volt, úgy tíz éve. De ő legalább valamikor jól nézett ki, ellentétben velem.

 

Sosem voltam eminens diák, meg ilyesmi. Mindig átcsusszantam az évfolyamok között, ?majd lesz valahogy? sóhajtással. Azt mondják egész helyes voltam a gimi éveimben. Én ezzel vitatkoznék, de ez az én bajom. Mondjuk a fényképekben remek szövetségest szoktam ilyenkor találni. Lil mindig mondta is, hogy:

 

?Többet molyolsz a fényképeiddel, mint a farkaddal az ágyban!?

 

Azért azt sietve leszögezném, hogy ez nem igaz. Az, hogy ő megcsalt, egyáltalán nem keverendő össze az ÉN szexuális teljesítményemmel. Sőt. Egyébként is, nimfománokkal nem tárgyalok.

 

Szóval délután kidobtam mindkettőt a házból ? szép nagy kertes házam van egyébként, bár tény, hogy életembe nem jártam még be a kertet, arra van a kertész, vagy mi a szösz, meg egyébként is, lusta vagyok hozzá ? és kéjes vigyorral néztem, ahogy párnát szorongatva futnak a közkíváncsiság elől. Ja igen, merthogy azt még nem említettem, hogy a ruhájuk ?véletlenül? nálam maradt.

 

?Szabad vagy haver!? ? büfögte a képembe Backsey a közeli kocsmában, ahová az eset után átvonultam, és megveregette a hátamat. Ez egy igen tiszteletreméltó cselekedet volt, tekintve, hogy egyik kezében sört tartott, a másikkal meg a bárszéken kapaszkodott, megakadályozandó a közelebbi ismeretségkötést a kocsma talajával.

?Mindig mondtam, hogy egy lotyó az a tyúk!? ? folytatta, össze-összeakadó szemekkel, s közben látványosan gesztikulált. ? ?Én tudtam, hogy ez??

 

?Miről van szó?? ? vágódott le mellém másik ügyeletes ivótársam, Paul. ? ?Ott hagyott a nejed??

 

Áh, csak félrekefélt ? jegyeztem meg.

 

?Hé, Dawson!? ? kiabált egyet mellőlem Paul, miközben Backsey egy látványosat hányt a lábam alá. ? ?Jössz nekem egy húszassal. Kicsi Bruce tényleg meghúzta Lilt!?

 

Micsoda?! ? köhögtem fel alig lenyelt sörömet. ? Te tudtál róla?!

 

?Áh, tudod, a mendemondák? ? szabadkozott ő, s közben megrántotta a pultos ingjét. ? ?Egy olyat lesz szíves? ? szólt neki. ? ?Az a fő, Ted, hogy végre szabad vagy! Dobd ki azt a némbert, és keféld meg a szomszéd lengyel csajt, ahogy annyiszor tervezted? ? ez persze hazugság volt.

 

De hát mégis csak Lilről van szó ? hívtam fel erre a cseppet sem elhanyagolható tényre a figyelmét. A feleségem?

 

?Aki lelépett kicsi Bruce-szal? ? fejezte be részegen Backsey, majd ráhanyatlott a pultra.

 

?Látod, még ez a részeg disznó is jobban átlátja a helyzetet, mint Te!? ? veregetett háton Paul. ? ?Gyerünk, még csak harminchét vagy?? - harmincnégy ? szúrtam közbe ? ?Na, látod! Harmincnégy. Előtted az élet, használd a farkad!?

 

Eddig is használtam! ? fakadtam ki.

 

?Hát persze? ? nyugtatott meg Paul, s utoljára úgy megütötte a hátam, hogy az előbb felköhögött söröm most kiköptem, amely így csatlakozott a Backsey száján át távozó, s a földön már tócsát alkotó löttyhöz.

[Ody Mandrell]

Hát ez jó. Én asszem olvasni fogom.

[lokatelli]

Jópofa!

[Obi1]

Hehh, tényleg állat!

 

s közben megrántotta a pultos ingjét. ? ?Egy olyat lesz szíves?

 

Na vajon honnan ismerős ez annyira.

[Donát]

Na vajon honnan ismerős ez annyira.

Csak nektek

 

 

Donát

[Donát]

2007.04.10-11.

 

A most következő sorok Backsey és Paul nagyjából kivehető szaggatott elmondásából és a saját ? foszlányokból összerakott ? emlékeimből álltak össze.

 

A kocsmában vihar gyorsan lerészegedtem. Paul és Backsey ? pár ismerős elmondása alapján ? ekkor már a félig józan, félig ittas állapotban leledzettek, és vállalkoztak arra a cseppet sem egyszerű feladatra, hogy hazavisznek.

Azt tudni kell, hogy a kocsma és a házam közötti távolság jó fél mérföldre rúg, ráadásul a külvárosi kutyák kifejezetten személyük elleni provokálásnak vélik, ha három részeg (bocsánat, kettő félig és egy teljesen) hangos énekléssel vonul el portájuk előtt. Paul elmondása szerint Backsey olyannyira megelégelte a kutyavonítást, hogy megállt az egyik porta előtt, és lehugyozta azt.

 

?Mit csinálsz?!? ? rivallt rá Paul.

 

?Megjelölöm a területem? ? dörmögte Backsey, majd folytattuk andalgó utunkat hazafelé.

 

A kutyacsaholást túlélve, ki tudja mikor (Backsey és Paul egybehangzóan éjfél előtti időpontot határozott meg, ám a szomszédok állítása alapján jóval hajnali kettő után ? s lássuk be, ez ügyben inkább ők tűnnek hiteles tanúnak) ért a furcsa triónk otthonomba.

 

Tisztán emlékszem, amint a kulcsomat kutatva Backsey végigtapogatta a testem, miközben Paul hunyorogva pislogott be a szomszéd lányának függönymentes ablakán (a hangokból ítélve a tizenhat éves csajra éppen mély benyomást gyakoroltak). A kulcs meglett (mint utólag kiderült a lábtartó alatt volt, de Backsey előtte még a cipőmet is levette, hátha abban rejtegetem) mi bementünk, vagyis inkább bekóvályogtunk, ha helyesen akarok fogalmazni.

 

Amint beléptünk, Backsey sört kért, mondtam, keressen a hűtőben. Paul elkísért az ágyamig, majd ruhástul belökött az ágyba. (Az ezt következő pár percre egyikünk sem emlékszik, de mintha derengene, hogy Paul távcsőért kutatott, és igen erősen a velem szembelévő, már említett ablak felé orientálódott, ám könnyen lehet, hogy ez csak egy hulla részeg szerencsétlen kényszerképzete?).

 

Ami viszont biztos, hogy olyan negyedóra múlva Backsey visszajött egy (mint utólag kiderült: üres) sörös üveggel a kezében, és így szólt:

 

?Betörő van a házban? ? motyogta.

 

Mi van? ? kérdeztem vissza, s kipattantam az ágyból, de azon nyomban megbántam a tettemet, mert összeestem a földön.

 

?Nagy darab volt, és barna volt a haja. Betörtem a képét? ? magyarázta Backsey, s megmutatta az öklét. Furcsán csillogott. Paul ránk nézett, majd megcsóválta a fejét. Backsey minden bizonnyal a tükröt törte be, de mi meghagytuk abban a hitében, hogy elintézte a gazembert.

 

A két cimbora nem sokkal ezután lelécelt (Backsey nálam hagyta a sörös üveget, mondván: húgyszaga van, nem tudom, honnan vette), engem pedig elnyomott az álom.

 

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, s egy levéllel a szomszédoktól:

 

?Tisztelt T. Gibson úr!

 

Tájékoztatjuk, hogy a tegnap esti részeges duhajkodása okozta (melyet feltételezhetően több tettestársával együtt követett el) csendháborítás miatt feljelentjük. Felhívjuk tisztelt figyelmét, hogy a lányunk ablakánál felállított kertész létrán (melyet nem mi helyeztünk oda) ismeretlen eredetű spermiumot találtunk, ezért közerkölcs-ügyi eljárást indítottunk Ön ellen.

Amennyiben hajlandó peren kívüli kártérítésre, úgy kérjük, keresse meg ügyvédünket, a boríték hátulján található telefonszámon.

 

További kellemes napot!

 

U.i.: Úgy hallottuk, hogy felesége megcsalta Bruce-szal. Fogadja őszinte sajnálkozásunkat. Jó postás volt.?

[Ody Mandrell]

Ezt a Ted gyereket még az ág is húzza.

[Donát]

Ma még igyekszem egyet frissíteni, van ötletem hozzá

 

 

Donát

[MissKarrde]

Most olvastam el, jó sztori

[Donát]

2007. április. 16

 

Szóval igen, majd egy hete nem írtam újdonsült naplómba, persze a nők ? s főleg Lil ? azt a következtetést vonnák le ebből, hogy a férfiak ganék, kiszámíthatatlan részegek, akiket csak a farkuk vezet. Logikai összefüggéseket ne keressünk, arra egy élet is rámenne.

 

Ugyan egy hete nem írtam, de elhiheti mindenki, nyomós okom volt rá. Kezdjük az elején.

 

Alig, hogy a részegedés utáni nap felébredtem, és elolvastam szomszédom finoman szólva sem jó szándéktól csöpögő levelét, egy listát állítottam össze a hét további napjaira, mit is kéne csinálnom:

 

a) Sűrű bocsánatkérések közepette megúszni a szomszédok követelőzését

 

b) Alaposan seggbe rúgni Pault, amiért maszturbálni merészelt a szomszédom lányára (de legalábbis azért, mert erre ők rájöttek!)

 

c) Vagy visszahozni Lilt, vagy megkefélni a szembe szomszéd lengyel csajt ? kanos vagyok b*ssza meg!

 

d) Elintézni a hivatalban a dolgokat (elviselni, ahogy a főnök szénné aláz, szemezni a titkárnő csajjal, és nem - dehogynem! - utolsósorban arrébb tologatni pár aktát)

 

e) Megjavítani a kocsit (Lil ? nők a volánnál, jézusom, hogy lehettem ilyen hülye! ? új parkolási stílust honosított meg az utcánkban)

 

f) Kimagyarázni magam, hogy pontosan miért is nem dobtam be azt az 50 pennyset a parkolóórába (és miért nem fizettem ki a 10 dolcsis bírságot?)

 

Tehát, Kedves Olvasó, azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért csak most jutottam el odáig, hogy leüljek az asztalomhoz, és Liltől kapott Parker tollamat elővéve újabb bejegyzéssel lássam el naplómat.

 

Szerdán, miután elolvastam a levelet, átmentem a szomszédhoz, ahol sűrű bocsánatkérésekkel elmagyaráztam, hogy barátaim nem voltak túlságosan beszámítható állapotban. Azt is kifejtettem, hogy igen meghatott együttérzésük a feleségem ügyében, s hasonló támogatásomról biztosítom őket (ezen mondatom értelmét azóta is bogozzák). Ezt követően megkértem őket, hogy a jó öreg amerikai jogrendszert hagyjuk ki a dologból, intézzük el ezt amúgy egymás közt. Ők támogatták az ötletet. Ekkor kezdődött az alku. Felajánlottam, hogy a kellemetlenségért cserébe, nem kérem vissza az egy hónapja kölcsön adott turmixgépet. Persze erre ők kijelentették, hogy az az övék. (Sajnos nyeregben voltak, de azért nem hagytam magam.) Kicsit továbbmentem. A metszőollót is rájuk hagyományoztam (évek óta náluk volt már). Ezt követően játszottam ki az adum. Lil egyik éjjel (mielőtt megcsalt volna ? legalábbis véglegesen) kifecsegte, hogy a szomszéd felesége, Lis, kölcsönkérte tőle a vibijét úgy egy pár hónapja, és azóta sem adta vissza.

 

Lisnél maradhat a vibi ? ajánlottam fel végül, mire szomszédom igen nagyot nézett, ahogy azt előre sejtettem.

 

?A mi?!? ? innentől kezdve kész volt az alkunk, s pár perc elteltével egy felesleges turmixgéptől és metszőollótól megszabadulva (hogy a vibrátorról ne is beszéljünk?) boldogan fütyörészve tértem vissza házamba.

 

***

 

A hivatalból aznap hulla fáradtan tértem haza, s áthívtam magamhoz a haverokat (Paul, Backsey). Természetesen pár üveg sör után megkapták a magukét. Paul ? evidens módon ? mindent tagadott, Backsey már nem volt azon az agyi szinten, hogy ezt megtegye ? bár gyanítom, ez születése óta fennáll.

 

Hanem a harmadik pont esetében sürgősen tennem kellett valamit. Tegyük hozzá ez esetben ? végre ? a szerencse is kegyeltjei közé fogadott. Aznap éjjel ugyanis Lil ? megtépázva és pénz nélkül, zuhogó esőben ? beállított. Közölte, hogy Bruce nemcsak hogy elvette a pénzét, de miután elélvezett a feleségem szájába, még ki is hajította a kocsiból. (Bruce-t azóta se láttuk?) Lil úgy állt ott az ajtóban, mint egy kivert kutya, de férfiúi büszkeségem nem engedett. Kezébe nyomtam két 20 dolcsist, és a közeli motelba irányítottam. Dühös volt, de tudta, hogy most nem ő diktál. Így hát kénytelen, kelletlen, átballagott a pár sarokra lévő Highway-be (így hívják az itteni porfészket.)

 

Alig, hogy elhúzott, ismét csöngetést hallottam, s már kissé dühösen nyitottam ajtót ? attól tartva, hogy nagy akaraterőm elpárolog, ha rám veti magát ? ám mérgem gyorsan eloszlott, amint megláttam a szembe szomszéd lengyel csajt a küszöbön.

 

?Helló? ? köszönt. ? ?Enyém vízcsap lenni rossz. Én kérdezni Te megjavítanád-e holnap délután??

 

Akár ma is ? reagáltam kajánul, s közben szemeim élesen bevágódó dekoltázsára tapadtak.

 

?Ma lenni nem jó? ? rázta meg a fejét. ? ?Holnap Te ráérsz??

 

Öhm, nem is tudom? ? húztam. Majd mikor kérlelve rám nézett, kontráztam. ? Azt hiszem, belefér az időmbe.

 

Így aztán olyan éjfél körül nagy reményekkel hajtottam álomra a fejem.

[Darth Füge]

Kezd jol alakulni a sorsa

[Ody Mandrell]

Lil is jól megkapta amit érdemelt (és nem a 20 dolcsisra gondolok ).

 

Egyébként nem értem miért amerikai a történet? Magyarhonba is lehetett volna helyezni.

[Donát]

Nem tudom, így alakult ki, csak leülök, és ami jön az jön. Ha megnézed, nem neveztem meg hol él, meg ilyesmi, hanem ahogy alakul. Magyar nevekkel meg - nem tudom miért - nem szeretek operálni

 

Ma egyébként még tervezek egy frissítést, meglátjuk belefér-e a történetbe.

 

Lil pedig maximálisan megkapta, ami jár (mintha Sidioust hallanám), noha ki tudja, lehet Ted is megcsalta már ezelőtt...

 

 

Donát

[Donát]

Ja azt persze elfelejtettem beleírni, hogy a lengyel csaj enyhén vizes pólóban toppant be szegény kanos Ted küszöbére, és véletlenül melltartót is elfelejtett felvenni

 

Donát

[Donát]

Hogy aztán iszonyatos fejfájással ébredjek. A konyhába vezetett az első (na jó, a második) utam, ahol is egy jó erős kávé után megpróbáltam átgondolni az aznapi teendőket.

 

Végül is úgy döntöttem, hogy az autóra vonatkozó ? cseppet sem egyszerű ? problémákat holnapra hagyom, ma szépen elvégzem a melóm, aztán megyek csapot szerelni (na persze) a szomszédba. Éppen reggeli közbeni szokásos gondolatmenetemet fűztem tovább, amikor csörgött a telefonom.

 

?Ted, itt Lil? ? szólt bele a feleségem.

 

Szia Lil ? válaszoltam visszafogottan. ? Mit akarsz?

 

?Ted, át kéne ugranom a házba, kellene pár ruha.? ? mondta ő.

 

Erre nem gondoltál, amikor leléptél Bruce-szal? ? válaszoltam felháborodottan, és lecsaptam a kagylót. A kulcsot pedig, mely mindig a lábtörlő alá volt dugva, ezúttal magamhoz vettem induláskor, és kárörvendően vigyorogva elindultam melózni.

 

Úgy négy óra fele járhatott, amikor rájöttem, hogy még semmit sem ettem aznap. Ránéztem telefonomra (10 nem fogadott hívás, kezdeményezői egytől egyig Lil), s úgy ítéltem meg, hogy van még egy cseppnyi időm megebédelni (vagy megvacsorázni?), mielőtt átlátogatok a lengyel csajhoz. Így aztán útban hazafelé beugrottam kedvenc gyorséttermembe, és leadtam a rendelést.

 

Egy óriás hamburgert kérnék, jól átsütve, hagyma nélkül ? szóltam. A férfi, akinek megtermett testalkatáról minden eszembe jutott volna, csak az nem, hogy egy pult mögött hamburgereket süt, bólintott, majd neki állt elkészíteni a szendvicsem.

A húst jól átsütötte, ketchupot bőven nyomott bele (ahogy szeretem), rátette a salátát, a paradicsomot, a mustárt, a vegyes zöldséget, és végül? a hagymát.

 

Khm ? köszörültem meg a torkomat. Ő rám nézett.

 

?Valami nem oké?? ? dördült a hangja, és én belenéztem a két méteres állat szeme közé. Szerintem a legvitézebb amerikai katona is előbb lőtte volna el az egyik heréjét, minthogy szóvá tegye az apró malőrt.

 

Fizetés után mérlegelni kezdtem, hogyan is tovább. Megegyem, vagy ne egyem? Végül az éhség győzött az aggodalmaskodás fölött, hatalmas harapásokkal eltüntettem a hamburgert. Az ezt követő kapkodást nehéz lenne leírni, de kísérletet teszek rá. Berohantam a boltba, vettem egy csomag rágót, három csomag gumit, egy tic-tacot, majd kiléptem a boltból, taxiba szálltam (a saját kocsim jelenleg használhatatlan volt ? köszi Lil!) és úgy öt percre rá már a házam előtt toporogtam a kulcsomat keresve (Felháborító, hogy nincs a lábtörlő alatt! ? gondoltam, aztán rájöttem, hogy én raktam el onnan.)

 

Kinyitottam az ajtót, és rögtön utána be is csaptam. Igaz, én akkor már belü voltam. Lil meztelenül állt a nappali kellős közepén, miközben szégyenteljes arccal pislogott a konyha felé: az ottani ablakkeret ugyanis elárvultan engedte be a késő délutáni szellőt, tekintve, hogy üvege be volt törve.

 

Te mi a fenét keresel itt? ? kérdeztem, hol rá (ez utóbbi szebb látvány volt), hol az ablakra nézve.

 

?Meg akartalak lepni? ? válaszolta.

 

Sikerült.

 

?Sajnos? történt egy kis baleset.? ? folytatta.

 

Lil, megközelítőleg öt perced kapsz arra, hogy felöltözz, fogd a cókmókod, és eltűnj innen.

 

?De Ted!? ? mondta ezúttal már határozottabban. ? ?Ezt meg kéne beszélnünk!?

 

Szerintem nem ? válaszoltam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Tudtam, hogy tekintetével követ, ezért lépteim minden másodpercét kiélveztem, amely a lengyel lány ajtajáig vezetett. Becsöngettem. Ő kinyitotta az ajtót. Majd elfintorodott. Nos igen. A rágót elfelejtettem bevenni. Ma sem lesz szex ? gondoltam magamban lemondóan.

[Ody Mandrell]

És akkor itt a vége?

[Donát]

Nem, csak sajnos egy percnyi időm sincs most irogatni. De folytatni fogom

 

Donát

[Donát]

***

 

Alig két nappal később, még mindig kimondottan kanosan, ámde minden teendőmet elintézve (jó, a parkoló ügy még várhat?!) éppen a tévé előtt ültem, amikor egy váratlan kopogás megzavarta a nyugalmamat.

 

Megölöm, megölöm, megölöm! ? motyogtam dühösen, s miközben kinyitottam az ajtót, azon gondolkodtam, ezúttal hogyan dobom ki Lilt. Ám nem kis meglepetésemre nem a feleségem, hanem Bruce, a postás nézett velem farkasszemet. De csak egy pillanatig, mert becsaptam az ajtót.

 

?Ted, ki kell nyitnod! Hallgass végig!? ? kiabálta, s közben megállás nélkül dörömbölt az ajtón.

 

Nem hinném, hogy érdekelne, morogtam, és visszaültem a TV elé.

 

?Segítened kell! Az az utolsó némber engem is átb*szott??

 

Ha a feleségemről beszélsz, a ?ribanc? találóbb lenne, tekintve, hogy nemrég megcsalt valakivel? kivel is? Ja persze, most jut eszembe: veled! ? válaszoltam félvállról, továbbra is a mérkőzésre figyelve.

 

?Ugyan már, Teddy, ne csináld ezt! Mind a ketten áldozatok vagyunk! De ha összefogunk? bosszút állhatunk Lilen!? ? hallatszott Bruce kétségbeesett hangja az ajtón túlról. Pár másodperccel később már én is a küszöbön álltam.

 

Mire lenne szükséged?

 

***

 

Miután Bruce elment, ördögi vigyorral a képemen ültem le a kanapéra, s közben az új fejleményeken járt az agyam. Mint azt az expostásunktól megtudtam, Lil egy teljesen más ? és hamis ? verziót adott elő arról, hogyan is szakadt szét az ?álom-pár? (ld.: az előző naplóbejegyzést). Mint ugyanis kiderült, pontosan a fordítottja történt annak, amit a feleségem mondott, azaz Lil, miután egyik éjszaka lefeküdtek Bruce-szal egy motelban, szépen elcsórta a férfi összes pénzét, kocsiját, és aztán egyszerűen lelépett. Ezek után pedig megpróbálta visszakuncsorogni magát hozzám, mivel ? ahogy azt Bruce-nak kifejtette ? szemet vetett a széfben őrzött értékpapírjaimra, ám a széfem kódjának hiányában szerencsére ezeket nem tudta ellopni.

 

Most, hogy végre a teljes történetet megismertem, készen álltam a visszavágásra! Hahá, Lil, ha azt hitted túljárhatsz az eszemen, akkor most nagyot fogsz csalódni! ? gondoltam magamban, és neki láttam a csapda kivitelezésének.

 

A terv rendkívül egyszerű, de egyben nagyszerű is volt. Én odacsalom a feleségemet a házhoz, hagyom, hogy kiengeszteljen, ő persze majd megpróbálja kiszedni belőlem a kódot, ám mikor távozni akar, Bruce a rendőrök segítségével szépen lecsukatja lopásért.

 

?Ne feledd? ? magyarázta Bruce ? ?a terv leglényegesebb része, hogy Lilt az értékpapírokkal a kezében kapják el, mert akkor nem tudja magát kimagyarázni!? ? mondta, én pedig helyeslően felmordultam.

 

***

 

Pár órával később megcsörrent a telefonom. Úgy látszik, Lil észrevette a tőlem érkezett nem fogadott hívását. Egy félpercnyi csörgés után végül is felvettem.

 

?Szia, Ted, Lil vagyok!? ? szólt bele a telefonba.

 

Áh, Lil ? válaszoltam. ? Találtam pár holmit a lakásba, amit legszívesebben kihajítanék, de tudom, hogy a tieid, szóval? arra gondoltam, elvihetnéd.

 

?Rendben, máris indulok értük!? ? vágta rá Ő, és valóban, amint kimondta, már le is tette a telefont. Jót nevettem magamban, ahogy elképzeltem, mennyire boldog lehet most, hogy azt hiszi: nyert ügye van.

 

Alig negyed óra múlva már az ágyban talált mindkettőnket a leszálló este, s Lil épp vadul vonaglott rajtam. A tény, hogy éppen gyűlölöm, egy cseppet sem vont le a szex élvezeti értékéből, sőt! Nem is emlékszem, mikor volt ennyire jó Lillel. Bár igaz, ami igaz, aznap este már olyan kanos voltam, hogy akár egy lámpaoszlopra is felcsavarodtam volna ? már persze, ha találtam volna rajta lyukat.

 

Lil tehát kitett magáért, de az aktus után nem merte felajánlani, hogy nálam maradjon, később aztán rájöttem, hogy ez is szimpla színjáték volt. Ugyanis amikor megmutogattam neki a dobozokat, amikbe összegyűjtöttem a holmiját, hirtelen színpadiasan felsóhajtott.

 

?Jaj, Ted! Most jut eszembe, a széfben maradt a nyakék, amit anyámtól örököltem. Ha nem haragszol, akkor azt is elviszem.? ? Alig bírtam elfojtani egy mosolyt. Szóval erre megy ki a játék?

 

Nem, idehozom neked?

 

?Ugyan, ne fáradj, csak mondd meg a kódot, idehozom én!? ? mondta a legédesebb mosolyával, miközben kezével simogatni kezdte a farkam.

 

Hát jó ? legyintettem nagyvonalúan, s kedélyesen néztem, amint eltűnik a folyosó végén. Egy perc múlva aztán visszatért a nyaklánccal, és a dobozokat felnyalábolva egy csókkal búcsúzott el.

 

?Akkor holnap látogass meg a hotelben!? ? szólt kacéran.

 

Szegény Lil ? gondoltam magamban ? legfeljebb a börtönben foglak meglátogatni. Lassan becsuktam az ajtót, s elégedetten fujtattam. Én teljesítettem a terv rám eső részét, most már csak Bruce-on múlik, hogy megszívassuk ezt a ribancot. Az eredeti elgondolás szerint a rendőrségi szirénák bármelyik másodpercben megszólalhattak, és végre bosszút állhatok Lilért. Ám a percek csak teltek, s a környék teljesen néma maradt. Valahogy rossz érzésem támadt a dolgokkal kapcsolatban, így feltárcsáztam a 112-t.

 

?Jó estét, rendőrségi segélyhívószám, miben segíthetek?? ? szólt bele egy női hang

 

Jó estét. Tudomásom szerint ma este egy járőr kocsit rendelt egy bizonyos Bruce Lane a 3. utca sarkához, de sehol sem látom.

 

?Egy pillanat türelmet kérek ? utána nézek? ? válaszolt a hang. Egy perc múlva a legrosszabb érzésem igazolódott be. ? ?Sajnálom uram, semmi ilyesmiről nem tudunk. A nyilvántartásban semmilyen Bruce Lane nem szerepel.? ? a torkom kiszáradt.

 

Ez esetben? öhm? egy lopást szeretnék bejelenteni?

 

Szétrúgom a tökét annak a szemétládának! ? morogtam magamban, és nem sokkal később szitkozódva lecsaptam a kagylót.

[MissKarrde]

Pont egyik nap jutott eszembe, hogy milyen rég hallottunk már Tedről

Mivel nagyon peches fickó, rögtön sejteni lehetett, hogy valami átvágás van a postás sztorijában, és valóban

[Donát]

Nyugi, meg lesz még ennek a böjtje

 

Donát

[Ody Mandrell]

Mi a helyzet a jó öreg Ted bátyóval?

[Donát]

Ha lemegy a vizsgaidőszak (elvileg január vége), akkor írok, ígérem

[Pildi]

Én meg azt, hogy addig elolvasom az eddigieket.